Darth Sky

Bár már eltelt pár nap és jó néhányszor láttam a részt, még mindig nehéz összeszedni a gondolataimat és átfogó véleményt írnom róla. Rengeteg jó hsz született, és alaposan kiveséztetek a dolgokat a korábbi oldalakon, így sok újat valószínűleg nem fogok tudni hozzátenni. De azért én is kiírom magamból az élményt, hátha az segít ennek az igen tömény epizódnak a megemésztésében. Akit a rövid és tömör véleményem érdekel: nagyon tetszett, jöhet a finálé! Akit kicsit részletesebben: Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a Star Wars történelmének újabb, jelentős mérföldkövéhez érkeztünk. Úgy történeti, mint technikai szempontból. Évekkel korábban, a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy mindez lehetséges. Ma viszont már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a készítőknek csak a csillagos ég szabhat határt (vagy az se) . A médiumok közti mezsgyék nem csak elmosódtak, hanem gyakorlatilag megszűntek. Egy képregényben, vagy animációs sorozatban debütáló karakterből ugyanúgy mernek és ami fontosabb, képesek 'sztárt' csinálni az élőszereplős képernyőn, ami szerintem baromi izgalmas. Nekem nagyon tetszik ez a tendencia, mert egyre szorosabbra fűzik általa az ilyen-olyan médiumok közti kapcsolatot. Ami révén még egységesebbnek érződik ez az univerzum. A készítők nem akarnak megfelelni a különféle SW-rajongó táboroknak (OT-fan, PT-fan, ST-fan, TCW-fan, és ezek permutációi). Hanem, egyetlen nagy egészként tekintenek a Star Warsra, és ennek szellemében építkeznek. Ami rendkívül szerencsés. Nagyon tetszik, hogy egyszerre jelen lehetnek a különféle érák elemei, növelve ezzel a kohéziót, és azt plántálva a nézőkbe, hogy a PT-OT-ST stb. nem csak, hogy békében megférnek egymás mellett, hanem remekül kiegészítik egymást. A másik dolog, ami miatt kedvezőnek tartom ezt az irányt az az, hogy képesek növelni az érdeklődést a nem-élőszereplős médiumok iránt. Tehát, nincs az, hogy XY azért nem kerülhet bele adott sorozatba/filmbe, mert vannak, akik csak az élőszereplős alkotások irányába hajlandóak nyitni. Csak egy példa: az egyik kollégám átlagos SW fogyasztónak mondható. Csak a filmeket és ezt a sorozatot ismeri (meg egy-két baromi régi Legendák regényt). És ezen rész után megkérdezte Ahsokára utalva, hogy "Ki volt az a csaj?" Miután nagy vonalakban elmagyaráztam neki, a beszélgetésünk végére azt mondta a TCW kapcsán, hogy "Lehet, hogy elkezdem nézni." Tehát, a helyett, hogy Filoniék kihagynának bizonyos elemeket, arra a félelemre alapozva, hogy egy nem-fan néző hogy fogja tudni értelmezni a látottakat, inkább megpróbálják bevonzani őt a szélesebb SW univerzumba. Ez a jelenség már a Solo idején is megfigyelhető volt, Maul kapcsán, de most még inkább előtérbe került, aminek örülök. A másik, nagyon tetsző dolog, az a technikai merészség. Már nem csak egy cameo, vagy néhány rövidebb jelenet erejéig használnak ismert színészeket életre keltő, CGI generált karaktereket: Luke gyakorlatilag a rész egyik főszereplője volt! Ráadásul érezhetően élethűbbre sikerült a The Mandalorian 2. évadának végén látotthoz képest (noha azzal se volt különösebb problémám). Ha erre képesek, innetől fogva nincs olyan CGI karakter, akit ne lehetne komolyabb ideig szerepeltetni. Legyen szó a fiatal Harrison Fordról vagy akár Carrie Fisherről (akinek egyébként a CGI-megjelenését nem tartom etikailag "sértőbbnek", mint Peter Cushingét a Rogue One-ban). Aztán ott van a spórolás látszatának teljes mellőzése. Ha a történet megkívánja, igenis mutatnak méretes szörnyeket, huttokat, nagyvárosokat, számos idegen lénytől nyüzsgő tereket, újraalkotnak filmes helyszíneket és nem mellőzik ezeket az elemeket csak azét, mert drágák. Elenyészőnek érzem azt a különbséget, ami ma egy SW mozifilm és egy élőszereplős sorozat között van. Ez utóbbi ugyanúgy képes lenyűgöző, nagyszabású látványvilágot prezentálni. A magam részéről azt se bánnám, ha a Star Wars jövőjét a kisképernyő jelentené, és a filmek megmaradnának X évente érkező, eseményjellegű produktumoknak. Az előző részhez hasonlóan, itt is felmerül a kérdés, hogy miért nem a The Mandalorian új évadára tartogatták ezeket az epizódokat. Őszintén szólva: furcsa, de nem érdekel. Ilyen tartalom mellett semmiképpen sem. Egyrészt, sehol nincs előírva az, hogy egy könyv minden fejezete a címszereplőről szóljon. Csak hogy az SW-nél maradjunk: Dooku, Thrawn, Ahsoka, Tarkin, Leia, Poe Dameron, Phasma - ezek mind olyan karakterek, akik saját regényt kapnak, mégsem főszereplők minden egyes fejezetben. Másrészt, lehet, hogy Boba sztoriját elegendőnek érezték 5 epizódban elmesélni, a további 2 amolyan ajándéknak ható átvezető a TM 3. évadába. Úgyhogy, engem nem zavar, hogy Boba Fett a saját sorozatában az elmúlt két részben talán 2 percet, ha szerepelt. Filoniék nem ma kezdték a szakmát, szerintem okkal döntöttek így. Magáról a részről: a spoilermentes topikban írtak alapján sejtettem, hogy jó lesz, de erre nem számítottam. Nem csak a fanservice vitte el a hátán az epizódot, noha tagadhatatlanul felplusszolta ennek az amúgy sem gyenge 40 percnek az értékét. Meglepetésvendégek jöttek-mentek, de volt itt látványorgia és utalások egymás hegyén-hátán, tökéletes Star Wars hangulattal és számos érzelembombával felturbózva. Menjünk sorban, akkor tuti nem hagyok ki semmit. Cobb Vanth visszatérése üde színfoltként hatott, mert nekem már a TM 2. évadnyitányában is szimpatikus, korrekt formának tűnt. A western-feelingnek gyorsan megalapoztak a marshall pisztolyforgató képességeinek megvillantásával, amivel egyúttal kontrasztot alkottak a rész végén látott párbajjal. Gyorsan leszűrhettük, hogy Vanth nem nevezhető kispályásnak ezen a téren, így az ő legyőzője egy még nagyobb ász kell, hogy legyen. Ezzel burkoltan előrevetítették Cad Bane visszatérését, és megvillantották a durosi hírnevét. De arról a párbajról később. A pyke-ok kapcsán lenne egy kérdésem. Miért ilyen fontos nekik konkrétan a Tatooine? Fűszert számos egyéb, sűrűbben lakott bolygón tudnának csempészni, amely független az Új Köztársaságtól, vagy annak befolyása még nem terjedt ki rá. Tény, hogy a csőcselék gyülekezőhelyeként elhíresült Mos Eisley-i űrkikötő kiváló "eladási zóna", Jabba halálával pedig betöltésre váró hatalmi vákuum keletkezett. Ezek persze, hogy kedvező célponttul jelölték ki a sivatagbolygót a Szindikátus számára. Lehet egyéb ok is a pyke-ok motivációja mögött? Vanth tehát nem vette félválról Mos Pelgo, azaz Freetown védelmét. Szerintem a negyedik pyke megölésével sem úszta volna meg Bane látogatását, viszont az üzenetét kézbesíteni kellett a Szindikátus felé. Ez egy olyan helyzet volt, amiből Vanth max akkor jöhetett volna ki "jól", ha az elveit fel, a városát pedig eladja a gengsztereknek. Nekem van egy olyan érzésem, hogy a pyke-ok kapcsán lesz még meglepetés az utolsó részben. Egy nagyobb hatalom, aki az ő szálaikat is mozgatja. A Vörös Hajnal élén álló Qi'rát érzem a legideillőbnek. Általa tovább lehetne mélyíteni az alvilági eseményeket. Az Élő Erőtől nyüzsgő, ám mégis békés és a természettel harmóniában létező bolygó kiváló választás volt Luke Jedi-templomának helyszíneként. Kíváncsi vagyok, miért titkolják a zöldellő világ nevét. Amikor megláttam R2-D2-t, akkor lettem először libabőrös. Egyrészt, jó volt viszontlátni a sokat megélt kis astromech-et, másrészt, tudtam, hogy a jelenléte Luke-ét és Groguét vetíti előre, amire nagyon kíváncsi voltam. Arra viszont nem számítottam, hogy láthatjuk ugyanannak a templomnak az épülését, amit a jövőben Ben Solo lerombol majd. Kiváló ST-kapocs. Zseniális húzás volt a "hangyadroidok" használata, bár én korábban azt hittem, hogy Luke a két kezével (és az Erővel) építette fel a helyet. Engem is az Ahch-To ősi Jedi-épületeinek a stílusára emlékeztet a templom. Ha Luke még nem is járt ott ekkor, a kutatásaiból ismerhette az egykori Jedik építészetét. Luke feltűnése nem váltott ki enyhébb hatást, mint a TM 2. évadvégi színre lépése. A sokáig lezártnak vélt Saga (Ep6) folytatásaként, élőszereplős mozgóképen is láthatom a Jedi-mestert, akinek nem kisebb felelősség terheli a vállát, mint a Rendje feltámasztása. Ennek korai lépéseit láthatjuk. Hatalmas pozitív feeling. Anno egy csomó regényt elolvastam erről, de még fanficeket is írtam róla. Vigyorral az arcomon néztem ezeket a Luke-centrikus jelenetsorokat, mind Groguval, mind Ahsokával párosítva. Noha végig ott motoszkált bennem az a nem túl szívderítő gondolat, hogy tragikus véget ér majd az ifjabb Skywalker kísérlete. A Rend feltámasztása kisklik majd (az a kevés növendék meghal), ő hitehagyott lesz, a legnagyobb reménnyel kecsegtető tanítványát/unokatestvérét pedig megmételyezi a Sötét Oldal, majd annak fogságába kerül Palpatine (Snoke) bábjaként, a Jedik fénye pedig nem gyúl újra lángra Rey képbe kerüléséig. Szomorú történet, annak ellenére, hogy tudjuk azt is, hogy Palpatine legvégül megszívja, és a Sith-ekkel ellentétben, a Jedik tovább léteznek a Galaxisban. Minden esetre, nagyon örülök, hogy láthattuk a motivált, pozitív világszemléletű Luke Skywalkert a Jedi-mester szerepében. Az animációjának megvalósítása kiváló, szinte meg sem lehet állapítani, hogy CGI-t látunk. Hiába tudtam, hogy az arca mesterséges, engem egyszer sem zökkentett ki, vagyis tökéletes volt az illúzió: elhittem, hogy tényleg a fiatal Luke Skywalker láthatjuk a jelenetekben. Tényleg remek élmény volt reményekkel és pozitív életszemlélettel és jövőképpel bíró tanítóként látni a Jedit. Gyanítom, hogy az ST Luke-ját kritizálók ezt a Jedi-mestert várták, de nem tagadom: magam is örülök, hogy így is láthattam őt mozgóképen. A kirakós egy hiányzó darabja volt ez. Számos régebbi Legendák-regényt, de főleg a Jedi Knight III: Jedi Academy (egyik kedvencem volt anno) játékot idézte fel bennem a Jedi Rendet feltámasztó/feltámasztani vágyó Luke képe. Nagyon jók voltak a Yodára történő utalások, Luke és Grogu sétája pedig megmosolyogtató volt. Azért megnéztem volna, ha Obi-Wan is így sétál végig Yodával a Tantive III folyosóján az Ep3 végén. Grogu visszatérése is hatalmas pozitív érzelmi töltet. A cukiságfaktor ténye ide vagy oda, nem csak egy baromi aranyos, de egy nem kevésbé kedvelhető és érdekes kisfickót kreáltak a személyében, aki remekül illeszkedik a Star Wars egészébe, tovább színesítve azt. Fogadni merek rá, hogy még nagyon sokáig velünk lesz. Szemtanúi lehetünk a Jedik ösvényén való első lépéseinek, noha megtudhatjuk azt is, hogy nem is annyira elsők ezek a lépések. Engem meglepetésként ért a flashback, aminek tökéletesen eltalálták a coruscanti Jedi Templomban történő mészárlás sötét hangulatát. A Jediket hidegvérrel elpusztító klónok látványa még mindig vérlázító, hiába tudom, hogy ők Palpatine tervének olyanolyan áldozatai. Mennyit mélyítette ezt a témát is a TCW! A középső Jedit első blikkre Cin Drallignak hittem, de aztán leesett, hogy vele Vader végzett, és a hajstílusa sem passzolt. Kíváncsi vagyok, Grogunak mitől lett emlékezetkiesése. A 66-os parancs során őt ért trauma, vagy valami más az oka? A megmentője kiléte is érdekes kérdés lehet, de aztán elképzelhető, hogy csak egy random/noname Jediről van szó. Itt még van megmagyaráznivaló bőven. Grogut ugye az Arvala-7-en láttuk először (a TM 1x01-ben) a nikto zsoldosok körében. Ami felveti a kérdést, hogy miként került oda a Coruscantról? Meglátjuk. Még fel se dolgoztam R2, Luke és Grogu visszatérését, de Filoniék nem hagyták annyiban a dolgot: Ahsoka megjelenésére egyáltalán nem számítottam. Meglepett (nyilván) kellemesen. Kissé még mindig felfoghatatlan, hogy élőszereplős platformra is áthelyezték a togrutát (hát még az, hogy saját sorozata lesz!). Az államat keresgéltem, amikor egy szolid ágreccsenéssel felébresztette Djarint, és szinte azonnal kaptunk egy utalást Anakin Skywalkerre. Komplett TCW epizódok peregtek le előttem egy pillanat alatt (már ha ez lehetséges), amikor Ahsoka és Anakin egymás oldalán harcolnak a Klónháborúk forgatagában. Hihetetlen, hogy egy-egy elejtett mondattal milyen hatást el lehet érni. Ahsoka akkor azért nem akarta tanítani Grogut, mert Luke így döntött, nem azért, mert nem érdekli a Jedi Rend sorsa, vagy mert nem akart felelősséget vállalni. Remek volt, amikor Ahsoka rávilágított, hogy Djarin csak megnehezíti Grogu dolgát azzal, ha meglátogatja. Érthető, és átérezhető a férfi motivációja, amiért látni akarja védencét, de valóban elgondolkodtató, hogy nem saját magáért teszi-e inkább azt, amit, mert hiányzik neki az apróság. De érett gondolkodásra vall, hogy belátta a togruta igazát, és realizálta, hogy azzal teszi a legjobbat Groguval, ha nem mutatkozik előtte, és tépi fel azokat a sebeket, melyek az érzelmi kötődés elengedése során keletkeztek. Így a TM 2x08 végén való búcsú érzelmi töltete sem "sérült", hiszen Mando és Grogu nem találkoztak. Ettől függetlenül, szerintem több, mint valószínű, hogy Grogu ismét a sorozat részese lesz. Kár, hogy nem magyarázták meg azt, hogy Djarin miként talált rá a bolygóra. Bár kikövetkeztethető, valami halvány utalás azért elfért volna ezzel kapcsolatban. Luke és Grogu edzésének jelenete olyan tökéletes Ep5 párhuzam volt, hogy azt tanítani kellene (de az R2-s jelentről is az Ep5 ugrott be). Egyértelmű, mégsem tolakodó párhuzamok Yoda és Luke dagobah-i jeleneteivel. "There is no try." --> "Don't try." Luke egyensúlyról szóló leckéje az Ep8-at idézte. A Jedik a belső egyensúlyra törekednek, ami nem egyenlő azzal, hogy elutasítják a sötét oldalukat. Ahogy Yoda a TCW 6. évadának a végén: elfogadják azt, de nem engedik felülkerekedni. A világos oldal ellensúlyozza a sötétet, egyensúlyban tarva a Jedit. Ugyanez a Galaxisra is kivetíthető. Luke türelmes tanárként viselkedett Groguval szemben ("Egy Jedi sohasem siet semmivel."), ami éles kontrasztban áll azzal, amilyen türelmetlen volt eleinte Yodánál a Dagobah-n. A fénykard mutatvány, és az edzőgömb remek adalékok voltak. Mint már írtam, nálam Ahsoka és Luke találkozása volt a rész fénypontja. Amikor először egy képkockán láttam őket, meg kellett állítanom a részt, mert... tudjátok, valami épp a szemembe ment. Hatalmas jelentőségű tény, hogy ők ketten találkoztak és ismerték egymást, amit korábban csak feltételezhettünk, de nem gondoltam volna, hogy tényleg látni is fogom. Ezzel nem mellesleg újabb kérdéseket oszlattak el azt illetően, hogy Luke-nak honnan voltak hiteles infói a Köztársaság és a Jedi Rend bukásáról, Darth Sidiousról, vagy a Jedik önhittségéről. Azon kívül, hogy egy kiváló Ep8 mélyítés, a kirakós egy olyan darabja ez, ami tökéletesen illeszkedik a nagy egészbe. Baromi izgalmas belegondolni abba, hogy Ahsoka mi mindent oszthatott meg Luke-kkal a Klónháború megannyi ütközetéről, Anakinról, Padméről, a Jedikről, a Sith-ekről, a Köztársaságról, a Lázadókról, Kananékről, stb. Ugyanígy fordítva: Ahsoka képbe kerülhet Anakin visszatéréséről, Palpatine "haláláról", a Halálcsillagok megsemmisüléséről, és egyéb nyalánkságokról. Nem tudom, mennyire reális elképzelés, de belegondoltam: mekkora lenne, ha kiderülne, hogy Ahsoka átmenetileg tanította Luke-ot, megosztva vele mindazt a tudást, amit a togruta kapott Anakintól. Így közvetve bár, de Luke megkapná az apja képzését. Nekem tetszene. Fentebb említettem Djarin érett viselkedését Grogu elengedése kapcsán. Nos, Luke-tól legalább ennyire érett volt az, hogy választást ajánlott Grogunak, ami újabb kontraszt a régi Jedikkel. Annak ellenére választást ajánlott neki, hogy tudta: talán a Jedi Rend fennmaradása a tét, és Grogu egy ígéretes jelölt, akit elveszíthet. Hiszen, ha a kis lény nemet mond, neki nem lesz tanítványa. A Köztársaságban, a régi Jedik szimplán elhozták az Erő-érzékeny gyerekeket az otthonukból, elszakítva őket a családjuktól, nem kérdezve azt, hogy kérnek-e belőle (bár egy csecsemő, vagy egy 2-3 éves gyerek valószínűleg fel se fogta annak jelentőségét, mi történik vele). Másik topikban már írtam, hogy Yoda fénykardjának feltűnését miért nem érzem gondnak annak fényében, hogy az Ep3 után játszódó Darth Vader képregények egyikében Mas Amedda megsemmisítette. Röviden: Yodának több fénykardja lehetett a 900 éve során. Hogy mit választ majd Grogu? Szerintem 99%, hogy a páncélt, és ismét a The Mandalorian része lesz. Egyrészt, Luke első tanítványa Ben Solo kell, hogy legyen, aminek kanonitását kár lenne megbolygatni, vagy "bizonyos szemszögből" alapon újraértelmezni. Másrészt, erre utalnak az olyan apró jelek, mint a kis beskar páncéling, az N-1-esben kialakított másodpilóta ülés, vagy annak ténye, hogy Grogu népszerűbb szereplője a The Mandaloriannek, mint maga a címszereplő. Harmadrészt, Grogu még lehet Jedi a távolabbi jövőben, miután Djarin már nem lesz részese az életének (meghal). Groguban rengeteg potenciál van az Új Jedi Rend kapcsán. Rey-jel karöltve létrehozhatnának egy jobb Rendet, ami szakít elődje rákfenéivel. Grogu ráadásul számos történetet tovább adhat majd Rey-nek, akinek még annyi kiindulópontja sincs a Jedi-történelemben való elmerüléshez, mint Luke-nak volt. Úgyhogy, szerintem a logika, a történet és a Kánon is azt kívánja, hogy Grogu a beskart válassza. Élveztem a Jedi-bolygón eltöltött időt, de üdítő volt a viszatérés a Tatooine-ra. Kicsit visszarázódhattunk a Fett-Pyke ellentétbe, és a sorozat főszálába. Tetszett, ahogy Djarin meggyőzte Vanth-et arról, hogy álljon ki mellettük a pyke-ok ellen, noha a logika azt diktálta volna, hogy hunyjanak szemet a gengszterek ténykedései felett a kisváros biztonságáért cserébe. Szerencsére, Vanth az elvek emberének tűnik, aki nem hunyászkodik meg, ez pedig tiszteletreméltó. A rész fő attrakciója természetesen Cad Bane élőszereplős debütálása volt. Már az első képkocka alapján éreztem, hogy ő lesz az. A sivatagban közelgő kalapos sziluett meglehetősen sokatmondó volt. A vadnyugati western feeling itt hágott a tetőfokára. Amikor Vanth mindenkit beküldött, de aztán az ablakokon, ajtókon át ki-kinézegettek az nagyon ilyen hatást keltett. Ahogy Cad Bane érkezése, majd maga a pisztolypárbaj is. A TCW rengeteg kiváló Star Wars karaktert kitermelt magából, és Cad Bane (szerintem) bizony köztük van. Örvendetes volt látni, hogy végre a durosit is az élőszereplősök sorába emelték. Ugyan a korábbinál halványabb volt a bőre, és a szája feljebb csúszott egy kicsit, de ezeket tudjuk be a "platformváltásnak". Plusz pozitívum, hogy ragaszkodtak a karakter fenyegető, hidegrázó orgánumához, Corey Burton alakításában. A párbaj jelenet szépen összehozott, hangulatos és feszültségteli jelenetsor lett. Előre tudtam, hogy bármilyen menő pisztolyhős is Cobb Vanth (lásd a rész elejét), Cad Bane le fogja győzni. És mintha Vanth is tudta/érezte volna ezt. Az arckifejezése nagyjából azt sugallta, mint az Ep1-ben Obi-Wané, amikor érezte, hogy Qui-Gonnak bizony nem lesz jó vége. Éppen ezért dicséretes az, hogy Vanth nem hátrált meg, és kiállt Bane ellen. Bár a fejvadász legyűrte, a szememben biztosan nem csökkent a marshall renoméja. Márcsak azért sem, mert gyanús, hogy a helyettes és nem a lassabb reflexei miatt veszített... Amikor a helyettes előrántja a sugárvetőjét, az egy pillanatra odatereli Vanth figyelmét, Bane pedig ezt az elszalasztott pillanatot használja ki, hogy leszedje a marshallt. De lehet, hogy Bane nem akarta megölni Vanth-et (akkor nem a vállát a célozta volna meg, hanem, pl. a fejét), és csak figyelmeztetni akarta Freetownt. Tény, hogy Cad Bane ellen nem sokan nyernének pisztolypárbajban, de kíváncsi vagyok, hogy ez mire lesz elég Boba Fett, Fennec Shand és társaik ellen. A The Bad Batch után alap egy Fennec vs. Bane visszavágó. Szerintem Vanth nem halt meg, mert "csak" egy vállast kapott, plusz azonnal ellátták; szemben a helyettesével, akit szitává lőtt a fejvadász. A Menedék felrobbantására nem számítottam. Gondolom, a pyke-ok kiszagolták, hogy kik tartoznak Boba Fett "bűnbirodalmába", és a tettek mezejére léptek. Nagyon sajnálom, mert hangulatos helyszín volt, jó karakterekkel. Garsa Fwipként Jennifer Beals jól hozta a kantintulajdonos "twi'lek ladyt", de ugyanígy sajnálom a sárga twi'lek szolgálócsajszit, akinek még a nevét sem tudom. Pedig odavoltam érte. Meg persze azt a több tucat vendéget, akik még jelen voltak. Max Rebónak vajon volt akkora mázlija, hogy épp szabadnapos volt a robbantáskor? Kiváló és sokrétű részt kaptunk, amit nehéz lesz überelni a jövőben. R2, Luke, Ahsoka, Cad Bane... mindez egyetlen epizódban. Mit akarhatunk még? Biztos nem írtam le mindent, amit szerettem volna, de nem akarok reggelig itt ülni, ti meg - gondolom - addig olvasni. Ha reális elképzelés egy ilyen epizód, akkor nincsenek komolyabb félelmeim a közelgő sorozatok minőségével kapcsolatban. Nagyon várós a finálé, nem kevésbé a The Mandalorian 3. évada.

Mindenképpen írok majd pár sort, Ody!

Értem, amit írsz. Szerintem Rosario Dawson remekül hozza a idősebb, tapasztaltabb és bölcsebb Ahsokát. Tetszik a kisugárzása, és az a nyugalom valamint béke, ami árad belőle és uralja a jeleneteit. Tudom, már írtam párszor, de eszméletlen feeling volt együtt látni őt Luke-kal. Bár nekem is a TCW utolsó évadában látott Ahsoka a kedvencem, elfogadom, ha évtizedek múltán nem ugyanolyan. Már a Rebelsben is egy másabb Ahsokát kaptunk a TCW-hez képest, mégsem éreztem karakteridegennek. Változik, de mégis Ő marad. Engem egy dolog zavar Dawson Ahsokájával kapcsolatban, amit már a The Mandalorian 2x05-ös része után is felhoztam. A lekkuk és montrálok rövidebbek a kelleténél, noha megértem ennek a technikai okát, és valamennyire sikerült tovább lépnem ezen. Ez nyilván nem a színésznő hibája, így nem is róhatom fel neki. Sőt: Dawsonnak köszönhetjük, hogy Ahsokát kék szemmel láthatjuk, mert Filoni nem ragaszkodott hozzá. A "zömök" hatásban szerintem szerepet játszik az alakot jobban kiemelő, testhez simuló ruha és a magasabb montrálok hiánya. Ashley hangjának hiánya megint egy olyan technikai dolog, amit megértek. Persze, lehetett volna utószinkront végezni Ashley-vel, de az eléggé tiszteletlen lett volna Rosarióval szemben. Mindent egybevetve, nem várhatom és nem is várom el, hogy mindig egy 100%-ig nekem megfelelő Ahsokát kapjak, és hálás vagyok, hogy élőszereplős formában is tovább él a karakter.

Tetszetős téma.

Ahsoka és R2: akkor és most. Durva belegondolni, min ment keresztül ez a két karakter az eddigi Star Wars történelem során. Gyakorlatilag tényleg Anakin Skywalker életének mementóiként is szolgálnak ők ketten - fantasztikus belegondolni, mi mindent adhattak tovább Luke-nak az egykori Jedikről és úgy anblokk a Rendről.

Részvétem, @Dzséjt!

Szerencsére itt kicsit sem érzek ellentmondást, vagy Kánon-ütközést. Több logikus lehetőség is van, amit a TBoBF topikjában már fejtegettek páran.

Nehéz nem szuperlatívuszokban írni a részről. Vagy egyáltalán értelmes, összefüggő mondatokat kinyögnöm. Zseniális, STAR WARS esszenciával töltött érzelembomba volt az elejétől a végéig! Számomra a csúcs: az Ahsoka-Luke találkozás volt, mellyel egy újabb álom vált valóra. Még emésztenem kell a látottakat, és persze aludnom rá egyet vagy kettőt.

Nagyon kifejező. Kíváncsi vagyok, mit készíttetett a beskarból Djarin Grogunak. Talán valami láncvért-féleséget? Lehet, hogy ugyanúgy lenyomozza Luke Akadémiáját, ahogy az Őrség Gyermekeire is rátalált a Glavison. Vagy Ahsokára, amire szintén kevés esély volt. Végül is, fejvadászként az volt a szakmája, hogy megtaláljon másokat, kódlánc ide vagy oda.

Tehát, újra ki lehet adni korábban már megjelent regényeket. De a 2012 előtti, nálunk még kiadatlan könyvekkel mi a helyzet? Gondolok itt az említett, hosszabb sorozatokra.

Baromi várós. Az előzetes vélemények is biztatóak. Utoljára talán a The Last of Us Part II-t vártam ennyire. Kemény lesz ez a 17 nap. Bár addig remélhetően pont be tudom fejezni az AC: Odyssey DLC-it, amikkel elterelem a figyelmemet.

Lehet, hogy volt már róla szó, de miért csak új borítóval ellátott könyvekre lehet szerződni? A régiek forgalmazását nem engedélyezi a Disney?

Régóta tervben van az a bizonyos Rebels újranézés. Itt egy újabb ok, hogy miért. Halványan rémlett, aztán lecsekkoltam a Wookiee-n, és ott írták a Mandalore-ról szóló cikkben. Vagy én értettem rosszul, vagy a forráskönyvben szerepel helytelenül. A Wookiee amúgy ezt írja: "Mandalore was a hot and arid world, though was hospitable enough to hold life and let a race of people thrive. It became much more toxic the longer it existed as with every war the Mandalorians had to start finding new ways to adapt to the environment, eventually becoming so toxic that they could no longer survive on the surface of the planet." - aztán lehet, hogy csak a felszín vált mérgezővé/terméketlenné, ellehetetlenítve a rajta való életet, nem maga a levegő (legalábbis nem hosszútávon, lásd a sisak nélkül vígan lélegző embereket) Ez a magyarázat tetszik, megvettem.

Elvileg azért éltek a mandaloriak kupolák alatti "megtisztított" városokban, mert a bolygó többi része annyira mérgezővé vált az idők során. A rohamosztagosok szűrője nem véd a mérgező anyagoktól, így a Birodalom őket nem küldhette le a felszínre. Maradtak a KX droidok.

Mennyivel nyomatékosabb a Fegyverkovács Windunál a szerszámmal a kezében.

A 2018-as Tomb Raider szerintem még egész tűrhető volt. De nekem a 2021-es Mortal Kombattel se volt gondom. Mindkettőn látszódott az alacsony költségvetés, és a minimális anyagi kockázatvállalás, de ehhez képest okésak voltak. Érződött, hogy egy nagyszabású világ felfedezésének első lépéseként szánták őket. Viszont amit a Resident Evillel csinálnak hosszú évek óta (filmes téren, de a sorozat se tűnik biztatónak) az rossz vicc. A középszerű, néha kicsit butácska animációs filmekből több RE-hangulat árad, mint a komplett Jovovich-os szériából. Ráadásul az animációsok bővítik a RE világát, nem csak lemásolnak onnan pár karaktert, elemet és helyszínt. Számomra érthetetlen, hogy alapjáraton remek sztorikkal megáldott, kidolgozott látványvilággal és karakterekkel bíró, történetalapú játékokból miért ilyen nehéz épkézláb filmet összehozni. Pont az tűnik logikusnak, hogy könnyebb már kész matériából dolgozni, mint nulláról összehozni valami ütőset. Ott van pl. a már említett TR, vagy MK franchise. Vagy az olyan továbbiak, mint az Assassin's Creed, a Resident Evil, az Uncharted, a The Last of Us, a Horizon... szerintem mind remek filmes/sorozatos alapanyagok.

Akár, néha dobna neki egy-két medkitet, ha alacsony az életerő-szintje.

Ha nem befolyásolják a Kánon kiadásokat, én az új Legendákra inkább vevő lennék. Tudom, hogy már jóformán csak baromi hosszú sorozatok maradtak kiadatlanul, de egy felmérés alapján le lehetne szűrni, hogy van-e igény az olyan hosszabb sorozatokra, mint a The New Jedi Order, a The Legacy of the Force, vagy a Fate of the Jedi. Én tuti megvenném őket. Ellenben, a Thrawn- vagy a Jedi Akadémia-trilógiát biztos nem fogom újra megvenni csak azért, mert új borítójuk van.

Noha Boba szempontjából javarészt fillert kaptunk (ami számomra még mindig nem negatív jelző), a történet mégis haldt előre, igaz, inkább Djarin szempontjából. Amit "negatívumként" tudok felhozni a résszel kapcsolatban (azért raktam idézőjelbe, mert ezt nem konkrétan az epizód hibája) az éppen az, hogy ennek szerintem nem ebben a sorozatban lett volna a helye, sokkal inkább a The Mandalorian 3. évadnyitányában. Ez Boba Fett sorozata, elsősorban rá kellene fókuszálnia. Főleg, hogy Mandónak saját sorozata van, így szükségtelennek érzem az itteni egész epizódos reflektorfénybe kerülését úgy, hogy eleve rövid, 7 részes évadról van szó. Gyakorlatilag tényleg olyan hatást keltett, mintha ellopná a show-t a klón elől. Mert azt, hogy Fennec ajánlatot tesz neki, meg lehetett volna oldani pár percben is, hogy aztán visszatérjünk Fett történetének folyatására. Azért is érzem azt, hogy nyerőbb lett volna ez a rész a The Mandalorian 3. évadjában, mert az eddigiek alapján szerintem nem passzol Boba sztorijába. Úgy értem, hogy Djarin említi a rész végén Fennec-nek, hogy mielőtt segítene Bobának, még meglátogat egy kis barátot. Tehát, vagy megkapjuk a következő TBoBF részben Djarin és Grogu újratalálkozását (újabb játékidőtől fosztva meg Bobáékat), vagy az egész off-screen zajlik majd, aminek nem sok értelmét látom. Hiszen minden jel arra utal, hogy in-universe a közeljövőben viszontlátjuk Grogut, Djarin átadja neki a frissen kovácsolt beskar cuccot, és esetleg elsajátít egy-két trükköt Luke-tól a Sötétkard forgatásával kapcsolatban. Mindez viszont sokkal jobban illene a The Mandalorianbe, megfelelően kibontva, kellő időt szánva rá. De még a The Mandalorianben is várnék Grogu visszatérésével, hiszen a sorozaton belül csak nemrég váltak el egymástól Dinnel. Minél tovább vannak egymástól, annál nagyobb katarzist okoz a későbbi újratalálkozásuk. Plusz a 2. évad végi búcsújuknak is nagyobb marad a jelentősége, ha nem futnak össze gyakorlatilag az első adandó alkalommal. Remélem, nem attól félnek az alkotók, hogy Grogu jelenléte nélkül veszít a népszerűségéből a széria. Na de ennyit arról, hogy az epizód szerintem kilóg a The Book of Boba Fett narratívájából, és Grogu visszatérését korainak érzem. Nézzük magát, a részt. Ismét nagyon jó, minőségi tartalmat kaptunk, ami számomra is ott van a legjobb SW sorozatepizódok között. Remek arányban adagolták az akciót, brutalitást, humort, fan service-t és univerzumépítést úgy, hogy közben fontos infókkal gazdagodtunk, és maga a rész egy baromi érdekes eleggyé állt össze. Djarin belépője a glavisi hentesüzemben zseniálisra sikerült, nálam veri a The Mandalorian 1. részében látottat (apropó, jó volt az arra történő kikacsintás Mando ultimátuma során). Remek volt a tapintható feszültség, és a konfliktus kitörésének elkerülhetetlen közeledte. A Sötétkard aktiválása, majd a vele való harc instant libabőr volt, ahogy a klatooine-iak, köztük Kaba Baiz finomkodást mellőző ártalmatlanítása is. Szép húzás volt annak ábrázolása, hogy egy fénykard legalább annyira veszélyes annak forgatójára, mint ellenségei ellen. Illetve, hogy egy közelharci fegyverrel való bánásmód (lásd: beskar lándzsa) nem azonos a Jedik jellegzetes fegyveréével. A Glavis gyűrűvilága baromi hangulatosra sikerült. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet is láthatunk az SW-ben. Imádom, amikor ehhez hasonló, korábban nem látott elemekkel teszik még színesebbé ezt a már eleve elképesztően hatalmas világot. Tetszett a "nappal-éjszaka" illúziójának gyors váltakozása a gyűrű adott szakaszain. Az atmoszféra kellően egyedi lett a sötét sikátorok, luxustornyok, űrkikötők és eldugott rejtekhelyek színes és változatos egyvelegével. Tetszenek a hentesüzemhez, szórakozóhelyekhez és kikötőkhöz hasonló, hétköznapibb helyszínek, mert még élőbbnek, közvetlenebbnek és hitelesebbnek hat tőlük az SW galaxisa. Még amikor történetileg úgymond nem is történik semmi, akkor is élvezet gyönyörködni a világban, a háttérelemekben, és a hamisítatlan SW-hangulatban. A sorozat látványvilága simán hozza azt, amit az ember elvár egy Star Warstól. Noha egy sivatagvilág a fő helyszín, nem érződik alacsony költségvetésűnek semmi. Ebben az 5 részben kaptunk huttokat, rancort, "fogatversenyt", gyűrűvilágot, a Tatooine élettől nyüzsgő helyszíneit, változatos idegen lényeket és pusztuló Mandalore-t. Nem érzem azt, hogy félnének valamit megmutatni, csak mert költséges. Rideg, hogy az Őrség Gyermekei közül csupán hárman élték túl a nevarrói leszámolást. Jó volt viszontlátni a Fegyverkovácsot és Paz Vizslát. Úgy látom, hogy a mandalori nép jövője kapcsán hosszú távon az egymással való kompromisszum és az arany középút lenne a nyerő megoldás. Mert Satine pacifista és a Halálőrség erőszakos irányzata legalább olyan éles kontrasztott alkot egymással, és széthúzáshoz, végső soron pedig pusztuláshoz vezetett, mint a jelenben Bo-Katan és a Fegyverkovács klánja. Érdekes lesz látni, hol fog helyet foglalni ezen a képzeletbeli dejarik táblán Sabine Wren és Boba Fett - aki szerintem nem kevésbé mandalori előbb említett társainál. Hatalmas pozitívum annak megemlítése, hogy Bo-Katan gyakorlatilag ajándékba kapta a mandalori fénykardot Sabine-től, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy csak harc árán nyer jogosultságot a fegyver átruházása. Babona ide vagy oda, a Sötétkard tradíciót megtörő gazdacseréje valóban végzetes balszerencsét hozott a Mandalore-on élő nép számára. Sundari (vagy csak egy másik kupolás mandalore-i város lett volna? Bár lényegtelen, ha a Mandalore összes városa így járt) szétbombázása csaknem a Kamino pusztulásához hasonló kegyetlen érzelembomba volt, ami ezredjére is bemutatta a Birodalom lélektelen brutalitását. Durva volt látni, ahogy a rengeteg TIE-bombázó, majd a KX droidok megsemmisítik a Mandalore lakosságát (vajon Korkie és társai köztük voltak?), tényleg egyfajta Itélet Napját hozva ezzel a bolygóra - bejött a Terminátor utalás). Vizsla szemszöge, és a Sötétkardra való áhítozása érthető a karakter szemszögéből, így nem érzem problémásnak, vagy személyeskedésnek, hogy kihívta Djarint. Furcsa belegondolni, hogy ez a nép már 10 000 éve (!) létezik, míg a Birodalom jószerével 25 év alatt elenyészett, mégis mennyire nem számít az erőviszonyok szempontjából. Noha hosszú távon a tapasztalat (és az egymással való összefogás) lehet a mandaloriak fennmaradásának kulcsa. Nekem leginkább az a forgatókönyv tetszene, ha Din Djarin visszanyerné mandalori státuszát (bár szerintem baromság megfosztani őt ettől a címétől az alapján, hogy leveszi-e a sisakot - ezért sem táplálom az Őrség Gyermekeinek nézeteit), majd egyesítené ezt az ősi kultúrát egy dicső jövő égisze alatt. Kíváncsi vagyok ennek megvalósítására, miután a Fegyverkovács már-már elvakultan csak az Utat látja az egyetlen követendő ösvénynek. A "történelemlecke" a Sötétkard és Tarre Vizsla kapcsán remek adalékok voltak, amik tökéletesen egybevágtak a Rebelsben elhagzottakkal. Remélem, egyszer megtudjuk, mi is történt cirka 1000 évvel korábban, a Sith-ek "eltűnésének" idején. A Sötétkarddal való gyakorlás is tetszett, újabb remek kikacsintásokkal a Rebelsre (Kanan-Sabine). Kíváncsi vagyok, mit tartogat a jövő Djarin számára a mandalori népen belül, de van egy olyan érzésem, hogy el fogja nyerni azt a bizonyos bocsánatot. A Tatooine-ra tartó utasszállító szekvencia is remek volt a maga hétköznapi módján. Tetszett az újabb (sokadik) Rebels utalás az RX droiddal. Mindig öröm animációsként debütált karaktereket/droidokat/hajókat élőszereplősként is viszontlátni. Amúgy először azt hittem, hogy Mandónál a fémdetektor jelez be az űrkikötőben, ami ciki lett volna, tekintve, hogy szinte az egész ruházata fémből van. A hajón utazó, Mandón ámuló rodiai kislány aranyos volt, biztos Grogut jutatta Djarin eszébe. Peli Motto mindig feldobja a hangulatot, így nem bántam a visszatérését. Igaz, néha kicsit túltolja, de a rész szempontjából nem éreztem soknak, mint humorforrást. Mondjuk a javákkal való szőrös részleteit megtarthatta volna magának. Krrsantan után egy (na jó, kettő, de csak sorban) újabb hatalmas pozitívumról tudok beszámolni, amire egyáltalán nem számítottam. Ez pedig nem más, mint az SW legaranyosabb droidja, a BD-széria egy egysége. Már a Jedi: The Fallen Orderben is imádtam a kisfickót, ahol nálam elnyerte a Star Wars legcukibb droidja címet (bocsi, BB-8 és D-0), de amikor élőszereplős formátumban is megláttam, csaknem könnybe lábadt a szemem az örömtől. Ráadásul lenyűgöző, milyen apróságokra is figyelnek a készítők. Amikor pl. Djarin és Peli beszélgetnek az N-1-esnél, tahát rajtuk van a jelenet fókusza, BD meghall egy scurriert, majd felfigyel rá, elkezdi keresni, és utána indul, mint valami kutyus, aki szagot fogott. Nagyon tetszenek az ilyen kis részletek. A másik hatalmas pozitívum természetesen a nabooi N-1-es feltűnése, amiről álmodni se mertem. Számomra a PT egyik (ha nem a) kedvenc hajója, így hatalmas érzelmi bomba volt viszontlátni, főleg az Ep6 utáni érában. Többek között a Széthasadt Birodalom képregényből kiderül, hogy még ekkor is vannak üzemben lévő naboo-i vadászok, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan betesznek ebbe a sorozatba egy ennyire PT járművet. Nagyon jó iránynak tartom, hogy ennyire egységesen kezelik az SW-t, folymatasan növeik az érák közti kohéziót, és nem akarnak csak az OT, csak a PT, vagy csak az ST kizárólagos kedvelőire hatni. A módosított N-1-es dorombolása zene volt a füleimnek. A tuningolásnak köszönhetően ténylegesen megidézte az Ep1-es fogatverseny gépeinek hangjait. Eszméletlen feeling volt újra mozgóképen látni az Ep1-es fogatversenynek otthont adó pálya egy szakaszát: a Koldus-kanyont! Amikor Djarin tesztelte az N-1-est, arra gondoltam, hogy Anakin Skywalker ugyanitt hasította a levegőt 41 évvel korábban. Az Új Köztársaság is tiszteletét tette a jó öreg Carson és társa személyében. Tetszett, hogy noha Carson felismerte Djarint, nem eredt a nyomába, holmi papírmunkára hivatkozva (bár kérdés, hogy amúgy tudták volna-e követni egyáltalán). Djarin új gépéről nekem is az volt az első gondolatom (mármint, fejvadászkodás szempontjából), hogy ebben nem fog tudni egyszerre fél tucat zsákmányt szállítani, a kisszekrénnyi fegyvergyűjteményéről nem is beszélve. De hálószobaként és wc-ként ugyanígy nem használhatja majd az N-1-est. Legalábbis nem olyan kényelmesen. Előnyei közé viszont mindenképpen besorolnám a gyorsaságát, mozgékonyságát, és nehezebb észrevehetőségét, amik csakugyan előnyére válnak úgy egy fejvadásznak, mint egy olyan embernek, aki boldogulni akar egy veszélyes galaxisban. Bár Djarin fejvadász megbízással nyerte el az Őrség Gyermekeihez vezető infót a Glavisra, a jövőben szerintem nem tér vissza tartósan ehhez az életformához, inkább a mandaloriak egyesítésének és felvirágzásának irányába mozdul majd, mellyel a karakter is szép ívet kaphat. Boba és Djarin kapcsán remek párhuzam lehet az, hogy mindketten szakítani akarnak korábbi életükkel egy magasztosabb cél érdekében. Sokat lehetne még írni a részről, de így is szaporítom a szót. A lényeg, hogy bár inkább a The Mandalorianbe tettem volna, nagyon tetszett a rész. Kíváncsian várom Boba történetének folytatását, de nem kevésbé Djarin sztorijának 17. fejezetét.

Boldog születésnapot, @Frenkie!

Igen, plusz a zsoldosoknak megvan az a tulajdonsága, hogy a megfelelő pénzösszegért bárkihez "hűségesek". Valakinek csak túl kellett volna licitálnia a klónt és máris magára marad, vagy rövid időn belül meghal. Bobának nem potenciális árulókra és veszélyforrásokra van szüksége az oldalán, ha stabil alapot akar teremteni a szervezetének. Ráadásul, mind Fennec, mind Krrsantan, mind a két gamorreai az életét köszönhetik neki (az álláslehetőség és nem kevés kredit mellett), ami megbízhatóbb és erősebb kapocs. Arról nem is beszélve, hogy Fennec és Krrsantan együtt felérnek egy kisebb hadsereggel. Hogy a rancort ne is említsem. Én is azt érzem, hogy Boba úgymond tényleg "újjászületett" a sarlacc-ből való szabadulást követően, és perspektívát váltva teljesen új mederbe tereli az életét. Fennec-kel szépen kiegészítik egymást, és kölcsönösen pozitív hatással vannak a másikra. Már csak Beetee és Tripla Zéró kellenének Fett csapatába, és nem is lenne szüksége hadseregre.

Ez a rész is nagyon jó volt, számos remek és emlékezetes jelenetsorral. Tetszett, ahogy a kirakós darabkái apránként a helyére kerültek Boba sarlacc-ből való szabadulását követően addig a pontig, amikor viszontláttuk őt a The Mandalorianben. Jó, hogy a múlt beletorkollott a jelenbe, és nem húzták szükségtelenül tovább a flashbackeket, miután elmeséltek velük mindent, amit szerettek volna. A testvérsorozatban számos kérdőjel maradt nem csak Fett, de Fennec feltűnése kapcsán is, amikről legfeljebb találgathattunk. Most viszont már tudjuk, hogy az ex-fejvadász évekig élt a buckalakó törzsben, és a társai haláláig nemigen foglalkoztatta a baskar páncélja holléte - hiszen már valamilyen szinten tuskenné vált. Csak a törzs halála után volt kénytelen új irányt venni, és szánta rá magát, hogy visszaszerezze a régi élete olyan jellegzetes szimbólumait, mint a páncélja, vagy a Slave I. Viszont ez nem jelenti azt, hogy vissza akarna térni oda, ahol a sarlacc-eset előtt tartott, vagyis a fejvadász szakma űzéséhez. Ellenkezőleg: a halálközeli élmény és a tuskenek között eltöltött idő új perspektívákat tárt Boba elé, aki már Jangóval ellentétben nem elégszik meg a szimpla pénkereséssel (hogy valahogy boldoguljon a galaxisban), és a kreditrakása növelésével (Fennec-nek említi is, hogy készen állt maga mögött hagyni a vadászatot, és a pénz hidegen hagyja - hiszen már alapból van neki felhalmozva), ambíciózusabb, távlati tervei vannak a Tatooine-on. Az "új", megváltozott Boba arra is magyarázattal szolgál, hogy miért sokkal emberségesebb, mint ahogy azt sokan elvárták/elvárják, és miért nem gyilkol minden esetben olyan szenvtelenül, mint pl. az Ep4-5 közötti képregényekben. Mert tény, hogy eddig sem volt pszichopata sorozatgyilkos, de az ellenkezője sem. A TBoBF nyújtotta adalékkal viszont, ez ebben a formában szerintem rendben van. Amikor Boba meglátta a távolban felvillanó fényrakétákat, egyből elmosolyodtam. Szeretem, amikor egy már jól ismert eseményt másik szemszögből is átélhetünk. Fennec megmentése nagyjából a várható módon zajlott, de arra nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen összekötik a "cyberpunkos" srácokkal. Még a végén kiderül, hogy Filoniék előre terveznek, és minden elem okkal olyan, amilyen. De viccen kívül szép átkötés volt, noha még nekem is szoknom kell ezeket a koszos-poros Tatooine-i közegtől eltérő, futurisztikusnak ható hightech elemeket. Amikor Boba levágta a raszta gyerek elé a pénzes tasakot, a reakciójából egyből arra gondoltam, hogy ez a pár (?) kredit milyen soknak számíthat ezen a helyen, ami viszont passzol a Tatooine szegényebb világába. Annyira nagyon drágák szerintem eleve nem lehetnek ezek a módosítások, ha a Tatooine-on nyílt ilyen szalon a tehetősebb világok helyett. A zene és az atmoszféra furcsa volt, de szerintem bőven beilleszthető a Star Wars világába. Igaz, kimondottan a Tatooine-ra már valamivel nehezebben. Megértem azokat is, akiknek ez nagyon kilóg. Jó volt Boba és Fennec megsmerkedése, valamint a nő elköteleződése az egykori fejvadász felé. Már az előző résznél is írni akartam, hogy kíváncsi vagyok, hogy szerzi vissza Boba a Slave I-et, erre tessék. Tetszett az egész "mentőakció", és remek volt a néhai Jabba palotájának olyan szegleteibe is ellátogatni, amiket eddig nem láthattunk élőszereplős formában. Nevezetesen a konyha részleg, vagy a hangár. A Grievous-fan szakácsdroid, vagy az előszereplősként debütáló "nyuszi droid" remek adalékok voltak. Amikor a kis droid kikapcsolta magát a Boba Fett név hallatán, egy pillanatra azt hittem, hogy önmegsemmisítést akar végrehajtani. Az akciók jók voltak, bejön Fett és Fennec párosa. Remek volt viszontlátni és hallani a Slave I-et, számos emlék felidéződött az Ep2-től kezdve a TCW-n át a The Mandalorianig. Szerintem a Falcon után a legikonikusabb "hajó karakter" a Star Warsban. A motoros banda kiirtása gyönyörű jelenet volt. A Slave I gyorsan és hatékonyan cserkészte be a gyanútlan prédáját. Aztán könnyedén hullott a söpredék a jellegzetes sugárvető-sorozat által. Tetszett Fett könyörtelensége és gátlástalansága ezen a téren. Ő ugye azt hitte, hogy egykori társainak gyilkosait egyesíti a Kozmikus Erővel, ami nagy elégtétel lehetett. Viszont szerintem Fennec-nek igaza van, és nem ők állnak a tusken mészárlás mögött. Ettől függetlenül, azt kapták a gengszterek, amit érdemeltek. A részükről már nem lesz több párafarm kifosztás, kocsmai inzultálás és egyebek. A sarlacc-veremhez való visszatérés nagy trauma lehetett Fettnek, akit kis híján kétszer is megölt a fenevad. Az szerintem is reális lehetőség, hogy a halálközeli élmény miatt Bobának csak később villant be az, hogy a javák lerángatták róla a páncélját, ezért gondolta azt, hogy még a sarlacc-ben van. Az ütés hatására szerintem sérülhetett a rövidtávú memóriája. Viszont később, a bactában fekve már ő emlékszik vissza a javákra és a páncél leválasztásra, szóval addigra képben kell, hogy legyen. Gondolom, a sarlacc gyomorsav aránylag lassan mar (vagyis nem egy xenomorph sav, vagy hasonló), ezért kockáztatott meg egy gyors beugrót a szépség bendőjébe. Amikor kijött, még így is jelezte, hogy égeti a cucc. Egyébként csak most tűnt fel, hogy in-universe magyarázatot adtak Boba kopaszságára. A szemöldökeihez hasonlóan a haját is lemarta a sav, és az előbbi csak a bacta kezelés hatására kezd visszanőni neki. A sarlacc jumpscare várható volt, de azért így is kellően para lett. Nem semmi erő van a lényben, ha képes volt visszafogni a Slave I-et. Landónak tényleg nagy mákja volt, hogy őt nem ilyen elánnal rángatta a csáp. A szeizmikus töltet megunhatatlan, és gyönyörű kivégzést produkált. Még Jabba vitorlásának roncsa is beleremegett. Mondjuk, Fennec-nek szerencséje volt, hogy a töltet pont ott landolt, ahol kellett, különben kellemetlenebb véget értek volna a dolgok. Nem bánom, hogy nem rágták a szánkba, hogy Boba miként bukkant rá Djarinra, és kapta vissza a páncélját, mert kikövetkezethető. Összességében elégedett vagyok a flashbackekkel, szerintem szép kört zártak be, és a kirakós legfontosabb darabkáinak mindegyikét a helyére tették Fett és Fennec kapcsán. Ideje jobban elmerülnünk a jelenben, ami szerintem nem kevésbé érdekes. Nem hittem volna, hogy Black Krrsantanből ilyen cool karaktert csinálnak. Számomra a sorozat egyik legpozitívabb meglepetése. Tényleg nyerő, hogy nem csak egy cameo erejéig szedték elő, hogy a képregényeseknek is kedvezzenek egy rövidke pillanatra, hanem tartósabban szerepeltetik, a sztori szerves részévé téve. A wookiee minden pillanata arany. Tetszik az a nyers, szilaj kisugárzása, ami minden jelenetéből árad. Noha a tolvajbecsület is benne van, hiszen a múltbeli sérelmek ellenére nem tépte ketté Bobát, amikor elhagyta a Menedéket, és értékelte azt, hogy szabadon engedte korábban. A wookiee-trandoshai ellentét felelevenítésének is örültem. Szerencsétlen trandoshait (amúgy csak nekem hatott kicsit "műanyagnak"?) komolyan sajnáltam. Csak szórakozni akart a cimboráival, amikor egy részeg wookiee tombolni kezdett. Mondjuk azt a poharat lehet, hogy nem kellett volna hozzávágni. Hogy is mondta Han? "A wookiee-kat nem szabad ingerelni." (felteszem, az ittas wookiee-kra ez duplán igaz) - most már vizuálisan is képet kaptunk róla, mire gondolhatott a csempész. Santy zseniális, remélem, sokat láthatuk még hasonlóan menő jelenetekben. Persze rajta kívül akadtak még kiváló elemek ebben a jelenetben. Visszatért a twi'lek szolgálólány, akit amúgy igazán elnevezhetnének már. De Garsa miatt is meg kellett állítanom párszor a részt. Természetesen nyilván csak azért, hogy megcsodáljam a remek jelmezeket és sminkeket. A tárgyalás érdekes volt. Mekkora ötlet volt megteríteni a rancor verem felett. Tetszett, hogy a felek nem adták be a derekukat, és a saját szemszögükből nézve logikusan nem álltak be Fett mögé egy olyan háborúba, ami elsődlegesen a daimyo területét fenyegeti. Az más kérdés, hogy hosszabb távon rájuk nézve ugyanúgy fenyegetést jelentenek a pyke-ok. Djarin feltűnésének előrevetítése felcsigázott. Ahogy Fett és Fennec a The Mandalorianben, úgy Djarin a The Book of Boba Fettben vállalhatna epizódszerepet. Egy gyors meló a fejvadásznak, mielőtt folytatja útját a Mandalore meghódításához vezető ösvényen szerintem gond nélkül belefér. Remélem, nem csak 7 fejezetes lesz ez a "könyv", mert a The Mandalorianhez hasonlóan itt is kezdem azt érezni, hogy bármeddig elnézném. Baromi kíváncsi vagyok a maradék 3 részre, ami (ha minden igaz) már teljesen a jelen eseményeire fog fókuszálni.

Dettó. Nyáron szabályosan szenvedek, ha nem vízparton, vagy klimatizált helyen vagyok. A télben azt szeretem, hogy egyrészt a hőségnél sokkal jobban bírom a hideget (meg alapból is szeretem, felfrissít), ami ellen ráadásul könnyebb védekezni. Másrészt szerintem a táj szépsége is egyedülálló ilyenkor, a talpam alatti friss hó ropogásáról nem is beszélve. Eddig kétszer jártam Skandináv országban, de ha tehetném, biztosan odaköltéznék.

Az szerintem is tuti, hogy a Coruscant vagy a Naboo pusztulása jóval keményebb érzelmi töltetett váltott volna ki a hozzájuk fűződő emlékek miatt. Drámailag nagyobbat ütött volna. Ennek ellenére, (főleg szentimentális okokból) örülök neki, hogy nem ezek a világok semmisültek meg, és láthatjuk őket a jövőben. Persze a Hosnian Prime-ot, vagy a Kijimit nem ismertük meg annyira, de ezek végzete szerintem ugyanúgy kifejezi a tömeggyilkos Első Rend romlottságát ahhoz, hogy kellően hatásosak legyenek a jelenetek.

Amúgy a McQuarrie concept art cameo mindenkinek megvolt? Szegény Luke-ot lehagyták a festményről.