Darth Sky

Egy hálaisten epizód! Végre mozgóképen is jobban megismerhettük Dookut Jedi-mesterként, és a kapcsolatát második tanítványával, Qui-Gon Jinnel. Sith-ként egy gőgös, könyörtelen és manipulatív személyként jelent meg, aki ugyanakkor őszintén hitt a Köztársaság romlottságában és saját rendszere igazában, felsőbbrendűségében. Az ehhez vezető út egyik fontos állomása az, ami ezen a bolygón történik. A Köztársaság már ekkor jelenlévő korruptsága tagadhatatlanul testet ölt Dagonet személyében - aki bizonyára nem egy kivételes eset. Az önös érdekek vezérelte, pénz- és hataloméhes, erkölcsileg gátlástalan szenátorhoz hasonlók mételyezik meg azt az eredendően pozitív céllal létrejött, már-már fennkölt rendszert, amiért évszázadokkal korábban a Lina Soh-hoz hasonló jólelkű politikusok küzdöttek. Egy ilyen apró elemmel - mint a saját szülőbolygóját is önnön előnyére kizsákmányoló szenátor - remekül átjön a rendszer lassú hanyatlásának bemutatása. Ez plusz töltetet ad ahhoz, hogy Palpatine-nak bizony nem egyik napról a másikra sikerült behálóznia a Köztársaságot mérgező indáival. A két Jedi landolása a szürke, kietlen, szinte élettelennek ható világon szép vizuális aláfestést ad mindennek. A kilátástalanság, elkeseredettség és a rossz életszínvonal szinte tapintható a néptelen város utcáin, majd az ivóban. Az éhezés (még a kutyának is látszottak a bordái), szegénység és nyomor nem meglepő, hogy kellő motivációt adott ezeknek a lakosoknak ahhoz, hogy az erkölcsileg kétes emberrabláshoz folyamodjanak. Dagonet fia (aki engem külsőre Lux Bonterire emlékeztetett) értelmesebbnek tűnt apjánál, miután nem hibáztatta elrablóit, ami kellő érettségről tesz tanubizonyságot. A lejtmenetben lévő Köztársaság bemutatása mellett, Dooku renegátsága, és sötét oldali fogékonysága is felsejlik ez epizódban. Tetszik, amikor apránként plusz rétegeket kap egy ismert, vagy ismerni vélt karakter. Ezt láthatjuk Dooku esetében is. És bár már többek közt Anakin Skywalker és Ben Solo esetében is egyértelmű volt, ismét bebizonyosodott, hogy a Sötét Oldal milyen szinten képes kiforgatni valakit önmagából. Hiszen későbbi önmagával ellentétben Dooku itt még egy kimondottan jó emberként jelenik meg, aki bár nem követi betűhűen a Jedi Kódot, alapvetően a jó szándék vezérli, és az igazságosságra törekszik, a kétes eszközöktől függetlenül. Dookun jól látszik, hogy heves természetű, aki Jedi-mester mivolta ellenére sem tud gátat szabni olykor-olykor feltörő érzelmeinek - az arcára van írva, amikor a halott és szenvedő lakosok láttán (érthető módon) elborítja az elméjét a köd, és teret enged a benne lappangó sötétségnek. Jellemileg engem sokban emlékeztet Anakinra. A Dooku: Az elveszett Jediben van egy nagyon hasonló jelenet, amikor a férfi Jedihez méltatlan módon Erő-villámmal bünteti meg azokat, akik szerinte rászolgáltak arra. Noha egyetértek vele abban, hogy a Dagonet képviselte korruptságot el kell távolítani, az már kérdéses, hogy a szenátor halála jelenti-e a megoldást erre. Egy Jeditől persze semmiképpen, így jó, hogy Qui-Gon rögtönzése elérte a kívánt célt, és Dooku még időben kapcsolt, hogy mit is csinál. Nekem szimpatikus volt Qui-Gon tanítványként, bár a fókusz nem rajta volt. Már érthetőbb, hogy egy ilyen mester szárnyai alatt miért vált maga is olyan Jedivé, aki a szabályokat szabadabban értelmezi. Nagyon tetszetős apróság volt, hogy Dooku ugyanúgy dícsérte meg a tanítványát, ahogy majd Qui-Gon is fogja a sajátját. Kíváncsi vagyok, mi történt Dagonettel az itteni események után. Észhez tért-e, belátva tetteinek helytelenségét, vagy folytatja azt, amit eddig. Remélhetően a fia képes lesz rá hatást gyakorolni. Bilincset nem láttam rajta, szóval nem vették őrizetbe (már ha hatalmában áll az a Jediknek) így nem tudom, mennyire valószínű a későbbi felelősségre vonása.

Aranyos szösszenettel nyit a sorozat, amelyben újabb kirakóssal gazdagodik Ahsoka életútja. Jó volt megismerni a születésének, valamint első évének körülményeit. A Shili pompás, festői megjelenítést kapott, pontosan ilyennek képzeltem a békés togruták anyavilágát, akik a természettel harmóniában élik mindennapjaikat. A togruta nép kultúrája engem az indián őslakosokra emlékeztetett, míg a Shili az évszázadokkal korábbi Észak-Amerikai kontinest idézte. Érdekes volt jobban megismerni a togruta kultúrát, akik nagyon élettisztelő perspektívával tekintik a világot, és a hagyományok is fontosak számukra. Pav-ti szimpatikus volt, örülök, hogy megismertük. Nem meglepő módon nagyon hasonlított a későbbi, felnőtt Ahsokára, de ugyanígy az olyan belső jellemvonásokkal is osztozik lányával, mint a rátermettség, gondoskodás, vagy emberségesség. Nak-ilt már kevésbé bontották ki, de szintén barátságos személynek tűnt. Gantikát még érdemes kiemelni, aki a bölcs és tapasztalt spirituális vezetőt testesítette meg, és elsőként fedezte fel Ahsoka Erő-érzékenységét. Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy milyen élete lett volna Ahsokának, ha háromévesen nem viszi magával Plo Koon a Coruscantra. Hogy békésebb, az nem kérdés, de az Erőnek más tervei voltak. Apropó Erő: durva belegondolni, hogy nélküle tigris csemege lett volna Ahsokából... kissé furcsállom is ezt a togruta hagyományt, miszerint egy egyévest ilyen közvetlenül kitesznek az egyértelmű veszélynek. Bár a terv valószínűleg csak a kybuck vadászat és általa az élet-halál természetességének és elfogadásának leckéje volt, szerintem akkor is felelőtlenség a potenciális veszélyek figyelmen kívül hagyása. Tetszett, hogy Ahsoka előbb megérezte a vadállatot, mint azt anyja. A későbbi állatszelidítés szépen bemutatta a lány ösztönös tehetségét ezen a téren. Hiszen azért, mert valaki Erő-érzékeny, még nem lesz automatikusan jó "idomár" is (Ezra pl. viszonylag lassan tanulta ezt meg), de Ahsokának ez mindenféle képzés, vagy tudatosság nélkül, spontán ment. Kíváncsi vagyok, hogy Plo egy felfedezőkörút során talált-e rá a lányra, vagy a togruták értesítették a Jediket. Gantika szavai alapján ez utóbbi a valószínűbb. Tetszetős kezdés volt, jöhet a folytatás!

Szívesen segítek, ha tudok.

Csak most esik le, hogy Kylo onnan vehette Snoke megölésének módját, amikor meglátta maga előtt a padlón forgó, majd lassan megállapodó fénykardot. Utána szinte rá van írva Kylo tekintetére, hogy mi is villant be neki. Érdekes apróság.

Megérkezett A Köztársaság fénykora kalandok 8. részének magyar változata! Jó szórakozást!

Mindenképp a kettő közül valamelyik. A megtévesztés útja szerintem jobban cseng, de A megtévesztés ösvénye is jó. Ha szavazni kell, én az elsőre voksolok.

Ha hűek akarunk maradni az eredetihez, akkor szerintem maradhat a Konvergencia. Qui-Gon is használta ezt a kifejezést a magyarban, így érdekes áthallás lenne.

Igazán nincs mit!

Ha így lesz, az szerintem az éppen aktuális viszonyuktól függetlenül megtöri majd, persze az nyilván kérdéses, hogy ez milyen akciókra sarkallja. Lehet, hogy épp ennek révén jutunk el odáig, hogy a nő nyíltan felszólal a Birodalom ellen, ami miatt "áruló" lesz belőle, és így lyukadunk ki a Rebelsben látott kimenekítéséig. Bár eddigi viselkedése alapján Perrinből én is kinézem az árulást, ha a mérleg két serpenyőjében a családja és a Birodalom vannak.

Üdv a fedélzeten, kolléga! Szerintem jó lett!

Nekem eddig összességében bejön a sorozat. Leginkább a hétköznapi, földhözragadtabb mivolta nyerte el a tetszésemet, ami zseniálisan bővíti és teszi élőbbnek hatóvá ezt az univerzumot. Tény, hogy a The Mandalorian, a The Book of Boba Fett és az Obi-Wan Kenobi után éles váltás az Andor az élőszereplős SW sorozatok palettáján, számos szempontból illetően. Másabb, bizonyos szemszöből merészebb és sokkal hétköznapibb, mint említett társai. Bevallom, eleinte én is kritikusan álltam a "lassúsághoz", az akció/párbeszéd arányához: kevésnek gondoltam az intenzivitást és a cselekmény gördülékeny előremozulását, de aztán realizáltam, hogy ez a sorozat nem erről szól, itt máson van a hangsúly. Eltérő megközelítéssel dolgoznak a készítők, ami nyilván nem fog tetszeni mindenkinek. Ahogy pl. az MCU-nál is elfér számos egymástól élesen eltérő műfaj és stílus egymás mellett (lásd pl. a viszonylag sötét témájú, a disszociatív személyiségzavart is ábrázoló Moon Knightot és az aránylag könnyed/gyerekes Ms. Marvelt), úgy szerintem a Star Warsban is működik ugyanez a kontraszt stílusok és elbeszélési mód terén. Pont azért, mert annyira sokrétű univerzum, hogy egy galaxist megváltó fénykardpárbajnak, vagy sorsfordító csatának, és egy karakterépítő, de akció szempontjából kevéssé aktív jelenetnek ugyanannyira helye van benne, és megférnek egymás mellett, más-más funkcióval. Persze, nézője válogatja, hogy ki melyiket preferálja jobban. Természetesen én is imádom a látványos akciójeleneteket, de nekem nincs kifogásom az ellen sem, hogy egy Andorhoz hasonló hangvételű, "lassabb, építkezősebb" széria is helyet kapjon a Star Wars univerzmában, több párbeszédet és karakterépítést tárva elénk. Könyvek szintjén annyi és annyi hasonlóval volt már dolgom, megannyi fejezeten keresztül, hogy üdítő élőszereplős formában is viszontlátni szeretett galaxisunk hétköznapibb, ember- és karakterközelibb mivoltát is. Most nem mennék végig egyesével a jeleneteken, mert sokan remekül megtettétek már előttem, de azért egy-két dolognak hangot adnék. Kiragadott példa, de le a kalappal pl. az előtt, hogy 45 év után képesek voltak egyetlen egy szem TIE-vadászt fenyegetővé varázsolni. Baromi hangulatos volt látni a légkört átszelő magányos vadászt az erőfitogtató Birodalmat szimbolizálva. Amikor az Ep6-ban tucatjával láttam hullani hasonló gépeket az Endornál, kevésbé fogtam fel egyetlen ilyen gép fenyegetettségét, amit szépen helyre tett ez a sorozat. Tetszett, hogy lemerültünk a galaxis átlagpolgárainak szintjére, alaposabban is górcső alá véve őket, az életüket, és a hétköznapi problémáikat, melyekkel éppen a hétköznapiságuk révén könnyű azonosulni. A régi EU-ban egy magasztos vezetőként, egy "megfoghatatlan", már-már misztikus illetőként gondoltam Mon Mothmára, de immár sokkal "megfoghatóbb", emberközelibb lett az enyhén szólva sem boldog házasságával és a tipikus anya-lánya viszonyrendszer gondjainak ábrázolásával. Jó, hogy nem kliséznek boldog házasélettel, és felhőtlen anya-lánya viszonnyal, helyette ezek ellenkezőit is be merik mutatni, és láthatjuk ezeket, SW-köntösbe bújtatva. Nem elég, hogy szó szerint galaxisnyi probléma nyomja Mon Mothma vállait, még családon belül is meg kell vívnia a külön kis harcait, úgy a férjével, mint a lányával. Ez is egy olyan dolog, amibe korábban bele sem gondoltam. A Coruscant látképe és sorozatbeli megvalósítása még mindig remek (ellenben a szinkronban hallható "koruszán" és "mon moszma" kiejtésekkel, amiktől falra mászom), az olyan apróságok pedig még inkább lendítenek az összképen, mint a sztráda említése, vagy a "limóval" suliba tartó Lieda. Úgy érzem, Mon Motha karaktere ebben a sorozatban kap olyan plusz rétegeket, amik szerintem már régóta esedékesek voltak a karakter kaliberét illetően. Syril coruscanti "panelben" zajló átlegélete éles kontrasztot alkot azzal a fényűző és jómódű élettel, ami külsőleg Mont veszi körül. Az anyjával való kapcsolata azt sugallja, hogy a srác megrögzötten ki akart törni a coruscanti áltagéletből és lenni valaki, ezért csatlakozott a propaganda által jónak lefestett Birodalomhoz. Ám tapasztalatlansága, és túlkompenzálása olyan problémákhoz vezetett, ami emberéletekbe és az állásába került. Valahogy nem érzem kimondottan gonosznak ezt a férfit, inkább olyannak, aki a rossz laposztás ellenére igenis lenni akar valaki. Az Andort felvillantó holokép arra utal, hogy Syril még nem tett le a lázadó elkapásáról. Kíváncsi vagyok, hová fog kifutni a szála, mert jelenleg nem egyértelmű. A rablást megelőző, úgymond vihar előtti csend mindenképpen nyerő volt, főleg abből a szempontból, hogy jobban megismertük általa az adott karaktereket és elkezdhettünk kötődni hozzájuk. Az előző részt követően sokak nevét sem jegyeztem meg a csapatból, míg immár a plusz életrajzi infók, és a karakterközi interakciók segítettek abban, hogy jobban sajnáljam a valószínűsíthetően elhalálozni kényszerülőket. Mert az szerintem borítékolható, hogy nem ússza meg mindenki élve, plusz súlyt adva ezzel az egész akciónak, de úgy magában a Lázadásnak is. Az Aldhani egyszerűbb világa nálam betalált, főleg a vikinges témát idéző, óészaki látképpel és hangulattal. A sokszarvú kecskék, meg a földi fegyverek kb. annyira "zavartak", mint a kígyók a Dagobah-n, azaz semennyire. Ha létezhetnek emberek a messzi-messzi galaxisban, ugyanúgy elférnek benne földi (vagy ahhoz nagyon hasonló) kígyók, kecskék és fegyverek is a részemről. Skeen gyanakvása és természetes ellenségeskedése Andorral szemben érthető a körülmények tükrében. Míg Andortól az őszinte kinyilatkozás, addig Skeentől a "bocsánatkérés" volt szimpatikus húzás. Kíváncsi vagyok az ő viszonyrendszerük továbbépítésére is. Sok mindenbe bele lehetne menni, de egyelőre ennyire futotta. Összegezve: a korábbiakhoz képest rendbontó, de nem kevésbé kellemes sorozat az Andor, várom a folytatást.

PS5-tel kapcsolatban szeretnék segítséget kérni, mert enyhén szólva is kezdek frusztrált lenni. Ma a gépem (miután bekapcsoltam) automatikusan feltelepítette a legújabb Assassin's Creed: Valhalla frissítést. A játék/alkalmazás az elindításakor csak töltött, töltött és töltött, majd a PS se reagált semmit, amikor meguntam és hosszú percek után újra akartam indítani. Végül kihúztam a tápkábelt, ami nyilván nem egészséges. Aztán a konzol bekapcsolása után egyáltalán nem indult el a játék, megkaptam a "CE-100045-0" hibaüzenetet. Tehát, a játék frissítésekor történt valami gebasz. Gondoltam, egy játék újratelepítés segíthet, de semmilyen módon nem törölhető az alkalmazás, egyik módszerrel sem. Még a PS Safe Mode-jában is megpróbálkoztam az adatbázis újraépítésével, mert állítólag az megoldás lehet. Nekem nem volt az, bár már legalább az alkalmazás elindul, úgy, hogy aztán végtelenítve töltse a kezdőképernyőt... Pár tucat videót már megnéztem a YouTube-on, de eddig egyik se segített, és nem tudok rájönni, mi a megoldás. Egyedül a játék mentett adatainak törlésével nem próbálkoztam, mert nem szívesen kezdenék újra a nulláról egy ekkora volumenű game-et egy valószínűsíthetően elcseszett frissítés miatt. Plusz az se biztos, hogy az segítene. Szerk.: közben megoldódott a probléma az adatok felhőbe való feltöltésével, majd a PS5 visszaállításával.

Van némi hasonlóság

Nagyon jól sikerült elkapni a Ferrix hangulatát, remekül átjön a roncsokon dolgozó bontómukásokat körülvevő atmoszféra. Sajátságos és realisztikus érzést kelt. Tetszik, hogy semmi díszlet jelleget nem érzek, minden fizikai elem valóságos hatással bír, amit szépen kiegészítenek a kalapáló, fúró hangok, vagy a fémvágást kísérő szikraeső. Már-már tényleg érezni lehet a kenőanyagok szagát. Világépítés szintjén nekem nagyon tetszenek az ehhez hasonló helyszínek. Még ha esztétikailag nem is hasonlítható össze mondjuk egy Feluciával, egy Coruscanttal, vagy egy Scariffel, megvan a saját jellegű bája, szépsége. Tetszett a Pre-Mor embereinek bolygóra érkezése. Bár már ezerszer láttunk hasonlót, rendezésileg mégis nagyon jól sikerült elkapni, ahogy a néma hajó rázkódva belép a légkörbe, és a gravitációval összhangba állva megkezdi az ereszkedést, miközben a biztonságiak néma csendben, feszülten várják, mit tartogat nekik a felszín. Sokáig lehetne sorolni az ilyen nüansznyi apróságokat, amik összeadódva nagyon erős atmoszférát adnak a sorozatnak. Luthen és Cassian találkozása az epizód, ha nem a teljes három részes nyitány legerősebb jelenete. Nagyon jól sikerült megalapozni mindazt, hogy Cassian miként kerül kapcsolatba a tényleges Lázadók Szövetségével (ami itt még csak nem hivatalosan létezik, lásd: Rebels). Érthető, hogy Luthen miért szemelte ki magának Andort, aki tökéletes "Lázadó alapanyag", figyelembe véve ravaszságát, elszántságát és természetesen a Birodalom és annak kollaboránsai iránti ellenszenvét. A párbeszéd jól megírt és hatásos lett. Tetszett, hogy Luthen szemrebbenés nélkül, nyugodtan válaszolt Cassiannek, miközben az sugárvetőt szegezett rá. Úgy fest, Luthen személyében egy újabb pragmatikus, kevésbé moralizáló Lázadót kapunk, aki zokszó nélkül gyilkol, ha az a Szövetség érdekeit szolgálja. Gondolok itt arra a jelenetre, amikor azonnal odavágja Andornak, hogy végezze ki Syrilt. Szerintem ő amolyan mentor-féle lesz Cassiannek, mint amilyen pl. Beckett volt Solónak, ami meghatározza a férfi sorsát. Jó, hogy a jelek szerint, ez a sorozat tovább árnyalja a Lázadók Szövetségét, ami szerintem realisztikusabb lesz az által, hogy nem csak jólelkű hercegnők, naiv párafarmerek, és simlis de mégis jószívű csempészek gyarapítják a sorait. Világos, hogy egy olyan elnyomó rendszer ellen, mint a Birodalom, igenis szükség van olyanokra a "jófiúk" közt is, akik ha kell, piszkos módszerekkel élve érik el céljaikat. Ám a bizonyos ló túloldalára nem esnek át (lásd: Saw Gerrera). Baromi kíváncsi vagyok, milyen viszonyrendszer fog kialakulni Cassian és a többi Lázadó között, ahogy arra is, pontosan mit tartogat ez az öt év a férfi számára. Az akciójelenet kellően feszültségteli lett, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt: sem Cassian, sem Luthen nem hagyja ott a fogát (legfeljebb azt a birodalmi szerkezetet). A felfüggesztett, több tonnás elemek zápora brutális hatást keltett. A szökésük kapcsán sejthető volt a megtévesztéses, időnyerős megoldás, de remek megvalósítással, összedolgozva oldották meg a feladatot. Tetszett, hogy Luthen már itt leckéket adagolt pártfogoltjának. Syril baklövése ebben a részben teljesedett ki. Az egy dolog, hogy felettese direkt parancsát figyelmen kívül hagyva, komplett hülyét csinált magából, de számos embere halt meg a folyamat során, amiért csakis ő a felelős. Bizonyos szinten érhető, hogy Cassian miért hagyta életben: mivel már eleve rá vadászott a Pre-Mor, nem érezte úgy, hogy bármit is nyer azzal, ha kivégzi az őt üldöző férfit. Abból a szempontból persze visszás a dolog, hogy a kudarc és megaláztatás után Syril valószínűleg még elszántabban próbálja majd levadászni őt, amivel Cassian egy potenciálisan igenis veszélyes ellenséget kreált magának. Az önérzet sérülése és a vélt igazságtétel kényszeres hajszolása olyan elegyet alkothat, amivel Andornak szerintem még számolnia kell a jövőben. Timm halála megint csak egy értelmetlenül elvesztegett élet. Ahogy az előző résznél írtam, hülye döntéseket hozott Cassian és Bix kapcsán, egy nem túl egyenes ember képét alkotva, de a halált ettől függetlenül szerintem nem érdemelte meg. Az más kérdés, hogy bizonyos szinten magának, egy újabb ostoba döntésének köszönheti. Ha fegyverek szegeződnek valakire, szerintem kevés épeszű ember reakciója az, hogy fenyegetően megindul feléjük. Így tehát, nem tudom, mire számított Timm... noha az világosan lejött, hogy az érzelmeit nehezen kordában tartó személy, és a vérző, megbilincselt Bix látványa felszíthatta annyira a haragját, hogy minden észérvet mellőzve támadjon. Tehát: egy újabb hülye döntés, ami mégis emberi, és valahol érthető. Ugyanakkor a zöldfülű Pre-Mor tag részéről is hiba volt egyből halálos lövést leadni - nem csoda, hogy még a társa is kiakadt. Ha nincs is kábító funkció a fegyverükön, egy láblövés ugyanannyira megállította volna Timmet. Az ehhez hasonló embertelen bánásmód sok esetben csak olaj lehet a tűzre, arra ösztönözve a ferrixiekhez hasonlókat, hogy Birodalom-ellenesekké váljanak. Minden esetre, Brasso szépen gondoskodott a srác sorsáról, súlyt kötve a gépére. A flashback szál terén is érdekes fejlemény, hogy kiderült, Cassian hogyan is került Maarvához. A szeparatista/köztársasági ellentmondást én se tudom értelmezni, semmi szükség nem volt rá ebben a formában. A lezuhant gépen, és az egyenruhákon egyértelműen a CIS jele látható. Még ha köztársasági fregatt is közeledik a Kenarihoz, a lelőtt tiszt nem lehetett az az egyenruha alapján. Kétlem, hogy az űrjáró Maarva összekeverné egymással a Klónháborúban szemben álló Köztársaságot és a Konföderációt, így egyelőre nem tudom hova tenni ezt. A Zsivány Egyes enciklopédia alapján Cassian a Köztársaság ellen harcol a Klónháború idején, még ha hivatalosan nem is szeparatista. Azt még el tudom képzelni, hogy a köztársaságiak egy zsákmányolt CIS-hajó birtokában voltak. Viszont nem tűnik a Köztársaságra jellemzőnek az, hogy helyi kiskorú lakosokat lőnek hátba. A lezárás szép párhuzam volt a múlt és jelen kapcsán, ami során Cassian maga mögött hagyja addigi életét, új fejezetet nyitva. Kíváncsian várom a folytatást.

A kulisszák mögött:

Nem tudom, mennyire hiteles forrásból van (mert én a Disney+-on továbbra se látok címeket), de a Wookieepedia szerint így fest az 1-3. rész: 1x01 - Kassa 1x02 - That Would Be Me 1x03 - Reckoning

Timm alapvetően nem tűnt rossz embernek (no persze jónak sem a későbbi sumákolás fényében), szimplán hülye döntéseket hozott. A Cassian és Bix közti helyzetet félreértve, féltékenységtől vezérelve, és némi alkohollal támogatva nyomta fel Andort a Pre-Mor hatóságoknál. Ami szerintem érthető és emberi tett, már persze az ő szemszögéből nézve. Az viszont már nem védhető, hogy később, miután Bix felkereste őt éjszakázni, nem vallotta be, mit is tett - attól félve, hogy akkor elveszíti a nőt. Tehát nem védhető, de még mindig érthető viselkedés. És szerintem ettől emberi igazán ez a karakter is. Nem igazán jó, nem igazán rossz: valahol a kettő között van, ahogy a legtöbb ember. Maarva személyében megismerhettük Cassian nevelőanyját, ami újabb adalék a férfi családjához a kishúgos flashback mellett. Ha már kishúg: kíváncsi vagyok, mi történt a kislánnyal, miután Cassian elvált tőle. Gondolom, ennek lesz jelentősége a jelen történésekben is. Főleg, ha az 1. rész azzal nyitott, hogy a férfi a húgát kereste. Linus Mosk testesíti meg a nagybetűs talpnyalót, aki Syril körbehízelgésével próbál feljebb kapaszkodni. Holott világos, hogy sokkal tapasztaltabb és nagyobb tekintélye van feletessénél. Bírom, ahogy folyton befeszítve járkál. Minden esetre karakteres a fickó, azt meg kell hagyni. Syril beszéde baromi kínos volt. Világos, hogy a srác nincs hozzászokva a nyilvános szerepléshez, és a határozottságán is van még mit csiszolni. Amikor Mosk közölte vele, hogy "inspiráló" volt, nem tudtam eldönteni, hogy komolyan mondja-e. Luthen Rael színre lépése hatásos lett. Van valami a kisugárzásában, ami már önmagában tekintélyt kölcsönöz neki. Érezhetően több, mint fontos kapocs lesz Cassian Lázadáshoz vezető útján. A "buszos" közjáték remek adalék volt a hétköznapiság palettáján. Jegyárak és késések miatt panaszkodni nem éppen szokványos dolog az SW történetmesélésben. Felülről nézve a Ferrix még grandiózusabb. A flashbackek alapján a Kenarin tényleg bányakatasztrófa történt, ami magyarázat lehet arra, miért csak gyerekek maradtak a tözsben. Ha a felnőttek valamennyien a bányában tartózkodtak a baleset idején, nemigen lehettek túlélők. A vezér csajszit sajnáltam, annyira értelmetlen halált halt. Legalábbis halottnak tűnt. Furcsa, hogy a kis Cassian kifigyelte a lány háta mögött feltápászkodó fickót, másodpercekkel az előtt, hogy lőtt volna, mégsem figyelmeztette őt. Valószínűleg leblokkolt, és később e miatt volt dühös részben magára, részben a külvilágiakat szállító hajóra.

Érdekes felütést kapott a sorozat, ami egy bő lére eresztett prológusnak hatott Cassian Lázadásnál megkezdett utazásához. A hangulat érezhetően nagyon más, mint az eddigi SW sorozatoknál, de nincs ellenemre ez a fajta realisztikusabb megközelítés. A Star Wars olyan széles skálán mozog, hogy az e féle életszerűbb stílus ugyanúgy benne van, mint a meseszerűbb ábrázolás. Ettől (is) sokrétű az egész. A lassabb tempóval alapvetően nincs gondom, mert egymást váltó akció szekvenciák nélkül is lehet valami érdekes. Nyilván, akár egy epizódba, tömörebben is belefért volna az, ami ebben a hármas nyitányban történt, de nem bánom, hogy több idő jutott a világépítésre, a karakterekre, vagy a Ferrix és a Pre-Mor megismerésére. A nyitány azonnal megalapozza a komor, a megszokottnál sötétebb hangulatot, amikor Cassian az eső áztatta, éjszakai Morlana Egyen viharzik egy bordélyház felé. Bár eddig sem voltak kétségeim, hogy a Star Warsban is létezik ilyesmi (minthogy számos földi dolognak van SW-s megfelelője), de meglepő volt ilyen kendőzetlendül látni ezt egy élőszereplős sorozatban. Egyébként az "évszám" (BBY 5) kiírása pozitívum, többször is élhetnének vele. A Pre-Mor emberei hozták a sztereotíp kötekedőket, akik nem meglepő módon végezték. Cassian kapcsán ismét megmutatták, hogy ő nem a patyolatlelkű hősök közé tartozik, és ha kell, a cél érdekében képes hidegvérrel gyilkolni. Az ő szemszögéből a logika azt diktálta, hogy végezzen az életben maradt fickóval, még ha morálisan ez nem is ilyen egyértelmű döntés. A Ferrix szépen, aprólékosan kidolgozott világra sikerült, ami látványában is a szürke hétköznapok munkásait jelképezi. A Galaxis átlagembereinek az otthona, akik koszban/olajban nyúlkálva, kétkezi munkával keresik meg a napi betevőt, egyszerű életet élve. Bee által újabb egyedi, szerethető droiddal bővült az SW. Brasso szimpatikus fickó, tetszett a falazása Andornak. Bix-re se tudok rosszat mondani. Syril Karn ellenben nem lesz a kedvencem. Kezdetben még szimpatizáltam a kötelességtudatával és igazságérzetével, de gyorsan átesett a ló túloldalára a megszállottságával és hozzá nem értésével, amivel végül több kárt okozott, mint hasznot. Vagyis a felettesének összességében végül igaza volt. A Morlana érdekeit nézve mindenki jobban járt volna, ha eltusolják a bordélynál történteket. A flashbackek kapcsán egyelőre sok a homályos rész, de kíváncsi vagyok, mit akarnak kihozni belőle.

Így valószínűleg egyre kevesebben fognak könyveket és képregényeket vásárolni. Remélem, nem az lesz a vége, hogy a Szukitsnak veszteséges lesz a biznisz és bedől a hazai SW könyv-/képregénykiadás...

Boldog születésnapot, @Dzséjt és @Yoda József!

Nálam is csak az írásmód a nem nyerő. Viszont magyar címnek szerintem jó. A Legendák Tales of the Jedi képregénysorozatot is Jedi históriáknak fordította a magyar kiadó. Mi lenne jobb alternatíva? Jedi mesék, Jedi történetek, Jedi krónikák?

Ez valahol passzol is Anakin nem éppen minta Jedi módszereihez. Itt van szinkronosan is az előzetes:

Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle. Nem bánom, hogy visszatérnek az alapokhoz, bár nekem az RPG jellegű Origins-Odyssey-Valhalla trióval sincs gondom. Sőt, a vikinges epizód vett rá, hogy belekezdjek a franchise-ba.

Eddig is valószínűsítettem, hogy nem mi leszünk a célközönség. Azért az a fénykardos gumimaci elég kemény. Persze valahol érthető, hogy a legfiatalabbakat is be akarják vonzani ebbe az érába.

Várós sorozat! Tényleg jó látni, hogy bizonyos formában a TCW még 2022-ben is életben van. Azt se bánnám, ha ezekhez hasonló elmondatlan történetekkel egészülnének ki további, a TCW-ben fontos szerepet játszó karakterek. Remélem, kellő figyelmet kap ez a 6 részes szösszenet az Andor sorozat árnyékában. Azt nem értem, miért tették ugyanarra a napra a premiert, amikor az Andor 8. része is kijön. Legalább a hét egy másik napjára időzíthették volna. Egyébként ha jól látom, Ahsoka is részt vett Padmé temetésén. Az is kemény, hogy Anakin úgy edzi a tanítványát, hogy újra és újra eszméletlenre sokkoltatja. Lesznek itt érdekességek, úgy érzem.