Pildi

Te jó ég! Van ilyen érettségi tárgy? És mi a tananyag? De mindenesetre sok sikert!

Hát ez vagy Te, Ody

Asszem, én sem ennyire vájt szemmel fogom nézni, ha egyszer odajutok

Ezzel végül is úgy egyetértek, hogy a személyisége volt olyan, hogy nem fogadta el a korlátokat, még a halálét sem. Ilyen értelemben tényleg csak a Sith-ek útjában hihetett a végén. Én úgy érzem, nem mindegy, milyen helyzetben szembesült volna Padmé elkerülhetetlen halálának tényével: egy hosszú és szép (mégha titkos is) házasság után avagy egy minden szempontból kritikus helyzetben, amikor egyébként is felfokozottak az érzelmek. Egy békésebb korban talán nem érintette volna ilyen érzékenyen és megbékét volna jobban vele. De ez már tényleg nagyon fikció

Az anyjáról szóló rémálom azért kicsit más kategória, hiszen ott a jelent látta meg, a puszta tényt, azt érezte meg, hogy az anyja szenved. A Padméval kapcsolatos rémálma viszont a jövőt mutatta, ami megváltoztatható lett volna, csak nem úgy, ahogy Anakin gondolta. Figyelmeztetés volt, hogy a fiú rossz úton halad, csak Anakin rosszul értelmezte. Az álmon kívül semmi nem utalt arra, hogy Padmé veszélyben volna, és nem is lett volna abban, ha nem tulajdonít az álomnak ilyen jelentést.

Ha Anakin azt várta Yodától, hogy elmondja neki, hogyan kerekedhet felül a halálon, akkor igen csak rossz helyen járt... Az szerintem is holtbiztos, hogy Yoda nem lett volna megértő semmilyen konkrét info tudatában sem. Épp ez mutatja a fiú végső kétségbeesését, hogy még ott is próbálkozik, ahol igazából nem számít segítségre. (Azt mondjuk soha nem fogom megérteni, Obi-want miért zárja ki eleve a körből...) De én még mindig a gyökerekhez térnék vissza: ha Anakin nem érzi magát a Jedik között egyedül ebben a helyzetben (felesége van és gyereke lesz, és mindkettő tiltott dolog a számára), akkor talán nem is lett volna rémálma. És akkor - bármennyire is elégedetlen volt a Jedik szabályrendszerével - már nincs az, ami ilyen egyértelműen a Sith felé taszítja.

Bomarr, az, hogy a Jedik eszmerendszere hosszabb távon életképesebb, és persze sokkal szimpatikusabb is, az nem kérdés, az események tényleg ezt is igazolják. A dogmatizmus vs. rugalmasság vitát tekintve nekem az a véleményem, hogy lehet, hogy igyekeztek rugalmasak lenni, de nem mentek el ebben a szükséges mértékig. Igazad van: vagy dogmatikusnak kellett volna maradniuk, és Anakint be sem fogadniuk, vagy ha már ezt a döntést hozták az emelett szóló érvek miatt, akkor viszont sokkal jobban oda kellett volna figyelni rá. Ez a köztes megoldás volt a legrosszabb, amit tehettek. Hadd idézzem Yoda szavait, amelyek ebben az esetben is iránymutatóak lehettek volna: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!"

Ez így igaz A történelmet (még a Star Wars-ban is) mindig az egyes események alakítják, és leginkább azok vannak nagy hatással, amelyek szinte sokkszerűek. Pl. forradalmak, háborúk, vagy épp SW-közegben a Birodalom megszületése. Persze van organikus fejlődés is, de az a politikai rendszer milyensége tekintetében csak másodlagos. A tudomány vagy a művészet tud fejlődni leginkább ilyen organikus módon, a politikai rend kevésbé. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a Jedi-rend által támogatott köztársaság modell már önmagában sem volt igazán életképes (látszólag demokrácia, de valójában kiskirályságok korrupt szövetsége), ehhez hozzájött a Jedik nem igazán rugalmas hozzáállása, és ennek a kettőnek a következménye Palpatine teljes hatalomra jutása, ami ennek megfelelően két síkú: egyrészt politikai (Birodalom a Köztársaság helyett), másrészt az Erő-viszonyok jelentős átrendeződését jelenti (Sith-uralom a Jedik rendje helyett). Vagyis totális győzelem - bár szerencsére csak átmenetileg

Hát tényleg nem, még én is tudtam

Én küldtem egy megfejtést, bizonyos emlékek alapján, majd elválik, jó volt-e

Ez is igaz Minden attól függ, hogy milyen távban gondolkodunk: a Saga által felölelt időszakban, vagy a Galaktikus Köztársaság fennállásának idejében. Ha ez utóbbiban, akkor nem kétséges, hogy nemcsak átmeneti, hanem igencsak rövid is a Sith győzelme.

Szerintem sem kell mindenben konvencionálisnak lenni Ha jól áll a kalap, orki, akkor hordd bátran

Zééé, én csak annyit tudok a témához hozzátenni, hogy bár nekem lenne ennyi türelmem bármihez is... Nagyon szépek a már elkészült és a még készülő modellek is! Sok sikert továbbra is!

Ezzel ebben a konkrét történetben én is egyet értek. De megismétlem, amit lentebb már írtam, hogy szerintem alapjában nem a kötődéssel önmagában volt a baj, hanem azzal, hogy kinek a kötődéséről beszélünk (mind a személyiségét, mind az erejét tekintve), és hogy ez a személy, Anakin, milyen körülmények között hozza meg a döntését. De ha nem így lett volna, akkor tényleg másról szólna a történet .

Szerintem is nehezebb lehet egy olyan kérdésre válaszolni, ami egy konkrét eseményre kérdez rá (mint pl. az előző kérdés), és EU-vonatkozású, mert ha az ember nem olvasta azt a bizonyos könyvet pl., akkor ilyesmire keresni elég nehéz lehet. A kiesés lehetősége meg minden kérdésben ott van.

Ezzel az érveléssel csak az nem stimmel, hogy ez a feltétel nélküli szeretet megint csak családi kapcsolatban tudott megjelenni, és nem általában. Mind Luke, mind Anakin esetében azért tudott működni, mert egy közeli családtagjukat kellett volna feláldozniuk. Ez meg nem teljesen a Jedik feltétel nélküli szeretete, ami mögött nincs érdek. Mindkettőjük esetében ott volt az érdek: Luke vissza akarta hozni apját a Sötét Oldalról, Anakin pedig meg akarta őt menteni a haláltól.

A Jedi-szeretet (ami valszeg tényleg csak az SW világában létezik), Anakin szavaival élve: compassion, valóban olyan általános, hogy nem férnek bele egyes emberek, csakis a világ egésze. Ez az élet szeretete és tisztelete, függetlenül szinte mindentől. Olyan szeretet, amelyet egy anya érez a gyermeke iránt, mert az sem függ attól, hogy a gyerek aznap jó volt avagy rossz, és még attól sem, hogy szereti-e az anyját. De a hétköznapi emberek világában az anya-gyerek kapcsolaton túl nem tudnék más példát erre a szeretetre mondani. Az a szeretet, ami kötődést okoz, és ami viszonosságot vár, angolul "love", az egész más dolog, az igazán emberi érzés, szerintem mindnyájan így szeretünk, ha szerelmesek vagyunk. Még az igaz barátság is hasonló, hiszen az is kölcsönösségen alapul, és az ember a legjobb barátját sem tudja csak úgy feláldozni magasabb érdekek miatt. Szerintem Obi-wannak sem ment volna, ha nem azt látja direktben, mit művel Anakin Padméval, és nem hallja azt a szöveget a fiú Birodalmáról, meg a rendteremtésről. A kettőt nem is lehet összhasonlítani. Yoda a kis younglingokat az első módon szerette, nem is tehetett volna másként, mivel több száz év alatt több ezer megfordult a keze alatt. De ez nem elégséges érzés akkor, ha egyes emberek kapcsolatairól beszélünk, márpedig kapcsolata mindenkinek van valamilyen. Én megértem, miért nem akarták a Jedik ezt a fajta "love" típusú szeretetet beengedni a soraik közé: mert kiszámíthatatlanná teszi az emberi cselekedeteket rend-szinten. Egy olyan rend, amely a galaxis békéjét őrzi, és az élet védelmét helyezi mindenek elé, nem engedheti meg magának, hogy az egyes tagok érzelmei befolyásolják a küldetést. A baj csak az, hogy nem lehet ezt az alapvető emberi érzést megtiltani. Meg lehet próbálni kinevelni a kicsikből (gondolom, azért is gyűjtik be a fogékony gyerekeket 2-3 évesen), de még azok közül is pár (ahogy MissKarrde is írta) biztosan "eltévelyedett" később a korai nevelés ellenére... A gubanc ott van, hogy a rend bevesz valakit, aki eleve nem ilyen globálisan gondolkodó fajta, másrészt az anyjához tényleg kötődik, és még ráadásul szerelmes is lesz - és közben ez a valaki a valaha élt legerősebb Erő-használó. Hát ez okozza a gondot...

Teljesen igaz, hogy a kötődés önmagában nem vezet negatív irányba, a Sötét Oldalra. Anakint nem a kötődés vitte rossz útra, hanem bizonytalan személyisége, hogy nem tudta megkülönböztetni az őszinte barátságot, amit Obi-wantól kapott, az érdek és látszat jóindulattól, amelyet Palpatine tanusított az irányába. Nem az volt a baj, hogy szerette és féltette Padmét, hanem hogy rossz emberbe helyezte a bizalmát, amikor segítségre szorult. Rossz emberismerő volt, felült a látszatnak. Persze mindennek a Jedik helytelen hozzáállása volt az alap. Anakin már azelőtt is tudta, hogy mire számíthat Yodától, mielőtt megkérdezte, mivel 9 éves kora óta hallhatta a "semmi kötődés" szöveget - azt pl. én sem értem, miért őt kérdezte meg. Már ez hiba volt. És hát hiába töltött együtt Obi-wannal 13 évet, nem tűnt fel neki, hogy tanítója és barátja mennyire felette áll érzelmi inteligenciában a többieknek, gondolom azt hitte, hogy ő is csak olyan "érzelemmentes" Jedi, mint a többiek, ráadásul a Tanács tagja - egyszerűen nem bízott benne. Ez még nagyobb hiba volt. Ha a helyzetet Obi-wannal tárgyalja meg és nem Yodával, akkor Palpatine-nak nem egy kétségbeesett, kiutat nem találó bizonytalan ifjúval lett volna dolga, aki csak egy jó szóra vár, és az elsőre ugrik is, hanem egy olyannal, aki tudja, hogy vannak, akikre számíthat bármilyen helyzetben. És szerintem Palpatine-nak sokkal nehezebb dolga lett volna, ha egyáltalán sikerrel jár. Meggyőződésem, hogy Obi-wan mindenben segített volna Anakinnak és Padménak. És ha megvan a támogató háttér, akkor nincs miért áttérni a Sötét Oldalra. Én még most sem értek egyet a hatalomvágy-verzióval, sőt minél többször látom a filmet, annál biztosabb vagyok benne, hogy a hatalomvágy csak következmény, de nem az ok, ami miatt Anakin átállt. Az legvégső ok mégcsak nem is a szerelem, bár az volt a kiváltó ok, hanem a támogatás hiánya, amit igazán soha nem kapott meg a Jediktől. Nem fogadták be teljesen, mert más volt, mint a többi. Hiába hitték el, hogy ő a Kiválasztott, de ennek a tanításában semmi nyoma nem lett, őtőle is olyan engedelmességet vártak, mint az összes többi padawantól, a kreativitását problémásnak érezték, a mentális erejét (itt az Erő-birtoklásra gondolok) fel sem fogták. Ez is a Jedik dogmatizmusa, egyen goldolkozása, azon túl, hogy hiba volt az érzelmeket teljesen távol tartani. Emiatt a Jedi rend teljesen megérett a pusztulásra, a Sith-nek nem volt nehéz megtalálni az utat, hogyan pusztíthatja el. Anakin volt a katalizátor, aki kiélezte a helyzetet, aki dűlőre vitte a konfliktust. Ha ő nem születik meg, ez akkor is bekövetkezik előbb- utóbb. De azt írtam már máshol, hogy ő nem véletlenül született meg, és nem véletlenül lett épp ilyen ember - szerintem épp ez volt a küldetése

Donát, ez jó....

Én megmondom őszintén, leginkább a játék öröméért játszom. Vonz a versengés lehetősége, még akkor is, ha legtöbbetekkel szemben kevés az esélyem nyerni, vagy épp ebben a kvízben tovább bent maradni. Az igazat megvallva a nyerés ehhez képest kevésbé érdekel. A múltkori játékban a nyerésről már szó sem lehetett, mert a tizenvalahanyadik fordulóban csatlakoztam, de minden kérdésnél külön izgultam, hogy vajon mi lesz az, és hogy tudom-e rá a választ. Mégha tudtam is, akkor is a gyorsasági faktor eléggé rontotta az esélyeimet, épp ezért örültem, ha egyáltalán fordulónként 1-2 pont leesett. De ez nem vette el a kedvemet, sőt Kihívás volt! A mostani játékkal kapcsolatban pedig osztom Dzséjt véleményét, hogy a múltkori forduló utolsó kérdését kivéve az összes többire (az újakra is) lehetett volna tudni a választ netes keresgélés nélkül is, csak a legtöbben (köztük én is) valami bonyolult válaszra gondoltunk (persze nem utolsósorban azért, mert a kérdések ravaszul voltak megfogalmazva ), és nem mertük beírni a legkézenfekvőbb választ. Ez egy tanulság a számomra, amelyből igyekszem tanulni . Szóval mindezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a játék is olyan, mint sok minden más: olyan, amilyennek megéli az ember. Ha jó kedvvel, kalandvággyal, érdeklődéssel áll hozzá az ember (mert az is nagyon igaz, amit Ody írt, hogy sok mindent lehet közben tanulni is), akkor remekül fog szórakozni. Ha nincs kedvetek keresgélni, utánanézni, akkor válaszolhattok ösztönből is - nincs kizárva, hogy jót súg. Pl. az is simán kitalálható lett volna, hogy ki volt az első kidolgozott karakter a Saga-ban - Panni lányomat megkérdeztem, ő meg kapásből rávágta, hogy biztos Anakin, én is ezt gondoltam, csak túl egyszerűnek tűnt... Ha meg esetleg utána kellene mégis nézni, akkor fel lehet ezt úgy is fogni, mint Indiana Jones kincskereső útjait. Ha elsősorban nem nyerni akarunk, hanem játszani, akkor garantált a jó hangulat szerintem

Hát igen, az élet sajnos nem válogat abban, hogy melyik nap állít minket türelempróba elé. És az becsülendő, ha ezeken a borzalmas napokon is túl tud lépni az ember a vélt vagy valós sérelmein, és képes a jószándékot látni a másikban, ha nem is abban a percben, hanem utána

Donát, ez a legkedvesebb bók, amit mondhattál volna. Köszönöm

Rog, akkor megnézhetnéd velünk is, nem? Ha esetleg ráérnél szombat délelőtt...

Mivel belátható időn belül én sem fogom látni, nagyon jó volt olvasni a lenti írásaitokat. Dzséjt, a te kis "szűkszavú" beszámolód elég alaposra sikeredett Annyit mondanék ez alapján, hogy az általad jobbnak, valóban feljavítottnak minősített részek a leírásod alapján tényleg sokkal ütősebbek lehetnek, azok státusza pedig, amelyeket kritikával illettél, még eldöntendő részemről, és várok a véleményemmel addig, amíg én is láthatom, bár az még sokára lesz, sajnos Egy jelenet változtatása, mi több megvágása, megkeverése azonban látatlanban is szíven ütött, és ez Ben és Luke beszélgetése Ben otthonában. Ez az egyik kedvenc jelenetem ebben a filmben, amely egy tökéletes jelenet volt úgy, ahogy volt - azt miért kellett megváltoztatni? Itt nem voltak halovány technikai megoldások, amelyeket javítani lehetett volna... Hogy most logikusabb lett? Ez kit érdekel? Az emberek, amikor beszélgetnek, az életben sem mindig logikus sorrendben mondják el a mondandójukat... Szóval ennek a jelenetnek a "revisited" változata bizony hátránnyal indul majd nálam. Ettől függetlenül (vagy épp ezért? ), a korábbinál is jobban várom, hogy láthassam - majd egyszer

Teljesen jogos, Hanról eddig alig esett szó, pedig fontos karakter, és ami a legfontosabb (az én szememben legalábbis), hogy neki van a legjobb humora a Saga-ban, és a legjobb beszólásai is...