Pildi

Boldog születésnapot, @Bomarr!

Ő nekem is kedvencem. És akiket még nagyon bírok, az Gyuri és Erika párosa.

Az nem kérdés, hogy Leia önfeláldozása a maximumot célozta, és mivel fogytán volt az ereje, mindent beleadott, hogy elérje Kylo-t. Ő gondolhatta azt, hogy jaj csak a fia meg ne ölje Rey-t, mert akkor elvész a remény minden szempontból, és ezért minden erejét beleadta ebbe az üzenetbe, amije még maradt. De ez nem jelenti azt, hogy abban a pillanatban, amikor az üzenet elérte Kylo-t, valóban épp már ölni készült volna. Leia ezt ilyen pontosan nem érezhette olyan messziről, már azért sem, mert éreznie kellett Rey haragját is, vagyis leginkább az egész harc által generált turbulenciát érezhette az Erőben. Ez nagyon jó gondolat. Bennem már régebb óta motoszkál, hogy valami fura ebben a jelenetben, és most rájöttem, hogy micsoda: megy a harc a két fél legerősebb harcosa között, akik egyébként diádot alkotnak az Erőben, vagyis igazán együtt lehetnének erősek és tehetnének nagy dolgokat, akár a Világos, akár a Sötét Oldalon állnának egymás mellett. De itt, ahol egymással szemben állnak, az nagyon nem természetes felállás kettejük között, és szerintem ennek is köszönhető, hogy eddig nem is tudtak egymásban nagy kárt tenni. És ehhez még az is hozzájön, hogy pont ahhoz az oldalhoz viszonyítva ellentétes módon állnak egymáshoz a harcban, mint ami "normális" lenne: Rey a Világos oldalt képviseli, de mégis a dühéből merítkezve támad, nem tudatosan felhasználja a Sötét Oldalt, ami amúgy a természetének része - míg Kylo a Világos Oldalról jött szülei révén, mégis a Sötét Oldalt képviseli, viszont ő pont megegyezésre próbál jutni, vagyis felfoghatjuk úgy is, hogy pont nyit a Világos Oldal felé. És ezt érezhette meg Leia. Ezt az ellentmondást, ami reményt adott ahhoz, hogy megpróbálja visszahozni Bent. Szóval egyrészt azért próbált beavatkozni, hogy megakadályozza a bajt, a köztük lévő harc végzetes kimenetelét, másrészt esélyt látott emellett arra is, hogy ami Hannak nem sikerült, ő most megtehesse., annak ellenére, hogy messze volt. Az egy más helyzet, hisz ott nagyon közel vannak egymáshoz, és pontosan tudják, hol van a másik. Ott Leiának pontosan akkor arra koncentrálni, hogy a fia ne csináljon bajt, ne lője szét a Raddust, amikor pont már megtenné, lényegesen egyszerűbb, ha alig pár száz méter van köztük és mindketten benne vannak az eseményben. A Kef Bir-es jelenetnél viszont Leia nagyon messze van, és nincs benne az eseményben. Távolról próbál beavatkozni, ráadásul úgy, ahogy jó eséllyel még sosem tette meg korábban. Nem lehet ugyanolyan pontos időben.

Ez univerzális üzenet, és gyakran megfeledkezünk róla, pedig - vicc nélkül - sokat hozzátehetnek a hétköznapjainkhoz élményben.

Szerintem A mi kis falunkat nem kell komolyan venni, paródia és annak nagyon jó. Zsánerben az Üvegtigrishez hasonlítanám, bár nem annyira vicces, de engem nagyon tud szórakoztatni, főleg mert a színészek nagyon komolyan veszik a feladatukat, és olyan szinten lényegülnek át a karakterükbe, hogy azt élmény nézni. A mai magyar színházi élet elit színészei szerepelnek benne, remekül. Lovas Rozit pl. még sosem láttam színházban, pedig ő is egy kiemelt fiatal drámai színésznő, amit ezen szerepe alapján elképzelni igen nehéz, és épp ez benne a csodálatos, hogy akkor ezek szerint ő is mindent el tud játszani. Mivel mi mindig jelentős késéssel, felvételről nézzük, ezért fogalmam sincs, hanyadik évadnál járunk, de eddig olyan nagy esést nem észleltem a színvonalban. Az Aranyélet viszont nem ilyesmi paródia jellegű, maximum kínomban tudnék rajta nevetni, egész más hangulat nézni.

Boldog születésnapot, Wilde!

Gyönyörű vers!

Megnéztem a jelenetet ismét. Lássuk, hogy pontosan mi is történik. Rey és Kylo elkezdenek párbajozni. Ezzel egy időben Leia gyengeséget érezve elvonul, mert megérzi, hogy itt baj lehet. Meg akarja szólítani a fiát, hogy utolsó erejével hátha visszahozhatja őt a világos Oldalra. A párbajban a lány támad szinte végig, dühösen, Kylo csak hárít. Több alkalom is van, amikor Rey elfáradva erőt gyűjt a következő támadáshoz, és Kylo közben nem csinál semmit, pedig itt támadhatna, ha az ölés lenne a cél. Több percig megy ez így, aztán fordulat áll be, Kylo is elkezd támadni, de nem lehet érezni rajta a gyilkos dühöt, ilyesmi csak Reyből árad, aki továbbra is egyre fárad. Leia megszólítja Kylo-t Benként, aki épp lecsapni készül - de egyáltalán nem látszik, hogy halálos csapásra készülne, ahogy a korábbi percek sem sugalnak ilyesmit - de anyja hívó szava megakasztja. Mi ugyan csak a nevét halljuk, ahogy Leia elsuttogja, de az üzenet ennél lehetett több szavak nélkül, gondolok ilyesmire: ne csináld, fiam, még nem késő visszatérni a jó oldalra, én bízom benned és megbocsátok mindent. Kylo Ren megdöbben, annyira szíven találja az üzenet, hogy egy pillanat alatt elejti a kardját és ezzel tulajdonképpen már akkor Ben Solová válik. Rey, aki a párbaj hevében ezt nem veszi észre (őt ugyebár tényleg elönti a Sötét Oldal dühe, ami elhomályosítja az elméjét), és kihasználva a lehetőséget, elkapja az elejtett kardot és halálos szúrást visz be. De amint ez megtörténik, megérzi Leia halálát, és azt is, hogy mi történt pontosan az előbb: Leia az életét adta azért, hogy a fiát visszahozza a Sötét Oldalról, és Rey szörnyűséget követett el dühében, megölte a frissen megtért Ben Solot. Ezért is gyógyítja meg azonnal, hogy helyrehozza a hibáját, és hogy Leia önfeláldozása ne legyen hiábavaló. No már most, ez a jelenet Kylo Ren szemszögéből ugyanolyan jól tud működni akkor, ha a fenti verzió történt, mint akkor, ha valóban meg akarta ölni Reyt, és az anyja ezt akadályozta meg. Leia üzenete kibillentette a végzete felé vezető útjáról, felnyitotta a szemét, anyja feltétel nélküli szeretete legyőzte a szívét bitorló gonoszságot. De Rey szemszögéből sokkal jobban működik mindez, ha úgy gondoljuk, itt most ő volt az agresszív támadó fél, akit elborított a düh és emiatt nem figyelt oda, akkor ölt, amikor pont már nem kellett volna. Megérzi, mi történt, azt is megérzi, hogy akit leszúrt, az már nem Kylo hanem Ben, és ezért igyekszik azonnal helyrehozni a hibáját. Ha azt érezte volna előtte, hogy Kylo meg akarta ölni, akkor ez a gyógyítási szándék túl hirtelen lett volna. De szerintem ilyet nem érzett. Szégyellte magát, én azt érzem.

De akkor most azért lássuk úgy a jelenetet, hogy Kylo meg akarta ölni Rey-t, mert így lesz teljes a párhuzam sorozat? Igen, így volt, de az a jelenet ott így működött jól. Miért kellene Kylo Rennek pont azokat a hibákat elkövetnie, mint Luke-nak? Plusz az, hogy Luke a Világos Oldal lovagja volt, és volt egy sötét pillanata, még nem jelenti azt, hogy mivel Kylo a Sötét Oldalon állt, nem lehetett egy világos pillanata. Nem csak az átállítás a lényeg, ezt túlságosan leegyszerűsíted. Ahogy fentebb is írtam, közbeavatkozott, hogy ne TÖRTÉNHESSEN tragédia. Benne volt a levegőben a lehetőség. De Leia sokkal előbb elindult a végső nyughelye felé, mint ahogy tényleg komollyá vált a harc a felek között. Hiszem, hogy nem cselekedhetett pillanatra pontosan akkor, amikor ténylegesen a halálos csapás következett volna, szóval nem a halálos csapást akarta elkerülni.

Pontosan így van. Lehet, hogy már majdnem felülkerekedett benne a Sötét Oldal, de aztán mégsem akart halálosan lesújtani. Miért? Ezt több minden is alátámasztja a korábbi események alapján: 1. Célja volt Rey-yel, a szövetségesének akarta. 2. Még mindig benne rejtőzött a Világos Oldal, és ahogy egyre közelebb került Rey-hez szerintem ez egyre inkább visszahódította a lelkét a Sötét Oldaltól. Lehet, hogy tudat alatt ezért is akarta a lányt társául, mert ő a Világos Oldal felé húzta. 3. Akkor már tudta, hogy diádot alkotnak, együtt különösen erősek. Miért akarta volna azt az embert, akivel együtt bármit elérhetnek, megölni? 4. Hant azért ölte meg, mert célja volt vele: ezzel akart teljesen elmerülni a Sötét Oldalban, és bizonyítani Snoke-nak. Ezzel szemben Rey-yel élve volt célja. Szerintem is. Azt nem érezhette meg pillanatra pontosan, hogy pont mikor ki akar épp lesújtani a másikra, és azt sem, hogy ténylegesen a fia meg akarja ölni a lányt. Csak a harcukat érezte, és félt attól, hogy az rosszul fog elsülni, benne van a lehetőség, hogy megtörténjen a tragédia. Egyszerűen a megérzéseinek engedelmeskedett, és megtette, amit tudott, hogy ezt elkerüljék.

De nagy különbség, hogy Rey úgy is indult neki a párbajnak, hogy meg kell állítania Kylo Rent, és a bosszúvágy is hajtotta mindenért, amit Kylo elkövetett, de legutoljára azért is, mert összetörte az útkeresőt. Ebben benne van simán a halálos csapás, már ha lehetősége nyílik rá. Viszont Kylo Ren csak legyőzni akarta Reyt, minden mozdulatán látszott, a maga részéről nem egy élet-halál harcot vív, inkább csak hárítja Rey csapásait, de maga nem támad agresszívan. A végső csapás valóban benne volt abban a mozdulatban, amivel Reyre támad, mielőtt az anyja épp megszólította volna, de szerintem akkor sem megölni akarta, hanem inkább harcképtelenné tenni valamiféle módon, sarokba szorítani, hogy ne legyen más választása, minthogy csatlakozik hozzá. Előtte sokszor megölhette volna a párbaj során, mert Rey hamar elfáradt, nem ment jól a dolog, míg Kylo szinte csak szórakozott vele. Nekem nincs olyan érzésem, hogy annyira bedühödött volna, hogy már nem az átállítás érdekelte, hanem a lány halálát kívánta. Rey jótét lélek, de ő dühös volt, Kylo meg hideg fejjel harcolt, szerintem.

Én elkezdtem nézni. Igazad van, nagyon jól mutatja meg a magyar "elit" egy részét (azért nagyon remélem, hogy nem mindenki ilyen, mint a sorozatbeli figurák), és a színészek mind kiválóak, értsd: bicskanyitogatóan viselkednek, egészen rendkívüli módon jelenítik meg a karaktereket. Viszont pont emiatt engem már az első évad végére annyira taszított ez a világ (csak a pénz számít, a szülők lesz*rják a gyerekeket, csak azzal vannak elfoglalva, hogy lehetne feljebb jutni, az fiuk maffiózó lesz, a lányuk meg sodródik), hogy nem volt kedvem tovább nézni, idegesített. Az egyik legszomorúbb rész, És az egész sorozat erről szól: minek az egyenes út, ha lehet lopni, csalni, hazudni, apró sérelmekért is bosszút állni - még akkor is, ha egyszerűbb lenne tisztességesen intézni a dolgokat. Sajnos engem ez irritál, a sorozatokban a kikapcsolódást keresem, és ez a sorozat csak felcseszte az agyamat minden egyes résznél. Pedig még díjat is nyert asszem, Thuróczy Szabolcs is kiváló benne, de legfőképp Ónodi Eszter, aki valami olyan szinten borzasztó, hogy ez tényleg művészet.

Annyi kiegészítést tennék ehhez hozzá, hogy az utóbbi esetben alapvetően nem Rey hozta vissza Kylo-t, hanem Leia, Rey "csak" csatlakozott hozzá azzal, hogy megmentette a fia életét, miután megérezte Leia áldozatát. Luke esete azért más, mert Vader sebeiért nem ő volt a felelős, ő tényleg azzal mentette meg, hogy eldobta a kardját és nem volt hajlandó vele harcolni. Ettől persze van egy szép párhuzam a két kép és az események eredményei között mindenképpen.

Darth Sidious karaktere sokat köszönhet az előzmény trilógiának, az biztos. Az OT-ben azért inkább volt egy sematikus gonosz, mint bármi ennél több. A zsenialitását a PT alkotta meg.

Ezek a baharangozók olyan bénák. Akár azt is lehetne gondolni, hogy szinte kész csoda, hogy ezek alapján valakinek az érdeklődését felkeltette a film. Magam az osztálytársak lelkes ajánlására néztem meg, mert az ilyen ajánlók nem hozták meg a kedvemet. De persze a sok maszlag mellett mindenki az olyan kulcs információkra fókuszált, hogy sci-fi mese, jó és rossz harca, fénysebességű űrhajók - a többi hülyeség meg senkit sem érdekelt.

Jaj, a kiscicák a gyengéim. Nem véletlenül nőtt fel nálunk is vagy 4 nemzedék cica az elmúlt 20 évben. Sok örömöt, boldogságot kívánok velük!

Szerintem a Nihil természetétől teljesen távol áll a magázódás, ami egy udvarias gesztus. Ha lett is volna példa a magázódásra bármelyik eddigi könyvben, amire én sem emlékszem, de ha igen, én inkább azt tekinteném hibának, és a jövőben a tegezést alkalmaznám.

Szerintem sem ölte volna meg Kylo Rey-t. Eleinte az volt a célja, hogy megtörje, megszerezze a térképet a fejéből, ill. később már az, hogy maga mellé állítsa. Szövetségest akart. Egyetértek Frenkie-vel és Bomarral, sokszor megölhette volna, de nem tette. Plusz régebb óta érezhette a különleges kapcsolatot közöttük, mint Rey, mert aktív Erőhasználó volt, és tudat alatt ez is vezérelhette. Rey más tészta. Jó ember volt, de a Sötét Oldal súlyos örökségével. Amikor harcoltak, Rey az Ellenállást és a barátait védte, és abban a pillanatban, amikor lehetősége volt rá, a bosszúvágya vezérelte, Kylo megsemmisítése volt a cél. Az térítette magához, hogy megérezte Leia áldozatát és azt is, hogy akit végül leszúrt, az már nem Kylo Ren volt, hanem Ben Solo. Lehet, hogy ha Leia nem avatkozik be, és úgy is lehetősége lett volna rá, akkor nem bánja meg egy perccel később a tettét. Ő akkor már Kylo-t menthetetlennek tartotta.

Nekem nagy kedvencem, és egyike azon kevés versnek, amit még most is (csaknem) fejből tudok.

Elkezdtem nézni a A besúgó c. sorozatot az HBOMaxon. Három részt láttam eddig, ajánlom mindenkinek, akinek van valamilyen élménye ebből a korszakból (nyolcvanas évek közepe Magyarországon), mert bitang nosztalgikus jó pár dolog, főleg a zenék, no meg a stílus , és annak is, aki jóval fiatalabb, mert kaphat egy kis betekintést, milyen lehetett ebben a korszakban egyetemistának lenni. Mondhatom, remekül eltalálták a hangulatot, a miliőt. A hang alámondásos videózások, Lux szappan és egyéb csencselések olyami, ami ma már baromi távoli dolognak tűnik, de akkor elég mindennapos volt. A sztori se rossz, a fiatal színészek meg szerintem baromi jók, s bár van egy pár dramaturgiai probléma, de ezen én simán túlléptem, annyira érdekes az egész. Én ugyan pár ével később kezdtem az egyetemet, mint 1985, de még a rendszerváltás előtt, és nagyon jól emlékszem az egyetemi klubok akkori világára, viszont a pár év ellenére óriási különbség van abban, mennyire lehetett nyíltan szidni a Kádár-rendszert. A sorozatban ez még abszolút illegális, és komoly büntetés járt érte, mint lázításért, ezért is működtették a besúgó rendszert, hogy elkaphassák a hangadókat. Amikor viszont én kezdtem, 1987-88-ban, az illegalitás tovatűnőben volt, már az egyetem szakkolégiumai szerveztek előadásokat a rendszerváltás szükségességéről főleg gazdasági szempontból, de ebből nehéz volt kihagyni a politikát. A filmbéli korszak még a kőkemény szocializmus, és annyira fura belegondolni, hogy 5 évvel később meg már jött a rendszerváltás, vasfüggöny lebontás, s ez akkor még nagyon távolinak tűnt, pedig mire azok a srácok végeztek, akik életét látjuk, már szinte bekövetkezett. Ebből is látszik, hogy semmi sem tart örökké. No és ami még érdekes, az a néhány üzenet, ami konkrétan elhangzik: pl. a tehetséges fiatal forradalmárokból lesznek az öreg diktátorok, meg pl. hogy egy elvileg demokratikus szavazásnál a főnök nem fogadja el, ha nem az ő álláspontja nyer, és rábeszéléssel meg manipulálással veszi rá az ellene szavazókat, hogy változtassák meg a véleményüket. Érdekes...

Kellemes Húsvétot!

Volt régen egy Vavyan Fable korszakom, a humoros regényeit szerettem nagyon. A Halkirály regényciklus olyan egy fárasztó nap után, mint a koktél naplementében: nagyon jól esik, teljesen kikapcsol, feloldódok benne, és minden gondom elszáll. A moly.hu-n biztos találsz tőle könyvet, ami felkelti az érdeklődésedet. Nagyon jó író, érdemes tenni vele egy próbát fantasy regény fronton is.

Az jó, hogy az újabbak ezt már tudják. Az enyém már több mint 10 éves, és még nem tudja ezt.

Persze, ez mind igaz, nekem is vannak még könyveim, kapok is, veszek is, olvasok is rendes könyveket is. De minden más esetre ott a Kindle, és ahol lehet, ott azt használom. Mert jobb azon olvasni.

Úgy értettem, hogy van egy csomó érv ellene, mielőtt megismernéd. Ezek olyan érvek, amelyekre a könyvekhez szokott ember gondolhat: nem lehet benne úgy lapozgatni, nem érzed a könyvillatot, nem olyan a fogása, nincs szép borítója, ez is egy kütyü, tölteni kell - ezek nem komoly érvek egyébként és azonnal eltörpülnek az előnyök mellett, amint elkezded használni. Szerintem egyetlen komoly kellemetlensége az, hogy a változtatható betűméret miatt nem tud oldalszámokban gondolkodni, így mindig csak %-ban látod, hol tartasz a könyvben, és fogalmad sincs, milyen vastag könyvet olvasnál, ha könyv lenne. De erre pont nem gondol az ember előtte, és hát ez is apróság végül is.