Pildi

Sajnos én sem olvastam még végig. Az alapötlet jónak tűnhetett, miszerint a 40. évfordulót egy 40 novellát tartalmazó antológiával köszöntsék, de nem kellett volna a 40 darabszámot erőltetni, ha nem jött össze elég érdekes sztori, jó írók tollából. Elég lett volna az a tíz (most csak nagyságrendet mondok), ami igazán érdekesre sikerült, és azokat lehetett volna kicsit bővebb lére ereszteni. Lehet, akkor jobban jártunk volna.

Egyébként én is hajlok rá, hogy megvegyem, ha már többen is ilyen jó szívvel ajánljátok. Amúgy is szeretem azokat a történeteket, amelyek a kisemberek szemszögéből mutatnak be nagy történelmi eseményeket. Nem baj, ha a színtér most nem a való világ, hanem a messzi-messzi galaxis. Különösen ez a mondat fogott meg, ami miatt kimondottan elkezdett érdekelni.

Ezek közül csak a negyediket olvastam, így csak azt tudnám ajánlani. De hozzáteszem, hogy az egy 4/5 értékelésű történet nálam, mert ugyan nagyon jól indul, a vége is rendben van, viszont a történet közepén az író mintha elveszett volna egy kicsit a saját művében, ott nem sikerült elég feszesen vezetni a cselekményt, a különböző történetszálakat. De mivel a TLJ közvetlen folytatása, és vannak benne nagyon jó gondolatok, plusz egy-két meglepetés, mindenképp érdemes elolvasni. Kérdés inkább az, hogy megvenni érdemes-e - mert nálam azért nem az a többször elolvasandó fajta. Most hogy visszagondoltam rá, az jutott eszembe, hogy erről is leginkább Claudia Grey tudott volna igazán jó könyvet írni.

Nem terveztem még elolvasni, de annyira meghoztátok a kedvemet hozzá, hogy nem tudom megállni, hogy ne hallgassam meg. Jöhet az Audible próbahónap ismét!

Már én is a végére értem egy ideje, tetszett, nagyon jó filmregénynek tartom, de mivel csak nagyon szórványosan jutottam hozzá az olvasáshoz akkortájt, azt gondolom, hogy tud még nagyobb élményt is adni, ha majd újra egyhuzamban elolvasom. Ez a könyv megérdemli. No és majd akkor fogok én is írni róla.

Én 2005-ben pont egy ilyen ingyenes Audible próbahónappal hallgattam meg az Ep3 könyvváltozatát angolul. Mit mondjak? Imádtam! Annyira jó volt hallgatni, minden karakter más hangon lett megszólaltatva a párbeszédekben, az érzelmek is remekül átjöttek, olyan volt, mint egy rádiójáték.

Ezzel teljesen egyetértek. Nagyon kedvelem, ahogy Zahn Thrawn-ról ír, ahogy a karakter megelevenedik a fejemben, miközben olvasom, de ebben a könyvben elakadtam az említett probléma miatt, és félbe is hagytam, mert nem volt türelmem tovább olvasni. Az első Thrawn könyv zseniális volt, hajlok arra, hogy azt az író már nem igen tudja felülmúlni. A Szövetségek sem volt az igazi.

Azért érdemes regisztrálni, mert előbb vagy utóbb jobb lesz beoltva lenni, mint nem beoltva a szabad mozgás és annak érdekében, hogy ha nem is ad teljes immunitást, de a betegség lefolyását mindenképpen enyhítheti, és akkor biztos hamarabb kerül a regisztrált ember sorra, mintha nem lenne regisztrálva, önmagához képest.

Remek, várjuk!

Nekem sikerült! 32 szavazattal vezet a Queen's Gambit a Mandalorian előtt, azt még simán behozhatja, ha belehúzunk. Említett másik sorozatot nem láttam még, de rajta van a listámon, mert azt is sokan dicsérik az ismerőseim közül olyanok, akiknek bízok az ízlésében. Ha esetleg nyerne, akkor sem érdemtelenül valószínűleg. Asszem ilyen ellenfél mögött nem lenne szégyen második lenni, de azért jobb lenne ha a Mando nyerne.

Szerintem ez az idő és az oltások beadásának előrehaladásával még sokat változhat. Aki ma nem akar oltást, az sok esetben fél az esetleges mellékhatásoktól, de ha azt tapasztalja, hogy beoltott ismerősei körében gyakorlatilag nulla a komplikációk aránya, talán felbátorodik. Azért alapvetően nem vagyunk oltásellenes nemzet, ha jól tudom, európai mércével mérten is magas a védőoltás lefedettség nálunk, szóval szerintem van remény. Az összeesküvés-elméletek követőit most nem veszem ide, mert őket semmi nem fogja meggyőzni, de azért ők talán nincsenek sokan. De tényleg ez a helyzet, hogy várnak majd a veszélyeztetettek közül azokra, akik nem akarnak oltást, ahelyett, hogy azokat oltanák be, akik regisztráltak és akarnak? Én azt gondoltam eddig, hogy azért tartunk még az oltások elején, mert az első helyen lévő és regisztrált embereknek sem jutott eddig még elég. Az idősotthonok lakói és személyzete is csak most került sorra. Mivel nem kötelező az oltás, nem hiszem, hogy bárkire is várnának, ha vannak olyanok, akik viszont kérik.

Ezt megértem, mert engem is elszomorít, de sajnos szerintem ez a realitás. Persze az is kérdés, hogy mi a komolyabb lazítás. A zárt helyen maszkviselés előírása biztos végig megmarad, de elképzelhető, hogy a jó idő megérkezésével a szabadban végezhető vendéglátás, szórakozás fokozatosan végezhetővé válik, de korlátokkal visszatérhetnek a mozik, színházak is, ahogy haladunk az oltásokkal előre. Én már ennek is örülnék úgy március-április táján.

Bármennyire is úgy tűnhet most még, hogy a lakosság alacsony részvételi szándéka az akadály a megfelelő átoltottsági szint eléréséhez, de ez sokkal inkább az oltások elérhetőségének a kérdése is. Pl. ha holnaptól mindenki be akarná oltatni magát, akkor is még hónapokig tartana a folyamat, tekintetbe véve, hogy csak csordogálnak a szállítmányok, két oltás kell, azok között, és a második után is 3 hetet kell várni a védettség kialakulásához, plusz nem veszélyeztetettként utolsók között lehet sorra kerülni. Ha ez lesz a mérvadó (amit egyébként jogosnak tartok), akkor jó, ha nyár kezdetéig eljutunk a komolyabb lazításhoz.

Nálam ami egyértelmű, hogy az OT a 3. a sorban, annak ellenére, hogy ős-rajongó vagyok, és továbbra is nagyon szeretem az ep4-6-ot. Hogy melyik az első, az viszont nehéz kérdés, és trilógia szinten bizonytalan is vagyok, köszönhetően annak, hogy az ep3-at csak hajszállal előzi meg az ep9, és az ep2 sem veszített a varázsából számomra, viszont marha nehéz összevetni egy e7-tel vagy ep8-cal, amelyeknek egészen más hangulata és erényei vannak. Szóval mondjuk inkább úgy, hogy az ST és a PT holtversenyben állnak az első helyen, és alig lemaradva követi őket az OT mint második.

Majd meglátod, hogy így sokkal jobb lesz, ha megint kaphat lényeges szerepet a történetben, és nem csak egy utolsó snittet. Reméljük lesz ilyen élményünk. Igen, emiatt sem hiányzott.

Egyik kedvenc bolygóm Coruscant, de kár lett volna az Exegolért

Nem ismerem, de a honlapja szimpatikus, és az árukereső oldalán jókat írtak róla. Úgy látom, nem muszáj előre fizetni, szóval +490 Ft ellenében semmilyen kockázatot nem vállalsz.

Ezt a gyerekeim is remélik.

Szerintem a helyzet annyira bizonytalan, hogy még OV sem tesz a korábbiakban megszokott határozott kijelentéseket, mint pl. hogy pontosan melyik napon fog tetőzni a járvány. Azért ez is jelent valamit. A helyzetet bonyolítja, hogy a járványhelyzet egyszerre egészségügyi és politikai kérdés.

A climactic jelző olyan történetvezetést jelent, amely a dolgok sűrűjében (in medias res) kezdődik és fokozatosan de egyenesen építkezik egy tetőpont (climactic event) eléréséig.

Bill Burr remek volt ebben az epizódban. Nálam is ő favorit a mellékszereplők között.

Boldog születésnapot, @Adrián! És utólag is boldog születésnapot, @gafz és @ati!

Ezzel én is igy vagyok.

Az első évad után, amely nagyon megszerettette velem a történetet és persze a karaktereket is, számítottam rá, hogy a második évadban sem fogok csalódni, és így is lett: imádtam minden percét! Az évad végig az utolsó részig, amikor a kicsi Grogu sorsa elrendeződött, tele volt remek kalandokkal, új érdekességekkel a SW világából és a Birodalom bukása utáni érából, visszautalva nem egy alkalommal a TCW-ra, a PT-re vagy az OT-re is, sőt szépen megágyazva az ST-nek is. Minden epizódban volt olyan momentum, ami a korábbi művekhez való kötődést erősítette, miközben gazdagította a SW világát. Egyszerre láthattunk egy szívhez szóló érzelmes történetet, izgalmas párharcokat és igényes világépítést. Ismét végignézve az összes epizódot az évadban rájöttem, hogy nehezen tudok jelenleg megnevezni egyetlen legjobb részt. Mert kérdés, hogy milyen szempontból legjobb? Szinte minden epizódban voltak lebilincselő pillanatok, olyan nagyon filler rész nem is volt, ami nem vitte volna előre valamilyen szinten a cselekményt vagy nem adott volna olyan ismereteket, amelyek később jelentőséggel bírtak. Minden epizódnak voltak saját erényei (a teljesség igénye nélkül): - - az elsőben a Krayt sárkány és Cobb Vanth, akin jól állt a mandalori páncél, de ide sorolom a remek zenét is (amikor a Tatuin dűnéi között kalandoztunk, annak a zenéje valami varázslatos); - - a másodikban tetszett Lady Frog ügyefogyottnak tűnő, de mint kiderült, intelligens karaktere, de az még inkább, ahogy az ÚK pilótái kezelték a helyzetet (a pókok nekem kevésbé jöttek be, de elismerem az érdemeit annak, hogy egy Ep5 concept art elevenedhetett végre meg); - - a harmadik részben igazi élmény volt Bo-Katant élőben és ismét akcióban látni, és ez azt is előre vetítette, hogy Mando immár nincs egyedül, mint mandalori, ha Gideonnal szembe kell szállni; - - a negyedik volt a legszórakoztatóbb epizód, ugyanis én nagyon bírom Mythrolt, remek mellékszereplő a zsörtölődésével, és ahogy igyekszik minden kemény helyzetet megúszni – de persze maga az ostrom sem volt semmi; - - az ötödik részben örültem nagyon Ahsoka felbukkanásának, és ugyan a párbajok is jók voltak, de nekem ebben a részben a pálmát egyértelműen Ahsoka, Din Djarin és Grogu közös jelenetei vitték el. Nagyon jó, hogy ennyi mindent megtudtunk a kicsiről, és arról is, hogy mennyire fontosak ők Mandoval egymásnak; - - a hatodik epizód sztárja Boba Fett lett, akiről kiderült végre, hogy tényleg egy igazi cool karakter, és van benne becsület, és nem mellesleg nekem a látókő működése is bejött. És végül az utolsó két epizód mindegyike bátran pályázhatna a legjobb epizód címéért. A hetedik rész hozta el a legnagyobb drámát – ki gondolta volna, hogy az általam is oly végtelenül unszimpatikusnak tartott Mayfeld lesz az epizód hőse, a bajtársi hozzáállásával, spontán igazságszolgáltatásával, és egyébként a színész minden rezdülésével. Ha nem lett volna az utolsó epizód olyan, amilyen, könnyen mondhattam volna, hogy a The Believer a legjobb rész. Remek volt! A nyolcadik részben pedig megkaptuk az évad legnagyobb meglepetését, Luke Skywalker felbukkanását (egyszerűen fenomenális volt, ahogy megmentőként megjelent), és a legmeghatóbb pillanatot is, Grogu és Din Djarin búcsúját, plusz fel lett dobva a labda a sötét kard kapcsán, hogyan mehet tovább Mando és Bo-Katan szövetsége, ami pont jó felütés a folytatáshoz. A 2. évadhoz méltó évadzáró lett, az biztos! A karakterek közül most csak a főhős Din Djarint emelem ki, aki annak a felelősségnek a segítségével, amelyet Groguért érzett, a szemünk előtt vált profi fejvadászból igazi hőssé már az előző évadban. Ez a folyamat folytatódott, részről-részre érezhettük a közöttük lévő kapocs erősödését, ahogy a morális kötelesség szépen lassan tovább alakult apa-fiú jellegű kapcsolattá, mely folyamatot a két sisaklevétel koronázta meg. Az első alkalom a Morakon kényszerűség volt, másodszor a búcsúzáskor viszont már önkéntes akció, amit a szeretet és a kötődés vezérelt. Mandohoz hasonlóan én is megkönnyeztem a búcsú pillanatait. Remek évad volt, minden percét élveztem! Sajnálom, hogy több mint egy évet kell várni a folytatásra, de biztos vagyok benne, hogy megéri majd a várakozást.

Ha a film legjellemzőbb vonását kellene kiemelnem, akkor nekem is a humor jutna először eszembe. Han Solo és Chewie remekelnek, de én imádom Finn párbeszédeit is, akár Poe-val, akár Rey-yel cseveg. A félreértések elkerülése végett: van itt is dráma, megható pillanat, izgalom rendesen, de az ST ezen első filmjét én bizony leginkább a humora miatt szeretem.