Darth Sky

Pöpecre sikerült az Alien: Romulus, nekem simán az egyik kedvencem lett a franchise-ból az Aliens mellett.

Boldog születésnapot, @MissKarrde!

Isten éltessen, @Ody Mandrell!

Én jelenleg így rangsorolnám az eddigi Star Wars sorozatokat (teszem hozzá, eddig mindegyiket imádom a maga nemében): 1. Ahsoka 2. The Acolyte 3. Obi-Wan Kenobi 4. The Mandalorian 5. The Book of Boba Fett 6. Andor

Párhuzamok az Acolyte utolsó része kapcsán:

Erről ez ugrott be.

Röviden: Nekem tetszett a finálé, és úgy összességében maga a sorozat is. A negatív visszhangokat irritálóan hangosnak, és alaptalannak érzem a széria átfogó minőségét nézve. Nagyon remélem, hogy kapunk 2. évadot. Nem feltétlen azért, mert sok kérdés maradt volna a levegőben a finálé után - a sztori szempontjából leginkább kardinálisak szerintem javarészt megválaszolásra kerültek. Sokkal inkább azért, mert ez az 1. évad egy olyan potenciálban gazdag alapot teremtett meg, amire szépen lehet(ne) tovább építkezni, akár több évadon keresztül is. A Sith- és Jedi-szál egyaránt izgalmas témák feszegetésének lehet táptalaja a következő évad(ok)ban, szorosabbá fogva az előzmény-trilógiával való átkötést. Sajnálnám, ha mindez veszendőbe menne, csak mert a nézőközönség egy hangos kisebbségnek nem tetszik az adott szereplőgárda rassza, és/vagy az alkotó nemi identitása... Bővebben: Osha és Mae karaktereivel összességében érdekes felállást generáltak a készítők. Kezdetben nekem úgy tűnt, hogy míg Osha a Világos-, addig Mae a Sötét Oldal megtestesítője, képviselője, de ez gyorosan árnyalódott a későbbiekben. Mae nekem már a korábbi részekben sem tűnt született pszichopatának, vagy fára felkötni való személynek. Ezúttal pedig már-már ellentétes szerepben tűntek fel: Osha volt az agresszív, haragos karakter, míg Mae a nyugodtabb, józanabb jellem - ez főleg a brendoki küzdelmükkor látszott. Ugyanakkor, szerintem Oshát sem véletlenül tanácsolták el a Jedik, és hagyta maga mögött a Rendet: többször mutatta érzelmi labilitás jeleit - az elengedés és megbocsátás nem az erősségei, illetve a hirtelen haragra és gyűlöletre is hajlamos. Ezek tökéletes táptalajt jelentenek egy sötét oldali Erő-használónak, ahogy azt a rész végkifejlete is szépen bizonyítja. Gyakorlatilag mindkét lány egyazon tudat/lélek/identitás (az Erőben is egyek). Mégis, az eltérő élettapasztalataik és traumáik más-más jellemű embereket faragtak belőlük, akikben kölcsönösen jelen van egy kicsi a másik habitusából. Ismét a már sokszor emlegetett yin-yangot tudom felhozni, ami szépen passzol ide. Érdekes kérdés, hogy Osha mennyiben vált volna más emberré, ha Mae tapasztalatait éli meg, és fordítva. Mert a 3. részből nekem úgy jött le, hogy Mae eredendően negatívabb jellem volt, mint Osha. Viszont könnyen lehet, hogy ez csak Korilnak köszönhető, aki negatívan befolyásolhatta a kislányt, míg Oshát nem. Mae és Osha ezen részbeli "helycseréjét" a fentebb írtak miatt nem éreztem hirtelennek. Mivel ők ketten egyet alkotnak, nem meglepő, ha egy adott helyzetre ugyanúgy, vagy hasonlóan (attól függően, mennyiben szereztek más élettapasztalatokat) reagálnak. Osha gyászba való kapaszkodása rezonál Mae bosszúvágyával, szép párhuzamot alkotva a két karakterív között. Mindketten könnyen sebezhetőek emocionálisan, fogékonyak a negatív érzelmekre. Amiért egyikük sem lenne jó Jedi. Viszont szerintem Sith sem... Oshában én távolról sem érzem azt a fanatikus és mélyről jövő elköteleződést a Sith Rend iránt, ami sikeressé tehetné a majdani tanítvány szerepében. Mint ahogy Mae-ben sem. Mert hiába bírnak kivételes erővel, fogékonyak a sötét oldali érzelmekre, és gyűlölték meg Solt... ez szerintem kevés ahhoz, hogy valakiből jó Sith legyen. Egyelőre nem látom - jelen helyzetben - Oshában a sötét oldal Rendjének fennmaradásának zálogát, mint utód. De a jövőt ismerve tudjuk, hogy amúgy sem ő lesz a Sith-vérvonal továbbvívője. Legalábbis, nem a klasszikus értelemben. Azt viszont könnyen el tudom képzelni, hogy teremtésük természeténél fogva, az Aniseya lányok lesznek a kulcs Plagueis kutatásainak progressziójához, hogy elsajátítsa az élet teremtésének képességét. Qimir kapcsán is körvonalazódtak a dolgok: beigazolódtak azon tippek, hogy egykor ő volt Vernestra tanítványa, aki kivált a Jedi Rendből (és megkapta a hátára azt a csinos heget a fényostortól), majd meghitt kapcsolatba kezdett a Sötét Oldallal. Az ismeretlen bolygón rejtőzködő muun kapcsán biztosra vehetjük, hogy Darth Plagueisről van szó. Alapból is már-már egyértelműen adja magát, de Leslye Headland is megerősítette egy interjúban. Ha csak pár másodpercre tűnt is fel, nagyon feelinges volt élőszereplős Kánon műben látni ezt a hírhedt és legendás Sith-et. Szerintem túlzás nélkül állíthatom, hogy Az akolitus-beli feltűnése SW-történelmi mérföldkő. Én nem éreztem furának, tökéletesen jelképezte az árnyak közt ólálkodó, és onnan titokban figyelő, fenyegető Sith-et. Szerintem jelenleg a leglogikusabb opció az, hogy Plagueis a Sith-mester, Qimir pedig a tanítványa (akár Tenebrous néven fut, akár nem), aki egy akolitust keresett magának, hogy megölje mesterét, majd átvegye a helyét. Talán Plagueis tisztában van tanítványa szándékaival, ezért is követi sunyiban, és figyeli meg őt a sötét barlangból... hogy aztán a kritikus pillanatban szabotálja tanítványát annak akolitusával együtt, majd keressen magának egy új tanítványt, teszem azt... a fiatal Sheev Palpatine-t a Naboo-ról. De ezer és egy irányba elmehetnek ezen kívül - elképzelhető, hogy Qimir a saját útját járja, aki más kapcsolatban áll a Bölccsel, mint mester-tanítvány. A párbajok ismét prequelt idézően látványosak és akrobatikusak voltak, noha nekem az az ugrálós-röpködős koreográfia már kicsit sok volt. Ezzel együtt kaptunk szépen Ep3 és Ep6 utalásokat (ezeket majd igyekszem megcsinálni, és berakni a Párhuzamok topikba), és hát, a fénypont nálam egyértelműen a fénykardkristály kivéreztetése volt. A Jedi: Survivor után jó volt élőszereplős formában, és mélyrehatóbb módon látni azt. Remek szimbolika, ahogy a kyber szép lassan megadja magát a Sötét Oldal nyers energiáinak, és válik a kék penge vörössé, úgy adja meg magát Osha is lassan, de biztosan a haragjának, gyűlöletének, és válik végül ex-Jediből Sith-akolitussá. Sol és Qimir újabb párbaja kapcsán nekem az az érzésem, hogy a Jedi összességében kétségtelenül erősebb az Idegennél, ezt a Khofaron és itt, a Brendokon is bizonyította. Tapasztalatai, harci technikái és az Erőben való jártassága szerintem túlszárnyalják Qimir képességeit, aki bár jó és kegyetlen harcos, a cortosisnak és a Jedik zavartságának/meglepettségének sokat köszönhet a khofari harc végkimenetelét illetően. Viszont (és ez egy hangsúlyos viszont!), én úgy látom, hogy Qimir egyértelműen nem harcolt 100%-os erőbedobással, révén, Solt ugyanúgy nem akarta megölni, mint ahogy Palpatine sem Mace Windut. Mert mindkét esetben: a Sith arra várt, hogy a kiszemelt tanítványjelölt megérkezzen, és a kritikus pillanatban felhasználja a Jedit, hogy a Sötét Oldalra billentse az érzelmileg ingatag, és befolyásolható jelöltjét. Míg Anakin Padmé, addig Osha Mae életének megmentéséért kötött alkut az ördöggel - jelen esetben a Sith-tel. A különbség Palpatine és Qimir esete között az, hogy míg előbbi szerintem képes volt/lett volna legyőzni a Jedit, addig utóbbi nem, akkor sem, ha tanítványjelölttől függetlenül, élet-halál harcot vív. Mae memóriatörlése a karakter szempontjából sajnálatos és szomorú, egyébként viszont, alkotói szemmel nézve, szükséges döntés volt. Én nem éreztem gyenge írói húzásnak. Persze kérdéses, hogy így mennyire tekinthetünk Mae-re Mae-ként a jövőben. Hiszen, ha az "egy lélek két test" állításból indulunk ki, akkor összességében Osha és Mae is az eltérő módon átélt tapasztalataik miatt váltak más-más emberekké. Ha viszont Mae-t nyolcéves koráig "resetelte" az Idegen memóriatörlése, akkor semmire nem emlékszik a Jedik elleni bosszúhadjáratából, vagy az Oshával való újratalálkozásból, meg úgy összességében az 1. évad jelenbeli eseményeiből. Így az általunk, a sorozatból megismert Mae személyisége elveszett, és bárkit is kapunk egy esetleges 2. évadban, az már-már egy új karakter lesz. Rayencourt szenátor és Vernestra verbális konfrontációja nagyon elgondolkodtató jelenet volt, több szempontból is. Továbbá érdekes és fontos kiegészítő adalék ahhoz, hogy a Köztársaságon belül viszonylag egyenrangúként és függetlenül működő Jedi Rend hogyan vált az évtizedek/évszázadok során folyamatosan a Szenátus alárendeltjévé, beosztottjává. Rayencourt számos valid érvet sorakoztatott fel a Jedi Rend feletti hatósági ellenőrzés mellett, míg Vernestra dacos és gyenge hárítások sorozatával próbálta menteni a menthetetlent. A Jedik bár kivételes hatalommal bírnak, ugyanúgy emberek (személyek), mint bárki más a Galaxisban. Tehát, ugyanúgy emberi gyengeségeik (félelem, harag, bosszúvágy, féltékenység, gyarlóság, stb.) vannak, amik kiküszöbölhetetlenül felszínre fognak törtni a nagy számok törvénye és az idő kombinációja által. Hiszen, bármilyen ideális és tökéletes is egy Jedi Rend, egy idő után, mindig lesz olyan, akit megkísért a Sötét Oldal, aminek aztán teret enged. Ezt szerintem nem lehet kivédeni. Nagyképűség lenne egy galaxist hehálózó rendtől, ha az érzelmek feletti uralom elsajátítását univerzális tényként jelentenék ki, biztosítva a Szenátust, hogy: baj bizony nem történhet. Qimir, Dooku, Vader, Kylo, Ventress, Barriss, Krell - másfél évszázad leforgása sem kellett, hogy a Jedi Rend kitermelje ezeket a nem kispályás galaktikus fenyegetéseket. Így Rayencourt félelmét teljesen jogosnak érzem. Vernestra hárítása pedig ironikus annak fényében, hogy konkrétan az ő tanítványa is a Sötét Oldalhoz fordult. Viszont a másik véglet is hatalmas tévút, ahogy azt látni is fogjuk az előzmény-filmekből: ha a Szenátus mindent ellenőriz a Jedikkel kapcsolatban, akik a teljes autonomitásuknak búcsút inthetnek, akkor nem lesznek többek a politika rabjainál, akik a szenátorok bábjaiként tetszelegnek, és szófogadó házőrzőkként engedelmeskednek a gazdájuknak. Meghozva olyan erkölcsileg aggályos döntéseket, amiket pl. ebben a részben Vernestra, vagy a későbbiekben a Jedi Tanács Ahsoka tárgyalásán. A Szenátustól való félelem alá rendelik önnön Jedi-eszméiket, évtizedről évtizedre, észrevétlenül sodródva a végzetük felé. Bár a Köztársaság Fénykora regényekben és képregényekben is emberinek lettek ábrázolva a Jedik olyan téren, hogy a tökéletes lovag illúziója valós élet- és személyiségbeli problémákkal vegyült, mégis... korábban Sol és Jedi-társai, míg a jelen részben Vernestra morálisan elítélhető tettével, a Rend érezhetően egy hatalmas lépéssel közelebb került a 66-os parancshoz, és szakadt el azoktól a fennkölt lovagoktól, akiket ezen éra elején láthattunk/olvashattunk. Palpatine gyilkos rendelete, amihez az út félelemmel, hazugsággal, manipulációval és megtévesztéssel van kikövezve. A Jedi Rend úgy csúszik egyre lejjebb a Sötét Oldal gyomrába, hogy észre sem veszik... Sol, majd Vernestra is azzal igazolják erkölcsileg kétséges tetteiket, hogy egy nagyobb jót tartanak szem előtt (Sol Osha, míg Vern a Rend jövőjét), mégis vakokká válnak azokra a Jediként elfogadhatatlan bűnökre, amiket elkövetnek, a "cél szentesíti az eszközt" szellemében. Yoda, Windu, Ki-Adi és a többiek képesek lettek vona kivégeztetni egy padawant, hogy mentsék a hátsójukat a Szenátus előtt. Vernestra pedig képes volt egy általa nagyra tartott Jedi, egy állítólagos barát emlékét meggyalázni, csak hogy taktikázzon a Szenátus porondján, jó színben tűnve fel előttük. Mindezt ráadásul a semmiért: hiszen pont Rayencourt aggályait igazolandó - azért telepedett a Szenátus végül a Jedi Rend nyakára, mert a sajátjaik közül került ki az a közveszélyes felelős, aki Jediket ölt és fenyegetést hozott a Galaxisra - tökéletesen beváltva a szenátor félelmeit. Itt nem is értem, miben reménykedett Vernestra. Mert ugye, egy sokat tapasztalt, 116 éves Jedi-mester már csak tudja, hogy a hazugság és a megtévesztés célravezetőek, és összeegyeztethetőek a Jedi-eszmékkel. Vagy várjunk csak... Arra is kíváncsi lennék, hogy a Nagytanács - köztük Yoda - mennyire van képben a történtekkel kapcsolatban. Mert ez nem mindegy a Jedi Rend kollektív bűnössége szempontjából. Vern állítása szerint a Nagytanács jóváhagyta a döntését. Később viszont, beszélni akar Yodával valamiről. Megfordult a fejemben (tudom, nagyon erőltetett teória következik, de eszembe jutott), hogy Vernestra a Brendokon nem csak megérezte egykori tanítványa jelenlétét, hanem, mivel nem volt rajta a sisak, olvasni is tudott a gondolataiban. Innen esetleg szuper-gyorsan kiszűrhette azt az infót, amit Qimir is tudhat: hogy "a Sith-ek mindig ketten vannak", majd ezt megoszthatta Yodával. Yoda viszont, komolyabb bizonyíték híján, a Névtelenek fenyegetéséhez hasonlóan, ezt megtartotta magának (bár később beavatta Windut). Mint ahogy a teljes szenátusi kontroll és a Jedi autonómia között is az egyensúlyra szavazok, úgy a Jedik érzelemmentessége és túlzott emocionalitása közt is ebben látnám a helyes utat. Mert az szerintem nem járható út egy Jeditől, hogy érzelemmentesen sétál végig a Jedi-társai tetemei között, és halott barátja emlékét sárba tiporva, mindenfélét összehazudozik, hogy a Szenátus kedvében járjon. Viszont az is rosszra vezet, ha az illető túl sok teret enged az érzelmeinek, és Jedi-mivoltából kivetkőzve, a saját vágyait vetíti ki "helyes út"-ként, majd a hibás döntéseit próbálja igazolni nonszensz állításokkal. Az arany középút lenne itt is a nyerő: ne legyél empátiahiányos terminátor, de azért azt se hagyd, hogy az érzelmeid vezessenek. Igen, Vernestra és Sol kettősére gondoltam a két véglet kapcsán. Bár várható volt, szerintem Sol nem érdemelte meg a halált. Nem gonoszságból, vagy rosszindulatból cselekedett anno a Brendokon, egyszerűen hibázott. Alapvetően a jó szándék (és némileg persze az önzés) vezérelték. A történtek fényében sem tartom rossz embernek. Viszont Jediként végső soron megbukott. Félelemtől vezérelve ölte meg Aniseyát, félelemtől vezérelve nem mondta el Oshának az igazságot, és saját lelkiismeretét nyugtatgatva próbált békére lelni a 16 év során úgy, hogy közben hazugságban élte az életét, és annak ártott/hazudott a szemébe leginkább, akit állítása szerint a legjobban szeretett. Mindezt úgy, hogy Osha szemében Mae-t tette felelőssé a kovenben történt tragédiáért, és 16 évig hagyta ebben a tudatban élni a lányt. Amúgy már az a szó is önmagában szembe megy a Jedi-tanokkal, amit Sol utoljára próbált kimondani, mielőtt a számára legkedvesebb személy megfojtotta. Ragaszkodás ugye... Sol szerintem ugyanúgy a halállal akart vezekelni, mint az öngyilkos Torbin, vagy az önvédelem jeleit nem mutató Kelnacca. Úgy gondolta, hogy bármilyen büntetést is szán neki Osha, megérdemli azt. Ezért nem védekezett, és a "semmi baj" kijelentéssel, már-már felhatalmazva a lányt, engedte Oshának, hogy kivégezze. Sol kapcsán szembeötlő még, hogy a halálig sem ismerte fel azt, hol is hibázott pontosan. A végsőkig balesetnek tartotta Aniseya anya halálát, és mindazon haláleseteket, amik ez után történtek, kezdve a bosziktól, a Jedi-társaiig. Pedig Sol Osha iránti megszállottságát kivonva a képletből, egész biztos, hogy teljesen máshogy alakultak volna az események. A befejezés előrevetíti Yoda aktívabb szerepét, és Vernestra felelősségét bukott tanítványa iránt. Az ismeretlen bolygón Qimir és Osha keze úgy fonódott rá közösen Sol kivéreztetett fénykardjára, ahogy kettejük sorsa is összefonódott a Sötét Oldalon. Romantikus viszonyt én egyelőre nem látok bele egyértelműen a kapcsolatukba, bár meg kell hagyni, hogy az eddigiek alapján, nagyon Kylo-Rey húrokat penget a viszonyuk. Viszont ez nekem fura lenne a mester-tanítvány (vagy tanítvány-akolitus) szerepkörben. Noha van köztük némi érzelmi jellegű tenzió, ebből még bármilyen irányba elmehetnek a folytatásban. Bár, ha eredetileg valóban Osha és Qimir csókjelenetével végződött volna az évad, ám túl korainak érezték, akkor nem sokat enged a találgatásnak, hogy mire számíthatunk kettejük kapcsán a későbbiekben. Amik még az eszembe jutottak: az aszteroida öves üldözés tetszetős volt, egyszerre hajazott az Ep2 és az Ep5 idevágó jelenetsoraira. Bazil szerintem azért szabotálta Sol hajóját, mert látta, mire készül a Jedi: a célzószámítógéppel már befogta Mae-t, így valószínűleg le akarta lőni, hogy megbénítsa és mozgásképtelenné tegye. Ezt nem akarta hagyni a kis nyomkövető hörcsög, nehogy komolyabb baja essen a lánynak, ezért tette azt, amit (hangsúlyozom, szerintem). Szinte biztos, hogy nem írtam mindenről, amiről szerettem volna -, de ez egybevág azzal, hogy még az én gondolataim is kavarognak, és emésztgetem a látottakat. Összességében, eddig elégedett vagyok a sorozattal. Nyilván vannak apróságok, amiket én máshogy csináltam volna, de ahogy egy sorozatnál, úgy itt sem reális elvárás az, hogy 100%-ban az én ízlésemhez igazodjon. Hatalmas hiba lenne nem folytatni - mert lenne mit, de mint évad, szerintem önállóan is megáll a lábán, és betölti a funkcióját: elkalauzol minket egy új érába, új karaktereket és történetet tárva elénk, esztétikusan bővítve a Star Wars univerzumát.

Azért szerintem nem pont olyan könnyen. Torbin elméjét Aniseya egymaga találta be, szimpla ígéretekkel manipulálva. Ráadásul úgy, hogy a külső szemlélők ebből semmit nem láttak - a nő valószínűleg csak az ereje egy kis százalékát használta ekkor. Torbint eleve nem nagyon kellett befolyásolni, hiszen minden vágya volt elhúzni a Brendokról. Kelnaccához viszont egy egész csoportnyi szektás egyesített hatalma kellett, akik kívülről nézve is teljesen átszellemültek. Abban nem vagyok biztos, hogy a boszik a wookiee elméjét is ugyanúgy hódították meg, mint Torbinét. Lehet, hogy erőszakkal vették át az irányítást Kelnacca felett. Szerintem a Jedi az e miatt érzett szégyentől (hogy mentálisan nem volt elég erős ellenállni a bosziknak) vezérelve vonult száműzetésbe a Khofarra.

Szerintem arra is ugyanúgy van esély, hogy a boszik a Jedikhez hasonlóan az Erő-konvergencia révén találtak rá az Erőben csomópontot jelentő, ám ekkor még élővilágilag kietlenebb Brendokra. Aztán, hogy leteszteljék az élet teremtésének lehetőségét ezen csomópont/hatalom által, először létrehozták a "brendoki yggrdrasilt"/az élet fáját, amiből végül, az Erő révén kiburjánzott a Brendok további vegetációja. Ezt a tesztet követően pedig, Aniseyáék hozzáláthattak a tényleges célhoz: Osha és Mae megteremtéséhez.

A sorozat által feltett, fontosabb kérdések jelentős részére, szerintem kellően kielégítő választ kaptunk ebben a 40 percben. Nem bánom, hogy megdőlt az utóbbi epizódok során pedzegetett elméletem, és a 3. rész visszatekintése, nem annak eredménye, hogy Sol mire írta át Osha emlékeit. Így kellően valid és jelentős maradt az az epizód is. Ez a rész sokkal inkább olyan, mint egy érme másik oldala, Osha helyett a Jedik szemszögéből mutatva be a brendoki történéseket. Remek volt az utalás a Nagy Hiperűr Katasztrófára, azonnal bevillantak az idevágó Köztársaság Fénykora regények. A konvergencia kifejtése is tetszett. Nálam más megvilágításba helyezte az Ep1-et, mert eddig nemigen tudtam hova tenni a fogalmat. Tehát, az Erő-konvergencia miatt látogattak a Jedik a Brendokra, ahol a boszik ezen hatalmat megcsapolva újra-terraformálták a bolygót (ezért vizsgálgatták a növényeket a Jedik), és megalkották az ikreket. És a konvergencia különlegességéből/ritkaságából kifolyólag, nem teremthet akárki úton-útfélen életet. Ezzel máris nem, hogy nem degradálódik le Anakin fogantatását, hanem inkább még egyedibbé tették - hiszen, ha minden igaz, őt maga az Erő teremtette. Érdekes, hogy a "kettő, mégis egy" értelmezése az Erő-diád mellett lehet akár az is, hogy Osha és Mae bár egy lenyomatot képeznek az Erőben, mégis két külön indivídum, az Erő más-más aspektusát képviselve. Továbbra is tetszik a jó-rossz megjelenítésének dualista motívuma, ami persze mindig is jellemző volt a Star Warsra a Világos- és Sötét Oldal, a Jedik és a Sith-ek, a Köztársaság és a Birodalom megközelítéseken keresztül, csak hogy néhányat említsek. A Brendokon történtekről: a Jedik felelőssége szerintem elsősorban Torbin, másodsorban Sol kapcsán említhető. Előbbi önzése, míg utóbbi emocionalitása vezetett el a kovenben látott drámához. Indara szinte végig tartotta a minta-Jedi (nem pejoratív értelemben) szerepkört, míg Kelnacca gyakorlatilag csak egy áldozat volt az események sűrűjében. Az teljesen világossá vált, hogy a Jedik nem élnek az erőszak eszközével, olyan értelemben, hogy nem erőltetik rá a hatalmukat másokra. Qui-Gon sem véletlenül mondta az Ep1-ben Obi-Wannak, hogy ők nem élhetnek a hatalmukkal, akkor sem, ha a gunganek nem állnak kötélnek a naboo-i csatát illetően. Indara hozzáállása, majd a Jedi Tanács válasza egyértelművé tett egy régi dilemmámat: hogy a Jedik nem rabolnak Erő-érzékeny gyerekeket a Galaxisban, és nem erőltetik rá a módszereiket és a nézőpontjukat idegen világokra. Legalábbis elméletben. Fura volt a bölcsebb és megfontoltabb Sol mester után egy sokkal forrófejűbb, éretlenebb, "anakinosabb" változatát látni. A jelen szálhoz képest, itt még jobban kikristályosodott az, hogy alapvetően mennyire érzelemvezérelt jelleme van, Jedi-mércével nézve talán túlságosan is. És bár úgy érzi, hogy a szívére és az Erőre hallgat Osha kapcsán, valójában ez lesz a sorozat eseményeinek origója. Ez a túlzott empátia és szentimentalizmus sajnos könnyen vihetik rossz ösvényre a Jedi-mestert a jelen szál folytatásában. Bár kétlem, hogy a Sötét Oldalra állna, mégsem érzem azt, hogy olyan magabiztosan horgonyozna a Világos Oldalon, mint pl. Indara. Indara szerintem egyértelműen a csapat legjedisebb tagja. Egy tapasztalt és bölcs mester, aki bár igyekszik helyesen cselekedni, azért merevebben követi az előírásokat és Solhoz képest sokkal kevésbé hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék. Kár, hogy ebből nem tudott sokat átadni a padawanjának, Torbinnak. És bár kevésbé enged teret érzelmeinek, mégsincs empátia híján. Éppen ezért, Osha érdekében végül mégis beleegyezik abba, hogy titkolózik a Jedi Tanács előtt, illetve csak az igazság egy szeletét tárja eléjük. Hiszen nem hazudott sem azzal az állítással, hogy Mae tüzet gyújtott, sem azzal, hogy minden szektás meghalt. Viszont részletek és kontextus nélkül nagyon messze vihet az igazságtól ennek alapján a Brendokon történtek értelmezése. Mae kapcsán nálam árnyalódott az úgymond "gonoszsága" azzal, hogy bár szándékosan gyújtotta fel a jegyzeteket, a tűz már az akarata ellenére terjedt tovább, és okozott káoszt az egész kovenben. Láthatóan pánikba esett, és valójában nem akart végezni Oshával. Az, hogy miket mondott előtte annak kapcsán, hogy ha kell, Osha életére tör, szerintem nem feltétlenül vehető szó szerint. Csak ezzel akarta kifejezni az egészségtelen ragaszkodását a testvéréhez. De az nyilvánvaló a jelenbeli újratalálkozásuk fényében, hogy a maga módján szereti Oshát, és nem akar szánt szándékkal ártani neki. Bár ugye Anakin/Vader sem akart szánt szándékkal ártani Padménak, mégis milyen "jól" végződött az a történet is... A Jedik elleni bosszúhadjárata viszont a saját szemszögéből, a maga önző, egoista módján érthető: a Jedik hívatlanul betolakodtak a bolygójukra, megölték az egyik anyját - Aniseyát, kiirtották a szekta javát, és elhurcolták a testvérét, míg őt hagyták a halálba zuhanni. Nyilván Mae tele van negatív, sötét oldali tulajdonságokkal, de szerintem az ő szemüvegén keresztül nézve, nagyon is érthető (nem helyes, de átérezhető), hogy mit miért tett, és mik a jelen motivációi. De ha mindenképpen fel akarnám őt oldozni, akkor felhozhatnám azt, hogy mivel a boszik egy személy/lélek helyett kreáltak két kislányt, ezért Mae akarata ellenére is a sötét oldali tulajdonságok megtestesítője lett, míg Osha a világos oldal szimbóluma, noha mindkettőből van egy kicsi a másikból (Yin-Yang). Így végő soron, egyik karakter sem tehet róla, hogy milyen jellembeli kártyákat osztott neki az Erő. Ahhoz képest, hogy Indara tanítványa, Torbin meglepően gyenge jellemű padawanra sikerült. Képtelen gátat szabni az érzelmeinek és vágyainak, ami végül végzetes sorsot hoz el a Brendokon élő boszik jelentős része, és később számos Jedi számára is. Illetve, Aniseya is könnyedén manipulálta az elméjét, a legegyszerűbb módon, ócska ígéretekkel. Ezzel a gyengeséggel jól rezonál az, hogy később inkább Barash-esküt tett, csak hogy ne kelljen vállalnia a tettei következményeit. Az öngyilkosság pedig ezen gyávasága megkoronázása. Minden esetre érdekes volt ilyen Jedit is megismerni. Bár láttunk már bukott (Dooku), és megbicsakló (Barriss) Jediket, Torbin a maga módján gazdagította ezen listát. Ugye azért, mert valaki Jedi, még nem lesz automatikusan erős jellem is. Aniseya fekete varázslata nagyon hajazott Talzin teleportációjára, bár ő azért gyorsabban kivitelezte. Szerintem az anya szándékai teljesen őszinték voltak, ahogy Solnak is mondta. Csak szabadságot akart Oshának, ez már a 3. részből is lejött. Aniseya anya-gyermek páros élt meg kettejük kapcsolatában, nem valami szektás prófácia kifacsart beteljesedését. Az anyai ösztönei elnyomták a vallási fanatizmusát. De mivel Koril és a boszik jelentős többsége nem értett ezzel egyett, ezért el akarta teleportálni a lányt, mondjuk a Jedik hajójára, akik aztán útra kelnek vele a Galaxisban. Ezt értette félre nagyon súlyosan Sol, és szabott teljesen más medret az események folyásának. Kelnacca akciójeleneteit szinte pislogás nélkül néztem. Végre! Megkaptam a wookiee Jedimet harci üzemmódban! Még ha a rossz oldalon is állt. Igaz, önibáján kívül. De akkor is menő volt, nekem nagyon kellett egy ilyen jelenetsor. Sajnáltam, hogy nem kaptunk egy Qimir vs. Kelnacca párbajt az 5. részben (mondjuk ott párbajhiányra nem lehet kritikám), bár a wookiee testhelyzete alapján, talán nem is volt ott harc. Viszont, most kárpótoltak. Nekem eleve tetszik ez a tipikus wookiee vehemencia, és harci hév, amit jó volt végre Jedi-technikákkal ötvözve is látni (no offense Gungi - ő mégsem egy kifejlett wookiee Jedi, hanem egy gyerek padawan volt). Erős tudata lehetett Kelnaccának, ha egy csoportnyi boszi kellett hozzá, hogy megtörjék és irányítsák. Indara hatalmát és Erőben való jártasságát amúgy jól szimbolizálta azt, hogy egymaga átvette a gyeplőt egy maroknyi boszorkánytól. Az, hogy a boszik meghaltak, szerintem szimpla önvédelem volt. Indarát azért sem érzem hibásnak ebben, mert valószínűleg nem tudhatta, hogy halálos végkimenetelű lesz a kapcsolat megszakítása. Másrészt, a boszik törtek Kelnacca, rajta keresztül pedig Sol és Torbin életére, így a nő csupán a halálos veszélyben lévő társait védelmezte. Igazából, ez egy elég szövevényes ok-okozatni összefüggés. Bár Sol és Torbin nagyot hibáztak a Jedi oldalról, a boszorkányok harcvágya, provokációja és Koril általi befolyásoltsága erősebben nyomja annak a bizonyos mérlegnek a serpenyőjét, ha azt keressük, ki is volt a valódi "hibás" a Brendokon. Szerintem. Amúgy, így utólag nézve, a Sith érintettségére nem volt feltétlenül szükség, így ennek kimaradásával sem érzek gondot, ami ezt a részt illeti. Szájbarágás nélkül is érthető az, hogy Qimir valamikor, valahogy a 16 év során találkozott Mae-vel, akiben megérezte a sötét vágyakat, majd a bosszú eszközét felajánlva az oldalára csábította, mint akolitust. Így egy huszárvágással megoldódott annak a kérdése is, hogy miért tesztelgette 16 évig a lányt Qimir: nem tesztelgette. Valószínűleg az 1. epizód előtt nem sokkal találkoztak először. Ettől függetlenül, remélem, hogy az utolsó részből a Sith-ek kapcsán is helyére kerülnek azok a bizonyos kirakósok.

Acolyte 6. rész Osha - Qimir párhuzam/kontraszt Qimir - Kylo párhuzam

Én a lány harci képességeire gondoltam. Indarát egy gerinctelen trükkel ölte meg, 1 az 1 elleni küzdelemben viszont a Jedi-mester már-már játszadozott vele (Solról nem is beszélve). Torbinnak pedig még az Erő-pajzsán sem tudott áthatolni. Plusz Jecki is elég szépen helyben hagyta őt a Khofaron. Maul vele szemben egyszerre harcolt egy Jedi-mesterrel és tanítványával, és csaknem mindkettővel sikerült harcban végeznie, nem csak Qui-Gonnal. De az Ep1 eseményei előtt a twi'lek padawant, Eldra Kaitist is 1 az 1 elleni harcban ölte meg (persze a lány nem volt egy szinten Indarával vagy Torbinnal). Erős túlzásnak tartom, hogy egy nyolcéves kislányt fel kéne kötni. Szerintem senki nem születik gonosznak, ráadásul egy gyerek jelleme még formálható. De ami még fontosabb: nem ismerjük a teljes igazságot a Brendokon történtek kapcsán. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy a Jedik az Erővel átmosták Osha agyát, és csak azt láttuk a 3. részben, ahogy ő emlékszik az eseményekre. Nem azt mondom, hogy Mae ártatlan lenne (akárhonnan nézzük: felelős két Jedi haláláért, és közvetve még néhányért), de pakliban van, hogy a teljes sztorit megismerve érthetőbbé válnak a motivációi, és árnyalódik a karaktere. *** Amik még felmerültek bennem az újranézés során, és az értékelésemben nem írtam róluk: Vernestra képes olvasni az Erő-visszhangokban (pszichometria), hasonlóan Cal Kestishez, Quinlan Voshoz, Ahsokához és Reyhez? A Khofaron tett erdős sétája nagyon erre utal, amikor a holttestek között ballagva "hallja" a közelmúltban történtek egy részét. Ami viszont még furcsább, hogy miért nem közölte Moggal a benyomásait? Nevezetesen azt, hogy a nagy hatalmú bukott Jedi a tanítványa volt (már persze ha így van, de szerintem Qimir hegeit elnézve sanszos). Helyette, hagyja a bizonytalanság homályában tapogatózni a srácot, ezzel együtt Jedi-társait. Sőt, hogy Solra terelődjön a gyanú. Pedig lászik rajta, hogy többet tud, mint amennyit megoszt. A bizalmatlanság és titkolózás már ekkor is jelen volt a Jedik soraiban? Bár Yoda és a Névtelenek esete kapcsán ezen sem lepődnék meg. Aztán persze lehet, hogy nem ő volt Qimir Jedi-mestere, ebben az esetben tárgytalan a felvetésem. A másik érdekesség, hogy Sol mester miért szabotálta szándékosan Mae-t a kábítással, pont az előtt, hogy a lány bejelentkezhetett volna a Jediknél a pilótafülkében? Majd a Jedik hívását kikapcsolta a férfi, és a hiperűrbe ugrott, elkerülve Vernestráékat. Mintha nem is akarná, hogy a Jedik tudomására jusson az ügy - legalábbis egyelőre. Ellenkező esetben legalább felvette volna a kapcsolatot társaival. Nem is az, hogy órákat kellett volna várnia a segítségre (amúgy konkrétan 1 másodpercet, bár ezt nem tudhatta), de direkt kinyomta őket a kommon, hogy a saját feje után menjen. Remélem, hogy a történetírási szempontok (Solt mindenképp meg kell ölni, és a Jedik nem vághatják le a Sith-ek érintettségét) mellett ennek in-universe is lesz értelme a folytatásban.

Acolyte 6. rész spoiler

Lehet, hogy Qimirnak az egyik lány is elég a Diád hatalmának elsajátításához - legalábbis a férfi hiheti ezt. Plagueis is megpróbál majd Erő-diádot alkotni Sidiousszal, ahogy utóbbi is Vaderrel, bár mindkét próbálkozás kudarccal zárul. Palpatine azt mondja az Ep9-ben, hogy a Rey és Ben közti Diádra generációk óta nem volt példa. Talán épp Osha és Mae óta. A másik opció, hogy miért nyírta volna ki simán Mae-t, a fontossági sorrend: hogy hatalom ide vagy oda, az Idegen nem akarta a lebukást kockáztatni azzal, hogy életben hagyja Mae-t, aki aztán kritikus dolgokat tálalhat ki a Jediknek. Ezért különlegessége ellenére is képes lett volna megölni őt. Érdekes, hogy Osha esetében úgy tűnik, nem tart ettől a veszélytől. Nem, hogy az arcát nem takarja el a lány előtt, de mást se nagyon. Persze a Khofaron történtek után értelmét vesztette az identitásának álcázása a még életben lévő érintettek (Osha, Mae, Sol) előtt. Bár az furcsa, hogy Sol érintettsége ellenére, Qimir nem töri össze magát annak érdekében, hogy levadássza és elhallgattassa a Jedi-mestert (aki csak kis híján kerülte el az érkező Vernestrát), inkább otthon fürdőzik a bolygóján. Nem tudjuk, hogy az Idegen tényleg ennyi ideig tanította-e Mae-t. Ha nem, az belerondít abba az elméletbe, hogy Qimir mentette meg kislányként a Brendokon. Ha pedig igen, 16 éven keresztül tesztelgetni valakit minimum furcsa. Bár Palpatine is folyamatosan tesztelgette Vadert. Ennek ellenére, Mae harci képességei nem mutatják 16 évnyi Sith-képzés eredményét. Az alkujuk kapcsán az tűnik kézenfekvőnek, hogy Qimir a bosszú ígéretével csábította az oldalára Mae-t, aki cserébe a férfi tanítványa lesz.

Az Erő-diád állhat a háttérben. Ezért is beszélhetett Qimir a "Power of Two"-ról, ami elég erős utalás Palpatine Ep9-es szavaira. Annak, hogy boszik az Erő által megteremtették a Oshát és Mae-t, szerintem kapcsolatban kell állnia a Sith-tek "munkásságával". Ha ismeri a lány származását, akkor a teremtése okán láthatta különlegességét. A bosszú ígéretével aztán a Sötét Oldal bűvkörébe vonta (már gyerekként is Mae tűnt az erre hajlamosabbnak - bár kérdés, erről Qimir mennyit tudott), hogy aztán "saját képére" formálja, megpróbálva kiaknázni a Kettő Hatalmát/Erejét. Nem hiszem, hogy a harci, vagy mentális képességei miatt tűnt volna ki, hiszen a férfi konkrétan kimondja Mae-nek, hogy "mindig is gyenge voltál".

Lazább és nyugisabb részt kaptunk, de az előző rész intenzivitása után ez nem lepett meg. A rejtélyek halmozódnak, de szerencsére válaszokat is kapunk. Ez az ismeretlen bolygó kísértetiesen hasonlít az Ahch-to-ra, viszont nem jobban, mint a Jakku a Tatooine-ra. Bőven lehet, hogy két külön világról van szó. In-universe okokból jobban örülnék ennek. Plusz, milyen misztikumot akarnak növelni azzal a készítők, hogy nem nevezik nevén az adott világot? Szerintem az itt játszódó jelenetek voltak a rész legerősebbjei, az Osha-Qimir párbeszédeket én kellően hatásosnak éreztem. Az Idegen igen gyorsan roppant érdekes és egyedi figurává nőtte ki magát az előző részben látott kíméletlen Jedi-mészárosból. Míg utóbbi Maul és Vader agresszivitását tükrözte, addig ez a most látott kimért nyugalma és hűvössége Dookut idézte. Manipuláció tekintetében lazán felveszi a versenyt az öreg Sheevvel. Megismeri kiszemeltje vágyait és gyengeségeit, amit aztán megpróbál saját előnyére kiaknázni, és végzetes bűvkörébe vonni az illetőt. Könnyedén álcázza magát a Jedik előtt, és elhomályosítja az érzékeiket. De a magát védtelennek és sebezhetetlennek mutató "préda" szerepéről is Palpatine-t juttatta eszembe. Az Oshát irányzó, a címben is szereplő "tanítás/megrontás"-a pedig hasonló húrokat pendített meg, mint Kylo ilyen irányú kísérlete Rey felé az Ep8-ban. Szóval mondhatjuk, hogy Qimir jellemében minden későbbi Sith-ből van egy kicsi (még ha Kylo technikailag nem is volt az). Talán az említett Qimir és Kylo párhuzam miatt, de van egy olyan érzésem, hogy a férfi az igazat (vagy féligazat) mondja a lánynak, és nem próbálja hazugságokkal befolyásolni. Osha kapcsán kiderült, hogy bár magától távozott a Rendből, valójában azért, mert elbukott. Ez megannyi elfojtott harag és gyűlölet eredője lehet. Bár a lányt egy empítikus és kedves személynek ismertük meg, benne is ott rejtőzik a sötétség, mint mindenkiben - ezt akarja előhozni belőle Qimir, amivel sokkal inkább magához láncolhatja, mint Mae-t - aki a jelek szerint nem vágyott többre a szimpla bosszúnál, és a testvérével való újratalálkozásra. Oshát az billentheti át a Sötét Oldalra, ha teljes valójában megismeri a Brendokon történteket. A rész elején, a visszatekintésben is kihangsúlyozták az utalást, hogy a Jedik "agymosást" hajtottak végre Oshán. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem átvitt értelemben, hanem szó szerint az Erő segítségével - valószínűleg Sol vezetése által. Erre utalhat az is, hogy Sol kvázi elszólta magát, amikor arról beszélt, hogy Khofaron történtek hatására, megint megkísértette az, ami régen (a Sötét Oldal)... hiszen a Khofaron majdnem gyűlöletből/bosszúból végezte ki Qimirt. A múltban, a Brendokon pedig talán félelmből manipulálta Osha elméjét, majd hazudott a történtekről a többi Jedinek. Gyűlölet, bosszú, félelem, manipuláció, hazugság... nem éppen Jedis ismérvek. Sol kapcsán egyre jobban kiviláglik az, hogy bár alapvetően remek Jedi, mégis olyan tulajdonságokkal bír, amik egyszerre teszik emberibbé, mégis érzelmileg sebezhetőbbé egy átlag Jedihez képest. Oké, Vernestra nyilván sok halált látott a 116 éve során, de már-már rezzenéstelen arccal sétált végig Jecki, Yord, és a többiek holtteste között az erdőben. Ami Jedi-szempontból nem túl meglepő, hisz őket arra nevelik, hogy örvendjenek annak, ha valaki eggyé válik az Erővel, míg az érzelmi kötődés tabu. Sol viszont... az ő arcán órákkal a történtek után is ott ült a félelem, a harag, a kétségbeesés, a tanácstalanság és a tehetetlen frusztráció elegye. Bár ilyen-olyan mértékben minden Jediben ott van a Sötét Oldal, de ezen vonalon elindulva nem lehetetlen Sol későbbi bűnbak szerepe. Hogy arra fussanak ki az események, hogy bár a maga szemszögéből helyt fog állni a Világos Oldal képviselőjeként (ehhez nem sok kétségem fér), viszont a külsős Jedik számára minden arra utal majd, hogy "a tehetséges Jedi-mester a Sötét Oldal befolyása alatt ámokfutást rendezett". A Sith érintettsége pedig kikerülhet a képből, a következő száz évre hamis biztonságérzetbe ringatva a Jedi Rendet. Tetszett, hogy bár segítséggel, de Sol végül rájött Mae kilétére, és szerencsére azt is megmagyarázták, hogy miért nem érezte meg őt egyből: "Ha nagyon akarunk valamit, az elhomályosítja az elmét". Sol nagyon azt akarta hinni, hogy Osha van vele a hajón, ahogy száz év múlva, a Jedik is nagyon azt akarják majd hinni, hogy a főkancellár nem lehet rossz ember, vagy azt, hogy a Sith-ek kihaltak. Ez az elfogult hit olyan szinten befolyásolta az érzékeiket, hogy nem láttak rá a valós szándékokra. Vernestra és a Jedik szála bemutatta, hogy már ekkoriban elkezdődött a Szenátus hatalmának kiterjesztése, a Jedikre telepedésük folyamata. Újabb remek kapocs a PT-hez. Apránként, szinte észrevétlenül szökken szárba ez is: míg nem a Jedik már kb. a Szenátus kifutófiúi lesznek, minimális releváns önálló fennhatósággal. A miriali fénykard-ostorát jó volt élőszereplős formában is látni, még ha csak rövid időre is. Azt nem zárom ki, hogy az ő tanítványa lehetett Qimir, aki ki akart törtni a Jedik korlátozásai közül, és önmaga lenni, szabadon használva az Erőt (így a Sötét Oldalt is). Ám a mesterével való párbajt követően kapott a hátára egy nem túl elegáns fényostorcsapást. Vern elmélázó tekintete is utalhat arra, hogy sejti: egykori tanítványa állhat a mészárlás mögött - felismerve a hatalmát, tehetségét és stílusát a hátrahagyott hullákból. Egyébként nagyon bizarr volt a holttestek látványa, főleg Jackié, aki előtt még fényes jövő állhatott volna... A rész végi átkötés ügyes volt a következő flashback felvezetéseként: míg Sol Mae-nek, addig a sisak általi "Erő-megtisztulás" Oshának meséli majd el, mi is történt valójában a Brendokon 16 évvel korábban. A sorozat egyik, ha nem a legfontosabb része várható!

Igen, ez az egyetlen, ami számomra is gyengíti a teóriát, mert 16 év nem kevés idő az akolitusi szerepkörben. De lehet, hogy Qimir olyan szinten különlegesnek tartotta Mae-t a Brendokon látottak alapján, hogy ennyi időt szánt a tesztelésére/képzésére, és a tökéletes alkalomra várt, hogy átvegye a mestere helyét. Ebből mondjuk következik az a kérdés is, hogy Qimir mestere (már ha tényleg van neki), miért tűrte el ennyi ideig tétlenül a tanítványa akolitusának a létezését. Darth Sidious elég gyorsan halálra ítélte Ventresst Dooku által, amint a nő hatalma átlépett egy bizonyos határt. De lehet - sőt valószínű - hogy ennél többről lesz szó. Én úgy képzelem, hogy ezer éven keresztül folyamatosan gyarapították a tudásukat és hatalmukat, a tökéletes alkalomra várva, amikor nem csak megtizedelhetik a Jediket, hanem ténylegesen kiirthatják őket. E közben igyekeztek beszivárogni azokba a politikai szférákba, ahonnan belülről gyengíthették a Rendet. A Nihil konfliktus idején inkább külső ellenségként, Nihil szövetségesként tűnhettek volna fel (noha már ekkor is volt egy-két sáros személy a Szenátusban), viszont a Köztársaság és a Jedi Rend között ekkor még nagyobb volt a harmónia és egyenrangúság, plusz a közvélemény is inkább tisztelte/csodálta a Világos Oldal lovagjait. A Sith szemszögéből ez az időszak még korai lehetett, hogy felfedjék magukat. Nekem annyi a gondom ezzel, hogy az eddigi 5 rész alapján egyértelműen Osha karaktere a jó/világos oldali (akiben jelen van némi sötétség), míg Mae karaktere a rossz/sötét oldali (akiben jelen van némi világosság). A két karaktert amúgy is jellemző Yin Yang mintájára. Persze elképzelhető, de nekem mostani ismereteink szerint erőltetett lenne kettejük "póluscseréje". Osha kapcsán mondjuk el tudom képzelni azt, hogy a Sötét Oldalhoz fordul, miután megtudja a teljes igazságot annak kapcsán, amit a Jedik eltitkoltak előle - amit ugye Sol majd "megmagyaráz". És lehet, hogy a két testvér sötét oldali csatájából kikerült győztes lesz az új Sith-tanítvány. Azt sem ártana tudni, hogy Osha pontosan miért is hagyta el a Jedi Rendet (illetve tiltakozott ellene némely Jedi-mester).

Ez a rész büntetett rendesen, minden téren. Nálam egyértelműen a sorozat eddigi legjobb darabja. Amilyen rövid, olyan tömény az epizód a maga fél órájával. Mert itt aztán kíméletlenül zajlottak az események... Számítottam rá, hogy a Sith-tel találkozó Jedik előbb-utóbb elhullanak majd, mintegy a sírba víve az ellenlábas Erő-használók visszatérésének tényét, de ez a kaliberű intenzív mészárlás így is meglepően sok(k) volt. Tetszik az az elmélet, hogy a Sith képes beférkőzni a Jedik elméjébe, összezavarva és mentálisan is meggyengítve vagy uralva őket, amitől könnyebb prédát jelentenek az amúgy is brutális harcra edzett Sith-nek. Ezzel mellesleg Palpatine irodai vérengzése is új dimenziót kapna az Ep3-ban, ahol ugye elég könnyedén hidegre tett kapásból három Jedi-mestert. Itt is hasonlót láthatunk Qimirtól, aki magabiztosan tombol a láthatóan nem képzetlen, de meglepett és összezavart Jedik között. Az a 2 Jedi 1 fénykardon kivégzés nagyon kegyetlenre, ugyanakkor (vagy éppen ezért) emlékeztesre sikerült. A párbajok koreográfiáját is dicséret illeti, hiszen tökéletesen megidézte a PT gyorsabb, vadabb, látványosabb összecsapásait. Az erdőre telepedő sötétség remekül szimbolizálta a Jedikre telepedő Sith árnyát, ami ellen bár fel-felvillantak a világosságot jelentő fénykardok, elűzni nem tudták. Osha eszmélése amúgy baromi hangulatos nyitány lett a holtan talált Jedivel, majd a távolból hallatszó fénykardok csattogásának baljós zajával. Qimir Erő-lökése kellően brutálisra sikerült, hiszen a Jedi-csoport egyes tagjai és Osha meglepően távolra repültek egymástól. Sol képzettsége ismét megmutatkozott, amikor egy az egy ellen is felvette a harcot Qimir ellen, aki korábban egyszerre maradt talpon 3-4 Jedi ellen, majd gyűrte le őket. Kíváncsi vagyok, mi is Sol bűne/sötétsége, amire Qimir is utalt. Mert láthatóan gyötri valami, akárcsak Torbint, de állítása szerint "már megbékélt vele". Azt tudom elképzelni, hogy anno a Brendokon nem pont úgy történtek a dolgok, ahogy annak szemtanúi lehettünk a 3. részben - így az az elméletem is egyre kevésbé áll szilárd lábakon, hogy nem húznának fel egy egész epizódot egy kamu vagy féligaz flashbackre. Lehet, hogy Sol és Jedi-társai megérezték a két gyermekben rejlő hatalmas Erő-potenciált/veszélyt, ezért mindenképpen tanítani akarták őket, hogy a "saját képükre" formálják őket, ami a Jedi-tanok követésében nyilvánul meg. Így minimalizálhatták az általuk képviselt fenyegetést. De a boszik nem akartak megválni a két kislánytól, akik fogantatásuk révén is különlegesek, valószínűleg egy élő Erő-diádot alkotva. Ezért kerültek a Jedik halálos összetűzésbe a szektásokkal (és erre utalhatott Mae is Indarának, amikor azt cáfolta, hogy a Jedik nem támadnak fegyvertelenekre), aminek vége a 3. részben látott tetemtenger lett. Az eseményeket eltusolandó pedig a Jedik - talán éppen maga Sol kezdeményezésével - az Erővel módosították a kis Osha tudatát és emlékeit, hogy úgy emlékezzen a történtekre, hogy az ne okozzon neki traumát, és később gond nélkül Jedivé válhasson. Ám mivel Mae-t halottnak hitték, ezért az ő emlékei sértetlenek maradtak - és valójában ezért gyűlöli a Jediket: mert szétzilálták a családját, elválasztották Oshától, és még manipulálták is a testvérét, hazudva neki a történtektől. Ezért utalhatott rá Qimir, hogy hozzá hasonlóan Sol is elrejti az igazi arcát a tanítványa előtt. És honnan tudhatott minderről Qimir? Szinte biztos, hogy ő is ott volt annak idején a Brendokon, hogy a Sith célok miatt a boszorkány szektát monitorozza. Ezzel azt feltételezem, hogy a boszik összejátszottak a Sith-tel, vagy utóbbi legalábbis kihasználta őket. Qimir pedig megtalálta a lezuhant Mae-t, és érezve a benne rejlő lehetőségeket, maga mellé vette, mint akolitus, majd tanítani kezdte. Ez ráadásul Mae 1. részben megkezdett bosszúját is nagyban indokolná. Nálam legalábbis így áll össze jelenleg a sztori. Aztán lehet, hogy a következő részben máris rám cáfolnak. Qimir, mint Sith gondolata tőlem eleinte távol állt (csak egy oppurtunistának gondoltam, aki saját kedve szerint lavíroz a Galaxisban), de aztán a jelek egyre egyértelműbben mutattak felé, mint a megtévesztés fegyverével tökéletesen operáló Sith, akik akár négy Jedi szemébe is képes hitelesen azt hazudni, hogy ő csak egy szerencsétlen, szánalmas senki. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlétét is lazán leplezte egy Jedi-templom szomszédságában. Viszont továbbra sem vagyok biztos benne, hogy Qimir pontosan ki is, és mik a céljai. Mint az előzményfilmeket felvezető sorozat, azt várnám, hogy Qimir valamilyen formában a Plagueis-Palpatine páros egyfajta őse. Egy a Sith-ek ügye (a Nagy Terv) iránt elkötelezett személy, akinek volt/van egy Sith-mestere, és egy akolitus képében keres magának új tanítványt, hogy folytatódjon a Sith-ek "vérvonala", amely egyre több tudást halmoz fel az idő előrehaladtával. Ez a vérvonal egy generációs láncolat, ami Darth Bane - a Kettő Szabályának atyjától egészen Palpatine-ig tart. Legalábbis elméletben, mert a Kánonban ez még egyáltalán nem tuti. És ez utóbbi lehetőség az, ami aggaszt engem, illetve egyáltalán nem tetszene: ha kiderülne, hogy Qimir csak egy hataloméhes Erő-érzékeny, aki megtanulta használni az Erőt a Galaxis egy távoli szegletében (lásd: 1. rész nyitószöveg), kivéreztetett egy fénykardot, és az ilyen-olyan tanokat magáévá téve (pl. holokronokból), önkényesen Sith-nek kiáltotta ki magát. Akkor a Maul/Savage pároshoz hasonlóan, ő is egy a Kettőn kívüli Sith lenne. Vagy Bane Sith-vonala egyszer már kihalt, Qimir pedig az, aki feltámasztja a rendjüket? Ez azért nem tetszene, mert súlyát vesztené az Ep9-ben bevégzett Sith Rend katarzisa... hiszen, utána kis túlzással minden jöttment (persze kellően alkalmas Erő-használó) feltámaszthatná a Sith Rendet, a maga szabályai/tanai szerint. A Qimir-Sol párbeszédből nekem azt jött le, hogy a fickó nem egy hithű Sith, sokkal inkább egy olyan illető, aki a maga vadállat módján, szabadon akarja használni az Erőt (a Sötét Oldalt), ám mivel tudja, hogy a szabálykövető Jedik ezt nem néznék jó szemmel, ki kell vonnia őket a forgalomból, hogy kedve szerint terrorizálhassa a Galaxist. Amit nem tudok hova tenni a Jedik viselkedése kapcsán, hogy egyikükben sem merült fel az, hogy a Maszkos egy Sith lenne. Sol még akkor sem utal erre, amikor a vörös fénykardos, sötét oldali, képzett Erő-használó minden erőfeszítés nélkül elseper több, mint féltucat Jedit. Sőt, még rá is kérdez, hogy "mi vagy te?". Már-már Qui-Gon Jinn ellenpólusa, aki ennyi alapján egyből rávágta Maulra, hogy "nem lehetett más, csak egy Sith". Persze lehet, hogy a Jedi-tanok annyira súlykolják a növendékekbe a Sith Rend kihalását, hogy az újabb Jedik-generációk egyre elképzelhetetlenebbek tartják a visszatérésüket (lásd: Ki-Adi Mundi vagy Mace Windu), kivéve az elszánt Prófácia-hívőket, mint Qui-Gon. Bár azt még így is kérdőjel, hogy Yoda honnan veszi majd azt, hogy a Sith-ek csak ketten lehetnek: egy mester és egy tanítvány. Osha és Mae helycseréje érdekes fejlemény... Mae célja mi lehet a hajószerzésen kívül? Qimir egyértelműen végezni akar vele, most már főleg, hogy ismeri az identitását. A Jedik sem hiszem, hogy visszafogadnák a bűnei tükrében. Ha Sol megölésével remél megváltást a Sith-nél, arra már lett volna alkalma. Sol kapcsán: nem tudom, mennyire gyorsan fog leesni a Jedinek, hogy Mae nem Osha (Bazilt valószínűleg nem véletlen mutatják, aki szag alapján fogja tudni megkülönböztetni Mae-t Oshától). Mert Qimir a kisboltban elég gyorsan levágta Osháról, hogy nem a tanítványa. Bár Sol nyilván brutális érzelmi hatásoknak volt kitéve egyetlen éjszaka alatt, amik még a legprofibb Jediket (mint amilyen ő) is megedzik... meghalt a tanítványa, a barátja, fél tucat Jedi-társa, kis híján ő és a védence/ex-padawanja Osha is, és a Jedi Rendnek fogalma sincs a fenyegetés léptékéről. Plusz a brendoki múlt szellemei sem hagyhatják nyugton. Azt már 100%-os bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy Sol is el fog halálozni a sorozatban, de sajnos, a Kánont nézve ennek "így kell lennie". Nem maradhat hírmondója a Sith-ek létezésének... Kicsit sajnálom, hogy a Jedik sorsát sokszor a saját szabályaik pecsételik meg, amire (sajnos jogosan) Qimir is utalt... hiszen, bár Solt egyértelműen elragadták a negatív érzelmei, de egy közveszélyes, brutális, terroristától szabadította volna meg a Galaxist, aki amúgy nem volt fegyvertelen. Ahogy Palpatine sem az Ep6-ban. A fénykard hiánya nem jelent fegyvertelenséget, hiszen ott az Erő. Ám, mivel Sol életben hagyta Qimirt (aki nem volt fegyvertelen, mert ugye Yord nyakát is puszta kézzel törte ki - és ki tudja, milyen kapcsolatot ápol az Erő-villámok megidézésével), valószínűleg a saját sorsát, a Galaxis számos lakójának sorsát, és a Jedi Rend sorsát is megpecsételte, amennyiben Qimir valóban egyenes ágon elvezet minket Palpatine-ig. A halálesetek kapcsán ki kell emelnem Jeckit, aki engem (kövezzetek meg), sokkal jobban megrendített, mint Yord. Szinte biztos voltam benne, hogy legalább az utolsó részig életben marad. Bár Yorddal sem volt problémám, néha szükségtelenül makacs és akadékoskodó volt, bevallom, én nem hype-olódtam úgy rá, mint Ti. Jecki viszont a Jedi-tanokba vetett hit, a mestere iránti hűség, és az ártatlan naivitás és tisztaság szimbóluma volt, aki kiváltképp nem érdemelte volna meg ezt a sorsot (nyilván a többi Jedi sem). Dühítő volt látni, ahogy lelkességét három szúrás formájában törte le Qimir... Ékes példája annak, hogy emészti el a Sith-ek árnya a Jedik fényét. A két-fénykardos akciója pedig szívderítő utalás volt Ahsokára. Sajnálom, hogy Solnak hátra kellett hagynia a holttesteket, így egy Jedi sem részesülhetett tisztességes szertartásban. Elnézést, ha csapongó és sokat rizsázó voltam, bár aki végigolvassa, az valószínűleg már úgyis megszokta. Pedig mindig úgy ülök le, hogy írok egy-két tömörebb mondatot, de még kavarognak a gondolataim, és a magam számára is összegezni próbáltam őket. Természetesen várós a folytatás, mind a végkifejlet, mind a brendoki események pontos összképe miatt.

Igen, Qui-Gon egyértelműen szentül hitt a Próféciában, amiből következhet a Sith-ek szerepe, de nem kizárólagosan. Én csupán ezért furcsállom a mester magabiztosságát az Ep1-ben. Mert, ha Qui-Gon nem egy elvakult Prófécia-hívő, és hajlik az ésszerűbb érvekre is, akkor saját nézeteitől függetlenül fenn kéne tartani annak lehetőségét, hogy a vörös fénykardos zabrak, akivel a Tatooine-on találkozott csak egy renegát szekta tagja. Vagy esetleg egy Sötét Oldalra tért Jedi, aki kivéreztette a fénykardját. De nem, minden kétséget kizáróan egy Sith, akik a Jedi Rend szerint, egy millennium óta kihaltak. A tojásos Prófécia idézet pedig szerintem (a Köztársaság Fénykora 1-2. fázisa alapján) egyértelműen a Névtelenekre utal.

Sajnálom, hogy Kelnacca ennyi volt, (mondjuk így világos, miért nem Burryagát szerepeltették - nem akarták őt megölni). Szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, mint felnőtt wookiee Jediből, még ha a szerepe a halálát kívánta is meg. Értem, hogy a thiller jegyében, a rejtélyesség fokozása érdekében nem mutatták a halálát, de egy harcjelenet a Sith-tel (ugyanis szerintem nem nagy misztikum, hogy ő ölte-e meg) adta volna magát.

Kíváncsi vagyok, miért fogja olyan magabiztosan úgy gondolni 100 évvel később Ki-Adi, hogy a Sith-ek visszatérése képtelenség, mondván egy évezrede kihaltak. Itt ha érintőlegesen is, de része az eseményeknek, így minimum a lehetőségtől nem kéne elzárkóznia a jövőben, hogy a Jedik ősi ellenlábasai fennmaradtak/visszatértek. Mivel nincs még itt a nagy felfedés pillanata, a Sith valószínűleg úgy keveri majd a lapokat, hogy a gyanú elterelődjön róluk, talán épp egy renegát szektára, amire ebben a részben is utaltak. Szerintem nem feltétlenül kell minden Jedinek elhaláloznia, akik itt találkoznak a Sith-tel. Sőt... valamiért kockáztatják a korai lebukást - és kétlem, hogy mindezt csak egy teszt kedvéért Mae számára. Talán épp az a céljuk, hogy kétségeket ültessenek el a Jedikben, megosztva a Rendet, hogy elkezdődjön a bukásuk hosszas folyamata. Ami még kérdéses az Ep1 fényében, hogy Qui-Gon miért állítja Maulról, hogy az az egyetlen konklúziója, hogy nem lehetett más, csak egy Sith Nagyúr. A jelek szerint mások is harcoltak a Jedikhez hasonlóan (a nyitószövegből kiderül, hogy a galaxis sötét zugaiban néhányan megtanulták használni az Erőt), így nem feltétlenül kellett volna arra a következtetésre jutnia, hogy Maul egy Sith.

Asszem ez is sokaknál kiveri majd a biztosítékot.

Remélem, hogy egy Sith-tanítvány hatalomátvételét nem intézik el off-screen. Kihagyott ziccer lenne.