-
Összes hozzászólás:
10.488 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
57
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Darth Sky összes hozzászólása
-
Részvétem, @Frenkie és @Iqvi.
-
Tetszetős rész volt, ami egy újabb kellemes kalanddal sodor minket tovább Din Djarin és Grogu útján. Az igen erős 2. évadfinálé, és a The Book of Boba Fett 5-6. részei után nem lepett meg, vagy zavart az, hogy nem sikerült túlszárnyalniuk ez említett részeket ebben az évadnyitányban. A hangulatot szerintem kellőképpen megalapozták, és új meghatározó élményeket vetítettek előre Mando utazása kapcsán. Az "előző részek" jeleneteknél beszédes, hogy a TBoBF-et is bevágták. Mivel a The Mandalorian szerves része az a sorozat is, érthető lépés. A felütés éles kontrasztban áll az 1. évaddal: míg utóbbiban egyetlen mandalori bukkant fel, itt már több tucatjával láthattuk őket. Eddig nem volt egyértelmű, de az egyedi zászlók és a tömeges mandalori jelenlét alapján gondolom, hogy több különböző törzsből tevődik össze az Őrség Gyermekei szekta. A TBoBF-ben azt mondta a Paz Vizsla, hogy csak hárman maradtak (ő, Djarin és a Fegyverkovács) - a jelek szerint csak a saját, nevarrói törzsükre gondolt. Jó volt megismerni a lelenc mandalorivá válásának szertartását, bár kedvezőbb körülmények között is végrehajthatnák őket. A dinoszaurusz teknős elleni harc látványos volt, és szépen bemutatta a csoport összetartását, és félelmet nem ismerő mivoltát - pl. amikor a Fegyverkovács elindult segíteni egy társán, majd a frissen mandóvá avanzsált kölyök kiállt a bestia elé, látva, hogy a nő bajban van, végül pedig Paz Vizsla bukkant fel. Én nem tartottam visszásnak, ahogy Paz arrébb lökte a gyereket - ebben a helyzetben a srác élete múlt rajta, így ez nem a pátyolgatás idege (ami amúgy sem jellemző a mandókra). A Fegyverkovács-->mando kölyök-->Paz Vizsla láncolatot aztán Djarin folytatta, aki természetesen a legjobb pillanatban bukkant fel, ahogy azt kell. Az átalakított N1-es vadász még mindig nagyon menő. Alapból a kedvenc PT-érás vadászaim között volt, de így feltuningolva még brutálisabb. A kecsesség, az erő és a gyorsaság tökéletes elegye harmonizál benne. A vizualitás mellett a hangja is baromira tetszik, ahogy hot rodokat megszégyenítően dübörög, miközben szeli az atmoszférát (vagy éppen az űr vákuumát), és még "nitro" is van benne - Grogu nagy örömére. Kíváncsi vagyok, Djarin honnan tudta, hol tanyáznak (egykori?) társai, bár a TBoBF-ben láthattuk ennek menetét, amikor a gyűrűvilágon talált rá hasonlóan a Fegyverkovács és Paz párosára. Tetszik, hogy Mando mennyire becsületbeli ügynek tekinti a státusza visszaszerzését a saját klánján belül, holott a hagyományok szerint, a Sötétkard birtokában a teljes népcsoportot zászlaja alá gyűjthetné - már akik hisznek a fegyver egyesítő hatalmában. Az Őrség Gyermekei fogadták be, és nevelték fel (majd mentették meg a Nevarrón), így érthető, miért érzi úgy, hogy tartozik nekik, és az ő vallásuk az, ami szent és sérthetetlen számára. Ez a fajta hűség egy nagyon ritka és szimpatikus jellemvonás számomra. Kíváncsi vagyok, mit tartogatnak azok a bizonyos Sundari alatt lévő bányák, de valami azt súgja, újabb remek kalandok és karakterfejlesztő momentumok szemtanúi leszünk. A purgillek jelenete zseniális volt! A hiperűrutazás technológiáját ichlető lények eddig csak a Rebelsben tűntek fel, így kiváló kapocs volt az élőszereplős feltűnésük az animációs sorozattal, meg úgy alapból a Star Wars lore-ral. Grogu reakciója nagyon aranyos volt, ahogy az üvegen túl megjelenő lények láttán inkább leereszkedett a kis fülkéjéből, és az "apja" ölelésének biztonságába kucorodott, hogy ne bánthassák őt. A Nevarro baromi éles kontrasztot alkot az 1. évadbeli másával - ahogy maga Greef Carga is. A bolygó már nem egy szürkés látványvilágú, barátságtalan vidék, ahol a bűn az úr, ellenkezőleg: minden színesebb vizuálisan és kulturálisan egyaránt. Immár nem a Fejvadász Céh kétes erkölcsű megbizatásai jelentik Carga megélhetését, hanem a környező aszteroidákon való bányászat. Már nem birodalmiak és fejvadászok dominálják a látképet, hanem hétköznapi emberek, iskolába járó gyerekek és piaci árusok. Imádtam a Nevarro életképeit, ahogy a hétköznapi lét mozaikjait bemutatták ebben a formában. Eleve nagyon szeretem azt, amikor úgy képesek univerzumot bőveíteni az apróságokkal, hogy a történet nem feltétlenül halad előre, vagy nem gyorsan. Szimplán jó nézni, és elmerülni az e féle jelenetekben. Mintha a szürke realitásból kiszakadva mi is ott lennénk abban a világban, a messzi-messzi galaxisban. A kalózok hozták a tipikus ostoba, de keménykedő formulát, ennek megfelelő sorsban részesültek. Az újabb western beütésű párbaj után gyanítottam, hogy a banda vezére inkább erősítésért megy, mintsem tanulna a dolgokból - de egy próbát megért Carga terve is, hogy a túlélő elterjessze a Nevarro függetlenségét és kalózokkal szembeni intoleranciáját. Az aszteroidás üldözés felidézte az Ep2-t, Mando pedig hozta az elvártat: egyesével szedegette le a prádáit. IG-11 szobra is egy szép gesztus volt, ami felelevenítette a droid 1. évadbeli hősies önfeláldozását. Djarin kezdeti droidgyűlölete is odáig jutott, hogy immár a saját és társai életét kockára téve képes volt "feléleszteni" a gépet. Nyilván céllal tette ezt, de azért szerintem az érzelmi oldal is bejátszott. Ellenkező esetben, csak beszerzett volna egy random új droidot (ahogy az egyik anzelli is javasolta), akit egy megbízható programozó vett kezelésbe. De nem: neki konkrétan az a gép kellett, amelyik megmentette az ő és társai életét, majd a saját "élete" árán söpörte el a birodalmi ellenállást a barlang kijáratánál. Ezzel azt kockáztatva, hogy a program meghibásodása veszélybe sodorhatja őket. És ez egy reális veszély volt, függetlenül Kuiil remek munkájától. Vagyis Djarin itt szerintem kevésbé volt gyakorlatias mintsem szentimentális. Apropó anzellik: remek kapocs volt a faj feltűnése, azonnal az Ep9-es Babu Frik villant be. A Kalevalát is jó volt vizuálisan megismerni. A hely, amire a TCW-ben csak utaltak, az innen származó Satine által, most végre formát öltött. Tetszettek a mandalori építészetre jellemző, szögletes jellegzetességek. A trónon egyedül ülő Bo-Katan jelképezte azt, hogy a nő mennyire egyedül maradt, hitehagyottan tengetve napjait, akinek egykori társai már csak a zsoldos életet tartják kifizetődőnek. Bo itt már egy olyan személyként tűnik fel, akit nem motivál többé Mandalore népének a sorsa, kész Djarinra bízni a jövőjüket. Bár szavaiből süt a keserűség, de talán jobban is hihetne a "mítoszokban és legendákban". Amikor harc nélkül átvette a Sötétkardot Sabine-től, akkor olyan balszerencsét hozott a népükre, ami majdnem a vesztüket okozta. Persze, egy kevésbé babonás személy tulajdoníthatja ezt a puszta véletlennek is, de szerintem Bo okkal nem fogadta el a kardot Djarintól Gideon hajójának a fedélzetén sem. Nagyon kíváncsi vagyok, hová vezet ez a szál, de érzésem szerint az összes mandalori (Bo-Katan és a Fegyverkovács ellentétes szemlélete egyaránt) egyesítésében fog végződni. Vagy kapunk egy Mando-polgárháborút. Bár én inkább előbbi verzióra lennék vevő. Bár imádom a többi élőszereplős sorozatot is, a The Mandalorian még mindig utánozhatatlan és elsőrangú széria, így jó újra elmerülni a világában. Nekem tetszett ez a nyitány, várós a folytatás!
-
Szuper! Kezdhetünk 8-kor is a részemről, úgy látom, az ideálisabb. Azért volt 7 óra az eredeti időpont, hogy ne tartson késő estig a kvíz. De 22:30/23:00-ig szerintem 8-as kezdéssel is bőven lezavarjuk a 16 kérdést.
-
Ugye senki nem felejtette el a szombati kvízt, és továbbra is megfelel mindenkinek az időpont? Én szabaddá tettem a 4-i estémet, remélem, ti is minél többen itt lesztek.
-
Nekem is nagyon tetszett a rész! A szezon eddigi epizódjainak felhozatalában a legjobbak között van a helye. Szerintem idáig nagyon rendben van ez az évad is. A hangulatot baromira eltalálták, főleg az elején lévő hamisítatlan és tagadhatatlan Alien-feeling nyerte el a tetszésemet. A franchise-ra való utalás eddig sem volt idegen az SW-től, a TCW-s Legacy of Terror hasonló szinten pedzegette az Alienst. A plafonról lecsorgó nyál, és az űrhajó sötétjéből fenyegető, legénységet majszoló bestia érdekes átkötés volt a Coruscanton látott "Godzilla"-utánérzés folytatásaként. Tetszik, ahogy egyre inkább teret engednek a TCW-ben megismert szálaknak, karaktereknek és egyéb elemeknek. Nem csak a kontinuitásnak biccentenek, de újra és újra emlékeztetnek rá, hogy az animációs SW úttörője tovább él ezen sorozat formájában. Mindezt úgy, hogy tiszteletteljesen bánnak mind az előzményekkel (PT-TCW), mind a folytatással (OT-ST), közben pedig a Star Wars lore egészét szépen egészítgetik, színezik tovább. Ennek margóján pozitívum, hogy visszatért Zillo - vagy legalábbis egy klónja - az viszont még nagyobb, hogy a birodalmi klónozási program keretében tette mindezt. Ráadásul még a Csapatot is sikerült zökkenőmentesen beleszőni a sztoriba. Tetszik, ahogy apránként kerülünk egyre közelebb a teljes kép megismeréséhez a klónozási témát, és vélhetően Palpatine későbbi terveit illetően. Szerintem nem véletlenül foglalkoznak ennyit ezzel a most futó produktumok (lásd: The Bad Batch, The Mandalorian), és annak folyamatát láthatjuk, hogy Palpatine már most az örök élet titkának ilyetén megvalósításán munkálkodik. Cidről az volt a kezdeti gondolatom - még az 1. évad néhány része alapján - hogy idővel pozitív irányba fog fejlődni a karaktere, ahogy egyre inkább hatással lesz rá a Csapat. Ehhez képest, a személyisége mit sem változott, ugyanaz a gőgös, önző és kizsákmányoló figura maradt, aki kegyes és jótét léleknek akarja ábrázolni magát. Arra nem volt képes, hogy elnézést kérjen a klónoktól, amiért sokadszorra is majdnem a halálukat okozta a veszélyes tippjeivel (az évad során gyakorlatilag egy sikeres Cid-küldetésük sem volt) - nem mintha a bocsánatkérése sokat változtatott volna a tényeken: Cid kihasználja a srácokat és Omegát. Ez utóbbi pedig azért is különösen sajnálatos, mert az 1. évad alapján mintha elkezdett volna kötődni a lányhoz. De ezek szerint, már akkor is csak a képességeiből befolyó anyagi hasznot látta maga előtt, nem az érzelmi kötődést, vagy empátiát. Tech ismét jól rávilágított a helyzetre, miszerint Cid gyakorlatilag kimondatlanul, de zsarolja őket: ha tegyük fel, a 99-esek azt mondják a trandoshannak, hogy "Kösz, amit eddig tettél értünk, Cid, de ennyi volt. Kiszállunk.", a nő bizonyára azonnal feldobná őket a Birodalomnak, minden róluk szóló szaftos infóval együtt. Az ellenlábasaik közül eddig csak Rampart tudott róluk a Kamino után, de ez könnyen változhat. Főleg, hogy érzésem szerint meg is kaptuk a fickó utódját Hemlock képében. Nem semmi, ahogy a Birodalom termeli ki magából a hozzá hasonló erkölcstelen pszichopatákat. Dühítő, hogy az ártatlan lakosoknak azért kellett megszívniuk, mert éppen rosszkor voltak rossz helyen, de konkrétan semmi rosszat nem csináltak. Csupán mentették az életüket. Az ilyen és Kaminóhoz hasonló adalékok és gátlástalanságok vezetnek el minket a Jedháig, az Alderaanig, majd a Hosnian-rendszerig. Persze így egyre és egyre nagyobb elégtételt okoz Palpatine rezsimjének végső bukása ez Ep9 végén. Lama Su kapcsán csettintettem egyet, hogy "én megmondtam"! Az 1. évad idején azon a véleményen voltam, hogy bár nagyon úgy akarták beállítani, hogy a férfit kivégzik a birodalmiak, nem láttuk konkrétan meghalni az (ex)miniszterelnököt. Ez pedig a Star Warsban egy nagyon könnyen kihasználható és gyanús kiskapu. Nala Sénél még mindig azt érzem (ezt is írtam már korábban), hogy érzelmileg, a kaminói tárgyilagosságot sutba vágva, kötődik Omegához, aki nem csak egy különleges produktum a számára. Felnevelte, titkos dolgokba avatta be, tanítgatta, és ezek összessége akaratlanul is eredményezhette azt, hogy a nő elkezdett lányaként tekinteni a klónra. És ezért is jött Lama Su azzal, hogy a kislány elkapása a kulcs: általa lesz együttműködésre kényszeríthető a kaminói nő. Ez nagyon érdekes dolgokat vetít előre, több részről is. Egyrészt, az érzéketlennek és a hús-vér klónokat tárgyként/eszközként/áruként tekintő kaminóiakról kialakult kép árnyalódhat Nala Se által. Másrészt, a Birodalom elvileg úgy tudja, hogy a 99-esek meghaltak a Kamino bombázásakor, így az Omega utáni nyomozás okozhat még gondokat a Csapat számára. Omega kapcsán én még várok egy, ha nem is "én vagyok az apád" szintű, de hasonlóan fontos felfedésre. Mert semmit nem tudunk arról, hogy miért is olyan különleges ő, klónozási szemszögből. Hiszen nem egy sima, harcra tenyésztett klón, és nem egy fiúgyermek pótlékként szolgáló nyersklón - mint Boba. Valami más okkal alkották őt. Persze az is lehet, hogy végül prózai magyarázata lesz ennek, és ahogy Jango, úgy Nala Se is pusztán akart egy "saját" gyereket. Minden esetre, Omegát, valamint a The Mandalorianben Grogru szálát érdekesen össze lehetne hangolni, hogy az egész Palpatine klón-testköltözős tervében csúcsosodjon ki. Erős támogatást jelente a folytatás trilógiának - és mint írtam, érzésem szerint ennek folyamatát látjuk.
-
Tény, hogy árnyalt karakter lett Benni, és ez a fél órácska kevés volt mélyebben megismerni. Szerintem a vívódás nagyban közrejátszott Benni "lapításában" a vezérlőben. Mert egyfelől imponálni akart Mokkónak (a Marauder átadásánál is kiderült, mennyire szomjazza a srác a főnöke elismerését), hogy javítson a saját életszívonalán, másrészt viszont ott volt a már-már zavarbaejtően önzetlen Omega, aki annak ellenére kedves volt hozzá, hogy korábban meglopta őt. Vagyis a srác szerintem őrlődött a Mokkónak való imponálás és Omega jóságának viszonzása között. Benni azt mondta, hogy ez az egyetlen élet, amit ismer, így érthető, ha nem akarta azonnal csak úgy maga mögött hagyni egy éppen csak megismert lány kedvéért, még akkor se, ha az jól bánt vele. Viszont Ody-hoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy akkor is megmentette volna Omegát, ha nem fűzödik hozzá úgymond érdeke.
-
Tényleg az. Megpróbálva önállóan tekinteni, eddig szerintem is egy jó sorozat körvonalazódik, még ha nem is kiemelkedő, vagy hibátlan. Én sajnos minden egyes epizódnál akaratlanul is összehasonlítom a sorozatot a játékkal, és 5-ből 4-szer ez utóbbi jön ki győztesen. Vagyis - ha akarom, ha nem - látom, hogyan lehetett volna még jobb a végeredmény. Az indokolatlan változatatások pedig azért is akasztanak ki, mert nem szolgálják a sorozat javát, ellenben degradálják azt, amit a játékban átéltem. Nem értem, hogy ha van egy bitang jó alapanyag, ami tökéletesen átültethető lenne sorozat formátumba, azt mi értelme van "lebutítani", és úgy a szélesebb (nem gamer) közönség elé tárni?
-
Kellemes kis epizód volt ez is, nekem tetszett. Hozta a szokásosan jó TBB színvonalat. Mokko kapcsán szurkoltam, hogy bár alacsony a sorozat korbesorolása (6+), azért csak nyiffanjon ki a végén, mert megérdemli... Bicskanyitogató volt, ahogy titokban betegre zabálta magát, míg a többiek (akik ténylegesen keményen dolgoztak) éheztek és jóformán összeverekedtek azért az egy tányér kajáért, amit méltóztatott nem befalni. És utána még jó színben tünteti fel magát, aki a közösség/beosztottjai érdekeit tartja szem előtt, gondoskodva arról, hogy ne éhezzenek. Az utolsó csepp az volt őt illetően, amikor Omega - egy gyerek életével fenyegetőzött, majd kész lett volna a halálba küldeni azt, aki visszataszító jelleme ellenére fel akarta húzni, és megmenteni az életét. Amennyire negatív a Mokko képviselte pólus, annyira pozitív az Omega jelentette ellentét. Én egyre jobban kedvelem őt, talán már írtam, hogy az Osztagból a legjobban. A karaktere egyértelműen egy "szócső" (elsősorban a még formálódó fiatalabb korosztálynak), egy olyan személyiségminta, amit követve nem itt tartana a világ (jelen esetben a Galaxis). Becsülendő, hogy a folyamatos pozitivitásán és jóindulatán az sem volt képes csorbát ejteni, hogy az otthonukat/hajójukat ellopó Benni annak ellenére feldobta őket Mokkónál, hogy a lány még a fejadagját is odaadta az éhező kölyöknek... Arról nem is beszélve, hogy az eddigiek során azért tapasztalhatott szép számmal a Galaxis és úgy összességében az élet sötét oldalából: Kamino városainak szétbombázása, Crosshair esete, Echo távozása, de úgy en bloc annak átélése, miként telepszik rá a Birodalom mételyező árnya az ártatlan és jólelkű népekre. Amúgy Mokko - ahogy Tech is említette - remek párhuzam a Birodalommal: kizsákmányolja a dolgos és hűséges alattvalókat, míg ő maga jólétben dőzsöl és pozitív elemként tünteti fel magát, aki nélkül minden rosszabb lenne. Érdekes kérdés még Benni Baro. Alapvetően nem tűnt rossz embernek, annak ellenére, hogy ellopta a Maraudert és eleinte kijátszotta Omegát. Szimplán egy kedvezőtlen környezetben (Mokko elnyomása alatt) próbált túlélni, és előrébb jutni. Omega fejadagjának eszegetése közben azért látszott rajta, hogy a lelkiismerete nem hallgat el, és érzi, hogy nem helyes az, amit tesz. Ami a pálfordulásában csúcsosodott ki. Úgyhogy összességében nem tudok haragudni rá. Egy abszolút jóvá válható/formálható jellem, akit a körülmények negatív tettekre késztették. Ez nem az a zsigeri rosszindulat, vagy gonoszság, amit pl. Mokko, Rampart, Tarkin és Palpatine testesítenek meg.
-
Úgy látom, a két héttel későbbi időpont többeknek lenne jó. Így átrakom a kvízt március 4-ére, ugyanígy este 7 órai kezdéssel.
-
Sajnálom. Azért nézz majd be, hátha... Este 7-től indítunk, 9 legfeljebb 10-ig. Akkor azért csak leszünk páran. Remélhetően @Yoda József össze tudja hozni a ma estét, és @Wilde is értesül a fejleményekről, mert csütörtök óta nem volt fent.
-
Sőt, 3x-or, mert már @Rog is betette!
-
Helyes, szükséged is lesz erre a tudásodra!
-
Az endori csata még mindig remek. Nyilván a technikai megoldások mai szemmel már nem hibátlanok, de a feeling az továbbra is ott van a szeren. Galaxis sorsfordító ütközet, ahol a jó legyőzi a gonoszt. A jövő ismeretének fényében ez persze valamelyest árnyalódik, de nem degradálja a Lázadók áldozatát, erőfeszítéseit és győzelmét. Több évtizednyi összetartás és munka jutalma ez a pillanat (ne feledjük az olyan alakokat sem ebben a végkifejletben, mint Luthen Rael vagy Jyn Erso), amikor leadják a végzetes lövést a Birodalom második számú monstrumára. Tetszik a párhuzam, hogy Luke ugyanúgy az utolsó pillanatban hagyja el a Halálcsillag II-t a Lambda komppal, ahogy Lando is az utolsó pillanatban robban ki a Millennium Falconnal úgy, hogy az őt üldöző TIE-Interceptort még pont elkapja a tűzhullám. A Han-Leia jelenet egyszerre aranyos és romantikus. Amikor Han azt hiszi, hogy Leia képes lenne Luke-ért (a barátjáért) elhagyni őt, a gyűlölködés és agresszió helyett hajlandó lenne félre állni, csak hogy ők boldogok lehessenek. Ez sokat elmond Han valódi, mélyebb jelleméről, aki bár élete nagy részében bújt a "rosszfiú csempész" álcája mögé, a lelke mélyén mindig is jó ember volt, aki igyekezett helyes döntéseket hozni. Sajnos ez is lett a végzete később. Amilyen üdvözítő Han és Leia egybekelése az endori mámorban, annyira drámai is ez a jövő ismeretének fényében. Nem lehet nem Kylo Renre gondolni, amikor a reményteli jövő felé tekintő, összebújó Hant és Leiát látjuk. Palpatine átka eléri az utolsó vérvonalbeli Skywalkert is... persze így még nagyobb katarzis a vén Sith Ep9-beli megsemmisülése.
-
Jó lenne, ha minél többen jelen lennétek. Ennek fényében szavazzuk meg, hogy a mai nap legyen-e, vagy inkább a március 4-e? Nekem jelenleg mindkettő megfelel. Nyilván jó lenne a 3. évadpremier előtt megejteni ezt a kvízt, de nem történik tragédia a márciusi időponttal sem, ha az többeknek megfelel. Csak jelezzétek, hogy mi legyen.
-
Inkább gondolkozós, és pontosságra menő, mint gyorsan rávágós kérdések lesznek. A friss újranézés nem követelmény, de erősen javasolt! A topikot már létrehoztam, ott megtaláljátok a részleteket!
-
Mivel köszöbön a 3. évad, úgy gondoltam, jó lenne egy 1-2. évadot magába foglaló The Mandalorian kvíz. A klasszikus kérdezz-felelek felállással egy maximum 2 órás kis kikapcsolódás. Szabályok: A feladat nagyon egyszerű: a lehető legpontosabban és leggyorsabban megválaszolni a feltett kérdést. Az első helyes választ adó kap pontot. Két típusú kérdés van: egyszerű és összetett (előbbi egy, utóbbi két kérdést foglal egy mondatba), a pontozás ennek függvényében történik. Az egyszerű kérdés egy, míg az összetett két pontot ér. Minden kérdés előtt be fogom írni, hogy egyszerű vagy összetett következik-e. 16 kérdés lesz, a The Mandalorian 16 fejezetéből. Értelemszerűen az nyer, aki a legtöbb pontot szerzi. További tudnivalók: - Hozzászólást szerkeszteni tilos! Ellenkező esetben a válasz érvénytelen. - Egy kérdésnél mindenki egyszer tippelhet. Amennyiben már minden játékos tippelt, és nincs helyes válasz, úgy ismét lehet tippelni. - Ha nincs helyes válasz, és mindenki passzol, akkor megadom a megfejtést. - Az első helyért kialakuló pontegyenlőség esetén döntőkérdés következik.
-
Többiek? @Pildi @Donát @Yoda József @Wilde @NorbiLordi @Bence1997 @Iqvi?
-
Sajnos a péntek nekem nem jó, mert este 10-ig dolgozom. Lehet még az eredeti javaslat másik időpontja, ami a most szombat. Így visszaolvasva, a múltkor még mindenkinek jó volt, a kérdések pedig lényegében kész vannak. Vagy a jövő hét utáni szombat (március 4). Melyik az, ami mindenkinek jó lenne?
-
Micsoda párhuzamok. Plusz mindkét esetben egy védelmezendő gyermek apafigurájává válik.
-
Boldog születésnapot, @NorbiLordi!
-
Viszont a rész elején is azért nem hagyták Omegát egyedül őrködni odakint, nehogy baja történjen. Ehhez képes utána behívták a halálos bányába. A Hunter-Echo ellentét alapja is az volt, hogy Hunternek Omega biztonsága volt a prioritás, míg Echo nagyobb léptékben gondolkodott - amire jól reflektál a kiválása. Ha a lázadósdi nem is, mások megsegítése még játszhat. A klónok mellett egyébb bajbajutottakon is segíthetnek (lásd: Ryloth, Onderon sztorik, vagy legutóbb Gungi), ami még nem szervezett lázadás. Plusz szerintem nem véletlenül kábítják a klónokat, amikor csak tudják. Valahol érdekli őket a társaik sorsa.
-
-
A mostani újranézésemkor (most tartok a The Jedi c. résznél) is felelevenedett, hogy mennyire jó sorozat is ez. Ez a kedvcsináló most rátett egy lapáttal.
-
Tetszetős rész volt, még ha más kaliberű is, mint ez előző kettő. Másként jó. Én valahogy a drámaibb és könnyedebb, valamint az akciódúsabb és nyugisabb/beszélgetősebb részeket is egyaránt élvezem, amíg azok jól vannak megcsinálva,. És ez utóbbi szerintem eddig igaz a sorozatra. Várható volt, hogy ismét a Csapat kerül reflektorfénybe, bár a cím miatt felmerült bennem Crosshair is. Tetszett, hogy nem maradt feldolgozatlanul Echo távozása: Omega és Tech párosával az érzelem és logika szálltak ringbe egymással. Az világos, hogy Tech sem érzéketlen, de mivel az ésszerűség szemüvegén keresztül szemléli a dolgokat, könnyen hathatnak ridegnek a tényszerű megállapításai. És valahol nem tehet erről, hiszen a mutációja miatt olyan, amilyen. Ezért is volt jó az a jelenet, amikor kifejtette, hogy ő a maga módján dolgozza fel a változásokat (pl. Crosshair és Echo távozása), de ettől még nem érdektelen az irányukba. Nem kevésbé érthető Omega is, aki alapból egy nagyon empatikus, ebből kifolyólag segítőkész és érzelmes jellem, aki gyakorlatilag magányosan nőtt fel a Kaminón (az egyetlen jó indulattal a "szerettének" nevethező személy Nala Se volt, aki nem egy tárgyként tekintett rá), így teljesen természetes, hogy baromi erős szálakkal ragaszkodik az új családjához. A csapat tagjaihoz (így Echóhoz is) való mély kötődése okkal eredményezhet adott esetben érzelmi válságot, főleg ilyen fiatal korban, amikor még minden téren fejlődik az illető. Visszatérve Tech-re, tetszett, amikor szinte gondolkodás nélkül a lezuhanó Omega után vetette magát, nem tudván, hogy mi van odalent. Pedig a nyers logika nem ezt diktálta volna. Ez is Tech emberi oldalát támasztja alá. A tanácsa bár nem az, amit Omega hallani akart, sokszor tényleg ez a legjobb, amit tehet az ember: továbblépni. A távozás Echo döntése volt, a Csapat pedig tiszteletben tartja ezt. Mindenkinek a saját módján kell továbblépnie. A változás az élet természetes része. Talán ezek a rész legfontosabb üzenetei. Maga a sztori kevésbé volt hangsúlyos, viszont kellően látványos jeleneteket kaptunk, már-már szokás szerint. A bolygónak volt egy vadnyugati feelingje (főleg az aláfestő zenével), lüktetett az Arizona utánérzés. Újra és újra ledöbbent, hogy a TCW mozifilmtől hová fejlődött az animáció, látszik, hogy a lucasfilmes csapat felhasználja az évek során gyűjtött tapasztalatokat, és egy egyre impozánsabb látványt igyekszik elénk tárni. A TBB még technikai szempontból is tökéletes utódja a TCW-nek. A küldetés kapcsán kissé meglepett, hogy a srácok milyen könnyedén beküldtek egy gyereket a halálosan veszélyes bányába, ami egy rossz mozdulat után rájuk is robbanhatott volna. A kislány zéró tapasztalattal kezdett el fúrni egy potenciális bombát, mindezt az apafigurája jóváhagyásával. Hát, nem tudom... minimum meredek. Persze Omega valamilyen szinten mindig veszélyben van, amikor az osztaggal mozog, de szokatlan volt látni, hogy a 99-esek a testi épségüket ilyen szinten alárendelték a küldetés sikerének. Ugye a Serennón sem véletlenül hagyták hátra a summát. Plusz, amin még felvontam a szemöldököm: tényleg nincs semmiféle riasztó rendszer a Marauderen, és mindössze Wrecker megfigyelőképességére volt bízva a gép? Csoda, hogy nem lopták el hamarabb. Mindenesetre tetszett a Tech-Wrecker szembenállás is. Sajnos ez utóbbi klón tényleg sokszor viselkedik totál felelőtlenül, már-már olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek. Persze ezért szeretjük őt (már aki), de most is a komplett csapat látja ennek kárát. A 99-esek kapcsán kíváncsi vagyok, milyen irányba futnak majd ki az események. Mert ez a "melózzunk a hálátlan Cidnek, hogy legyen pénzünk" felállás már nem tudom, meddig tartható. Eleve, a Csapat miért nem tart Rex-szel és Echóval, hogy segítsenek a klóntársaikon/egyéb rászorulókon, jobbá tegyék a Galaxist, és olyan munkákat vállaljanak, ami anyagilag és morálisan is kifizetődöbb? Az erkölcsi iránytűjük is ezt diktálná. Mert oké: Cidnek köszönhetik, hogy a trandoshai nem nyomta fel őket a Birodalomnak, és munkával/kredittel/kajával látta el a rászoruló osztagot. Viszont, Cid a saját érdekéből volt ilyen "kegyes", és azóta kizsákmányolja a csapatot, hogy első ízben betoppantak hozzá az ord mantelli krimóba. E mellett még hálátlan is, ahogy az fényesen kiválglott a rész végéből. Szeretném azt gondolni, hogy Cidre csak gyakarol valamilyen pozitív hatást a Csapat erkölcsileg - különösen Omega által, de már nem vagyok olyan biztos benne, hogy Millegi véletlenül utalt rá, hogy "sosem változik meg, és mindig is az marad, aki".
-
Ütős rész lett, szerintem egyértelműen a sorozat egyik legjobbja eddig! Szépen vonták be az Osztagot az előző részben megkezdett történetbe. Bár nekem nincs bajom azzal, hogy nem csak róluk szól ez a sorozat, főleg, hogy az eddigi kikacsintások (Hera, Crosshair és az utóbbi rész) mind erősek lettek. A főszál vékonyságát sem érzem gondnak, a világépítés és az antológia jellegű történetmesélés ugyanúgy működik, ahogy a TCW-ben is működött. Maga a küldetés a szimpla "fogd és vidd" sémát követte, egy szerintem látványos akció keretében. Omega rácsodálkozása a Coruscantra, majd a szenátusi ülésteremre aranyos volt, és kicsit a gyerek Anakint és Ezrát idézték, amikor először fedezték fel a Galaxis volumenitását, hogy mennyi minden van az eddigi életük perifériáján túl. Omega szemén keresztül mi is újra felfedezhetjük ezeket az ikonikus helyszíneket. Rampart orgyilkosáról végig azt gondoltam, hogy Crosshair az, adta volna magát. Ez az ismeretlen, törölt azonosítóval rendelkező klón lehet, hogy egy a chip felerősítésével elvakult "hívővé" váló személy, aki a tökéletes eszköz Rampart számára. Mondjuk erre a feladatra Crosshair is alkalmas lett volna, figyelembe véve az eddigi szófogadó gyilkosságait... talán Rampart látja rajta a vívódást? A fénypont természetesen Palpatine színre lépése volt! Markáns hangulat uralta a jelenetét, ahogy sötét árnyként felemelkedik a pusztuló kaminói város holója előtt. Remek atmoszférateremtés. Igazán hű maradt az előzmény filmekből és TCW-ből megismert kalkulátor manipulátorhoz, aki kedvére sakkozik a galaxis polgáraival. Valóban történelmi pillanat tanúi lehettünk a birodalmi rohamosztagosok korának kezdetével. Ezzel hivatalosan is megtörtént a váltás, a klónoknak ezzel jelenlegi funkciójukat nézve leáldozott. Továbbra is imádom, hogy a sorozatokból ilyen részletekbe menően megismerhetjük a válaszokat az ehhez hasonló fontos, a Sagát foltozó kérdésekre. Azért a Szenátusban valaki feltehette volna a kérdést, hogy ha a klónokat azért kell lecserélni, mert teljesítették a parancsot, akkor mi a garancia rá, hogy a rohamosztagosok nem így tesznek majd? Vagy azzal nyer a Birodalom, ha a parancsokat folyton megkérdező katonákkal tölti fel a sorait? Tudom, ebben a bábszínházban már életveszélyes ilyen kérdésekbe belemenni.