Darth Sky

Boldog születésnapot, @Frenkie!

Maga a trailer tetszett... volna, ha nem rángatják elő benne a semmiből a halottnak hitt Ventresst. Úgy látszik, az Ahsoka könyv és a Kanan képregény után, folytatódik a Filoni-tendencia. Remélem, nem úgy tartják majd "tiszteletben" az amúgy remek Sötét tanítványt, ahogy az említett két művet. Bár, ha ténylegesen tiszteletben akarnák tartani, eleve nem nyúlnának a révbe ért Ventress karakteréhez, aki kellően szép lezárást kapott a könyvben. Történetet akarnak vele elmesélni, vagy csak kell a fan service? Nyilván meglátjuk, de szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy olyan Ventress sztorival rukkolnának elő +/- 20 percben, amiért érdemes lesz visszaerőszakolni őt a történetbe, egy valószínűleg izzadságszagú magyarázattal. Talán flashbackben, látomásként, alakváltóként, stb. tűnik fel, de szinte biztos vagyok benne, hogy a Sötét tanítványban meghalt, eredeti Ventresst láthatjuk majd viszont. Nagyon nem örülök neki.

Mindenkinek kellemes Szilvesztert, és SW-ben gazdag, Boldog Új Évet kívánok!

Szívesen! Örülök, ha jól szórakoztál.

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Boldog születésnapot, @Nute Gunray!

Mivel nálam a karakterisztikán kívül a jellem is sokat számít egy ilyen szavazáson, így egyértelműen Leiára esett a választásom. Számomra példamutató karakter, aki a legsötétebb időkben is megőrizte a pozitivitását, és a remény szimbólumává vált, aki a végsőkig ragaszkodott elveihez. Az életét végigkísérő sötétség ellenére képes volt hordozni a remény lángját, helyes irányba billentve a Galxist, végül pedig megtéríteni fiát a Sötét Oldal fogságából, és pozitív mederbe terelni az események folyását. Leia nélkül az SW történelme nagyon más lenne. Kylo érdekes karakter ugyan, és tetszik a pályafutása, de ugyanazon okokból nem tudok rá szavazni, amiért Anakinra sem. De inkább nem ismétlem magam a könyörtelen és megbocsáthatatlan gyilkosságok kapcsán... Kylo ettől függetlenül jó karakter, és Adam Driver játékát is csípem. Örömteli Kylo/Ben végső megtérése. Leia viszont mind e mellett még jó ember is, ami nálam egyértelműsítette a valószínűleg hiábavaló voksot.

Én Jynnel kb. úgy vagyok, mint Qui-Gonnal. Egy remek karakter, akiből méltatlanul keveset kaptunk a Star Wars Saga egészét tekintve. Azon kívül, hogy nélküle nagyon más mederben csorgott volna tovább az SW történelme, még kedvelhető jellem is, aki az őt ért negatívumok ellenére is képes volt pozitív személy maradni, és a végén a Galaxis sorsát befolyásoló önfeláldozást meghozni. Persze Grogut is kedvelem, de a cukisága miatti ikonikusságán túl, ő inkább jövőbeli potenciált hordoz magában, ezért a szavazatomat is egy jövőbeli Madnessben kap(hat)ja majd - legalábbis Jynnel szemben.

Boldog születésnapot, @Darth Revan9!

Anya-lánya

Szerintem Echo és Daredevil ketten együtt látni és hallani fogják az egészet

Esetleg valaki tudna egy megbízható időrendi sorrendet a Vörös uralom crossover sztoriszálhoz? Nézegettem különböző listákat a neten, de a legtöbb ellentmond egymásnak.

Luke-ot én alapvetően két okból nem tudom elítélni, noha igaz, hogy technikailag az is kimeríti a tömeggyilkosság fogalmát, amit ő hajtott végre a Halálcsillag felrobbantásával. 1. Nem ártatlan, védtelen és csaknem tehetetlen gyerekeket életét vette el önző okokból, hanem olyanokét, akik valamilyen okból hittek egy kegyetlen tetteket végrehajtó, zsarnoki gépezet szolgálatában, és részt vettek egy galaktikus háborúban. (Civilek szerintem nem is szolgáltak az állomáson, csak birodalmiak). 2. Bár ez csak feltételezés, több, mint valószínű, hogy nem csupán a jedhai pusztítás és az Alderaan megsemmisítése került volna fel a Halálcsillag "trófeái" közé, így Luke porenciális milliókat mentett meg azzal, hogy kidurrantotta a Birodalom eme költséges lufiját. Kezdve mindjárt a Yavin 4 lakosainak, és a Lázadás prominens tagjainak életének megmentésével. Bár az első ponthoz nyilván hozzá tartozik az is, hogy a Birodalom szolgálatában nem csak elkorcsosult pszichopaták és megalomán elmebetegek szolgáltak, hanem többé-kevésbé normális fazonok is, akik szimplán bevették (akár neveltetésük, akár naivitásuk miatt) a Birodalmi propaganda bullshitjeit - azaz, hogy csak békét és rendet teremtenek a galaxisban. Tehát, nem feltétlen azért hittek a Birodalomban, mert támogatják ártatlanok kivégzését. Nem véletlenül dezertáltak sokan a Lázadók közé, miután szembesültek a Birodalom valódi arcával. Szóval, Luke szerintem biztos megölt olyanokat is azzal a két protontorpedóval, akik nem voltak rossz emberek, akik nem feltétlen értettek egyet egy bolygó szétrobbantásával. Viszont háborús időkben, sajnos ez is velejárója a dolgoknak. Luke szerintem két rossz közül választotta a kisebbiket a nagyobb jó érdekében. Anakint/Vadert semmi ilyesmi nem igazolhatja.

Ezzel nincs egyedül. Elismerem, hogy remek íve van Anakin Skywalker életútjának a Sagán belül. Mi több, ő az SW talán legközpontibb és -fontosabb alakja, valamint az egyik legjobb/legérdekesebb karaktere. Viszont, hiába "váltotta meg" magát Anakin a végén azzal, hogy megmentette a fiát és a Galaxis jövőjét, a gyerek tömeggyilkosságra (és egyéb gátlástalan, förtelmes tettekre Sith évei alatt) nincs mentség, és főleg nem bocsánat a részemről. Tudom, a Saga azt akarja közölni, hogy sosincs késő jó útra térni, bármit tettünk is... ennek ellenére, számomra egy gyerek- és tömeggyilkos nem érdemel semmiféle megbocsátást. Semmilyen körülmények között!

Boldog születésnapot, @Pildi és @Bence1997!

Hát most na...

Ezra, "akkor és most" Spoiler az heti részből. Ezra-Ahsoka-Sabine 13 év távlatból:

Ha rangsorolni kell, nálam jelenleg az Ahsoka vezet. De nyilván a többi sorozatot is szeretem. Vagyis ami a listám alján van, azt sem tartom rossznak. Nálam jelenleg így fest a sorrend: 1. Ahsoka 2. The Mandalorian 3. The Book of Boba Fett 4. Obi-Wan Kenobi 5. Andor Nem csak a frissesség élménye miatt érzem a legjobbnak az Ahsokát. Egyrészt, nálam már a tény is örvendetes (és kissé a mai napig hihetetlen), hogy kedvenc karakterem saját élőszereplős sorozatot kapott, holott nem indult zökkenőmentesen a pályafutása a TCW-ben, ami a széleskörű "rajongói" reakciókat illeti. Másrészt, az Ahsoka 1. évada gyönyörűen szövi tovább az általam nagyon kedvelt TCW és Rebels karaktereinek történetét, miközben tökéletesen megidézi az SW esszenciáját. A rejtély, a misztikum, és a mese játszanak főszerepet, ami baromi erős alaphangulatot teremt. Az új galaxis révén, a felfedezés öröme is szerepet kapott. Gyerekként, engem is elsősorban a fénykardpárbajok, a Jedik/Sith-ek harca érdekelt elsősorban a Star Warson belül, így jó volt látni a számos fénykardpárbajt, és Erő-használatot. Az egész szérián érződik, hogy rajongóktól rajongóknak készült, szívvel-lélekkel, az SW szellemiségéhez hűen. Nyilván, nem hibátlan, (a fénykard általi leszúrások gyakorivá válása, vagy a kisebb retconok pl. továbbra is zavarnak), de egyik széria sem tökéletes. A sorozat érdekes témákat feszeget, még érdekesebb kérdéseket tesz fel, így nyugodt szívvel rakom az első helyre. Az Ahsoka után nálam a The Mandalorian a következő a sorban. A 3. évadot én sem éreztem olyan erősnek, mint az 1-2.-t, viszont a magányos hős - Din Djarin révén, a sorozat baromi hangulatosan teremti meg az űr-western atmoszféráját. A kalandok (igen, a "fillerek" is) élvezetesek, a karakterek szerethetőek, az univerzum előnyére bővül. Grogu a Disney-éra egyik legzseniálisabb "velejárója", azt hiszem, ehhez nem sok kétség fér. A mandalori kultúra bővítése is a sorozat erősségei közé tartozik. Ha lesz több évad, ha nem, én mindig kellemes élményként fogok visszatekinteni erre a sorozatra. A The Book of Boba Fett esetében nálam sokat nyom a latban a két úgymond "The Mandalorian rész", mivel számomra ezek a sorozat, és egyben a Mandoverse csúcspontjai az Ahsoka 5-6. részei mellett. Ahsoka és Luke találkozása az egyik legkatartikusabb SW élményeim közé tartozik. Ezen részek nélkül, valószínűleg a listám aljára kerülne a sorozat, persze nem azért, mert gyenge lenne. Boba karaktere, Ep6 utáni múltja, tatooine-i jelene, és Fennec-kel való kapcsolata kellően érdekes. Az űr-western feeling itt is erőteljesen bejátszik. Szívesen néztem valamennyi epizódját. Az Obi-Wan Kenobi esetében engem nem zökkentettek ki különösebben a rendezési hibák. Nyilván, lehetett volna jobb is, de én ezt a sorozatot is élveztem. Érzelmi szinten talán a legerősebb az Ahsoka mellett. Nagyon jó volt megismerni a megcsömörlött Ben új erőre kapását, a Vaderrel való visszavágóját, és persze a sorozat fénypontját, ami nálam a kis Leia volt. Rengeteg plusszal gazdagodott az Alderaan elpusztításának érzelmi töltete, vagy Obi-Wan - Vader kapcsolata is. Az Andor azért került a listám aljára, mert személy szerint nem vagyok oda a politikáért. Elismerem a sorozat minőségét, élveztem is a részeket, de valamennyi egyéb SW sorozatot elé tudom helyezni. Nyilván, az Andor is egy szegmese az SW-nek. A realisztikusabb szemlélet, a Lázadó-Birodalmi konfliktus komorabb ábrázolása, a politika. Megértem, ha valakit ez vonz inkább. Engem mégis jobban magával tud ragadni az Ahsokához, vagy a The Mandalorianhez hasonló, kalandosabb történetvezetés, amelyek által kiszakadhatok a "ralisztikusabb valósából". Összességében, rangsor ide vagy oda, én valamennyi SW-sorozatért hálás vagyok, mert mindegyik minőségi alkotásra sikeredett. Remélem, ez a jövőben sem fog változni.

A finálé után az volt az első gondolatom, hogy ez az évad érezhetően valami nagyobbnak a kezdete. Így nem tudom hibának felróni azt, hogy rengeteg nyitott kérdés maradt a végén, amik a történet folytatásáért kiáltanak. Ez biztos tudatos koncepció volt, szóval, bennem nincs sok kétség a 2. évad kapcsán. Bár nálam az évad közepe volt a csúcspont, ez nem degradálja a többi rész, így a finálé értékét sem. Nálam már a TCW idején is baromi érdekes volt az Éjnővér kultúra, és a Jediktől/Sith-ektől merőben eltérő, egyedi Erő-használatuk. Jó volt élőszereplős formában is viszontlátni a mágiájukat, Talzin pengéjével együtt. Elsbeth szertartása kissé arra emlékeztett, amikor Talzin hasonlóan "előléptette" Ventresst a Dathomiron. Thrawn és az Anyák szövetsége veszélyes kombinációnak ígérkezik az Új Köztársaság számára, kíváncsi vagyok, hogyan kezelik majd. Ezra harmadik fénykardjának elkészítése tetszetős főhajtás volt Kanan emléke előtt, az egyező emitter és a kék penge formájában. Persze ironikus, hogy Ezra az előző részben még pusztán az Erőre támaszkodva akart boldogulni. Bár itt az az érzésem, hogy ez csak ürügy volt az alkotóktól arra, hogy Sabine megtarthassa Ezra második fénykardját, így mindhárom Jedinél legyen egy. Azért a Rebels idején nem hittem volna, hogy egyszer Jediként fogok hivatkozni Sabine-re. A karaván lassú tempója szerintem nem hiba, hiszen elhangzott Ezrától, hogy "Ahsoka Thrawn után akar menni, amint készen állunk." Vagyis hiába sürgette őket az idő, Ezra fénykardjának el kellett készülnie, és a mentális felkészülés sem ártott. Eleinte furcsa volt Ahsoka-Sabine mester és tanítvány viszonya, de szép lassan kialakul ez is, főleg az új infók fényében. Megtudtuk, hogy Ahsoka miért nem vállalta Sabine további tanítását, ami remekül rezonál azzal, amiért Grogu sem lett a padawanja. Ahsoka és Sabine kapcsolatából nekem még a kezdet hiányzik. Mi vette rá a togrutát, hogy Jediként kezdje tanítani a mandalorit? Mert erre minimális utalás sem volt a Rebelsben. Sőt, Ahsoka malachori eltűnését követően, róla sem tudunk semmit. Bőven van itt még elmesélnivaló. Tetszett Ahsoka és Sabine beszélgetése, főleg a togruta meghurcolását idéző utalás Anakinra - instant bevillanások a Szenátus akaratának behódoló Jedikről, az áruló Barrisszről, és a minden követ megmozgató Skywalkerről, akinek Ahsoka az életét köszönheti. A Chimaera elleni ostrom hangulatos jelenetsor volt. A birodalmiak "pontos" lövései konzisztensek voltak az edigiekkel. Tetszett a fénykardos trió akciója, ami nem egy ponton egyaránt idézte a TCW-t és a Rebelst. Bejöttek az olyan apróságok, hogy Sabine fénykarddal való hárítása még nincs a topon, ezért Ahsoka szólt neki, hogy váltson sugárvetőkre. A párbajok talán itt voltak a leglátványosabbak az évadban. Ahsoka fénykardvesztése hajazott mestere szokására. Kíváncsi vagyok, hogy a megmaradt kardjából csinálja-e meg azt a "Gandalf-szerű" botot, amit a Rebels epilógusában láttunk. Olyasmi fegyver lehetne, mint Terra Sinube sétabotjába rejtett fénykardja. Tetszett, hogy Ahsoka a fénykardja mellett Talzin pengéjét is bevetette a kivégzéshez. Elsbeth önfeláldozása (szerintem tudta, hogy Ahsokát nem győzheti le) új értelmet ad a karakter céljainak: megerősíti, hogy fanatikus Thrawn-mániája és a Birodalom szolgálata során elsősorban az Éjnővérek és Dathomir feltámasztása lebegett a szeme előtt - "For Dathomir". Szüksége volt a chiss tehetségére és a Dicső Anyákra ahhoz, hogy ezt megvalósítsa. Így már az is keveset enged a találgatásnak, hogy mi lehet a ládákban - szerintem Éjnővérek, akikel újra benépesíthető a Dathomir, fennmaradhat a kultúrájuk, és persze mágiájuk révén Thrawn segítségére lehetnek. Hiszen Thrawn is "felébresztette" az Anyákat, így valószínűleg, valamilyen katatón állapotban lehetnek. A kölcsönösen előnyös szövetség tehát folytatódhat. Thrawn visszatérése a Galaxisba szerintem senkit nem ért váratlanul. A történet így kívánta meg. Mikkelsen ismét jól hozta a főadmirális gesztusait. Amikor nem a kedvére alakultak az események, látszott, hogy frusztrált, de mégsem engedett teret neki. Helyette higgadt maradt, és hagyta, hogy a logika diktáljon. Már önmagában az kiemeli a többi birodalmi vezető közül, hogy nem becsüli le gőgösen az ellenségeit, legyen szó akár néhány személyről egy csillagrombolónyi harcos ellen. Az Ahsokának szóló üzenete szép utalás volt a Thrawnt könyvekre, ahol Anakin, majd Vader oldalán egyaránt akciózott a chiss. Sabine Erő-használatáról már írtam korábban, hogy miért nem érzem gondnak a Rebels függvényében sem. A képesség évekig benne lappanghatott úgy, hogy nem használta. Nekem inkább az nem jött be, hogy a fénykard magához rántásáért szinte vért izzadt, de pár perccel később, a Chimaera hangárjába ugró Ezrának már képes volt olyan Erő-lökést adni, hogy még az Erőben jártasabb Jedik is elismerően csettintenének. Bár szép vizuális párhuzam volt néhány Rebelses jelenettel, nagyon hirtelen történt, nincs meg a folyamat érzése. A Sabine-ben felébredő Erőt én sokkal fokozatossan ábrázoltam volna. Viszont Ahsoka iránti hűségét jó volt látni - visszatérhetett volna Ezrával a Galaxisba Herához, és a többiekhez, mégis mestere mellett maradt, a saját hazatérését kockáztatva, hogy segítsen neki. Engem baromira érdekel, mi vár még ránk a Perideán. Ahsoka és Sabine történetének folytatása mellett Baylan Skoll és Shin Hati további sztorija sem kevésbé érdekes. Bár Shin ambícióit a jelek szerint egyelőre kielégíti az, hogy a helyi "Nihilek" vezetője legyen, Baylan egy sokkal rejtélyesebb és izgalmasabb ösvényen jár. A Mortisi Hármak perideai jelenléte több kérdést is felvet: az Atya, a Fiú és a Leány innen származtak, vagy ők is csak eljutottak ide? Miért hiányzik a Leány szobra, és ez mit jelképez? Mert biztos, hogy nem véletlenül hiányzik onnan épp ő. Az Atya szobra olyasmi helyre mutat, ami engem gyanúsan emlékeztet az Atya mortisi kolostorára a pulzáló kristállyal a tetején. Nagyon sajnálom, hogy Ray Stevenson nem élhette meg a sorozatot. Ahogy azt is, hogy a karaktere bizonyára recast áldozata lesz... Ezra hazatérése, és találkozása Herával érzelmes jelenet volt. De azt sajnálom, hogy a logikát kivégezték a hatás oltárán. Semmi értelme nem volt rohamosztagosként lesétálnia a rámpán. Egyáltalán miért hagyta leszállni az ÚK, ha nem is mutatkozott be, és közölte a szándékait? Bár lehet, hogy a Perideán eltöltött 10 év hazavágta a komp bizonyos rendeszereit, pl. a kommot. A lényeg, hogy ha a gőzből lassan, egyre kivehetőbben előbukkan Ezra alakja, hasonlóan működött volna a hazatérés katarzisa. Morai feltűnése kellemes színfolt volt. Megnyugtató hatást gyakorol, ahogy a Leány esszenciájához köthető convor kíséri Ahsokát. Fel-felbukkanása mintha csak azt jelezné, hogy Ahsoka azon az ösvényen van, amelyiken lennie kell. Anakint remek volt tényleges Erő-szellemként viszontlátni az Ep6 után. Bár az furcsa volt, hogy Sabine előbb érzékelte a jelenlétét, mint Ahsoka. Remek rész és egyúttal remek évad volt!

Ahsoka párhuzamok: 7. rész 8. rész

Durva belegondolni, hogy pár éve, a Rebels idején még milyen elképzelhetetlennek hatott volna mindez. Ma pedig...

Újfent egy remek és tartalmas részt kaptunk! Bár az előzőt nálam sem szárnyalja túl, az olyan magasra tette a lécet, hogy ez távol áll a negatívumtól. Tetszik, hogy nincs üresjárat, a történet tovább száguld, amit indokol is a 8 részes keret. A folyamatosan csordogáló friss infók mellett, új kérdésekből sincs hiány, ami ügyesen tartja fenn a sorozat misztikumát úgy, hogy közben mégis haladunk. A vizualitás szerintem eddig ebben a sorozatban a legerősebb. Olyan képi és zenei párosításokat kapunk, hogy azok túlzás nélkül filmes jeleneteket hagynak maguk mögött. A hangulat, az atmoszféra továbbra is telitalálat. A nyitány máris baromi megkapó a hiperűrben hasító purgillekkel. Érdekes, hogy ez az intergalaktikus hipertér már nem csak a kék és fehér árnyalataiban játszik, ami jelképezi a különlegességét. Ahsoka továbbra is meglévő aggodalma Thrawn visszatérése, Sabine döntése és saját felelőssége kapcsán teljesen valid, hiszen azért, mert új perspektívát kapott a világok közti világban átéltek miatt, még nem tűntek el varázsütésre a meglévő problémák és gondolatok. Engem az zavart volna, ha hirtelen változik meg irreálisan nagy mértékben a togruta viselkedése. Huyang történeteire kíváncsi lettem volna, de nyilván nem most volt itt ennek az ideje. Ahsoka szerint az 1. történet a legjobb (ez vajon a prequelre, vagy az eredeti trilógiára utalás?) Az intróba való átkötés nagyon találó volt a "Réges-régen..." univerzumon belüli tálalásával. Bár ez a sorozat elsősorban Ahsoka története, nem csak róla szól. Így nem érzem gondnak azt, hogy viszonylag minimális szerepe volt. Főleg, hogy a sztori így kívánta meg. Miután az Eye of Sion megérkezett a Perideához, kissé szürreális volt belegondolni, hogy egy másik galaxisban járunk. Örülök, hogy semmi bizarr eltérés nem volt a már ismert Galaxishoz képest, elvégre nem univerzumot, vagy létsíkot váltottunk. A bolygó körül keringő purgill csontgyűrű elég nyomasztó látvány volt, és vizuálisan is megalapozta a hangulatot, amit tovább fokozott a Peridea kietlen, szürkés, ellenséges környezete. Ha jól értelmeztem, a purgillek meghalni jönnek ide, viszont biztos, hogy visszafelé is megteszik ezt az utat (ha nem is valamennyien), mert a két galaxis között ingáznak, nem csak amonnan jönnek át ide. Baromi érdekes adalék volt, hogy fény derült az Éjnővérek eredetére. Elképesztő belegondolni, hogy eredetileg egy másik galaxisból származnak, amivel szépen rezonál az, hogy a Jedikhez és Sith-ekhez mérten mennyivel másként használják az Erőt. Tehát, az első Éjnővérek egy birodalmat irányítottak ebben a galaxisban, majd a purgillek segítségével átjutottak a másikba, ahol a Dathomir lett az otthonuk (gondolom, a saját birodalmukról nevezve el a bolygót), és egyéb világokat is kolonizáltak valamennyire (pl. az Arcanán is volt erődjük). Kíváncsi vagyok, hogy a Dicső Anyák Jedik iránti ellenszenve honnan fakad? A régmúltban az őseik megütköztek a Jedikkel ebben a galaxisban? Ha igen, a Jedik hogy jutottak ide? Bár valószínűleg ugyanúgy, ahogy Ahsoka is úton van. Különben nem maradt volna fenn legendaként sem az ez útvonal és Peridea létezése. Ami felveti azt a kérdést, hogy a Jedik (amennyiben már jártak itt) miért nem próbáltak meg visszajutni ide? A rejtélyes hatalom miatt, amire Baylan utalt? És a Dicső Anyák miért nem próbáltak meg ugyanúgy elmenni innen, mint az őseik - purgillekkel? Ennyire szükségük van Thrawnra? Azért az se semmi, hogy ezek az Éjnővérek két galaxis közti távolságot áthidalva tudnak kommunikálni, bár az Erő természetét figyelembe véve, a fizikai távolság nagysága nem akadály a mindenben jelenlévő energiamezőnek. Filoni kedvelheti a Skandináv mitológiát, hiszen Baylan Skoll és Shin Hati karakterei utalás a napot és holdat kergető Sköll és Hati nevű farkasokra. Viszont a Görög mitológia sem lehet ellenére, mivel most megkaptuk a három Dicső Anyát, akikről nekem is a Sors Istennői ugrottak be, főleg a Sors Fonalai iránti odaadásukkal. Ráadásul, Klothow, Aktropaw és Lakesis nevei elég egyértelműen utalnak az említett moirákra: Klóthó, Atroposz, Lakheszisz. Nekem nagyon bejön, ahogy a különböző mitológiai elemeket a Star Wars szerves részévé varázsolja Filoni. A Dicső Anyák Thrawnnal való szövetsége arra utal, hogy mindkét fél profitál valamit a kapcsolatból. A főadmirális nyilván a sötét mágia eszköztárát. Az Éjnővérek pedig talán a visszajutást a Galaxisba, ahol a Dathomiron lévő Élet Vize elősegítheti a népük visszatérését. A Chimaera felbukkanásától Thrawn feltűnéséig instant libabőr! Zseniális az egész szekvencia! Bár még csak háromszor láttam a részt, nem túlzok, mindháromszor kirázott a hideg a Chimaera első megjelenésekor. Hihetetlenül hatásosan megavalósították a jelenetet, ahogy eleinte csak a közeledő morajlást lehet hallani, majd alulról lassan beúszik a képbe a csillagromboló, és felemelkedik - Thrawn újbóli felemelkedését szimbolizálva és előrevetítve, egyre növekvő árnyat vetve az erődre (és átvitt értelemben a Galaxisra). Mindezt egy fenyegető fenevad bőgésére emlékeztető hang kíséretében. Ahogy a rohamosztagosok Thrawn nevét kántálják, tapintható az az erőteljes baljósság, amit a chiss visszatérése képvisel. Olyan hatást kelt, mintha a főadmirális saját személyi kultuszt faragott volna a Chimaera állományából. Ő valószínűleg nem csak egy birodalmi feljebbvaló számukra, sokan szerintem már-már istenként tekinthetnek rá. Ha ezeket a fanatikusokat egy lángelmével és az Éjnővérek sötét mágiájával párosítjuk, hát... enyhén szólva is valós a veszély, ami az Új Köztársaságot, és a Galaxis jövőjét illeti. Ezért sem érzem egoista nagyzolásnak azt, hogy Thrawn a Galaxis sorsát befolyásoló tényezőként tekint magára. És ne feledjük el, hogy ott vannak még azok a birodalmi frakciók a Sötét Tanáccsal az élen, akik kb. messiásként várnak rá. Ezeket az erőket összegyúrva egyetlen ellenséggé, és az ÚK már többször is ábrázolt inkompetenciáját figyelembe véve, csoda lesz, hogy a chiss nem viszi sikerre a tervét. Ha már a terve. Korábban felmerült, hogy Thrawn mit profitál abból, ha egy gyenge, széttöredezett Birodalom élére tér vissza? Hiszen eredetileg azért csatlakozott Palpatine-hoz, hogy a Birodalom hatalma révén felvehesse a harcot a chisseket fenyegető gryskek ellen. De a Birodalom ma már csupán maradványokból áll, egykori hatalma töredéke. Viszont, Thrawn képességei és említett eszközei lehetővé teszik számára, hogy meghódítsa a hadseregét leszerelő Új Köztársaságot, majd a bevett Galaxis komplett erőforrása által nekimehet a gryskeknek, megvédve a Chiss Birodalmat - ami az elsődleges főcélja. Lars Mikkelsen jó választás volt Thrawn szerepére. Persze elsőre ugyanúgy szokni kell, mint bármely korábban csak animációs karakter élőszereplős debütálását. Külön öröm, hogy a Rebelses hangján szólalt meg, megkönnyítve ezt az átmenetet. A pocakossága feltűnt, de nem volt zavaró. Tíz év alatt felszedett magára valamenyit, nem nagy ügy. A színészi játék szerintem lényegesebb, az pedig több, mint rendben van Mikkelsentől. Pontosan az a nyugodt gesztusokkal bíró, hidegvérű kalkulátor, aki az animációban is volt. Tetszett az az apróság, hogy a főadmirálisi egyenruháján meglátszott az idő vasfoga, és/vagy a Rebels végén látott "purgill-ölelés". A rohamosztagosok viseltes, toldozott-foldozott páncélja szintén remekül érzékelteti, hogy mégiscsak tíz évig számkivetettek voltak ezen a kietlen helyen, pusztán a Chimaera és a Peridea erőforrásaira hagyatkozva. Az aranymaszkos Enoch személyében megint kaptunk egy egyedi, rejtélyes idegent. A katakombákból felhozott ellátmány gyanúsan emberi koporsó méretű, és az sem lehet véletlen, hogy Thrawn említést tesz róla, hogy a halál és a feltámadás fortélya nem idegen az Éjnővérektől. Itt nekem egyből a TCW-s "Éjnővér-zombik" ugrottak be. A legkézenfekvőbb valami hasonló lenne. Talán olyan módon, hogy nem zombiként térnek vissza, hanem normál formában, és IQ terén is túlszárnyalnak egy B1-est. Ellenkező esetben Thrawn miért vesződne? Baylan terve baromi rejtélyes, akárcsak az a hang, ami őt szólítja. Mi bírhat akkora hatalommal, ami mellett Thrawné vagy a Birodalomé csupán egy tűnékeny valami? Amivel egy olyan természetes körforgást lehet végérvényesen megtörni, mint a világosság-sötétség, jó-rossz, Jedik-Sithek örökös viszálya. Shinen látszik a kétkedés, és értetlenség a végcél kapcsán, viszont az is, hogy tiszteli annyira a mesterét, hogy ennek ellenére is kövesse a tervét. Baylan továbbra sem tűnik olyan értelemben gonosznak, mint pl. Palpatine. Persze, nincs elfelejtve, hogy lemészolta az új köztársaságiakat a cirkáló fedélzetén az 1. részben, és egy potenciális tömeggyilkost akar a Galaxisra szabadítani Thrawn személyében. De olyan, mintha mindezt az általa magasztosabbnak és jónak vélt cél érdekében tenné. Nem az önnön hatalomért, az irányításmánia miatt, vagy szimplán beteg gonoszságból, hanem azért, hogy egy ténylegesen új éra kezdődjön. Az nem egyértelmű, hogy Baylan és Shin zsoldos mivolta Elsbeth oldalán csak Thrawn Galaxisra szabadítását szolgálja, vagy rejtett célok is vannak? Mert az új infók tükrében ez utóbbi felé hajlok. Viszont, Baylan elvileg nem tudhatta előre, hogy a Thrawn utáni keresés ebben a másik galaxisban fog végződni, ahol az általa vágyott hatalom forrása van. Hacsak nem az Erő által érezte, hogy ezt kell tennie. A Bokken Jedi érdekes kifejezés, szerintem is arra utalhat, hogy Baylan nem tekinti igazi Jediknek a Rend bukása után képzetteket. Bár ő az igazi Jediket is megveti, így értelmét veszti ez a megkülönböztetés. Bár Thrawn ellopta a részt, Sabine szála sem volt érdektelen. Kifejezetten örültem neki, hogy nem húzták sokáig az Ezrával való újratalálkozást, és a nő viszonylag könnyen megtalálta barátját a Chimaera elhagyását követően. A limitált epizódszám és a történet sokrétűsége miatt nem is nagyon van idő kitérőkre és mellékvágányokra. A fosztogatókkal való harc, Sabine hátasa és a "ráknépség" szekvenciái mind tipikus Star Wars jelenetek voltak, jó volt nézni. Felmerült bennem, hogy a kis lények hogyhogy megértették a közös nyelvet, de valószínűleg Ezra taníthatta meg őket pár alap kifejezésre. Thrawn után végre Ezra is felbukkant, amivel teljessé vált a Szellemek életben maradt tagjainak élőszereplős leosztása. Nekem se Aladdin, se Mózes, se Jézus, se Sandokán nem ugrottak be. Én Ezrát láttam (piros pont a sebhelyért és a kék szemekért), aki nem kicsit ütött az apjára. Nálam az érzelemmentestől nem is eshetett volna távolabb Ezra és Sabine újratalálkozása. A mandalori viszontagságait végigkövetve, a veszélyeket és áldozatokat átélve, vele együtt örülhettünk neki, hogy rátalált rég elveszett barátjára, testvérére, aki az egyetlen olyan személy maradt a Galaxisban, aki igazán közel áll hozzá. Nyilván, ott van még Hera és Ahsoka is, de a velük való köteléke más jellegű. Keserédes pillanat ez Sabine-nek, hiszen a találkozás örömét beárnyékolják a körülmények, amikről érthető módon nem akart azonnal beszélni. Már az is egy kisebb győzelem a nő számára, hogy megbizonyosodott róla, hogy Ezra életben van, és elmondhatta neki, hogy a terve bevált. Abban az ölelésben több érzelem van, mint amit szavakkal át lehetne adni... A mérleg másik, kellemetlenebbik serpenyőjében viszont ott van annak a ténye, hogy Sabine ezzel Thrawnt újra a Galaxisra szabadítja, tudatosan, ők pedig jelenlegi tudásuk szerint a Perideán rekednek. Van egy olyan érzésem, hogy ebből azért még lesz súrlódás Sabine és Ezra között. Ezra könnyen láthatja majd önzőnek Sabine tettét, aki nem csak a Galaxist sodorta veszélybe, de a korábban hozott áldozatának is alátett. Bár komolyabb konfliktus szerintem nem lesz, egy-két kellemetlen beszélgetés még mindenképp ott lebeg köztük a jövőben. Szokás szerint nagyon várós az utolsó két rész, elképzelésem sincs, mi várható még. Bár az 1-2. részben akadt egy-két apróság, amiket nem díjaztam, összességében nálam eddig ez a legjobb Star Wars sorozat.