Ma végre sikerült megnézni moziban Az arany iránytűt, és el kell mondanom, hogy minden negatív hír ellenére nagyon tetszett. Sikerült visszaadnia könyv hangulatát teljesen, nagyon alkalmas embereket sikerült találniuk a szerepekre, pont olyanok voltak a szereplők, amilyennek képzeltem őket olvasás közben. Lendületes volt a cselekmény, egy-két apró változtatástól, és a legvégétől eltekintve hűen követte az eredeti történetet. Tényleg nagy élményt jelentett végignézni, úgy, hogy közben tudtam, miért nem lett sikeres. 
Két problémája van, és azok elég nagyok. A kisebb problémával kezdem: nem jó a filmzene. Az egész nagyon harsány és az én fülemnek túl disszonáns hangzású (nincsenek benne szép zenei harmóniák), valahogy nem ilyet képzelnék ehhez a történethez. 
Ez már önmagában sokat ront az összhatáson, de a nagyobb baj az, hogy igazán értékelni szerintem csak azok tudják ezt a filmet, akik olvasták az egész trilógiát. Ugyanis a könyvben elég sok képletes dolog van, aminek az értelmére az olvasó szép lassan jön rá, ahogy a történet halad (némelyikre, és épp a leglényegesebbekre csak a történet legvégén) - a filmen viszont megkapod ugyanezt valami magyarázattal egy az egyben. Ez szájbarágósnak tűnik annak, aki nem ismeri a könyvet. És hát nem túl szép, hogy úgy van vége, hogy nincs vége. Az alapkaland (az eltűnt gyerekek kiszabadítása) sikeresen lezárul, de épp azt hagyták ki a film végéről, ami átvezeti a történetet a következő könyvbe - ezt mondjuk nem értem, miért. 
  
Ez után a sok negatívum után azonban továbbra is fenntartom azon véleményemet, hogy ez egy jó film, és kár lesz, ha ennyiben marad és nem folytatják, mert a történet lényege csak most következik, ez az első kötet csupán a bevezető. Tulajdonképpen nem is mozifilmet kellett volna belőle csinálni, hanem egy 6X1 órás TV-sorozatot, ahol az egyik részt követi a másik, nem kellene magyarázni semmit, mert minden szépen kiderülne magától, és nem maradna hiányérzet senkiben. 
  
Valószínűleg a New Line Cinema ott követte el a hibát, hogy azt hitték, ez is olyan történet, mint a Gyűrűk Ura, amit az elmúlt 50 évben több generációnak is biztos sikerült elolvasnia, tehát a tengerentúlon is sikeres lesz (mert ugye az hozza a legnagyobb bevételt) - de ez a történet csupán 12 esztendős, és hiába nyert mindenféle irodalmi díjat, Anglián kívül kevesen ismerik. A film pedig önmagában nem tud elég jó lenni a történet jellegzetességei miatt. 
Nekem mindenesetre nagyon szép estét szerzett, kedvet is kaptam ismét elolvasni a könyveket, és továbbra is ajánlom nektek ebben a sorrendben: előbb a könyvek, azután pedig a film