Pildi

Nagyszerű epizód, csaknem a legjobb az évadban! Minden percét élveztem. Ahogy Mando összeszedi a csapatot, IG-11 újbóli feltűnése immár más szerepkörben, a párbeszédek a Razor Crest fedélzetén útban a Navarro felé, aztán Greef Carga megtérése Baby Yoda gyógyítása után, majd az akció a kocsmában, és végül Kuiil szomorú halála - annyi minden történt, hogy csak úgy repült az idő. Ami csak most tűnt fel, hogy ha Mando nem hívogatja a kocsmából Kuiilt, hogy ott vannak-e már a hajónál, akkor a két speeder bike-os rohamosztagos nem indul útnak, hogy elkapják szegény öreget. Vagyis jobban jártak volna, ha az öreg velük megy a városba a kicsivel és IG-11-gyel. Persze utólag már könnyű okosnak lenni. Moff Gideon pedig egy szemétláda, az rögtön kitűnt.

Ezek az esetek mutatják, hogy egy dolgot tehetünk: vigyázunk magunkra. Immunerősítés (egészséges étrend, vitaminok, sok alvás) és maszk + fertőtlenítés. Nem az a megoldás, hogy elvonulunk a világtól, ha egyébként nem vagyunk veszélyeztetettek, mert élni kell, munkába, iskolába járni kell.

Szerintem ebben azért bízhatunk.

Ebben tényleg jók. De épp ezért nincs nagyon kedvem újra látni őket.

Ez egyszerre jó és rossz: jó, mert az emberek nem pánikolnak be, nem kezdenek megint felvásárolni dolgokat, eljárnak ide-oda, költik a pénzüket, igénybe vesznek szolgáltatásokat (étterem, kávézó, üzletek, színház, mozi, belföldi turizmus - még ha óvatosabban és kisebb mértékben is), és rossz is, mert hamis biztonságérzetet ad, miszerint nincs is akkora nagy baj, s így a szkeptikusok malmára hajtja a vizet. Nem vagyok híve a teljes lezárásnak az élet sok területén, de jogunk lenne tudni, mennyire nagy a baj, mennyire nagy az esélye annak, hogy ha valaki nem elég óvatos, akkor elkapja. Nem is magam miatt, hanem azok miatt, akik a tudatlanok bátorságával fittyet hánynak a veszélyre.

Ez a legjobb egyébként ebben a részben! Eddig is ügyes volt, de azért itt nem csak ügyesnek kellett lennie, hanem a többiek előtt gondolatban pár lépéssel előrébb is járni. A másik, hogy mekkora önuralma van! Azok után, ahogy kikezdtek vele a saját hajóján a sisaklevétel kapcsán, Baby Yoda nem volt tőlük biztonságban, és még ellene is fordultak a börtönhajón, mégsem ölte meg őket, csak bezárta. Igazi profi. Minden erénye ellenére mégsem kedvelem annyira ezt az epizódot, mert nagyon irritáló ez a bagázs, akikkel összeállt. De épp ezért remek jelöltek a legjobb negatív karakter kategóriában.

Ennek az epizódnak az erényei a hangulata (a kitűzött rohamosztagos sisakok az utcán, a lepukkant Mos Eisley, a pit droidok, a dűnék világa), valamint szimpatikus volt a szerelő csaj is. Toro Calican idegesítő keveréke a szánalmas kezdőnek, aki megpróbálja nagyfiúnak eladni magát, és a szemétládának, aki segítséget kér élete első melójához, hogy bekerülhessen a céhbe, megkapja, aztán a nagyobb zsákmány reményében simán a partnere ellen fordul. Persze mondhatjuk, hogy ilyen az igazi fejvadász - Fennec Shand is ezt pedzegette neki - , de azért valamiféle zsiványbecsülete még a fejvadászoknak is van, legalábbis a tisztességesebbjének. Mindenesetre jó volt látni, hogy megkapta érte, amit megérdemelt. Nekem ide nem hiányzik Boba Fett egyáltalán.

Ez nekem is eszembe jutott.

Hogy állsz a nézéssel?

Ennél a résznél kicsit visszavettek a főszál tempójából, de az előző három rész után valahogy ez nem volt baj. Nekem nagyon tetszik a bolygó, a táj is, de a miliő is, pl. a kocsma barátságos felszolgálója, meg a falu egyszerű, melegszívű és konok, elszánt lakosai. A zene is itt az egyik legjobb, ahogy a sorozat western stílusú főcímdala lágyabb hangszereléssel képes egy idilli világ leírására is. Gyönyörű! Engem első látásra sem, de most még annyira sem zavart, hogy ez egy régi sztori ismétlése megint még SW berkekben is. Ismétlés, de a történetbe nagyon jól passzol, jól is csinálták meg, és ez számít igazán.

No az újranézéskor sem vesztett semmit ez a rész abból, ami miatt ősszel is záporoztak a pozitív kritikák, egyszerűen fenomenális! Ahogy Mando meggondolja magát, hogy visszamegy a gyerekért, talpig páncélban is maximálisan átjön, aztán amikor megjelennek a társai, hogy kisegítsék a bajból, az libabőr még most is, pedig tudtam, mi jön.. Ez a rész a legjobbak között van az egész évad ismeretében is, az biztos. Két dolog jutott egyébként eszembe nézés közben: az egyik, hogy már másodszor látjuk, hogy a fegyverkovács pörölycsapásai nyomán visszatérnek Mando emlékei, hogyan vesztette el a szüleit. Az egész olyan, mintha a páncél kovácsolása mindig emlékeztetné arra, hogy kik mentették meg és mit jelent mandalorinak lenni, így ez már nemcsak egy szomorú emlék, hanem annak a kezdete is, hogy a mandalori törzs részévé vált onnantól kezdve, ami a második családja lett. Olyan ez, mint egy második születésnap. A másik dolog, hogy annyira nem meglepő, hogy visszament a kicsiért annak ellenére, hogy az évek során fejvadászként biztos levetette magáról ezt a fajta lelkiismeretfurdalást. Persze hogy visszament, hiszen a kicsi pont olyan árva és elhagyatott, mint amilyen ő volt, amikor elvesztette a szüleit, és azzal, hogy segít rajta, visszaadja azt a támogatást, amit anno ő is megkapott egy vadidegentől. This is the way!

Vezetéken keresztül közvetlenül sokkal jobb a net, mint wifin keresztül, szóval ha van erre lehetőség, akkor valóban felesleges a wifi.

A természet utat tör majd itt is, idővel.

Jar Jar-ban mint karakterben az a nehézség, hogy úgy kellene neki komolyabb részeket írni, ha szakítani szeretnének az idióta skatulyával, hogy közben megőrzik a figura sajátos szerencsétlenkedő természetét valamennyire, hogy ne legyen azért teljesen más, mint amire emlékszünk, de azért mégis legyen benne több ennél, legyen súlya, legyen komolyan vehető. Kicsit az is komikus, hogy épp nála milyen nehéz ezt a vékony mezsgyét eltalálni. Persze jó vígjátékot is ezért nehéz csinálni, komolyan kell venni, ahogy Karinthy is mondta: " A humorban nem ismerek tréfát. "

Érthető, de ettől még szomorú dolog ez.

Csak a mozik kibírják valahogy ezt a sanyarú korszakot! Tartok tőle, hogy ha jövő őszig nem lesznek bemutatók, akkor a mai magyar mozihálózat jócskán karcsúsodik majd.

Ja igen, kissé előreszaladtam...

Nagyon vicces, ahogy újra és újra önmegsemmisítést akar indítani, amint problémába ütközik. Kívülről nézve indokolatlanul.

Nagyszerű folytatása az első résznek, amelyben jól sikerül az épp csak megismert karaktereket tovább építeni. Baby Yodáról már itt kiderül, hogy nagyon empatikus kis lény, tud gyógyítani és nem sajnálja az életerejét adni, ha valaki segítségre szorul, valamint, hogy bármely élőlény életének elpusztítása (még ha adott helyzetben szükségszerű is) szomorúsággal tölti el. Mando türelmetlen és ingerült a hajója szétszerelése kapcsán, de Kuiil bölcs tanácsait megfogadja, aki a jawak szemszögéből is elfogadható megoldást javasol. Azt azért sajnálom, hogy emiatt szegény mudhorn-nak el kell pusztulnia, az életével és a tojásával fizeti meg a hajó alkatrészek árát. Kruiil itt már teljesen a szívemhez nőtt, a jawak meg jawak, viccesek. Az egész epizód gyönyörűen fényképezett, izgalmas, és a zenéje annyira passzol! Várom a folytatást a jövő héten!

Jó volt újra látni úgy az első részt, hogy tudtam, hová fog kifutni az első évad. Ami elsőre rögtön feltűnt, hogy a zene milyen szépen bontakozott ki, eleinte csak pár sejtelmes taktussal, köztük a zseniális hegyi sípos motívummal (vagy mi az), hogy aztán felcsendüljön teljes valójában a blurrg-ös lovaglás alatt, mintegy utalva arra, hogy megtörtént a Mando bemutatása, innentől indul a kaland. A zene a sorozat egyik erőssége, nagyon megérdemelten kapott Emmy-díjat! Most látszik újra, hogy az első perctől fogva remekül működik, hogy Pedro Pascal rendkívül szűkszavúan beszél ugyan, de mégis minden érzelmet ki tud fejezni a sisak alatt is a hangsúllyal és a testbeszéddel. Zseniális a fickó! IG-t most is imádtam, kár, hogy szét kellett lőni a fejét. Baby Yoda pedig ... Baby Yoda, akit a következő epizódban kezdünk majd jobban megismerni, de már itt lehetett sejteni, hogy főszereplő lesz.

Én is fogok szavazni, de majd csak a határidő vége felé, addig megnézem, amit tudok.

Én sem.

Szerk: Frenkie megerősített közben

Arra írtam, hogy Frenkie úgy értette azt, hogy meglepődtél, kire ment a szavazat, mintha nem a sajátodról írtál volna, hanem a többiekéről. Ezért kérdezett vissza, hogy látod-e, mire szavaztak a többiek, és erre írtam vissza, hogy Te a saját meglepő válaaztásaidra gondoltál. Vagy én értem totál félre az egészet

Szerintem a sajátjára gondolt.