Darth Sky

Én Jynnel kb. úgy vagyok, mint Qui-Gonnal. Egy remek karakter, akiből méltatlanul keveset kaptunk a Star Wars Saga egészét tekintve. Azon kívül, hogy nélküle nagyon más mederben csorgott volna tovább az SW történelme, még kedvelhető jellem is, aki az őt ért negatívumok ellenére is képes volt pozitív személy maradni, és a végén a Galaxis sorsát befolyásoló önfeláldozást meghozni. Persze Grogut is kedvelem, de a cukisága miatti ikonikusságán túl, ő inkább jövőbeli potenciált hordoz magában, ezért a szavazatomat is egy jövőbeli Madnessben kap(hat)ja majd - legalábbis Jynnel szemben.

Boldog születésnapot, @Darth Revan9!

Anya-lánya

Szerintem Echo és Daredevil ketten együtt látni és hallani fogják az egészet

Esetleg valaki tudna egy megbízható időrendi sorrendet a Vörös uralom crossover sztoriszálhoz? Nézegettem különböző listákat a neten, de a legtöbb ellentmond egymásnak.

Luke-ot én alapvetően két okból nem tudom elítélni, noha igaz, hogy technikailag az is kimeríti a tömeggyilkosság fogalmát, amit ő hajtott végre a Halálcsillag felrobbantásával. 1. Nem ártatlan, védtelen és csaknem tehetetlen gyerekeket életét vette el önző okokból, hanem olyanokét, akik valamilyen okból hittek egy kegyetlen tetteket végrehajtó, zsarnoki gépezet szolgálatában, és részt vettek egy galaktikus háborúban. (Civilek szerintem nem is szolgáltak az állomáson, csak birodalmiak). 2. Bár ez csak feltételezés, több, mint valószínű, hogy nem csupán a jedhai pusztítás és az Alderaan megsemmisítése került volna fel a Halálcsillag "trófeái" közé, így Luke porenciális milliókat mentett meg azzal, hogy kidurrantotta a Birodalom eme költséges lufiját. Kezdve mindjárt a Yavin 4 lakosainak, és a Lázadás prominens tagjainak életének megmentésével. Bár az első ponthoz nyilván hozzá tartozik az is, hogy a Birodalom szolgálatában nem csak elkorcsosult pszichopaták és megalomán elmebetegek szolgáltak, hanem többé-kevésbé normális fazonok is, akik szimplán bevették (akár neveltetésük, akár naivitásuk miatt) a Birodalmi propaganda bullshitjeit - azaz, hogy csak békét és rendet teremtenek a galaxisban. Tehát, nem feltétlen azért hittek a Birodalomban, mert támogatják ártatlanok kivégzését. Nem véletlenül dezertáltak sokan a Lázadók közé, miután szembesültek a Birodalom valódi arcával. Szóval, Luke szerintem biztos megölt olyanokat is azzal a két protontorpedóval, akik nem voltak rossz emberek, akik nem feltétlen értettek egyet egy bolygó szétrobbantásával. Viszont háborús időkben, sajnos ez is velejárója a dolgoknak. Luke szerintem két rossz közül választotta a kisebbiket a nagyobb jó érdekében. Anakint/Vadert semmi ilyesmi nem igazolhatja.

Ezzel nincs egyedül. Elismerem, hogy remek íve van Anakin Skywalker életútjának a Sagán belül. Mi több, ő az SW talán legközpontibb és -fontosabb alakja, valamint az egyik legjobb/legérdekesebb karaktere. Viszont, hiába "váltotta meg" magát Anakin a végén azzal, hogy megmentette a fiát és a Galaxis jövőjét, a gyerek tömeggyilkosságra (és egyéb gátlástalan, förtelmes tettekre Sith évei alatt) nincs mentség, és főleg nem bocsánat a részemről. Tudom, a Saga azt akarja közölni, hogy sosincs késő jó útra térni, bármit tettünk is... ennek ellenére, számomra egy gyerek- és tömeggyilkos nem érdemel semmiféle megbocsátást. Semmilyen körülmények között!

Boldog születésnapot, @Pildi és @Bence1997!

Hát most na...

Ezra, "akkor és most" Spoiler az heti részből. Ezra-Ahsoka-Sabine 13 év távlatból:

Ha rangsorolni kell, nálam jelenleg az Ahsoka vezet. De nyilván a többi sorozatot is szeretem. Vagyis ami a listám alján van, azt sem tartom rossznak. Nálam jelenleg így fest a sorrend: 1. Ahsoka 2. The Mandalorian 3. The Book of Boba Fett 4. Obi-Wan Kenobi 5. Andor Nem csak a frissesség élménye miatt érzem a legjobbnak az Ahsokát. Egyrészt, nálam már a tény is örvendetes (és kissé a mai napig hihetetlen), hogy kedvenc karakterem saját élőszereplős sorozatot kapott, holott nem indult zökkenőmentesen a pályafutása a TCW-ben, ami a széleskörű "rajongói" reakciókat illeti. Másrészt, az Ahsoka 1. évada gyönyörűen szövi tovább az általam nagyon kedvelt TCW és Rebels karaktereinek történetét, miközben tökéletesen megidézi az SW esszenciáját. A rejtély, a misztikum, és a mese játszanak főszerepet, ami baromi erős alaphangulatot teremt. Az új galaxis révén, a felfedezés öröme is szerepet kapott. Gyerekként, engem is elsősorban a fénykardpárbajok, a Jedik/Sith-ek harca érdekelt elsősorban a Star Warson belül, így jó volt látni a számos fénykardpárbajt, és Erő-használatot. Az egész szérián érződik, hogy rajongóktól rajongóknak készült, szívvel-lélekkel, az SW szellemiségéhez hűen. Nyilván, nem hibátlan, (a fénykard általi leszúrások gyakorivá válása, vagy a kisebb retconok pl. továbbra is zavarnak), de egyik széria sem tökéletes. A sorozat érdekes témákat feszeget, még érdekesebb kérdéseket tesz fel, így nyugodt szívvel rakom az első helyre. Az Ahsoka után nálam a The Mandalorian a következő a sorban. A 3. évadot én sem éreztem olyan erősnek, mint az 1-2.-t, viszont a magányos hős - Din Djarin révén, a sorozat baromi hangulatosan teremti meg az űr-western atmoszféráját. A kalandok (igen, a "fillerek" is) élvezetesek, a karakterek szerethetőek, az univerzum előnyére bővül. Grogu a Disney-éra egyik legzseniálisabb "velejárója", azt hiszem, ehhez nem sok kétség fér. A mandalori kultúra bővítése is a sorozat erősségei közé tartozik. Ha lesz több évad, ha nem, én mindig kellemes élményként fogok visszatekinteni erre a sorozatra. A The Book of Boba Fett esetében nálam sokat nyom a latban a két úgymond "The Mandalorian rész", mivel számomra ezek a sorozat, és egyben a Mandoverse csúcspontjai az Ahsoka 5-6. részei mellett. Ahsoka és Luke találkozása az egyik legkatartikusabb SW élményeim közé tartozik. Ezen részek nélkül, valószínűleg a listám aljára kerülne a sorozat, persze nem azért, mert gyenge lenne. Boba karaktere, Ep6 utáni múltja, tatooine-i jelene, és Fennec-kel való kapcsolata kellően érdekes. Az űr-western feeling itt is erőteljesen bejátszik. Szívesen néztem valamennyi epizódját. Az Obi-Wan Kenobi esetében engem nem zökkentettek ki különösebben a rendezési hibák. Nyilván, lehetett volna jobb is, de én ezt a sorozatot is élveztem. Érzelmi szinten talán a legerősebb az Ahsoka mellett. Nagyon jó volt megismerni a megcsömörlött Ben új erőre kapását, a Vaderrel való visszavágóját, és persze a sorozat fénypontját, ami nálam a kis Leia volt. Rengeteg plusszal gazdagodott az Alderaan elpusztításának érzelmi töltete, vagy Obi-Wan - Vader kapcsolata is. Az Andor azért került a listám aljára, mert személy szerint nem vagyok oda a politikáért. Elismerem a sorozat minőségét, élveztem is a részeket, de valamennyi egyéb SW sorozatot elé tudom helyezni. Nyilván, az Andor is egy szegmese az SW-nek. A realisztikusabb szemlélet, a Lázadó-Birodalmi konfliktus komorabb ábrázolása, a politika. Megértem, ha valakit ez vonz inkább. Engem mégis jobban magával tud ragadni az Ahsokához, vagy a The Mandalorianhez hasonló, kalandosabb történetvezetés, amelyek által kiszakadhatok a "ralisztikusabb valósából". Összességében, rangsor ide vagy oda, én valamennyi SW-sorozatért hálás vagyok, mert mindegyik minőségi alkotásra sikeredett. Remélem, ez a jövőben sem fog változni.

A finálé után az volt az első gondolatom, hogy ez az évad érezhetően valami nagyobbnak a kezdete. Így nem tudom hibának felróni azt, hogy rengeteg nyitott kérdés maradt a végén, amik a történet folytatásáért kiáltanak. Ez biztos tudatos koncepció volt, szóval, bennem nincs sok kétség a 2. évad kapcsán. Bár nálam az évad közepe volt a csúcspont, ez nem degradálja a többi rész, így a finálé értékét sem. Nálam már a TCW idején is baromi érdekes volt az Éjnővér kultúra, és a Jediktől/Sith-ektől merőben eltérő, egyedi Erő-használatuk. Jó volt élőszereplős formában is viszontlátni a mágiájukat, Talzin pengéjével együtt. Elsbeth szertartása kissé arra emlékeztett, amikor Talzin hasonlóan "előléptette" Ventresst a Dathomiron. Thrawn és az Anyák szövetsége veszélyes kombinációnak ígérkezik az Új Köztársaság számára, kíváncsi vagyok, hogyan kezelik majd. Ezra harmadik fénykardjának elkészítése tetszetős főhajtás volt Kanan emléke előtt, az egyező emitter és a kék penge formájában. Persze ironikus, hogy Ezra az előző részben még pusztán az Erőre támaszkodva akart boldogulni. Bár itt az az érzésem, hogy ez csak ürügy volt az alkotóktól arra, hogy Sabine megtarthassa Ezra második fénykardját, így mindhárom Jedinél legyen egy. Azért a Rebels idején nem hittem volna, hogy egyszer Jediként fogok hivatkozni Sabine-re. A karaván lassú tempója szerintem nem hiba, hiszen elhangzott Ezrától, hogy "Ahsoka Thrawn után akar menni, amint készen állunk." Vagyis hiába sürgette őket az idő, Ezra fénykardjának el kellett készülnie, és a mentális felkészülés sem ártott. Eleinte furcsa volt Ahsoka-Sabine mester és tanítvány viszonya, de szép lassan kialakul ez is, főleg az új infók fényében. Megtudtuk, hogy Ahsoka miért nem vállalta Sabine további tanítását, ami remekül rezonál azzal, amiért Grogu sem lett a padawanja. Ahsoka és Sabine kapcsolatából nekem még a kezdet hiányzik. Mi vette rá a togrutát, hogy Jediként kezdje tanítani a mandalorit? Mert erre minimális utalás sem volt a Rebelsben. Sőt, Ahsoka malachori eltűnését követően, róla sem tudunk semmit. Bőven van itt még elmesélnivaló. Tetszett Ahsoka és Sabine beszélgetése, főleg a togruta meghurcolását idéző utalás Anakinra - instant bevillanások a Szenátus akaratának behódoló Jedikről, az áruló Barrisszről, és a minden követ megmozgató Skywalkerről, akinek Ahsoka az életét köszönheti. A Chimaera elleni ostrom hangulatos jelenetsor volt. A birodalmiak "pontos" lövései konzisztensek voltak az edigiekkel. Tetszett a fénykardos trió akciója, ami nem egy ponton egyaránt idézte a TCW-t és a Rebelst. Bejöttek az olyan apróságok, hogy Sabine fénykarddal való hárítása még nincs a topon, ezért Ahsoka szólt neki, hogy váltson sugárvetőkre. A párbajok talán itt voltak a leglátványosabbak az évadban. Ahsoka fénykardvesztése hajazott mestere szokására. Kíváncsi vagyok, hogy a megmaradt kardjából csinálja-e meg azt a "Gandalf-szerű" botot, amit a Rebels epilógusában láttunk. Olyasmi fegyver lehetne, mint Terra Sinube sétabotjába rejtett fénykardja. Tetszett, hogy Ahsoka a fénykardja mellett Talzin pengéjét is bevetette a kivégzéshez. Elsbeth önfeláldozása (szerintem tudta, hogy Ahsokát nem győzheti le) új értelmet ad a karakter céljainak: megerősíti, hogy fanatikus Thrawn-mániája és a Birodalom szolgálata során elsősorban az Éjnővérek és Dathomir feltámasztása lebegett a szeme előtt - "For Dathomir". Szüksége volt a chiss tehetségére és a Dicső Anyákra ahhoz, hogy ezt megvalósítsa. Így már az is keveset enged a találgatásnak, hogy mi lehet a ládákban - szerintem Éjnővérek, akikel újra benépesíthető a Dathomir, fennmaradhat a kultúrájuk, és persze mágiájuk révén Thrawn segítségére lehetnek. Hiszen Thrawn is "felébresztette" az Anyákat, így valószínűleg, valamilyen katatón állapotban lehetnek. A kölcsönösen előnyös szövetség tehát folytatódhat. Thrawn visszatérése a Galaxisba szerintem senkit nem ért váratlanul. A történet így kívánta meg. Mikkelsen ismét jól hozta a főadmirális gesztusait. Amikor nem a kedvére alakultak az események, látszott, hogy frusztrált, de mégsem engedett teret neki. Helyette higgadt maradt, és hagyta, hogy a logika diktáljon. Már önmagában az kiemeli a többi birodalmi vezető közül, hogy nem becsüli le gőgösen az ellenségeit, legyen szó akár néhány személyről egy csillagrombolónyi harcos ellen. Az Ahsokának szóló üzenete szép utalás volt a Thrawnt könyvekre, ahol Anakin, majd Vader oldalán egyaránt akciózott a chiss. Sabine Erő-használatáról már írtam korábban, hogy miért nem érzem gondnak a Rebels függvényében sem. A képesség évekig benne lappanghatott úgy, hogy nem használta. Nekem inkább az nem jött be, hogy a fénykard magához rántásáért szinte vért izzadt, de pár perccel később, a Chimaera hangárjába ugró Ezrának már képes volt olyan Erő-lökést adni, hogy még az Erőben jártasabb Jedik is elismerően csettintenének. Bár szép vizuális párhuzam volt néhány Rebelses jelenettel, nagyon hirtelen történt, nincs meg a folyamat érzése. A Sabine-ben felébredő Erőt én sokkal fokozatossan ábrázoltam volna. Viszont Ahsoka iránti hűségét jó volt látni - visszatérhetett volna Ezrával a Galaxisba Herához, és a többiekhez, mégis mestere mellett maradt, a saját hazatérését kockáztatva, hogy segítsen neki. Engem baromira érdekel, mi vár még ránk a Perideán. Ahsoka és Sabine történetének folytatása mellett Baylan Skoll és Shin Hati további sztorija sem kevésbé érdekes. Bár Shin ambícióit a jelek szerint egyelőre kielégíti az, hogy a helyi "Nihilek" vezetője legyen, Baylan egy sokkal rejtélyesebb és izgalmasabb ösvényen jár. A Mortisi Hármak perideai jelenléte több kérdést is felvet: az Atya, a Fiú és a Leány innen származtak, vagy ők is csak eljutottak ide? Miért hiányzik a Leány szobra, és ez mit jelképez? Mert biztos, hogy nem véletlenül hiányzik onnan épp ő. Az Atya szobra olyasmi helyre mutat, ami engem gyanúsan emlékeztet az Atya mortisi kolostorára a pulzáló kristállyal a tetején. Nagyon sajnálom, hogy Ray Stevenson nem élhette meg a sorozatot. Ahogy azt is, hogy a karaktere bizonyára recast áldozata lesz... Ezra hazatérése, és találkozása Herával érzelmes jelenet volt. De azt sajnálom, hogy a logikát kivégezték a hatás oltárán. Semmi értelme nem volt rohamosztagosként lesétálnia a rámpán. Egyáltalán miért hagyta leszállni az ÚK, ha nem is mutatkozott be, és közölte a szándékait? Bár lehet, hogy a Perideán eltöltött 10 év hazavágta a komp bizonyos rendeszereit, pl. a kommot. A lényeg, hogy ha a gőzből lassan, egyre kivehetőbben előbukkan Ezra alakja, hasonlóan működött volna a hazatérés katarzisa. Morai feltűnése kellemes színfolt volt. Megnyugtató hatást gyakorol, ahogy a Leány esszenciájához köthető convor kíséri Ahsokát. Fel-felbukkanása mintha csak azt jelezné, hogy Ahsoka azon az ösvényen van, amelyiken lennie kell. Anakint remek volt tényleges Erő-szellemként viszontlátni az Ep6 után. Bár az furcsa volt, hogy Sabine előbb érzékelte a jelenlétét, mint Ahsoka. Remek rész és egyúttal remek évad volt!

Ahsoka párhuzamok: 7. rész 8. rész

Durva belegondolni, hogy pár éve, a Rebels idején még milyen elképzelhetetlennek hatott volna mindez. Ma pedig...

Újfent egy remek és tartalmas részt kaptunk! Bár az előzőt nálam sem szárnyalja túl, az olyan magasra tette a lécet, hogy ez távol áll a negatívumtól. Tetszik, hogy nincs üresjárat, a történet tovább száguld, amit indokol is a 8 részes keret. A folyamatosan csordogáló friss infók mellett, új kérdésekből sincs hiány, ami ügyesen tartja fenn a sorozat misztikumát úgy, hogy közben mégis haladunk. A vizualitás szerintem eddig ebben a sorozatban a legerősebb. Olyan képi és zenei párosításokat kapunk, hogy azok túlzás nélkül filmes jeleneteket hagynak maguk mögött. A hangulat, az atmoszféra továbbra is telitalálat. A nyitány máris baromi megkapó a hiperűrben hasító purgillekkel. Érdekes, hogy ez az intergalaktikus hipertér már nem csak a kék és fehér árnyalataiban játszik, ami jelképezi a különlegességét. Ahsoka továbbra is meglévő aggodalma Thrawn visszatérése, Sabine döntése és saját felelőssége kapcsán teljesen valid, hiszen azért, mert új perspektívát kapott a világok közti világban átéltek miatt, még nem tűntek el varázsütésre a meglévő problémák és gondolatok. Engem az zavart volna, ha hirtelen változik meg irreálisan nagy mértékben a togruta viselkedése. Huyang történeteire kíváncsi lettem volna, de nyilván nem most volt itt ennek az ideje. Ahsoka szerint az 1. történet a legjobb (ez vajon a prequelre, vagy az eredeti trilógiára utalás?) Az intróba való átkötés nagyon találó volt a "Réges-régen..." univerzumon belüli tálalásával. Bár ez a sorozat elsősorban Ahsoka története, nem csak róla szól. Így nem érzem gondnak azt, hogy viszonylag minimális szerepe volt. Főleg, hogy a sztori így kívánta meg. Miután az Eye of Sion megérkezett a Perideához, kissé szürreális volt belegondolni, hogy egy másik galaxisban járunk. Örülök, hogy semmi bizarr eltérés nem volt a már ismert Galaxishoz képest, elvégre nem univerzumot, vagy létsíkot váltottunk. A bolygó körül keringő purgill csontgyűrű elég nyomasztó látvány volt, és vizuálisan is megalapozta a hangulatot, amit tovább fokozott a Peridea kietlen, szürkés, ellenséges környezete. Ha jól értelmeztem, a purgillek meghalni jönnek ide, viszont biztos, hogy visszafelé is megteszik ezt az utat (ha nem is valamennyien), mert a két galaxis között ingáznak, nem csak amonnan jönnek át ide. Baromi érdekes adalék volt, hogy fény derült az Éjnővérek eredetére. Elképesztő belegondolni, hogy eredetileg egy másik galaxisból származnak, amivel szépen rezonál az, hogy a Jedikhez és Sith-ekhez mérten mennyivel másként használják az Erőt. Tehát, az első Éjnővérek egy birodalmat irányítottak ebben a galaxisban, majd a purgillek segítségével átjutottak a másikba, ahol a Dathomir lett az otthonuk (gondolom, a saját birodalmukról nevezve el a bolygót), és egyéb világokat is kolonizáltak valamennyire (pl. az Arcanán is volt erődjük). Kíváncsi vagyok, hogy a Dicső Anyák Jedik iránti ellenszenve honnan fakad? A régmúltban az őseik megütköztek a Jedikkel ebben a galaxisban? Ha igen, a Jedik hogy jutottak ide? Bár valószínűleg ugyanúgy, ahogy Ahsoka is úton van. Különben nem maradt volna fenn legendaként sem az ez útvonal és Peridea létezése. Ami felveti azt a kérdést, hogy a Jedik (amennyiben már jártak itt) miért nem próbáltak meg visszajutni ide? A rejtélyes hatalom miatt, amire Baylan utalt? És a Dicső Anyák miért nem próbáltak meg ugyanúgy elmenni innen, mint az őseik - purgillekkel? Ennyire szükségük van Thrawnra? Azért az se semmi, hogy ezek az Éjnővérek két galaxis közti távolságot áthidalva tudnak kommunikálni, bár az Erő természetét figyelembe véve, a fizikai távolság nagysága nem akadály a mindenben jelenlévő energiamezőnek. Filoni kedvelheti a Skandináv mitológiát, hiszen Baylan Skoll és Shin Hati karakterei utalás a napot és holdat kergető Sköll és Hati nevű farkasokra. Viszont a Görög mitológia sem lehet ellenére, mivel most megkaptuk a három Dicső Anyát, akikről nekem is a Sors Istennői ugrottak be, főleg a Sors Fonalai iránti odaadásukkal. Ráadásul, Klothow, Aktropaw és Lakesis nevei elég egyértelműen utalnak az említett moirákra: Klóthó, Atroposz, Lakheszisz. Nekem nagyon bejön, ahogy a különböző mitológiai elemeket a Star Wars szerves részévé varázsolja Filoni. A Dicső Anyák Thrawnnal való szövetsége arra utal, hogy mindkét fél profitál valamit a kapcsolatból. A főadmirális nyilván a sötét mágia eszköztárát. Az Éjnővérek pedig talán a visszajutást a Galaxisba, ahol a Dathomiron lévő Élet Vize elősegítheti a népük visszatérését. A Chimaera felbukkanásától Thrawn feltűnéséig instant libabőr! Zseniális az egész szekvencia! Bár még csak háromszor láttam a részt, nem túlzok, mindháromszor kirázott a hideg a Chimaera első megjelenésekor. Hihetetlenül hatásosan megavalósították a jelenetet, ahogy eleinte csak a közeledő morajlást lehet hallani, majd alulról lassan beúszik a képbe a csillagromboló, és felemelkedik - Thrawn újbóli felemelkedését szimbolizálva és előrevetítve, egyre növekvő árnyat vetve az erődre (és átvitt értelemben a Galaxisra). Mindezt egy fenyegető fenevad bőgésére emlékeztető hang kíséretében. Ahogy a rohamosztagosok Thrawn nevét kántálják, tapintható az az erőteljes baljósság, amit a chiss visszatérése képvisel. Olyan hatást kelt, mintha a főadmirális saját személyi kultuszt faragott volna a Chimaera állományából. Ő valószínűleg nem csak egy birodalmi feljebbvaló számukra, sokan szerintem már-már istenként tekinthetnek rá. Ha ezeket a fanatikusokat egy lángelmével és az Éjnővérek sötét mágiájával párosítjuk, hát... enyhén szólva is valós a veszély, ami az Új Köztársaságot, és a Galaxis jövőjét illeti. Ezért sem érzem egoista nagyzolásnak azt, hogy Thrawn a Galaxis sorsát befolyásoló tényezőként tekint magára. És ne feledjük el, hogy ott vannak még azok a birodalmi frakciók a Sötét Tanáccsal az élen, akik kb. messiásként várnak rá. Ezeket az erőket összegyúrva egyetlen ellenséggé, és az ÚK már többször is ábrázolt inkompetenciáját figyelembe véve, csoda lesz, hogy a chiss nem viszi sikerre a tervét. Ha már a terve. Korábban felmerült, hogy Thrawn mit profitál abból, ha egy gyenge, széttöredezett Birodalom élére tér vissza? Hiszen eredetileg azért csatlakozott Palpatine-hoz, hogy a Birodalom hatalma révén felvehesse a harcot a chisseket fenyegető gryskek ellen. De a Birodalom ma már csupán maradványokból áll, egykori hatalma töredéke. Viszont, Thrawn képességei és említett eszközei lehetővé teszik számára, hogy meghódítsa a hadseregét leszerelő Új Köztársaságot, majd a bevett Galaxis komplett erőforrása által nekimehet a gryskeknek, megvédve a Chiss Birodalmat - ami az elsődleges főcélja. Lars Mikkelsen jó választás volt Thrawn szerepére. Persze elsőre ugyanúgy szokni kell, mint bármely korábban csak animációs karakter élőszereplős debütálását. Külön öröm, hogy a Rebelses hangján szólalt meg, megkönnyítve ezt az átmenetet. A pocakossága feltűnt, de nem volt zavaró. Tíz év alatt felszedett magára valamenyit, nem nagy ügy. A színészi játék szerintem lényegesebb, az pedig több, mint rendben van Mikkelsentől. Pontosan az a nyugodt gesztusokkal bíró, hidegvérű kalkulátor, aki az animációban is volt. Tetszett az az apróság, hogy a főadmirálisi egyenruháján meglátszott az idő vasfoga, és/vagy a Rebels végén látott "purgill-ölelés". A rohamosztagosok viseltes, toldozott-foldozott páncélja szintén remekül érzékelteti, hogy mégiscsak tíz évig számkivetettek voltak ezen a kietlen helyen, pusztán a Chimaera és a Peridea erőforrásaira hagyatkozva. Az aranymaszkos Enoch személyében megint kaptunk egy egyedi, rejtélyes idegent. A katakombákból felhozott ellátmány gyanúsan emberi koporsó méretű, és az sem lehet véletlen, hogy Thrawn említést tesz róla, hogy a halál és a feltámadás fortélya nem idegen az Éjnővérektől. Itt nekem egyből a TCW-s "Éjnővér-zombik" ugrottak be. A legkézenfekvőbb valami hasonló lenne. Talán olyan módon, hogy nem zombiként térnek vissza, hanem normál formában, és IQ terén is túlszárnyalnak egy B1-est. Ellenkező esetben Thrawn miért vesződne? Baylan terve baromi rejtélyes, akárcsak az a hang, ami őt szólítja. Mi bírhat akkora hatalommal, ami mellett Thrawné vagy a Birodalomé csupán egy tűnékeny valami? Amivel egy olyan természetes körforgást lehet végérvényesen megtörni, mint a világosság-sötétség, jó-rossz, Jedik-Sithek örökös viszálya. Shinen látszik a kétkedés, és értetlenség a végcél kapcsán, viszont az is, hogy tiszteli annyira a mesterét, hogy ennek ellenére is kövesse a tervét. Baylan továbbra sem tűnik olyan értelemben gonosznak, mint pl. Palpatine. Persze, nincs elfelejtve, hogy lemészolta az új köztársaságiakat a cirkáló fedélzetén az 1. részben, és egy potenciális tömeggyilkost akar a Galaxisra szabadítani Thrawn személyében. De olyan, mintha mindezt az általa magasztosabbnak és jónak vélt cél érdekében tenné. Nem az önnön hatalomért, az irányításmánia miatt, vagy szimplán beteg gonoszságból, hanem azért, hogy egy ténylegesen új éra kezdődjön. Az nem egyértelmű, hogy Baylan és Shin zsoldos mivolta Elsbeth oldalán csak Thrawn Galaxisra szabadítását szolgálja, vagy rejtett célok is vannak? Mert az új infók tükrében ez utóbbi felé hajlok. Viszont, Baylan elvileg nem tudhatta előre, hogy a Thrawn utáni keresés ebben a másik galaxisban fog végződni, ahol az általa vágyott hatalom forrása van. Hacsak nem az Erő által érezte, hogy ezt kell tennie. A Bokken Jedi érdekes kifejezés, szerintem is arra utalhat, hogy Baylan nem tekinti igazi Jediknek a Rend bukása után képzetteket. Bár ő az igazi Jediket is megveti, így értelmét veszti ez a megkülönböztetés. Bár Thrawn ellopta a részt, Sabine szála sem volt érdektelen. Kifejezetten örültem neki, hogy nem húzták sokáig az Ezrával való újratalálkozást, és a nő viszonylag könnyen megtalálta barátját a Chimaera elhagyását követően. A limitált epizódszám és a történet sokrétűsége miatt nem is nagyon van idő kitérőkre és mellékvágányokra. A fosztogatókkal való harc, Sabine hátasa és a "ráknépség" szekvenciái mind tipikus Star Wars jelenetek voltak, jó volt nézni. Felmerült bennem, hogy a kis lények hogyhogy megértették a közös nyelvet, de valószínűleg Ezra taníthatta meg őket pár alap kifejezésre. Thrawn után végre Ezra is felbukkant, amivel teljessé vált a Szellemek életben maradt tagjainak élőszereplős leosztása. Nekem se Aladdin, se Mózes, se Jézus, se Sandokán nem ugrottak be. Én Ezrát láttam (piros pont a sebhelyért és a kék szemekért), aki nem kicsit ütött az apjára. Nálam az érzelemmentestől nem is eshetett volna távolabb Ezra és Sabine újratalálkozása. A mandalori viszontagságait végigkövetve, a veszélyeket és áldozatokat átélve, vele együtt örülhettünk neki, hogy rátalált rég elveszett barátjára, testvérére, aki az egyetlen olyan személy maradt a Galaxisban, aki igazán közel áll hozzá. Nyilván, ott van még Hera és Ahsoka is, de a velük való köteléke más jellegű. Keserédes pillanat ez Sabine-nek, hiszen a találkozás örömét beárnyékolják a körülmények, amikről érthető módon nem akart azonnal beszélni. Már az is egy kisebb győzelem a nő számára, hogy megbizonyosodott róla, hogy Ezra életben van, és elmondhatta neki, hogy a terve bevált. Abban az ölelésben több érzelem van, mint amit szavakkal át lehetne adni... A mérleg másik, kellemetlenebbik serpenyőjében viszont ott van annak a ténye, hogy Sabine ezzel Thrawnt újra a Galaxisra szabadítja, tudatosan, ők pedig jelenlegi tudásuk szerint a Perideán rekednek. Van egy olyan érzésem, hogy ebből azért még lesz súrlódás Sabine és Ezra között. Ezra könnyen láthatja majd önzőnek Sabine tettét, aki nem csak a Galaxist sodorta veszélybe, de a korábban hozott áldozatának is alátett. Bár komolyabb konfliktus szerintem nem lesz, egy-két kellemetlen beszélgetés még mindenképp ott lebeg köztük a jövőben. Szokás szerint nagyon várós az utolsó két rész, elképzelésem sincs, mi várható még. Bár az 1-2. részben akadt egy-két apróság, amiket nem díjaztam, összességében nálam eddig ez a legjobb Star Wars sorozat.

Az szerintem is Berzsenyi volt, amikor az egyik klón felkiált, hogy "Rakéta!", de mintha a háttérklónok is az ő hangján szólalnának meg. Rexnek valamiért már a TCW-ben is más hangot adtak, mint a többi klónnak, bár akkor meg pont ő volt Berzsenyi, nem a többiek. De ott se végig. Következetes? Szerintem se. Talán úgy gondolták, hogy mivel a TCW-ben és Rebelsben is Ashley szólaltatta meg Ahsokát az eredetiben, (tehát azonos volt a fiatal és idősebb változatának a hangja) ezt kéne lekövetni a magyar szinkronban is. ---------------------- Evolúció:

Arra én is gondoltam, hogy Ahsoka esetleg fizikailag is dimenziót váltott, mint a Stranger Thingsben, de ennek kissé ellentmond az, hogy 14, 17 és 45 évesként egyaránt láthattuk a togrutát. Ami arra utal, hogy neki is csak a szelleme, esszenciája került át a világok közti világba, ami aztán a körülmények függvényében tudott alakot váltani. Míg a fizikai teste ott lebegett eszméletlenül a Seatos óceánjában. Dehogynem. Nálam Ashley hangja annyira egybeforrt Ahsoka karakterével, hogy már anno a The Mandalorianes első feltűnésekor, Rosario kapcsán is fájlaltam kissé, hogy más hangot kapott. Sajnálom, de ugyanakkor valahol érthető is: felteszem, a színésznők iránti tisztelet gyanánt nem akarták utólag kivágni a hangjukat, hogy aztán lecseréljék a színészi játékuk egy részét. Ez a magyar szinkronban még furábban jön ki: ott végig Molnár Ilona volt úgy a tini Ahsoka hangja a TCW-ben, mint a felnőtté a Rebels, The Mandalorian és The Book of Boba Fett során is. Erre most, az Ahsokában, a felnőtt Ahsoka Molnár Ilona hangján szólal meg, míg a TCW-korabeli már nem... Gondolom, így akarták érzékeltetni a karakter két korváltozata közti klönbséget. Amit még elfelejtettem: örültem, hogy a fiatal Ahsoka a Tales of the Jediban látott szerelését kapta meg a TCW-beli korai változata helyett. Enyhén szólva is kérdéses egy 14 éves kvázi "melltartós" ábrázolása. Úgy rémlik, anno Lucas javasolta, hogy legyen "több bőr" a karakteren, bár a célját máig nem fejtettem meg ezzel. Szerencsére, in-universe ez nem nagy gondot okozó inkozisztencia, hiszen bármikor át lehet öltözni. Amúgy, ami még nagyon adta volna, az Obi-Wan Kenobi feltűnése. Tudom, hogy a világok közti világ szekvencia elsősorban Ahsoka és Anakin kapcsolatáról szólt, és nincs is hiányérzetem. De még brutálisabb feeling lett volna a teljes TCW-trió, élőszereplős formában.

Az előző rész után nem hittem volna, hogy tudják fokozni a színvonalat és érzelmi hullámvasutat, de sikerült rálicitálniuk a korábbiakra. Nálam a legjobb mozgóképes SW-tartalmak közt a helye, ami egyes mozifilmekkel is versenybe szállhatna. Az egész epizód, elejétől a végéig egy tömény érzelembomba. Olyan kiváló vizuális és zenei megoldásokkal, hogy szerintem maga George Lucas is elismerően tapsolna. Ahogy Anakin tanításai Ahsokában, úgy Lucas hagyatéka Filoniban él tovább, bár e felől eddig se volt kétségem. Noha az átlagnál jobban zavarnak a néhol beficcenő retconjai, de mérleg másik serpenyőjét nézve, nem panaszkodhatok a munkásságára: láthatóan érti és érzi, amit csinál. Muszáj a fiatal Ahsokával kezdenem. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy SW-n belül egy megvalósult álom vált valósággá az élőszereplős TCW ábrázolásával. A prequel-éra, azon belül is a TCW-Ep3 kombó a kedvencem, így hidegrázós volt látni, ahogy a két médium közti formátumbeli különbségeket kiradírozták. Ezzel mintegy vizuálisan is egy szintre emelve a TCW-t, és annak karaktereit az élőszereplős mozifilmekkel és sorozatokkal. Ugye sokakban megvan az a tévképzet, hogy az animációs SW gyerekeknek szól, és nem egyenértékű az élőszereplős alkotásokkal. Számomra a fiatal Ahsoka élőszereplős debütálása volt a rész egyik fénypontja. Hihetetlen feeling volt látni a TCW-s Anakinnal a Klónháborúk forgatagában. Elképesztő, hogy honnan hová jutott a karakter 2008 óta úgy jellemileg, mint vizuálisan. Annak idején a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy lehetséges mindaz, amit ebben a részben láthattunk. Ariana Greenblatt remek választás volt a szerepre, még ha elsőre nyilván szokatlan is. Gyermekibb vonásaival az animációnál jóval érzékletesebben átadta azt, hogy a Jedik gyakorlatilag gyerekeket küldtek a harcmezőre... és ahogy a lány is mondta, Anakin nem erre képezte őt ki. Ez Jedi-tanításoktól függetlenül, érthető mentális traumát jelenthetett egy olyan még formálódó személyiségnek, mint a 14 éves Ahsoka. A flashbackben látott ryloth-i jelenetsor a Storm Over Ryloth c. TCW részt juttatta eszembe, hiszen Ahsoka akkor szembesült először azzal, hogy parancsnokként élet-halál döntéseket kell meghoznia. Bár a háború elsősorban katonát nevelt belőle, szerintem már ekkor, a tizes éveiben jobb Jedivé vált, mint a Szenátusnak behódoló, és a Jedi-elvekkel sokszor szembemenő Jedi Tanács valamennyi tagja. A nehézségek ellenére, vagy talán éppen azért, idejekorán megérett, viszont ennek ára volt. Hiszen az elfojtott traumák még évtizedekig benne lappangtak. Baylan Skoll ahogy Sabine, úgy Ahsoka esetében is remekül ráérzett a togruta régi, belső félelmeire és frusztrációjára: a hagyatéka csak halál és pusztítás. Ezt az önmarcangoló belső vívódást csak tetézte Anakin sorsának megismerése, és azon félelem felsejlése, hogy mestere sötétsége benne kísért. Mindezt a malachori halálközeli élménnyel párosítva, összességében nem meglepő, hogy azt az apatikusnak ható togrutát mutatta be az Ahsoka, akit a korábbi részekben láthattunk. Akiből kiveszett a korábbi pozitív vibráció és lelkesedés, helyét átvette a kudarctól való félelem, bizonytalanság. Ez nyomhatta rá bélyegét saját tanítványa, Sabine-nel való kapcsolatára, és valószínűleg, valójában ezért nem vállalta Grogu tanítását sem. Mert tartott tőle, hogy mestere negatív hagyatéka befolyásolja. A legyőzésekor Ahsoka válaszút elé került: élet vagy halál. Ez volt az a pillanat, amikor Anakinnak egy utolsó leckével kellett segítenie egykori padawanjának. Az szerintem 100%, hogy a világok közti világot láthattuk, kissé eltérő vizuális köntösben, mint a Rebelsben. Ekkora mértékű látványbeli különbségek eddig is voltak az animáció-élőszereplős médiumok közt. Az én értelmezésem szerint, ténylegesen Anakin/Vader manifesztációját láthattuk ezen az Erőn belüli, és téridőn kívüli síkon. Jó kérdés, hogy Anakin tudatosan vonzotta-e be Ahsokát erre a síkra, vagy minden Jedi automatikusan ide kerül halála után, az Erő honába. Kimondottan tetszett Anakin/Vader karakterének egyként kezelése. Ennek vizuális ábrázolása zseniális volt a két perszóna közti villódzó váltogatásokkal. Ezzel ismét egyértelmű állásfoglalásra került sor: Anakin és Vader nem két külön személyiség (hiszen nem volt tudathasadásos), hanem egy személy két oldala. Ez a világosság-sötétség páros pedig mindenkiben jelen van. Ahsokának most kellett megtanulnia azt a leckét, amit Yoda csak 900-as évei felé közeledve realizált: nem küzdenünk kell a bennünk rejlő sötétség ellen, hanem elfogadni a létezését és kordában tartani. Így itt Anakin egyrészt arra ébresztette rá Ahsokát, hogy benne ugyanúgy jelen van a sötétség (ezt pár pillanatra vizálisan is remekül ábrázolták a felvillanó Sith-szemekkel és a vörös fénykarddal), de nem kell, hogy ez határozza meg a döntéseit. Ha a párbajuk során Ahsoka gyűlöletből kivégezte volna mestere Vader énjét, azzal a Sötét Oldalt és a halált választja. A nőnek itt kellett meghoznia ugyanazt a döntést, amit Luke-nak a Halálcsillag II-n. Itt került legközelebb a Sötét Oldalhoz, kiállva annak kísértésének próbáját. Egyúttal tisztába kerülve önmagával, és az életet választva. Anakin és Ahsoka párbaja baromi látványos volt, és nem győzöm dicsérni a vizuális ábrázolásokat! Nagyon tetszett Anakin további tanítása a togrutának, miszerint, mindig ott lesz vele - ahogy Obi-Wan Erő-szelleme is ezt mondta Yodáról Luke-nak. Viszont ennek nem kell azt jelentenie, hogy csupán a mestere egy lenyomata. Több annál, és hozhat más döntéseket. Hayden zseniálisan hozta az Anakin-Vader variánsokat. A vizuális villanások mellett a kedvencem az, amikor Vaderből visszaváltozik Anakinná, és teljesen megváltozik a tekintete, kisugárzása. Remek színészi játék! A vérben forgó szemekkel küzdő, agresszív Sith egy szempillantás alatt újra az a jólelkű Jedi lesz, akit Anakinként ismerünk. Ez újabb szép metafora az Ep6-os Luke-Vader jelenettel, ahol szintén a Sötét Oldalt megtagadó Jedi szeretete nyomta el a Sith-et, hogy a Jedi visszatérjen. Tetszett, amikor a visszatérő Ahsoka felett a reményt és életet szimbolizálva jelent meg a hajó fénye. A mellékszál sem volt érdektelen, sőt! Jacen aktív szerepe kimondottan tetszik. Jól láthatóan megörökölte apja Erő-beli tehetségét. Képzés nélkül, olyan szinten ráhangolódott ez Erőre, hogy meghallott egy másik dimenzióban zajló párbajt. Ez azért nem semmi. Az is bejött, hogy Hera nem hessegette el, hanem odafigyelt rá, és komolyan vette. Mivel minden élőlényben ott az Erő, kellő koncentrációval (vagy Jacen támogatásával) Hera szerintem ténylegesen hallotta ugyanazt, amit a fia. Az arckifejezéséből nekem ez egyértelmű. Kíváncsi vagyok, Ahsoka hogy bírta ki ilyen sokáig levegő nélkül. Oké, hogy a világok közti világban az idő képlékeny dolog, viszont a togruta teste elvileg mindvégig a vízben volt, és a keresés tovább tartott 1-2 percnél. Az Új Köztársaság szemszöge érthető lenne valamilyen szinten, hiszen nincs kézzel fogható, egyértelmű bizonyíték Elsbeth-ék mesterkedésére, vagy Thrawn visszatérésének veszélyére. Az viszont tényleg vicc, hogy nem tudnak nélkülözni egy kisebb csapásmérő egységet a potenciális veszély kivizsgálására, viszont egy parancsmegtagadó tábornok után ki tudnak küldeni egy flottát. Gyanítom, hogy Hera nem sokáig marad az ÚK kötelékében. Ahsoka újjászületése találó lett az öltözéke lecserélésével. A szürke, befásult, már-már életunt ex-Jedit vizuálisan is felváltja a tiszta lappal kezdő, Világos Oldal mellett elköteleződő, új reményt sugárzó Jedi. Tetszett, hogy Rosario érezhetően többet mosolygott, mint az előző részekben, ezzel is élesítve a kontrasztot a karakter két állapota között. Már most sokat elárul a lelki változásáról az a tény, hogy a korábban a pragmatikus hozzállását Thrawn visszatérésének megakadályozása kapcsán, felváltotta Sabine és Ezra megmentésének prioritása. A purgilles jelenetsor lenyűgöző volt. A grandiózus vizualitás a remek aláfestőzenével tökéletesen érzékeltette a Galaxis és a Star Wars univerzumának varázslatosságát. Bár csapongó voltam, és biztos nem írtam mindenről, amiről szerettem volna, de még mindig kavarognak a gondolataim a rész kapcsán. Az biztos, hogy elsőrangú és maradandó SW-élmény volt, alig várom a folytatást!

Bár hajnal 3-kor, lefekvés előtt, fáradtan néztem meg először a részt, így is hihetetlen élmény volt! Még mindig nehezen hiszem el, amit láttam! Emészteni kell, az fix - jó értelemben. Elképesztő, érzelemgazdag és a Star Wars esszenciájának tökéletes megragadása. Ezt tényleg érezni kell, és Filoni érzi! Egy szóban: Bravo! Több szóban, később, a topikban...

Boldog születésnapot, @Dzséjt és @Yoda József!

A kulisszák mögött

A jó sztori minden sorozat fontos eleme...

Enyhén szólva is odavágós rész lett, az évadból az eddigi legjobb! Filoni a csúcsra járatja a kiszámíthatatlanságot és a misztikumot. A mozifilmbe illő látvány, a remek akciók és fénykardpárbajok a hab a tortán. Az SW olyan vizeire evez a sorozat, ami egyszerre izgalmasan érdekes, és aggasztóan veszélyes terep. A világok közti világ használatára és az Erő misztikumának bővítésére gondolok, ami nagyon kényes téma. Ugyanúgy elsülhet remekül, mint fordítva. Ahsoka és Sabine nézőpontja egyaránt érthető: a logika/objektivitás és az érzelem/szubjektivitás ütközik Thrawn/Ezra visszahozása kapcsán. Ahsoka az érzelmeit félretéve, "jedisebben" gondolkozik, a nagyobb jót tartva szem előtt, Sabine emberi okokból vívódik, érzelmi alapon. Egyre jobban tetszik az Ahsoka-Sabine kapcsolat. Jó mester szerepben látni az egykori padawant, aki hasonló szerepbe került, mint anno Anakin, a mentorálás nehézségeit is megnyerve. Kíváncsi lennék a konkrét idővonalra, mert ha a The Book of Boba Fett után járunk, furcsa, hogy Ahsoka Groguval ellentétben vállalja az érzelmileg hasonlóan sebezhető Sabine tanítását. Bár itt az is szempont lehet, hogy Grogu sokkal hatalmasabb az Erőben, mint a mandalori, így jóval veszélyesebb lehet az esetleges bukása. A támadó droidok kudarca már akkor borítékolható volt, amikor Baylan elküldte őket, de így legalább Ahsoka és Sabine mellett Huyang is megcsillogtathatta harci tudását. Bár Hera karakterét már a Rebelsben is csíptem, ez a sorozat még inkább megkedveltette velem a twi'leket. Alapesetben szabálykövető, de csak addig, amíg a józan ész és az erkölcs azt diktálja. Jó, hogy ilyen személyek is vannak az ÚK kötelékében, nem csak Xionóhoz hasonló kártevők, akik végső soron nagyban felelősek az olyan tragédiákért, mint a több milliárd életet követelő Hosnian-rendszer, vagy a Kijimi pusztulása... Carlson Teva feltűnése tetszett. Egyfelől remek összekötő elem az ÚK-sorozatok közt, másrészt jó volt látni a hűségét Hera iránt. A Ghost megjelenése nálam ugyanolyan libabőr volt, mint egy animációs karakter élőszereplős feltűnése. Bár cameózott már párszor élőszereplős formában (RO, Ep9), komolyabb szerepe itt volt először. Baylan Skoll a sorozat egyik legkellemesebb meglepetése. A megfontoltság, és higgadtság mintaszobra, akit rejtélyes és tekintélyparancsoló aura vesz körül. Pontos céljait még mindig homály fedi, de gyaníthatóan többet akar annál, hogy a Birodalom régi "dicsőségét" visszahozza. Korrekt volt a részéről, hogy betartotta a szavát. Könnyedén végezhetett volna Sabine-nel, ha akar. Tanítványa, Shin továbbra is tetszik. Van valami a kisugárzásában, ami nagyon adja. Fiatal kora érthető vakmerőséggel és bizonyítási vággyal párosul, ennek ellenére szót fogad mesterének, akire láthatóan felnéz. Kíváncsi lennék az ő kapcsolatuk eredetére is. A kicsoda Marrok teóriákat szó szerint egy vágással elintézték. Engem nem lepett meg, eddig is azt gondoltam, hogy ő úgymond egy "senki", a sisak és a torzított hang csak a rejtélyességét akarta fokozni, meg persze a teóriáknak táptalajt adni. A zöld füstről egyből az Éjnővér mágia és Savage Opress esete ugrott be. Szerintem itt is hasonlóról lehet szó, főleg, hogy egy Éjnővér is érintett a sztoriban. A párbajok magukért beszélnek, valamennyi jól sikerült. Furcsa volt, hogy Ahsoka mindvégig az egykardos stílust használta (a droidokat leszámítva), holott már jó ideje a kétkardos stílus híve. Sabine-ra eddig sem lehetett azt mondani, hogy gyáva lenne, ha harcra kerül a sor, sőt. De az indokoltnál jóval nagyobb önbizalommal ment neki Shinnek. Fejlődött valamennyit az utolsó találkozásuk óta, de nekem így is egyértelmű volt, ki kerekedik felül. Bár az a csel tetszett, amivel kizökkentette Shint. Viszont úgy tűnt, hogy a figyelemelterelés mellett, valóban használta az Erőt Sabine... Az Ahsoka-Marrok harc nagyon egyesélyes volt, a togruta lassan elmondhatja magáról, hogy egy Inkvizítor ínyenc falat neki. Nyilván a sztori nem így kívánta meg, de itt logikusabb lett volna, hogy Sabine Marrok ellen próbál szerencsét, míg Ahsoka Shinnel küzd meg. Marrok halála kissé Maul halálát idézte, de nekem a Főinkvizítor is beugrott róla, aki hasonlóan a forgó fénykard miatt járt csúnyán Kanan ellen. Az Ahsoka-Baylan jelenetek a legerősebbek között voltak az epizódban. Arra kíváncsi vagyok, Baylan honnan tudta, hogy Anakinból lett Vader? Ez birodalmi berkeken belül is titoknak számított. Vader szerette kivégezte azokat, akik tudtak a múltjáról. Tetszett, ahogy Baylan a múlt felhánytorgatásával próbálta hergelni Ahsokát, aki viszont állta a sarat. A párbaj meglepően kiegyenlített volt, de nem is feltétlen gond az, ha Ahsoka nem lesz szuper-Jedi, és néha emberére akad. Ahsoka a zuhanása előtt azért érzelmileg elgyengült a halottnak hitt Sabine miatt, és a harag is felsejlett benne. Majd annyira kizökkentette Sabine visszatérése, hogy az elég volt hozzá, hogy Baylan felülkerekedjen. Sabine érthető, miért kockáztatja meg Thrawn visszatérését Ezráért. Elvesztette nem csak a mandalori családját, de a népét is kiirtották, a Ghost legénységének megmaradt tagjai az ÚK-t szolgálva valamennyire elhidegülhettek tőle, Ahsoka pedig szintén magára hagyta valamiért. Plusz, okkal gondolhatja azt, hogy Thrawn bármilyen jó stratéga, azért nem csodatevő. Ugyanúgy legyőzhető, mint bárki. Főleg, hogy ismereteink szerint a sz*rból kéne várat építenie, hiszen Palpatine célja épp az volt a Parázs-hadművelettel, hogy eltakarítsa a gyenge, bukott Birodalom fontosabb elemeit, míg a kiválasztottak már az Első Rend megteremtésén ügyködnek. Tehát a Lázadás érájához képest, túl sok bevethető birodalmi nem lehet a Galaxisban. Bár az inkompetens Új Köztársaságnak könnyen jelenthet nagy falatot egy kisebb birodalmi flotta is, a főadmirálissal az élen. Így Ahsoka aggodalma is valid. Viszont Ezra visszahozásával ugyanúgy nőnének az ÚK esélyei, ami nem elhanyagolható szempont. Morgan Elsbeth kitartóan törtet a célja felé, hőseink erőfeszítései ellenére. Kíváncsi vagyok a Baylannel való pontos viszonyára. Az biztos, hogy nem csak egy feláldozható bábnak tekinti, ellenkező esetben nem küldetett volna érte hajót, amikor az Eye os Sion készen állt a hiperűrugrásra. A kinyert adatok után a térkép megsemmisülése várható volt. Szerintem a világok közti világ lehet a kulcsa annak, hogy Ahsoka kövesse Elsbeth-éket. Adja magát a rejtélyes realm téren és időn átívelő mivolta kapcsán. Bár felmerül, hogy Ahsoka követi-e egyáltalán, vagy Elsbeth-ék még előtte visszatérnek Thrawnnal? Mind a világok közti világ, mind a másik galaxis kapcsán baromi izgalmas ez a kiszámíthatatlanság, hogy bizonyos keretek közt, gyakorlatilag bármi megtörténhet. Szerintem a térképet tartalmazó gömbnek már nem lesz szerepe abban, hogy Elsbeth-ék után navigáljanak. Eleve, a másik galaxisban történő ugráshoz spéci technológia kell. A közönséges hajók valószínűleg csak galaxison belüli ugrásra képesek. Nem tudom, az ÚK-nak van-e egyáltalán olyan hajója, ami képes arra, mint az Eye of Sion. A rész fénypontja egyérteműen Anakin Skywalker felbukkanása volt. 99,99%-ig biztos voltam benne, hogy Anakin valamikor, valahogy (flashback, Erő-szellem) felbukkan a sorozatban, mivel lehetett tudni, hogy Hayden újra SW-t forgat az Obi-Wan Kenobi után. Mégis instant libabőr és hatalmas feeling volt viszont látni "Skysrácot". Ráadásul "Snips"-nek hívta Ahsokát, ami ezzel az egy szóval egy remekül sűrített TCW-utalás volt. A CGI látható volt, de engem nem zavart vagy zökkentett ki. Főleg, hogy első nézéskor könnyes szemmel vigyorogtam, így a részletek kissé homályosak lettek. Nagy kérdés, hogy Ahsoka hogy csöppent az óceán helyett a világok közti világba, és Anakin valóban a megtért Jedi manifesztációja, Erő-szelleme-e. Simán lehet látomás vagy kivetülés is, bár remélem, nem az. Azért az a felcsendülő Vader-téma nekem elég gyanús. Egy párbeszédet fontosnak tartanék a megtért Anakin és Ahsoka között. A világok közti világ baromi érdekes, de óvatosan használják! A megtörtént események felülírása az időutazás által, enyhén szólva is kiakasztana. Amikor Ezra megmentette Ahsokát a világok közti világból, az annyiból nem volt gond, hogy nem írt felül múltbeli eseményt. Plusz, Morai (aki szerintem a mortisi Leány esszenciája) okkal vezette Ezrát ahhoz a kapuhoz: a Világos Oldal hordozója azt akarta, hogy a togruta túlélje, vagyis, mondhatni az Erő akarta így. Mivel éppen Ahsoka volt az, aki óva intette Ezrát a múlt megváltoztatásától Kanan halála kapcsán, talán ezúttal sem kell aggódnunk hasonló miatt. Baromi várós a jövőheti rész, valami azt súgja (ha már moziba küldik), hogy az eddigieknél is erősebb epizód lesz.