Pildi

OK, de akkor egy pár sort a történetről is kell ejtenem, mert különben nem lesz érthető, és lehet, hogy ez a könyv is meg fog jelenni magyarul egyszer, és akkor odalesz az első olvasás izgalma. Vállalod a kockázatot?

Nem olyan régen olvasok EU-t, eddig csak ezt A gonosz útvesztőjét, a Dark Lord-ot, a Tatooine Ghost-ot, a Rogue Planet-et és az Approaching Storm-ot olvastam (az elérhetőségek miatt csak angolul) valamint a Thrawn-trilógiát magyarul és ez alapján a nem túl nagyszámú halmaz alapján azt a következtetést vontam le, hogy az EU irodalom alapvetően három típusba sorolható: 1. azok a könyvek, amelyek szorosan a filmekhez kapcsolódnak (ide tartozik az első kettő, mint az Ep3 előzménye-folytatása) - és lehet,hogy ilyen könyv nincs is több, ezért talán túlzás ilyen külön kategóriát alkotni... 2. azok a könyvek, amelyek azért íródtak, hogy újabb történeteket mutassanak be a már ismert szereplőkkel, hogy láthassuk a sorsuk további alakulását és közben újabb és újabb fontos karaktereket alkotnak (ahogy látom, ezek igazán az Ep6 után játszódó történetek, és ezek adják az EU irodalom derékhadát) 3. és végül azok a könyvek, amelyek azért íródtak, hogy egy-egy karaktert jobban megismerjünk, ill. az egyes fontos karakterek egymáshoz való viszonyát jobban megvilágítsák, és ezáltal magyarázzák meg azok későbbi egyes cselekedeteit (ez jellemzi talán a legjobban a prequel filmek előtt-között játszódó könyveket, amelyeket ugyan nagy részben még nem olvastam, de a tartalmuk elolvasható az amazon.com-on). Ez persze elég durva kategorizálás, és talán elég merész is, tekintve az ismereteimet ebben a témában, de javítsatok ki, ha rosszul látom. És persze biztos vannak olyan művek, amelyek a fenti három kategóriából kettőbe, netalán háromba is beleillenek. Igazából nekem a fenti felsorolt művekből azok a könyvek ill. azok a részletek tetszettek a legjobban, amelyek a 3. kategóriába tartoznak. A gonosz útvesztőjében is az volt a legjobb, ahogy bemutatja, hogyan vált Obi-wan és Anakin végre teljesen egy csapattá (az utolsó fejezet a méltó lezárása ennek a folyamatnak), bár engem nem zavart, hogy számos adalékot szolgáltatott a prequel filmek történetéhez, és jó volt olvasni a főkancellár "elrablásának" közvetlen előzményeiről is. A Dark Lord is amiatt tetszett, mert nagyon jól bemutatta, miért is lesz Vader az uralkodó hű csatlósa, annak ellenére, hogy Sith-tanítványként elég rosszul indult a sora (az egész kerettörténet ehhez képest számomra csaknem érdektelen volt, én ezt vártam ettől a könyvtől és ezt teljesítette, bár erről szorosan véve csak néhány oldal szól...). Na de nem akarom felsorolni az összes élményemet, viszont szeretném kiemelni a Tatooine Ghost-ot, mint unikumot, ami meggyőződésem, hogy kizárólag azért íródott, hogy bemutassa, milyen érzésekkel közdött Leia, amióta kiderült, hogy Vader az édesapja, és hogyan sikerül végül legyőznie az apja iránt érzett határtalan iszonyatot, és elfogadnia magát, mint a lányát. Ez nagyon jó téma szerintem, és valószínűleg eléggé hanyagolták az EU-írók korábban, ha 2003-ban megérte ezt a könyvet megjelentetni. Van két részlet, ami annyira tetszett, hogy lefordítottam magyarra, ha érdekel valakit, szívesen beteszem.

Hát az öreg nem javult meg a köztes húszegynéhány év alatt, csak egyre magabiztosabb lett, vesztére... Vadernek azért ez nem ment ennyire jól, rosszabb volt a kiindulási anyag (Anakin soha nem volt nagy konspirátor).

Tulajdonképpen igazad van, Ody, de valamiért nekem a második részről színekben gondolkodva a kék, a zöld és a fehér ugrik be, a narancsos sárga nem (talán mert az a vörössel és a feketével együtt a ROTS színvilága...). De ha belegondolok, valóban a Tatuinon, a Geonozison, és a végén a Coruscanton és a Naboo-n is lemegy a nap... Hát ez van

Jó, hogy elkészült ez a sorozat, és szerintem remekül visszaadja az adott bolygók hangulatát a II. részben. A naplemente valóban nem ennek a filmnek a sajátja (a végét kivéve), ezért nem hiányolom annyira a Coruscant-ról szóló képen. És nekem is a Tatuin tetszik a legjobban. A Naboo valószinűleg azért kevésbé tetszetős, mert az a legkevésbé összetett kompozíció - de lássuk be, ebben a részben ott csak egyetlen dolog történik (ha mégoly jelentős is), és a kép a kibontakozó szerelem hangulatát így is jól visszadja. A zöld mező a remény színe, és ekkor még a néző is megkapja azt az illúziót, hogy a két fiatal sorsa esetleg jól is alakulhat majd (leszámítva persze azt az aprócska dolgot, hogy ma már majdnem mindenki tudja előre - aki először látja az AOTC-t, az is - hogy mi fog történni velük... ). Szóval nekem a Naboo is tetszik.

Egyetértek! A prequel filmek egyik legjobb dobása, hogy biztosan nem tudhatjuk, mi Palpatine mesterkedésének az eredménye, és mi történik véletlenül.

Talán a durasteel miatt, mert kiejtve elég hasonlóak...

Azt hiszem, mi nem nagyon tudjuk egymást az igazunkról meggyőzni, de végül is a vita olyan vérpezsdítő dolog... . Egyébként, félre ne érts, Bomarr, én nagyon szeretem ezt a filmet, és sokkal többször láttam, és még fogom látni, mint ahányszor a könyvet olvastam (és nem csak azért, mert a film csak két és fél óra, míg a könyvet elolvasni minimum 14), mert ez a film maga a varázslat (talán elég, ha csak annyit mondok, hogy a gyerekkori SW rajongás után több mint 10 év szünetet követően ez tett ismét SW rajongóvá). Viszont számomra a könyvvel kapott egy kis extra fényt, mint amikor a fényképen kicsit élénkítik a színeket.

Hú, nem gondoltam volna, hogy a felvetésem ilyen vitát ébreszt ismét - mert már volt egy kör régebben, mikor is hasonlóan nagy szenvedéllyel védte mindenki a saját elképzeléseit. De csak örülni tudok neki . Én részemről továbbra sem érzem az ellentétet a film és könyv között, már sokszor láttam iill. többször olvastam őket, és az én fejemben ez már egy egységes történet, ami nagyrészben a filmen alapul, de azért ott van mögötte a könyv is. Az nem kérdés, hogy a cselekmény vezetése, az akciódús jelenetek esetén a film a nyerő, de karakterábrázolásban azért a könyv sokat tesz hozzá. A legjobb példa erre Anakin, aki a könyvben az elején sokkal szimpatikusabb, mint a filmben. Az a határtalan sóvárgás, amit Padmé iránt érez, a bizonytalanság, hogy mi lenne a helyes út (egymással teljesen ellentétes gondolatokat kap azoktól, akik fontosak neki: Padmétól, Obi-wantól és Palpatine-tól) annyira sebezhetővé teszi őt lelkileg, hogy a végzete elkerülhetetlenné válik, mert ugyanazon lejtőn taszigálja őt lefelé Palpatine és a Tanács együtt. Egyetlen rész van azonban vele kapcsolatban, ami határozottan sokkal jobban kitalált a filmben: az átállása. Szerintem Anakin filmbeli átállása, a kétségbeesése, a könnyei jobban megfeleltek a könyvből igazán jól megismert impulzív személyiségének ? mégis a könyvben sokkal hidegebb fejjel dönt: Mace Windu halála után még hezitál, hogy beálljon-e Sith-nek, és Palpatine unszolására is csak annyit mond, hogy csak a főkancellár életét akarta megmenteni, de ő még mindig Jedi. Aztán az öreg bajkeverő további puhítása és Padméval kapcsolatos burkolt célzásai sikerrel járnak: Anakin egyszerűen mérlegre teszi magában a Jedik és Padmé sorsát, és józanul dönt. Nincs végzetszerű spontán átállás, kétségbeesés, hanem csak egy tiszta döntés: a szerelméért cserébe vállalja az árulást ? és ez így szerintem kevésbé illik Anakin korábbi gondosan megrajzolt jelleméhez. A film itt sokkal hihetőbb. Mert nekem is az a véleményem, hogy nem tudatosan, előre megfontoltan döntött a Sith-ek útja mellett, hanem így alakult: Mace Windu halála után nem maradt más választása, és erre csak abban a pillanatban döbben rá.... Vagy vegyük Obi-want. Már a filmből is kitűnik, milyen jelentős jellemváltozáson ment át a II. rész óta, de ez nagyon jól bemutatott a könyvben. Érett Jedi lett belőle, aki már nem fél attól, hogy dicsérje Anakint, nehogy túlságosan elbízza magát - ellenkezőleg: őszinte és elkötelezett barátja lesz egykori tanítványának, s már olyan szorosan kötdik hozzá, hogy nem tud tisztán látni vele kapcsolatban (bár Anakint szoktuk ezért elmarasztalni, de az az igazság, hogy Obi-wan is belesett a túlzott érzelmi kötődés hálójába) és nem veszi észre, hogy barátja egyre mélyebbre süllyed a sötétség mocsarában, ezért nem is tud segíteni neki. (Persze Ani sem siet beavatni őt a problémáiba, de azért a korábbi tárgyilagosabb szemével szerintem jobban feltűnt volna Obi-wannak, hogy valami nagy gond van... ) Obi-wan jelleme olyan finoman ábrázolt a könyvben, mintha egy közeli ismerősöm volna: az ember rájön, hogy méltó tanítványa lett Qui-Gonnak, és nem Anakin, hanem ő az igazi Jedi, nagylelkű, elkötelezett, jó taktikus, ügyes fegyverforgató, s eközben szerény és tapintatos. Éppen ezért szinte a csontjaimban érzem a fájdalmát, amikor megnézi a biztonsági hologrammokat - ez pl. a filmben eléggé el van hanyagolva. S végül említem Padmét. Szegény a filmben elég leegyszerűsített, lecsupaszított szerepkört kapott, mint Anakin árulásának egyik (fő) indítóoka, a könyvben azonban nagyon szépen le van írva, mennyire mélyek az érzelmei Anakin iránt, és hogyan jut el mégis fokozatosan a bizalmatlanságig (amikor egy megbízható Jedivel kellene megosztania politikai gondjait, már nem Anakinra gondol, hanem ösztönösen Obi-wan jut az eszébe), s később a teljes csalódásig, amelybe belehal. S végül muszáj szólnom Dooku grófról, akinek gondolatai és érzései katarzisszerű élményként hatottak, amikor meghallja Sidious utasítását: Öld meg! Ez csúcs volt rögtön a könyv legelején. Na de ennyi talán elég szemelvénynek (lehet, hogy sok is... ). Végül még annyit tennék hozzá, hogy a szerelmi féltékenység szerintem is tévedés volt a könyvben, Anakin szemszögéből nézve az áruláson én is hasonlót értek, mint Dzséjt.

Ez a könyv versus film téma érdekes dolog. Én is előbb a filmet láttam, és utána olvastam el a könyvet (fordítva tenni meg sem fordult a fejemben, mert az ilyesminek mindig csalódás a vége - kivéve a Harry Potter V. részt - de ez más lapra tartozik), és nagy élmény volt. Szerintem is ez messze a legjobb könyvváltozat a hatból - bár a IV-VI. rész könyvváltozatát nem is érdemes számításba venni, mert azok kifejezetten a forgatókönyvek regényesített változatai (nincs bennük se más, se több, se kevesebb). A Baljós árnyak és a Klónok támadása regény is már más műfaj volt, mert vannak bennük eltérések a filmekhez képest, és lényegesen több a plusz információ, a leírás, és megkockáztatom, hogy irodalmi alkotásként is megállják a helyüket a könnyedebb művek között. És hát a Sith-ek bosszúja valódi gyöngyszem... Ha csak mint egy regényt nézem, úgyis nagyon jó: jól felépített cselekmény, hatásos párbeszédek, a nagyon sok leírás ellenére rendkívül izgalmas. A film megnézése után olvastam (tehát nem volt ismeretlen már a történet), és hát alig tudtam letenni, olyan volt, mintha ugyanazt a történetet egy más, tágabb szemszögből látnám. Erre a könyvre a leginkább igaz, hogy nem csak a cselekmény puszta papírra vetése történt meg, hanem a karakterek gondolatait, érzelmeit is megismertették velünk, amelyek szerintem nagyon fontosak pont ebben a kritikus részben, ahol minden eldől. Mert nagyon nem mindegy, hogy Anakin hogyan csalódik a Jedi Tanácsban, és hogyan tudja őt manipulálni Palpatine, amihez szerencsétlen módon és önkéntelenül a Tanács is jócskán hozzájárul, és főleg hogyan jut el ahhoz a szörnyű döntéshez, hogy mindent elárul a szerelme életének megmentése érdekében. És hát csak a könyvből derül ki, hogy mi történik a Yoda-Sidious összecsapásnál (Yoda a filmben alulmarad, míg a könyv szerint kihátrál, mert rájön, hogy a győzelmet nem ott és nem akkor kell keresnie - és ez az utóbbi sokkal szimpatikusabb, ráadásul összeköti a prequelt a klasszikus trilógiával). És az is csak a könyvből derül ki, hogy mit érezhetett Anakin-Vader, amikor magához tért a Vader-páncélban: a remélt örök dicsőség és szerelem helyett a fájdalom, a csalódás, a magány és az örök tűz jutott osztályrészéül. Ezek a részek olyan jók a könyvben, hogy az elolvasása óta még inkább élvezem a filmet, többek között azért, mert már nincs olyan érzésem (ami azért első megnézésnél megvolt), hogy túl gyorsan történik minden. Szóval számomra nincs verseny a film és a regény között, egyszerűen kiegészítik egymást. És szólnom kell a Revenge of the Sith angol nyelvű audiobook-járól, amit sikerült az interneten keresztül beszereznem. Egy Jonathan Davis nevű ember olvassa fel a könyvet, de valami olyan nagyszerűen, hogy számomra még a magyar könyv olvasásánál is nagyobb élményt tudott nyújtani. Davis szépen és érthetően beszél angolul, nagyon jól hangsúlyoz, és picit utánozza a filmszínészek eredeti hangját, épp csak annyira, hogy ráismerjünk az adott karakterre. Obi-wan, Mace Windu, Dooku és Palpatine hangja nagyon jól sikerült, Anakiné is, mert bár nem igazán hasonlít Hayden Christensenéhez, de a karakterhez viszont ebben a változatban is remekül illik. Padmé viszont elég pocsék, sajnos, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy egy férfinek elég nehéz lehet női hangot utánoznia. De ez még belefér. Szóval az egész produkció szuper, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki tud valamennyire angolul.

Örömmel elmegyek, ha lesz fórumtali. Londonnal kapcsolatban ugyan a városról több tapasztalatom gyűlt össze, mint a CelEu-ról, de mindenképpen szívesen beszélgetnék bármelyikről.

Így igaz, ahogy lokatelli írta. Arcról senkit sem ismertem közületek, csak az avatarokat (de azt hiába kerestem volna ). Zolit próbáltam többször elérni a standjánál, de nem jártam sikerrel, aznap ő is a rendezvényt járta. Persze lehet, hogy összefutottunk ismeretlenül, bár én nemigen hallottam magyar szót, pedig figyeltem... Mivel már régebb óta olvasom a fórumot, tudtam, hogy mennek ki néhányan közületek, és először gondoltam rá, hogy felveszem velük a kapcsolatot még indulás előtt, de aztán inkább nem tettem, nem akartam tolakodó lenni. Gondoltam, majd ott személyesen talán összejön - hát nem jött össze. Azért is mentem el a Filmzenei Fesztiválra, mert Zolit mindenképpen szerettem volna megismerni. Ez szerencsére sikerült, vele és lokatellivel is váltottam pár szót. Végül is azt hiszem ez adta a végső lökést ahhoz, hogy regisztráljak.

Az a helyzet, hogy 2005 októberétől 2006 augusztusáig Párizsban volt ez a kiállítás, ami Londonban Star Wars The Exhibition nevet viselte, Párizsban viszont Star Wars L'Expo néven futott. Ott a Cité des Sciences (a londoni Excelhez hasonló, csak még tágasabb, több emeletes tudományos múzeumféle) adott otthont neki. Itthon nem kapott túl nagy publicitást a dolog még a SW-berkekben sem, én pl. a starwars.hu egyik apró cikkében olvastam róla, és kaptam kedvet a megtekintéséhez. (Párizs nincs olyan messze, menetrendszerű buszon elzötyögtünk a családommal egy hétvégére ebből az alkalomból.) Ahogy a ti képeiteket nézem, a párizsi kiállítási környezet eléggé más volt, mint Londonban, tekintve, hogy nem kisebb termekben, hanem az Excel nagyterméhez hasonló nagy helyiséget fekete drapériával bevonva, és azon belül 12 teremre felosztva alakították ki a bolygókat, ahol az adott bolygóhoz kapcsolódó tárgyakat (eredeti makettek, kosztümök, rajzok stb.) láthattak a látogatók. Talán érzésben ez a fekete háttér jobban kifejezte a SW-feeling-et, viszont sokkal nehezebb volt jó képeket készíteni - és a legnagyobb hátrány az volt, hogy óriási volt a tömeg. Jegyet venni is csak előre lehetett az interneten keresztül félóránkénti bontásban. Mindenféle náció képviseltette magát a látogatók között, szerintem az európai rajongók nagy része elment, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy Európában is lesz Celebration, és Londonban ismét megnyitja kapuit ez a nagyon illusztris kiállítás. Szerintem szerencsések vagytok, hogy ilyen nyugodt körülmények között láthattátok azt, amit nekem csak nagy tolongások közepette sikerült. Biztos jobban lehetett szemrevételezni minden egyes érdekességet, és a fényképezési körülmények is sokkal kedvezőbbek voltak, ahogy látom. De abban egyetértünk, hogy a kiállítási anyag szenzációs volt, és én is külön kiemelem Darth Vader jelmezét, akit nem vitrinben lehetett megcsodálni, hanem ott magasodott az ember orra előtt egy karnyújtásnyira... Tényleg fenséges és hátborzongató volt. Egyedül azt sajnáltam, hogy Padmé ruhái közül nem állítottak ki többet. A CelEu hírére aztán Londonba is szerveztem egy 3 fős családi hétvégét (ide "sajnos" már kénytelenek voltunk repülőn menni), de a családi kompromisszum szerint csak a pénteki nap délutánját töltöttem a rendezvényen. Mint utólag a beszámolókból megtudtam, mázlim volt, mert pénteken még viszonylag kevesen voltak, minden látnivalóhoz hozzá lehett férni kényelmesen. A rövid időre való tekintettel, amit ott tölthettem (és persze látva az igen hosszú sorokat) egyetlen talk show-n sem vettem részt, de igazából nem is hiányzott. Ha hiszitek, ha nem, a legnagyobb örömet maga az az érzés okozta, hogy ott lehettem, körülöttem hasonszőrű rajongókkal, látva a sok lelkes kiskölyköt Vader-ruhában rohangálni fénykard-lengetés közben - az egész olyan volt, mint egy beteljesült gyerekkori álom. Én amikor gyerekként beleszerettem a Csillagok Háborújába (ami 1980-ban volt), nem is mertem ilyesmiről álmodni, hogy egyszer kézzel fogható közelségbe kerülnek olyan díszletek, mint a Tantive IV legendás folyosó-részlete, vagy a Millenium Falcon pihenője, vagy akár egy méretigazi hósikló. Csodás volt az egész! Természetesen megnéztem a rajongói képkiállítást is, és le kell szögeznem, hogy SimonZ munkái kétségtelenül kimagaslottak mind komplexitásban, mind látványvilágukat tekintve a többi meghívott rajongó művéhez képest, és meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy a hivatásos művészek közül is volt, akit simán lekörözött. Büszke voltam rá, hogy egy honfitársam ide jutott... Ezúton is csak gratulálni tudok SimonZ alkotásaihoz!

Valójában csak most, a Kamino-i képet látván tűnt fel, hogy eddig a karakterekre, azok kapcsolatára, valamint egyes meghatározó jelenetekre koncentráltál, SimonZ, és a Geonozis volt az első képed, ami egy fontos helyszínről szólt. (Na jó, a Mustafarról több kép is készült, de azért azok a végső párbaj témakörébe tartoznak igazán.) Egyébként nekem a Naboo mellett még a Coruscant is nagyon tetszik, különösen a lemenő nap fényénél. Arról is jó volna majd egyszer egy összeállítást látni. De nem akarok a témaválasztásba beleszólni... Egyébként köszönöm a szivélyes üdvözleteket, én is örülök, hogy végre rászántam magamat a regisztrálásra .

Nagyon szép kép, és bár nekem Kamino untra futurisztikus képvilága annyira nem jött be a filmen, nagyon hidegnek és szenvtelennek találtam (persze a klónozókhoz jól illett), ez az ezüstös tónus nagyon jól mutat. A kép a Geonozis sárgás, a lemenő nap fényét idéző színvilágának teljes ellentétje: az a Római Birodalom arénáinak küzdelmeit juttatja eszembe, vagyis az ókort a napfényes mediterrán térségben, addig a Kamino ezüstfehér sterilitása az embertelen jövőt (pl. Huxley Szép új világát). Nem csoda, hogy Obi-wan beleborzongott a keltetők látványába... Lehet, hogy lesz majd egy kép a Naboo-ról is, meleg zöld hangulatban? Remek folytatás volna.