Darth Sky

Sok értelmét nem látom ennek a nem-kánon koncepciónak. A sorozat az eddigiek alapján engem hidegen hagy. Szerintem sokkal értelmesebb lenne a Star Wars egészének szempontjából releváns történetekkel bővíteni az univerzumot az ilyen megkérdőjelezhető mellékhajtások helyett. Persze bele fogok nézni...

Hogyhogy ennyire nem tetszett az Alphabet osztag? Igaz, hogy nem az Erő-Jedi-Sith vonalra megy rá (amit úgy tudom, jobban preferálsz), de szerintem bőven egy korrektül megírt kötet. Nem éreztem unalmasnak vagy érdektelennek. Jó kis adalék az Új Köztársasági érához a vadászpilóták szemszögén keresztül.

A Vérvörös Birodalom Kellemes meglepetés ez a masszív, 500 oldalas kötet. A történet 7 évvel az endori csata után veszi fel a fonalat (Palpatine végleges halála után), a császár utolsó életben maradt elit gárdistájára, Kir Kanosra koncentrálva. A férfi hithű elköteleződöttsége a néhai Palpatine hamis eszménye iránt olyan erős, hogy csak később ébred rá, milyen ember is volt valójában az uralkodó. Kanosról gyorsan kiderül, hogy bár nem szent, azért a rossz ember fogalmától is távol áll. Palpatine propagandájának egy újabb áldozata, aki igyekszik a saját erkölcsi iránytűjéhez mérten helyesen cselekedni. Carnor Jax gyakorlatilag az ellenpólusa, aki manipulációval és zsarolással igyekszik megtartani árulással megszerzett hatalmi pozícióját a Birodalmi Maradvány trónján. Nekem tetszett a birodalmi hadurak marakodását, politikai játszmáit bemutató folytatás is. A kisstílű, erkölcstelen, minden szempontból aljas, ízig-vérig birodalmi elit képtelen az összefogásra. A nagyobb célt, vagyis a Birodalom feltámasztását elhomályosítják saját pitiáner hatalmi vágyaik, amelyek csak széthúzáshoz, halálesetekhez és a Maradvány további szétforgácsolásodásához vezetnek. A későbbiekben felbukkan a Fekete Nap és Grappa, a hutt, ami érdekes alvilági konspirációkat eredményez. Mirith Sinn karaktere (külsőre) engem nagyon emlékeztetett Mara Jade-re. A történet érdekes, kellően izgalmas és Star Wars hangulattal teli. Kiválóan (és az Ep1-2-3-hoz képest is konzisztensen) bővíti az univerzumot, ami különösen nagy bravúr annak fényében, hogy az 1-2. rész még az előzmény trilógia előtt jelent meg. A rajzokkal is elégedett voltam, leszámítva a miniket.

Ha kedveled a sötétebb hangvételű DC műveket, akkor szerintem ezt is bírni fogod. Egy próbát megér.

Befutott a Titans 3. évados előzetese:

Poén akart lenni. Fel se merült bennem, hogy valaki nem annak veszi. Azt hittem, a smiley meg a gif árulkodó.

Igen súlyos zavar támadt az Erőben. A TCW vége (és az Ahsoka könyv) alapján elvileg igen. Plusz a Rebelsben Vader meglepődik, hogy "a tanítvány él", amikor megérzik egymást. Ez is arra utal, hogy a Birodalom addig halottnak hitte. Feltehetően sikerül birodalmi radar alatt ténykednie a lánynak a következő cirka 20 évben.

Nekem is ez jött be leginkább a nyitány óta. Túl nagy meglepetések ugyan nem értek, mert Rex felbukkanása és Wrecker megkattanása, majd ennek kezelése szerintem borítékolható események voltak, de attól még tetszetős 20 perc volt. Jól eltalálták a baljós, nyomasztó hangulatot (ehhez ideális alapot nyújtott a félhomályos Venator-roncsa), ami annak ellenére lett feszültségteli, hogy tudtam: egy főszereplőnek sem eshet komolyabb baja. Érdekes a Wrecker és Omega közt kialakulni látszó kapcsolat: korábban azt gondoltam, hogy a kislány inkább Hunterrel lesz majd amolyan "apa-lánya" viszonyban. A 66-os kapcsán pozitívum, hogy tovább konkretizálódtak a dolgok, és kiderült, hogy nem kizárólag egy Jedik ellen szóló utasítás, hanem bárminemű szimpatizánsuk eliminálására is vonatkozik. Engem meglepett, hogy - a jelek szerint - akadtak más klónok is, akikre hatástalan volt ez a parancs. Az utalások Fivesra és a TCW utolsó évadában történtekre szintén tetszettek. Jó látni, ahogy rétegesen egymásra épülnek ezek a sorozatok. A Bracca felhasználása tetszett, mert remek kapcsolódási pont a Jedi: Fallen Orderhez. Bár - talán a napszak miatt - nekem előbb jutatta eszembe a Jakkun lévő hajótemetőt. Cal Kestis felbukkanásának nem látom akadályát a jövőben, főleg, hogy ő is a Roncsvadász Céhnek dolgozik ezekben az években. Arra viszont ügyelniük kell, hogy Cal Jedi mivolta még nem lepleződhet le a Birodalom előtt, hiszen az csak később derül ki, az Inkvizítorok által. A látvány még mindig remek. A víz animációja pl. döbbenetesen szép és élethű. Érdekes a kontraszt a TCW korai évadaival. Kíváncsi vagyok, a következő részben felbukkan-e Crosshair a birodalmiak oldalán. Azt hiszem, most már egyértelmű, hogy az ő chipjének az eltávolítása lesz a BB-hez való visszatérésének záloga.

Lehet, hogy az egészségesnél többször láttam az Ep1-et. Már ha ez lehetséges.

Ric Olié (Ralph Brown) barátunk fénykorában.

@Darth Cupsy elnézést!

Azok táborába tartozom, akik szerint ez az éra jobban működne TCW-szerű antológia megközelítéssel. Számos perspektívából nyerhetnénk bepillantást a Galaxis életébe a Birodalom hajnalának idején, ami (számomra legalábbis) érdekesebb, változatosabb lenne. Főleg, hogy a BB a TCW nem hivatalos folytatása, tovább vihette volna annak lángját, szellemiségét, megközelítési módját. A Birodalmi hatalmi vezérkar működésétől kezdve a Lázadó sejtek csírájának megjelenésén át az alvilági elemek bemutatásáig szinte kifogyhatatlan a repertoár. A karakterközpontú történetmeséléssel is működhet ezek bemutatása, viszont "összezsugorítja" a Galaxist, ha hőseink szinte minden fontosabb eseménynél jelen vannak, és minden fontosabb szereplővel összefutnak. Szerintem a TCW struktúrája is kellő mértékben lehetővé tette a karakterfejlődést, bár igaz, hogy ehhez szükség van a kronológiai sorrendre. Az elkülönülő történeti ívekben sem látok kivetni valót, ezek ugyanúgy épülhetnek egymásra, mint a folyamatában egymást követő részek. Ahsoka, Rex, Ventress, Maul, Boba, de akár az Éjnővérek vagy a mandaloriak történetei mind remek ívet írnak le, soha nem éreztem azt, hogy ne jutott volna kellő idő egyikre/másikra.

Akkor még jobban is jártál: az eredeti regény árának a töredékéért szereztél be egy olyan példányt, ami nem tartalmazza a hibákat, viszont tartalmilag ugyanaz.

Én is Rexre tippelek. Ő egyaránt köthető Ahsokához (így a Rafa/Trace pároshoz), és a renegát klónokhoz. Organa ellen szól, hogy ha figyelembe veszik az Ahsoka regényt, akkor Ahsoka és Bail itt még nincsenek közös platformon. Az csak a könyv végén történik meg, ami 1 évvel játszódik az Ep3/TCW vége után. Nem hiszem, hogy az eddigi 6 BB-rész felölelt volna kb. 1 évet.

Úgy látszik, hamisítják A holtak védelmezőit. Ha jól látom, te is ebbe futottál bele @HeirToGrievous. Szerencsére nálad nem csillagászati áron került eladásra. Kíváncsi vagyok, hogy tartalmilag ugyanaz-e a két változat.

Az nem világos, hogy az illusztrációkban miért kék bőrűnek ábrázolják Te'Amit, amikor a könyvből kiderül, hogy zöld.

Mondjuk lehet, hogy pont azért nem volt már pénz klónokra, mert elment a két Halálcsillagra, az exegoli flottára, meg a többi nyalánkságra...

Csak egyetérteni tudok a többiekkel, Revan, szerintem sem kérdés, hogy mi a helyes döntés. Könnyen lehet, hogy ez életed egyik nagy lehetősége, szerintem ne szalaszd el. Nyilván változás lesz a mostani életedhez képest, de ez ezzel jár. Engem kimondottan vonz nem csak egy SW-vel kapcsolatos állás, de maga a home office nyugalma és kötetlensége is.

Akkor a legutóbbi fejlemények fényében nem rejtem spoiler mögé, de értelemszerűen csak azok olvassanak tovább, akik végeztek a regénnyel. Charles Soule: A Köztársaság fénykora - A Jedik fénye Igazság szerint, eddig egyáltalán nem kapott el a Köztársaság Fénykora-hype. Minimális infóim ugyan voltak róla, de nem ismertem a karaktereit (akikhez így kötődni sem tudtam), és valahogy olyan távolinak, megfoghatatlannak hatott az egész. Besöpörtem a "majd meglátjuk" szőnyeg alá, és különösebben nem foglalkoztam vele, mondván, majd a magyar megjelenéskor felveszem a fonalat. Érdekelni érdekelt alap szinten, de nem ültem tűkön. Kissé tartottam is tőle, hogy az előzetes, túlnyomórészt pozitív vélemények feltornázzák az elvárásaimat egy olyan szintre, amit reálisan nézve nem lesz képes megugrani a regény. Szerencsére nagyobbat nem is tévedhettem volna. Sejtettem/reméltem, hogy jó lesz, de nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Röviden és tömören: letettem a hajam az eddig látottaktól. Remek megalapozása egy felfedezésre váró új korszaknak. Üdítően újszerű, mégis nagybetűs SW élmény. Már maga az alapkoncepció baromi jó: egy fénykorában lévő Galaktikus Köztársaság, egy funkcióját ideálisan betöltő főkancellárral (Lina Soh) az élén, és Jedi Renddel maga mellett. A béke és felvirágzás korszaka, ami éles váltásként hat az eddig megismert galaktikus konfliktusok és korrupt rendszerek, elnyomó rezsimek után. Éppen ez benne az érdekes. Olyan aspektusból szemlélhetjük az SW-univerzumot, amire korábban még nem volt példa. Noha béke van, az nem egyenlő a tétlenséggel. Lina Soh ambíciózus Nagy Tervei egy eszményi Galaxist vetítenek előre, bár ez a jövő ismeretének fényében elszomorító is egyben. A Jedik is fénykorukat élik, későbbi önteltségüknek, arroganciájuknak, a Szenátusnak való alárendeltségüknek nyomát sem lelni. A Fény bajnokai, harmóniában az Erővel, akik ténylegesen a béke és igazság védelmezői. Persze esetükben is felmerült az az örökzöld ellentmondásosság, hogy békeőrök révén részt vegyenek-e a katonai konfliktusban, vagy sem (ami párhuzamba állítható a Klónháborúk Jedijeivel). A Hetzal-rendszerben zajló katasztrófa idején mutatott hősiességük bekerült a kedvenc jeleneteim közé, baromi hangulatos volt. Remek volt olvasni, ahogy valamennyi Jedi egyként oltalmazta a milliárdokat Avar Kriss vezénylete alatt. Az olyan "easter eggek" is bejöttek, mint Yoda, Oppo Rancisis vagy Yarael Poof felbukkanása. Ami meglepett, hogy milyen mértékben hullottak a nevesített szereplők, még a Jedik is. Így még inkább érződött, hogy tétje van az eseményeknek. És ezen a téren is brillírozott Soule: csupán néhány oldalas fejezetekkel képes volt elérni, hogy átérezzem pl. a Legacy Run fedélzetén lévők, vagy a hetzali megfigyelőállomás dolgozóinak (Merven Getter és Vel Carann) drámáját. Mint írtam, a Jedik szintúgy otthagyták a fogukat egy-egy helyzetben, ezzel is elkerülve azt a tévképzetet, hogy ők "sérthetetlen szuperhősök" lennének, csak mert az Erő felfokozza képességeiket. Így meglepetésként ért Te'Ami, majd Jora Malli halála. A Jedik közül Avar Kriss tetszett leginkább. Megfontolt, higgadt és békét sugárzó személy, aki kriktikus helyzetekben is képes hideg fejjel cselekedni, és olyan Jedi-mércével is hatalmas tetteket végrehajtani, mint több száz Jedi összehangolása (Hetzal-rendszer), vagy az időjárás manipulálása (Gyümölcshold). És hát, na... Elzar Mannal való viszonya nem teljesen világos. Padawan koruk óta közel állnak egymáshoz (nem csak személyesen, de az Erőben is), viszont az utolsó fejezet fényében nekem nem egyértelmű, hogy ez csak barátság, vagy kimondatlan szerelem? Lehet, hogy nem figyeltem eléggé a jeleket, de végig azt gondoltam, hogy csak nagyon közeli barátok... viszont a végén szerintem erőteljesen sugallta az író, hogy szerelem van a levegőben, csak hithű Jedikként nem engednek ennek az érzésnek. Többek között ez a szál is érdekes lehet még. Szerintem nagy jövő állhat Avar előtt, kíváncsi vagyok, mi lesz vele a Csillagfény Jelzőállomás vezetőjeként. Loden Greatstorm és Bell Zettifar csakugyan kerültek közel hozzám, szimpatikus mester-tanítvány párost alkottak. Bell vesszőfutása a zuhanás elkerülésének gyakorlatával jó visszatérő elem volt, és azonnal Anakin-Ahsoka párosa villant be a TCW geonosisi szálából. De a többiek is kellően egyediek, kedvelhetők és emlékezetesek maradtak. Tartottam tőle, hogy nehéz lesz megjegyezni ennyi új karaktert, de a képes illusztrációk segítségével nem egy eget rengető feladat. Tetszett, hogy bemutatták: a Jedik más és más módon érzékelik az Erőt. Avar Kriss előtt pl. dalként jelenik meg, más számára az óceán vagy szél metaforájaként. Vadászgépeik, a Jedi Vektorok szintén kellően egyedire sikerültek az Erő-érzékenyek számára kialakított mechanikával és távvezérlési lehetőségekkel. Ezekhez képest már-már visszalépésnek hatnak a Klónháborúk Delta-vadászai. A járművek kapcsán nagy piros pont, hogy úgy sikerült megőrizni az SW-hangulatot velük, hogy közben eltértek a korábban (in-universe később) megismert típusoktól. Nem estek a Legendák-beli The Old Republic hibájába, ahol több ezer évvel a filmek előtt klónkatonákra és droidekákra kísértetiesen hajazó egységek üzemeltek. A Nihilek kapcsán is számos dolog tetszett. Eleve kedvelem a viking mitológiát, így az "űr-vikingek" csoportjával alapból nem lőttek mellé nálam. Bejött, hogy nem egy Sith-eknél is hatalmasabb, vagy velük egy kaliberű ellenséges bandát mutattak be. Gyakorlatilag egyszerű kalózokként funkcionáltak, de ez mégsem degradálta a fenyegetésük mértékét. Marchion Róról kiderül, hogy jóval veszélyesebb, mint azt a regény java részében gondolnánk róla. Rendkívül manipulatív és számító. Másrészt, a Nihilt a rejtélyes hiperűr-ösvények birtoklása és használata teszi kiemelten veszélyessé. Szerencsére, a regény több pontján is kiderült, hogy a Nihil nem követi el azt a blamát, hogy nagy mellénnyel lebecsülik a Jediket. Sőt, komoly fenyegetésnek tartják őket, akikkel számolni kell, és csak a legszükségesebb esetben veszik fel a harcot velük. Magát a Nihilt a kiszámíthatatlanságuk (Marchion Ro mesterkedései) és a hiperűrhöz való kapcsolatuk (titkos ösvények használata, melyek révén akár a Coruscantra is betörhetnek) teszik igazán veszélyessé. Marchion Ro kulcsfigura, hiszen érzésem szerint a pusztulás széléről rántotta vissza a Nihilt. Nekem tetszett a viharral szimbolikus hierarchia logikusan átgondolt mivolta (villám --> felhő --> vihar --> fergeteghajtó; és a Szem), de a vezetők, vagyis a Fergeteghajtók nagy valószínűséggel idővel egymás ellen fordultak volna, hogy aztán szétmarcangolják egymást, meggyengítve a szervezet egységét. Marchion Ro ezzel szemben kigyomlálta a gyenge és bomlasztó láncszemet Kassav Milliko személyében (egyúttal meg is büntette), majd megerősítette saját pozícióját az egy Nihil megteremtésével. Szerintem remekül hozta ki a helyzetéből a legtöbbet, és vált olyan galaktikus hatalommá, amivel érdemes számolni. Vele kapcsolatban nagy kérdés még a kiléte (ezt elég látványosan kendőzte az író), és a tervei Lodennel. A logikus következtetésnek az tűnik, hogy a Sötét Oldalra akarja téríteni a Jedit (a rabok folyamatos félelem és szenvedés hullámaival bombázva), hogy a saját oldalán kamatoztassa tehetségét. Így még egy dráma is kialakulhat Loden és egykori tanítványa között. Nem tudom, mennyire van benne a twi'lek karakterében a Sötét Oldal csírája. De úgy érzem, ennél többről lesz szó. Az akciójelenetek is remekek voltak, az író könnyedén érzékeltette a "látványt" számos esetben, így nem volt nehéz filmszerű hatást elérnie az adott fejezetekben. Persze, nyilván a számos illusztráció is segített, amit az olvasással párhuzamosan nézegettem (karakterekről és hajókról egyaránt). Soule stílusában az tetszett leginkább, hogy lényegretörő, ugyanakkor kellően részletes és érdekes is. Minden fontos infót leír, és sok esetben olyanokra ad választ, amik bennem is felmerültek kérdésként. Nem egyszer volt olyan, hogy feltettem magamban egy kérdést olvasás közben, majd pár mondattal később az író meg is választolta azt. Látszik, hogy sok munkája van a regényben. A karakterek megelevenítése szerintem az egyik erőssége. Tartottam tőle, hogy el fogok veszni a rengeteg karakter között, de valamennyien maradandóvá váltak a jellegzetességeik, és emberi mivoltuknak köszönhetően. Nálam legalábbis így volt. Bright, Te'Ami, vagy Jora halálának súlya ugyanúgy átjött, holott egyikük sem volt olyan főszereplő, mint Avar vagy Loden. Soule erőssége még a karakterek közti dinamika is. Pl.: Avar Kriss és Elzar Mann vagy Loden Greatstorm és Bell Zettifar esetében. Az olyan apróságok külön tetszettek, hogy pl. Coruscant egy részén még hatalmas építkezések zajlanak, vagy, hogy a bakta ekkor még nem egy közismert gyógyszer, hanem ritkaságnak számító kísérleti anyag, luxuscikk. A javarészt felfedezetlen és az ismeretlenség homályába burkolózó Külső Gyűrűről nem is beszélve. A Csillagfény Jelzőállomás érdekes koncepció, ami tökéletesen megtestesíti Lina Soh ambíciózus elképzeléseit. Miszerint: a Külső Gyűrű vidékeivel is éreztetni kell, hogy ugyanúgy a Köztársaság tagjai, mint a Magvilágok, vagy maga a Coruscant. Multifunkciós létesítmény a maga számtalan előnyével. Noha óhatatlanul felmerült bennem, hogy miért nem láthatjuk az állomást, vagy hallunk róla később, a filmek idején. Gyaníthatóan megsemmisül, Lina Soh szimpatikus víziója ellenére. Ez egyébként plusz töltetet és drámát adna Palpatine majdani hatalomátvételének, noha eddig sem volt örömteli a 66-os parancs, vagy a Birodalom kikiáltása. Nekem baromira felkeltette az érdeklődésemet az éra, és a benne lévő kiaknázatlan lehetőségek iránt ez a regény. Alig várom a következő könyvet, remélem, megőrzik ezt a színvonalat. A második regény írónője (Claudia Gray) kapcsán kevés kétségem van az eddigi munkái alapján. 5/5

Meglepően sok dolgot helyre tett ez a minisorozat, legalábbis nálam. Eddig úgy képzeltem el Ben távozását, hogy szándékosan gyújtotta fel a templomot, majd magával vitt egy maréknyi növendéket (akik osztották az álláspontját), aztán belőlük lettek a Ren lovagjai. De nagyon nem így történt. Eleve hiányos ismereteim voltak erről az időszakról, és a filmek is minimálisan érintik, így jó, hogy megjelent ez a képregény. A templom felgyújtásánál először nem volt egyértelmű, hogy Ben tette-e, de aztán többször is úgy hivatkozott rá, hogy ő volt. Bár nem szándékosan, de ezzel is jelezték, mekkora zabolátlan Erő lakozik benne. Tetszett, hogy nem egyik pillanatról a másikra vált szörnyeteggé (bár nála is volt egy "kapcsoló"-jellegű pillanat, ami átlökte őt azon a bizonyos határon), hanem végig benne volt ugyanaz a kettősség, ami a filmekben is. Mindkét oldal magáénak követeli, amitől nem csoda, ha kikészül. Ahogy Han Solónak is mondja az Ep7-ben, "szétszakad". Képtelen teljes mértékben elkötelezni magát a Világos- vagy a Sötét Oldal mellett. Ezért járja át a sötétség Jediként, és ezért szólítja a fény a Sötét Oldalon. Jó, hogy foglalkoztak a terhével, amit a legendás elődei miatt támasztott elvárások róttak rá. Már maga a Ben Solo is egy olyan név, amivel nem tud azonosulni. A fokozatos átmenetet, a Sötét Oldalra vezető lépcső fokait szépen ábrázolta, hogy miután Luke-kal "végzett", még többször is esélyt adott a tanítványoknak a távozásra, nem akarta megölni őket. Ahogy később, az Elphronán (piros pont A Köztársaság fénykora-utalásért) sem szándékosan végzett Hennix-szel és Tait sem akarta megölni a Mimban holdján. Pont azért volt sorsfordító, amikor Ren megölte Tait, mert Ben továbbra is a barátjának tartotta - ezért érezhette szükségesnek a bosszút. Amivel viszont már elindult a lejtőn, és Voe-t különösebb dilemma nélkül végezte ki. Jók voltak a bevágások, amikor Ben átbillent a Sötét Oldalra, láthattuk Leiát, Palpatine-t, vagy Rey-t (aki gondolom, a diád révén érezte meg). A jellegzetes Kylo-fénykard létrejötte is tetszett: kiderült, hogy a kivéreztetés során repedt meg a kristály, és hogy technikai gondok miatt építette be a keresztvasat. Maga a Kylo név eredetére viszont nem kaptunk választ. Snoke kapcsán érdekes volt, hogy Ben fejében beszélve táplálta benne folyamatosan az "árnyékot", uszította Luke ellen, elősegítve későbbi döntését, hogy elhagyja a Jediket és más ösvényre lépjen. Arra még kíváncsi lettem volna, hogy Snoke pontosan hogy került képbe. Mert személyesen is ismerték egymást Bennel (ahogy elvileg Leia és Han is), nem csak a hangokon keresztül. Összességében nekem tetszett, bár lehetett volna kicsit hosszabb.

Ez igaz, és a magam részéről nem látom akadályát a 2 vagy akár több hetes spoiler-kapcsolós időszaknak az adott topikokban. Engem nem zavar. Csak azért hoztam fel, mert a szabályzatban eddig így volt:

Szóval a hivatalos forrásból származó infó nem számít kánonnak?