Darth Sky

Vernestra úgy módosította a fénykardját, hogy ostorrá is át tudja változtatni. Lényegében kapcsolgatni tud a "fénykard" és a "fényostor" módok között. Remélem, ezt látjuk majd a sorozatban is - már ha még ekkor is így van.

Nekem tetszett a finálé, nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Mondhatni, győzött a papírforma. Bár szerintem sem a legerősebb sorozatzáró, bőven hozta a megszokott TBB szintet, ami nem éppen negatív jelző. Megválaszolatlan kérdések persze maradtak (ami nem feltétlen baj a jövőbeli művek fényében), és egy-két apróságot én is hiányoltam, de az összképpel elégedett vagyok. Az Osztag megérdemelte a boldog befejezést, így nincs hiányérzetem az érához jobban passzoló, sötétebb lezárás miatt. Már amennyire boldognak lehet nevezni a Weylanden történteket, ahol azért nem egy kiszabadított klón veszett oda. "Noname" mivoltuk számomra nemigen csorbít a drámán. Bár a pozitív főszereplők mindegyike túlélte, azért nem mondanám full happy endnek a végkimenetelt. Crosshair önfeláldozását mondjuk el tudtam volna képzelni, és láthatóan a klón is sokat kacérkodott a gondolattal, hogy ezzel nyerje el a végső megváltását, de ahogy Hunter is mondta: a többieknek szüksége van rá. Élve több jót tehet, mint egy nagy hősi halállal. Plusz, fellélegezhetünk: Tech nem tért vissza, így az ő halálának súlya megmaradt, mint az Osztag egyik legfőbb vesztesége. Örülök, hogy nem mentünk el az ő az egyik CX-klón, vagy kiborg lett irányba. Rexet valamelyest hiányoltam a klónmentőakcióból, ha már ez az ellenállóinak az egyik fő profilja. De ez a küldetés egyértelműen a 99-esekre helyezte a fókuszt, így nálam Rexék nélkül is működött a dolog. Plusz, talán sok lett volna már a jóból az elszabadult Zillo, a megtért Emerie, a kiszabadított klónok és a magánakciózó Nala Se után még Rexék felbukkanása is, mint a létesítményt fenyegető elemek. Ventressre egyáltalán nem számítottam, mert a 3x09 után szinte biztos voltam benne, hogy őt már nem látjuk ebben a sorozatban, és csak azért hozták be, hogy lássuk: él és virul. Aztán később, egy másik műben majd foglalkoznak a hogyannal, és a további útjával. Rampart szerencsére megmaradt ugyanannak az irritálóan gőgös és végletekig önző figurának, akinek megismertük. Azért szerencsére, mert így nagyobb elégtételt okozott az, amikor Nala Se az arcába küldte azt a hődetonátor nevű szeretetcsomagot. Rampart láthatóan nem sokat tanult a történtekből, és semmi nem ragadt rá a klónok egymás iránti lojalitásából, vagy úgy összességében a helyesen cselekvés fogalmáról. Ennél nagyobb elégtételt csak Hemlock halála okozott, akiből a mélységbe zuhanása előtt azért a biztonság kedvéért még szitát csináltak. Jó volt látni, ahogy a pszichopatával együtt az ambíciózus tervei is aláhullottak a sötétség homályába. Az azért megmosolyogtatóan ironikus volt, amikor a cellában azt ecsetelte Rampartnak, hogy ő miért kulcsfontosságú a Birodalomnak, majd a végén Tarkin még egy vállrándításra sem méltatta a halálhírét. Tarkin kapcsán érdekes, hogy önkényesen átirányíthatta a Nekromantára szánt pénzeket a Halálcsillag finanszírozására. Vagy korábban egyeztetett erről Palpatine-nal? Palpatine és a Nekromanta további sorsa kapcsán is van némi hiányérzetem. Az öreg Sheev igazán felbukkanhatott volna, hogy szemtanúja legyen a tantissi kudarcnak, és legalább utalás szintjén képbe jöhetett volna az Exegol. Bár, ha Nala Se minden kutatási anyaga odaveszett, akkor hogy is áll a Projekt? Lehet, hogy a következő évtizedekben újrakezdik a kutatásokat a nulláról, és így lyukadunk majd ki az exegoli végeredményhez, és Gideon saját mellékprojektjéhez? Érdekes kérdések, amikre bár hiányérzetként hathat a válasz hiánya erre a sorozatra nézve, én azért valahol örülök neki, hogy fenntartják az érdeklődést, és későbbi alkotásokban jobban kibonthatják ezeket. A Pabu kapcsán bennem is egyből felmerült, hogy nem veszélyes-e az ottani élet a Birodalommal való legutóbbi összetűzés fényében. Az kiderült, hogy a lakosokat nem deportálták, vagy ölték halomra, és a bolygó valószínűleg nem különösebben értékes erőforrás, vagy nyerő taktikai szempontokból. Viszont Hemlock már egyszer rátalált a Pabura az egyik CX révén, és ki tudja, nem jutott-e el ennek ténye a nagyobb birodalmi gépezethez. Mert ebben Hunterék sem lehetnek biztosak. Az szerintem fix, hogy Hemlock próbálta viszonylagosan fű alatt intézni Omega kézre kerítését, így a saját emberein kívül (akik jórészt meghalhattak a Weylanden) talán nem is tudnak a Paburól a Birodalomban. De én azért nem mernék így letelepedni az összes szerettemmel egy ennyire kétes biztonságú világon. Persze a kb. 20 éves időugrás alapján, legalább két évtizedig viszonylagos nyugtuk lehetett a pabuiaknak. Amúgy kellemes meglepetés volt Omegát felnőttként látni (talán 30 éves lehetett), és jó, hogy kitértek a sorsára, mint a Lázadás pilótája. Ami persze nem életbiztosítás, és aggodalomra adhat okot, főleg egy apának, de örökké egy gyereket se lehet megvédeni a való világtól, és attól, hogy azt tegye, amit szeretne. Tetszett, hogy aggodalma ellenére, Hunter végül útjára engedte Omegát, aki bár veszélyes terepre merészkedik pilótaként, remélhetően túléli a polgárháborút, és később még láthatjuk. Bíznunk kell az Erőben, és Dave Filoni karakter-armorjában. Mindent összegezve, az apróbb, beteljesületlen személyes vágyak ellenére, nekem tetszett a finálé, ahogy az egész sorozat. Hiányozni fognak ezez a szerdák, ahogy Omega és a srácok is.

@Wilde, boldog születésnapot!

Nyerő rész volt ez is. Az szerintem fix, hogy minden a sorozatban felvetett kérdésre nem fogunk választ kapni az utolsó epizódból, legyen akárhány perces is. De amilyen átfedések vannak ma már az SW matériák között, abban is biztos vagyok, hogy a fontosabb szálak folytatódni fognak valamilyen formában, és így a releváns kérdéseket is megválaszolják idővel. Pl.: Ventresst biztos nem azért a 20 percért "támasztották fel", de Rex ellenállóiról is csak morzsákat kaptunk a TBB-ben. A Nekromanta-projekt sorsának további alakulását is megismerhetjük még máshol. Ha az utolsó rész keretbe foglalja majd a karakterek útját, és ad egyfajta lezárást nekik, nekem már nem lesz komolyabb hiányérzetem. Jó volt látni Hemlock óvatosságát és a Birodalom szokatlan kompetenciáját, ami megnehezítette hőseink dolgát. Kihangsúlyozva ezzel a létesítmény és a Projekt fontosságát. Bár azért Echo így is ügyesen beszivárgott, és nem kis mázlija volt Emerie régóta érő pálfordulásával. Bennem olyan érzést keltett ez az ügy, hogy a dokicsaj mindvégig tudta, mi a helyes, de mégsem mert lépni, és igazán tenni érte... akár a tettlegesség súlyából adódó félelemből, akár egyfajta hűségből, ami Hemlockhoz kötötte, amiért az úgymond a szárnyai alá vette. Meggyőzte magát, hogy miért nem tehet semmit. Egy külső erő kellett hozzá, hogy végre feloldja a két választás közti őrlődését, és segítsen a Tantiss jobb sorsra érdemes lakóin. Emerie vívódása végül Echo személye által csúcsosodott ki, de egyértelműen Omega volt az egésznek a mozgatórugója. A lány tényleg kihozza a legjobbat másokból, még az igazán nehéz esetekből is (előbb Crosshair, most Emerie). Az szerintem ezen a ponton már 100%, hogy Emerie nem lesz áruló, és a belé fektetett bizalom kifizetődik. Crosshair kapcsán tetszik az éles kontraszt, ami a sorozat eleji és a 2. évadbeli önmagával köti össze a mostani énjét. A 66-os parancskor még követte ugyan Hunter utasításait, de láthatóan kelletlenül, és az Osztag vezetőjével egyet nem értve. Aztán jött a mélypont, amikor vadászott egykori társaira, és a Birodalom oldalán bemutatott tetteivel elképzelhetetlenné tette, hogy egy nap még szimpatizáljak vele. Most viszont, önszántából, meggyőződésből követi Huntert és Wreckert, és csak azért visszatért a Weylandre, legyűrve a traumáját, hogy segítsen Omegának, viszonozva ezzel azt, amit a lány érte tett. Ez már láthatóan egy megváltozott Crosshair, aki ténylegesen jó útra tért, és igyekszik vezekelni múltbeli hibáiért. Rampart ezúttal is hű volt önmagához: hozta a bevallottan önző, erkölcstelen és gyáva figura összképét. Nem is olyan régen, még a kényelmes irodájában ülve, magát láthatóan felsőbbrendűnek és sebezhetetlennek tartva, gátlástalan parancsokat osztogatott, ki tudja hány életet oltva ki. Most pedig a veszélyes dzsungelben gázol, szánalmasan iszkolva egy vadállat elől, egyenesen az őt eláruló Birodalom karjaiba. Az már csak hab a tortán, hogy az a Hunter mentette meg az életét, akinek anno parancsot adott a likvidálására a Kaminón. Hunter helyében én lehet, hogy "véletlenül" mellé lőttem volna. Bár valószínűleg Rampart rosszabbul jár azzal, ha Hemlock fogságába kerül. Hiába: egyszer fent, egyszer lent. Szerintem a tatntissi létesítmény sorsát megpecsételi majd a Zillo, és kitombolja magából a Birodalom iránnti ellenszevét. A gyerekek viszont mindenképp, és talán a klónok is megmenekülnek majd. Rexék érintettségét maximum szállítóhajó gyanánt tudom elképzelni, komolyabban szerintem nem fognak részt venni Hemlock álmainak összetörésében. Várós a finálé, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki az utolsó felvonásból.

Igaz, Omega abban a hitben adta fel magát, hogy Crosshair révén a srácok utána indulnak. Viszont bármi is lesz a tantissi küldetés vége, a pabuiak szerintem nincsenek biztonságban a birodalmi megtorlástól. Hacsak nem semmisül meg Hemlock mellett a teljes Pabut megszálló birodalmi állomány, és Royce nem tartotta magában a 99-eseket bújtató bolygó koordinátáit. Remélem, kitérnek még a pabuiak sorsára, engem legalábbis érdekelne. A legtisztább az lenne, ha új otthont találnának, távol a Birodalom radarjától. A Birodalom számára minden élet egy eszköz/erőforrás csupán, szóval sanszos, hogy ha a gyerekek nem lennének a hasznukra valamilyen kiemelkedő képességgel (pl. technikai szakértelem, stratégiai érzék, Erő-használat, stb.), akkor mennének a süllyesztőbe rabszolgának... Kivégzésre szerintem csak nagyon szélsőséges esetben kerülne sor. Ha sosem hagyják el a Tantiss-hegyet, hogy beszéljenek az ott folyó kutatásokról (amiről szerintem kb. semmit nem tudnak), akkor birodalmi szemszögből nézve nem jelentenek fenyegetést, és hasznosabb életben hagyni őket. Mármint Hemlock. Igen, Emerie járt már abban a cipőben, amiben most a többi gyerek, így még furcsább, miért nem passzolja ezt az etikátlan birodalmi doktorosdit, és miért teszi azt, amit anno vele is tettek. Bár a kifacsart logikája mentén valóban gondolhatja azt (ahogy említette is), hogy a Birodalom valójában "gondoskodik" ezekről a gyerekekről...

Nekem is bejött a rész, ismét a szokásosan jó TBB szintet kaptuk. Tényleg durva belegondolni, hogy két hét múlva vége a sorozatnak. Persze az SW vonat nem áll meg, de azért így is hiányozni fog ez a széria. Omega kapcsán továbbra is nagyon tetszik a korához való érettsége, tanulékonysága és pozitivitása, amiket részről részre sikerül hatványoznia. Szimpatikus volt, milyen gyorsan összebarátkozott a többi gyerekkel, és szinte egyből az újabb szökési tervén kezdett agyalni, a kedvezőtlen esélyek ellenére. Korábban is akartam írni, hogy tetszenek ezek az (kissé a Szárnyas fejvadászra hajazó) aláfestő zenék, hatásosan erősítve a nyomasztó hangulatot, ami a tantissi létesítményben dominál. Durva, hogy Omega és a többi gyerek gyakorlatilag egy teremben és egy szűk cellában éli az életét, minimális játék/kikapcsolódás/szórakozás lehetőségekkel, miközben Emerie-t leszámítva, a többi doktornak vizsgálandó alanyok csupán, akiknek a szociális érintkezést, és érzelmi kötelékek kialakulását sem nézik jó szemmel. Hát még ha nem Emerie lenne a vezető tudós... Emerie a Birodalom elleni tétlensége miatt egyelőre nem emelkedik ki a többi kollaboráns közül, viszont az tény, hogy empátiából neki jutott a legtöbb, ami talán egy későbbi pálfordulásra is rávezetheti a karakterét. Az apró jelek (Omega játékbabájának sztorija, vagy a kedvesebb hozzáállás a gyerekekhez és a lélektelen doki rendre intése) erre utalhatnak. Omega újabb szökési terve egyszerre lelkesítően merész és bájosan naív, bár bizonyos szempontból nem értem. Hiszen azért adta fel magát, hogy a Pabu lakosai életben maradjanak. Ha megszökik, a Birodalmat semmi nem akadályozza meg abban, hogy ismét meglátogassák az egykor paradicsomi világot, és szétbombázzák a szigetet a lakosokkal együtt. Hacsak, azóta nem lécelt le mindenki, vagy nem történt birodalmi deportálás. Rampart nekem nem lett szimpatikusabb, de üdítő az Osztag oldalán látni, még ha csak kényszerből is. Tetszettek az olyan apróságok, mint az egyenruhán való kiakadás, a folyamatos negatív piszkálódása az Osztag felé vagy a birodalminak való jóleső parancsolgatás, amik mind karakterhű tulajdonságok voltak. Így bár a jelek szerint együttműködik az Osztaggal, mégsem hazudtolja meg önmagát. Jó volt annak nyomatékosítása, hogy Hunterék egyértelműen nem bíznak a fickóban, de valóban vele van a legtöbb esélyük a Weyland/Tantiss megtalálására. És a halvány esély is több a semminél. Egyébként, szerintem bár jogos és okos Hunterék félelme, miszerint Rampart elárulhatja őket, az (egykori) birodalminak jelenleg mégsem érdeke ez. Hiszen, mit nyerne azzal, ha feldobná az Osztagot a Birodalomnál? Kétlem, hogy Tarkin megsimizné a buksiját, hogy "Jól van, megbocsájtunk", és visszavennék az állományba. Inkább a bányába mehetne vissza az idegesítő ugnaught cimbije mellé, vagy sugárvető céltáblának egy kivégzőosztag elé. Szóval, ha van egy kis esze, nem akarhatja elárulni az osztagot. Bár annyiból necces Rampart számára a szitu, hogy: 1.- Nincs garancia rá, hogy az Osztag elengedi, miután segített nekik. 2.- Nincs garancia rá, hogy a Birodalom visszafogadja, miután segített nekik. De elvi/erkölcsi alapon én a helyében előbb bíznék az első pontban. Jó volt a Bora Vio visszatérése, mint titkos találkozási pont. A Coruscant felett lebegő állomáson zajló akciók pedig hozták a megszokottan kalandos és izgalmas szintet. A Birodalom biztonsági intézkedései itt (kb. 1 évvel a rezsim megalakulása után) még inkább gyerekcipőben járnak, mint később (a Halálcsillagon legalább voltak kamerák), és valóban jó reflektálás a gőgjükre, amit az Andorban láthattunk. Ha már Halálcsillag: Hunterék érkezésekor vizuálisan és cselekményileg is egy az egyben beugrott az Ep4-es Han Solós jelenet, amikor rögtönözve elfoglalták az irányító központot. Rampartnak jól jött az Erebuson növesztett szakáll, mint álca, Wreckert pedig ésszerű okokból hagyták hátra, a hajón. Bár a nagyfiúban még traumaként élhetett a pabui incidens, amikor hasonlóan hátra maradt a Maraudernél, az pedig felrobbant. A végén izgalmas volt a kicentizett akció, és dícséretes Hunter hite és bizodalma Echo iránt, amikor megkockáztatta azt a kritikus manővert a birodalmi hajóhoz való csatlakozással. Egy komoly negatívum viszont van a részben: még néztem volna tovább. Kár, hogy ilyen gyorsan elrepülnek ezek a 20-25 percek. Remélem, az utolsó két rész hosszabb lesz. Főleg, mert van még mit elmesélni bőven.

Akkor valami homokszem került a gépezetbe, mert én a komment megírása előtt szavaztam.

Én is leszavaztam.

Nekem is tetszett a rész, most valahogy a szokásosnál is gyorsabban elrepült ez a 20 perc. Érezhetően ráfordultunk a fináléhoz vezető célegyenesre. Ahogy korábban a Birodalom szűkítette a célkeresztjét a Pabura, most ugyanúgy szűkül az Osztag célkersztje is a Weylandre. Bár a Birodalom nem várt hibát vétett Rampart életben hagyásával, Hunteréknek most pont kapóra jött ez a "nem pazarlunk erőforrást" mentalitás, aminek szellemében a fickót inkább a bányákba küldték, mint kivégzőosztag elé. Jó volt látni, hogy jelleméhez passzoló sorsot kapott, és abban a rendszerben sínylődött, aminek korábban "hűséget" fogadott (vagyis akikért gátlástalanul gyilkolt és hazudott). Persze ezzel a kényszermunkával nem fogja feltámasztani azokat, amik miatta vesztek oda a múltban... Rampart szembesülhetett vele, hogy mennyit ér ezt a Birodalmat szolgálni: egy eszköz vagy csupán, aki bármikor eldobható, bármilyen engedelmes, lojális is voltál, és bármennyire etikátlan tetteket is hajtottál végre a múltban az Uralkodó nevében/parancsára. De mégis jól jöhet a jelleme a Weyland megtalálása kapcsán: önös érdekei nyilván fontosabbak annál a Birodalomnál, amelyik eldobta, mint egy használt pár cipőt. Saját haszna mellett bizonyára a bosszú is motiválja, ezek összessége pedig talán teszi annyira megbízhatóvá, hogy valóban segítsen az Osztagnak. Azért Tipoca City bombázásakor nem gondoltam volna, hogy Hunterék és Rampart egyszer egy csónakban fognak evezni. Palpatine Nekromanta-projektjének titkosságát és fontosságát hangúlyozta az is, amit már korábban gyanítottunk: hogy még a Weylanden tartózkodó birodalmiak is csak hiányos infókkal bírnak a nagy egészt tekintve. Tetszett Hemlock előadása az M-szám átörökítése kapcsán, ami megcáfolta az Omega Erő-érzékenységének elméletét. Szép lassan csak össze lehet rakni az egészet az apránként csepegtetett infókból. Kíváncsi vagyok, hogy láthatjuk-e a TBB keretein belül Palpatine klóntestét. Omega kulcsfontosságú a kirakóshoz, ami összeállni látszik. Viszont, valaminek még félre kellene siklania ahhoz, hogy Palpatine ne egy tökéletes, és M-számban gazdag klónba traszferálja magát a Halálcsillag II-es "halála" után. Bár a midi-chlorián átörökítésének metódusa már ismert lehet addigra (valószínűleg ennek folyamatát láthatjuk most a TBB-ben), de a klóntesttel még lehet gond. Máskülönben Palpatine nem szenvedne annyit az Ep9-ben a roskadozó klóntestében Rey meggyőzésével. Bízom benne, hogy sikerül jó átkötést alkotni a Skywalker korával. Bár engem is meglepett, örülök neki, hogy Hunter éretten fogadta Omega távozásának hírét (bár elehet, hogy off-screen először nem volt ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott). Beláthatta, hogy ugyan komoly veszteség Omega elfogása, viszont számos pabui köszönheti az életét a kislánynak. Csodálkoztam, hogy a Birodalom végül kivonta a csapatait a Pabu felszínéről, és nem indítottak hajtóvadászatot a renegát klónok ellen, vagy megtorlást a célpontot bújtató lakosok felé. Oké, hogy Hemlocknak csak Omega kellett, de birodalmi szinten elég sok borsot törtek Palpatine-ék orra alá a 99-esek ahhoz, hogy megérje elkapni őket. Aztán lehet, hogy úgy voltak vele: úgyse mennek sehová, ráérnek később begyűjteni őket. Phee feltűnésének örültem, logikus, hogy Hunterék végül általa tudtak kijutni a bolygóról. Vajon Phee tudja, hogy miatta talált rá a Birodalom a Pabura? Remélhetően nem, mert elég komoly lelki teher lenne a számára. Jók voltak az utalások Tech-re. Az erebusi landolás meglepően simán ment, ami Phee tudásának és a Birodalom hanyagságának egyaránt köszönhető. Az Osztagnak szerencséje volt azzal, hogy nem egy maximális biztonsági szintű létesítményebe vitték Rampartot, hanem egy kietlen bányavilág eldugott szegletébe, ahol még a rohamosztagosok is unatkoznak. Remélem, a folytatásban az Osztag összeáll Rex és Echo ellenállóival, és kiszabadítják a Tantisson rekedt klónokat és gyerekeket, akik jobb sorsra érdemesek. Valamint bekerülhetne az a bizonyos porszem a Nekromanta-projekt gépezetébe, ami visszaveti a progressziót, és ami miatt Palpatine nem előlépteti Hemlockot, hanem megadja neki, ami jár...

Határozottan a kellemes fajta meglepetés ez a trailer. Nagyon jól sikerült kis ízelítő, maga az évad pedig nem kevésbé várós, mint az első felvonás! Elsbeth kapcsán fontos válaszokat kaphatunk erről a kellően rejtélyes karakterről, ami még tovább növelheti a kohéziót a TCW, Rebels, The Mandalorian és az Ahsoka között. Érdekes lesz látni, mi is történt az ő Éjnővér klánjával, és hogy került tőlük a Birodalom szolgálatába, Thrawn szárnyai alá, majd a chiss már-már elvakult hívőjévé - mert van némi szakadék a két életfázis között. Barriss kapcsán is nagyon izgatott vagyok, hogy végre megismerhetjük a sorsát! Így, hogy minden jel szerint Inkvizítor lesz belőle, főleg baromira sajnálom (és egyben nem értem), hogy annak idején, a Rebelsben nem őt tették meg a Hetedik Nővérnek (aki ráadásul ugyanúgy miriali volt!), mert még hatásosabbak lettek volna az Ahsokával való találkozói. Plusz most, a Tales of the Empire-ben megismerhetnénk a TCW-beli Jedi-áruló és a Rebels-beli Jedi-vadász közti átmenetet. A Luminarával való mester-tanítvány párbajban is látok potenciált, ügyesen megvalósítva nagyon emlékezetes és drámai találkozást hozhatnak ki belőle. A Barriss-Vader találkozás is érdekes lehet, az utolsó Barriss-Anakin találkozás fényében (már ha Vader reflektár Barrissre, és a csaj rájön, hogy ki volt Vader).

Eddig nagyon jó ez a regény is (kb. a 350. oldalnál tartok), de egy valami nem tiszta (mivel a Wookieepedián már sikerült elspoilereznem): ha Elecia és Oliviah Zeveron ikertestvérek, hogy lehet az, hogy a mindkét félt látottak környezetében senkinek (pl. Matty vagy Yana) nem tűnik fel, hogy a Jedi-lovag és az Anya szinte ugyanúgy néznek ki? Szerintem elég szembetűnő a hasonlóság.

Sok szempontból érdekes rész volt, ami izgalmas lehetőségeket tár elénk a jövőre nézve. Viszont nálam erős kettősséget hordoz magában Ventress visszatérése. Mert egy szép karakterívvel és ha nem is vidám, de kielégítően lezárt történettel bíró szereplőt hoztak vissza a halálból a készítők. Ráadásul, egyelőre mindenféle magyarázat nélkül, és ezen röpke fél óra alapján, indokolatlanul - hiszen bármely más Jedi-túlélő, vagy az Erő tanait követő személy alkalmas lett volna az M-szám kifejtésére és Omega tesztelésére. De nyilván, nem ezért az egy TBB epizódért hozták vissza a csajt, így kivárok. Szerencsére, ahogy az a Nika Futterman interjúból ismét megerősítést nyert, a jövőbeli tartalmak tisztázni fogják, hogyan lehet életben Ventress a Sötét tanítványban történtek ellenére. Bár jó lett volna már ebben a részben valamiféle kapaszkodót kapni ezzel kapcsolatban, azon túl, hogy "maradt még pár élete". Ha kielégítő magyarázatot kapunk erre, és Maulhoz hasonlóan gazdagabb lesz a karakter a későbbiekben, akkor nem fogok panaszkodni. Ennek ellenére, magát a tendenciát ugyanúgy problémásnak érzem... mindenható Erő ide, természetellenes kiskapuk és fejlett technológia oda, még a Star Warsban se híguljon fel a halál veszélye, ahogy egyre több halottnak hitt karakter bukkan fel a későbbiekben. Mert ilyen alapon, tényleg bárki visszatérhet a jövőben, akikre az alkotók gondolnak. Egy Ventress-Omega párosára koncentráló sorozatban lehet potenciál (pl.: Ventress szerepe, mint tanító; a Quinlannel való újratalálkozása; Éjnővérekkel kapcsolatos lore-bővítés, stb.), viszont nem tudom ez-e a megfelelő irány Omega karakterének. Mert a titokban Erő-érzékeny, de erről nem tudó és az Erő-használatával küszködő lány történetét már láttuk Sabine esetében. Plusz a társára/társaira családként tekintő Erő-érzékeny gyermek kényszerű távozását a fontosabb cél (a Jedi-kiképzése) érdekében már egy lezavart forgatókönyv volt Grogunál. Így nem tudom, mi pluszt, vagy újat nyújthatna ez az irány. Ráadásul, a Birodalom rémuralmakor már így is számos Erő-használó (Jedi, ex-Jedi vagy leendő Jedi) ténykedik a Galaxisban. Nem tartom jó ötletnek tovább növelni a számukat, mert egyre több elvarrnivaló lenne az Ep4-5-6-ra, ahol "Vader a Jedik vallásának utolsó képviselője" és "Luke az utolsó Jedi". Szerintem nem csak attól lehet érdekes egy karakter, hogy valamiként Erő-használót faragnak belőle, így bízom benne, hogy Omega megmarad annak, aki: egy kivételes emocionális képességű, sok szempontból különleges, de nem Erő-érzékeny gyerek. Bár Ventress mentor szerepének belebegtetésével, és Omega vérének különlegességével az M-számmal kapcsolatban nagyon a felé hajlok, hogy a Jedik, de legalábbis az Erő-használók (pl. Éjnővérek) útjára akarják terelni a lányt a későbbiekben. Nekem nem volt egyértelmű, hogy Omega vére pontosan miért olyan különleges az M-szám kapcsán: mert midi-chloriánban gazdag, vagy "csak" jó transzfer közeg a Nekromanta-projekt kísérleteihez? Ventress tesztjét a gyömölccsel, a virággal, majd a vízi lénnyel való bohóckodással nem igazán értettem... a jó egyensúlyozáshoz és a gyors futáshoz/mászáshoz elég a tehetség, ügyesség is. Ha pedig Omega magas midi számmal is bír, nem biztos, hogy meg fogja tudni képzés nélkül, zsigerből csinálni azt, ami az Erő-érzékeny Ezrának is csak sokadjára sikerült (állatokkal való kapcsolódás) - noha igaz, Ahsokának meg ösztönösen. Egy szimpla vérvizsgálattal valószínűleg könnyebb és egyértelműbb eredményt kapott volna Ventress és a klónok egyaránt. Ha Ventress akkora pro, hogy simán rátalált a rejtőzködő klónokra a Pabun, akkor talán egy midi-chlorián mérőhöz is hozzá tudna férni. Bár Ventress utolsó mondatai alapján azt sem zárom ki, hogy tudatosult benne Omega lehetséges Erő-érzékenysége, csak titokban akarta tartani a lány előtt. Ezért tette utána azt a burkolt utalást az Osztag többi tagjának. Egyébként Crosshair jól rávilágított arra, ami bennem is felmerült a jelenlegi küldetés kapcsán. Ha meg is tudják, hogy mi az az M-szám, a lényegen nem változtat: a Birodalom el akarja kapni Omegát, és nem fognak leállni. Inkább Omega identitásának definiálása ("Ki vagyok én?"), és az Osztag tisztánlátása kapcsán lehet fontos ez. Viszont immár Hunteréknek is be kellene látnia: halálos veszélyt hozhatnak a Pabu lakosaira. Ha Ventress megtalálta őket, akkor idő kérdése, hogy a Galaxisban hemzsegő birodalmi ügynökök, kémek és fejvadászok valamelyike is megtalálja idilli otthonukat.

Tetszett az előzetes, én nagyon várom ezt a sorozatot! Jó lesz látni a fénykorukban tündöklő Jediket és az árnyak közt rejtőző Sith-eket - milyen metaforikus. "Darkness Rises and Light to Meet It." A THR és a PT hangulat ötvözete megfelelő lore bővítéssel elsőosztályú végeredményt szülhet. A Kettő Szabályának kérdésére én is baromi kíváncsi vagyok... mert ez a sorozat tökéletes alkalom lenne a megválaszolására, ha élnek a lehetőséggel. Az viszont kissé elszomorít, hogy a trailer több dislike-ot kapott, mint like-ot. Értetlenül állok a dolog előtt... A magyar címmel elégedett vagyok. "A tanítvány", "A követő" vagy "A tanonc" nekem kevésbé tetszettek volna.

Az előzőek után egy kevésbé intenzív és dinamikus részt kaptunk, de én ezen is jól szórakoztam. Szerintem hozta az elvárt TBB szintet. Elsőre egy szimpla filler kalandnak tűnhet, de szépen kapcsolódik a főszálhoz Omega és az M-szám rejtélyének megoldása kapcsán. Plusz tetszik, ahogy apránként tovább építgetik Omega és Crosshair kapcsolatát. Érdekes volt annak hangsúlyozása, hogy az M-szám mekkora rejtély a galaktikus átlagpolgároknak, de még a komolyabb kapcsolatokkal rendelkező fejvadászoknak is. Viszont, valahol logikus. Hiszen a Jedik berkeiben használt kifejezés lehetett a midi-chlorian (és valószínűleg ebből eredeztethető a kutatók által használt M-szám is), a barna köpenyeseknek pedig már nem maradt sok képviselőjük ekkorra. Egy átlagember nem meglepő, ha életében nem hallott még a midi-chlorianokról, vagy az M-számról, hát még arról, hogy ezek mit is takarnak. Fennec feltűnésének örültem, szerintem kellően érdekes fejvadász ahhoz, hogy jobban megismerjük. A pénz iránti prioritása nem nagy meglepetés, hiszen ritkán áll fejvadásznak az, akit nem az anyagiasság vezérel elsősorban, vagy nem elég könyörtelen, és elhivatott ahhoz, hogy a morális dilemmákon túllendülve, bármit megtegyen a feladat elvégzéséért. Persze időnként a pénzéhségnél erősebb tud lenni a lelkiismeret, ami még a legkeményebb alakokat is megingathatja. Hogy Fennec esetében szó van-e egyáltalán ilyen jellegű megingásról, abban nem vagyok biztos, de ha a skála egyik végén a gátlástalan és erkölcstelen Cad Bane van, míg a másik végén a célszemélyt megmentő, majd örökbe fogadó Din Djarin, akkor a csajszi szerintem inkább az utóbbi személyiségtípushoz áll közelebb. Ez nem jelenti azt, hogy nem dobhatja fel a klónokat (én korábban Cidről is nehezen tudtam elképzelni ezt), de bizom benne, hogy van egyfajta becsületkódexe, ami felülírja a pillanatnyi haszontöbblet lehetőségét. És bár több évtizednyire vagyunk még tőle (így jócskán változhat a jelleme), de azért Fennec-et a The Book of Boba Fettben sem egy gerinctelen alakként ismertük meg, sőt... valamilyen szinten hűséges ahhoz, aki szerinte megérdemli. És azon oknál fogva, amiért később Fett mellé áll (a férfi megmenti az életét), támogathatja itt is az Osztagot (akik megoldották a préda-gondját és jelentős pénzhez segítették) az elárulásuk helyett. Vagyis: aki jót tett vele, azt pénzért sem árulja el. Aztán persze lehet, hogy ez végül csak egy naiv gondolat marad, és a nő ennek ellenére felnyomja Crosshairéket, ami aztán elvezeti a Birodalmat a Pabura. Az epizód végéből azért nem lehet kiidnulni, mert Fennec ugyanúgy kapcsolatba léphetett egy birodalmival a klónok kapcsán, mint egy kontaktjával az M-számú egyedeket kereső fejvadászok kapcsán. Nagyon ügyesen kétértelmű a szöveg... Omega pozitivitására nem győzöm újra és újra rácsodálkozni, ezért ki is kell hangsúlyoznom. Tényleg ő a lelke ennek a csapatnak, aki mindig próbálja mindenkiből a legjobbat kihozni, és a valamennyi negatív esemény ellenére derűlátó maradni. Jó volt látni, ahogy Crosshair helyzetének javításán dolgozott, és még a Gunjitól eltanult meditációt is bevetette az ügy érdekében. AZ utalt rá, hogy lehet lelki/mentális eredetű Crosshair problémája, de én egyre biztosabb vagyok benne, hogy a tantissi telepen történtek vannak rá ilyen kihatással. Nem véletlenül nem akar beszélni róla, hogy pontosan mit is művelt vele a Birodalom. Bármilyen visszavonhatatlan szörnyűségeket tett is Crosshair a Birodalom zászlaja alatt, akkor is rossz látni, hogy az identitásának egyik kulcsfontosságú darabkájának (a profi mesterlövész képességeinek) az elvesztésével fizet meg ezért. Érdekes, hogy Crosshair karakterfejlődésének egyik legjobb mércéje éppen Omega, amit ebben a részben is nehéz volt nem észrevenni. A korai epizódokban még rideg és tárgyilagos volt a lánnyal kapcsolatban, mint akinek mindegy, él-e vagy sem, baja esik-e vagy sem, csak a parancsok teljesítése számított. Innen eljutottunk oda - ahol jelenleg tartunk - hogy a férfi aggódik Omega testi épségéért és szívén viseli a sorsát. És nem mellesleg, immár Hunterrrel is sokkal harmonikusabb a viszonya, nem ellenkezik az Osztag vezetőjével. Maga az akció része is tetszett (bár helyenként zavaróan sötét volt), egynek bőven megfelelő kis kalandra sikerült. A "krokodilokkal" nem volt nagyobb gondom, mint a Lothalon élő "loth-farkasokkal" vagy "loth-denevérekkel", amik nem voltak kevésbé földi élőlények, mint ezek a mocsári jószágok. A végén, Fennec lelécelésével elég nagy kockázatot vállaltak Hunterék. Mert azért, ez nem így működik: elvégezzük a melót az infóért, de az infót csak a meló elvégzése után hajtja fel az üzlettárs/vagy nem. Persze, Hunteréknek nem volt itt valódi választásuk, maximum az, hogy lenyomják Fennec-et, és annyi infójuk se lesz, mint amennyi az elengedésével lehet. De akkor is nagyon hazárdjáték szaga volt a csajszi elengedésének. Meglátjuk, hogy kifizetődő lesz-e végül.

Nekem is tetszett a rész, eddig igen erős az évad. Az előző részek fényében nem meglepő, hogy elsősorban Crosshair visszatérésével és az Osztagba való visszaintegrálódásával foglalkozott az epizód. (Az évad előtt azt gondoltam, hogy a "visszatérés" egy másik bizonyos karakterre utal, akit a trailerben is megvillantottak). Érdekes a cím többértelműsége, ami egyfelől utal Crosshair visszatérésére az eredeti osztagához, az újraegyesült Csapat visszatérésére a Pabura, és Crosshair visszatérésére a számára sorsfordító Barton IV-re. Tetszett, hogy Crosshair és Hunter/Wrecker újra találkozása nem a visszatérés tényének mámorában zajlott, hanem reflektáltak rá, hogy a klón súlyos hibákat követett el a múltban, amiken nem lehet egy "fátylat rá" jellegű vállrándítással túllépni. Nincs mit szépíteni rajta: Crosshair ilyen-olyan motivációktól vezérelve, de elárulta korábbi társait. A karakterfejlődésének egyik jele viszont épp az, hogy ő is belátja múltbéli vétkeit, és úgy tűnik, hogy kész végigmenni a vezekeléshez/megváltáshoz/megbocsátáshoz vezető ösvényen. Ami persze egy hosszú folyamat, és nem elegendőek hozzá pusztán a bűnbánó szavak, vagy Hunter életének megmentése. De kezdetnek jók. Megható volt látni, mennyire megviselték őt a Mayday-jel történtek, amik kimondatlanul is remekül átjöttek. Crosshair kézremegésének oka érdekes. Az szinte biztos, hogy a Weylanden végzett kísérletekhez van köze. Ha jól rémlik, Hemlock azt mondta, hogy ő immunitást fejlesztett ki arra a kábító gázra, ami kiütötte Crosshairt a tantissi szökési kísérletkor. Az az immunitás (vagyis a vegyi anyaghoz való hozzászokás) pedig okozhat hosszútávú tüneteket, nem kívánt mellékhatások, pl. kézremegés formájában. Az sem hiszem, hogy véletlen, hogy Hemlock egyik kezét kesztyű takarja, és emlékeim szerint, olykor hasonóan remeg. Itt lehet valami kapocs. Talán Crosshair is többször kapott abból a gázból, és nála is megjelentek a tünetek. De az is lehet, hogy szimplán csak a számos kísérletezés/kínzás, sugárzás, mérgezés és fagyhalál közeli állapot hatásait látjuk a klónon, ami kihatással van a karakter különlegessének egyik legfőbb jellemzőjére: a mesterlövész képességeire. Bár a rész váza Crosshair visszatérése, a mondanivaló (szerintem) pedig a tetteink következménye és a megbocsátás fontossága voltak, tetszett a körítés is - a féreggel való akciójelenetek sora. Nálam a Jedi Academy hasonló szerepben látott, blenjeeli szörnyetegét, és a Jedi: Survivor jedhai skorpió-lényét (asszem skriton) idézte. De volt egy kis hasonlóság a Cápa c. filmmel is, amikor Crosshair több próbálkozás után, a kritikus pillanatban találta el a felé közelítő vadállatot. A sugárzó védőkerítésről pedig a Rebels "pókhárító" kerítései ugrottak be. Arra tippelek, hogy a Rex és Echo vezette küldetés végül sikerrel járul, és így vagy úgy, de felszabadulnak a tantissi telepen rekedt, halálnál is rosszabb sorsban részesülő klónok. Vagyis a bázis helyzetére idővel fény derül, ami könnyen eredményezheti a Nekromanta-projekt áthelyezését, teszem azt... egy Exegol nevű helyre. Nekem azért nem volt fura, mert Palpatine kihangsúlyozta Hemlocknak, hogy milyen fontos a tantissi létesítmény helyének titokban tartása. Gondolom, már korábban is közölte ezt. Lehet, hogy még a birodalmi dokumentumokból, holo- és kommbeszélgetésekből is direkt kihagyták a Weyland/Wayland megnevezést, és tudatosan nem használhatják a bolygó nevét az alkalmazottak élőszóban sem.

Bár a regény elejét már nem mostanában olvastam, úgy rémlik, hogy az Anya ezzel akarta bebiztosítani, hogy az Eiram és az E'ronoh a Jedik és a trónörökösök erőfeszítései ellenére tovább háborúzzon.

Remek regény volt, a Köztársaság Fénykora 2. fázisának eddigi legjobbja (A pusztítás útja még hátravan). Bár az Eiram-E'ronoh konfliktus továbbra is a fő mozgatórugója az események kiindulópontjának, az immár gyanúba keveredő Nyitott Kéz Útja is jelentős szerepet kap. Az elvakultan egymást gyűlölő, és észérveket mellőző, ezzel saját társadalmaiknak ártó eirami és e'roni kormányokról való életbeli problémák ugrottak be... Xiri és Phan'tu nélkül valószínűleg tovább folytatódott volna az örökké tartó háború a jedhai incidens után. Ironikus, de az álszentség álarcát levető Nyitott Kéz Útja/Zárt Ököl Útja volt a legfőbb oka annak, hogy a két világ végül egyesült erővel segítette a Jediket és a Köztársaságot a Dalnán az őrült szektások ellen. A Bánat Éjjele kellően epikus, szomorú és tragikus ütközetre sikerült, aminek hangulata regényen keresztül is remekül átjött, hála az érzékletes leírásoknak. A Nihil előfutára kellőképp emlékezetes mészárlással mutatkozott be, és írta be magát az SW történelmébe. Az Anya tipikus példája a téveszmés szektavezetőknek, akik gátlástalan manipulációkkal veszik rá elvakult követőiket, hogy kedvük szerint cselekedjenek. Ennek pedig számos értelmetlen halál a velejárója. A Névtelenek/Rombolók szabadon engedése, és az ezzel járó pusztítás pedig szerintem az igazi kár és fenyegetés az Élő Erő számára - nem pedig az életet oltalmazó Jedik cselekedetei. Char-Ryl-Roy, Enya Keen, Creighton Sun, Aida Forte, Gella Nattai és Yaddle mind remek, az utókor számára példamutató Jedikként kerültek bemutatásra, nekem főleg legutóbbi tetszett, aki a Tales of the Jedit leszámítva egy kiaknázatlan potenciállal bírt az azonos fajú Yoda árnyékában. Ha már Yoda: engem megdöbbentett az, hogy a több száz éves mester és Creighton gyakorlatilag eltitkolták a Jedi Rend többi tagja elől a Névtelenek fenyegetésének tényét, és szőnyeg alá söpörték a problémát. Ezzel a mentalitással mintegy elvetve a Rend bukásának magvait... Hiszen Yoda később azzal a tudattal maradt csendben a Klónok Háborúja vége felé is, hogy a Köztársaság klónseregét az ellenség megbízására állították fel, nyilvánvaló hátsó szándékkal. Axel Greylark sztoriját még érdekesnek éreztem. Ő a gyarló ember megtestesítője, akit folyton a környezeti hatások terelnek erre vagy arra az élete útján, és nincs kimondottan erős személyisége. Az ő horgonya volt Gella Nattai, aki számos esélyt adva neki, elérte, hogy végül a pozitív irányba terelje a karakterét az élet kiszámíthatatlan, viharos tengerén. Love story-nak nem mondanám, de érezhetően volt némi vibráció is a két karakter között. A fiú anyja, Kyong Greylark pedig azt mutatta meg, hogy a karriernél sokkal fontosabb a család (itt Mon Mothma esete ugrott be az Andorból). És ha megkésve is, de belátta, hogy nem jó anyja volt a fiának... a Dalnára végül mégis utána ment, azzal a tudattal, hogy valószínűleg halálos csapdába sétál. Ehhez pedig a kancellárságáról is lemondott, Mollóra hagyva a posztot. Gondolom, ennek köze van ahhoz, hogy a jövőben a kancellári tisztséget már csak egy személy tölti be. Baromi kíváncsi vagyok az utolsó 2. fázis-béli regényre, és még inkább a 3. fázisra. Elszomorító, hogy valószínűleg nem egyhamar olvashatjuk magyarul a Nihil-téboly lezárását.

A határozottan nem gyenge felütés után, a 4. résznek sincs oka szégyenkeznie. Bár egy viszonylag egyszerűbb kaland beütését keltette, mégis hangulatos keretek között szőtték tovább Omega és Crosshair viszonyát. Aláfestésként újfent kihangsúlyozva a Birodalom romlottságát, ezúttal Mann személyében. Tetszett Omega és Crosshair párosa, érett már egy ilyesmi epizód. Utóbbi karakteríve szerintem egyértelműen a legérdekesebb a sorozatban. Jó volt látni, hogy ellenérzéseit félre téve, követte Omega tervét, majd besegített neki, holott le is léphetett volna. Ahogy a Mayday-esetnél már egyértelművé vált, ha akarja, ha nem, Crosshairnél is dominál az a bizonyos érzelmi alapú erkölcsi iránytű. Amit ráadásul már nem köt a parancsok vak követésének, és a Birodalomhoz való tartozni akarás béklyója. Crosshairnek a saját ösvényén kellett ráébrednie a Birodalom mibenlétére, így juthatott el oda, ahová mindig is tartozott: a Rossz Osztaghoz. Érzelmes jelenet volt az újratalálkozásuk, noha főleg Wreckeren látszott, hogy nem felhőtlen az a bizonyos öröm, és a múlt hegei nem tűntek el nyomatalanul. Nyilván, nem szabad elfelejteni, miket tett Crosshair a "jó katona követi a parancsokat" jelige mögé bújva (pl. az onderoni ellenállók kivégzése, vagy Tawni Ames lelövése), de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemelhet bizonyos szintű megváltást. Ha Darth Vader, vagy Kylo Ren nyerhetett (már akinél), akkor szerintem Crosshair is megérdemel egy esélyt a jövőben. Főleg, hogy nála az eredendő génmódosítása, és a felerősített chip is közrejátszott abban, miért viselkedett úgy, ahogy. Erre Omega is többször utalt korábban. Omega példamutató pozitivitása talpraesettséggel, találékonysággal és aranyos, bár veszélyes naivitással párosul. Bevallom, én valószínűleg nem tudnám gyakorolni, de nekem nagyon szimpatikus volt a hozzáállása, hogy még az ilyen sötét időkben, a személyes negatív élmények után (pl. a Kamino városainak elpusztítása, Cid árulása, több havi rabság a Weylenden, és egyéb apróságok) is azt tartja szem előtt, hogy nem akar bántani senkit (holott azok a birodalmiak zokszó nélkül ártanának neki) és mindenkit meg akar menteni (Crosshairt, a tantissi bázison ragadt klónokat, Fenevadat, stb.). Nem semmi látni, hogy bár eddigi rövid élete nagyrészét a steril Kaminón töltötte, minimális szociális kapcsolatokat ápolva, és az élet dolgairól maximum elméleti ismereteket szerezve, mégis milyen könnyen és gyorsan tanul, fejlődik és pozitív hatást gyakorol a környezetére, megőrizve motiváltságát és támogatva másokat. A párosnak nagy szerencséje volt, hogy nem egy lakatlan bolygón vágták haza a hajót. Bár Crosshair terve egyértelműen logikusabb és realisztikusabb volt, Omega személyisége és az epizód kalandtartalma nyilván a látottakat kívánta meg. Tetszett Omega játéktudásának ismételt megnyilvánulása, a Cid krimójában látottak után. A Birodalom korruptsága sem okozott meglepetést. Bár azon nagyot néztem, hogy két jegy áráért 30 ezer kreditet kért a személyzet, mert az Ep4-ben (Luke szavai alapján) 10 ezerből már egy hajót is lehet kapni. Nala Se talán az egyetlen normálisnak tűnő kaminói (nem mintha túl sokat ismernénk, de a rideg és tárgyilagos Lama Súnál emberibb, az tuti), az Omega iránti hűségéhez és a valós érzelmi alapú kötődéséhez most már nem sok kétség férhet. Bár Hemlock egyértelműen átlát a szitán, Nala Se a legprofibb pókerjátékosokat megszégyenítően tartja magát a logikus magyarázatok mentén. Hemlock még mindig a legijesztőbb megalomán birodalmi szociopaták egyike, akinek remélhetően (Ramparthoz, Krennic-hez és Tarkinhoz hasonlóan) a torkán akad a gőgje és becsvágya. Ha már sorsukat megérdemlő birodalmiak: Mann kapcsán vicces volt, hogy az önnön pénzéhségéhez hasonlóan, a rathar is hasonló éhséggel falta fel nem épp kalóriaszegény testét. Kíváncsi vagyok, miként kezeli az Osztag Crosshair (lehetséges) visszatérését. Ugye ők már a Kamino pusztulása után készek voltak visszafogadni a férfit, de akkor ő még hitt a Birodalom eszméiben - viszont ez azóta megváltozott. Az is érdekelne, hogy Crosshair képben van-e Tech halálát illetően. De Omega talán közölte már vele a Tantisson töltött hónapok során. Eddig nálam nyerő az évad, remélem a folytatásban sem lesz ez másként.

@Ody Mandrell meghoztam az 1-3. rész ep. guide-ját 3x01 - Confined 3x02 - Paths Unknown 3x03 - Shadows of Tantiss

A The Bad Batch 3x01 ep. guide-jában megerősítik, hogy "A rejtélyes M-szám kifejezés az élőlény vérében lévő midi-chlorián mennyiségére utal."

Szerintem sincs kőbe vésve, hogy egy új korszakot mozifilm fog megnyitni. A Köztársaság fénykora a legkézenfekvőbb példa. Persze adott tartalom mozifilmként jut el a legszélesebb közönséghez, de ettől még nem látom akadályát annak, hogy egy videójáték, vagy animációs sorozat által mutatkozzon be az adott éra, amit aztán követhetnek filmek. Azt én se díjazom, hogy ennyire képtelenek elszakadni a Skywalker Saga (azon belül is a Birodalom) korszakától játékok terén. Az utóbbi évek termése (Jedi: Fallen Order; Jedi: Survivor; Battlefront II; Squadrons) elég jól lefesti. De érkezik a szintén birodalmi érában játszódó Outlaws, plusz akkor a jelek szerint a mandalori játék. Én valamennyit élveztem a fentebbiek közül, de szívesebben látnék más korszakokat. Ezért is várós az Eclipse vagy a KotOR remake (ha elkészül).

Boldog születésnapot, Norbi!

Én is szavaztam.

Hozzátok hasonlóan engem is ledöbbentett a hír. Még mindig emésztem... egy közel két évtizedes korszak zárul le ezzel. A kiadó döntése mögött meghúzódó okokba nem szeretnék belemenni, amúgy sincs rálátásom. Külső szemmel nézve, nyilván voltak problémák az üzletpolitikájukban, amiket ti is ecseteltetek, ez pedig kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulhatott az út végéhez. Elsősorban én mégis inkább köszönettel tartozom a Szukitsnak, hogy évről évre biztosították a regények, képregények áradatát. Anno, 2006-ban, az Új Rend c. regénnyel kezdtem meg a Star Wars könyvgyűjteményem gyarapítását, ami kétségtelen, hogy nem lenne ilyen gazdag a Szukits nélkül. Mivel az eltelt évek során kissé már természetesnek vettem, hogy érkeznek a minőségi magyar kiadványok, olyan szürreálisnak hatott annak a gondolata, hogy egyszer bizony véget érhet mindez. Pedig bíztam benne, hogy nem jutunk idáig és legfeljebb a mennyiség csappan majd meg. Számomra A Köztársaság Fénykora 3. fázisa a legfájóbb járulékos veszteség, hiszen így pont az éra legérdekesebbnek ígérkező fázisa marad kiadatlan nálunk. Remélem, egy másik kiadó minél előbb betölti az így keletkező űrt, és visszamenőleg pótlásra kerülnek majd az addigra felgyülemlő, kiadatlan kötetek. Leginkább a regények. Mert képregény fronton jobb híján meg tudjuk oldani "házilag" a magyar verziókat, bár azt sem olyan irdatlan iramban, mint ahogy érkeznek. Plusz, nem is vagyunk sokan rá... Összességében nagyon sajnálom, hogy vége, ugyanakkor köszönettel tartozom az utóbbi majd' két évtizedért. A jövőre nézve, bízom a legjobbakban. (Kissé ironikus, hogy nemrég még azon gondolkoztam, hogy a Kánon könyves szekrény megteltével, hová fogom tenni az újabb kiadványokat. Hát, ez a kérdés egyelőre tárgytalan.)

Valóban sajnálatosak ezek a tendenciák... Szerintem a jövőben, hazai körköben nem fog javulni a 2. fázis köteteire való igény (már ha ez a Szukits gondja). Ha előtérbe kerül a 3. fázis, úgy gondolom, hogy elenyésző lesz az a réteg, akit 2. fázis eseményei fognak érdekelni. Ezért kellene most, a könyvek mellett megjelentetni a képregényeket is, még a 2. fázis idején, mielőtt hazai fronton is tovább lépünk a harmadik felvonásra.