Pildi

A vasárnapi podcast előtt újra lehetne néznie a hallgatóságnak is.

Nekem sem. A nehézség hiánya amúgy nem igénytelenséget vagy ponyva könnyedséget jelent az említett műveknél, remélem ebben megegyezhetünk. Szigorúan arról van szó, hogy valami annyira olvasmányos, izgalmas és érdekes, hogy gyakorlatilag letehetetlen.

Én 20 évesen olvastam először, és egy-két hét alatt végeztem vele, annyira olvastatta magát. Május vége felé volt, vizsgaidőszak kellős közepén, és nagyon vigyáznom kellett, hogy tanuljak is valamit mellette. De volt olyan csoporttársam, aki kénytelen volt vizsgát halasztani pont emiatt. Szóval a trilógia szerintem felnőtt fejjel nem nehéz olvasmány.

Remélem, sikeres lesz a kampány. Őszintén szólva most éppen úgy érzem, sokkal szívesebben nézném meg a Solo folytatását, mint egy teljesen új érában játszódó új történetet.

Csak annyit tennék hozzá, hogy lehetséges hogy nem volt véletlen, hogy pont Windu maradt meg a végjátékra. Mintha Palpatine tudott volna a sok feszültségről, ami Anakin és kifejezetten Windu között fennállt kezdettől fogva. Vele megrendezve lehetett a legbiztosabb a siker, hogy a fiú a Jedi Rend helyett Palpi mellé áll.

Ezzel a névvel biztos, hogy senkinek még csak eszébe sem jutna, hogy köze lehet Palpatinehoz. Mondjuk szerintem névfelvétel nélkül sem. Poe nem az a típus, aki ilyesmin gondolkozna. Neki Rey Rey, teljesen mindegy, hogy hívják, vagy kinek az unokája. Finn nagyobb eséllyel sejtheti, hogy van valami a háttérben, mert ő mindig nagyon átérezte a lány helyzetét, de kitalálni nem tudja, csak ha Rey elmondja neki egyszer. Ezt viszont lehetségesnek tartom. Ha Rey nem akarja a titkot magában tartani, vagy csak szívesen elmesélné valakinek, hogy pontosan mi történt az Exegolon, akkor az a valaki Finn lenne.

Szerintem Snoke blöffölt azzal, hogy elmondta, ő kötötte össze őket, amivel az volt a célja, hogy meggyengítse a kapcsolatukat. Valószínűleg fogalma sem volt róla, mit tudott meg, ezért Palpinak sem szólt róla, akinek így lehetett ez meglepetés.

Ma pont készültem belehallgatni a műsorba, de jövő héten is jó lesz. Közben meghallgattam az Ep1 kibeszélőt, és az is remekül sikerült!

Ebben lehet valami. Azonban végül nem is Ben kezében használt a legtöbbet, hanem Rey-ében, akinek mindkét kardra szüksége volt ahhoz, hogy visszafordítsa Palpi villámait.

Remélem, hogy jövőre lesz új album és lesz újabb turné is legalább egy, de inkább két budapesti koncerttel, amit majd meg is tudnak tartani. Isteni szerencse, hogy idén még ez nem volt aktuális.

Dzséjttel egyetértve én még kiegészíteném azzal a dolgot, hogy talán annak is komoly köze van a diádhoz, hogy ennyire érdeklődtek a másik iránt, és mindketten azt érezték valami megmagyarázhatatlan biztonsággal, hogy nekik együtt van dolguk, ezért is hittel Kylo, hogy majd Rey csatlakozik hozzá, és Rey is pont ezt hitte csak fordítva, lásd a liftjelenetet a TLJ-ben. Vagy vegyük a kunyhó jelenetet, amikor ahhoz képest, hogy ellenségek, mégis bizalommal fordulnak egymás felé. Akkor azt hittük, hogy ez csupán személyes vonzalom, köszönhetően annak is, hogy mindketten magányosak, de könnyen lehet, hogy a diád miatt eleve nem lehettek egymás iránt közömbösek. Pont mint Luke és Leia, akik nem tudták, hogy testvérek, de szinte az első pillanattól megvolt köztük a szoros kapcsolat és a bizalom, csak nekik annyival könnyebb dolguk volt, hogy kezdettől fogva ugyanazon az oldalon álltak, és ez így sokkal egyszerűbb eset volt.

Ez mekkora hülyeség, hogy előre lelőtték ezt a fordulatot.

Most hallgattam végig a Solo beszélgetést, és nagyon tetszett. Igazán megadtátok a módját, gratulálok, srácok!

Boldog születésnapot, @Donát és @tomcsi80 !

Dzséjt véleményét olvasva megint az jutott eszembe, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire jó, hogy az azóta készült alkotások nem háttérbe kényszerítették ezt a remek filmet, hanem kiemelték nem egy fontos elemét, új fényt adtak nekik, új gondolatokat ébresztettek hozzájuk kapcsolódva. Emiatt lesz minden Saga maraton megunhatatlan élmény.

Ez a kezdet, valóban, de azért a kard eldobása kell hozzá, ahogy Ody írta, mert ez az amit már ő maga csinál, nem csak megtörténik vele. Ő dönt arról, hogy eldobja Kylo Ren kardját, és ez maga a manifesztáció, hogy végzett a korábbi életével. Abban igazad van, hogy ez egy folyamat, ami alatt megváltozik a véleménye és eldönti, hogy már máshová akar tartozni, de ez ebben az esetben nagyon rövid idő alatt történik, és a kard eldobása, mint aktív cselekedet, ahogy fentebb is írtam, kell hozzá. Ahogy ahhoz is kellett egy cselekedet, Luke Jedi akadémiájának a lerombolása és a tanítványok meggyilkolása, hogy a Sötét Oldalra álljon, ahhoz is kell valami, hogy a visszatérjen a Világos Oldalra. Egy utolsó lépés.

Ezt aláírom, hogy nem biztos, de én szívesen gondolok arra, hogy akkor nem kellett volna belehalnia. Más kérdés, hogy a filmben pont így működik a legjobban az a jelenet, hogy Ben - valószínűleg annak teljes tudatában, hogy ez számára halálos lesz - meggyógyítja Rey-t. Erről viszont most eszembe jutott egy kérdés: vajon mikor tért vissza Ben Solo a Világos Oldalra? Amikor Rey leszúrja és aztán meggyógyítja, utána Han azt mondja, hogy Kylo Ren akkor meghalt, és Ben Solo visszatért. De a Világos Oldalra akkor még nem térhetett vissza, az csak akkor történt meg, amikor az életét adta a lány életéért. Ez az áldozat teszi lehetővé, hogy Ben Solo bűnei, amiket Kylo Renként követett el, megbocsáttassanak.

A jelenlegi megjelenési dátum augusztus 12.

Ez egyébként a vicc kategória.

Szerintem nem halt volna meg. Rey még csak le sem gyengült attól, hogy meggyógyította a kígyót - igaz, az nem halálos sérülés volt, így biztos kisebb gyógyító energia kellett hozzá, mint a halálból visszahozni valakit, de mivel Ben fizikailag erősebb volt, meg lett volna a lehetősége annak, hogy a saját életerejéből jócskán Rey-nek átadva is marad neki még, csupán nagyon kimerül tőle pl. elájul.

Én is azóta járok, amióta a magam keresetéből telik erre, és kezdetben nagyon kevésből kellett mindent megoldani, így nagyon nomád körülmények között, de azért mentem. Hátizsákkal, sátorral, vonattal kétszer jártam meg Görögországot 3-3 hétre, 20 és 22 évesen, barátokkal, és óriási élmény volt. Vonatoztunk, kompoztunk, bejártunk egy-két szigetet is. Aztán ugyanígy Ausztriát és Svájcot, az kevésbé volt napos, annál inkább esős. Emlékszem, volt olyan, hogy zuhogó esőben vertünk sátrat a kempingben, kicsi camping gázfőzővel megmelegítettük a sátor előterében a konzerv kaját, aztán kitettük az esőre az evőeszközöket, mosogatás helyett. Olyan is volt, hogy Párizsban (szintén hátizsákkal, de Youth Hostel szállással) napokig esett az eső, beázott a cipőm, mert kilyukadt a talpa a sok menéstől, emiatt napokig cuppogtam a beázott cipőmben, de nem volt rá pénzem, hogy vegyek egy másik akármilyen nem beázós cipőt, meg a szálláson kapott reggelin kívül csak napi egy szendvicsre telt a pénzemből, de ez akkor nem zavart, mert boldog voltam, hogy végre láthatom a szerelem városát. Ezek tök kalandos utak voltak, egyhavi nyári diákmunka jövedelméből telt rá, és szabadnak éreztük magunkat tőle. Ma már persze nem így szeretek utazni, kényelemszeretőbb vagyok sokkal, de most már több pénzt is tudok erre szánni.

Én is láttam Az élet háza c. filmben, ahol hasonló karaktert alakított, és abban is zseniális volt. Hayden remek Anakin volt, pontosan úgy hozta a szerepet, ahogy az megkívánta. Az egyik kedvenc jelenetem magának a színésznek az alakítása miatt az, amikor megtudja, hogy Padmé gyermeket vár. Abban a meghökkenésben, zavarban és utána a boldog mosolyban olyan őszinte érzéseket közvetített a nézők felé, hogy én ott szerettem meg a karaktert nagyon már első pillantásra. Itt jutott el hozzám, hogy milyen ember is Anakin Skywalker, akibe egy ilyen nő, mint Padmé bele tudott szeretni. Én két filmben láttam a Saga-n kívül, a Logan Lucky-ban és a Marriage Story-ban, és mindkettőben fantasztikus volt, pedig totál ellentétes figurákról van szó, az egyikben vidéki suttyó, a másikban meg egy entellektüel színházi rendező. De ahogy a Star Wars-ban is benne volt minden Kylo és Ben karakteréből egyetlen pillantásában, vagy a mimikájában is, úgy tökéletesen biztos vagyok benne, hogy gyakorlatilag bármit el tudna játszani.

A tegnapi 15 éves jubileum kapcsán jó volt visszagondolni arra, mennyire dinamitként robbant bele az életembe a Star Wars ismét ezzel a filmmel, ami megdöbbentő volt számomra is. Óriási élmény volt látni, hogy köti össze Lucas az előzményeket a klasszikus trilógiával, hogy lesz koherens a történet, amelyet az előző két filmből, az Ep1-ből és az Ep2-ből még nem tudtam igazán átérezni. Aztán ez a film jött, látott és győzött. Utólag értelmet adott sok mindennek, amelyek jelentőségét az előző filmekben még nem igazán értettem, ezek közül legelsőképpen a szerelmi szálnak, amit – ismerve Darth Vadert – nagyon nehezen fogadtam el azelőtt. Ez a film azonban véglegesen meggyőzött arról, hogy milyen mély érzelmek voltak amögött a mélyben eltemetve, amelyek nélkül Luke nem hozhatta volna vissza apját a Sötét Oldalról. Ez a tragikus szerelmi történet annyira más fénybe helyezte a klasszikus trilógia Darth Vaderét, amelyre nem számítottam, és talán ezért is volt annyira nagy hatással rám. Anakin karakterét továbbra is az egyik legjobbnak tartom a teljes Saga ismeretében is, azonban ma már kevésbé vagyok irányában elfogult, sokkal jobban elfogadom, hogy a hatalomvágya és a zabolátlan természete legalább annyira okozói az átállásának, mint a sóvárgó szerelme Padmé iránt. A TCW erősen árnyalta a róla bennem élő képet, de részben annak fényében is látom már másként, ahogyan Ben és Rey kapcsolata alakult az Ep9 végére. Látszik a különbség, hogy mennyire más, amikor valaki az életét adja a másikért, mint ha maga taszítja tébolyában a halálba. Erre nincs mentség. Ez azonban a film értékeiből semmit nem von le, ugyanolyan nagy élmény minden alkalommal újra látni, mint régen. Legutóbb az Ep9 bemutatója kapcsán láttam, és most is kiragyogott a többi film közül a remek történetvezetéssel, a feszes tempóval, ráadásul csodálatos a zenéje, és tele van nagyszerű jelenetekkel, ahogy azt tegnap épp a kedvenc jelenet topikban is emlegettük. Pár éve írtam a TFA premier kapcsán, hogy előtte a nagyobbik lányommal megnéztük, és akkor jött el a pillanat, hogy ő is átérezte, 16 évesen végre, miről is szól ez a film, mennyire tragikus és megrázó – és télen a TROS kapcsán a kisebbik lányommal is, aki most lett 16 éves, megint átélhettem ezt a rácsodálkozást. Annyira jó érzés, hogy ami nekem ennyire sokat jelent, azt már ők is értékelik és átérzik. Ha nem annyira nagyszerű az Ep9, mint amennyire az, akkor még ma is az Ep3 lenne a kedvenc SW filmem, hiszen imádom minden percét ma is. De mivel az Ep9 olyan finálét tudott nyújtani, amelyet nehéz lenne überelni érzelmekben, nagyon nagymértékben köszönhetően a csodálatos színészi alakításoknak, lecsúszott a második helyre. De ezzel együtt is megmaradt a legmaradandóbb filmélményemnek, amikor 15 évvel ezelőtt bementem úgy a moziba, hogy letudjam az utolsó előzményfilmet is a teljesség kedvéért, és úgy jöttem ki, mint akit megbabonáztak - erre mindig emlékezni fogok. Azóta is csodálatos filmnek tartom, amin nem fog az idő.

Még megvalósíthatod ezeket az álmokat. Ugyan mostanában a helyzet nem kedvez az utazásnak sajnos, és egyelőre bizonytalan, hogy mikor lesz ebben változás, de nagyon remélem, hogy lesz. Amit szívem szerint nem sírok vissza, az a turista hordák jelenléte szinte minden frekventáltabb helyen, ami az elmúlt 10 évben egyre inkább jellemzővé vált. Értem ez alatt az egy napra kiröppenő vagy a tengerjáró hajókkal kikötő csoportokat, akiket a helyiek sem komálnak, mert minőségi élményekre nem kíváncsiak, alig fogyasztanak, de lépni sem lehet tőlük. Ha ettől megszabadulnánk egy jó időre, az lenne a jó.

Remélem, azért az nem kell majd ehhez, hogy helyette a majdani új filmeket szapulják, és ez a velük való összehasonlításhoz kapcsolódjon.