Darth Sky

C-3PO! Sokkal ikonikusabb karakter, az SW egyik alapköve, aki nélkül bárhogy nézzük is, nem lenne ugyanaz a Saga. Hux számomra egy irritáló, ellenszeves és antipatikus figura, aki a gyűlölettől fröcsögő (és számomra túlértékelt) beszéde ellenére sem tud felérni a droidhoz,, aki sokkal több adalékkal járult az SW univerzumhoz. Vesszen Hugs, éljen Aranybogár! Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy ki nélkül lenne szegényebb a Saga, nálam a válasz egyértelműen C-3PO!

Úgy rémlik, ezek még nem voltak

Itt a Zeb-dominancia legalább annyira meglep, mint a szoros Snoke-Maarva párharc. Azt hittem, Bane többeket megmozgat majd. Csípem Zebet, de a Lázadók csapatából Choppert leszámítva számomra a legkevésbé érdekes. Voltak bőven jó pillanatai ez nem kérdés, de nálam ez kevés Bane-nel szemben. Cad Bane lehet, hogy két dimenziós karakter, abból viszont az egyik legjobb. Egy elvtelen fejvadász, akit csak a pénz motivál és nem gátol az erkölcs. Ez teszi igazán veszélyessé és fenyegetővé. A TCW-ben minden történetszála remek, és emlékezetes, amiket azonnal fel tudok idézni. A holokron hajszától kezdve, a Zirós kalandon át a naboo-i krízisig. Mindezt csak tetézte a The Bad Batch és a The Book of Boba Fett-beli feltűnése. Nálam jelenleg Cade Bane a jobb kettejük közül, de sanszos, hogy hoppon marad. Amúgy ez a párbaj nálam tipikus példa rá, hogy azért mert valaki személyiségét jobban kedvelem, még nem lesz automatikusan jobb karakter is.

Engem meglep ez a kiélezett verseny. Nem azért, mert Maarva rossz karakter, sőt. De nem gondoltam, hogy ők ketten azonos ligában lennének. A nő utolsó beszédét leszámítva, szerintem nem volt annyi emlékezetes pillanata, mint Snoke-nak. Jó volt megismerni, mint Cassian nevelőanyját, és a ferrixi lázadás fő mozgatórugóját, de ennyi. Kedvelhető, de összességében számomra nem olyan érdekes a karakter, mint Palpatine bábja. Snoke viszont sokáig már önmagában egy nagy rejtély volt, és jelenleg is sok a kérdőjel az életútjában, ami érdekes kérdéseket feszeget. Andy Serkis játéka ráadásul CGI-jal együtt is zseniális. A karakter kisugárzása már önmagában fenyegető atmoszférát teremt. A fickó minden pillanata arany. A karakterdizájn is baromi egyedi. Egy szó mint száz, én aranyköntösös barátunk felé billentem a mérleget, de este nyolcig még könnyen lehet ez a vége:

Nekem is tetszett a regény, szerintem mindenképp a jobbak közül való. Eleve nagyon kedvelem a PT, azon belül is a TCW korszakát, Anakin és Obi-Wan párosából pedig sosem lehet elég. Mike Chen jól ír, a regény olvasatja magát. Noha a Cato Neimoidiai robbanás rejtélye a regény gerince, a történet sok esetben mégis inkább csak hátteret szolgáltat a karakterek és kapcsolataik ábrázolásához. Nagy hangsúlyt kap Anakin és Obi-Wan megváltozott viszonyrendszere, hiszen hetekkel járunk a geonosisi csata után: a mester/tanítvány felállás után, a frissen lovaggá ütött Anakin egyenrangú félként - barátként, testvérként - áll Obi-Wan oldalán, ami mindkettejük számára új helyzetet teremt. Tetszett az Ep3 regényváltozatából átemelt "napsárkány" motívuma, ugyanakkor szomorú volt olvasni Anakin már itt meglévő, azon gondolkodásmenetét, amely előrevetítette keserű sorsát. A Jedi-kötelezettségek és a Padmé iránti szerelme közti kényes mezsgyén akar lavírozni, a választást elkerülendő. Obi-Wan gyanakvása már itt testet ölt egykori tanítványa és a szenátornő románcát illetően. Mill Alibeth volt még érdekes szereplő, aki bár zsenge kora ellenére tehetséges Erő-használó, mégsem érzi úgy, hogy a Jedi Rendben van a helye - a sérültek megsegítése előbbrevaló számára, mint az akció, a frontvonalon zajló harcok, vagy a fénykardkristályának beszerzése az Illumon. Ez pedig a Köztársaság Fénykora Jedijeinek szellemiségét idézi. Másfelől, Ahsokára való előreutalásokat, és párhuzamokat is tartalmaz a karaktere. A tehetséges növendék, aki Skywalker szárnyai alá kerül. Anakin többször hangot adott neki, mennyire nem akar padawant (ez szépen összepasszol a TCW mozifilmmel), ennek ellenére a viszonya Millel sokkal gördülékenyebbnek tűnt, mint Ahsokával a kezdetekkor. Számos alkalommal felmerült bennem, hogy akár Mill is lehetett volna Anakin padawanja, ha másként alakulnak a dolgok. Ha már párhuzamok: Ruug és Ketar kapcsolata meglehetősen egybevágott Obi-Wan és Anakin viszonyával. Az idősebb, nyugodtabb, tapasztaltabb és megfontoltabb személy igyekezett kiegyensúlyozni a forrófejű, érzelmei által vezérelt, fiatalabb illetőt, ugyanakkor kiegészítették egymást. Ketar sorsa kapcsán is hasonló gondolataim voltak: a "sötét oldalra" állt fickó elkerülhetetlenül konfrontálódik tanítójával, aki a logika ellenére képtelen végezni vele. Tetszett, hogy a regény igyekezett megtörni azt a neimoidikhoz tartozó sztereotípiát, ami eddig igen erősen jelen volt a Star Warsban, miszerint: gyáva, kapzsi népség, akiket szinte mindenki azonnal a Kereskedelmi Szövetséggel hoz összefüggésbe. A neimoidik közt ugyanúgy vannak pl. művészek, akik a Galaxis tőlük megkövetelt szerepköre miatt (kereskedelem) nem tudnak érvényesülni. Ide fut ki az egyik neimoidi - Ketar drámája, és válnak érthetőbbé a motivációi. Azt sajnáltam, hogy a kiindulópont, a robbantás kapcsán nem derült ki teljes egészében, ki is a felelős érte. Gyaníthatóan Palpatine, akinek nem volt érdeke, hogy a Kereskedelmi Szövetség a Köztársaság pártjára álljon, inkább semleges félként támogassa a háború mindkét partnerét. Ventressel itt találkoztak először a Jedik: nekem a régi, klasszik CW-beli megismerkedésük jobban tetszett (a jó öreg dzsungelbeli harc a Yavin 4-en), de ez se volt rossz. A nő karaktere itt még éles kontrasztban áll későbbi énjével. Ebből is látszik, hogy milyen szép ívet futott be a karaktere. Az az apróság külön tetszett, hogy az író foglalkozott a Jedik TCW-ben látott páncél-elemeinek eredetével. Palpatine itt jelentette be hivatalosan is, hogy a Jedik a Köztársasági Hadsereg részei - tábornokokká és parancsnokokká válva, erre reflektálva került elő a páncél is. De Obi-Wan új hajstílusa is itt forrta ki magát. Egy szó, mint száz: nekem tetszett a kötet, jó volt kicsit kiszakadni a THR korszakból. A következő olvasmányom A Sith-ek árnyéka lesz, amiről rossz véleményt még nem olvastam.

Ahsoka és Sabine

Én is szavaztam mindkettejükre első körben, így nem szívesen döntök az egyik mellett a másik kárára. Mindkettő jó karakter. Bármennyire is cool fejvadász Santy és örültem az élőszereplős feltűnésének, kettejük közül inkább Plo felé hajlok. Több emlékezetes jelenete volt, pl. a Malevolence-trilógiában, és a 2. évadfináléban. De nekem alapból tetszik a nyugodt magabiztosságot árasztó kisugárzása. Plusz, mégiscsak ő fedezte fel Ahsokát, ami szempont.

Elkészültem a Köztársasági Vásár idején játszódó különszámmal is, amit FCBD (Free Comic Book Day) címen érhettek el a szokásos helyen, az első szekcióban.

K-2SO-t is csípem, emlékezetes a scarifi önfeláldozása és tetszenek a neki írt poénok. Remek párost alkotnak Cassiannel. Tech-et viszont még jobban megkedveltem, főleg a TBB 2. évada után. Pusztán a rideg logika emberének tűnik, de ez a jellemvonása kellő érzelemmel párosul ahhoz, hogy szerethető figura legyen. Halála (?) nem kevésbé emlékezetes, mint K-2-é, és csakugyan kellő humort csempésztek a karakterbe. Úgy érzem, nem lett belőle kevésbé kedvelhető karakter a droidnál, sőt. Tech hozza mindazt, amiért K-2-t kedvelem, de jóval több ideje volt kibontakozni, nekem pedig kötődni hozzá. Így végül mellette döntöttem.

A "Crashpoint Tower" magyar fordítása "Karambol-magaslat" lett?

Boldog születésnapot, @Donát és @tomcsi80!

És tényleg

Köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött!

Isten éltessen, @Sinistra!

Boldog szülinapot, Bomarr!

@Wilde utólag is boldog születésnapot!

Volt már jobb is, de azért így is bőven tetszetős rész volt. Biztos nagyon feelinges lehetett a Celebrationön látni. Kezdenek összeérni a szálak, és egyúttal érezhetően felvezetik az Ahsoka sorozatot is. Az Árnyéktanács behozása nagyon tetszett. Ffőleg Gilad Pellaeoné, aki pont úgy nézett ki, mint a Legendákban. Thrawn eljövetelének hírnöke lehet ő. Ahogy annak bemutatása is tetszett, hogy bár minden birodalmi hadúr sütögeti a maga kis pecsenyéjét, azért Thrawn zászlaja alatt mégiscsak próbálnak szervezetten - de persze egyelőre titokban - fellépni az Új Köztársaság ellen, mint A Birodalmi Maradvány. Ezek szerint, elvethetünk bizonyos teóriákat, és Gideonnak semmi köze nincs Palpatine feltámasztásához (és Thrawn visszatérésében sem hisz teljes szívvel). Szimplán az Erő-érzékenyek klónozását akarta a beskar páncél előnyeivel ötvözni, hogy egy komoly veszélyforrást jelentő, elit hadserege legyen, akikkel aztán uralhatja a Galaxis neki tetsző részét. A mandaloriak nyilván jelentős gondot okozhatnak neki, ezért élvez nála prioritást a kiiktatásuk. Brendol Hux és a pretoriánus őrök feltűnése szép kapocs az Utóhatás-trilógiával és az ST-vel. Ez utóbbiak renoméja ráadásul nőtt, mert az Ep8-ban bár felvették a harcot Rey/Ben ellen, azért mégiscsak mind odavesztek, és még Snoke-ot sem tudták életben tartani. Igaz, ezúttal is hárman kellettek ahhoz, hogy legyűrjék Paz Vizslát, aki viszont szépen állta a sarat, amíg tudta. Hősi halált halt, a népe túlélése érdekében. Azt szinte kizártnak tartom az eddigiek alapján, hogy ha van áruló az egyesülő mandaloriak között, az pont a Fegyverkovács lenne... ha így is lesz, az az egész eddigi karakterét fogja kiherélni és feláldozni a "nagy fordulat" oltárán. Meglepődnék, azt biztos, csak nem pozitív értelemben. Nekem nagyon nem tetszene. Akkor már inkább Axe Woves legyen a Birodalom-párti mando, esetleg Koska Reeves. Bár kevésbé ütős, de sokkal logikusabb és az eddigi eseményekkel konzisztensebb húzás lenne mindkettő. Bo-Katan története tetszett, a karakter szempontjából sokat javított az összképen az, hogy a saját népe érdekében hódolt be Giedonnak, aki tilpikus birodalmiként jobban preferálta az áruló, szavahihetetlen féreg szerepét, mint a becsület útját. Amúgy olyan, mintha ez az évad inkább Katanról, mint Dinről szólna (de legalábbis egyenlő mértékben mindkettejükről). Az 1-2. évad Din/Grogu fókusza után furcsa, de nem bánom, hogy szélesedett a perspektíva. Noha a cím alapján, a szériának elsősorban Dinről kell szólnia, általa a népe - és vezetőinek - szerepe ugyanúgy fontossá válik, így nem látok problémát. Bo beszéde találó volt, amikor arra utalt, hogy külső erő sosem tudta legyőzni a mandaloriakat, mindig is a saját széthúzásuk sodorta a kihalás szélére a népet. Vizsla és Woves konfrontációja mintha csak erre reflektált volna. Kíváncsi vagyok, mit tartogatnak az évad utolsó részére.

Ez volt már? Gondolom, valamelyik Celebration előzetesből van, de én még nem láttam.

Baylan lehet 66-os parancsot túlélő Jedi, aki az ismeretlen "New Beyond"-ba menekült, ahol megrontotta a Sötét Oldal (akár az Éjnővérek, akár más által). Bár ez eléggé hajazna Taron Malicos sztorijára a Jedi: Fallen Orderből, azzal a különbséggel, hogy ő a Dathomirra menekült. Baylan aztán maga mellé vehette Shint, mint tanítványt. A fura színű fénykard lehet egy elfuserált fénykardkivéreztetés eredménye is. Ezt össze lehetne fésülni Thrawn sztorijával (aki elvileg szintén a New Beyondban kötött ki), aki szövetségre lépett az Erő-használókkal a saját céljai (a Birodalom feltámasztása) érdekében - ez nagyvonalakban egybevágna a Legendákkal, ahol Thrawn hasonló célokkal vette maga mellé C'baoth-t.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden Fórumtagnak!

A műsoridő nem hiszem, hogy gond lenne, mert egy-egy filmekben összesítve kb. mennyi a csak fénykardpárbajjal foglalkozó rész? 3-5 perc? Ennyi egy sorozatba is belefér. A költségvetést nem tudom, de az Obi-Wan Kenobiban, vagy a The Mandalorianban szépen megoldották a fénykarddal zajló párbajokat. Legalábbis szerintem nem lógtak ki egy filmeshez képest. Persze annak csak örülni fogok, ha Rey mester és Grogu padawan látványos fénykardpárbajokat folytatnak majd az Új Jedi Rend ellenségeivel.

Animációs eredetű karakterek élőszereplős formában: ON Tetszik a tendencia!

Szerintem akkor is "Season 1"-et írnak ki, ha az adott sorozat 1 évados, hiszen valahogy jelölni kell.

Asszem, ez nem lesz a kedvenc részem. Lehet, hogy rossz passzban talált, de nálam ez nagyon mellé ment. A látvány és Din/Bo főszálának előrébb mozdulása valamelyest tetszett, a mellékes körítés viszont már kevésbé. Nem tudom, hogy egy 8 részes évadban mennyire van helye ilyen közjátékoknak. Ettől függetlenül várom az utolsó két részt, amik a hírek alapján ütősek lesznek.

Baromi erős befejezést kapott az 1. fázis, nekem nagyon tetszett a regény! Sokat és mélyen tudnék írni róla, de most csak pár gondolat: Érzelmi hullámvasút az egész a Jedik megpróbáltatásain keresztül, a Nihil rémtettein át az átlagember rettegéséig és szenvedéséig. Gray egy remek regényt tett le az asztalra, ami fokozza a Köztársaság fénykora fényét. A Csillagfény Jelzőállomás pusztulása megrendítő, és átérezhető a súlya, ahogy a megannyi veszteségnek is, ami ezt az eseményt övezi. A Jedik Névtelenekkel szembeni, esélytelen, horrorisztikus haláltusája kissé a 66-os parancsra emlékeztetett, ahol szintén: néhány szerencsés kivételen túl valamennyien egyesültek az Erővel a nem várt ellenség által. Orla Jarenit különösen sajnáltam, mert számomra az egyik legszimpatikusabb hozzáállású Jedi volt ebből az érából. Stellan Gios halála pedig tankönyvbe illő példa a hősies önfeláldozásra. A nehézségek dacára, igazi Jediként halt meg. Elzar Mann Sötét Oldal felé kacsintgatása viszont még érdekes lehet a jövőben... bármilyen szörnyű, de gyakorlatilag ő okozta a Csillagfény alsó felének végső pusztulását (és így Stellan áldozatát is), amikor haragtól vezérelve kivégezte Chansey Yarrow-t. Marchion Ro és a Nihil ünneplése és lakomája vérlázító volt, ám annál nagyobb elégtétel lesz a bukásuk. Marchion (szerintem) ugyanazt a hibát követi el, mint Palpatine fogja: a sikerélmény olyan módon megrészegíti, hogy legyőzhetetlennek hiszi magát, és a gőgje és elbizakodottsága okozza végül a vesztét az egymással összefogó, jólelkű személyek ellenében. Kíváncsian várom a 3. fázist, de előtte jöhet az előzmény. Egyébként Burryaga bizonytalan sorsa mellett arra is kíváncsi lennék, hogy mi történt Lula Talisolával? Mert ő és Farzala az Éjféli Horizontban Krixet szállítva a Star Hopperen úton voltak a Csillagfény felé, de sosem érkeztek meg oda... na, majd a The High Republic Adventures 3. fázisából kiderül. Nekem összességében tetszett az 1. fázis, érdekes éra ez. Jó volt megismerni ezt a korszakot és karaktereit is, még ha egyelőre "csak" könyv és képregény formájában is.