Darth Sky

Jó kis rész volt ez is! Szép arányban adagolták a beszélgetős/karakterizálós jeleneteket és a látványos akciókat. A nyitány tovább építette az Ahsoka-Sabine kapcsolatot, ennek ellenére, továbbra sem világos, hogy mit akarnak kihozni ebből a szálból. Kettejük viszonyáról még mindig nem kaptam pontos képet, és a közös múltjuk egy jó része is hatalmas kérdőjel. Gondolom, a későbbiekben még kapunk magyarázatot. Ha Ahsoka csupán tanítani, mentorálni szeretné Sabine-t, hogy fegyelmezettebb harcos legyen, és megtalálja a saját útját, az teljesen rendben van. Az viszont kevésbé, hogy közben utalásokat tesz rá, milyen jó Jedi lehetett volna, és padawannak szólítja. Jedi módszerekkel edzi és elvárja tőle, hogy képes legyen használni az Erőt. Ahsoka magyarázata kissé szembemegy azzal, amit eddig az Erőről gondoltam. A tehetség és a fegyelem mellett a midi-chlorian szám (azaz, kiben mennyire koncentrált az Erő) határozza meg, hogy mennyire képes használni azt az egyén. Azért, mert sejt szinten mindenkiben ott vannak a midik x arányban, még nem jelenti azt, hogy az Erőt is úgy tudják használni, mint egy Jedi/Sith/Inkvizítor, stb. Ahsoka szavai alapján viszont kb. bárki használhatja, aki elég tehetséges harc terén, és kellően megtanul fókuszálni. Valószínűleg ez lehet a Rogue One-ban látott Chirrut szint. A bögrés jelenet nagyon azt vetíti előre, hogy Sabine előbb-utóbb képes lesz a telekinézisre, amiről ebben a formában még tudom, hogy mit gondoljak. Nekem jobban tetszett volna Sabine lappangó Erő-érzékenységének felszínre törése, mint az, hogy elenyésző midi számmal is képes arra (nyilván jóval több melóval), mint pl. egy Jedi. Ez kissé csökkenti az Erő-használók kivételességét. Örülnék egy állásfoglalásnak: Sabine vagy legyen egy olyan mandalori harcos, akit egy Jedi tanít a maga elvei alapján, vagy legyen Erő-érzékeny és akkor mehet a teljes Jedi-tréning, de ez a kettő közti lavírozás és ködösítés nekem furcsa. Minden esetre jó, bár szokatlan volt Ahsokát a mentor szerepében látni, függetlenül attól, hogy volt már rá példa. Éles a kontraszt azzal a padawannal, aki anno lesétált a Jedi-komp rámpáján, a Christophsison. Az Új Köztársaságról Din Djarin nyilatkozott nagyon találóan: egy vicc. És ez a rész bőven nyomatékot adott a férfi szavainak. Bár legyűrték a Birodalmat, olyan ingatag, törékeny és önmagában rossz alapokra helyezték az Új Köztársaságot, hogy az már most, pár évvel a kikiáltása után bukásra van ítélve. Thrawn és a Birodalom visszatérésének fenyegetése kapcsán szép párhuzam vonható az Első Rend jövőbeli fenyegetésével. Az új köztársaságiak ugyanúgy görcsösen hinni akarnak a békében, és a kormányuk galaktikus dominanciájában, hogy teljesen elképzelhetetlennek tartanak bármilyen jelentős veszélyforrást, ami gondot okozhat a kormányuknak. Míg a többiek szimplán a gyáva jellem képét festették, addig Hamato Xiono egyenesen egy se**fej volt. Kezdésnek leoltja Herát, amiért mer pár mondatot áldozni a fiáról való diskurzusra, majd megvádolja, hogy személyes érdekekből akar új köztársasági forrásokhoz jutni. Hera riposztja tetszett (egy pillanatra még rajta is eluralkodtak az érzelmek, pedig nem jellemzők rá az ilyen kikelések), bár a többi szenátort nem hatotta meg. Xiono gőgösen, tényként kijelenti, hogy Thrawn halott, amiről maximum csak tippje/véleménye lehet, 100%-os forrása semmiképp. Mon Mothma pedig ugyanazt csinálja, amit korábban: a politikustársai akaratának rendel alá mindent, még akkor is, ha szíve szerint ő máshogy cselekedne. Ideális esetben, nyilván, kell a közös megegyezés egy adott döntés kapcsán, hogy KÖZtársaságnak nevezzük az adott kormányt, de a kancellár szerintem átesett a ló túloldalára. Mothma kancellár éles kontrasztot Palpatine-nal: utóbbi a szenátorokat irányította, míg a nőre a fordítottja igaz. Ez pedig alapjaiban ellehetetleníti az Új Köztársaság felvirágzását és hosszútávű jövőjét. Az Új Köztársaság lényegében olyan hatást kelt, mintha a megbukott Galaktikus Köztársaságot "felélesztették" volna pár évtizedre. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, csak már nagyrészt Jedik nélkül, és legalább két további galaktikus rezsim (Palpatine - Első és Végső Rend, Thrawn - Birodalmi Maradvány) fenyegetésével. Az meg már csak hab a tortán, hogy ex-birodalmiak szolgálhatják az Új Köztársaságot, csak mert hűséget esküdtek? Ne már. Legalább egy a The Mandalorianben látott "átnevelés" legyen kötelező az alkalmazásba állni kívánó ex-birodalmiaknak, ami csökkentené a veszélyes elemek számát. Jacen Syndulla feltűnése tetszett, szerencsére megtartották a Rebelsben látott zöld haját. És az apró utalás is jó volt, miszerint egy nap talán Jedi lesz a kölyökből - lehet, hogy éppen Rey Jedi Rendjében? Arra kíváncsi lennék (csak mert foglalkoztatnak a sokak számára jelentéktelen apróságok ), hogy mitől függ egy ember-twi'lek hibrid külleme? Csak mert az ember klón, Cut Lawquane és twi'lek párja, Suu gyerekeinek egyaránt lekkuik voltak a TCW-ben. Gondolom, azon múlik, melyik szülő fajára hasonlít a gyerek, hogy melyik gén a dominánsabb. Hera és Kanan szerelme a Rebels végén teljesedett ki, de korábban is voltak rá jelek, hogy "izzik a levegő" körülöttük. Ilyen alapon ezer és egy alkalommal megfoganhatott a kis Jacen, így nálam ez a rész rendben van. A Seatosnál lévő akciók mind baromi látványosak voltak, Shin Hottie Hatival az élen. Ahsoka vakmerő akciója az Anakinnal közös kalandjait idézte: azért, mert elsőre őrültségnek tűnik valami, később még simán lehet egy f@sza terv. Tetszett a togruta-kompatibilis űrruha, amit Ahsoka felvett. A TCW 2. évadnyitánya ugrott be a jelenetről. A későbbi, hajó- és droidlekapcsolós részről pedig a Malevolence-trilógia első része. Elsbeth óriás hiperűr gyűrűje, az Eye of Sion, a korábbi gyanúink szerint, a szomszéd galaxisba való utazáshoz kell (és valószínűleg egy Chimaera nevű csillagromboló befogásához), ami a purgillek vándorlási útvonala mentén érhető el. Az egyedi technológiája (a birodalmi és köztársasági szabványtól eltérő dizájn és hangrendszer) is arra utal, hogy Elsbeth-nek van némi köze egy ősi kor letűnt civilizációjához, netán egy másik galaxishoz. Bár a radaron még dolgozhatna, hiszen nem sikerült érzékelnie a közvetlen közelben lévő, a gyűrűn átsuhanó T-6-ost. Az élőszereplős purgillek is jók voltak (durva belegondolni, hogy galaxisokat szelnek át ezek az élőlények), Sabine megjegyzésével kísérve pedig szép utalás a Rebels végére, ahol szintén az "űrbálnák" mentették meg hőseinket. Várós a folytatás, valami azt súgja, hogy nem lesz hiányunk fénykardpárbajokban a jövő héten.

Elsbeth biztos, hogy már régebb óta ismeri Thrawnt, hiszen a mentoráltja és egyben szövetségese volt a birodalmi érában. Az eddigiek alapján a Birodalmi Flotta volt a közös kapcsolódási pontjuk, aminek építésében Elsbeth szép szerepet vállalt a világok feldúlásával a nyersanyagokért, és a birodalmi hajógyáraival. A Flottánál ismerhették meg egymást, ahol Thrawn felfigyelt rá, és a szárnyai alá vette.

Egy kis Kanan/Sabine párhuzam

Érdekes választás volt fázisnyitó regénynek, nálam abszolút kellemes meglepetés. Az akció hiánya nem zavaró, mert így is tökéletesen működik a regény. A lassabb tempó nagyobb teret enged a karakterek megismerésének, de kicsit sem unalmas módon. Számos akció-orientált regénynél jobban lekötött, érdekesebb volt. Remek volt elmerülni a Dalna világában, megismerni a Nyitott Kéz Útjának kultuszát (vagy inkább szektáját). A Jedik fénykorukat élik, a Sith-ek sehol, a Nihil még szintén sehol, drengireknek pedig hírét se hallani. Viszont szépen elkezd kirajzolódni annak a fenyegetésnek az előszele, amit (időrendileg) később Marchion Ro és a Névtelenek néven ismerünk meg, az 1. fázisban. Marda Ro karaktere alapvetően szimpatikus lenne. Szándékai őszinték, a másokon való segítés, az önzetlenség és az Erővel való harmónia vezérlik. Evereni létére jószándékú és kedves, szöges ellentéte majdani dédunokájának. Viszont naivitása nagyon sebezhetővé teszi a manipulációkkal szemben, és részben ezért, az Út eszméi olyan szinten megfertőzték elméjét, hogy még szerelme - Kevmo Zink - halála sem téríti észhez. Az Anya a szektavezérek tipukus megtestesítője: jótét lélekként tetszeleg a próféta szerepében, míg valójában gátlástalanul kihasznál és eldob mindenkit a céljai érdekében, és a hatalma megtartásáért. Yana Ro kevésbé naív, mint unokatestvére, viszont legalább ennyivel rosszabb ember: simán kitöri egy ártatlan nyakát, ha kell. Kíváncsi lennék, Marda hogy vélekedne a Gyermekek gyilkosságairól és tolvaj hajszáiról... egy élet elvétele szerintem nagyobb kárt okoz az Erőnek, mint az, ha a Jedik jóra használják a misztikus energiamezőt. Persze a megrögzött szektások mindent az Erő akaratára fognak, ezért lehetetlen észérvekkel hatni az elveikre. A Jediket kővé változtató lény az "Erő haragja". Hát persze... Érdekes kérdés amúgy a Jedik Erő-használatának témája, ahogy az is, hogy mikor van ténylegesen egyensúlyban/harmóniában az Erő? Ha béke van? Ha senki nem használja az Erőt? Nagyrészt értelmezés kérdése. A Romboló első megjelenése még olvasva is nagyon para. Zallah Macri és Kevmo Zink az elsők azon Jedik sorában, akik borzalmas véget érnek. Főleg a padawant sajnáltam, nem ezt érdemelte. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak leszámolni a Jedik ezzel a fenyegetéssel a 3. fázisban. Összességében érdekes, hangulatos regény volt, ami remek előzményként szolgál a Köztársaság Fénykora érájában.

Amennyiben ez a kettő ugyanaz a jelenet, akkor az olyan hatást kelt, mint az Ahsoka könyv újragondolása a Tales of the Jediban... az alapok megegyeznek, viszont a részletek eltérnek annyira, hogy az a kontinuitásnak odaverjen, ráadásul szükségtelenül. Nyilván ez sokakat nem zavar, vagy nem érdekel, megint sokan pedig nem is tudják, hogy ez már egy létező jelenet. Nálam viszont azért zavaró, mert egyrészt, itt Filoni már önmagának mond ellent. Ezek után, mennyire vehetünk igazán Kánonnak bármit is? Másrészt, semmiben nem károsult volna az élőszereplős jelenet, ha precízebben lemásolják az animációban látottakat. Sejtésem szerint, Filoni a Rebels végén még nem tudta, hogy milyen megjelenése lesz majd az élőszereplős Ahsokának, ezért dobta a gandalfos koncepciót, és szimplán felülírta (?) a kinézetét. Amíg nem kapunk hivatalos megerősítést, addig én két külön jelenetként fogom kezelni a kettőt (a fentebbi hsz-emben már leírt okok miatt). Ami kissé bezavar az elméletembe az a Lázadókról készült műemlék, amit Azadiék most (YU 9-ben) avattak fel. Viszont már a Rebels epilógusban (YU 5) is megvolt. Vártak volna 4 évet a műemlék felavatásával?

Valamivel jobban tetszett az előző résznél. A Seatos kellően baljós volt a szürkés fellegekkel és a sötét sziklákkal, ahogy azok szándékai is, akik találkoztak a felszínén. Érdekes ez a "reflekciós pont", ahol összegyűltek. A felhők felett még egy purgill is befigyelt. Ha jól értelmeztem, akkor a másik galaxisból származó rejtélyes idegenek eljutottak az SW Galaxisba, ahol valószínűleg kolonizálni kezdtek. Nem tudom elvetni a gondolatot, hogy valójában az Éjnővérek, vagy azok ősei ez a rejtélyes faj. Ezért is tudhat róluk annyit Elsbeth. A purgillek segítségével ebbe a galaxisba utaztak, majd egy térkép formájában megőrizték a hazavezető utat. Nem hiszem, hogy a purgillek csak két pont között ingáznának ezen galaxisok között, hiszen a Rebelsben és a The Mandalorianben is láthattuk őket a Galaxis más pontjain. Szóval, az Ősök ide utaztak, majd megépítették a templomaikat, és az itt élőkből, vagy a dathomiri kolóniából kialakult az Éjnővér kultúra. Hiszen Elsbeth azt mondja, hogy az ősei építették az Arcanán lévő templomot, ami hasonló ahhoz a romhoz, ami a Seatoson van. Legalábbis, szerintem így lenne értelme. Az más kérdés, hogy mennyire van értelme behozni egy másik galaxist. Nem elég nagy játszótér a Star Wars univerzuma? Nem lehet kellően rejtélyes és érdekes valami, ami a Galaxison belül van? Bár gyanítom, hogy Thrawnt azért nem akarták a Galaxison belüli Ismeretlen Régiókba száműzni, mert a Chiss Birodalom is ott található. Ha ott bukkannak rá a főadmirálisra, akkor egyrészt, nem lenne "eltűnve". Másrészt, a Chiss Birodalom témája olyan komplex, hogy aligha egy sorozatban fogják kibontani, Filoni karaktereivel a fókuszban. Ez a másik galaxis abból a szempontból szerintem irreleváns, hogy a sztorin belüli funkcióját tekintve, valószínűleg csak egy hely (amolyan "holding place") Thrawn és Ezra karaktereinek, ahol kikerülhettek a képletből a Lázadás idejére, hogy aztán később (most) újra elővegyék őket. De ettől függetlenül, számítok érdekességekre erről a másik galaxisról, akár az Éjnővérek, akár a purgillek, akár más kapcsán. Amikor Ahsoka meglátogatja Sabine lakhelyét, először azt hittem, hogy az eddig látottakkal ellentétben, ő is pszichometrikus képességet használ, mint Quinlan Vos, vagy Cal Kestis - akik tárgyakat megérintve "fogtak be" Erő-visszhangokat. Az csak második nézéskor tűnt fel, hogy fent, a toronyban, Ahsoka már odakint, a loth-macska rezdüléseiből leszűri, hogy van még bent valami ellenséges, azért maradt kint a háziállat. Később, Sabine megint csak nem bírt úrrá lenni a makacsságán, és önmagán kívül, csaknem felrobbantotta Ahsokát és Huyanget, hogy meglegyen az infó. Ha Huyang nem kapcsolja le időben a droidot, akkor jóccakát. A Herás hologram beszólás tetszett Huyangtől. A Corellia nagyon szép megvalósítást kapott, simán hozta a Solo mozifilmes szintjét. Hera rámenőssége tetszett a gyári góréval szemben, ahogy a későbbi, Phantommal való akciója is. Chopperrel való párosa instant Rebels idézés volt. A hiperhajtóművet szállító hajó érdekes lézer-lőszerrel bírhat, ha úgy durrogtatott a Phantom mellett, hogy nem is talált el semmit - még az űrben is. Ahsoka felszínen zajló párbaja még jobb volt, mint az előző részbeli Sabine vs. Shin. Marrok a jelek szerint nem volt tisztában vele, hogy Ahsokának van már némi tapasztalata az Inkvizítorokkal. Ahsoka és Sabine kapcsolata továbbra sem egyértelmű nekem. Mert a Rebelsben semmi nem utalt arra, amit itt látunk. Oké, hogy azóta eltelt 10 év, de nem látom az előzményét, halvány utalás szintjén sem annak, hogy Sabine Ahsoka tanítványa akarna lenni. Plusz, le kéne szögezni végre azt a nem mindegy kérdést sem, hogy Sabine Erő-érzékeny, vagy sem? Csak mert kaptunk utalásokat mindkét verzióra. Ha nem Erő-érzékeny, akkor Ahsoka miért utal rá tanítványként, ráadásul úgy, hogy padawannak szólítja? Ez utóbbi nem egy szinoníma a tanítványra, hanem egy rang/titulus a Jedi Renden belül, JEDIK számára. Plusz, miért utalt rá Ahsoka, hogy Sabine remek Jedi lett volna? Huyang viszont azt mondta, hogy a mandalori képességei nagyon halványak az Erő terén, és korábban sem utalt arra semmi, hogy tudná használni az Erőt (igaz, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lappanghatott benne a potenciál)... nem egyértelmű, bár érdekes, hogy mit akarnak kihozni ebből. Az eddigiek alapján, én nagyon a felé hajlok, hogy Sabine Ahsoka tanítványa lesz (ismét?), és nem csak fénykardozni fog tanulni, mint Kanantől és Ezrától. És ha már nem egyértelmű dolgok: az utolsó Ahsoka-Sabine jelenet a Rebels epilógusa, vagy sem? Én az utóbbi felé hajlok, hiszen Ahsoka teljesen máshogy néz ki (fehér helyett, szüre szerkó, bot sehol), a hely nem romos, Sabine sem veszi fel a sisakját. Viszont minden más nagyon hasonló az epilógusban látotthoz. Szerintem két nagyon hasonló, de külön jelenet. Az epilógus 1 évvel játszódik az endori csata után, a jakkui csata évében, amikor a Birodalom végleg elbukott. Ahsoka és Sabine ekkor indultak először Ezra keresésére az Ismeretlen Régiókba. Ezt követően alakult ki a mester-tanítvány viszony kettejük között, informálódott Ahsoka Elsbeth-ről Thrawn kapcsán, stb. Majd Ahsoka valamiért otthagyta a mandalorit, egyedül folytatta útját, és a most látott jelenetben (kb. 4 évvel később) kelnek útra ismét.

Kellően érdekes bemelegítés volt, bár esetenként azért nem felhőtlen az örömöm. Tetszik, hogy a Star Wars misztikusabb, Erőhöz kapcsolódó aspektusa került reflektorfénybe. Jó volt élőszereplős formában látni a Rebels karaktereit: Sabine és Hera szerintem egyaránt jól sikerültek, jellemre és stílusra egyaránt hozták az animációban megismert verziójukat. Külsőre se volt gondom velük, még Hera szemeivel se. Rosario Dawson ismét remekel a címszerepben, és még a lekkuit is sikerült meghosszabítani. Mennyivel jobb így Ahsoka megjelenése. Az alapfelállás kissé az Ep7-et idézte: kell egy térkép, hogy eljussanak egy jelentős illetőhöz, aki befolyásolhatja a Galaxis sorsát. Másfelől, a Legendák-beli Thrawn trilógia koncepciója is észrevehető a Birodalom feltámadásával fenyegető chiss személyében. Elsbeth kiszabadítása borítékolható volt, itt nagy meglepetés nem törént. Baylan Skoll és Shin Hati zökkenőmentes aprítása után bebizonyosodott, hogy ők ketten Elsbeth céljait segítik Thrawn visszatérése formájában. Mi másért, mint a hatalomért. Az Arcanán lévő, elhagyatott dathomiri templom meglepett. Azt hittem, az Éjnővérek nemigen tevékenykedtek a Dathomiron kívül máshol, hiszen elvileg az az erejük forrása. A térkép, amit Ahsoka talált számos kérdést felvet: Elsbeth miért nem hozta el korábban a templomból, ha tudta, hogy az elvezethet Thrawnhoz? Hiszen Ahsoka tőle tudta meg a térkép létét és funkcióját a corvusi "kihallgatása" során. Másrészt, mi alapján vehető biztosra, hogy Thrawn pontosan ott van, ahol? Ahsoka menekülése tetszetős szekvencia volt, bár érdekes, hogy a droidok a fogságba esést és adatok kiszivárgását elkerülendő, inkább végrehajtottak egy kisebb atomrobbanást... vagy minden mással ellentétben, a térkép nem semmisült volna meg? Huyang feltűnése jó volt, most még jobban tetszik a droid, mint a TCW-ben. Ahsoka visszatérése a Home One-ra az X-szárnyú kísérettel, az újratalálkozása Herával, majd az eligazítótermes jelenet egyszerre jutatták eszembe a Rebelst és az Ep6-ot. Meglepett, hogy Hera halottnak hitte Thrawnt (és Ezrát) a lothali csata után, amikor egyértelmű volt, hogy a purgillek csak a hiperűrbe ugrottak velük. Oké, hogy nem kerültek elő immár 10 éve, de ez még nem megerősített halál, ahogy arra Ahsoka is utalt. A Rebelsből megelevenedő, élőszereplős Lothal feltűnése tetszett, főleg olyan apróságokkal nyakon öntve, mint Ryder Azadi vagy Jai Kell karakterei. Sabine robogós jelenete nekem bejött, hatásosan lépett színre a mandalori. Cuki volt és meglepően élethű a kis házi loth-macskája. És még Ezra 4. évados narancssárga rohamosztagos sisakja is befigyelt (bírom az ilyen apró easter eggeket). Szóval, Sabine Ezra egykori otthonában tengődik, miután valami miatt megromlott a kapcsolata Ahsokával. Amúgy, mint sok esetben, ennél is azt érzem, hogy fontos kirakósok hiányoznak a nagy egészből. Ahsoka és Sabine mikor kerültek ennyire közel egymáshoz? Mert, hogy nem a Rebelsben, az tuti. Mi ez a mester-tanítvány szerepkör, amire utalgattak? Ahsoka miért kezdte el tanítani Sabine-t? Ráadásul úgy fest, nem csak fénykardozni, hanem padawanként... itt nagyon sok minden nem egyértelmű nekem, így inkább kivárok, mielőtt elkönyvelem. Sabine mindig is makacs volt, és bár pozitívan fejlődött a karaktere a Rebelsben, itt megint negatív hatást gyakorolt az eseményekre. Oké, hogy kinyitotta a térképet, de ha szót fogad Ahsokának, akkor nem kerül ellenséges kézre a tárgy, plusz őt sem bökik le. Ez utóbbi nálam a rész egyik legnagyobb negatívum is egyben... jó lenne, ha nem lenne precedens az, amit az Obi-Wan Kenobiban csináltak. Hogy úgy élnek túl karakterek egy fénykardszúrást, mintha mondjuk kificamodott volna a bokájuk. Revánál és a Főinkvizítornál még nagyon erőlködve bele lehet magyarázni, hogy a Sötét Oldal fűtötte őket, stb., de Sabine? Ő csak szívós. Oké. Végül is, csak egy több ezer fokon izzó pengével nyársalta fel Shin kisasszony. Szerintem bőven elég lett volna megkarcolni Sabine-t (ha nagyobb drámát akarnak, akkor végtagot metszeni) vagy valami hasonló, az eredmény ugyanaz. Mert így az olyan jeleneteket degradálják le, mint Gui-Gon Jinn halála... Shin Hati kissé para az alig pislogó tekintetével, de nekem tetszik. Részben Mault idézi az Ep1-ből. A padawan tincse fura. Ha azt követően lett Baylan tanítványa, hogy az öreg maga mögött hagyta a Jediséget, miért őrzi azok hagyományait? Már ha az valóban egy padawan tincs. Egyáltalán, ők most Sötét Jedik lennének? A párbaj jó volt, bár Shin narancs-vörös fénykardja kissé olyan hatást keltett, mint a világító forgatási kellék. Ha már fénykardok: Ezra fénykardjának hangját is sikerült elszúrni. Ezra az egész Rebelsben a normáltól eltérő, jellegzetes hanggal kapcsolta be a zöld fénykardját (ahogy pl. Ahsoka is a fehéreket). Itt nem így volt. A kisebb-nagyobb negatívumok megvalósítás terén, és a sok kérdőjel ellenére, összességében tetszett a nyitány, mert érdekes dolgokat vetít előre.

Sabine esetében eleinte én is idegenkedtem a gondolattól, hogy Erő-használó, mi több, Jedi lehet. Valószínűleg azért, mert a Rebelsben egy harcos mandalori lányként/lázadóként ismertem meg, aki nemigen adta jelét annak, hogy Erő-érzékeny lenne, és a közvetlen közelében lévő két Jedi sem foglalkozott vele ilyen téren, a Sötétkardos tréninget leszámítva. Viszont a kiskaput bőven nyitva hagyták már a Rebelsben, amikor Kanan azt mondja, hogy "Az Erő megvan mindenkiben. De neked kell megnyílni hozzá. Sabine elzárkózik. Az elméje ellenáll." - lehet, hogy múltja miatt Sabine ösztönösen elzárkózott az Erőtől, és erre nyújt neki megoldást Ahsoka, a személyisége egy új részét tárva fel előtte. Szóval azért, mert eddig más oldalát ismertük meg, miért ne kaphatnánk képet egy újabbról, és lehetne belőle ténylegesen Jedi tanítvány az Ahsokában? Sabine karaktere nem Erő-használóként is működik, de a készítők valószínűleg okkal döntöttek úgy, HA tényleg az lesz. Pakliban van, hogy csak fénykardozni fog tanulni, de ha Erő-használóként emelkedik fel, abban sem látok semmi olyat, ami szembe menne az eddig látottakkal, retconnak meg költői túlzással sem nevezném.

Boldog születésnapot, MissKarrde!

Boldog születésnapot, Ody!

Még komolyabban nem ástam bele magam a 2. fázisba (konkrétan nekem ez az első tartalom belőle), így erről talán @Bence1997 tud pontos felvilágosítást adni...

Megérkezett a 2. fázis THR Adventures sorozat magyar változatának 1. száma, amit elérhettek az swfantranslations oldalon. A sztori főszereplője az első szériából megismert Jedi, Sav Malagán - aki ekkor még csak egy takodanai padawan, aki nem rajong túlzottan a Jedi Rendért... Jó szórakozást!

Grogu egy jól kitalált karakter, aki méltán lett népszerű, és vált szinte azonnal ikonikussá. Aranyosságán túl Dinnel való kapcsolata is megkapó: a megismerkedésük, a kettejük közti kötelék kialakulása, majd erősödése, stb. Tetszetős és érdekes továbbá a mandalori/Jedi hitvallások közti vékony mezsgyén való egyensúlyozása. Mert bár az Ossuson előbbit választotta, azért a Jedi-vonalon is bőven van benne potenciál. Viszont szerintem Grogu fele ennyire se lenne népszerű, ha nem egy cuki-muki figura lenne, és pusztán a jelleme alapján aligha tarolna ekkorát világszinten. Nagy hátrány, hogy beszéd híján kevésbé lehet mélyen megismerni őt, mint egy kommunikatív karaktert. Az, hogy a jövő mit tartogat Grogu számára, engem nem befolyásol, hiszen Hera jövője is tartogathat még számos érdekességet, főleg, hogy nyakunkon az Ahsoka. Hera esetében a "tucatkarakter" megnevezés nálam nem állja meg a helyét, sőt. A Lidércek csapatából az egyik, ha nem a legkedvelhetőbb számomra, de összesítve, a női SW karakterek listáján is bőven kiemelkedő helyen van nálam. A motiváló és összetartó ereje annak a csapatnak, akik megannyi borsot törtek a Birodalom orra alá. Ha kell érző, ha kell bölcs, ha kell kemény és határozott. Elfogultság nélkül, csak pozitív jelzők jutnak eszeme róla. Ha Grogu sztorira ható tevőleges akcióit kiemeljük, miért nem emeljük ki Heráéit is? Legalább annyi akad neki is a Rebels 4 évadában, ha nem több. Okkal vált a Lázadás fontos tagjává, ahogy később, az Új Köztársaság tábornokaként is bőven aktív részt vállalt a Galaxis jobbá tételében. Én elismerem, és szeretem Grogut is. Nem bánom azt se, ha ő jut tovább. De a voksomat Hera kapja.

YE 36-os évjárat, szóval a sorozat idején kb. 45 éves. Rosario meg jövőre lesz annyi, így mondhatni elég jól passzol a szerepbe.

Ez nálam is egyértelműen Bail! Minden téren sokkal szimpatikusabb Sawnál, de mint karakter is sokkal többre tartom. Ő képviseli azt a pozitivitást és morális fölényt, amire sötét időkben (meg amúgy is) ritkán van példa. Az Obi-Wan Kenobiban látott kapcsolata Leiával külön piros pontot érdemel. Saw vele szemben a "cél szentesíti az eszközt" kétes elvét valló partizán, akinek oké ártatlanokat is halálba küldeni a célért. Mint karakter, nem rossz, mert általa tudatosulhatott jobban az, hogy a Lázadók sem csupa jófiúk gyülekezete. Ennek ellenére, Bailhez képest nálam fasorban sincs.

Mindkét karakter remek, más-más aspektusból, ezért is nehéz a döntés. Thrawnt én eredetileg a ma már Legendák-beli A Birodalom örökösei c. regényből ismerem, és már ott kimondottan erős karakter összképét festette. Egy taktikai lángelme, aki precízen, nyugodt magabiztossággal vezényli haderejét. A korábbi, filmekben látott birodalmiakhoz képest kimagaslóan okos és előrelátó volt, ami üde színfoltként, és egyúttal izgalmas fenyegetésként hatott hőseink ellen. Megértem, miért vált SW-ikonná, még ha csak irodalmi szinten is. Azóta kaptunk egy Rebelst, és személy szerint valamennyi hozzá köthető Kánon regénnyel végeztem - ezek pedig nem csak aláhúzták a Legendákban megismert személyisége fontosabb jegyeit, de sokkal emberibbé, megérthetőbbé és szerethetőbbé tették a chisst számomra. Egy olyan személy, aki a saját népe érdekeit és biztonságát tekinti a legfontosabbnak, és mindent megtesz e cél érdekében. Vele szemben van egy Din Djarinunk, aki számos ponton szöges ellentéte a főadmirálisnak, ám hasonló módon mindent megtenne annak érdekében, hogy a számára fontos személyt/személyeket/népcsoportot védelmezze. Grogu mellett a mandalori nép jelenti neki a fő mozgatórugót a tettei során. Nem egy elvtelen fejvadász, akit csak a kreditek motiválnak, hanem egy morális kódex szerint cselekvő egyén, akiben a szakmájához mérten talán túlzottan is jelen van az empátia. Mindig is díjaztam az erkölcsös, protektáló és hűséges személyiségjegyeket, amiknek Din mind birtokában van. Összességében nálam a Groguval való megkapó kapcsolata lendítette át azt a bizonyos mérleget Din felé Thrawnnal szemben.

Mivel a Szukits 2006-os Új Rendjével kezdtem el SW könyveket gyűjteni, ez az X-szárnyú sorozat nekem teljesen kimaradt anno. Ezért is lenne jó most pótolni. Amúgy ezek önálló sztorik, vagy összefüggő sztorifolyamot alkotnak? Ezeknek nagyon örülnék, én biztos vevő lennék rájuk.

Kíváncsi vagyok, hogy az egész sorozat megjelenik-e nálunk?

C-3PO! Sokkal ikonikusabb karakter, az SW egyik alapköve, aki nélkül bárhogy nézzük is, nem lenne ugyanaz a Saga. Hux számomra egy irritáló, ellenszeves és antipatikus figura, aki a gyűlölettől fröcsögő (és számomra túlértékelt) beszéde ellenére sem tud felérni a droidhoz,, aki sokkal több adalékkal járult az SW univerzumhoz. Vesszen Hugs, éljen Aranybogár! Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy ki nélkül lenne szegényebb a Saga, nálam a válasz egyértelműen C-3PO!

Úgy rémlik, ezek még nem voltak

Itt a Zeb-dominancia legalább annyira meglep, mint a szoros Snoke-Maarva párharc. Azt hittem, Bane többeket megmozgat majd. Csípem Zebet, de a Lázadók csapatából Choppert leszámítva számomra a legkevésbé érdekes. Voltak bőven jó pillanatai ez nem kérdés, de nálam ez kevés Bane-nel szemben. Cad Bane lehet, hogy két dimenziós karakter, abból viszont az egyik legjobb. Egy elvtelen fejvadász, akit csak a pénz motivál és nem gátol az erkölcs. Ez teszi igazán veszélyessé és fenyegetővé. A TCW-ben minden történetszála remek, és emlékezetes, amiket azonnal fel tudok idézni. A holokron hajszától kezdve, a Zirós kalandon át a naboo-i krízisig. Mindezt csak tetézte a The Bad Batch és a The Book of Boba Fett-beli feltűnése. Nálam jelenleg Cade Bane a jobb kettejük közül, de sanszos, hogy hoppon marad. Amúgy ez a párbaj nálam tipikus példa rá, hogy azért mert valaki személyiségét jobban kedvelem, még nem lesz automatikusan jobb karakter is.

Engem meglep ez a kiélezett verseny. Nem azért, mert Maarva rossz karakter, sőt. De nem gondoltam, hogy ők ketten azonos ligában lennének. A nő utolsó beszédét leszámítva, szerintem nem volt annyi emlékezetes pillanata, mint Snoke-nak. Jó volt megismerni, mint Cassian nevelőanyját, és a ferrixi lázadás fő mozgatórugóját, de ennyi. Kedvelhető, de összességében számomra nem olyan érdekes a karakter, mint Palpatine bábja. Snoke viszont sokáig már önmagában egy nagy rejtély volt, és jelenleg is sok a kérdőjel az életútjában, ami érdekes kérdéseket feszeget. Andy Serkis játéka ráadásul CGI-jal együtt is zseniális. A karakter kisugárzása már önmagában fenyegető atmoszférát teremt. A fickó minden pillanata arany. A karakterdizájn is baromi egyedi. Egy szó mint száz, én aranyköntösös barátunk felé billentem a mérleget, de este nyolcig még könnyen lehet ez a vége:

Nekem is tetszett a regény, szerintem mindenképp a jobbak közül való. Eleve nagyon kedvelem a PT, azon belül is a TCW korszakát, Anakin és Obi-Wan párosából pedig sosem lehet elég. Mike Chen jól ír, a regény olvasatja magát. Noha a Cato Neimoidiai robbanás rejtélye a regény gerince, a történet sok esetben mégis inkább csak hátteret szolgáltat a karakterek és kapcsolataik ábrázolásához. Nagy hangsúlyt kap Anakin és Obi-Wan megváltozott viszonyrendszere, hiszen hetekkel járunk a geonosisi csata után: a mester/tanítvány felállás után, a frissen lovaggá ütött Anakin egyenrangú félként - barátként, testvérként - áll Obi-Wan oldalán, ami mindkettejük számára új helyzetet teremt. Tetszett az Ep3 regényváltozatából átemelt "napsárkány" motívuma, ugyanakkor szomorú volt olvasni Anakin már itt meglévő, azon gondolkodásmenetét, amely előrevetítette keserű sorsát. A Jedi-kötelezettségek és a Padmé iránti szerelme közti kényes mezsgyén akar lavírozni, a választást elkerülendő. Obi-Wan gyanakvása már itt testet ölt egykori tanítványa és a szenátornő románcát illetően. Mill Alibeth volt még érdekes szereplő, aki bár zsenge kora ellenére tehetséges Erő-használó, mégsem érzi úgy, hogy a Jedi Rendben van a helye - a sérültek megsegítése előbbrevaló számára, mint az akció, a frontvonalon zajló harcok, vagy a fénykardkristályának beszerzése az Illumon. Ez pedig a Köztársaság Fénykora Jedijeinek szellemiségét idézi. Másfelől, Ahsokára való előreutalásokat, és párhuzamokat is tartalmaz a karaktere. A tehetséges növendék, aki Skywalker szárnyai alá kerül. Anakin többször hangot adott neki, mennyire nem akar padawant (ez szépen összepasszol a TCW mozifilmmel), ennek ellenére a viszonya Millel sokkal gördülékenyebbnek tűnt, mint Ahsokával a kezdetekkor. Számos alkalommal felmerült bennem, hogy akár Mill is lehetett volna Anakin padawanja, ha másként alakulnak a dolgok. Ha már párhuzamok: Ruug és Ketar kapcsolata meglehetősen egybevágott Obi-Wan és Anakin viszonyával. Az idősebb, nyugodtabb, tapasztaltabb és megfontoltabb személy igyekezett kiegyensúlyozni a forrófejű, érzelmei által vezérelt, fiatalabb illetőt, ugyanakkor kiegészítették egymást. Ketar sorsa kapcsán is hasonló gondolataim voltak: a "sötét oldalra" állt fickó elkerülhetetlenül konfrontálódik tanítójával, aki a logika ellenére képtelen végezni vele. Tetszett, hogy a regény igyekezett megtörni azt a neimoidikhoz tartozó sztereotípiát, ami eddig igen erősen jelen volt a Star Warsban, miszerint: gyáva, kapzsi népség, akiket szinte mindenki azonnal a Kereskedelmi Szövetséggel hoz összefüggésbe. A neimoidik közt ugyanúgy vannak pl. művészek, akik a Galaxis tőlük megkövetelt szerepköre miatt (kereskedelem) nem tudnak érvényesülni. Ide fut ki az egyik neimoidi - Ketar drámája, és válnak érthetőbbé a motivációi. Azt sajnáltam, hogy a kiindulópont, a robbantás kapcsán nem derült ki teljes egészében, ki is a felelős érte. Gyaníthatóan Palpatine, akinek nem volt érdeke, hogy a Kereskedelmi Szövetség a Köztársaság pártjára álljon, inkább semleges félként támogassa a háború mindkét partnerét. Ventressel itt találkoztak először a Jedik: nekem a régi, klasszik CW-beli megismerkedésük jobban tetszett (a jó öreg dzsungelbeli harc a Yavin 4-en), de ez se volt rossz. A nő karaktere itt még éles kontrasztban áll későbbi énjével. Ebből is látszik, hogy milyen szép ívet futott be a karaktere. Az az apróság külön tetszett, hogy az író foglalkozott a Jedik TCW-ben látott páncél-elemeinek eredetével. Palpatine itt jelentette be hivatalosan is, hogy a Jedik a Köztársasági Hadsereg részei - tábornokokká és parancsnokokká válva, erre reflektálva került elő a páncél is. De Obi-Wan új hajstílusa is itt forrta ki magát. Egy szó, mint száz: nekem tetszett a kötet, jó volt kicsit kiszakadni a THR korszakból. A következő olvasmányom A Sith-ek árnyéka lesz, amiről rossz véleményt még nem olvastam.

Ahsoka és Sabine