Darth Sky

Igen, az 5. kötetben. Tromak megkérte Yodát, hogy utazzon vele a Vrant Tarnumra, ahol a Marchion Ro által keresett ereklye másik fele van. Tromak kérésére (hogy az ereklye helyszíne titokban maradjon), Yoda nem szólt róla a társainak, hogy hová indult. A Vrant Tarnum körüli Nihil drónok aztán kiiktatták Yodáék hajóját, így lezuhantak. Yodát ezt követően kezelték eltűntként.

Ha a korábbi filmekkel való egységesség a céljuk, akkor Affleck Batmanjét tartják meg/hozzák vissza, mint a DCEU 1. számú Batmanje. Ettől még a multiverzum miatt lehetnek egyéb "beugró Batmanek" is, ahogy az pl. Spider-Man: No Way Home Pókembereivel is történt.

Tényleg brutál, milyen rétegekkel és új aspektusokkal gazdagítja a sorozat az SW világát. Korábban bele se gondoltam igazán, milyen áldozatokat kellett hoznia pl. Mon Mothmának azért, hogy a Lázadás ne csak egy hamvába holt kis mozgalom legyen. A mindennapos színészkedés, és az ezzel járó stressz, plusz a családi drámák... durva. O'Reilly remekül hozta a tehetetlen idegtől remegő anyát, akinek gyakorlatilag a tulajdon lányát kell odavetnie a galaxis szabadságáért cserébe. Illetve az is elgondolkodtató, hogy a Luthenhez hasonló "névtelenek" nélkül mennyire nem működött volna ez az egész lázadósdi. Apropó, Luthen rész végi monológja zseniális volt, nagyon erős a színész, a karaktere minden pillanatának nagyon domináns és unikális atmoszférája van. Hasonló kaliber még Andy Serkis, aki igazán emlékezetessé varázsolta Kino Loy karakterét. Parédés színészek, elsőrangú rendezés, tömény dráma. Én is csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a szériáról. Azért, mert kevesebbet és/vagy semmit nem írok az utóbbi részekről, ne tévesszen meg senkit. Részben időhiány, részben peddig annak oka, hogy az előttem szólók már szépen összefoglalják az én gondolataimat is, mire firkálnék az adott részről. Nem szeretném rangsorolni a többihez képest, de remek sorozat, várom a dupla finálét!

Köszi, @Darth Revan9 és @NorbiLordi! Akkor megvárom, amíg megjelenik az összes gyűjteményes kötet, és számonként haladva fogom olvasni. Most a Thrawn - A Chiss Birodalom: Járulékos veszteséget pörgetem, aztán a THR projektek közül is van pár elmaradásom (pl. A fergeteghajtó, Csillaghullás, Éjféli horizont). Mire ezekkel végzek, szerintem kijön az összes kötet, és mehet a fejvadász-maraton.

Én már elvesztem a számos megjelenés közt, illetve nem követtem kimondottan a külföldi megjelenéseket. Abban tudna valaki segíteni, hogy a teljes "Fejvadászok háborúja" történetszálat hogy érdemes fogyasztani? A Wookiee-n szereplő infók alapján nem egyértelmű. Gyűjteményes kötetenként, vagy számonként?

Az szerintem nem meglepő, hogy egy több száz oldalas regény képes jobban, tartalmasabban ábrázolni ugyanazt, mint 15 percnyi mozgókép. Ezért sem volt szerencsés választás ugyanazt a sztorit elmesélni. Ha ez valóban az Ahsokában lezajló történet újragondolása, akkor a Hatodik Fivérnek kell lennie. Persze akkor az ő dizájnját is retconnolták, mert miért ne? Így nézett ki a Darth Vader képregényben:

A 9. részben folytatódnak a Takodanán zajló események, és Qortról is kiderül némi plusz infó. Jó szórakozást! A Köztársaság fénykora kalandok - 9. rész

Mester(ek) és tanítványa(ik):

Igen, arra gondoltam, hogy mindkettő megtörtént. Szívesebben elfogadok egy izzadtságszagú magyarázatot, mint azt, hogy egy komplett Kánon mű ment a kukába a semmiért... Azért a sok egyezés mellett vannak eltérések is, így Filoni nyilatkozhat, de szerintem nem olyan nyilvánvaló az pusztán eből a részből, hogy felülírták a könyvet. Akkor miért nem nevesítették pl. a testvéreket, a bolygót, az Inkvizítort? Ahsoka miért nem szerezte meg a későbbi fehér fénykardjaiban lévő kristályokat az Inkvizítortól, ami elég kardinális eleme lett volna a történetnek? Ezért írtam fentebb azt, hogy nem egyértelmű ennek a történetnek a státusza. A TCW utolsó részeinél számomra azért volt bocsánatosabb ez a felülírós dolog, mert egyértelműen jobb történetet és megvalósítást kaptunk, illetve kimagyarázható volt a visszaemlékezés természete miatt. Itt viszont, mi értelme volt olyan változtatásokat eszközölni, amik semmi pluszt nem adnak (max annyit, hogy az Inkvizítor menőbben nézett ki), ellenben bontják az egységesnek meghirdetett Kánon szerkezetét? Ezért nem tetszettek a The Bad Batch elején se az olyan értelmetlen változtatások, mint az eltérő napszak, a klónok páncélja, vagy épp Billaba fénykardja.

Vegyes érzéseim vannak a részről. Ha nem olvastam volna az Ahsoka regényt, semmi gondom nem lenne. Hiszen az alapkoncepció érdekes: megismerhetjük, mit csinált Ahsoka a Köztársaság bukása, és a Birodalom megszületése mentén lezajlott tragédiák után. Mi vette rá őt arra, hogy sorsát/vagy az Erő akaratát beteljesítve visszatérjen a harcba, és hogy vette fel a kapcsolatot Bail Organával - reflektálva a Rebels-beli Fulcrum alteregórjára. De mivel nem ez a helyzet (azaz, olvastam a regényt), nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy vagy teljesen átírták a már létező történetet egy nagyon azonos váz mentén, vagy kaptunk egy az elmesélthez képest baromi hasonló sztorit. Én szeretnék ez utóbbiban hinni, hogy képes legyek pozitívabban tekinteni az epizódra. Tehát, félve ültem le elé a korábbi kánon ignorálások miatt, és mint kiderült, nem alaptalanul. Nem mennék bele jobban ismét, de továbbra sem tudok azonosulni Filoni azon hozzáállásával, hogy a saját karaktereivel akár a Kánon kárára tesz azt, amit akar. Az Ahsoka regény TCW-visszatekintős jelenetei, és a sorozat idevágó epizódjai (ahol sor kerül a Maul elfogására a Mandalore-on) közti eltérés még magyarázható volt azzal, hogy a könyv egy visszatekintést mutat be a háború idejéből, ezért nem olyan pontos. A későbbi eseményekre viszont ez már nem igaz. Vonatkoztassunk el attól, hogy ki szerint mennyire jó könyv, ettől függetlenül már elmesélt egy történetet jobban és értelemszerűen tartalmasabban, mint az 15 percben lehetséges. Megértem, ha Filoni azok kedvére akart tenni, akik nem szeretnek olvasni, és számukra is összekötni a TCW és Rebels közti Ahsokát, de megtehette volna ezt egy új történet keretében is, vagy a regény hű adaptálásával. Mert a jelenlegi verzió se ez, se az. Szerencsére, se Kaeden, se Miara, se a Hatodik Fivér neve, de még a Raada sem hangzottak el, így lehet kapaszkodni a reménybe, hogy nem írták felül a könyvet. Ebben egyedül az Organához való csatlakozás körülményei rondítanak bele kissé. Megpróbálva elvonatkoztatni a regénytől, amik tetszettek: Ahsoka is részt vett Padmé temetésén, majd Bail már-már nyíltan felkérte, hogy csatlakozzon a későbbi Lázadáshoz. Jó volt a burkolt szöveg, amit a férfi valójában a lányhoz intézett, de úgy tett, mintha a klónoknak mondta volna. A farmerbolygó nagyon hasonlít az általam elképzelt Raadára. Az Inkvizítor kellően fenyegető volt, a lángok közt való leszámolás baromi hangulatos lett. Szerintem az Obi-Wan vs. Maul tatooine-i párbajához hasonló, szamurájos villámösszecsapást akartak összehozni, ezért halt meg olyan korán az Inkvizítor. Plusz, Ahsoka fénykard nélkül eleve szegényes párbajra lett volna képes. Voltak jó pillanatai, de jobban örültem volna, ha egy a regénytől jobban eltérő történetet kapunk, főleg miután továbbra is rengeteg a vakfolt Ahsoka életútjában, főleg az Ep3 és 4 közti birodalmi érában.

Az előző, Dookus részekhez képest ez egy kevésbé jelentős epizód (már ami a Sagát érintő eseményeket és az ő karakteríveiket illeti), de rossznak, vagy feleslegesnek nem érzem. Mind Ahsoka, mind az Anakinnal való kapcsolata, de még a klónok is kaptak egy kis plusz töltetet. A magam részéről jól elvagyok a grandiózusság szempontjából "jelentéktelenebb" tartalmakkal is, főleg addig, amíg a kedvenc karakteremet láthatom a kedvenc univerzumomban. Plusz, bár mindegyiket szeretem a maga módján, hozzám még mindig ez az éra áll a legközelebb. Kicsit szájbarágósnak hathat a koncepció, miszerint bemutatják, hogy Ahsoka miért is volt képes olyan remekül helyt állni a 66-os parancs idején, nekem pl. eddig is működött a TCW utolsóelőtti epizódjának azon szegmense. De emlékszem téma volt anno, hogy a lány, aki nemrég még padawan volt, hogy volt képes életben maradni a Jedi-mesterek életét is követelő körülmények között. A 66-os végrehajtásának konkrét pillanatakor persze nagyrészt Rexnek (és így közvetetten Fivesnak) köszönheti a túlélését, de a későbbi harc során a Venator főhangárában egyértelműen Anakin itt látott leckéi munkáltak benne. Adott mozdulatok konkrétan reflektáltak is egymásra a két helyzetben. Kicsit irónikus, hogy Anakin a 66-os parancsban aktívan részt vevő, későbbi Sith alteregójával cseszett ki azzal, hogy ilyen jól kiképezte a tanítványát - aki nemcsak az árulással egybekötött kivégzést élte túl, de helyt állt Maul, majd később még Vader ellen is. Pedig eleinte, a trailerek alapján nekem ellenszenves volt Anakin Jedikhez nem méltó tréningje, amikor azt láttam, hogy az eszméletlenre kábítással akar leckét átadni a tizennégy éves togrutának. Kifejezetten vérlázítónak hatott ez a könyörtelenség. De ez a keménység és rendhagyóság kifizetődő volt, ami tényleg Ahsoka érdekeit szolgálta. Ami az apróságokat és ellentmondásokat illeti, én nem találtam kimagyarázhatatlan bakit, vagy zavaró ellentmondást az idővonal kapcsán. Az első tréning jelenet szerintem már bőven a háború későbbi hónapjaiban játszódik, a két karaktermodell közi váltás időszakában. Ezzel összhangban van az is, hogy Ahsoka ruházata is mintha az 1. és 2. modelljének köztes "keveréke" lenne. Ezzel szép evolúciója lenne a padawan öltözetének is. Az, hogy Anakinnal még csipkelődnek, nem érzem, hogy feltétlenül a kapcsolatuk elejére utalna, hiszen később is évődtek egymással, még ha visszafogottabban is. Obi-Wan Ep2-es hajviseletét tudom a legkevésbé értelmezni. Megmagyarázható, csak a funkcióját nem értem. Mintha ignorálni akarták volna azt az átmenetet, ami a férfi Ep2-es, TCW eleji, és a sorozat későbbi részeiben látható frizuráját illeti. Direkt, tudatosan létrehoztak egy olyan karaktermodellt, ami jobban hajaz () Kenobi Ep2-es megjelenésére, aminek ebben a formában nem sok értelme van. De azt sem árt figyelembe venni, hogy Obi-Wan borotválta már le a haját a háborúban teljesen kopaszra, amikor Rako Hardeen lett, ami aztán a rákövetkező epizódokra újra a régi lett, szóval bőven benne van a pakliban, hogy Obi-Wan (de akár Anakin is) többször is jártak a galaktikus borbélynál a 3 év során. Főleg, hogy ennyi idő alatt jobban megnő egy ember haja, mint ami különbséget az Ep2 és 3 közt láthatunk a két férfi megjelenésében. A kis "Kanan" szereplése tetszett, mert szorosabbra fűzi a TCW Rebelsszel való kapcsolatát. Érdekes apróság volt, amikor Caleb hüledezve nézte Ahsoka teljesítményét, amit aztán Anakin elismerésre sem méltatott. Billaba és Caleb szerintem szimplán csak jó viszonyt ápoltak ekkor, még ha nagyon úgy is hat vizuálisan (nekem is ez volt az első gondolatom), mintha már mester és tanítvány lennének. Ahsoka és Sunibe mester tagadhatatlanul találkoztak és ismerték egymást ekkor, így biztosan a The Lightsaber Lost után járunk, ami egybevág azzal, amit a két karaktermodell közti (3x09 - Hunt for Ziro és 3x10 - Heroes on Both Sides) periódusról írtam fentebb. Ahsoka egyforma fénykardjai is olyanok, amin nem tudok fennakadni Luke Ep4-es kék, fehér, kékeszöld, majd megint kék fénykardjai után. De asszem a TCW-ben is volt rá példa, hogy azonos színű volt a főfénykard és a shoto is. Nekem összességében semmi gondom nem volt a résszel, jöhet a finálé!

Most kapcsolok, hogy fentebb elírtam: az említett jelenet a Mester és tanítványa regényben volt, nem a Dooku: Az elveszett Jediben. Igen, Dzséjt már jól megválszolta. Szerintem az Erő-villám részben ugyanúgy természetes adottság kérdése is (na meg persze a kellő tudásé), mint a Jedik által használt álladszelidítés vagy a Quinlan Vostól és Cal Kesistől látott pszichometria. Maultól vagy Vadertől pl. soha nem láttunk villámokat, pedig ők se voltak kispályás Sith-ek. Nem feltétlenül képes rá mindenki. Bár Vader kapcsán nekem mindig az volt a magyarázatom erre, hogy a létfenntartó szerelésének nem biztos, hogy jót tett volna a villám (akkor se, ha ő idézi meg). Plusz érdekesség, hogy Dooku Jediként a próféciák megszállotja volt, és a Sith-ek visszatértétől tartva Sith-ereklyéket is tanulmányozott, amik által titokban felszedhetett Jedik számára tiltott, sötét oldali tudást/technikákat.

Mi volt ez? Egyértelműen az eddigi legerősebb epizód! Eddig kérdéses, de kulcsfontosságú momentumok kerültek bemutatásra, részletezésre. Mindez olyan hamisítatlan PT-hangulattal, látványvilággal és feszültségteremtéssel, hogy csak lestem. A Jedi Archívum biztonsági rendszere minimum elégtelen, ha az immár nem-Jedi Dooku egy halott Jedi azonosítójával minden gond nélkül kitörölhet valamit az adattárból úgy, hogy annak örökre nyoma vész, és egy évtizedig rá se jönnek, mi történt (és akkor is csak azért, mert valaki épp rákeres). Pedig Jocasta mekkora mellénnyel állítja az Ep2-ben, hogy ami itt nem található meg, az nem is létezik. Ezek alapján sokkal komolyabb biztonsági rendszerre számítottam. Ebből is látszik, hogy a Jedik annyira belekényelmesedtek a szerepükbe, hogy fel se merül bennük az, hogy bárkit is rossz szándék vezérelne a Templomban, így az alapvető óvintézkedésekkel is súlyos problémák vannak. Oké, Dooku békésen hagyta el a Jedi Rendet, továbbra is jó viszonyt ápolva egykori társaival, ennek ellenére furcsa, hogy civilként kíséret nélküli szabad bejárása volt a Templom egyik legprivátabb helyére, ahol aztán észrevétlenül azt csinálhatott, amit akart. Ettől függetlenül, a Saga szempontjából történelmi pillanat volt a Kamino kitörlése. Kemény, hogy Dooku - aki ekkor már Sidious támogatója - ez Ep1 eseményeivel párhuzamosan a Jedi Templomban ténykedett, sőt, még Qui-Gonnal is beszélt. Tetszett az Ep2 utalás, amikor Qui-Gon elismeréssel szólt Obi-Wanról Dookunak, reflektálva a geonosisi jelenetre. Dooku mellett Yaddle karakterének is nagyon jót tett ez az epizód. Eddig jószerivel semmit nem lehetett tudni a "női Yodáról", mint személyről. Döbbenetes, milyen kevésen múlott az, hogy leleplezze Sidious és Dooku ármánykodását, és a Nagy Terv kulcsfontosságú elemeit. Hiába ismerem az események kifutását, néhány kósza pillanatig azt reméltem, sikerül neki. Nyilván meg volt kötve az írók keze, de Yaddle részéről nagy hiba volt felfednie magát a két férfi előtt. Jobban tette volna, ha ugyanolyan észrevétlenül, mint ahogy érkezett, visszamegy a gépéhez, és leadja az infót a Tanácsnak. Nem tudom, Sidious mennyire érezte őt meg az Erőben, de eléggé meglepettnek tűnt, amikor előugrott. Viszont becsülendő, hogy ki mert állni egy Sith ellen, megkockáztatva korábbi Jedi-társa észhez térítését. A képi megvalósítás és a fénnyel való szimbolika szokás szerint remek lett. Yaddle a fényben áll, mögötte még nyitva az ajtó, ami kivezet a világosságra. E közben Sidious a sötétségben rejtőzik, új tanítványa születésére várva. Dooku pedig kettejük közt, sorsdöntő választás előtt áll. A párbaj felidézte az Ep2-es Yoda párbajt. Yaddle bukásával a világosságra vezető ajtó is lezárult Dooku előtt. Itt hiányoltam a Tyranus nevet. Jelképes lett volna arra nézve, hogy az egykori Jediből ekkor lett hivatalosan is Sith. Dooku ekkor már nem az ember, akit a korábbi részekben láthattunk. Meggyőzte magát arról, hogy a cél érdekében nem gond az árulás, gyilkolás és a Sith-tel való szövetkezés a Sötét Oldal befolyása alatt. Erős rész volt, még emészteni kell.

Egy újabb remek Dooku-centrikus részt kaptunk, ahol még inkább kiviláglik a gróf egyre növekvő kiábrándultsága a Köztársaságból. A Winduval való párosítása azért is lett tökéletes, mert gyönyörűen bemutatja azt a kontrasztot, amit ez a két karakter álláspontja képvisel. Míg a szabálykövető Windu csak le akarja tudni a feladatot, addig Dooku az igazságot hajszolandó nyomozásba kezd. Itt érhető tetten az, hogy Jedi Rend is már csupán árnyéka egykori önmagának - amit annak idején képviseltek ("a fényért és életért", vagy "a béke és igazság őrei" már csak üres szavak). Ez a Jedi Rend már kis túlzással valóban csak egy szenátusi végrehajtó testület, akiket a szabályok sok esetben megbéklyóznak, hogy valódi funkciójuk szerint cselekedjenek, és a Köztársaság népeinek érdekeit nézzék, politikai érdekektől függetlenül. Larik személyében egy újabb korrupt szenátort ismerhetünk meg, aki kísértetiesen hasonló "munkát" végzett, mint Dagonet az előző részből. A saját bolygója/népe kizsákmányolása önmaga érdekében. Ki tudja, hány hozzájuk hasonló szenátor van, akik belülről rohasztják a Köztársaságot, előkészítve a terepet egy bizonyos Sith nagyúrnak. Semage jól láthatóan elgondolkodtatta Dookut, és súlyos igazság volt a szavaiban, amikor azt mondta, hogy a Jedik elsősorban a Szenátus érdekeit képviselik, és így a befolyásosak számára kedveznek. És ha hihetünk Semage-nak, ez köztudott a Galaxisban. Windu ostobasága és/vagy vaksága minden korábbinál nagyobb méreteket öltött, amikor azt gondolta, hogy ők még mindig elsősorban a békét képviselik, akikhez van értelme fordulni hasonló helyzetben. A Jedinek ezt sikerült megfejelnie az év egyik legnagyobb poénjával, miszerint őket szerencsére a Jedi Tanács irányítja, nem pedig a politika, vagy az egójuk. Egy lépéssel közelebb kerültünk Dooku Jedi Rendből való kilépéséhez, a Köztársaságtól való elszakadásához, és Független Rendszerek Szövetségének létrejöttéhez. Kétlem, hogy véletlen lenne az, hogy később éppen a Raxus Secunduson lesz a Szeparatisták székhelye.

Egy hálaisten epizód! Végre mozgóképen is jobban megismerhettük Dookut Jedi-mesterként, és a kapcsolatát második tanítványával, Qui-Gon Jinnel. Sith-ként egy gőgös, könyörtelen és manipulatív személyként jelent meg, aki ugyanakkor őszintén hitt a Köztársaság romlottságában és saját rendszere igazában, felsőbbrendűségében. Az ehhez vezető út egyik fontos állomása az, ami ezen a bolygón történik. A Köztársaság már ekkor jelenlévő korruptsága tagadhatatlanul testet ölt Dagonet személyében - aki bizonyára nem egy kivételes eset. Az önös érdekek vezérelte, pénz- és hataloméhes, erkölcsileg gátlástalan szenátorhoz hasonlók mételyezik meg azt az eredendően pozitív céllal létrejött, már-már fennkölt rendszert, amiért évszázadokkal korábban a Lina Soh-hoz hasonló jólelkű politikusok küzdöttek. Egy ilyen apró elemmel - mint a saját szülőbolygóját is önnön előnyére kizsákmányoló szenátor - remekül átjön a rendszer lassú hanyatlásának bemutatása. Ez plusz töltetet ad ahhoz, hogy Palpatine-nak bizony nem egyik napról a másikra sikerült behálóznia a Köztársaságot mérgező indáival. A két Jedi landolása a szürke, kietlen, szinte élettelennek ható világon szép vizuális aláfestést ad mindennek. A kilátástalanság, elkeseredettség és a rossz életszínvonal szinte tapintható a néptelen város utcáin, majd az ivóban. Az éhezés (még a kutyának is látszottak a bordái), szegénység és nyomor nem meglepő, hogy kellő motivációt adott ezeknek a lakosoknak ahhoz, hogy az erkölcsileg kétes emberrabláshoz folyamodjanak. Dagonet fia (aki engem külsőre Lux Bonterire emlékeztetett) értelmesebbnek tűnt apjánál, miután nem hibáztatta elrablóit, ami kellő érettségről tesz tanubizonyságot. A lejtmenetben lévő Köztársaság bemutatása mellett, Dooku renegátsága, és sötét oldali fogékonysága is felsejlik ez epizódban. Tetszik, amikor apránként plusz rétegeket kap egy ismert, vagy ismerni vélt karakter. Ezt láthatjuk Dooku esetében is. És bár már többek közt Anakin Skywalker és Ben Solo esetében is egyértelmű volt, ismét bebizonyosodott, hogy a Sötét Oldal milyen szinten képes kiforgatni valakit önmagából. Hiszen későbbi önmagával ellentétben Dooku itt még egy kimondottan jó emberként jelenik meg, aki bár nem követi betűhűen a Jedi Kódot, alapvetően a jó szándék vezérli, és az igazságosságra törekszik, a kétes eszközöktől függetlenül. Dookun jól látszik, hogy heves természetű, aki Jedi-mester mivolta ellenére sem tud gátat szabni olykor-olykor feltörő érzelmeinek - az arcára van írva, amikor a halott és szenvedő lakosok láttán (érthető módon) elborítja az elméjét a köd, és teret enged a benne lappangó sötétségnek. Jellemileg engem sokban emlékeztet Anakinra. A Dooku: Az elveszett Jediben van egy nagyon hasonló jelenet, amikor a férfi Jedihez méltatlan módon Erő-villámmal bünteti meg azokat, akik szerinte rászolgáltak arra. Noha egyetértek vele abban, hogy a Dagonet képviselte korruptságot el kell távolítani, az már kérdéses, hogy a szenátor halála jelenti-e a megoldást erre. Egy Jeditől persze semmiképpen, így jó, hogy Qui-Gon rögtönzése elérte a kívánt célt, és Dooku még időben kapcsolt, hogy mit is csinál. Nekem szimpatikus volt Qui-Gon tanítványként, bár a fókusz nem rajta volt. Már érthetőbb, hogy egy ilyen mester szárnyai alatt miért vált maga is olyan Jedivé, aki a szabályokat szabadabban értelmezi. Nagyon tetszetős apróság volt, hogy Dooku ugyanúgy dícsérte meg a tanítványát, ahogy majd Qui-Gon is fogja a sajátját. Kíváncsi vagyok, mi történt Dagonettel az itteni események után. Észhez tért-e, belátva tetteinek helytelenségét, vagy folytatja azt, amit eddig. Remélhetően a fia képes lesz rá hatást gyakorolni. Bilincset nem láttam rajta, szóval nem vették őrizetbe (már ha hatalmában áll az a Jediknek) így nem tudom, mennyire valószínű a későbbi felelősségre vonása.

Aranyos szösszenettel nyit a sorozat, amelyben újabb kirakóssal gazdagodik Ahsoka életútja. Jó volt megismerni a születésének, valamint első évének körülményeit. A Shili pompás, festői megjelenítést kapott, pontosan ilyennek képzeltem a békés togruták anyavilágát, akik a természettel harmóniában élik mindennapjaikat. A togruta nép kultúrája engem az indián őslakosokra emlékeztetett, míg a Shili az évszázadokkal korábbi Észak-Amerikai kontinest idézte. Érdekes volt jobban megismerni a togruta kultúrát, akik nagyon élettisztelő perspektívával tekintik a világot, és a hagyományok is fontosak számukra. Pav-ti szimpatikus volt, örülök, hogy megismertük. Nem meglepő módon nagyon hasonlított a későbbi, felnőtt Ahsokára, de ugyanígy az olyan belső jellemvonásokkal is osztozik lányával, mint a rátermettség, gondoskodás, vagy emberségesség. Nak-ilt már kevésbé bontották ki, de szintén barátságos személynek tűnt. Gantikát még érdemes kiemelni, aki a bölcs és tapasztalt spirituális vezetőt testesítette meg, és elsőként fedezte fel Ahsoka Erő-érzékenységét. Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy milyen élete lett volna Ahsokának, ha háromévesen nem viszi magával Plo Koon a Coruscantra. Hogy békésebb, az nem kérdés, de az Erőnek más tervei voltak. Apropó Erő: durva belegondolni, hogy nélküle tigris csemege lett volna Ahsokából... kissé furcsállom is ezt a togruta hagyományt, miszerint egy egyévest ilyen közvetlenül kitesznek az egyértelmű veszélynek. Bár a terv valószínűleg csak a kybuck vadászat és általa az élet-halál természetességének és elfogadásának leckéje volt, szerintem akkor is felelőtlenség a potenciális veszélyek figyelmen kívül hagyása. Tetszett, hogy Ahsoka előbb megérezte a vadállatot, mint azt anyja. A későbbi állatszelidítés szépen bemutatta a lány ösztönös tehetségét ezen a téren. Hiszen azért, mert valaki Erő-érzékeny, még nem lesz automatikusan jó "idomár" is (Ezra pl. viszonylag lassan tanulta ezt meg), de Ahsokának ez mindenféle képzés, vagy tudatosság nélkül, spontán ment. Kíváncsi vagyok, hogy Plo egy felfedezőkörút során talált-e rá a lányra, vagy a togruták értesítették a Jediket. Gantika szavai alapján ez utóbbi a valószínűbb. Tetszetős kezdés volt, jöhet a folytatás!

Szívesen segítek, ha tudok.

Csak most esik le, hogy Kylo onnan vehette Snoke megölésének módját, amikor meglátta maga előtt a padlón forgó, majd lassan megállapodó fénykardot. Utána szinte rá van írva Kylo tekintetére, hogy mi is villant be neki. Érdekes apróság.

Megérkezett A Köztársaság fénykora kalandok 8. részének magyar változata! Jó szórakozást!

Mindenképp a kettő közül valamelyik. A megtévesztés útja szerintem jobban cseng, de A megtévesztés ösvénye is jó. Ha szavazni kell, én az elsőre voksolok.

Ha hűek akarunk maradni az eredetihez, akkor szerintem maradhat a Konvergencia. Qui-Gon is használta ezt a kifejezést a magyarban, így érdekes áthallás lenne.

Igazán nincs mit!

Ha így lesz, az szerintem az éppen aktuális viszonyuktól függetlenül megtöri majd, persze az nyilván kérdéses, hogy ez milyen akciókra sarkallja. Lehet, hogy épp ennek révén jutunk el odáig, hogy a nő nyíltan felszólal a Birodalom ellen, ami miatt "áruló" lesz belőle, és így lyukadunk ki a Rebelsben látott kimenekítéséig. Bár eddigi viselkedése alapján Perrinből én is kinézem az árulást, ha a mérleg két serpenyőjében a családja és a Birodalom vannak.

Üdv a fedélzeten, kolléga! Szerintem jó lett!

Nekem eddig összességében bejön a sorozat. Leginkább a hétköznapi, földhözragadtabb mivolta nyerte el a tetszésemet, ami zseniálisan bővíti és teszi élőbbnek hatóvá ezt az univerzumot. Tény, hogy a The Mandalorian, a The Book of Boba Fett és az Obi-Wan Kenobi után éles váltás az Andor az élőszereplős SW sorozatok palettáján, számos szempontból illetően. Másabb, bizonyos szemszöből merészebb és sokkal hétköznapibb, mint említett társai. Bevallom, eleinte én is kritikusan álltam a "lassúsághoz", az akció/párbeszéd arányához: kevésnek gondoltam az intenzivitást és a cselekmény gördülékeny előremozulását, de aztán realizáltam, hogy ez a sorozat nem erről szól, itt máson van a hangsúly. Eltérő megközelítéssel dolgoznak a készítők, ami nyilván nem fog tetszeni mindenkinek. Ahogy pl. az MCU-nál is elfér számos egymástól élesen eltérő műfaj és stílus egymás mellett (lásd pl. a viszonylag sötét témájú, a disszociatív személyiségzavart is ábrázoló Moon Knightot és az aránylag könnyed/gyerekes Ms. Marvelt), úgy szerintem a Star Warsban is működik ugyanez a kontraszt stílusok és elbeszélési mód terén. Pont azért, mert annyira sokrétű univerzum, hogy egy galaxist megváltó fénykardpárbajnak, vagy sorsfordító csatának, és egy karakterépítő, de akció szempontjából kevéssé aktív jelenetnek ugyanannyira helye van benne, és megférnek egymás mellett, más-más funkcióval. Persze, nézője válogatja, hogy ki melyiket preferálja jobban. Természetesen én is imádom a látványos akciójeleneteket, de nekem nincs kifogásom az ellen sem, hogy egy Andorhoz hasonló hangvételű, "lassabb, építkezősebb" széria is helyet kapjon a Star Wars univerzmában, több párbeszédet és karakterépítést tárva elénk. Könyvek szintjén annyi és annyi hasonlóval volt már dolgom, megannyi fejezeten keresztül, hogy üdítő élőszereplős formában is viszontlátni szeretett galaxisunk hétköznapibb, ember- és karakterközelibb mivoltát is. Most nem mennék végig egyesével a jeleneteken, mert sokan remekül megtettétek már előttem, de azért egy-két dolognak hangot adnék. Kiragadott példa, de le a kalappal pl. az előtt, hogy 45 év után képesek voltak egyetlen egy szem TIE-vadászt fenyegetővé varázsolni. Baromi hangulatos volt látni a légkört átszelő magányos vadászt az erőfitogtató Birodalmat szimbolizálva. Amikor az Ep6-ban tucatjával láttam hullani hasonló gépeket az Endornál, kevésbé fogtam fel egyetlen ilyen gép fenyegetettségét, amit szépen helyre tett ez a sorozat. Tetszett, hogy lemerültünk a galaxis átlagpolgárainak szintjére, alaposabban is górcső alá véve őket, az életüket, és a hétköznapi problémáikat, melyekkel éppen a hétköznapiságuk révén könnyű azonosulni. A régi EU-ban egy magasztos vezetőként, egy "megfoghatatlan", már-már misztikus illetőként gondoltam Mon Mothmára, de immár sokkal "megfoghatóbb", emberközelibb lett az enyhén szólva sem boldog házasságával és a tipikus anya-lánya viszonyrendszer gondjainak ábrázolásával. Jó, hogy nem kliséznek boldog házasélettel, és felhőtlen anya-lánya viszonnyal, helyette ezek ellenkezőit is be merik mutatni, és láthatjuk ezeket, SW-köntösbe bújtatva. Nem elég, hogy szó szerint galaxisnyi probléma nyomja Mon Mothma vállait, még családon belül is meg kell vívnia a külön kis harcait, úgy a férjével, mint a lányával. Ez is egy olyan dolog, amibe korábban bele sem gondoltam. A Coruscant látképe és sorozatbeli megvalósítása még mindig remek (ellenben a szinkronban hallható "koruszán" és "mon moszma" kiejtésekkel, amiktől falra mászom), az olyan apróságok pedig még inkább lendítenek az összképen, mint a sztráda említése, vagy a "limóval" suliba tartó Lieda. Úgy érzem, Mon Motha karaktere ebben a sorozatban kap olyan plusz rétegeket, amik szerintem már régóta esedékesek voltak a karakter kaliberét illetően. Syril coruscanti "panelben" zajló átlegélete éles kontrasztot alkot azzal a fényűző és jómódű élettel, ami külsőleg Mont veszi körül. Az anyjával való kapcsolata azt sugallja, hogy a srác megrögzötten ki akart törni a coruscanti áltagéletből és lenni valaki, ezért csatlakozott a propaganda által jónak lefestett Birodalomhoz. Ám tapasztalatlansága, és túlkompenzálása olyan problémákhoz vezetett, ami emberéletekbe és az állásába került. Valahogy nem érzem kimondottan gonosznak ezt a férfit, inkább olyannak, aki a rossz laposztás ellenére igenis lenni akar valaki. Az Andort felvillantó holokép arra utal, hogy Syril még nem tett le a lázadó elkapásáról. Kíváncsi vagyok, hová fog kifutni a szála, mert jelenleg nem egyértelmű. A rablást megelőző, úgymond vihar előtti csend mindenképpen nyerő volt, főleg abből a szempontból, hogy jobban megismertük általa az adott karaktereket és elkezdhettünk kötődni hozzájuk. Az előző részt követően sokak nevét sem jegyeztem meg a csapatból, míg immár a plusz életrajzi infók, és a karakterközi interakciók segítettek abban, hogy jobban sajnáljam a valószínűsíthetően elhalálozni kényszerülőket. Mert az szerintem borítékolható, hogy nem ússza meg mindenki élve, plusz súlyt adva ezzel az egész akciónak, de úgy magában a Lázadásnak is. Az Aldhani egyszerűbb világa nálam betalált, főleg a vikinges témát idéző, óészaki látképpel és hangulattal. A sokszarvú kecskék, meg a földi fegyverek kb. annyira "zavartak", mint a kígyók a Dagobah-n, azaz semennyire. Ha létezhetnek emberek a messzi-messzi galaxisban, ugyanúgy elférnek benne földi (vagy ahhoz nagyon hasonló) kígyók, kecskék és fegyverek is a részemről. Skeen gyanakvása és természetes ellenségeskedése Andorral szemben érthető a körülmények tükrében. Míg Andortól az őszinte kinyilatkozás, addig Skeentől a "bocsánatkérés" volt szimpatikus húzás. Kíváncsi vagyok az ő viszonyrendszerük továbbépítésére is. Sok mindenbe bele lehetne menni, de egyelőre ennyire futotta. Összegezve: a korábbiakhoz képest rendbontó, de nem kevésbé kellemes sorozat az Andor, várom a folytatást.