Pildi

De nagy különbség, hogy Rey úgy is indult neki a párbajnak, hogy meg kell állítania Kylo Rent, és a bosszúvágy is hajtotta mindenért, amit Kylo elkövetett, de legutoljára azért is, mert összetörte az útkeresőt. Ebben benne van simán a halálos csapás, már ha lehetősége nyílik rá. Viszont Kylo Ren csak legyőzni akarta Reyt, minden mozdulatán látszott, a maga részéről nem egy élet-halál harcot vív, inkább csak hárítja Rey csapásait, de maga nem támad agresszívan. A végső csapás valóban benne volt abban a mozdulatban, amivel Reyre támad, mielőtt az anyja épp megszólította volna, de szerintem akkor sem megölni akarta, hanem inkább harcképtelenné tenni valamiféle módon, sarokba szorítani, hogy ne legyen más választása, minthogy csatlakozik hozzá. Előtte sokszor megölhette volna a párbaj során, mert Rey hamar elfáradt, nem ment jól a dolog, míg Kylo szinte csak szórakozott vele. Nekem nincs olyan érzésem, hogy annyira bedühödött volna, hogy már nem az átállítás érdekelte, hanem a lány halálát kívánta. Rey jótét lélek, de ő dühös volt, Kylo meg hideg fejjel harcolt, szerintem.

Én elkezdtem nézni. Igazad van, nagyon jól mutatja meg a magyar "elit" egy részét (azért nagyon remélem, hogy nem mindenki ilyen, mint a sorozatbeli figurák), és a színészek mind kiválóak, értsd: bicskanyitogatóan viselkednek, egészen rendkívüli módon jelenítik meg a karaktereket. Viszont pont emiatt engem már az első évad végére annyira taszított ez a világ (csak a pénz számít, a szülők lesz*rják a gyerekeket, csak azzal vannak elfoglalva, hogy lehetne feljebb jutni, az fiuk maffiózó lesz, a lányuk meg sodródik), hogy nem volt kedvem tovább nézni, idegesített. Az egyik legszomorúbb rész, És az egész sorozat erről szól: minek az egyenes út, ha lehet lopni, csalni, hazudni, apró sérelmekért is bosszút állni - még akkor is, ha egyszerűbb lenne tisztességesen intézni a dolgokat. Sajnos engem ez irritál, a sorozatokban a kikapcsolódást keresem, és ez a sorozat csak felcseszte az agyamat minden egyes résznél. Pedig még díjat is nyert asszem, Thuróczy Szabolcs is kiváló benne, de legfőképp Ónodi Eszter, aki valami olyan szinten borzasztó, hogy ez tényleg művészet.

Annyi kiegészítést tennék ehhez hozzá, hogy az utóbbi esetben alapvetően nem Rey hozta vissza Kylo-t, hanem Leia, Rey "csak" csatlakozott hozzá azzal, hogy megmentette a fia életét, miután megérezte Leia áldozatát. Luke esete azért más, mert Vader sebeiért nem ő volt a felelős, ő tényleg azzal mentette meg, hogy eldobta a kardját és nem volt hajlandó vele harcolni. Ettől persze van egy szép párhuzam a két kép és az események eredményei között mindenképpen.

Darth Sidious karaktere sokat köszönhet az előzmény trilógiának, az biztos. Az OT-ben azért inkább volt egy sematikus gonosz, mint bármi ennél több. A zsenialitását a PT alkotta meg.

Ezek a baharangozók olyan bénák. Akár azt is lehetne gondolni, hogy szinte kész csoda, hogy ezek alapján valakinek az érdeklődését felkeltette a film. Magam az osztálytársak lelkes ajánlására néztem meg, mert az ilyen ajánlók nem hozták meg a kedvemet. De persze a sok maszlag mellett mindenki az olyan kulcs információkra fókuszált, hogy sci-fi mese, jó és rossz harca, fénysebességű űrhajók - a többi hülyeség meg senkit sem érdekelt.

Jaj, a kiscicák a gyengéim. Nem véletlenül nőtt fel nálunk is vagy 4 nemzedék cica az elmúlt 20 évben. Sok örömöt, boldogságot kívánok velük!

Szerintem a Nihil természetétől teljesen távol áll a magázódás, ami egy udvarias gesztus. Ha lett is volna példa a magázódásra bármelyik eddigi könyvben, amire én sem emlékszem, de ha igen, én inkább azt tekinteném hibának, és a jövőben a tegezést alkalmaznám.

Szerintem sem ölte volna meg Kylo Rey-t. Eleinte az volt a célja, hogy megtörje, megszerezze a térképet a fejéből, ill. később már az, hogy maga mellé állítsa. Szövetségest akart. Egyetértek Frenkie-vel és Bomarral, sokszor megölhette volna, de nem tette. Plusz régebb óta érezhette a különleges kapcsolatot közöttük, mint Rey, mert aktív Erőhasználó volt, és tudat alatt ez is vezérelhette. Rey más tészta. Jó ember volt, de a Sötét Oldal súlyos örökségével. Amikor harcoltak, Rey az Ellenállást és a barátait védte, és abban a pillanatban, amikor lehetősége volt rá, a bosszúvágya vezérelte, Kylo megsemmisítése volt a cél. Az térítette magához, hogy megérezte Leia áldozatát és azt is, hogy akit végül leszúrt, az már nem Kylo Ren volt, hanem Ben Solo. Lehet, hogy ha Leia nem avatkozik be, és úgy is lehetősége lett volna rá, akkor nem bánja meg egy perccel később a tettét. Ő akkor már Kylo-t menthetetlennek tartotta.

Nekem nagy kedvencem, és egyike azon kevés versnek, amit még most is (csaknem) fejből tudok.

Elkezdtem nézni a A besúgó c. sorozatot az HBOMaxon. Három részt láttam eddig, ajánlom mindenkinek, akinek van valamilyen élménye ebből a korszakból (nyolcvanas évek közepe Magyarországon), mert bitang nosztalgikus jó pár dolog, főleg a zenék, no meg a stílus , és annak is, aki jóval fiatalabb, mert kaphat egy kis betekintést, milyen lehetett ebben a korszakban egyetemistának lenni. Mondhatom, remekül eltalálták a hangulatot, a miliőt. A hang alámondásos videózások, Lux szappan és egyéb csencselések olyami, ami ma már baromi távoli dolognak tűnik, de akkor elég mindennapos volt. A sztori se rossz, a fiatal színészek meg szerintem baromi jók, s bár van egy pár dramaturgiai probléma, de ezen én simán túlléptem, annyira érdekes az egész. Én ugyan pár ével később kezdtem az egyetemet, mint 1985, de még a rendszerváltás előtt, és nagyon jól emlékszem az egyetemi klubok akkori világára, viszont a pár év ellenére óriási különbség van abban, mennyire lehetett nyíltan szidni a Kádár-rendszert. A sorozatban ez még abszolút illegális, és komoly büntetés járt érte, mint lázításért, ezért is működtették a besúgó rendszert, hogy elkaphassák a hangadókat. Amikor viszont én kezdtem, 1987-88-ban, az illegalitás tovatűnőben volt, már az egyetem szakkolégiumai szerveztek előadásokat a rendszerváltás szükségességéről főleg gazdasági szempontból, de ebből nehéz volt kihagyni a politikát. A filmbéli korszak még a kőkemény szocializmus, és annyira fura belegondolni, hogy 5 évvel később meg már jött a rendszerváltás, vasfüggöny lebontás, s ez akkor még nagyon távolinak tűnt, pedig mire azok a srácok végeztek, akik életét látjuk, már szinte bekövetkezett. Ebből is látszik, hogy semmi sem tart örökké. No és ami még érdekes, az a néhány üzenet, ami konkrétan elhangzik: pl. a tehetséges fiatal forradalmárokból lesznek az öreg diktátorok, meg pl. hogy egy elvileg demokratikus szavazásnál a főnök nem fogadja el, ha nem az ő álláspontja nyer, és rábeszéléssel meg manipulálással veszi rá az ellene szavazókat, hogy változtassák meg a véleményüket. Érdekes...

Kellemes Húsvétot!

Volt régen egy Vavyan Fable korszakom, a humoros regényeit szerettem nagyon. A Halkirály regényciklus olyan egy fárasztó nap után, mint a koktél naplementében: nagyon jól esik, teljesen kikapcsol, feloldódok benne, és minden gondom elszáll. A moly.hu-n biztos találsz tőle könyvet, ami felkelti az érdeklődésedet. Nagyon jó író, érdemes tenni vele egy próbát fantasy regény fronton is.

Az jó, hogy az újabbak ezt már tudják. Az enyém már több mint 10 éves, és még nem tudja ezt.

Persze, ez mind igaz, nekem is vannak még könyveim, kapok is, veszek is, olvasok is rendes könyveket is. De minden más esetre ott a Kindle, és ahol lehet, ott azt használom. Mert jobb azon olvasni.

Úgy értettem, hogy van egy csomó érv ellene, mielőtt megismernéd. Ezek olyan érvek, amelyekre a könyvekhez szokott ember gondolhat: nem lehet benne úgy lapozgatni, nem érzed a könyvillatot, nem olyan a fogása, nincs szép borítója, ez is egy kütyü, tölteni kell - ezek nem komoly érvek egyébként és azonnal eltörpülnek az előnyök mellett, amint elkezded használni. Szerintem egyetlen komoly kellemetlensége az, hogy a változtatható betűméret miatt nem tud oldalszámokban gondolkodni, így mindig csak %-ban látod, hol tartasz a könyvben, és fogalmad sincs, milyen vastag könyvet olvasnál, ha könyv lenne. De erre pont nem gondol az ember előtte, és hát ez is apróság végül is.

Szerintem minden Kindle olvasó valahogy úgy járt, ahogy Te, de én biztosan. Van egy csomó érv ellene, de ha elkezded használni, gyorsan úgy rászoksz, hogy mindenhová magaddal viszed. Egyszerűen mert nagyon ki van találva, mert jó. Látszik, hogy könyvszerető ember találta ki - ugyan nem tudom, hogy valóban így van-e, de nagyon ezt sugallja.

No és milyennek találod így sok év ülepedés után? Azt tudom, hogy régen nagyon szeretted. Nekem harmadszorra is nagy élmény volt, még úgy is hogy már tudom a titkokat, sőt! Annyira jók a karakterek, hogy bármikor jól esik ismét belekukkantani.

Matt Smith egyszerűen remek Targaryen lesz.

Én a Lost-ot háromszor néztem végig letöltve, és klassz, hogy ezentúl nézhetem majd legálisan is, ha úgy lesz kedvem. Persze a TCW mellett.

Szerintem is óriási különbség van aközött, hogy Obi-Wan nem volt elég jó mestere és talán elmulasztott valamit megtenni, és hogy a kis korkülönbség kapcsán inkább volt bátyja, mint igazi mestere Anakinnak, ezért nem tudott rá annyira hatni, mint kellett volna, de mégis bevállalta a Qui-Gonnak tett ígérete miatt - és aközött, hogy Luke egy gyenge pillanatában gyilkolni készült, ráadásul a saját vérét. Az egész rendszer felelőssége sokkal inkább. Ettől ő helyesen érezheti a saját felelősségét is, de alapvetően nem rajta múlott, mi tudjuk.

Ha Luke kicsit is beleérezte magát Grogu helyzetébe, akkor nagyon nem lehetett csalódott. Grogu kisgyerek, akinél az lett volna a meglepetés, ha Luke-ot választja a Mando helyett, a bizonytalan jövőbeli tudást a biztos szeretet és törődés, a "család" helyett. Ráadásul az az idő, amit Luke-kal töltött, egyelőre arról szólt, hogy felidézték azt, amit Grogu már korábban is tudott, csak elnyomott magában, nem kapott arra semmi jelet, hogy egyszer majd ennél is többet fog tudni. Grogu kockázatos tanítvány volt, mert már megismerte a kötődést és le kellett mondania róla. Persze ha Din Djarin nem jár arra és visz neki ajándékot, az elválás Luke-tól akkor még nem jött volna szóba - viszont bármikor máskor megtörténhetett volna. Semmi garancia nem volt rá, hogy később ne kerüljön Grogu ilyen dilemma elé. Luke szerintem nagy bölcsességről tett tanulságot azzal, hogy Grogunak most felkínálta a választás lehetőségét, ahogy annak idején ő is dönthetett arról, hogy Jedi akar-e lenni, szemben a Rend hagyományaival. Most belegondolva, itt nem is az a kockázat, hogy van-e kötődése egy padawannak egy szeretett személy iránt, hanem az, hogy szabad akaratából lett-e padawan, vagy "besorozták" kiskorában, amikor még nem ellenkezhetett. Lehetséges, hogy Luke olyan tanítványokat szeretett volna, akik teljes odaadással, szabad akaratukból akarnak Jedik lenni, és ezért ajánlotta fel a választást Grogunak. Biztos a legjobbakat mondta Obi-Wanról, nem volt oka rá, hogy másként gondoljon rá.

Boldog születésnapot, @RacerX!

Szerintem már az is gáz, hogy Dengar a legmenőbb. Gyorsan szavaztam is egyet Bobára.

Én sem hibáztatásképpen írtam, csupán hogy Padmé önkéntelenül is aktívan részt vett a folyamatban. Én sem hiszem, hogy csak kettejük szerelmén múlt, de ez egy különlegesen erős csalétek volt pont azért, mert és ahogy Anakin az anyját elvesztette. Enélkül, csak a hatalomvágyra építve szerintem nem biztos, hogy működött volna az átállás abban a pillanatban, hiszen még így is nagy volt Anakinban a vívódás, ne felejtsük el a tanácstermi jelenetet, mielőtt Winduék után indult. Látható, hogy Padmé megmentése és a beígért hatalom ellenére sem volt könnyű úgy döntenie, hogy elárulja a Jedi Rendet és barátját, Obi-Want is. Nem mondom, hogy nem állt volna át, de lehet, hogy mindez időben tovább tartott volna. Már megvolt a szerelem Padmé vallomása előtt is, itt most csak arról van szó, hogy felvállalták egymás felé. Nekem van olyan érzésem, hogy ha nincs az aréna és az "úgyis vége az életünknek" helyzet, Padmé magában tartotta volna és nem bátorította volna Anakint, ő ennél sokkal kötelességtudóbb és gyakorlatiasabb volt. Ez igaz. És ez is az Erő egyensúlyra törekvését igazolja: Padmé szerelme tovább taszította Anakint a bukás útján, viszont épp ez a szerelem és ennek gyümölcsei, a gyerekek és Anakin Padmé iránt ki nem hunyó, csak Vaderben mélyen eltemetett érzései vezettek aztán oda, hogy a Kiválasztott mégis csak beteljesítse a sorsát, és legyőzze a Sith uralmát.

Egyébként Anakin az Ep2 idején magához képest kimagasló önuralomról tett tanúságot Padméval kapcsolatban. A lány a kandallós jelenetben megkérte, hogy ne bonyolódjanak szerelmi viszonyba, mert nem vezet jó utakra, és Anakin jobban tartotta magát ehhez, mint Padmé. A Geonosisi arénabeli jelenetben a lány fordította meg a sorsukat; ha ő nem vall szerelmet, akkor talán az egész történet máshogy végződött volna. Az egy fontos érzelmi pillanat volt, a halál küszöbén még a mindig nagyon józanul gondolkodó Padmé is megadta magát az érzéseinek - de ha nem kerültek volna ilyen helyzetbe, akkor lehet, hogy kitart a józan ész tanácsa mellett és baráti marad a viszonyuk. Ha így nézzük, tulajdonképpen Padmé indította el ezt a lavinát, hiszen eleve ő határozta el, hogy elmennek megsegíteni Obi-Want, így végül is ő a felelős ezért a helyzetért is. Nem véletlenül mondta Typho kapitány, hogy inkább miatta aggódik, hogy bajba keveri magukat.