Darth Sky

Viszont a rész elején is azért nem hagyták Omegát egyedül őrködni odakint, nehogy baja történjen. Ehhez képes utána behívták a halálos bányába. A Hunter-Echo ellentét alapja is az volt, hogy Hunternek Omega biztonsága volt a prioritás, míg Echo nagyobb léptékben gondolkodott - amire jól reflektál a kiválása. Ha a lázadósdi nem is, mások megsegítése még játszhat. A klónok mellett egyébb bajbajutottakon is segíthetnek (lásd: Ryloth, Onderon sztorik, vagy legutóbb Gungi), ami még nem szervezett lázadás. Plusz szerintem nem véletlenül kábítják a klónokat, amikor csak tudják. Valahol érdekli őket a társaik sorsa.

A mostani újranézésemkor (most tartok a The Jedi c. résznél) is felelevenedett, hogy mennyire jó sorozat is ez. Ez a kedvcsináló most rátett egy lapáttal.

Tetszetős rész volt, még ha más kaliberű is, mint ez előző kettő. Másként jó. Én valahogy a drámaibb és könnyedebb, valamint az akciódúsabb és nyugisabb/beszélgetősebb részeket is egyaránt élvezem, amíg azok jól vannak megcsinálva,. És ez utóbbi szerintem eddig igaz a sorozatra. Várható volt, hogy ismét a Csapat kerül reflektorfénybe, bár a cím miatt felmerült bennem Crosshair is. Tetszett, hogy nem maradt feldolgozatlanul Echo távozása: Omega és Tech párosával az érzelem és logika szálltak ringbe egymással. Az világos, hogy Tech sem érzéketlen, de mivel az ésszerűség szemüvegén keresztül szemléli a dolgokat, könnyen hathatnak ridegnek a tényszerű megállapításai. És valahol nem tehet erről, hiszen a mutációja miatt olyan, amilyen. Ezért is volt jó az a jelenet, amikor kifejtette, hogy ő a maga módján dolgozza fel a változásokat (pl. Crosshair és Echo távozása), de ettől még nem érdektelen az irányukba. Nem kevésbé érthető Omega is, aki alapból egy nagyon empatikus, ebből kifolyólag segítőkész és érzelmes jellem, aki gyakorlatilag magányosan nőtt fel a Kaminón (az egyetlen jó indulattal a "szerettének" nevethező személy Nala Se volt, aki nem egy tárgyként tekintett rá), így teljesen természetes, hogy baromi erős szálakkal ragaszkodik az új családjához. A csapat tagjaihoz (így Echóhoz is) való mély kötődése okkal eredményezhet adott esetben érzelmi válságot, főleg ilyen fiatal korban, amikor még minden téren fejlődik az illető. Visszatérve Tech-re, tetszett, amikor szinte gondolkodás nélkül a lezuhanó Omega után vetette magát, nem tudván, hogy mi van odalent. Pedig a nyers logika nem ezt diktálta volna. Ez is Tech emberi oldalát támasztja alá. A tanácsa bár nem az, amit Omega hallani akart, sokszor tényleg ez a legjobb, amit tehet az ember: továbblépni. A távozás Echo döntése volt, a Csapat pedig tiszteletben tartja ezt. Mindenkinek a saját módján kell továbblépnie. A változás az élet természetes része. Talán ezek a rész legfontosabb üzenetei. Maga a sztori kevésbé volt hangsúlyos, viszont kellően látványos jeleneteket kaptunk, már-már szokás szerint. A bolygónak volt egy vadnyugati feelingje (főleg az aláfestő zenével), lüktetett az Arizona utánérzés. Újra és újra ledöbbent, hogy a TCW mozifilmtől hová fejlődött az animáció, látszik, hogy a lucasfilmes csapat felhasználja az évek során gyűjtött tapasztalatokat, és egy egyre impozánsabb látványt igyekszik elénk tárni. A TBB még technikai szempontból is tökéletes utódja a TCW-nek. A küldetés kapcsán kissé meglepett, hogy a srácok milyen könnyedén beküldtek egy gyereket a halálosan veszélyes bányába, ami egy rossz mozdulat után rájuk is robbanhatott volna. A kislány zéró tapasztalattal kezdett el fúrni egy potenciális bombát, mindezt az apafigurája jóváhagyásával. Hát, nem tudom... minimum meredek. Persze Omega valamilyen szinten mindig veszélyben van, amikor az osztaggal mozog, de szokatlan volt látni, hogy a 99-esek a testi épségüket ilyen szinten alárendelték a küldetés sikerének. Ugye a Serennón sem véletlenül hagyták hátra a summát. Plusz, amin még felvontam a szemöldököm: tényleg nincs semmiféle riasztó rendszer a Marauderen, és mindössze Wrecker megfigyelőképességére volt bízva a gép? Csoda, hogy nem lopták el hamarabb. Mindenesetre tetszett a Tech-Wrecker szembenállás is. Sajnos ez utóbbi klón tényleg sokszor viselkedik totál felelőtlenül, már-már olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek. Persze ezért szeretjük őt (már aki), de most is a komplett csapat látja ennek kárát. A 99-esek kapcsán kíváncsi vagyok, milyen irányba futnak majd ki az események. Mert ez a "melózzunk a hálátlan Cidnek, hogy legyen pénzünk" felállás már nem tudom, meddig tartható. Eleve, a Csapat miért nem tart Rex-szel és Echóval, hogy segítsenek a klóntársaikon/egyéb rászorulókon, jobbá tegyék a Galaxist, és olyan munkákat vállaljanak, ami anyagilag és morálisan is kifizetődöbb? Az erkölcsi iránytűjük is ezt diktálná. Mert oké: Cidnek köszönhetik, hogy a trandoshai nem nyomta fel őket a Birodalomnak, és munkával/kredittel/kajával látta el a rászoruló osztagot. Viszont, Cid a saját érdekéből volt ilyen "kegyes", és azóta kizsákmányolja a csapatot, hogy első ízben betoppantak hozzá az ord mantelli krimóba. E mellett még hálátlan is, ahogy az fényesen kiválglott a rész végéből. Szeretném azt gondolni, hogy Cidre csak gyakarol valamilyen pozitív hatást a Csapat erkölcsileg - különösen Omega által, de már nem vagyok olyan biztos benne, hogy Millegi véletlenül utalt rá, hogy "sosem változik meg, és mindig is az marad, aki".

Ütős rész lett, szerintem egyértelműen a sorozat egyik legjobbja eddig! Szépen vonták be az Osztagot az előző részben megkezdett történetbe. Bár nekem nincs bajom azzal, hogy nem csak róluk szól ez a sorozat, főleg, hogy az eddigi kikacsintások (Hera, Crosshair és az utóbbi rész) mind erősek lettek. A főszál vékonyságát sem érzem gondnak, a világépítés és az antológia jellegű történetmesélés ugyanúgy működik, ahogy a TCW-ben is működött. Maga a küldetés a szimpla "fogd és vidd" sémát követte, egy szerintem látványos akció keretében. Omega rácsodálkozása a Coruscantra, majd a szenátusi ülésteremre aranyos volt, és kicsit a gyerek Anakint és Ezrát idézték, amikor először fedezték fel a Galaxis volumenitását, hogy mennyi minden van az eddigi életük perifériáján túl. Omega szemén keresztül mi is újra felfedezhetjük ezeket az ikonikus helyszíneket. Rampart orgyilkosáról végig azt gondoltam, hogy Crosshair az, adta volna magát. Ez az ismeretlen, törölt azonosítóval rendelkező klón lehet, hogy egy a chip felerősítésével elvakult "hívővé" váló személy, aki a tökéletes eszköz Rampart számára. Mondjuk erre a feladatra Crosshair is alkalmas lett volna, figyelembe véve az eddigi szófogadó gyilkosságait... talán Rampart látja rajta a vívódást? A fénypont természetesen Palpatine színre lépése volt! Markáns hangulat uralta a jelenetét, ahogy sötét árnyként felemelkedik a pusztuló kaminói város holója előtt. Remek atmoszférateremtés. Igazán hű maradt az előzmény filmekből és TCW-ből megismert kalkulátor manipulátorhoz, aki kedvére sakkozik a galaxis polgáraival. Valóban történelmi pillanat tanúi lehettünk a birodalmi rohamosztagosok korának kezdetével. Ezzel hivatalosan is megtörtént a váltás, a klónoknak ezzel jelenlegi funkciójukat nézve leáldozott. Továbbra is imádom, hogy a sorozatokból ilyen részletekbe menően megismerhetjük a válaszokat az ehhez hasonló fontos, a Sagát foltozó kérdésekre. Azért a Szenátusban valaki feltehette volna a kérdést, hogy ha a klónokat azért kell lecserélni, mert teljesítették a parancsot, akkor mi a garancia rá, hogy a rohamosztagosok nem így tesznek majd? Vagy azzal nyer a Birodalom, ha a parancsokat folyton megkérdező katonákkal tölti fel a sorait? Tudom, ebben a bábszínházban már életveszélyes ilyen kérdésekbe belemenni.

Ismét egy remek és egyben fontos epizódot kaptunk! A klónkatonák háború utáni sorsa már a TCW idején is foglalkoztatott, és a TBB bejelentésekor ez azon témák közé tartozott, amiről reméltem, hogy többet is megtudhatunk. Persze kaptunk már különféle klónsorsokat, Cut Lawquane dezertálásától kezdve, a Birodalom ellen ténykedő Rexen keresztül, a 99-esek szökevényekké válásáig. Mégis érdekes volt látni, hogy kollektíven az úgymond "névtelen" katonák miként élik meg a háború befejeztét, és az új éra hajnalát. A legtöbbjük valószínűleg bele se gondolt abba, hogy a háború egyszer véget ér, és helyet kell majd találniuk az új rendben. Ebből a bizonytalanságból fakadó tanácstalanság talán annál is ijesztőbb lehet egyeseknek, mint kimenni a frontra a konzervek ellen. A Coruscant megunhatatlan és továbbra is impozáns látványt nyújt! Utánozhatatlan feelingje van a galaktikus fővárosnak, mindig jó visszatérni ide. Főleg az éjszakai látkép pazar, nem egyszer megidézte az Ep2-t, főleg az üldözéses jelenetnél. Innen üzenem a magyar szinkron készítőinek, hogy nem "koruszán" a helyes kiejtése, ami baromi fülsértő volt már az Andorban is, különösen sokadjára... A TCW-ben látott klónkantin feltűnése tetszett, egy újabb apró elem, ami tovább viszi az előző sorozat hagyatékát. Slip és Cade beszélgetése kapcsán egy érdekes és örökzöld kérdés merült fel, amikor a parancs teljesítésének helyességét firtatták. Sajnos sok klónnak fogalma sincs a fejében lévő chipről és a 66-os parancs valódi mibenlétéről - sokan meggyőzhették magukat arról, hogy a Jedik árulók voltak, ezért kellett veszniük - és fel sem merült bennük, hogy akkor nem önszántukból engedelmeskedtek. A kaminói pusztítás kapcsán viszont nincs szó ilyesmiről, ahogy tudomásunk szerint a chip működéséről se... Rampart elmebeteg ámokfutása az egész (ha parancsra, ha nem), aki kihasználta, hogy a klónokat "feltétlen engedelmesség" jellemzi. Pedig megtörténhetett volna egy hasonló incidens, mint az Umbarán Krell kapcsán. Természetesen Rampart gátlástalansága fokozódott azzal, hogy eltitkolta a kaminói városok pusztítását, és likvidált mindenkit, aki beszélni akart volna. A későbbi hazugságai már csak a hab a tortán. Jó volt viszont látni a Szenátust, ami az elvártaknak megfelelően már csak egy látszat gépezetként jelenik meg... bár az Andorban látottaknál egy hangyányival talán jobbnak tűnik a helyzet, semmi valódi funkciója nincs az ülésnek annak látszatán túl, hogy Palpatine-on kívül itt másoknak is van beleszólása a galaktikus ügyekbe és a Birodalom sorsába. Nagyon örültem Chuchi felbukkanásának, már a TCW-ben is kedveltem. Tényleg olyan, mint aki Padmé lángját szeretné tovább vinni. Empatikus a klónok ügye kapcsán, és a jó szándék vezérli. Idealista és naiv jelleme viszont sajnos nem a legbiztonságosabb kombó ebben a korszakban, ahogy az ki is derült a részből. Rex nélkül konkrétan már nem élne. Bízom benne, hogy Bail Organának sikerül rá hatást gyakorolnia, és több megfontoltsággal, óvatosabban küzd majd a Birodalom ellen a jövőben, ellenkező esetben nem jósolok neki sok jót. A Szenátusról sokat elárult az, hogy az észérvek nem sokat nyomnak a latba, és milyen könnyen megvezethetőek sokan - gondolok itt Rampart átlászó és gyenge hazugságaira a Kamino kapcsán, amit kényelmesebb volt elhinni, mint megkérdőjelezni. A klónokra harcászati eszközként tekintő szenátorokról nem is beszélve...

Az egyik új DC-fejes, James Gunn szerint a megújult DC-moziverzumhoz a Star Wars franchise jelenti az inspirációt, és egy ahhoz hasonló univerzumot akar kiépíteni. Van itt ambíció.

Az ehhez hasonló hangoskönyv átiratok szerintem nem érhetnek fel a hagyományos regényekhez a tartalmi mélységet illetően. Bár még sosem hallgattam hangoskönyvet, biztos megvan a varázsa ennek a műfajnak is: hallani a különböző hangon megszólaló szereplők párbeszédeit, az ilyen-olyan effekteket, vagy a zenei aláfestéseket. Én gyorsan megszoktam a szövegkönyv formátumot, így is könnyedén el lehet képzelni az adott jeleneteket. Bár több, mint 550 oldalas kötet, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Egyrészt a formátum, másrészt a tartalom miatt. A regény végig érdekes, és teljes mértékben Lourna Dee-t helyezi a középpontba, nagyobb mélységet adva a karakterének. Megismerhetjük a nő múltját, gyerekkorától kezdődően odáig, miként lett a Nihil fergeteghajtója. Lourna családjának elvesztése indította el őt azon a rögös úton, ami a Nihilhez vezette. Megízlelte a rabszolgasort, de még a köztársasági pilóták életét is. A sztorinak van egy "vargabetű-feelingje" - Lourna szépen megindul a változás útján (amihez a romantikus szálakat pedzegető Wittick nagyban hozzájárul), a pozitív jellemvonásainak egyre jobban teret enged, hogy aztán a végén ugyanoda lyukadjon ki: a Nihilhez. Pedig a regény végéig kezdtem elhinni, hogy Lourna megváltás történetét olvasom. Az ehhez hasonló, megtért gonosztevők amúgy sem idegenek a Star Warstól. Nem tudom, hogy megvolt-e kötve Cavan Scott keze Lourna sorsa kapcsán, vagy ő döntött-e így. Abból a szempontból "feleslegesnek" tűnhet a könyv, hogy a fejlődési íve ellenére, Lourna ugyanúgy a Nihil tagja marad, mint előtte volt. Viszont a nő múltjának feltárása, és személyiségének közelebbi megismerése miatt szerintem érdemes elolvasni.

The Last of Us - 5. rész Újfent hangulatos és érdekes részt kaptunk, ami a számos változtatás ellenére nem csorbít a játékbeli események drámáján - gondolok itt, főleg a rész végére.

Látványos és hangulatos rész lett, nekem tetszett! Jó volt elmerülni a Kashyyyk gyönyörű világában, és a wookiee kultúrában. A Star Wars: Battlefront II és a Jedi: Fallen Order c. játékot leszámítva nem is láttuk ezt a bolygót mozgóképen az Ep3 óta. Pedig szép helyszín (a kashyyyki rengeteg madártávlatból már-már tényleg filmszintű látványt nyújtott), ami békésségével, természetességével, ugyanakkor veszélyességével szépen rezonál a wookiee-kkal, akikre ugyanezek jellemzőek: alapvetően békés, a természettel harmóniában élő faj, de ha kell, akkor elemi vadsággal védelmezik egymást és az otthonukat. A wookiee faluról nekem az ewokok endori települése ugrott be. Ezen a hasonlóságon érhető tetten az, hogy az Ep6-ban eredetileg wookiee-k és a Kashyyyk szerepeltek volna. Kíváncsi vagyok, in-universe van-e valami kulturális kapocs a wookiee-k és az ewokok között, mert számos szempontból hasonlítanak egymásra. Nagyon jó volt ismét látni Gungit, aki által újabb túlélővel gyarapodott a 66-os parancsot túlélő Jedik sora. Engem azért nem zavar az újabb és újabb Jedi-túlélők felbukkanása, mert arányait nézve, ez a pár tucat életben maradt Jedi még mindig elenyésző a több ezres Jedi Rend létszámához képest. Ergo nem csorbul a 66-os drámájának mértéke. Kíváncsi vagyok, hogy élte túl wookiee barátunk azt a kegyetlen éjszakát, mert az ifjoncok elméletileg a Jedi Templomban élik életüket addig, amíg nem válnak padawanná egy Jedi-lovag vagy -mester szárnyai alatt. Bár valahogy Grogu is kijutott, és Reva is megúszta, így van rá példa, hogy Vaderék nem mészároltak le minden ott tartózkodót, de érdekelnének a részletek. Bár kevés esély van rá, hogy Gungi többi ifjonc-társa a Gyűlésről (Katooni, Petro, Zatt, Ganodi és Byph) is mind túlélték, én azért bízom benne, hogy legalább néhányan. Nekem Gugi mellett pl. Katooni volt még nagyon szimpatikus, jó lenne őt is viszont látni. A rész elején lévő állomás megint csak egy baromi hangulatos helyszín lett: ez az egyedi formatervezésű fémtömeg szép párhuzamban áll a rajta bizniszelő csempészdroidokkal, akikben csakugyan nincs semmi szerves és természetes. Nekem is beugrott róluk a Droid Gotra. Kíváncsi vagyok, hogy az Osztag meddig vállal még szerepet ilyen kétes ügyletekben Cid megbízásából, hiszen újra és újra bebizonyosodik, hogy végső soron erkölcsi alapon cselekednek. Hiszen a megbízás szempontjából semmi okuk nem volt rá, hogy hazajuttassák Gungit. Igaz, ez a morális iránytű többnyire Omega, aki a saját jólelkűsége révén tereli a csapatot sokszor a helyes döntések irányába. Noha ez a tulajdonsága kétélű, és a kislány naivitása sok esetben a veszélyes helyzetek kialakulásának forrása is egyben. Én minden esetre imádom azt az ártatlanságát és pozitivitását, amivel egy ilyen sötét időket élő galaxisra képes tekinteni. Nekem egyértelműen ő a kedvencem az osztagból. Tetszettek a közös jelenetei Gungival, és az állomáson megint felmerült bennem az Erő-érzékenysége. Persze az is lehet, hogy csak szuper jók az intuíciói (a készítők ügyesen nyitva hagyják ezt a kiskaput), hiszen megérezte, hogy valami "nincs rendjén" a hellyel, ez pedig a wookiee felé terelte őt. Az Erő akarta így? Gungi bizalmatlansága a klónokkal szemben teljesen érthető. Valószínűleg szemtanúja volt a társait mészároló klónok könyörtelenségének. Irdatlan trauma lehetett ez egy gyereknek. Főleg az empátiára különösen fogékony wookiee Jedinek. A hazatérése a Kashyyykra megindító volt. Nem elég, hogy a családját (a Jedi Rendet) megsemmisítették, a Birodalom még a szülőbolygóját is lepusztítja, társait terrorizálja, gyilkolja és rabszolgasorba veti. Kíváncsi vagyok, hogy a Kánonban is úgy van-e, mint a Legendákban, ahol a Birodalom hasonlóan kizsákmányolta a Kashyyykot, és a wookiee rabszolgák voltak a fő résztvevői a Halálcsillag építésének. Palpatine vérlázító zsenialitása ismét megmutatkozik: a Birodalom nyersanyagot zsákmányol, rabszolgákat szerez és mindezt úgy, hogy reflektorfény esetén gond nélkül lehet a trandoshanokra mutogatni. Tetszett a wookiee-k trandoshanokkal való ősi ellentétének ismételt megjelenésének ábrázolása. A kashyyyki vadvilág szerepe csakugyan: ezen a lencsén át kiviláglott a kontraszt a természettel harmóniában élő wookiee-k és a féktelen pusztításba bocsátkozó betolakodó trandoshanok között. Érdekes, hogy az Osztag itt már nem kábított, hanem éles lövedékekkel gyilkoltak - hozzáteszem, megérdemelték a gyíkok. Remélem, hogy a "pókháló" fogságába eső trandoshan fickó lassan nyeri el a büntetését. A wookiee-k és a wroshyr fák közti szoros kapcsolat ábrázolása is tetszett, ami megint csak a Legendákig nyúlik vissza. A faj és a fák harmóniájára már Gungi fénykardmarkolatának készítésekor is utaltak. Nekem be nem ugrott volna az "Avatar-feeling", ha itt nem olvasom. Összességében egy átlagosan jó TBB részt kaptunk, nekem kimondottan tetszik ez a sorozat.

Hát, ez utóbbi nem nagyon jött össze. Már múlthéten kivégeztem az 1. részt, most a Part II-t pörgetem. Ráadásul fejezetenkénti végleges halál (Permadeath) módban, hogy minél tovább tartson. Újra és újra rá kell ébrednem, hogy bár az 1. játék is zseniális, a 2. rész egy új szintre emeli a The Last of Us élményt. Érzelmi hullámvölgyek csúcsra pörgetése, kiváló történet, elsőrangú látványvilág, emberi karakterek. Imádom minden pillanatát! Ha a sorozat csupán ennek töredékét képes lesz visszaadni, már hálás leszek. Ez csak kikívánkozott, bár az 5. részt még nem láttam.

Egyetértek, szerintem is nagyon érzelmes jelenet. Baromi felemelő, amikor a rég halottnak hitt Jedi visszatér, és fiát megmentve olyan pofont ad az Uralkodónak, amit az szó szerint évtizedekig emleget .A jó legyőzi a gonoszt, a pozitív erő felülemelkedik ellenpólusán. Valóban tragikus történet Anakin Skywalkeré. Én azonban sosem tudtam neki teljes mértékben megbocsátani. Tény, hogy szépített a végén, és a Világos Oldalra visszatérve halt meg, megmentva a fia életét, és pozitívabb mederbe terelte a Galaxis sorsát azzal, hogy kicseszett Palpatine-nal. Viszont azokat a Jedi ifjoncokat ettől függetlenül ugyanúgy megölte az Ep3-ban, nem beszélve, a számtalan Vaderként elkövetett bűnéről, amikor tömegesen irtotta a lázadókat, és a jó ügyért harcolókat, de szimplán az ártatlanokat is, akik rosszkor voltak rossz helyen. Anakin szépített a haláltusájakor azzal, hogy legyűrte Vadert, ám ettől még a Sith bűnei nem lesznek semmissé a szememben. Vader és Anakin egyazon személy, két ellentétes oldalának megtestesülése, ezért én nem tudom két külön karakterré választani ezt a személyt. Ugyanakkor baromi reális Anakin/Vader karaktere abból a szemszögből nézve, hogy a valóságban is mindenkiben ott van a jó és a rossz egyvelege, és csupán az egyénen múlik, melyiknek enged jobban teret.

Nem semmi, micsoda TCW folytatást, érákat összekötő utalásokat, és Saga hiánypótló kérdések feszegetését, illetve megválaszolását kapjuk meg a The Bad Batch formájában. Majd igyekszem írni bővebben is a részekről, de ez a szép párhuzam most elöljáróban kikívánkozik: Echo érkezik, Echo távozik, instant beugrott a TCW jelenet:

Szuper! Amint tudom, küldöm őket.

Megnéztem a korábban említett kiállítást, és nekem nagyon tetszett! Baromi impozáns gyűjtemény, szerintem minden darabja remek. A kiállítás három szegmensre oszlik: világos és sötét oldal, valamint az alvilág - Jabba és a fejvadászok formájában képviseltetik magukat. Van idő bőven szemlélődni, ami kell is. Fel lehet próbálni rohamosztagos sisakot, de fénykardot is forgathatunk. Szerintem megér 4500-at az élmény (igaz, csak hétköznap ennyi, hétvégén 5500). Hangulatos, és szerencsére érákon, filmeken és sorozatokon - de még játékokon is - átívelő a merítés. Nekem főleg az életnagyságú modellek tetszettek, mint pl. Rey, Din és Grogu, vagy Vader a rohamosztagosokkal. (spoiler mögé teszem őket, hogy kevesebb helyet foglaljanak) Sajnos a telefonom nem éppen mai darab, de asszem így is átjön a lényeg De az apróbb figurák/szobrok is bejöttek. Különös tekintettel az alábbi hölgyekre. Még néhány kép vegyesen: Akit érdekel az összes (kb. 150) képem, az itt megnézheti őket.

Akkor ezennel kitűzöm a február 25-i szombat este 7 órát kezdési időpontnak. Úgy látom, az mindenkinek megfelel, ráadásul több idő is van addig egy The Mandalorian darálást beiktatni.

Még a végén kiderül, hogy részben miattam nem jelenik meg magyarul a Poe Dameron. Bár rajongói fordításban az előjegyezhető Legendák képregények is elérhetőek már elég régóta, szóval... Én egyik úgymond "táborhoz" sem tartozom, mert minden megjelenő képregénynek örülök, értékelem, hogy ilyen konstans kapjuk őket. A Vérvörös Birodalom pl. kimondottan jó volt, így nem lep meg a sikere. Én nem zárkózom el a további Legendák címektől (előjegyeztem mind a négyet), mindaddig, amíg nem a Kánon tartalmak elől veszik el a helyet, és veszélyeztetnek már futó sorozatokat. Én megértem a Szukits szemszögét is: pénzből élnek ők is, így nem meglepő, hogy üzleti alapon születnek a döntések. Hogy ez kit hogy érint, az már más kérdés. Amúgy engem a Fejvadászok Háborúja is érdekel, csak baromi komplex, és olyan sok sorozaton ível át (ráadásul az olvasási sorrendje sem mindegy, ha kronológiailag nézzük), hogy inkább bevárom az egész szériát, és egyben fogom ledarálni. Ettől függetlenül, én eddig az összes címet beszereztem (a Ronines baromságot, és a már meglévő Legendák regények újrakiadását leszámítva), maximálisan támogatva a hazai megjelenéseket. Mellesleg ez az új hűségprogram meg kimondottan jó, és időszerű volt már a Szukitstól.

The Last of Us - 3. rész Éles váltás volt az 1-2. rész után, és egyben meglepően merész is, több tekintetben. A játékhoz képest eddig egyértelműen itt volt a legtöbb eltérés. Az világos, így 3 rész alapján, hogy nem a játék szolgai másolatát kapjuk, így szerintem kár ezt várni a sorozattól. Esetenként lehetnek nagyban eltérő események és elemek, csak a fontos sztoriállomásokat hagyva fixen. A játék kedvelőjeként ez nyilván zavar valamennyire, hiszen óhatatlanul is összehasonlítom a két médiumot. Minden egy az egyben átemelt jelenetnél fülig ér a szám, és adott karakterek külsejével is ezért barátkoztam/barátkozom meg nehezen. Viszont ezeket az eltéréseket próbálom nem negatívumként megélni. Az eddigiek látottak alapján ez is a The Last of Us, csak egy másként elmesélt változata.

Remek, alakul a kvízes keménymag. @Wilde és @Pildi esetleg (a legutóbbi kvíz résztvevőiből kiindulva)? De persze bárki csatlakozhat, akinek kedve van. A részletekkel később még jelentkezem. Elöljáróban annyit, hogy a The Mandalorian 1-2. évadának újranézése nem jelent hátrányt.

Ahogy korábban már felvetettem, arra gondoltam, hogy össze lehetne hozni egy jó kis The Mandalorian kvízt a 3. évad közeledte alkalmából. Klasszikus kérdezz-felelek a sorozat 1-2. évadából. Időben legfeljebb 2 óra lenne. Ki az, akit érdekelne? Illetve, melyik időpont lenne az optimálisabb a február 18 és 25-i szombatok közül?

Boldog születésnapot, @Frenkie!

Egy szimpla kalandnak elment, de szerintem ilyen is kell. Sok mást nemigen tudok írni róla. Tetszett a "Tallneck" lépegető, meg a kalandoros Indy/Aphra feeling, és az utalások a Jedik előtti (több tízezer évvel korábbi) ősi időkre. Phee kapcsán lehetett volna még fűszerezni a dolgokat: pl. kíváncsi lettem volna, hogy kalózként elárulta volna-e a csapatot a kritikus pillanatban, hogy övé legyen a teljes jutalom.

Egy-két apróságtól eltekintve nálam is betalált a 2. rész. A hangulatot ismét olyan remekül sikerült megragadniuk, hogy az ténylegesen a játék atmoszféráját árasztja. Ezt eddig még egy adaptációnál sem éreztem. Persze nem maradéktalanul, de nekem eddig mindkét rész nagyon tetszett, és alig várom a folytatást, tudván, mi vár még ránk...