Darth Sky

Durva belegondolni, hogy pár éve, a Rebels idején még milyen elképzelhetetlennek hatott volna mindez. Ma pedig...

Újfent egy remek és tartalmas részt kaptunk! Bár az előzőt nálam sem szárnyalja túl, az olyan magasra tette a lécet, hogy ez távol áll a negatívumtól. Tetszik, hogy nincs üresjárat, a történet tovább száguld, amit indokol is a 8 részes keret. A folyamatosan csordogáló friss infók mellett, új kérdésekből sincs hiány, ami ügyesen tartja fenn a sorozat misztikumát úgy, hogy közben mégis haladunk. A vizualitás szerintem eddig ebben a sorozatban a legerősebb. Olyan képi és zenei párosításokat kapunk, hogy azok túlzás nélkül filmes jeleneteket hagynak maguk mögött. A hangulat, az atmoszféra továbbra is telitalálat. A nyitány máris baromi megkapó a hiperűrben hasító purgillekkel. Érdekes, hogy ez az intergalaktikus hipertér már nem csak a kék és fehér árnyalataiban játszik, ami jelképezi a különlegességét. Ahsoka továbbra is meglévő aggodalma Thrawn visszatérése, Sabine döntése és saját felelőssége kapcsán teljesen valid, hiszen azért, mert új perspektívát kapott a világok közti világban átéltek miatt, még nem tűntek el varázsütésre a meglévő problémák és gondolatok. Engem az zavart volna, ha hirtelen változik meg irreálisan nagy mértékben a togruta viselkedése. Huyang történeteire kíváncsi lettem volna, de nyilván nem most volt itt ennek az ideje. Ahsoka szerint az 1. történet a legjobb (ez vajon a prequelre, vagy az eredeti trilógiára utalás?) Az intróba való átkötés nagyon találó volt a "Réges-régen..." univerzumon belüli tálalásával. Bár ez a sorozat elsősorban Ahsoka története, nem csak róla szól. Így nem érzem gondnak azt, hogy viszonylag minimális szerepe volt. Főleg, hogy a sztori így kívánta meg. Miután az Eye of Sion megérkezett a Perideához, kissé szürreális volt belegondolni, hogy egy másik galaxisban járunk. Örülök, hogy semmi bizarr eltérés nem volt a már ismert Galaxishoz képest, elvégre nem univerzumot, vagy létsíkot váltottunk. A bolygó körül keringő purgill csontgyűrű elég nyomasztó látvány volt, és vizuálisan is megalapozta a hangulatot, amit tovább fokozott a Peridea kietlen, szürkés, ellenséges környezete. Ha jól értelmeztem, a purgillek meghalni jönnek ide, viszont biztos, hogy visszafelé is megteszik ezt az utat (ha nem is valamennyien), mert a két galaxis között ingáznak, nem csak amonnan jönnek át ide. Baromi érdekes adalék volt, hogy fény derült az Éjnővérek eredetére. Elképesztő belegondolni, hogy eredetileg egy másik galaxisból származnak, amivel szépen rezonál az, hogy a Jedikhez és Sith-ekhez mérten mennyivel másként használják az Erőt. Tehát, az első Éjnővérek egy birodalmat irányítottak ebben a galaxisban, majd a purgillek segítségével átjutottak a másikba, ahol a Dathomir lett az otthonuk (gondolom, a saját birodalmukról nevezve el a bolygót), és egyéb világokat is kolonizáltak valamennyire (pl. az Arcanán is volt erődjük). Kíváncsi vagyok, hogy a Dicső Anyák Jedik iránti ellenszenve honnan fakad? A régmúltban az őseik megütköztek a Jedikkel ebben a galaxisban? Ha igen, a Jedik hogy jutottak ide? Bár valószínűleg ugyanúgy, ahogy Ahsoka is úton van. Különben nem maradt volna fenn legendaként sem az ez útvonal és Peridea létezése. Ami felveti azt a kérdést, hogy a Jedik (amennyiben már jártak itt) miért nem próbáltak meg visszajutni ide? A rejtélyes hatalom miatt, amire Baylan utalt? És a Dicső Anyák miért nem próbáltak meg ugyanúgy elmenni innen, mint az őseik - purgillekkel? Ennyire szükségük van Thrawnra? Azért az se semmi, hogy ezek az Éjnővérek két galaxis közti távolságot áthidalva tudnak kommunikálni, bár az Erő természetét figyelembe véve, a fizikai távolság nagysága nem akadály a mindenben jelenlévő energiamezőnek. Filoni kedvelheti a Skandináv mitológiát, hiszen Baylan Skoll és Shin Hati karakterei utalás a napot és holdat kergető Sköll és Hati nevű farkasokra. Viszont a Görög mitológia sem lehet ellenére, mivel most megkaptuk a három Dicső Anyát, akikről nekem is a Sors Istennői ugrottak be, főleg a Sors Fonalai iránti odaadásukkal. Ráadásul, Klothow, Aktropaw és Lakesis nevei elég egyértelműen utalnak az említett moirákra: Klóthó, Atroposz, Lakheszisz. Nekem nagyon bejön, ahogy a különböző mitológiai elemeket a Star Wars szerves részévé varázsolja Filoni. A Dicső Anyák Thrawnnal való szövetsége arra utal, hogy mindkét fél profitál valamit a kapcsolatból. A főadmirális nyilván a sötét mágia eszköztárát. Az Éjnővérek pedig talán a visszajutást a Galaxisba, ahol a Dathomiron lévő Élet Vize elősegítheti a népük visszatérését. A Chimaera felbukkanásától Thrawn feltűnéséig instant libabőr! Zseniális az egész szekvencia! Bár még csak háromszor láttam a részt, nem túlzok, mindháromszor kirázott a hideg a Chimaera első megjelenésekor. Hihetetlenül hatásosan megavalósították a jelenetet, ahogy eleinte csak a közeledő morajlást lehet hallani, majd alulról lassan beúszik a képbe a csillagromboló, és felemelkedik - Thrawn újbóli felemelkedését szimbolizálva és előrevetítve, egyre növekvő árnyat vetve az erődre (és átvitt értelemben a Galaxisra). Mindezt egy fenyegető fenevad bőgésére emlékeztető hang kíséretében. Ahogy a rohamosztagosok Thrawn nevét kántálják, tapintható az az erőteljes baljósság, amit a chiss visszatérése képvisel. Olyan hatást kelt, mintha a főadmirális saját személyi kultuszt faragott volna a Chimaera állományából. Ő valószínűleg nem csak egy birodalmi feljebbvaló számukra, sokan szerintem már-már istenként tekinthetnek rá. Ha ezeket a fanatikusokat egy lángelmével és az Éjnővérek sötét mágiájával párosítjuk, hát... enyhén szólva is valós a veszély, ami az Új Köztársaságot, és a Galaxis jövőjét illeti. Ezért sem érzem egoista nagyzolásnak azt, hogy Thrawn a Galaxis sorsát befolyásoló tényezőként tekint magára. És ne feledjük el, hogy ott vannak még azok a birodalmi frakciók a Sötét Tanáccsal az élen, akik kb. messiásként várnak rá. Ezeket az erőket összegyúrva egyetlen ellenséggé, és az ÚK már többször is ábrázolt inkompetenciáját figyelembe véve, csoda lesz, hogy a chiss nem viszi sikerre a tervét. Ha már a terve. Korábban felmerült, hogy Thrawn mit profitál abból, ha egy gyenge, széttöredezett Birodalom élére tér vissza? Hiszen eredetileg azért csatlakozott Palpatine-hoz, hogy a Birodalom hatalma révén felvehesse a harcot a chisseket fenyegető gryskek ellen. De a Birodalom ma már csupán maradványokból áll, egykori hatalma töredéke. Viszont, Thrawn képességei és említett eszközei lehetővé teszik számára, hogy meghódítsa a hadseregét leszerelő Új Köztársaságot, majd a bevett Galaxis komplett erőforrása által nekimehet a gryskeknek, megvédve a Chiss Birodalmat - ami az elsődleges főcélja. Lars Mikkelsen jó választás volt Thrawn szerepére. Persze elsőre ugyanúgy szokni kell, mint bármely korábban csak animációs karakter élőszereplős debütálását. Külön öröm, hogy a Rebelses hangján szólalt meg, megkönnyítve ezt az átmenetet. A pocakossága feltűnt, de nem volt zavaró. Tíz év alatt felszedett magára valamenyit, nem nagy ügy. A színészi játék szerintem lényegesebb, az pedig több, mint rendben van Mikkelsentől. Pontosan az a nyugodt gesztusokkal bíró, hidegvérű kalkulátor, aki az animációban is volt. Tetszett az az apróság, hogy a főadmirálisi egyenruháján meglátszott az idő vasfoga, és/vagy a Rebels végén látott "purgill-ölelés". A rohamosztagosok viseltes, toldozott-foldozott páncélja szintén remekül érzékelteti, hogy mégiscsak tíz évig számkivetettek voltak ezen a kietlen helyen, pusztán a Chimaera és a Peridea erőforrásaira hagyatkozva. Az aranymaszkos Enoch személyében megint kaptunk egy egyedi, rejtélyes idegent. A katakombákból felhozott ellátmány gyanúsan emberi koporsó méretű, és az sem lehet véletlen, hogy Thrawn említést tesz róla, hogy a halál és a feltámadás fortélya nem idegen az Éjnővérektől. Itt nekem egyből a TCW-s "Éjnővér-zombik" ugrottak be. A legkézenfekvőbb valami hasonló lenne. Talán olyan módon, hogy nem zombiként térnek vissza, hanem normál formában, és IQ terén is túlszárnyalnak egy B1-est. Ellenkező esetben Thrawn miért vesződne? Baylan terve baromi rejtélyes, akárcsak az a hang, ami őt szólítja. Mi bírhat akkora hatalommal, ami mellett Thrawné vagy a Birodalomé csupán egy tűnékeny valami? Amivel egy olyan természetes körforgást lehet végérvényesen megtörni, mint a világosság-sötétség, jó-rossz, Jedik-Sithek örökös viszálya. Shinen látszik a kétkedés, és értetlenség a végcél kapcsán, viszont az is, hogy tiszteli annyira a mesterét, hogy ennek ellenére is kövesse a tervét. Baylan továbbra sem tűnik olyan értelemben gonosznak, mint pl. Palpatine. Persze, nincs elfelejtve, hogy lemészolta az új köztársaságiakat a cirkáló fedélzetén az 1. részben, és egy potenciális tömeggyilkost akar a Galaxisra szabadítani Thrawn személyében. De olyan, mintha mindezt az általa magasztosabbnak és jónak vélt cél érdekében tenné. Nem az önnön hatalomért, az irányításmánia miatt, vagy szimplán beteg gonoszságból, hanem azért, hogy egy ténylegesen új éra kezdődjön. Az nem egyértelmű, hogy Baylan és Shin zsoldos mivolta Elsbeth oldalán csak Thrawn Galaxisra szabadítását szolgálja, vagy rejtett célok is vannak? Mert az új infók tükrében ez utóbbi felé hajlok. Viszont, Baylan elvileg nem tudhatta előre, hogy a Thrawn utáni keresés ebben a másik galaxisban fog végződni, ahol az általa vágyott hatalom forrása van. Hacsak nem az Erő által érezte, hogy ezt kell tennie. A Bokken Jedi érdekes kifejezés, szerintem is arra utalhat, hogy Baylan nem tekinti igazi Jediknek a Rend bukása után képzetteket. Bár ő az igazi Jediket is megveti, így értelmét veszti ez a megkülönböztetés. Bár Thrawn ellopta a részt, Sabine szála sem volt érdektelen. Kifejezetten örültem neki, hogy nem húzták sokáig az Ezrával való újratalálkozást, és a nő viszonylag könnyen megtalálta barátját a Chimaera elhagyását követően. A limitált epizódszám és a történet sokrétűsége miatt nem is nagyon van idő kitérőkre és mellékvágányokra. A fosztogatókkal való harc, Sabine hátasa és a "ráknépség" szekvenciái mind tipikus Star Wars jelenetek voltak, jó volt nézni. Felmerült bennem, hogy a kis lények hogyhogy megértették a közös nyelvet, de valószínűleg Ezra taníthatta meg őket pár alap kifejezésre. Thrawn után végre Ezra is felbukkant, amivel teljessé vált a Szellemek életben maradt tagjainak élőszereplős leosztása. Nekem se Aladdin, se Mózes, se Jézus, se Sandokán nem ugrottak be. Én Ezrát láttam (piros pont a sebhelyért és a kék szemekért), aki nem kicsit ütött az apjára. Nálam az érzelemmentestől nem is eshetett volna távolabb Ezra és Sabine újratalálkozása. A mandalori viszontagságait végigkövetve, a veszélyeket és áldozatokat átélve, vele együtt örülhettünk neki, hogy rátalált rég elveszett barátjára, testvérére, aki az egyetlen olyan személy maradt a Galaxisban, aki igazán közel áll hozzá. Nyilván, ott van még Hera és Ahsoka is, de a velük való köteléke más jellegű. Keserédes pillanat ez Sabine-nek, hiszen a találkozás örömét beárnyékolják a körülmények, amikről érthető módon nem akart azonnal beszélni. Már az is egy kisebb győzelem a nő számára, hogy megbizonyosodott róla, hogy Ezra életben van, és elmondhatta neki, hogy a terve bevált. Abban az ölelésben több érzelem van, mint amit szavakkal át lehetne adni... A mérleg másik, kellemetlenebbik serpenyőjében viszont ott van annak a ténye, hogy Sabine ezzel Thrawnt újra a Galaxisra szabadítja, tudatosan, ők pedig jelenlegi tudásuk szerint a Perideán rekednek. Van egy olyan érzésem, hogy ebből azért még lesz súrlódás Sabine és Ezra között. Ezra könnyen láthatja majd önzőnek Sabine tettét, aki nem csak a Galaxist sodorta veszélybe, de a korábban hozott áldozatának is alátett. Bár komolyabb konfliktus szerintem nem lesz, egy-két kellemetlen beszélgetés még mindenképp ott lebeg köztük a jövőben. Szokás szerint nagyon várós az utolsó két rész, elképzelésem sincs, mi várható még. Bár az 1-2. részben akadt egy-két apróság, amiket nem díjaztam, összességében nálam eddig ez a legjobb Star Wars sorozat.

Az szerintem is Berzsenyi volt, amikor az egyik klón felkiált, hogy "Rakéta!", de mintha a háttérklónok is az ő hangján szólalnának meg. Rexnek valamiért már a TCW-ben is más hangot adtak, mint a többi klónnak, bár akkor meg pont ő volt Berzsenyi, nem a többiek. De ott se végig. Következetes? Szerintem se. Talán úgy gondolták, hogy mivel a TCW-ben és Rebelsben is Ashley szólaltatta meg Ahsokát az eredetiben, (tehát azonos volt a fiatal és idősebb változatának a hangja) ezt kéne lekövetni a magyar szinkronban is. ---------------------- Evolúció:

Arra én is gondoltam, hogy Ahsoka esetleg fizikailag is dimenziót váltott, mint a Stranger Thingsben, de ennek kissé ellentmond az, hogy 14, 17 és 45 évesként egyaránt láthattuk a togrutát. Ami arra utal, hogy neki is csak a szelleme, esszenciája került át a világok közti világba, ami aztán a körülmények függvényében tudott alakot váltani. Míg a fizikai teste ott lebegett eszméletlenül a Seatos óceánjában. Dehogynem. Nálam Ashley hangja annyira egybeforrt Ahsoka karakterével, hogy már anno a The Mandalorianes első feltűnésekor, Rosario kapcsán is fájlaltam kissé, hogy más hangot kapott. Sajnálom, de ugyanakkor valahol érthető is: felteszem, a színésznők iránti tisztelet gyanánt nem akarták utólag kivágni a hangjukat, hogy aztán lecseréljék a színészi játékuk egy részét. Ez a magyar szinkronban még furábban jön ki: ott végig Molnár Ilona volt úgy a tini Ahsoka hangja a TCW-ben, mint a felnőtté a Rebels, The Mandalorian és The Book of Boba Fett során is. Erre most, az Ahsokában, a felnőtt Ahsoka Molnár Ilona hangján szólal meg, míg a TCW-korabeli már nem... Gondolom, így akarták érzékeltetni a karakter két korváltozata közti klönbséget. Amit még elfelejtettem: örültem, hogy a fiatal Ahsoka a Tales of the Jediban látott szerelését kapta meg a TCW-beli korai változata helyett. Enyhén szólva is kérdéses egy 14 éves kvázi "melltartós" ábrázolása. Úgy rémlik, anno Lucas javasolta, hogy legyen "több bőr" a karakteren, bár a célját máig nem fejtettem meg ezzel. Szerencsére, in-universe ez nem nagy gondot okozó inkozisztencia, hiszen bármikor át lehet öltözni. Amúgy, ami még nagyon adta volna, az Obi-Wan Kenobi feltűnése. Tudom, hogy a világok közti világ szekvencia elsősorban Ahsoka és Anakin kapcsolatáról szólt, és nincs is hiányérzetem. De még brutálisabb feeling lett volna a teljes TCW-trió, élőszereplős formában.

Az előző rész után nem hittem volna, hogy tudják fokozni a színvonalat és érzelmi hullámvasutat, de sikerült rálicitálniuk a korábbiakra. Nálam a legjobb mozgóképes SW-tartalmak közt a helye, ami egyes mozifilmekkel is versenybe szállhatna. Az egész epizód, elejétől a végéig egy tömény érzelembomba. Olyan kiváló vizuális és zenei megoldásokkal, hogy szerintem maga George Lucas is elismerően tapsolna. Ahogy Anakin tanításai Ahsokában, úgy Lucas hagyatéka Filoniban él tovább, bár e felől eddig se volt kétségem. Noha az átlagnál jobban zavarnak a néhol beficcenő retconjai, de mérleg másik serpenyőjét nézve, nem panaszkodhatok a munkásságára: láthatóan érti és érzi, amit csinál. Muszáj a fiatal Ahsokával kezdenem. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy SW-n belül egy megvalósult álom vált valósággá az élőszereplős TCW ábrázolásával. A prequel-éra, azon belül is a TCW-Ep3 kombó a kedvencem, így hidegrázós volt látni, ahogy a két médium közti formátumbeli különbségeket kiradírozták. Ezzel mintegy vizuálisan is egy szintre emelve a TCW-t, és annak karaktereit az élőszereplős mozifilmekkel és sorozatokkal. Ugye sokakban megvan az a tévképzet, hogy az animációs SW gyerekeknek szól, és nem egyenértékű az élőszereplős alkotásokkal. Számomra a fiatal Ahsoka élőszereplős debütálása volt a rész egyik fénypontja. Hihetetlen feeling volt látni a TCW-s Anakinnal a Klónháborúk forgatagában. Elképesztő, hogy honnan hová jutott a karakter 2008 óta úgy jellemileg, mint vizuálisan. Annak idején a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy lehetséges mindaz, amit ebben a részben láthattunk. Ariana Greenblatt remek választás volt a szerepre, még ha elsőre nyilván szokatlan is. Gyermekibb vonásaival az animációnál jóval érzékletesebben átadta azt, hogy a Jedik gyakorlatilag gyerekeket küldtek a harcmezőre... és ahogy a lány is mondta, Anakin nem erre képezte őt ki. Ez Jedi-tanításoktól függetlenül, érthető mentális traumát jelenthetett egy olyan még formálódó személyiségnek, mint a 14 éves Ahsoka. A flashbackben látott ryloth-i jelenetsor a Storm Over Ryloth c. TCW részt juttatta eszembe, hiszen Ahsoka akkor szembesült először azzal, hogy parancsnokként élet-halál döntéseket kell meghoznia. Bár a háború elsősorban katonát nevelt belőle, szerintem már ekkor, a tizes éveiben jobb Jedivé vált, mint a Szenátusnak behódoló, és a Jedi-elvekkel sokszor szembemenő Jedi Tanács valamennyi tagja. A nehézségek ellenére, vagy talán éppen azért, idejekorán megérett, viszont ennek ára volt. Hiszen az elfojtott traumák még évtizedekig benne lappangtak. Baylan Skoll ahogy Sabine, úgy Ahsoka esetében is remekül ráérzett a togruta régi, belső félelmeire és frusztrációjára: a hagyatéka csak halál és pusztítás. Ezt az önmarcangoló belső vívódást csak tetézte Anakin sorsának megismerése, és azon félelem felsejlése, hogy mestere sötétsége benne kísért. Mindezt a malachori halálközeli élménnyel párosítva, összességében nem meglepő, hogy azt az apatikusnak ható togrutát mutatta be az Ahsoka, akit a korábbi részekben láthattunk. Akiből kiveszett a korábbi pozitív vibráció és lelkesedés, helyét átvette a kudarctól való félelem, bizonytalanság. Ez nyomhatta rá bélyegét saját tanítványa, Sabine-nel való kapcsolatára, és valószínűleg, valójában ezért nem vállalta Grogu tanítását sem. Mert tartott tőle, hogy mestere negatív hagyatéka befolyásolja. A legyőzésekor Ahsoka válaszút elé került: élet vagy halál. Ez volt az a pillanat, amikor Anakinnak egy utolsó leckével kellett segítenie egykori padawanjának. Az szerintem 100%, hogy a világok közti világot láthattuk, kissé eltérő vizuális köntösben, mint a Rebelsben. Ekkora mértékű látványbeli különbségek eddig is voltak az animáció-élőszereplős médiumok közt. Az én értelmezésem szerint, ténylegesen Anakin/Vader manifesztációját láthattuk ezen az Erőn belüli, és téridőn kívüli síkon. Jó kérdés, hogy Anakin tudatosan vonzotta-e be Ahsokát erre a síkra, vagy minden Jedi automatikusan ide kerül halála után, az Erő honába. Kimondottan tetszett Anakin/Vader karakterének egyként kezelése. Ennek vizuális ábrázolása zseniális volt a két perszóna közti villódzó váltogatásokkal. Ezzel ismét egyértelmű állásfoglalásra került sor: Anakin és Vader nem két külön személyiség (hiszen nem volt tudathasadásos), hanem egy személy két oldala. Ez a világosság-sötétség páros pedig mindenkiben jelen van. Ahsokának most kellett megtanulnia azt a leckét, amit Yoda csak 900-as évei felé közeledve realizált: nem küzdenünk kell a bennünk rejlő sötétség ellen, hanem elfogadni a létezését és kordában tartani. Így itt Anakin egyrészt arra ébresztette rá Ahsokát, hogy benne ugyanúgy jelen van a sötétség (ezt pár pillanatra vizálisan is remekül ábrázolták a felvillanó Sith-szemekkel és a vörös fénykarddal), de nem kell, hogy ez határozza meg a döntéseit. Ha a párbajuk során Ahsoka gyűlöletből kivégezte volna mestere Vader énjét, azzal a Sötét Oldalt és a halált választja. A nőnek itt kellett meghoznia ugyanazt a döntést, amit Luke-nak a Halálcsillag II-n. Itt került legközelebb a Sötét Oldalhoz, kiállva annak kísértésének próbáját. Egyúttal tisztába kerülve önmagával, és az életet választva. Anakin és Ahsoka párbaja baromi látványos volt, és nem győzöm dicsérni a vizuális ábrázolásokat! Nagyon tetszett Anakin további tanítása a togrutának, miszerint, mindig ott lesz vele - ahogy Obi-Wan Erő-szelleme is ezt mondta Yodáról Luke-nak. Viszont ennek nem kell azt jelentenie, hogy csupán a mestere egy lenyomata. Több annál, és hozhat más döntéseket. Hayden zseniálisan hozta az Anakin-Vader variánsokat. A vizuális villanások mellett a kedvencem az, amikor Vaderből visszaváltozik Anakinná, és teljesen megváltozik a tekintete, kisugárzása. Remek színészi játék! A vérben forgó szemekkel küzdő, agresszív Sith egy szempillantás alatt újra az a jólelkű Jedi lesz, akit Anakinként ismerünk. Ez újabb szép metafora az Ep6-os Luke-Vader jelenettel, ahol szintén a Sötét Oldalt megtagadó Jedi szeretete nyomta el a Sith-et, hogy a Jedi visszatérjen. Tetszett, amikor a visszatérő Ahsoka felett a reményt és életet szimbolizálva jelent meg a hajó fénye. A mellékszál sem volt érdektelen, sőt! Jacen aktív szerepe kimondottan tetszik. Jól láthatóan megörökölte apja Erő-beli tehetségét. Képzés nélkül, olyan szinten ráhangolódott ez Erőre, hogy meghallott egy másik dimenzióban zajló párbajt. Ez azért nem semmi. Az is bejött, hogy Hera nem hessegette el, hanem odafigyelt rá, és komolyan vette. Mivel minden élőlényben ott az Erő, kellő koncentrációval (vagy Jacen támogatásával) Hera szerintem ténylegesen hallotta ugyanazt, amit a fia. Az arckifejezéséből nekem ez egyértelmű. Kíváncsi vagyok, Ahsoka hogy bírta ki ilyen sokáig levegő nélkül. Oké, hogy a világok közti világban az idő képlékeny dolog, viszont a togruta teste elvileg mindvégig a vízben volt, és a keresés tovább tartott 1-2 percnél. Az Új Köztársaság szemszöge érthető lenne valamilyen szinten, hiszen nincs kézzel fogható, egyértelmű bizonyíték Elsbeth-ék mesterkedésére, vagy Thrawn visszatérésének veszélyére. Az viszont tényleg vicc, hogy nem tudnak nélkülözni egy kisebb csapásmérő egységet a potenciális veszély kivizsgálására, viszont egy parancsmegtagadó tábornok után ki tudnak küldeni egy flottát. Gyanítom, hogy Hera nem sokáig marad az ÚK kötelékében. Ahsoka újjászületése találó lett az öltözéke lecserélésével. A szürke, befásult, már-már életunt ex-Jedit vizuálisan is felváltja a tiszta lappal kezdő, Világos Oldal mellett elköteleződő, új reményt sugárzó Jedi. Tetszett, hogy Rosario érezhetően többet mosolygott, mint az előző részekben, ezzel is élesítve a kontrasztot a karakter két állapota között. Már most sokat elárul a lelki változásáról az a tény, hogy a korábban a pragmatikus hozzállását Thrawn visszatérésének megakadályozása kapcsán, felváltotta Sabine és Ezra megmentésének prioritása. A purgilles jelenetsor lenyűgöző volt. A grandiózus vizualitás a remek aláfestőzenével tökéletesen érzékeltette a Galaxis és a Star Wars univerzumának varázslatosságát. Bár csapongó voltam, és biztos nem írtam mindenről, amiről szerettem volna, de még mindig kavarognak a gondolataim a rész kapcsán. Az biztos, hogy elsőrangú és maradandó SW-élmény volt, alig várom a folytatást!

Bár hajnal 3-kor, lefekvés előtt, fáradtan néztem meg először a részt, így is hihetetlen élmény volt! Még mindig nehezen hiszem el, amit láttam! Emészteni kell, az fix - jó értelemben. Elképesztő, érzelemgazdag és a Star Wars esszenciájának tökéletes megragadása. Ezt tényleg érezni kell, és Filoni érzi! Egy szóban: Bravo! Több szóban, később, a topikban...

Boldog születésnapot, @Dzséjt és @Yoda József!

A kulisszák mögött

A jó sztori minden sorozat fontos eleme...

Enyhén szólva is odavágós rész lett, az évadból az eddigi legjobb! Filoni a csúcsra járatja a kiszámíthatatlanságot és a misztikumot. A mozifilmbe illő látvány, a remek akciók és fénykardpárbajok a hab a tortán. Az SW olyan vizeire evez a sorozat, ami egyszerre izgalmasan érdekes, és aggasztóan veszélyes terep. A világok közti világ használatára és az Erő misztikumának bővítésére gondolok, ami nagyon kényes téma. Ugyanúgy elsülhet remekül, mint fordítva. Ahsoka és Sabine nézőpontja egyaránt érthető: a logika/objektivitás és az érzelem/szubjektivitás ütközik Thrawn/Ezra visszahozása kapcsán. Ahsoka az érzelmeit félretéve, "jedisebben" gondolkozik, a nagyobb jót tartva szem előtt, Sabine emberi okokból vívódik, érzelmi alapon. Egyre jobban tetszik az Ahsoka-Sabine kapcsolat. Jó mester szerepben látni az egykori padawant, aki hasonló szerepbe került, mint anno Anakin, a mentorálás nehézségeit is megnyerve. Kíváncsi lennék a konkrét idővonalra, mert ha a The Book of Boba Fett után járunk, furcsa, hogy Ahsoka Groguval ellentétben vállalja az érzelmileg hasonlóan sebezhető Sabine tanítását. Bár itt az is szempont lehet, hogy Grogu sokkal hatalmasabb az Erőben, mint a mandalori, így jóval veszélyesebb lehet az esetleges bukása. A támadó droidok kudarca már akkor borítékolható volt, amikor Baylan elküldte őket, de így legalább Ahsoka és Sabine mellett Huyang is megcsillogtathatta harci tudását. Bár Hera karakterét már a Rebelsben is csíptem, ez a sorozat még inkább megkedveltette velem a twi'leket. Alapesetben szabálykövető, de csak addig, amíg a józan ész és az erkölcs azt diktálja. Jó, hogy ilyen személyek is vannak az ÚK kötelékében, nem csak Xionóhoz hasonló kártevők, akik végső soron nagyban felelősek az olyan tragédiákért, mint a több milliárd életet követelő Hosnian-rendszer, vagy a Kijimi pusztulása... Carlson Teva feltűnése tetszett. Egyfelől remek összekötő elem az ÚK-sorozatok közt, másrészt jó volt látni a hűségét Hera iránt. A Ghost megjelenése nálam ugyanolyan libabőr volt, mint egy animációs karakter élőszereplős feltűnése. Bár cameózott már párszor élőszereplős formában (RO, Ep9), komolyabb szerepe itt volt először. Baylan Skoll a sorozat egyik legkellemesebb meglepetése. A megfontoltság, és higgadtság mintaszobra, akit rejtélyes és tekintélyparancsoló aura vesz körül. Pontos céljait még mindig homály fedi, de gyaníthatóan többet akar annál, hogy a Birodalom régi "dicsőségét" visszahozza. Korrekt volt a részéről, hogy betartotta a szavát. Könnyedén végezhetett volna Sabine-nel, ha akar. Tanítványa, Shin továbbra is tetszik. Van valami a kisugárzásában, ami nagyon adja. Fiatal kora érthető vakmerőséggel és bizonyítási vággyal párosul, ennek ellenére szót fogad mesterének, akire láthatóan felnéz. Kíváncsi lennék az ő kapcsolatuk eredetére is. A kicsoda Marrok teóriákat szó szerint egy vágással elintézték. Engem nem lepett meg, eddig is azt gondoltam, hogy ő úgymond egy "senki", a sisak és a torzított hang csak a rejtélyességét akarta fokozni, meg persze a teóriáknak táptalajt adni. A zöld füstről egyből az Éjnővér mágia és Savage Opress esete ugrott be. Szerintem itt is hasonlóról lehet szó, főleg, hogy egy Éjnővér is érintett a sztoriban. A párbajok magukért beszélnek, valamennyi jól sikerült. Furcsa volt, hogy Ahsoka mindvégig az egykardos stílust használta (a droidokat leszámítva), holott már jó ideje a kétkardos stílus híve. Sabine-ra eddig sem lehetett azt mondani, hogy gyáva lenne, ha harcra kerül a sor, sőt. De az indokoltnál jóval nagyobb önbizalommal ment neki Shinnek. Fejlődött valamennyit az utolsó találkozásuk óta, de nekem így is egyértelmű volt, ki kerekedik felül. Bár az a csel tetszett, amivel kizökkentette Shint. Viszont úgy tűnt, hogy a figyelemelterelés mellett, valóban használta az Erőt Sabine... Az Ahsoka-Marrok harc nagyon egyesélyes volt, a togruta lassan elmondhatja magáról, hogy egy Inkvizítor ínyenc falat neki. Nyilván a sztori nem így kívánta meg, de itt logikusabb lett volna, hogy Sabine Marrok ellen próbál szerencsét, míg Ahsoka Shinnel küzd meg. Marrok halála kissé Maul halálát idézte, de nekem a Főinkvizítor is beugrott róla, aki hasonlóan a forgó fénykard miatt járt csúnyán Kanan ellen. Az Ahsoka-Baylan jelenetek a legerősebbek között voltak az epizódban. Arra kíváncsi vagyok, Baylan honnan tudta, hogy Anakinból lett Vader? Ez birodalmi berkeken belül is titoknak számított. Vader szerette kivégezte azokat, akik tudtak a múltjáról. Tetszett, ahogy Baylan a múlt felhánytorgatásával próbálta hergelni Ahsokát, aki viszont állta a sarat. A párbaj meglepően kiegyenlített volt, de nem is feltétlen gond az, ha Ahsoka nem lesz szuper-Jedi, és néha emberére akad. Ahsoka a zuhanása előtt azért érzelmileg elgyengült a halottnak hitt Sabine miatt, és a harag is felsejlett benne. Majd annyira kizökkentette Sabine visszatérése, hogy az elég volt hozzá, hogy Baylan felülkerekedjen. Sabine érthető, miért kockáztatja meg Thrawn visszatérését Ezráért. Elvesztette nem csak a mandalori családját, de a népét is kiirtották, a Ghost legénységének megmaradt tagjai az ÚK-t szolgálva valamennyire elhidegülhettek tőle, Ahsoka pedig szintén magára hagyta valamiért. Plusz, okkal gondolhatja azt, hogy Thrawn bármilyen jó stratéga, azért nem csodatevő. Ugyanúgy legyőzhető, mint bárki. Főleg, hogy ismereteink szerint a sz*rból kéne várat építenie, hiszen Palpatine célja épp az volt a Parázs-hadművelettel, hogy eltakarítsa a gyenge, bukott Birodalom fontosabb elemeit, míg a kiválasztottak már az Első Rend megteremtésén ügyködnek. Tehát a Lázadás érájához képest, túl sok bevethető birodalmi nem lehet a Galaxisban. Bár az inkompetens Új Köztársaságnak könnyen jelenthet nagy falatot egy kisebb birodalmi flotta is, a főadmirálissal az élen. Így Ahsoka aggodalma is valid. Viszont Ezra visszahozásával ugyanúgy nőnének az ÚK esélyei, ami nem elhanyagolható szempont. Morgan Elsbeth kitartóan törtet a célja felé, hőseink erőfeszítései ellenére. Kíváncsi vagyok a Baylannel való pontos viszonyára. Az biztos, hogy nem csak egy feláldozható bábnak tekinti, ellenkező esetben nem küldetett volna érte hajót, amikor az Eye os Sion készen állt a hiperűrugrásra. A kinyert adatok után a térkép megsemmisülése várható volt. Szerintem a világok közti világ lehet a kulcsa annak, hogy Ahsoka kövesse Elsbeth-éket. Adja magát a rejtélyes realm téren és időn átívelő mivolta kapcsán. Bár felmerül, hogy Ahsoka követi-e egyáltalán, vagy Elsbeth-ék még előtte visszatérnek Thrawnnal? Mind a világok közti világ, mind a másik galaxis kapcsán baromi izgalmas ez a kiszámíthatatlanság, hogy bizonyos keretek közt, gyakorlatilag bármi megtörténhet. Szerintem a térképet tartalmazó gömbnek már nem lesz szerepe abban, hogy Elsbeth-ék után navigáljanak. Eleve, a másik galaxisban történő ugráshoz spéci technológia kell. A közönséges hajók valószínűleg csak galaxison belüli ugrásra képesek. Nem tudom, az ÚK-nak van-e egyáltalán olyan hajója, ami képes arra, mint az Eye of Sion. A rész fénypontja egyérteműen Anakin Skywalker felbukkanása volt. 99,99%-ig biztos voltam benne, hogy Anakin valamikor, valahogy (flashback, Erő-szellem) felbukkan a sorozatban, mivel lehetett tudni, hogy Hayden újra SW-t forgat az Obi-Wan Kenobi után. Mégis instant libabőr és hatalmas feeling volt viszont látni "Skysrácot". Ráadásul "Snips"-nek hívta Ahsokát, ami ezzel az egy szóval egy remekül sűrített TCW-utalás volt. A CGI látható volt, de engem nem zavart vagy zökkentett ki. Főleg, hogy első nézéskor könnyes szemmel vigyorogtam, így a részletek kissé homályosak lettek. Nagy kérdés, hogy Ahsoka hogy csöppent az óceán helyett a világok közti világba, és Anakin valóban a megtért Jedi manifesztációja, Erő-szelleme-e. Simán lehet látomás vagy kivetülés is, bár remélem, nem az. Azért az a felcsendülő Vader-téma nekem elég gyanús. Egy párbeszédet fontosnak tartanék a megtért Anakin és Ahsoka között. A világok közti világ baromi érdekes, de óvatosan használják! A megtörtént események felülírása az időutazás által, enyhén szólva is kiakasztana. Amikor Ezra megmentette Ahsokát a világok közti világból, az annyiból nem volt gond, hogy nem írt felül múltbeli eseményt. Plusz, Morai (aki szerintem a mortisi Leány esszenciája) okkal vezette Ezrát ahhoz a kapuhoz: a Világos Oldal hordozója azt akarta, hogy a togruta túlélje, vagyis, mondhatni az Erő akarta így. Mivel éppen Ahsoka volt az, aki óva intette Ezrát a múlt megváltoztatásától Kanan halála kapcsán, talán ezúttal sem kell aggódnunk hasonló miatt. Baromi várós a jövőheti rész, valami azt súgja (ha már moziba küldik), hogy az eddigieknél is erősebb epizód lesz.

Jó kis rész volt ez is! Szép arányban adagolták a beszélgetős/karakterizálós jeleneteket és a látványos akciókat. A nyitány tovább építette az Ahsoka-Sabine kapcsolatot, ennek ellenére, továbbra sem világos, hogy mit akarnak kihozni ebből a szálból. Kettejük viszonyáról még mindig nem kaptam pontos képet, és a közös múltjuk egy jó része is hatalmas kérdőjel. Gondolom, a későbbiekben még kapunk magyarázatot. Ha Ahsoka csupán tanítani, mentorálni szeretné Sabine-t, hogy fegyelmezettebb harcos legyen, és megtalálja a saját útját, az teljesen rendben van. Az viszont kevésbé, hogy közben utalásokat tesz rá, milyen jó Jedi lehetett volna, és padawannak szólítja. Jedi módszerekkel edzi és elvárja tőle, hogy képes legyen használni az Erőt. Ahsoka magyarázata kissé szembemegy azzal, amit eddig az Erőről gondoltam. A tehetség és a fegyelem mellett a midi-chlorian szám (azaz, kiben mennyire koncentrált az Erő) határozza meg, hogy mennyire képes használni azt az egyén. Azért, mert sejt szinten mindenkiben ott vannak a midik x arányban, még nem jelenti azt, hogy az Erőt is úgy tudják használni, mint egy Jedi/Sith/Inkvizítor, stb. Ahsoka szavai alapján viszont kb. bárki használhatja, aki elég tehetséges harc terén, és kellően megtanul fókuszálni. Valószínűleg ez lehet a Rogue One-ban látott Chirrut szint. A bögrés jelenet nagyon azt vetíti előre, hogy Sabine előbb-utóbb képes lesz a telekinézisre, amiről ebben a formában még tudom, hogy mit gondoljak. Nekem jobban tetszett volna Sabine lappangó Erő-érzékenységének felszínre törése, mint az, hogy elenyésző midi számmal is képes arra (nyilván jóval több melóval), mint pl. egy Jedi. Ez kissé csökkenti az Erő-használók kivételességét. Örülnék egy állásfoglalásnak: Sabine vagy legyen egy olyan mandalori harcos, akit egy Jedi tanít a maga elvei alapján, vagy legyen Erő-érzékeny és akkor mehet a teljes Jedi-tréning, de ez a kettő közti lavírozás és ködösítés nekem furcsa. Minden esetre jó, bár szokatlan volt Ahsokát a mentor szerepében látni, függetlenül attól, hogy volt már rá példa. Éles a kontraszt azzal a padawannal, aki anno lesétált a Jedi-komp rámpáján, a Christophsison. Az Új Köztársaságról Din Djarin nyilatkozott nagyon találóan: egy vicc. És ez a rész bőven nyomatékot adott a férfi szavainak. Bár legyűrték a Birodalmat, olyan ingatag, törékeny és önmagában rossz alapokra helyezték az Új Köztársaságot, hogy az már most, pár évvel a kikiáltása után bukásra van ítélve. Thrawn és a Birodalom visszatérésének fenyegetése kapcsán szép párhuzam vonható az Első Rend jövőbeli fenyegetésével. Az új köztársaságiak ugyanúgy görcsösen hinni akarnak a békében, és a kormányuk galaktikus dominanciájában, hogy teljesen elképzelhetetlennek tartanak bármilyen jelentős veszélyforrást, ami gondot okozhat a kormányuknak. Míg a többiek szimplán a gyáva jellem képét festették, addig Hamato Xiono egyenesen egy se**fej volt. Kezdésnek leoltja Herát, amiért mer pár mondatot áldozni a fiáról való diskurzusra, majd megvádolja, hogy személyes érdekekből akar új köztársasági forrásokhoz jutni. Hera riposztja tetszett (egy pillanatra még rajta is eluralkodtak az érzelmek, pedig nem jellemzők rá az ilyen kikelések), bár a többi szenátort nem hatotta meg. Xiono gőgösen, tényként kijelenti, hogy Thrawn halott, amiről maximum csak tippje/véleménye lehet, 100%-os forrása semmiképp. Mon Mothma pedig ugyanazt csinálja, amit korábban: a politikustársai akaratának rendel alá mindent, még akkor is, ha szíve szerint ő máshogy cselekedne. Ideális esetben, nyilván, kell a közös megegyezés egy adott döntés kapcsán, hogy KÖZtársaságnak nevezzük az adott kormányt, de a kancellár szerintem átesett a ló túloldalára. Mothma kancellár éles kontrasztot Palpatine-nal: utóbbi a szenátorokat irányította, míg a nőre a fordítottja igaz. Ez pedig alapjaiban ellehetetleníti az Új Köztársaság felvirágzását és hosszútávű jövőjét. Az Új Köztársaság lényegében olyan hatást kelt, mintha a megbukott Galaktikus Köztársaságot "felélesztették" volna pár évtizedre. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, csak már nagyrészt Jedik nélkül, és legalább két további galaktikus rezsim (Palpatine - Első és Végső Rend, Thrawn - Birodalmi Maradvány) fenyegetésével. Az meg már csak hab a tortán, hogy ex-birodalmiak szolgálhatják az Új Köztársaságot, csak mert hűséget esküdtek? Ne már. Legalább egy a The Mandalorianben látott "átnevelés" legyen kötelező az alkalmazásba állni kívánó ex-birodalmiaknak, ami csökkentené a veszélyes elemek számát. Jacen Syndulla feltűnése tetszett, szerencsére megtartották a Rebelsben látott zöld haját. És az apró utalás is jó volt, miszerint egy nap talán Jedi lesz a kölyökből - lehet, hogy éppen Rey Jedi Rendjében? Arra kíváncsi lennék (csak mert foglalkoztatnak a sokak számára jelentéktelen apróságok ), hogy mitől függ egy ember-twi'lek hibrid külleme? Csak mert az ember klón, Cut Lawquane és twi'lek párja, Suu gyerekeinek egyaránt lekkuik voltak a TCW-ben. Gondolom, azon múlik, melyik szülő fajára hasonlít a gyerek, hogy melyik gén a dominánsabb. Hera és Kanan szerelme a Rebels végén teljesedett ki, de korábban is voltak rá jelek, hogy "izzik a levegő" körülöttük. Ilyen alapon ezer és egy alkalommal megfoganhatott a kis Jacen, így nálam ez a rész rendben van. A Seatosnál lévő akciók mind baromi látványosak voltak, Shin Hottie Hatival az élen. Ahsoka vakmerő akciója az Anakinnal közös kalandjait idézte: azért, mert elsőre őrültségnek tűnik valami, később még simán lehet egy f@sza terv. Tetszett a togruta-kompatibilis űrruha, amit Ahsoka felvett. A TCW 2. évadnyitánya ugrott be a jelenetről. A későbbi, hajó- és droidlekapcsolós részről pedig a Malevolence-trilógia első része. Elsbeth óriás hiperűr gyűrűje, az Eye of Sion, a korábbi gyanúink szerint, a szomszéd galaxisba való utazáshoz kell (és valószínűleg egy Chimaera nevű csillagromboló befogásához), ami a purgillek vándorlási útvonala mentén érhető el. Az egyedi technológiája (a birodalmi és köztársasági szabványtól eltérő dizájn és hangrendszer) is arra utal, hogy Elsbeth-nek van némi köze egy ősi kor letűnt civilizációjához, netán egy másik galaxishoz. Bár a radaron még dolgozhatna, hiszen nem sikerült érzékelnie a közvetlen közelben lévő, a gyűrűn átsuhanó T-6-ost. Az élőszereplős purgillek is jók voltak (durva belegondolni, hogy galaxisokat szelnek át ezek az élőlények), Sabine megjegyzésével kísérve pedig szép utalás a Rebels végére, ahol szintén az "űrbálnák" mentették meg hőseinket. Várós a folytatás, valami azt súgja, hogy nem lesz hiányunk fénykardpárbajokban a jövő héten.

Elsbeth biztos, hogy már régebb óta ismeri Thrawnt, hiszen a mentoráltja és egyben szövetségese volt a birodalmi érában. Az eddigiek alapján a Birodalmi Flotta volt a közös kapcsolódási pontjuk, aminek építésében Elsbeth szép szerepet vállalt a világok feldúlásával a nyersanyagokért, és a birodalmi hajógyáraival. A Flottánál ismerhették meg egymást, ahol Thrawn felfigyelt rá, és a szárnyai alá vette.

Egy kis Kanan/Sabine párhuzam

Érdekes választás volt fázisnyitó regénynek, nálam abszolút kellemes meglepetés. Az akció hiánya nem zavaró, mert így is tökéletesen működik a regény. A lassabb tempó nagyobb teret enged a karakterek megismerésének, de kicsit sem unalmas módon. Számos akció-orientált regénynél jobban lekötött, érdekesebb volt. Remek volt elmerülni a Dalna világában, megismerni a Nyitott Kéz Útjának kultuszát (vagy inkább szektáját). A Jedik fénykorukat élik, a Sith-ek sehol, a Nihil még szintén sehol, drengireknek pedig hírét se hallani. Viszont szépen elkezd kirajzolódni annak a fenyegetésnek az előszele, amit (időrendileg) később Marchion Ro és a Névtelenek néven ismerünk meg, az 1. fázisban. Marda Ro karaktere alapvetően szimpatikus lenne. Szándékai őszinték, a másokon való segítés, az önzetlenség és az Erővel való harmónia vezérlik. Evereni létére jószándékú és kedves, szöges ellentéte majdani dédunokájának. Viszont naivitása nagyon sebezhetővé teszi a manipulációkkal szemben, és részben ezért, az Út eszméi olyan szinten megfertőzték elméjét, hogy még szerelme - Kevmo Zink - halála sem téríti észhez. Az Anya a szektavezérek tipukus megtestesítője: jótét lélekként tetszeleg a próféta szerepében, míg valójában gátlástalanul kihasznál és eldob mindenkit a céljai érdekében, és a hatalma megtartásáért. Yana Ro kevésbé naív, mint unokatestvére, viszont legalább ennyivel rosszabb ember: simán kitöri egy ártatlan nyakát, ha kell. Kíváncsi lennék, Marda hogy vélekedne a Gyermekek gyilkosságairól és tolvaj hajszáiról... egy élet elvétele szerintem nagyobb kárt okoz az Erőnek, mint az, ha a Jedik jóra használják a misztikus energiamezőt. Persze a megrögzött szektások mindent az Erő akaratára fognak, ezért lehetetlen észérvekkel hatni az elveikre. A Jediket kővé változtató lény az "Erő haragja". Hát persze... Érdekes kérdés amúgy a Jedik Erő-használatának témája, ahogy az is, hogy mikor van ténylegesen egyensúlyban/harmóniában az Erő? Ha béke van? Ha senki nem használja az Erőt? Nagyrészt értelmezés kérdése. A Romboló első megjelenése még olvasva is nagyon para. Zallah Macri és Kevmo Zink az elsők azon Jedik sorában, akik borzalmas véget érnek. Főleg a padawant sajnáltam, nem ezt érdemelte. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak leszámolni a Jedik ezzel a fenyegetéssel a 3. fázisban. Összességében érdekes, hangulatos regény volt, ami remek előzményként szolgál a Köztársaság Fénykora érájában.

Amennyiben ez a kettő ugyanaz a jelenet, akkor az olyan hatást kelt, mint az Ahsoka könyv újragondolása a Tales of the Jediban... az alapok megegyeznek, viszont a részletek eltérnek annyira, hogy az a kontinuitásnak odaverjen, ráadásul szükségtelenül. Nyilván ez sokakat nem zavar, vagy nem érdekel, megint sokan pedig nem is tudják, hogy ez már egy létező jelenet. Nálam viszont azért zavaró, mert egyrészt, itt Filoni már önmagának mond ellent. Ezek után, mennyire vehetünk igazán Kánonnak bármit is? Másrészt, semmiben nem károsult volna az élőszereplős jelenet, ha precízebben lemásolják az animációban látottakat. Sejtésem szerint, Filoni a Rebels végén még nem tudta, hogy milyen megjelenése lesz majd az élőszereplős Ahsokának, ezért dobta a gandalfos koncepciót, és szimplán felülírta (?) a kinézetét. Amíg nem kapunk hivatalos megerősítést, addig én két külön jelenetként fogom kezelni a kettőt (a fentebbi hsz-emben már leírt okok miatt). Ami kissé bezavar az elméletembe az a Lázadókról készült műemlék, amit Azadiék most (YU 9-ben) avattak fel. Viszont már a Rebels epilógusban (YU 5) is megvolt. Vártak volna 4 évet a műemlék felavatásával?

Valamivel jobban tetszett az előző résznél. A Seatos kellően baljós volt a szürkés fellegekkel és a sötét sziklákkal, ahogy azok szándékai is, akik találkoztak a felszínén. Érdekes ez a "reflekciós pont", ahol összegyűltek. A felhők felett még egy purgill is befigyelt. Ha jól értelmeztem, akkor a másik galaxisból származó rejtélyes idegenek eljutottak az SW Galaxisba, ahol valószínűleg kolonizálni kezdtek. Nem tudom elvetni a gondolatot, hogy valójában az Éjnővérek, vagy azok ősei ez a rejtélyes faj. Ezért is tudhat róluk annyit Elsbeth. A purgillek segítségével ebbe a galaxisba utaztak, majd egy térkép formájában megőrizték a hazavezető utat. Nem hiszem, hogy a purgillek csak két pont között ingáznának ezen galaxisok között, hiszen a Rebelsben és a The Mandalorianben is láthattuk őket a Galaxis más pontjain. Szóval, az Ősök ide utaztak, majd megépítették a templomaikat, és az itt élőkből, vagy a dathomiri kolóniából kialakult az Éjnővér kultúra. Hiszen Elsbeth azt mondja, hogy az ősei építették az Arcanán lévő templomot, ami hasonló ahhoz a romhoz, ami a Seatoson van. Legalábbis, szerintem így lenne értelme. Az más kérdés, hogy mennyire van értelme behozni egy másik galaxist. Nem elég nagy játszótér a Star Wars univerzuma? Nem lehet kellően rejtélyes és érdekes valami, ami a Galaxison belül van? Bár gyanítom, hogy Thrawnt azért nem akarták a Galaxison belüli Ismeretlen Régiókba száműzni, mert a Chiss Birodalom is ott található. Ha ott bukkannak rá a főadmirálisra, akkor egyrészt, nem lenne "eltűnve". Másrészt, a Chiss Birodalom témája olyan komplex, hogy aligha egy sorozatban fogják kibontani, Filoni karaktereivel a fókuszban. Ez a másik galaxis abból a szempontból szerintem irreleváns, hogy a sztorin belüli funkcióját tekintve, valószínűleg csak egy hely (amolyan "holding place") Thrawn és Ezra karaktereinek, ahol kikerülhettek a képletből a Lázadás idejére, hogy aztán később (most) újra elővegyék őket. De ettől függetlenül, számítok érdekességekre erről a másik galaxisról, akár az Éjnővérek, akár a purgillek, akár más kapcsán. Amikor Ahsoka meglátogatja Sabine lakhelyét, először azt hittem, hogy az eddig látottakkal ellentétben, ő is pszichometrikus képességet használ, mint Quinlan Vos, vagy Cal Kestis - akik tárgyakat megérintve "fogtak be" Erő-visszhangokat. Az csak második nézéskor tűnt fel, hogy fent, a toronyban, Ahsoka már odakint, a loth-macska rezdüléseiből leszűri, hogy van még bent valami ellenséges, azért maradt kint a háziállat. Később, Sabine megint csak nem bírt úrrá lenni a makacsságán, és önmagán kívül, csaknem felrobbantotta Ahsokát és Huyanget, hogy meglegyen az infó. Ha Huyang nem kapcsolja le időben a droidot, akkor jóccakát. A Herás hologram beszólás tetszett Huyangtől. A Corellia nagyon szép megvalósítást kapott, simán hozta a Solo mozifilmes szintjét. Hera rámenőssége tetszett a gyári góréval szemben, ahogy a későbbi, Phantommal való akciója is. Chopperrel való párosa instant Rebels idézés volt. A hiperhajtóművet szállító hajó érdekes lézer-lőszerrel bírhat, ha úgy durrogtatott a Phantom mellett, hogy nem is talált el semmit - még az űrben is. Ahsoka felszínen zajló párbaja még jobb volt, mint az előző részbeli Sabine vs. Shin. Marrok a jelek szerint nem volt tisztában vele, hogy Ahsokának van már némi tapasztalata az Inkvizítorokkal. Ahsoka és Sabine kapcsolata továbbra sem egyértelmű nekem. Mert a Rebelsben semmi nem utalt arra, amit itt látunk. Oké, hogy azóta eltelt 10 év, de nem látom az előzményét, halvány utalás szintjén sem annak, hogy Sabine Ahsoka tanítványa akarna lenni. Plusz, le kéne szögezni végre azt a nem mindegy kérdést sem, hogy Sabine Erő-érzékeny, vagy sem? Csak mert kaptunk utalásokat mindkét verzióra. Ha nem Erő-érzékeny, akkor Ahsoka miért utal rá tanítványként, ráadásul úgy, hogy padawannak szólítja? Ez utóbbi nem egy szinoníma a tanítványra, hanem egy rang/titulus a Jedi Renden belül, JEDIK számára. Plusz, miért utalt rá Ahsoka, hogy Sabine remek Jedi lett volna? Huyang viszont azt mondta, hogy a mandalori képességei nagyon halványak az Erő terén, és korábban sem utalt arra semmi, hogy tudná használni az Erőt (igaz, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lappanghatott benne a potenciál)... nem egyértelmű, bár érdekes, hogy mit akarnak kihozni ebből. Az eddigiek alapján, én nagyon a felé hajlok, hogy Sabine Ahsoka tanítványa lesz (ismét?), és nem csak fénykardozni fog tanulni, mint Kanantől és Ezrától. És ha már nem egyértelmű dolgok: az utolsó Ahsoka-Sabine jelenet a Rebels epilógusa, vagy sem? Én az utóbbi felé hajlok, hiszen Ahsoka teljesen máshogy néz ki (fehér helyett, szüre szerkó, bot sehol), a hely nem romos, Sabine sem veszi fel a sisakját. Viszont minden más nagyon hasonló az epilógusban látotthoz. Szerintem két nagyon hasonló, de külön jelenet. Az epilógus 1 évvel játszódik az endori csata után, a jakkui csata évében, amikor a Birodalom végleg elbukott. Ahsoka és Sabine ekkor indultak először Ezra keresésére az Ismeretlen Régiókba. Ezt követően alakult ki a mester-tanítvány viszony kettejük között, informálódott Ahsoka Elsbeth-ről Thrawn kapcsán, stb. Majd Ahsoka valamiért otthagyta a mandalorit, egyedül folytatta útját, és a most látott jelenetben (kb. 4 évvel később) kelnek útra ismét.

Sabine esetében eleinte én is idegenkedtem a gondolattól, hogy Erő-használó, mi több, Jedi lehet. Valószínűleg azért, mert a Rebelsben egy harcos mandalori lányként/lázadóként ismertem meg, aki nemigen adta jelét annak, hogy Erő-érzékeny lenne, és a közvetlen közelében lévő két Jedi sem foglalkozott vele ilyen téren, a Sötétkardos tréninget leszámítva. Viszont a kiskaput bőven nyitva hagyták már a Rebelsben, amikor Kanan azt mondja, hogy "Az Erő megvan mindenkiben. De neked kell megnyílni hozzá. Sabine elzárkózik. Az elméje ellenáll." - lehet, hogy múltja miatt Sabine ösztönösen elzárkózott az Erőtől, és erre nyújt neki megoldást Ahsoka, a személyisége egy új részét tárva fel előtte. Szóval azért, mert eddig más oldalát ismertük meg, miért ne kaphatnánk képet egy újabbról, és lehetne belőle ténylegesen Jedi tanítvány az Ahsokában? Sabine karaktere nem Erő-használóként is működik, de a készítők valószínűleg okkal döntöttek úgy, HA tényleg az lesz. Pakliban van, hogy csak fénykardozni fog tanulni, de ha Erő-használóként emelkedik fel, abban sem látok semmi olyat, ami szembe menne az eddig látottakkal, retconnak meg költői túlzással sem nevezném.

Boldog születésnapot, MissKarrde!

Boldog születésnapot, Ody!

Még komolyabban nem ástam bele magam a 2. fázisba (konkrétan nekem ez az első tartalom belőle), így erről talán @Bence1997 tud pontos felvilágosítást adni...

Megérkezett a 2. fázis THR Adventures sorozat magyar változatának 1. száma, amit elérhettek az swfantranslations oldalon. A sztori főszereplője az első szériából megismert Jedi, Sav Malagán - aki ekkor még csak egy takodanai padawan, aki nem rajong túlzottan a Jedi Rendért... Jó szórakozást!

Grogu egy jól kitalált karakter, aki méltán lett népszerű, és vált szinte azonnal ikonikussá. Aranyosságán túl Dinnel való kapcsolata is megkapó: a megismerkedésük, a kettejük közti kötelék kialakulása, majd erősödése, stb. Tetszetős és érdekes továbbá a mandalori/Jedi hitvallások közti vékony mezsgyén való egyensúlyozása. Mert bár az Ossuson előbbit választotta, azért a Jedi-vonalon is bőven van benne potenciál. Viszont szerintem Grogu fele ennyire se lenne népszerű, ha nem egy cuki-muki figura lenne, és pusztán a jelleme alapján aligha tarolna ekkorát világszinten. Nagy hátrány, hogy beszéd híján kevésbé lehet mélyen megismerni őt, mint egy kommunikatív karaktert. Az, hogy a jövő mit tartogat Grogu számára, engem nem befolyásol, hiszen Hera jövője is tartogathat még számos érdekességet, főleg, hogy nyakunkon az Ahsoka. Hera esetében a "tucatkarakter" megnevezés nálam nem állja meg a helyét, sőt. A Lidércek csapatából az egyik, ha nem a legkedvelhetőbb számomra, de összesítve, a női SW karakterek listáján is bőven kiemelkedő helyen van nálam. A motiváló és összetartó ereje annak a csapatnak, akik megannyi borsot törtek a Birodalom orra alá. Ha kell érző, ha kell bölcs, ha kell kemény és határozott. Elfogultság nélkül, csak pozitív jelzők jutnak eszeme róla. Ha Grogu sztorira ható tevőleges akcióit kiemeljük, miért nem emeljük ki Heráéit is? Legalább annyi akad neki is a Rebels 4 évadában, ha nem több. Okkal vált a Lázadás fontos tagjává, ahogy később, az Új Köztársaság tábornokaként is bőven aktív részt vállalt a Galaxis jobbá tételében. Én elismerem, és szeretem Grogut is. Nem bánom azt se, ha ő jut tovább. De a voksomat Hera kapja.

YE 36-os évjárat, szóval a sorozat idején kb. 45 éves. Rosario meg jövőre lesz annyi, így mondhatni elég jól passzol a szerepbe.