Pildi

Én most kipróbáltam, nálam Speciális gomb van bal oldalon alul, de ha megnyomom, akkor alul nem jön elő link, hanem ez a szöveg:

Ez a rész szerintem leginkább azt akarta érzékeltetni ismét, hogy Omega milyen empatikus, együttérző mindenkivel. Először Cid mellé állt gondolkodás nélkül (bár ennek már volt előzménye), de aztán még Durandt is megvédte, aki pedig tényleg nem szolgált rá az együttérzésre: nagyfiúnak akart látszani, de a fasorban sem volt a pyke-okkal, fogalma sem volt róla, mit kockáztat egy ilyen ügylettel, ha félresiklik. Lehetséges, hogy Omega jellemének kibontása, aminek szinte minden részben tanúi vagyunk, különös jelentőséggel bír majd.

Ha rámész azoknak a profil oldalára, akiket nem szeretnél követni, akkor ott az Ismerősök gomb megnyomása után kiválaszthatod, hogy Követés leállítása. Innentől ismerősök maradtok, de nem fogsz látni semmit, amit az illető csinál a facebookon, se a saját bejegyzéseit, se a hozzászólásait. Ez nem letiltás, írni tudtok egymás üzenőfalára ezentúl is, ha akartok.

Kölcsönbe engem is érdekel

Nem sikerült olyan gyorsan elolvasni, mint terveztem, de ez kizárólag az én saram, mert a könyv kiváló. Szeretem az írónő nagyon gördülékeny írói stílusát, minden regénye olvastatja magát. Most nem ismert karakterek újabb kalandjait vagy háttértörténetét hozta el az olvasóknak, hanem egy új éra egy meghatározó eseményének, a nagy katasztrófának egy mellékszálát, de annyi ötlet volt ebben a történetben, hogy nem volt mellékszál íze egyáltalán. A drengirek ha jól értem, nem az ő találmányai, de az amaxine állomás nagyon ötletes működése, no és Geoda annál inkább! Hihetetlen, hogy egy ilyen karaktert is meg lehetett tölteni élettel, és humorral. Az új Jedik, akiket most megismertünk, szimpatikusak voltak, és jó volt olvasni, hogy mindenkinek van valami rendezetlen dolga, felemás érzései a Renddel kapcsolatban, noha az alapértékeit követik és képviselik. Tetszett a múltbéli küldetés behozatala is, ami segített megérteni a két Jedi mester mai viszonyulását az adott megoldandó helyzethez. Claudia Gray nagyon jól ír a szereplői belső vívódásairól, a könyv ezen oldala most is remek volt.

Azért remélem, egyetlen sorozat alakulása sem az én lelkivilágomon fog múlni.

Az én lelkemnek is jól esne, ha Crosshair megtérne, de in universe ez a logikus.

Nagyon tanulságos és nem utolsó sorban szépen, választékosan megírt egy perces novella.

Remek rész volt! Jó volt viszontlátni Herát és Cham-et, no és megismerni Elenit! A Birodalom a szokásos vérgenya módszerrel operált a Rylothon is: mézes-mázas kommunikáció, de közben a bolygó lakóinak a jóléte a legutolsó dolog, ami számít, sőt, ellenkezőleg: nem a szabadságot hozták el, hanem a szolgaságot és kizsákmányolást. Howzler századoson szinte az első pillanattól látszik, hogy nem igazán tud azonosulni ezzel a vonallal, amire a színes öltözete is reflektál (elég beszédes ). Hera nagyon bájos kislány, már itt látszik, hogy méltó utóda szabadságharcos szüleinek, és tök jó, hogy már Chopper is feltűnt. Imádom ezeket az összefonódásokat a Rebels-szel! Orn Fee Taa-ért a legkevésbé sem lett volna kár, ha meghal, kánon ide vagy oda, de persze jobb, hogy nem keletkezett újabb ellentmondás. Crosshair esetében pedig már az a gondolatom támadt, hogy amennyire ellenszenves és sunyi módon kezeli a feladatokat, kifejezetten rosszindulattal, az nem fakadhat a 66-os parancs aktiválásából, mert ez nem egyszerűen parancskövetés, hiszen egyrészt már régen nem a Jedikről van itt szó, másrészt az a kifejezett kegyetlenség, amivel eljár bármilyen helyzetben nem lehet a chip következménye - esetleg abból fakadhat, hogy túlkondicionálták. Nem hiszem, hogy régen a BB tagjaként is ilyen lett volna.

Carl Weathers alig szerepelt a 2. évadban, és ugyan rendben volt az alakítása, de semmi extra különleges nem volt vele kapcsolatban.

Lassan 13 éve volt a premier. Az unokaöcséimmel pont emlegettük nemrég, hogy elvittem őket rá a moziba, akkor még kisiskolásként, ők akkor lettek rajongók. (Kis szépséghiba, hogy a ST-vel nem igazán tudtak megbarátkozni, míg a PT-t és a TCW-t imádják, a Mandaloriant szintén, s már várják, hogy mikor darálhatják a The Bad Batch-t. )

Nagyon informatív beszámoló lett, köszi szépen! Én 1991-ben jártam Athénban, s ugyan az Akropoliszt, az olimpiai stadiont és a Nemzeti Kertet magam is lenyűgözőnek találtam, a Plakát pedig nagyon hangulatosnak, de összességében a város nem igazán tetszett, és azon kevés helyhez tartozik, ahová nem mennék vissza. De örülök, hogy Neked ennyire tetszett! A Meteora kolostorokkal kapcsolatban viszont teljesen egyetértünk! Szintén 1991-ben és nagyon kalandosan (vonattal és autostoppal) jutottam el oda barátokkal, és akkor éreztem azt először igazán, hogy érdemes volt eljönni Görögországba, annyira különleges helyek ezek - bár ez még azelőtt volt, hogy komppal elhajóztunk volna Krétára , ami vitán felül életre szóló élmény volt, a tájjal, a tengerrel, múzeumokkal és az ottani emberekkel együtt. Mivel hátizsákos, kispénzű turisták voltunk, a mai mércével mérve sokkal jobban rászorultunk a helyiek segítségére, mert a tájékoztatás akkor sem volt jobb, és internet sem volt, még a szárazföldön a kalambakai állomáson pl. nem tudták megmondani, mikor jön vonat, görög betűs volt a menetrend, ezért is stoppoltunk ( amit ma már nem tennék). De most is emlékszem a vendégszeretetükre, ami abszolút nem függött a vendégek pénztárcájától. Azóta nekem Görögországban leginkább a szigetek jönnek szóba, ha nyaralásról van szó. A vidéki görög vendégszeretetnek egyszerűen nincs párja.

Az biztos, hogy nyitottnak kell lenni, nyitott szemmel és szívvel járni-kelni.

Majd ha megdobban a szived valakivel kapcsolatban, akkor kell lépni. Ez teljesen bizonytalan, mikor lesz, hogy valakinek megtetszik a mosolya, az írása, vagy bármi más vele kapcsolatban.

Bátraké a szerencse

Üdv újra itthon @MissKarrde! Szívesen vennénk egy fényképes összefoglalót a világkörüli topikba.

Remek film, és nálam akkor jön az ötlet, hogy megint megnézném, amikor SW-t néznék, de valami könnyű darabot. Na ez a Solo! Tökéletesen üdítő SW élmény. Sosem tudni, hol talál az ember rokonlelkekre. Ja, és szerintem ebből is kultikus mű lesz pár év múlva.

Így van, az internet korában kissé módosulnak a hatások, de ami érték, az úgyis kiderül hosszabb távon. A netes fikázás inkább két dolog miatt rosszabb, mint ami régen volt: nem esik jól, ha pocskondiázzák, amit szeretünk, s a net korában sokkal nagyobb a merítés, ahonnan jön erről információ; másrészről vannak olyanok, akik emiatt már meg sem nézik az adott filmet, vagy már eleve előítélettel ülnek be a moziba, s akkor már nem olyan az élmény. Nekem is volt már olyan moziélményem, amit meg sem akartam nézni, annyira rosszakat olvastam róla, aztán valahogy mégis beültem rá, és a romkom kategóriában az egyik kedvencem azóta is (P.S. I love you). S közben rájöttem, hogy van egy harmadik dolog is: azok, akik szeretnek csatlakozni a mainstreamhez, azok nem szívesen ismerik be, hogy egy film szerintük is jó, ha az általános vélekedés az, hogy az sz*r. Ettől persze 10-20 év alatt bőven felnő egy olyan generáció, aki ezzel már nem fog foglalkozni, csak hallja itt-ott, hogy milyen isteni az adott film, úgymond apáról-fiúra, barátról-barátra száll ez, mint egy örökség, és így lesz a saját korában lesajnált műből kultikus darab. Revan, egyébként Te tudhatnád a legjobban, hogy az irodalomban is ugyanez a jelenség megvan, ráadásul sokkal régebb óta létezik, a többi képzőművészetről már nem is beszélve. A saját korukban divatos, jól fizetett, megrendeléssel bőven ellátott festők nevét sok esetben nem is ismerjük, miközben Van Gogh nyomorgott, amikor festett. (az egyik legkedvesebb Doctor Who epizódom, amikor a Doktor elviszi a festőt a Musée d'Orsay-be, ahol meghatottan láthatja, mennyire megbecsültek lettek a művei )

Mondjuk én anno megkaptam a baráti körömtől, akik legkevésbé sem voltak fanok, hogy mi tetszett az Ep3-ban ennyire (én azzal lettem újra rajongó), szóval az átlag mozinézőket is megosztotta valamilyen szinten. Más kérdés, hogy ehhez képest elég sokan megnézték. De persze ez azért is volt, mert akkor még mindenki azt hitte, hogy nem lesz több SW film, ez a lezárás.

Én már el is olvastam az első fordítást, jó lett! Angolul is menne, de ha így "házhoz hozod", annál nincs jobb. Köszi szépen!

Szerintem itt arról van szó, hogy általában a hadseregekben mindig vannak olyanok, akik elnyomott helyzetből érkeznek, akár társadalmilag, akár történelmileg, és a hadseregben a hierarchia és az előrelépés ad olyan lehetőséget számukra, hogy kitörhetnek az alárendelt szerepből, legalábbis részben biztosan: ugyan van egy felettes, de előbb-utóbb lesz alattas is. A Birodalom ezeknek a tiszteknek kiváló lehetőséget ad arra, hogy szép karriert fussanak be, ehhez semmi mást nem kell tenni, csak megszállni és terrorizálni egy-egy világot. Ugyan ezek a tisztek léteztek a Köztársaságban is, csak kevésbé kaptak szabad kezet és az előmenetel lehetősége is sokkal szűkebb vagy időben hosszabb volt. Simán el tudom képzelni, hogy nekik a Birodalom olyan lehetőséget ad, amiről korábban nem is álmodtak, a lelkiismereti kérdés ezzel egyáltalán nincs pariban. Szóval nincs itt szó utálatról, egyszerűen csak "alkalom szüli a tolvajt" esete: most van rá lehetőségük, most lettek elnyomók, mondhatni örömmel.

Nagyszerű rész volt! Raxus gyönyörű, az animáció elképesztően szép, de a legjobban a rész politikai vetülete tetszett, amit már Ti is kiemeltetek: a helyzet visszásságát remekül mutatja Raxus példája, amely a háború alatt ellenség volt (Echo nehezen is tud ezen túllépni), most pedig szövetségessé vált a Birodalom elleni harcban. Azt is jó volt látni, hogy a Bonteri családon túl más elöljáró is épp olyan elvhű tud lenni, hogy kiáll a meggyőződése mellett még a megszállás ellenére is. Azon mosolyogtam, hogy a BB tagjai továbbra sem zsoldosként gondolkodnak ("aki fizet, annak dolgozunk, teljesen mindegy, kicsoda, és bármit megteszünk, hogy sikeres legyen az akció" - ez lenne a zsoldos hozzáállás), mert eleinte nem tetszik a küldetés, hogy egy szeparatista szenátort kell kimenekíteni, és hogy csak kábítanak, nem ölnek, a saját régi bajtársaikat legalábbis nem. Nagyon szimpatikus csapat. Teljesen megértem, miért nem vitték magukkal Omegát, de ezek után nem kérdés, hogy bármikor megállja a helyét, észben legalábbis biztosan. Ugyan a biztonságára továbbra is vigyázniuk kell, de az akció megtervezésében és a váratlan helyzetek kezelésében jó hasznát vehetik. Én is amellett voltam az elején, hogy Erőérzékeny, de most már nem hiszem, inkább arra teszem a voksom, hogy nagyon okos. Szerintem Jango-n is simán túltesz.

Nagyon jól néz ki Ügyesen megoldottátok együttes erővel, grat mindenkinek!

Szerintem is sokkal jobb lett, köszönjük!

Van egy olyan érzésem, hogy Nala Se motivációi ki fognak derülni. Én egyébként arra tippelek, hogy kettős dolog van a háttérben: egyrész érzelmi, mintha a kislány saját gyermek lenne, másrészt tudományos. Ha nem is kerül vissza Kaminora, de legalább nem pusztul el egy értékes fejlesztés eredménye. Mivel az Omega az utolsó betű a görög ábécében, lehetséges, hogy ő volt Jango utolsó és a legjobban sikerült nyersklónja. Tudományos szempontból is kár lenne érte.