Darth Sky

Animációs eredetű karakterek élőszereplős formában: ON Tetszik a tendencia!

Szerintem akkor is "Season 1"-et írnak ki, ha az adott sorozat 1 évados, hiszen valahogy jelölni kell.

Asszem, ez nem lesz a kedvenc részem. Lehet, hogy rossz passzban talált, de nálam ez nagyon mellé ment. A látvány és Din/Bo főszálának előrébb mozdulása valamelyest tetszett, a mellékes körítés viszont már kevésbé. Nem tudom, hogy egy 8 részes évadban mennyire van helye ilyen közjátékoknak. Ettől függetlenül várom az utolsó két részt, amik a hírek alapján ütősek lesznek.

Baromi erős befejezést kapott az 1. fázis, nekem nagyon tetszett a regény! Sokat és mélyen tudnék írni róla, de most csak pár gondolat: Érzelmi hullámvasút az egész a Jedik megpróbáltatásain keresztül, a Nihil rémtettein át az átlagember rettegéséig és szenvedéséig. Gray egy remek regényt tett le az asztalra, ami fokozza a Köztársaság fénykora fényét. A Csillagfény Jelzőállomás pusztulása megrendítő, és átérezhető a súlya, ahogy a megannyi veszteségnek is, ami ezt az eseményt övezi. A Jedik Névtelenekkel szembeni, esélytelen, horrorisztikus haláltusája kissé a 66-os parancsra emlékeztetett, ahol szintén: néhány szerencsés kivételen túl valamennyien egyesültek az Erővel a nem várt ellenség által. Orla Jarenit különösen sajnáltam, mert számomra az egyik legszimpatikusabb hozzáállású Jedi volt ebből az érából. Stellan Gios halála pedig tankönyvbe illő példa a hősies önfeláldozásra. A nehézségek dacára, igazi Jediként halt meg. Elzar Mann Sötét Oldal felé kacsintgatása viszont még érdekes lehet a jövőben... bármilyen szörnyű, de gyakorlatilag ő okozta a Csillagfény alsó felének végső pusztulását (és így Stellan áldozatát is), amikor haragtól vezérelve kivégezte Chansey Yarrow-t. Marchion Ro és a Nihil ünneplése és lakomája vérlázító volt, ám annál nagyobb elégtétel lesz a bukásuk. Marchion (szerintem) ugyanazt a hibát követi el, mint Palpatine fogja: a sikerélmény olyan módon megrészegíti, hogy legyőzhetetlennek hiszi magát, és a gőgje és elbizakodottsága okozza végül a vesztét az egymással összefogó, jólelkű személyek ellenében. Kíváncsian várom a 3. fázist, de előtte jöhet az előzmény. Egyébként Burryaga bizonytalan sorsa mellett arra is kíváncsi lennék, hogy mi történt Lula Talisolával? Mert ő és Farzala az Éjféli Horizontban Krixet szállítva a Star Hopperen úton voltak a Csillagfény felé, de sosem érkeztek meg oda... na, majd a The High Republic Adventures 3. fázisából kiderül. Nekem összességében tetszett az 1. fázis, érdekes éra ez. Jó volt megismerni ezt a korszakot és karaktereit is, még ha egyelőre "csak" könyv és képregény formájában is.

Ezzel nehéz vitatkozni. De szerintem az Ahsoka mellett a The Old Republic éra leendő mozgóképes műveiben vagy a The Acolyte-ban is bőven kapunk majd fénykardpárbajokat.

Nekik fehér-ezüst pengéjű fénykardjuk volt. Bár most, hogy így felmerült, Baylan eléggé hasonlít az egyik Birodalmi lovagra, Treis Sinde-re.

Palpatine kudarca ezzel lesz teljes. Végső soron, miatta halnak ki a Sith-ek, és támad fel a Jedi Rend. Remélem, a Sith-ek (és megfelelőik, a Jedik ellenpólusai - Inkvizítorok, Sötét Jedik, stb.) helyett új, és egyedi fenyegetéssel néz majd szembe az Új Jedi Rend. Mert valami biztos lesz, különben film se lenne. A Köztársaság Fénykora bebizonyította, hogy sötét oldali Erő-használók nélkül is lehet komoly nehézségeket okozni a Jediknek. A Legendákban a Birodalmi Maradványokkal és az Árnyakadémia Sötét Jedijeivel történő konfliktusok után a Vongok kerültek terítékre, így nem kizárt, hogy a Kánonban is hasonló lesz a menetrend: a Birodalom maradékát összefogni próbáló Thrawn és a rejtélyes sötét oldali Erő-használók szálait szerintem a Mandoverse zárásában elvarrják. Így a Rey vezette Új Jedi Rend kaphatna más ellenséget, ha nem is feltétlen Vong-kaliberűt. Egy Ismeretlen Régiókból (vagy a Galaxison kívülről) érkező invázió nem tudom, mennyire férne bele egy film történetébe. Viszont szvsz az se lenne túl érdekes, ha csak hadurakkal, vagy kalózokkal szórakoznának. Egy komolyabb fenyegetés tűzpróba is lenne az Új Jedi Rend számára. Azt is érdekes lesz látni, hogy ez az Új Jedi Rend milyen kontrasztot alkot majd a régivel. Rey-éknek sikerül szakítani az előző Jedi-generációk hibáival, és eszméikben visszatérni az ősi alapokhoz? Érdekes lesz.

Végem van, ez brutál jól néz ki! Az eddigi Mandoverse kicsúcsosodása lehet ez a sorozat. Ami egyúttal egy élőszereplős Rebels folytatásnak is tűnik, tengernyi érdekes lehetőséggel. Durva ennyi animációs eredetű karaktert látni élőszereplősként megelevenedni.

Ezek baromi jó bejelentések, mindegyik film várós! A közeljövőben végre megismerhetjük a Jedik eredetét, a Régi Köztársaság korát, és az Új Jedi Rend kibontakozását.Ennél erősebb felhozatalt kívánni is nehezebb lett volna.

Megérkezett a sorozat utolsó, 13. része, amit a szokott helyen elérhettek. Ugyanakkor ezzel még nem tekinthető teljesnek a széria. A következő terv a 4 részes The Monster of Temple Peak Ty Yorrick főszereplésével.

Nem hiszem, mert a fénykard elég szépen áthatolt rajtuk.

A rész elején az az érzésem volt, hogy a meg nem valósult Rangers of the New Republic sorozatba szánt ötletek közül láthattunk párat ide átültetve, Carson Teva főszereplésével. De ügyesen integrálták be ide, hogy kapcsolódjon Din kalandjaihoz. Gorian Shard és kalózai támadása szépen belerondított a felvirágzó, már-már idilli Nevarro életébe. Tetszett, hogy így összekapcsolták a 17. fejezetbeli, látszólag független szálat a mandaloriak útkeresésének történetével. Hiszen a kalózok fenyegetése mozdította ki Dinéket a menedékükből, és vezette el őket régi-új otthonukhoz, a Nevarróhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyiben fogja feszélyezni az eddig rejtve élő mandókat az, hogy már nem titok a hollétük. Bár a Fegyverkovács ambíciói - a teljes nép egyesítése és Mandalore visszafoglalása - eleve kizárják a rejtőzködést. A korábban már említett Adelphi hangulatos helyszín volt, ahol az Új Köztársaság pilótái kikapcsolódhattak akár iszogatva, vagy "biliárdozva". Jó, hogy egyre több valóvilágbeli, hétköznapi elemet "star warsosítanak". A pultnál egyaránt ültek univerzumon belüli és kívüli hírességek. Filonit gyorsan felismerhetővé tette a kalapmániája, de Deborah Chow Sash Ketterén is azonnal megakadt a szemem. A legnagyobb meglepetés viszont egyértelműen régi lasat cimboránk, Garazeb Orrelios feltűnése volt! Nem hittem volna, hogy a Ghost legénységéből ő lesz az első, aki élőszereplős formában feltűnik (ha nem számoljuk a Rogue One-ban pár pillanatra, a háttérben feltűnő Choppert). Remek volt a megvalósítása, és egyúttal a Rebels utáni sorsára is kaptunk némi betekintést: tehát, Herához hasonlóan csatlakozott az Új Köztársaság kötelékéhez. Teva látogatása a Coruscantra szépen bemutatta, hogy alapjaiban volt bukásra ítélve az Új Köztársaság. Tuttle érdektelensége mindennél beszédesebb, amikor egy nem tagvilág sorsáról van szó. Éles a kontraszt azzal a Galaktikus Köztársasággal, ami a Köztársaság Fénykora idején élte aranykorát: ott a kormány szívügye és kiemelt célja volt a Peremvidék megnyerése és segítése, Köztársaságba való intergrálása, és a virágzó együttélés jövőképe. Mon Mothma pacifizmusa szép eszme, de megvalósíthatatlan egy olyan Galaxisban, ahol Gorian Shardok és Gideon moffok kószálnak szabadon, miközben nagyban épül Palpatine xyston halálflottája, és az Első Rend is a saját bolygópusztító fegyverével. Igaz, hogy a Köztársaságnak a klónokig nem volt saját hadserege, viszont voltak Jedijei, ami Mothma kormányáról már nem mondható el. Teva segélykérése a mandaloriaktól szép gesztus volt arra nézve, hogy nem mindenki ül érdektelenül a kényelmes coruscanti irodájában, aktákat/adatlemezeket tologatva. Plusz tetszett az utalás arra, amikor Teva és Wolf segítettek Dinnek a Maldo Kreisen. Paz beszéde jó volt, és egy pillanatra bevettem, hogy ellenvetésből szólalt fel, mintsem támogatásként, de kellemesen csalódtam. Hiába, összetartó nép tud lenni ez a mandalori. Már csak az kéne, hogy az eltérő mando vallási irányzatok is ugyanígy összetartsanak. Amire lehet esély Bo-Katan által. Mert valóban: ő mindkét oldalt megjárta, plusz látta a legfontosabb jelképet, a mythosaurt (ezek szerint a Fegyverkovács hitt neki). Nyilván, hibázott is a múltban, de meglehet, hogy tanult ezekből és erősebb emberré/jellemmé vált, amire a Fegyverkovács is felfigyelhetett. Ellenkező esetben nem kérte volna fel arra, hogy egyesítse a mandalori népcsoportot és foglalják vissza a Mandalore-t. Din és a Sötétkard szerepe a történetben még érdekes lehet, de a férfi részéről én nem számítok széthúzásra, mivel eleve nem is akart uralkodni, ahogy a kardot sem igényelte. Ha arról van szó, szerintem simán beállna Bo mögé. ( ) Ami a rész végi jelenetet illeti: érdekes kérdés, hogy kik szöktethették meg Gideont, akiknek volt a birtokában beskar. Mondjuk az se semmi, hogy az Új Köztársaság még a sajátjai előtt is titkolja ezt a nem éppen mellékes infót... - Vagy egy új, Gideon párti birodalmi sejt, akik a mandókat akarják bemártani az Új Köztársaság előtt. - Vagy egy olyan mandalori frakció, akik szimpatizálnak a birodalmi elvekkel, és támogatják a visszatérésüket. Feltűnhetnének Maul egykori mando követői, akik a Halálőrségtől pártoltak hozzá. Így adott lenne egy mandalori belharc, és a birodalmi fronton történő fenyegetés is, Gideon által. Az akciók brutál jók voltak, egy újabb látványos légköri harccal gyarapodott az univerzum. Kár, hogy Shard ilyen gyorsan otthagyta a fogát, azt hittem, hosszab távú szereplő lesz. De egy igaz kapitány mindig a hajójával hal. Vane viszont meglépett, ami kecsegetet a folytatás ígéretével ezen szál kapcsán. Ha már a kalózok szála: úgy érzem, Hondo Ohnaka feltűnése a célegyenesben van - ha nem is feltétlenül Vane oldalán.

Szavaztam!

Én elkövettem azt a hibát, hogy az Éjféli horizontot a Csillaghullás előtt olvastam (mert a Wookieepedia időrendi listája előbbre sorolta...), ami erősen spoileres elemeket tartalmazott. A képregényeknél sem egyszerű, mert köteteken belül is vannak átfedések és ugrálások. Én ez alapján olvastam/olvasom jelenleg a THR 1. fázisának végét. Most járok a Csillaghullás vége felé.

Meglepődnék, ha a Celebrationön nem jelentenék be.

Meglepett, hogy Tech drámájával nyitott az epizód. A veszteség és a kétségbeesés érzete remekül átjött, viszont én nem vagyok meggyőzve arról, hogy tényleg meg is halt a klón. Palpatine, Maul, Trench, Echo vagy Gregor után semmiképp. Akit nem látunk a szemünk láttára, konkrétan meghalni a képernyőn, annál mindig nyitva van az a bizonyos kiskapu. Plusz: mi az, hogy a birodalmiak csak a szemüvegét találták meg, ami a fején volt? Még ha le is esett róla, a holtteste akkor sem lehetett volna sokkal messzebb. Szerintem Tech halála ezek alapján nem készpénz - és finoman fogalmaztam. Nyilván felmerül, hogy hogy élhette túl a dolgot, de bízom az írók kreativitásában. Pl.: spéci frekvencián jelzett egy nagyobb testű madárnak, aki megmentette a zuhanástól és elrepült vele (mint a Skako Minoron), de ennek során leesett róla a szemüvege. Tessék! Jó, nem túl kreatív, de példának jó. Szép gesztus, hogy a 99-es tervet arról a 99-ről nevez(het)ték el, aki a Klónháborók során, a Kaminón hasonlóan önzetlenül feláldozta magát a Szeparatista droidok által, hogy a klóntársai élhessenek. Már írtam párszor, hogy Cid kapcsán az 1. évadban még reménykedtem, hogy jó irányba terelik őt az újonnan megismert pozitív személyiségek (főként Omega), de ennek ellenkezője történt, és Millegi állítása igazolódott be. Cid nem hazudtolta meg önmagát, a saját érdekeit tartva a prioritási listája élén, elárulta azokat, akik mindeddig szenvedtek neki, érte vagy miatta. Azért látszott rajta, hogy furdalja a lelkiismeret, de nem fogom megsajnálni érte. Kevés taszítóbb és megbocsáthatatlanabb van számomra egy árulónál... Kétlem, bár nem lehetetlen, hogy a jövőben ráébred, mekkora buckapatkány volt, és megpróbálja "jóvátenni" a bűneit, igaz, nálam soha nem fogja kiradírozni ezt az árulását. Sajnálom, hogy Cid nem volt képes megváltozni. Hemlock pszichoticizmusa kezd ijesztő méreteket ölteni. Olyan szinten hidegvérű, nyugodt és céltudatos, hogy a sokszor a vér megfagy tőle az ereimben. Még Omegáék menekülésekor sem ejtett el egy árva szitokszót sem, pedig akkor nem éppen a kedvére alakultak a dolgok. De az a higgadt magabiztosság is durva volt, ahogy Hunter sugárvetője előtt állt, és még direkt provokálta őt Omega átadásával, és a halott(nak hitt?) Tech említésével. Egy mentálisan feszült embert tovább inzultálni nem a legésszerűbb húzás. Nem semmi a fickó ez a Hemlock, "negatívan pozitív" értelemben. Egy újabb emlékezetes SW-gonosz. Omega tehát pusztán zsarolási alapnak kellett Nala Se munkálatainak előrébb gördítéséhez... érdekes lesz látni, ha mindezen események foganatja lesz az (legalábbis részben), hogy Palpatine visszatér egy klóntestben a "halála" után. Durván nehéz lehet kivitelezni, ha még a kaminói klónozó, Nala Se is lehetetlennek tartja Palpatine elvárásait. Visszatérve Omegára: ezek szerint mégis csak lehetséges, hogy a lány pusztán annyiban különleges, hogy Jango Fett nemileg, de egyéb úton nem módosított klónja, aki érzelmileg közel került Nala Séhez? Az utolsó jelenet erős "wtf" pillanat volt és számos kérdést felvetett. Akkor Emerie Karr is egy olyan nőnemű klón, mint Omega, csak növekedésgyorsított változatban? Lehet, hogy többen is vannak Jango női klónjai, akiket a kaminóiak segédeknek alkottak meg a tudományos munkáikhoz? És Omega egy olyan "nyers példány" volt Nala Se számára, mint Alpha (Boba) Jango számára? Egy gyermek-pótlék, akihez érzelmi szálak fűződnek? Kíváncsi vagyok, mi lesz a magyarázat. Azért azt nem lehet mondani, hogy happy enddel zárult az évad: - Tech halott(nak nyilvánítva) - Omega és Crosshair a Birodalom fogságában vannak úgy, hogy Hunterék nem tudják, merre keressék őket - Cid elárulta őket - A Marauder is újfent lesérült (bár ez a legkisebb gond) Az biztos, hogy erős évad volt, én élveztem valamennyi epizódját, más-más okok miatt. Jó lesz újranézni (szigorúan az Ahsokát megelőző Rebels-maratonom után). Alig várom a 3. évadot, ami azt hiszem, nem kétséges. Majd a Celebrationön megkapjuk a bejelentést.

Nem véletlenül jöhetett ki egyben ez a két rész, hiszen annyira összefüggőek, mintha egyetlen hosszabb epizód lenne. Tech és Phee kapcsán szerintem egyértelmű, hogy a nő szeretne valami komolyabb viszonyt ápolni a klónnal, de a férfit ez vagy hidegen hagyja, vagy olyannyira racionális, hogy nem tudja értelmezni a romantikus közeledést. Nem semmi, hogy az Eriadu mozgóképes feltűnésére végre sor került. Időszerű volt, mert a kiegészítő művekben már gyakran feltűnt. A könyvek és képregények alapján én is ilyennek képzeltem. Tarkin szülőhelye - egy rideg, szürkés világ, ami tökéletes hangulati alapot szolgáltatott az itt bekövetkező eseményeknek. A csúcstalálkozón összegyűlt a Birodalom "krémje", vagyis Palpatine legelvetemültebb szociopatái. Bár Coburn megvillantott némi humanizmust, amikor a klónok hűségére tett utalást (természetesen gyorsan rendre is lett intve). Krennic és Romodi feltűnése is tetszett. Előbbi nyájas hangneme éles kontrasztban áll a Rogue One-os kifakadásával a moffal szemben. Hemlock spéci programja egyértelműen Palpatine jövőbeli terveit szolgálja, a klónozási projekt által. Jó látni, hogy az olyan későbbi, jelentős elemeket, mint Palpatine klónteste, vagy a Halálcsillag a Csillagpor Projekt címen már ekkor - kb. 1 évvel az Ep3 után - megalapozzák az ilyen apróságokkal. Tetszett az utalás Chuchira a klónok mellett való kiállás kapcsán. Hemlock gyakorlatilag kiröhögte a Szenátust és annak bábjait - kellő körültekintéssel a Birodalom már most, egy évvel a Köztársaság bukása után azt csinál, amit akar és nem szégyell. Saw Gerrera hozta a formáját: a cél szentesíti az eszközt. Nem csoda, hogy a fickót kitagadta a Lázadás. Nyilván, egy háborút nehéz tiszta kézzel megvívni, de Saw mintha csak abban mérné a sikert, hogy hány birodalmi holttestet tud felhalmozni maga mögött... az olyan észérveket, mint az információszerzés, vagy a bajtársak életének megmentése mintha meg se hallotta volna. De legalább elcseszte a 99-esek tervét, alig jutott ki élve a társával, megölt egy rakás nem feltétlenül halált érdemlő rohamosztagost, és még a csúcstalálkozó résztvevői is életben maradtak. Siker a köbön. A "kétes dolgokat tenni a nagyobb jó érdekében" elv egy olyan dolog, hogy nem mindenkinek engedi meg az erkölcse. Viszont Luthen Rael a példa rá, hogy lehet ezt jól/okosan, és Saw Gerrera arra, hogy lehet rosszul/ostobán csinálni. Az Osztag megérkezése az Eriaduhoz kissé hajazott arra az Ep6-os jelenetre, amikor Hanék próbáltak lejutni az Endorra. Sokszor felmerült már bennem, hogy miért nem szerelnek fel több biztonsági kamerát ezekbe a birodalmi létesítményekbe. Ha kreditet nem is, de sok lázadó támadást megspórolnának. Feltűnt, hogy a klónok itt már nem szórakoztak kábítással, szinte végig élessel lőtték a rohamosztagosokat. A látvány és az akciók szokás szerint hozták az elvártat, szinte már felesleges kiemelni. Pöpec rész volt, de a folytatás még jobb.

Még nem olvastam vissza az eddigieket, így lehet (sőt, valószínű), hogy ismétlek. De azért néhány gondolatot firkálok. Érdekes, hogy megváltozott a sorozat narratívája az 1-2. évadhoz képest. Míg ott az átívelő szálak ellenére jellemzőek voltak az epizodikusabb kalandok, addig ebben az új évadban inkább a folytatólagos történetmesélésre mentek rá, helyenként egy-egy kitérővel (Pershing-szál, Grogu flashback). Nekem mindkét formában működik a széria. Eddig tetszik a mandaloriak egységesítésének folyamata. A széthúzás és konfliktus helyett az összefogás jellemzi őket, ami engem meglepett annak fényében, hogy Bo-Katan és a Fegyverkovács elég éles kontrasztot alkottak egymással korábban a nép sorsát és úgy alapból a követendő utat illetően. A 2. évados debütálásakor nem hittem volna, hogy Bo-Katan ilyen prominens szerepet tölt majd be a fő történetszálban, bár mivel ő is Filoni "gyermeke", nem meglepő, hogy szívén viseli a sorsát. Ahhoz képest, hogy Bo fanatikus szektásoknak tartotta az Őrség Gyermekeit, most közeledünk ahhoz a ponthoz, hogy a vezetőjük - de legalábbis nagyra becsült tagjuk - legyen. Ragnar kapcsán megerősítették, hogy ő Paz Vizsla fia (nekem korábban nem volt egyértelmű a lelenc státusza miatt), így a több évszázados vérvonal folytatódik. Amikor az Ossuson Grogu a beskart választotta a fénykarddal szemben, sejthette, hogy ezzel Din mellett a mandalori Krédót is választja. A visszaemlékezésénél meglepett, hogy nem egy ismerős Jedi bukkant fel a megmentő szerepében, de jó volt megismerni Kalleran Beq-et. Ahmed Best visszatérése tetszett, és örülök, hogy pozitív fogadtatásban részesült, és nem másztak elő a csatornából a toxikusok. Grogu múltjának egy fontos darabkájával bővült a kirakós, kíváncsi vagyok a folytatásra: hová vitték őt a naboo-iak, mi lett Kalleran sorsa, mi történt Groguval a Lázadás idején, és persze hogy jutott az Arvala-7-re. Tetszik, hogy egyre bátrabban használják a Coruscantot. Szó szerint és átvitt értelemben is sokrétű és színes helyszín, ahová mindig jó visszatértni. Számomra nagyon esszenciális SW helyszín, imádom! Az akciójelenetek baromi jók és látványosak voltak, mind a jelenben, mind a flashbackben. Nem semmi, hogy egy sorozatban már mozifilmeket megközelítő látványt képesek nyújtani. Az új lények is tetszettek, mint a sárkányszerű raptor, a kőrákok - de visszatért a dinoszaurusz teknős is, mint csúcsragadozó. Érdekes helyszínt választottak maguknak a mandók a letelepedésre, annyi szent. Itt folyamatosan szinten tarthatják a képességeiket, ha túl akarják élni. Kíváncsi vagyok, hogy a raptor fiókák (vagy mik azok) be lesznek-e idomítva később. Menő lenne raptorháton repkedő mandókat látni. Egy gond azért van: nemrég kezdődött az évad, és már túl is vagyunk a felén. Minden esetre eddig tetszik a sztori és a kaland!

Boldog születésnapot, @RacerX!

Tetszett a felütés a sötét/szürke égbolton köröző keselyűkkel. Szép vizuális utalást tettek rá, hogy mit vetít előre a Birodalom a klónok további életére: egy borús jövőképet, ahol ők előbb-utóbb legfeljebb a ragadozók prédái lehetnek... ez egyébként szépen reflektál a két résszel korábbi, Crosshaires esetre. Nem meglepő módon egyre több klón lázad fel az új rend ellen. Ők még a köztársasági érában nevelkedtek, sok esetben a Jedik pozitív hatásait és jellemvonásait hordozzák. A chip befolyása nélkül egyre inkább összeegyeztethetetlen az elveikkel a birodalmi szellem. Öröm volt újra látni nem csak Rex és Echo párosát, de Gregort és Howzert is (idővel biztos, hogy Cody is ide jut, ha még nincs itt). Tetszik az a kiépülőben lévő klónhálózat, ami egyfajta mini-lázadásnak is beillik - a sok kisebb egység összefogásából egyre terebélyesedik a birodalmi ellenállók száma. Kíváncsi vagyok a Birodalom tervére velük kapcsolatban. A begyűjtésük és átnevelésük arra enged következtetni, hogy a "Clone X"-hez hasonló agymosott katonák kinevelése a céljuk, akik szó nélkül teljesítik a legbizarrabb parancsokat is, és mintegy eldobható eszközként szolgálnak a hadigépezet számára. Bár Crosshair múltja nem éppen tiszta (rögös és sötét út vezette el őt az ébredésig), pozitív csalódás volt a pálfordulása. Úgy fest, végre ráeszmélt a Birodalom mibenlétére, és a korábbi sérelmek ellenére a hűséget választotta osztagtestvérei iránt. Vele kapcsolatban immár 99 ()%-ig biztos vagyok benne, hogy visszatér az Osztaghoz (esetleg egykori társait segítve meghal). Neki a saját személyes útját kellett megjárnia ahhoz, hogy rájöjjön: igenis a 99-esek között van a helye. Amikor Hemlock arra kérte, hogy adja fel Omegát, mert a lány semmit nem jelent neki, Crosshair tekintetét látva azonnal beugrott a Kamino, ahol megmentette az ifjú klón életét. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem csak viszonzásul, hanem érzelmi alapon. Hemlock egy igazi taposnivaló féreg, illik ebbe az imperialista elitbe, Palpatine talpnyalói közé, Tarkin alá. Ahogy a Birodalom tulajdonában lévő tárgyként beszélt Omegáról (és úgy en block a klónokról), ott kezdett kinyílni a bicska a zsebemben. Ha tudná, hogy ő sem több egy eldobható eszköznél... Emerie Karr kapcsán van egy olyan érzésem, hogy pozitív irányú változás várható tőle, aminek az előjelei már megjelentek. Ezt Crosshair is érezhette, ezért nem halálos töltetű sugárvetővel lőtt rá. A klónok kábítólövéseit azért nem érzem gondnak, mert így jelképesen is ők képviselik a kontrasztot a rohamosztagosokkal szemben: nem ölnek szükségtelenül, csak ha muszáj. Bár ez Corsshairre nem feltétlenül vonatkozik, de ő a renegát klónok közül is kilóg a sorból. A Coruscant feltűnése és Crosshair "lobotómiája" érdekes párhuzamba állítható a múltheti The Mandalorian résszel, nem tudtam nem észrevenni. Szinte kizártnak tartom, hogy sorozatfinálé előtt állunk. Egyrészt, szerintem már bejelentették volna. Másrészt, nagy hiba lenne, mert sok történetet lehetne még itt elmesélni, ráadásul, számos lezáratlan szál maradt, amiket necces lenne két 20-30 perces részbe belesűríteni (pl.: a Weyland kísérletek Nala Se által, Omega mibenlétének rejtélye, Cid és az Ord Mantell sorsa, az Osztag és a klónok jövője, stb.). A legideálisabb végkimenetel erre az évadra szerintem az lenne, ha a megtért Crosshair egyesülne Hunterékkel, akik aztán csatlakoznának Rexék klón-hálózatához, és nyakukba vennék a Galaxist, hogy segítsenek a rászorulókon és rá-rálépjenek a Birodalom lábára. Bár még korán vagyunk (1-2 évvel a Birodalom megalapítása után), ezek a tettek lehetnének azon mozgatórugók, amik aztán cselekvésre ösztönzik az egyéb lázadó-sejteket galaxis-szerte és idővel a Lázadás kirobbantásához, majd a Birodalom bukásához vezethetnek. Én imádnám!

A Monument Plaza evolúciója

A jakkui csata után elvileg már csak birodalmi maradványok voltak. Az egyik ilyen sejt vezetője volt Gideon. Kíváncsi vagyok, ki lehetne nála is magasabb szinten. Sloane ekkorra Huxékkal már az Ismeretlen Régiókba menekült. Thrawn pedig egy nagy kérdőjel.

Jó gondolatok! Az biztos, hogy ennek a szálnak lesz még jelentősége, és nem "időhúzás" céljából töltötte ki az epizód kb. 80%-át. Nekem az a benyomásom, hogy Elia továbbra is hithű birodalmi, aki az Új Köztársaság amnesztia programjának álcája mögött is Gideont szolgálja - legyen bármi is a moff jelenlegi státusza. Gideon szereti fanatikusokkal körülvenni magát (ott volt pl. az a birodalmi kapitány, aki inkább öngyilkos lett, mintsem beszéljen). Eliának van egy pszichopata beütése: tökéletesen meg tud játszani érzelmeket, ugyanakkor szenvtelenül végrehajtja a feladatát - nekem legalábbis ez jött le az eddigiekből. Az szerintem kizárt, hogy megváltozott, és az Új Köztársaság oldalán állna. Akkor nem sütötte volna ki Pershing agyát. Én úgy látom, hogy Elia nem akarta, hogy az áttörés küszöbén álló doki az ellenséget segítse, ezért szabotálta, mondván: inkább vesszen a tudása.

Kisebb szünet után elkészültem az utolsó előtti, 12. számmal, amit @ByRoT mester oldalán érhettek el. A sztori az Éjféli horizont eseményeivel párhuzamosan zajlik, és átfedéseket is bőven tartalmaz.