Pildi

Engem is érdekel, nagyon is, de egyelőre nincs rá kapacitásom. Július második felére csúszik, hogy egyáltalán elkezdjem.

Nagyon hangulatos rész volt. Most már tudjuk, Osha hogyan emlékszik arra a két napra, és hogyan élte meg, ami régi életének utolsó, új életének pedig első napja lett. Nekem szimpatikus volt a szekta, s a maguk szemszögéből jogos volt, hogy gondoskodni akartak az utánpótlásukról, még ha az a Jedik akarata ellen való is. Kihalás szélén állva teremtettek maguknak két ifjú boszorkány jelöltet, akiknek épp azon a napon lett volna a beavatási szertartásuk, amit a Jedik érkezésükkel megzavartak. Nagyon tetszett, hogy az ikrek már akkor eltérő személyiségek voltak, nemcsak a történtek hatására került át az egyikük a Sötét Oldalra. Érdekes mód pont Osha volt, aki a problémát jelentette, hiszen ráébredt, hogy nem akar boszi lenni (ez már azelőtt kiderült, mielőtt a Sol felajánlotta neki a Jedi padawan sorsot), pedig Mae tűnt a nehezebben kezelhetőnek, s mégis Mae tűnt a stabil pontnak, neki egyértelmű volt, hogy boszorkány lesz, ő oda akart tartozni. Az eddigiekből úgy tűnik, hogy Mae okozta az egész szekta pusztulását, pedig ő volt, aki maradni akart. Meggondolatlan volt, s nem számolt a tette következményeivel? Lehetséges. De azért ide beleférhet, hogy történt még egy s más, ami a tényleges és teljes katasztrófát okozta. Ha csak ennyi lett volna a történet, akkor nem lett volna Torbinnak olyan a reakciója, hogy inkább öngyilkos lett, minthogy a Jedi Tanácsnak valljon. Valami biztosan van itt, amit még nem láttunk. Szerintem hamarosan jön Mae verziója, ami megmagyarázhatja, miért akar bosszút állni azon a négy Jedin, akkor akkor ott járt. Eddig úgy tűnik, hogy csakis saját magát okolhatná - de mégsem ezt teszi. Vajon miért?

Fantasztikus élmény volt a ma esti mozi! Most fogom fel igazán, milyen érzés lesz végignézni a Saga filmjeit moziban.

Én is megnéztem tegnap. Egyetértek Rixonnal, a youtube-on akartam ezt jelezni, csak nem jutottam még oda.

Végül is láttunk egy ilyen helyzetet, de ott Sol, mint rangidős döntött, hogy kinek a javaslatát fogadják el. Egyébként Jecki fiatalabbnak tűnik, és ha ő Sol új tanítványa Osha távozása után, akkor időrendben is úgy jön ki, hogy fiatalabb Yordnál, aki kb. Oshával egyidős. De simán lehet, hogy a fiatalabb padawan a rátermettebb és átgondoltabban cselekvő, s nem az idősebb, aki már lovag (biztos szerencséje volt, és valahogy átcsúszott a vizsgán ).

Örülök, hogy ennyire tetszett. Néha nekem is eszembe jut, higy milyen jó volna újra megnézni megint, de mást sem tudok újranézni, amit szeretnék, ez hiú ábránd. Majd ha nyugdíjas leszek. Az egyiptomi láb kérdésének megválaszolását én is hiányoltam talán elsőre, hogy ezzel nem kezdtek semmit, de végül is nem baj, hogy nincs minden megmagyarázva. S azzal meg teljesen egyetértek, hogy a sorozat ugyan izgalmas, tele rejtélyekkel, meg misztikummal, főleg ahogy haladunk előre az évadokkal, de nekem sosem volt kérdés, hogy a karakterek voltak a leglényegesebb húzóerők, bár én középkorú felnőttként láttam elsőre is, ami ezt megmagyarázhatja. Nekem kedvencem egyébként a 2., 3. és az 5. évad. A végével ki vagyok békülve, de nem vagyok abban biztos, hogy nem lehetett volna több mindenre odafigyelve lezárni. Látszik, hogy a készítők menet közben találtak ki sok mindent. Karakterek szempontjából nekem Sawyer volt a kedvencem, s tetszett, ahogy megállapodott Juliet mellett, de szerettem Jin és Sun szálát is, és annak a néhány embernek a halála is megérintett, akik közben meghaltak (az 1. és a 3. évad végére gondolok leginkább). A színész alakítások közül pedig szerintem is Michael Emerson volt a csúcs, de alapvetően mindegyik karakterhez megtalálták a megfelelő embert, aki egyedi, más sorssal, múlttal, tragédiával, de mindenki szerethető volt. Ezt szerettem egyébként ebben a sorozatban a legjobban, hogy mindegyik túlélőt engedte megkedvelni, voltak rossz és jó húzásaik, hősies és megalkuvó döntéseik, de nagyon emberiek voltak. Na jó, talán Jack volt a legkevésbé szerethető, de nem igazán tudnám már megfogalmazni, miért. Nagyon kedveltem a szinkront is, először úgy láttam (bár Jack szinkronhangjának lecserélése ártott a karakternek), de az eredeti hangok is remekek, természetesen. Emiatt nem is örülnék egy remake-nek. Minek?

Könnyel lehet, hogy ilyesmi történt. A később, világosabb pillanatban semmi sem mentheti azt a tettet egy Jedi számára, hogy valami rosszat látott és ezért nem segített egy gyereknek. A gyerekek még alakíthatóak, jó irányba terelhető az egyébként rossz irányba mutató képességük - s ezt ők is felfoghatták, utólag. @Bence1997-nek az a gondolata is nagyon tetszik, hogy a két testvér nincs olyan messze egymástól az Erő két pólusán, mint ahogy elsőre tűnt, s ezt a készítők is igyekeznek szépen adagolni. Ráadásul szemmel láthatóan sokat jelentettek egymásnak, szerették egymást, s aki magán kívül mást is tud szeretni, az már eleve nem veszett ügy a Világos Oldal számára. Szerintem Osha direkt lőtt mellé mind kétszer, s csak imitálta a lövéseket azután is, csak hogy a többiek ne vádolhassák azzal, segít a nővérének. Pedig bizony segített. Valami nem OK ebben a történetben, rájött ő is. Nekem erről a középkori egyházi hierarchia jutott eszembe. Ott is a bíborosok, püspökök igen odafigyeltek a megjelenésükre, miközben a vidéki kolostorokban élő szerzetesek rogyokban jártak. Mondjuk talán a Jedi Rendben nincs ekkora különbség, hiszen vagyona egyiküknek sincs, s elvileg a szabályaik is ugyanazok. Ez a 2. rész még jobb volt, mint az 1. Nagyon tetszik, hogy itt megint erkölcsi dilemmákról is szól a történet, s biztos, hogy lesznek itt még karakter árnyalások.

A július is teljesen jó. Szólj, amikor jössz mozizni, és megbeszéljük a részleteket.

Szerintem is. Meg különben mi értelme lenne Acolyte-nak hívni, ha ő is Apprentice?

Végül is lehet. Ha nagyon ügyes és jó színész, akkor lehet, hogy épp ez az álcája, s közben ő az igazi vérgenya Sith Lord. Na majd meglátjuk.

Kizártnak tartom, hogy Qimir legyen a mester. Nem az az alkat alkat. Simlis, ügyeskedő, de nem vezető.

Asszem én vagyok az, aki egészen kimaradt a sorozat bemutatója előtti nagy várakozásból, mert családi okokból nem volt időm sokat netezni, ráhangolódni erre az új sorozatra meg pláne nem. Az összefoglaló topikba időnként benéztem, de a nevekkel, hogy ki kicsoda, s vajon milyen szerepe lesz, nem foglalkoztam - s reméltem, hogy úgy járok, mint a Mando 1. évadnál, jön a derült égből a villámcsapás, persze jó értelemben. És jött! Nagyon tetszett az első rész. Szépen elindul a sztori: megölnek egy Jedit, mi ugyan még nem, de az áldozat tudja, hogy kicsoda és hogy miért teszi ezt. Aztán ott a csavar, hogy van egy ugyanolyan lány, aki szerelő egy Neimoidiai kereskedelmi hajón (a női Neimoidiai valami csúcs, ahogy az is, hogy ezek most is ügyeskednek és kamuznak ), s véletlenül pont ugyanúgy néz ki, mint a gyilkos. Így indul, aztán kezd kibontakozni az előzmény történet, aminek a részleteit apránként megtudjuk. Szerintem kifejezetten jó ez így, megvan az izgalom. S hát szimpik a szereplők is. Az én kedvencem eddig Sol mester, de Jecki kissé kotnyeles padawanja, no meg Yord gondolkodás nélkül szabálykövető lovagja is üde színfolt. Nagyon tetszett a fehér-arany ruhájuk, amiben a teherhajó fedélzetére léptek - nekem ez egyből HR éra érzés volt. No és a látvány is valami gyönyörű! Ez még nem a Birodalom fekete fehér világa, éljen a sokszínűség!

Nekem is elég sokáig állt a Kindle-emben a történeted,@Donát, de a héten végre nekifogtam és elolvastam egyhuzamban. Azt kell mondanom, hogy így egyben olvasva nagyságrendekkel jobban tetszett, mint fejezetenként haladva, s nem hiszem, hogy csak mert ez már a javított verzió volt (apróságokat kellett benne javítani), hanem mert ezt a sztorit kár felszabdalni. Lendületesen haladunk végig, így egyben még jobban kitűnik, milyen jók a váltások az AKKOR és a MOST között, amíg a végén össze nem ér a két idősík, amit szintén nagyon ötletesen oldottál meg. A legjobban megírt rész továbbra is a Cantonicai szál, a kaszinós rész, ahogy a kódtörő mester előkerül, és ahogy Trish nyer a szabakkon (azt tartom, hogy az zseniálisan lett megírva, a legjobb rész), de a Ghornnal folytatott alku is jól sikerült. Ami legkevésbé tudott lekötni, az az orvosi állomás ostroma (de ez az olvasó hibája, nem az íróé), viszont Sato parancsnok karaktere nagyon a szívemhez nőtt, a gondolatai, a motivációi, ahopgy a döntéseket hozta, az remek volt! Jól sikerült behozni azt frusztráló félelmet is, amit a titokzatos ellenség jelentett. Kiderül a végére az olvasóknak, hogy az Első Rend és a Csillagpusztító építése van az egész mögött, azt óvják, nehogy idő előtt kiderüljön, hogy mi készül valahol egy eldugott rendszerben, de a könyvbéli következtetéseket az Új Köztársaság képviselője nem engedi levonni. Nagyon szép az összhang a Vérvonallal, a Mano 3. évaddal és az Ahsoka sorozattal is. Egyébként nekem most sikerült a legjobban átérezni, milyen is ez a helyzet: van egy győzelem a Galaktikus Birodalom felett, megalakul az Új Köztársaság, hip-hip hurrá, s mindenki azt hiszi, mostantól minden más lesz, másként műkodik, emberi jogok vannak, meg átnevelés, és hát persze, hogy nincs semmi fenyegetés, mi is ez az Első Rend? Ez valami vicc? Azok csak szétszórt utolsó maradványok, ne tulajdonítsunk nekik jelentőséget. S közben meg szépen kiépül a háttérben egy újabb birodalmi erő, gyerekeket rabolnak el, az Illumból csillagpusztító fegyvert gyártanak titokban valahol, s alig telik el 10-20 év, máris lehet harcolni ismét a katonai elnyomás, meg a feléledő Sith Nagyúr ellen. S amúgy ahogy halad előre a történet, egyre több mindent ismerünk meg Trish múltjából is, ami annyira azt sugallja, hogy lesz még folytatás, hogy ihaj. A vége is tetszett, van egy kis happy end, de azért ott vannak már az Első Rend árnyai: eltűnt valaki és Trish személye is fókuszba került. Összefoglalva: profi írókat idéző a stílus, amit jó volt olvasni, és érdekes a történet, gratulálok hozzá! Várom a folytatást!

Nem volt szó, de jó ötlet. 7-kor kezdődnek a vetítések, előtte 1 órával összefuthatunk egy kis bemelegítő beszélgetésre, akár a mozi előtt, vagy bent, ha lenne rá igény. Hetente egyeztethetünk erről, minden film előtt, aktuálisan.

Itt is látszik, micsoda hangja van a srácnak! Tiszta Szécsi Pál! Más zsánerű dal, mint a Vad Fruttik, de nagyon jól áll neki.

Nálam sem fordult elő, de nem hagytam elől még napon, mert úgy nem szeretek olvasni, szóval nem teszteltem még ilyen helyzetben. Viszont gondolom, mint minden elektromos kütyünek, a mobiltelefonnak is pl. árt a napfény melege, azt már felejtettem kint a kertben és bizony nagyon meleg lett. El tudom képzelni, hogy a Kindle van olyan intelligens szerkezet, hogy jelzi, ami már nem komfortos hőfok.

Így már teljesen világos.

Magam is így gondolom. Nagyszerű összefoglaló értékelés! Gondolom, itt Birodalmat akartál írni. A magam részéről én is úgy gondolom, hogy egy remek harmadik évadot láthattunk, nekem sokkal jobban tetszett, mint a második, és még az elsőnél is jobb volt, bár Tipoca City pusztulása a klónok esetében hasonlóan emlékezetes szomorú esemény, mint a 66-os parancs volt a Jedik elpusztítására. Ezt leszámítva viszont az üresjárat nélküli harmadik évad összességében ezt felül tudta múlni, végig kiváló epizódokon át mesélte el Hunterék küzdelmeit, köztük Omega bátor tetteit, és Crosshair megtérését, visszatalálását a csapathoz. Azok a részek, amelyek a Tantiss bázison játszódtak, főleg az első epizód, amit tanítani lehetne, micsoda hangulatot árasztott, megadták az alaphangulatát az évadnak, és nem is csodálkoztam volna, ha a csapat szempontjából is tragédiával végződik, de örülök, hogy nem így történt. A klónok sorsa elrendeltetett, részben félredobták őket, részben megpróbálták tovább kondícionálni, hogy még hatékonyabb gyilkológépek legyenek, s valakit sikerült is. A 99-es osztag sikeresen elkerülte ezt a sorsot, ami részben az ügyességüknek és a deformitásaiknak köszönhető, hiszen ők mindig is kommandós módon, az átlag klónoknál felkészültebben harcoltak, részben viszont annak, hogy még híres klón hűségnél is jobban összetartottak, vigyáztak egymásra és törődtek egymással, nem hagytak senkit hátra. Tényleg úgy, mint egy család. Már a TCW is sokat tett a klónok megismeréséért, tragikus sorsuk bemutatásáért, de ott azért megoszlott a figyelem sok fronton, a Jedik, többek között Anakin, Obi-Wan, és Ahsoka sorsát illetően, a többi fontos szereplőről most nem is beszélve, és a klónok háborúja, majd annak vége között. A The Bad Batch viszont leginkább róluk szólt. Nagy veszteség lenne, ha nem készült volna el.

A reakciója érthető és őszinte, s ezért nagyon szimpatikus. A gyerekekhez hasonlítás pedig telitalálat. Ha átadod a stafétát a gyerekeidnek, akkor ők már - minden tudás és tisztelet mellett is - a saját álmaikat fogják megvalósítani, nem a tiédet.

Donát, olyan jó ötleteid vannak társasjátékok terén! Drukkolok, hogy összejöjjön a 4 ember! Sajnos nálam 2 óra mostanában nem igen akad netezni, ezért nem jelentkezem.

"Hey Now You're An Star" SW egyveleg Instagram - stereogum

@Donát, @tomcsi80, boldog születésnapot Nektek!

Nagyszerű összefoglaló! Mélységesen egyetértek. Nekem elsőre nem tetszett, idegen volt, nem ilyen filmet vártam -tipikus OT rajongó szemmel-, de ma már, nagyon régóta, szeretem és elismerem a film jelentős érdemeit, amiket említettél, külön kiemelve a saját életünkre is kivetíthető politikai tanítást belőle. Ilyenkor sajnálom, hogy ez egy rétegfilm, réteg saga abban a mélységben, ahogyan mi foglalkozunk vele és ahogy részleteiben értelmezzük. Pedig ráférne ez a tudás a szélesebb tömegekre.

Budapesten a hétvégi ComicCon-on megtekinthető volt a világ legnagyobb diorámája, amit a Star Wars: Rebels sorozat ihletett, és a Lothal bolygót mintázza. Budapest ComicCon Star Wars Rebels dioráma

Most sikerült nekem is végignéznem a Shógunt. Nagyon tetszett, igazán igényes munka, remek volt a hangulatteremtés, a színészválasztás (egy kivétellel), és egy kétkötetes regényóriást sikerült egész jól adaptálni, ami nem kis szó. Külön tetszett, hogy japánul beszéltek a japánok, angolul a többiek, ettől csak még autentikusabbá, átélhetőbbé vált a történet, tökéletesen behelyezkedhettünk abba szituációba, amibe Blackthorne navigátor csöppent, amikor a hajóját a vihar kisodorta a szárazföldre, Japán partjaira. A történet maga nem volt ismeretlen, hiszen James Clavell regényét kétszer is olvastam kb. 20 évvel ezelőtt, s az egyik legjobb "történelmi" fikciós könyvnek tartom. Az írót különösen azért illeti nagy dícséret, mert maga nem is japán, mégis olyan hitelességgel tudja ábrázolni a japán lelkületet, kultúrát, hitvallást, mintha évekig ott élt volna, pedig "csak" gondos kutatómunkával sikerült ezt a lebilincselő, rendkívül jól megírt regényt megalkotnia. A II. világháborúban hadifogoly volt Ázsiában, az akkori tapasztalatai biztosan segítették, de a leírások alapján Japánban nem járt. Szóval nagy volt a várakozásom a sorozattal szemben, amelyet részben sikerült maradéktalanul megvalósítania, részben viszont maradt bennem jócskán hiányérzet. Ahogy már említettem, a hangulat és a színészválasztás csillagos ötös, egyedül a navigátor volt kevésbé jól eltalált. Blackthorne-t nem tudtam megszokni, túl bumfordi, túl egyszerű volt a figura a könyvhöz képest. Lehet persze, hogy a készítők ezzel akarták érzékeltetni a különbséget a japánok sokkal kifinomultabb hétköznapi kultúrájához képest, s valószínűleg a japánok pont ilyen bumfordinak látták Blackthorne-t, aki lassan tanult. Viszont a végére is csak abban állt a fejlődése, hogy egészen jól megtanul japánul és meghajdolni. Ezzel szemben a könyvben szerintem sokkal jobban árnyalt ez a karakter, inkább a maga szemszögéből láttatja magát a történet elején is, és sokkal fokozatosabban tárul az olvasó elé a változás, amin ő maga keresztülmegy, a körülmények, a lehetőségek, Mariko közelsége segítségével. Ahogy az is sokkal szebben kibontakozik, hogyan talál egymásra ez a két ember ebben a viharos történelmi időszakban, ennyire eltérő kultúrális héttérrel. A regényben inkább átjön, hogy Blackthorne okos, intelligens, jobban érthető, miért kedveli meg Toranaga, és miért szeret bele Mariko, s miért is lett belőle kulcsszereplő a japán hatalmi játszmákban. Mariko és a sorozat női karaterei viszont elképesztően jók. A titokzatos mosolyuk, a szelíd eltökéltségük és néha a férfiakét is felülmúló bátorságuk mind jól van bemutatva, nem beszélve arról, milyen gyönyörűek! De azért itt is vannak részletek, amiket érdemes megismerni, nemcsak Mariko, hanem a többi jelentős női karakter kapcsán is. Toranaga megformálása is tetszett, a színész egy az egyben hozza külsőségekben, arcrezdülésekben, viszont amit a sorozat nem tudott átadni, az az ember zsenialitása, ahogy a terveit kitalálja és kiváló emberismerettel és stratégiai érzékkel megvalósítja. Ennek az eredményeit látjuk ugyan, s őt magát rezzenéstelen arccal dönteni élet és halál felől, de a gondolataiba nem látunk bele, s ez pl. a regény egyik legnagyobb érdeme, hogy az egyes karakterek, de különösen Toranaga fejében játszódó gondolatok, konspirációk ismerhetőek, persze csak szép fokozatosan, a végső célt nem felfedve. S amiben még a regény nagyon jó, hogy a kultúra, a szóhasználatok, a társadalmi berendezkedés részletesebben tárul elénk, s ehhez egészen kiváló fordítás is társul. Arra biztatnék mindenkit, akinek a sorozat tetszett, hogy olvassa el a könyvet, mert érdemes. Kicsit olyan a különbség a sorozat és a könyv között, mint a Harry Potter filmek és a regények között: az előbbiek is jók a maguk szintjén, szórakoztatóak, önmagukban élvezhetőek, de a könyvek magasan felettük állnak, kb. ugyanilyen módon. Ha meg a történelmi fikciós regények közül kellene valamihez hasonlítanom minőségben, akkor Ken Follett A katedrális c. regényének szintjén áll (azaz csillagos 10-es ), bár annak sorozat adaptációja is nagyszerű lett, ott kevésbé volt hiányérzetem, igaz, azt az európai kultúrkör miatt jóval egyszerűbb volt adaptálni. A bejelentett folytatások tükrében pláne érdemes ezt a világot még részletgazdagabban megismerni. A finálé hatása alatt állván elolvastam a regény végét, ahol Toranaga elrendezi a dolgokat, s ahogy a fejében már összeáll a jövő, s hogy mit miért is tett, rájöttem, hogy nem lesz nehéz megírni a következő évadokat, hiszen azok az ő vízióinak megvalósításáról fognak szólni. Összefoglalva tehát nagyszerű sorozat lett, kétségtelenül, de ha igazán szeretnétek átélni ezt a történetet, akkor érdemes elolvasni utána a regényt is.