Darth Sky

Kisebb szünet után elkészültem az utolsó előtti, 12. számmal, amit @ByRoT mester oldalán érhettek el. A sztori az Éjféli horizont eseményeivel párhuzamosan zajlik, és átfedéseket is bőven tartalmaz.

Remek - noha felépítésében furcsa - rész volt. Coruscant mindent vitt! Az előttem szólók fényében, nincs sok hozzáfűznivílóm... Dr. Penn Pershing személyében egy újabb karaktert ismerhettünk meg, aki nem feltétlenül a Birodalom eszméi miatt választotta azt az oldalt, amit. Nekem már Grogu megmentési kísérleténél is gyanús volt, hogy nem egy birodalmi elveket valló, elvakult mocsadékkal van dolgunk... Egy meglepő "honnan hova" jutott út az övé is: Elia Kane megvezetése és felültetése mögött szerintem egyértelműen az áll, hogy az Új Köztársasági "agymosása" ellenére még továbbra is hithű birodalmi elveket vall, és állhatatosan szolgálja Gideont, akinek a sorsa kérdéses..

Black Panther: Wakanda Forever Átlagos Marvel film lett, ami nem negatív jelző. Én kicsit sokalltam a játékidőt, de nem unatkoztam. Szép búcsút vett Chadwick Bosemantől, és a sztori ügyesen ültette át a Fekete Párduc szerepét Shurira. Namor (meg)érthető "gonosz" volt, és bár vele és a talokan néppel kapcsolatban tagadhatatlan a DC-féle Atlantis/Aquaman kapcsolat, tetszett a majákkal összefüggő eredettörténet, és a boszzú - mint kérdéskör helyességének firtatása.

Ne már, most ledöbbentem... Én eredetileg a Fringe c. sorozatből ismertem, majd a Horizon: Zero Dawnból, végül pedig a Netflix alulértékelt Resident Evil sorozatából, és mindegyik szerepben zseniális volt! Isten nyugosztalja.

The Last of Us - finálé Jók ezek a párhuzamok.

A túlzott identitáspolitikát figyelmen kívül hagyva, szerintem se lett rossz könyv. Kellően érdekes sztori, szerethető karakterekkel, és izgalmas átfedésekkel egyéb THR művekre. Nekem (mint az Adventures sorozat nem-hivatalos fordítójának) hatalmas plusz élményt adott Zeen, Lula és a többiek szereplése, akiket a képregénysorozatból ismerek. Bár bizonyos jelenetek, amik mind a regényben, mind a képregényben jelen vannak, nem minden esetben ugyanúgy zajlanak le, amiért kissé haragszom... A Corellián zajló eseményeknek kellő súlyt adtak, és még öreg barátunk is visszatért végre! Összességében nem hibátlan, de egy jó kis ifjúsági regény lett, ami gazdagabbá tette ezt az érát. A Végső dobásnál mérföldekkel jobb! Baromi kíváncsi vagyok a Csillaghullásra, amit már el is kezdtem és így 150 oldal után gyorsan berántott.

Újabb éles váltás az előző rész drámája után. De továbbra sem érzem gondnak ezt a fajta változatosságot. A "filler" egy divatos negatív jelző lett, de én alapvetően szeretem az ilyen részeket is. Főleg, hogy ennél a sorozatnál nincs is kimondott főszál, ami mellett fillernek minősülnek bizonyos epizódok, inkább csak olyan sztorivonalak, amik átívelnek az Osztag kalandjain. Elsősorban az 99-esek sorozata ez, az ő életükön keresztül nyerhetünk bepillantást olykor a komolyabb eseményekbe is (lásd: a klónok drámája, vagy a Birodalom kegyetlensége). Persze nagyon érdekelne pl. Rex és Echo kalandjainak megismerése, vagy több Crosshair-centrikus epizód, de én abszolút vevő vagyok a Csapat ilyen jellegű kalandjaira is. Az epizód idilli jövőképpel kecsegtet, hogy az Osztag akár le is telepedhetne itt, békés további életet élve. "Filler" vagy "limonádé" epizód ide vagy oda, biztos vagyok benne, hogy Pabu lakóinak azért kellőképp drámaiak voltak ezek az események. Főleg, ha három évtizede volt utoljára hasonló. Maga Pabu szép, kimondottan békés helyszínnek tűnt (leszámítva persze a földrengéssel vegyes cunamit), legalábbis hangulatilag. Hunter azzal a dilemmával szembesül, hogy letelepedjenek-e egy nyugodt, vendégszerető világon, ahol a Csapat minden tagja jól érzi magát, vagy maradjanak továbbra is mozgásban, minimalizálva annak lehetőségét, hogy a Birodalom, vagy a bepöccent Cid rájuk talál. Érzésem szerint egyik vagy másik előbb-utóbb rájuk fog találni, ami kimozdítja őket Paburól. Cid immár konkrétan megzsarolta őket a holo-üzenettel, úgyhogy nem maradt szemernyi kétségeim se a trandoshai "szívjóságát" illetően. Haszonleső, önző, kapzsi és gátlástalan figura, aki nem úgy tűnik, hogy meg fog, vagy meg akar változni. Kár, pedig eleinte azt hittem, hogy a Csapat - elsősorban Omega lehet a jellemváltozásának katalizátora. Phee vele szemben viszont pozitív irányba fejlődik (nálam legalábbis). "Kalóz" létére kellően jószívű és erkölcsös, aki nem rest hasznos tippeket adni Hunteréknek - kicsit anyafigura érzésem van vele kapcsolatban Omega irányába. A látvány szokás szerint pazar volt, maga Pabu szigete, a hajókázás a naplementében, az éjszakai világítás monumentalitása, és maga a cunami mind kellően látványos pillanatokat szereztek. Kíváncsi vagyok, merre visz tovább minket a maradék 3 rész, de a folytatásban szerintem már megindul a végjáték.

@Donát

The Last of Us - 9. rész Így kell ezt csinálni! Pedig féltem főle, de ez most maradéktalanul tetszett! Bár apróbb eltérések természetesen voltak, úgy éreztem, most nem csak, hogy hűebben követték a játék cselekményvonalát és párbeszédeit, de a kiegészítések tényleges pluszt is adtak az alapműhöz. A dráma és a feszültség egy az egyben átadta azt, amit a játékban éreztem. Kíváncsi vagyok, hogy aki eddig nem ismerte a sztorit, az miként vélekedik a befejezésről, és főként Joel tettéről...

Újabb remek epizódot kaptunk, ami szerencsére gyakori jelző ennél a sorozatnál. Hangulatos és látványos SW-kaland, ami egyben tovább visz minket a Mandalore történelmének útján. A lore ízléses bővítése és a korábbi művekre való visszautalások megint csak megszokott rendszerré váló dolgok - szerencsére. Nem bánom, hogy ismét visszatértünk a Tatooine-ra, mert valamilyen módon mindig egy újabb oldalát tárja fel előttünk ez a kő- és sivataggyolyó, ami egyre nagyobb szó így 46 év után. Ezúttal az utcai siklóversenyekkel és a Boonta esti verseny jelentősségének bemutatásával sikerült extra töltetet adni neki. Plusz Peli és droidokból álló bandája mindig derűs perceket okoz. Imádom, ahogy a kis Pit droidok mindig repülésirányítót játszanak, valahányszor Mando fel-vagy leszáll. Peli rafkós (és egyben morálisan megkérdőjelezhető) pénzszerzéséről az Obi-Wan Kenobi ugrott be, ahol a jawák ugyanígy a saját ellopott alkatrészét akarták eladni a Jedi-mesternek. Lehet, hogy az egyik jawa egy randi során említette Pelinek ezt a pénzszerzési trükköt - mert ugye Peli randizott már jawával. Az átalakított N-1-es még mindig baromi menő gép, nálam simán befér a legjobb SW-vadászok Top 3-asába. R5 visszatérése és kalandra hívása gyorsan rövidre zárta az IG-11 megjavítására tett kísérletet. Az astromech droid óvatos/gyáva viselkedése szép kontrasztot alkot a mindig bátor és harcias R2-val. A Mandalore élőszereplős feltűnése az eddigi minimális flashbackek után, hatalmas feeling volt, még ha ebben az elszomorító formájában is. TCW és Rebels érzelembombák áradata rohant meg az ismerős helyszínek (vagy azokra nagyon hajazó helyszínek) láttán. Tetszik, ahogy Djarin folyamatosan tanítja Grogut: a múltkor a vadászgép és a navigáció, ezúttal a Mandalore-rendszer bolygóinak és holdjainak elhelyezkedése kapcsán. És kifizetődő a dolog, mivel a kicsinek mindkét tudásra egyhamar szüksége is volt. Bár a navigációból R5 is kivette a részét. IG-11 a légkör minőségének felmérése mellett nyilván "bébiszitternek" is kellett volna, hogy egy extra protekció biztosítsa Grogut. Ez és Kuiil programozása késztethette Djarint arra, hogy konkrétan IG-t akarja visszahozni - holott, ahogy az előző résznél is írtam, és itt is kiderült: egy másik droid is képes elvégezni a feladatot, még ha csak részben is. Ettől függetlenül, én nem érzem "feleslegesnek" az előző részbeli szálat. Amúgy is a kaland és a karakterfejlődés a lényeg. Ellenkező esetben a The Bad Batch 2. évadjának sincs eddig túl sok értelme - hiszen a Csapat nem remekelt eddig Cid küldetései kapcsán. Mégis volt értelmük, nagyon is. A birodalmi bombázásoktól kikristályosodó Mandalore kicsit a Christophsisra emlékeztetett. Először felvontam a szemöldököm, hogy Din miért törődött annyira a levegő belélegezhetőségével, ha a sisakja hermetikusan lezárható és még oxigénje is van. Gondolom, véges az oxigénkészlete és/vagy Grogut is magával akarta vinni a mélybe. Grogu kellemes meglepetése az epizódnak, ezúttal a szokottnál is aktívabban részt vett az eseményekben. Honnan hova jutottunk: kezdetben Din mentette meg Grogu életét, most a fordítottja történt. Grogu nem mellesleg sokkal ügyesebb lett az Erő-használat terén, már lazán nyomja a szaltókat és lökéseket. Ez szépen reflektál a Luke-nál eltöltött időkre az Ossuson. Plusz a báb futásán is sikerült csiszolni, mert sokkal realisztikusabbnak tűnt mozgása, mint korábban. Grogu függetlensége tehát egyre jobban kibontakozik, ami jó, mert így megújítják és frissen tartják a Djarinnal való dinamikáját. Nem érződik, hogy csak a cukiságfaktor miatt van jelen, akire folyton vigyázni kell és megmenteni őt (persze ez is jelen van), hanem egyre aktívabban kiveszi a részét a cselekményből. A kis lebegő podját is megtanulta egyedül irányítani, ami jó magyarázat egyrészt a technikai fejlődésére, másrészt arra, hogy miért nem repült Din után, amikor elragadta őt az a kiborg. Din és a Sötétkard akciója remek és látványos jelenet volt, de nem volt nehéz nem észrevettni, hogy Bo-Katan mennyivel stílusosabban és gyakorlottabban forgatta a fegyvert. A Djarinra támadó alamite-ok engem kicsit a Legendák-beli taungokra emlékeztettek, pedig nem olyan szembetűnő a hasonlóság, sőt... Mondjuk a noghrik sem éppen úgy néznek ki a Kánonban, mint a Legendákban. Bo-Katan kellemes meglepetés volt. Pedig az előző részben úgy tűnt, hogy nagyon apatikusan áll már ehhez az egész Mandalore témához a megannyi balszerencse és negatív élmény után. Djarint is elhajtani készült, amikor landolt az N-1-es a Kalevalán. Remélhetően, további pozitív irányba fejlődik majd a karaktere a mandalori népcsoport egyesítése kapcsán. Bo kapcsán is milyen durva a kontraszt az egykori és mostani énje között: amikor először megismertem a TCW-ben, kifejezetten negatív figuraként könyveltem el. Hiszen a Carlac-en részt vett ártatlan falusiak terrorizálásában a "pasija" oldalán, a béke helyett az erőszak híve volt, és még Ahsoka fenekére is rácsapott. Ellenben most, gyakorlatilag első szóra ugrott, és Din iránti ellenérzéseit félretéve, a segítségére indult. Ez nekem azt bizonyítja, hogy még mindig megvan benne a kellő elszántság és bajtársiasság, ami a mandalori kultúrát jellemzi. És bár vezetőnek Din ideálisabbnak tűnik, a Sötétkardnak szerintem Bo-Katannál lenne a helye. Egyrészt, ő nem küzd a fegyver ellen, (ami Djarinról nem mondható el a mozdulatai alapján, a Fegyverkovács TBoBF-beli tanításai ellenére), másrészt, bebizonyíthatná, hogy annak idején is jogosan birtokolta a fegyvert, amikor Sabine neki ajándékozta. Persze ebben az esetben elméletileg ő lenne a nép vezetője. Bo-Katan és Din Djarin számára ugyanúgy fontos a népük jövője, így jelenleg inkább szövetségesekként és leendő barátokként tudom elképzelni őket, mintsem ellenségekként, akik a Sötétkard - és a Mandalore feletti uralom miatt marakodnak. Főleg, hogy Bo már kifejezte az uralkodni vágyás iránti közönyösségét. Bo-Katan kapcsán nagyon tetszett még, amikor a Jedikkel való együttműködésről és barátságról beszélt. Azonnal beugrottak az ominózus események Obi-Wannal, Kanannel, Ezrával és utóbbi kapcsán Ahsokával is. Remélem, Din, Bo és a Fegyverkovács végül mind közös nevezőre jutnak, és a viharos múlt ellenére közös alapokra helyezik majd a népük több évezredes történelmének jövőjét. Ez a mandalori hagyomány - a Megtisztulás megint csak egy érdekes kérdés. Mi a pontos menete? Mikor számít hivatalosnak? Pusztán ugyanúgy meg kell "keresztelkedni", mint lelencként (csakhogy kimondottan a Mandalore bányái alatti vizekben), és máris semmissé válik minden bűn és vétek, ami a Krédóval szemben történt? Mert tényleg: mi a bizonyíték arra, hogy Din valóban megmártózott az Élő Vizekben, elmondta a szövegét, megbánta amit tett - hogy levette a sisakját - és a többi. Ennyi erővel elég lenne odamennie a Fegyverkovácshoz azzal a dumával, hogy "Megtisztultam, újra mandalori vagyok. Ez az igaz út." - és a csaj nem tudná megcáfolni. A pókdroidban lévő kiborg érdekes ellenség volt, de remélem, több is kiderül róla a következő részben, mert egyelőre eléggé lóg a levegőben a szála. Mi a története? Mit keresett a bányákban? Mi a célja? Nekem úgy tűnt, hogy táplálékként csapolta le az arra tévedő mandók vérét (az a rengeteg beskar sisak elég durva volt), amivel azt a minimális szerves részét akarta táplálni, ami a géphalom mögött rejtőzött. Din is hasonló sorsra jutott volna, hogy Grogu és Bo-Katan nem mentik meg az életét. Érdekes, egyedi, és fenyegető kis dög volt, annyi biztos. A mythosaur létezését eddig is borítékoltam (az utalások Kuiil, majd a Fegyverkovács részéről), de a tényleges feltűnésére nem számítottam. Legalábbis nem mostanában. Innentől fogva viszont biztosra veszem, hogy Din meg fogja ülni a szépséget, amivel megkérdőjelezhetetlen jelét adja igaz mandalori mivoltának, megváltást nyer az Őrség Gyermekei körében, és talán még a nép vezetője is lesz, a Sötétkardtól függetlenül. A vízbe rántásnál nekem is úgy tűnt, hogy valami lerántotta Dint, túl hirtelen tűnt el ahhoz, hogy ne így legyen. Viszont a mythosaur csak később ébredt fel, így szerintem egy kisebb vízi lény lehetett. Minden esetre Bo másodszor is megmentette Din életét. Ha így viselkedik a nő azokkal, akikért nincs oda, mit tesz azokkal, akiket kedvel? Maga a mythosaur úgy tűnik, hogy többé-kevésbé hasonlítani fog a Legendák-beli megfelelőjére. A jelenet közben meg se fordult a fejemben, hogy ez már a rész vége, néztem volna még... gyorsan elrepült ez a háromnegyen óra, de ami rosszabb, hogy messze van még a szerda. Grogu kapcsán az jutott még eszembe, hogy lelencként elvileg ő is teljes jogú mandalorinak számít, ha átmegy a szertartáson, ahogy pl. Ragnar (aki nem Lothbrok). A beskar láncinge már megvan. A Jedi-tudás és Erő-használat fejlesztése folyamatban. A Sötétkard "apunál". Lehet, hogy Grogu lesz a következő mandalori Jedi Tarre Vizsla után? Ki másnál lenne jobb kezekben az a legendás fénykard? Persze nem hiszem, hogy erre ténylegesen sor kerülne (a sorozat keretein belül legalábbis nem), inkább csak ötletelek. Grogu még lényegében egy csecsemő/kisgyermek, így aligha lesz a Mandók következő vezetője (és Jedi) a közeljövőben. Noha mindegyiket csípem, ha rangsorolnom kéne, számomra még mindig ez a Nr.1 élőszereplős SW-sorozat, ami remélhetőleg csak az Ahsokáig lesz így. Na, ez se csak 2-3 bekezdés lett, mint ahogy leültem elé, de nem baj.

Nekem nem az alapkoncepcióval, inkább az arányokkal van a bajom mindkét korábbi "Bizonyos szemszögből" kötetnél. A 10-ből kb. 3-4 történet jó, a többi felejthető, vagy egyenesen borzalmas és egyben szükségtelen.

A jégkeselyű egyfelől jelképezheti a Birodalomra keselyűként lecsapó Crosshairt, másfelől viszont - ebben a beállításban - a Főnix jutott eszembe róla, ami pedig az újjászületését szimbolizálhatja. Aztán lehet, hogy csak én magyarázom bele ezeket.

Szerintem baromi jó lett mind a rész, mind az aláfestő zene!

Utólag is boldog Nőnapot a Fórum minden hölgytagjának!

Valóban jó rész volt, ismét! Crosshair már a kezdetektől a Bad Batch tagja volt, és a jelek szerint, lélekben sosem szűnt meg igazán a 99-esek közé tartozni - így technikailag nem annyira kikacsintás ez, vagy a 3. epizód, mint elsőre tűnik. Elsősorban továbbra is a 99-esek tagjairól szól a sorozat, másodsorban pedig a klónok sorsának elrendezéséről. Nekem nagyon tetszik a klón-->rohamosztagos átmenet metaforáján keresztül a Köztársaság-->Birodalom átmenet részletesebb megismerése. Nagyon úgy érzem, hogy Crosshair karaktere végül pozitív irányba fog billenni, erre egyértelmű utalást adott ez az epizód. Ha nem is lesz feltétlenül mindenben egy hullámhosszon az egykori osztagával, talán belátja majd a Birodalom erkölcstelenségét, manipulatív és kihasználó természetét, és ennek megfelelően cselekszik majd - ahogy a rész végén is tette. Noha mindig is Crosshair volt a legszabálykövetőbb a csapatból, az itteni szembesülés parancskövető mivoltának jutalmával tehette be nála a kaput. Korábbi őrlődései (az 1. évadban a Kaminón vagy később Cody kapcsán) is azt vetítették előre, hogy ő nem egy hithű, a birodalmi gépezetbe illő féreg, aki szó nélkül végrehajtja a leglélekfacsaróbb parancsokat, legyenek azok akármennyire is megkérdőjelezhetőek (bár tény, voltak gátlástalan tettei is a nagyobb jó szolgálatának hitében). Mayday esete lehetett a végő csepp a pohárban ahhoz, hogy elhatározza magát a Birodalommal való szembefordulást illetően. Ez pedig egykori elveivel való szembefordulás is egyben: "Egy jó katona követi a parancsokat." - későn, de talán végre rábredt arra, amit Hunterék a kezdektől fogva próbáltak belésulykolni. Ők nem droidok/eldobható használati tárgyak, akiknek az értéke a szavatosságuk függvénye. Bár parancsokat teljesítő katonákként lettek megalkotva, ők e mellett továbbra is morális iránytűvel is bíró emberi lények, akik képesek mérlegelni adott helyzet helyes vagy helytelen mivoltán. Crosshair esetében szerintem az 1. évadban látott chip-felerősítés gyengülése is közrejátszhat abban, hogy fogékonyabb az empátiára, és a katonai irányelvek megszegésére (pl. ne lődd agyon a felettesedet, bármekkora irritáló egy rohadék is). Mint írtam, szerintem sosem szűnt meg igazán a 99-esek közé tartozni, pusztán őrlődött, és a kapaszkodott az általa elfogadott rendszerbe (a komfortzónájába), a változás ellen ágálva, ami magával hozta az ismeretlent - ami szerintem a legtöbb ember számára félelmetes. Nolan... te jó ég! Muszáj ezzel kezdenem: mekkora elégtétel volt a halála! Nálam a rész fénypontja! Épp a legutóbbi epizódnál írtam, hogy nem semmi, hogy a Birodalom milyen szinten képes kitermelni magából az e féle szemeteket, erre tessék: kaptunk egy újabb Palpatine, Tarkin, Rampart kaliberű mocsadékot. Szomorú, de az ilyeneknek áll a Birodalom, és az ehhez hasonlók fogják kedvük szerint formálni a Galaxist még vagy további 22 évig. Az a klónok ellen irányuló "rasszizmus", az a nyers és ok nélküli gyűlölet, amit a háború hőseivel szemben táplált, már önmagában bicskanyitogató volt. Az egy dolog, hogy számára ezek az emberek csak használati tárgyak, de még annak se tartja őket valami sokra. Ezt megfejelve, alapvető infókat és erőforrásokat tagad meg tőlük, amikor pedig egy, a Birodalom szolgálatában álló katona élete múlik rajta, megtagadja a segítségnyújtást, mert csak. Ilyen morálon és erkölcsi alapokon nyugvó rendszernél az csoda, hogy pár évtizedig húzták... mert mindig megjelenhet a vérlázító igazságtalanság, az elnyomás és a zsarnoki uralom, de ennek ellenpólusaként szerencsére mindig fel fog tűnni az igazságérzet és a pozitív szellemiség. Hála az Erőnek, Nolan volt akkora idióta, hogy nem ismerte fel, hogy a visszataszító viselkedésével pont azt/azokat fordítja majd maga ellen, aki(k) esetleg követték volna. Mayday mellett sem mehetek el szó nélkül, aki szerintem bőven említhető egy lapon a nevesített klónok lagnagyobbjaival. Ugyanaz a hűség, emberség, és színtiszta morál jellemzi őt is - ami pechére nem összeegyeztethető a Birodalom elveivel. Tetszettek a Nolannek odavetett, szurkálódó mondatai, majd később, a Crosshairrel való párbeszédei, és a kegyetlen helyzet ellenére való humorizálása is. Hogy milyen hatást tett Crosshairre, az jól leszűrhető abból, hogy a lavina után a 99-es visszament érte, és a plusz teher ellenére, magával cipelte a "holt súlyt". A bajtárs élete sem kevésbé fontos, mint a Birodalom céljai. Sajnálom Mayday halálát, szimpatikus klón volt, de remélhetőleg, később úgy gondolhatunk majd vissza rá, mint a katalizátorra, aki átbillentette Crosshairt a megváltás ösvényére. Kíváncsi vagyok, hogy a Crosshair felett repkedő keselyűnek milyen szombolikus jelentőssége van. Apróság, de tetszett még az elején a "nyugdíjazott" klónok terelése, akiknek kétségbeesett kérdéseire üres sablonfrázisokkal felelt a birodalmi megbízott. Ahogy a 7-8. részekben is láthattuk, a klónok számára komoly identitásválságot jelentett a leszerelés, és a háborún túli élet kérdése. Erre megkapták még azt is az új rezsimtől, hogy leselejtezett használati tárgyakként fokozatosan eldugják őket a legzordabb bolygókra, a legdurvább küldetésekre, csak hogy apránként elhulljanak, teret engedve ezzel a rohamosztagosok utánpótlásának. Hűségükért cserébe pedig hálátlanságot, megalázást és semmibevételt kapnak. Sokat lehetne még moralizálni ezen vagy azon a témán, de egyelőre ennyi. (Meló után fáradt is vagyok, plusz még a Mandót se láttam - de arra már nem ma kerítek sort) Nagyszerű részek, mi lesz még itt a végén...?

Szerintem is jól sikerült! Annyira szerintem nem meglepő, hiszen a következő jelentősebb SW esemény az Ahsoka sorozat lesz.

Gorian Shard hajója kissé emlékeztet Palpatine Legendák-beli zászlóshajójára az Eclipse-re.

Összességében szerintem is a jobbak közül való a The Last of Us 8. része. A játék hangulatát ismét sikerült jól átemelni, és kezdeti ellenérzéseim ellenére Bella Ellie-je is egyre meggyőzőbb, de... nálam a sorozat nem tud kilépni a játék árnyékából. Ami tetszik, az túlnyomórészt a játékot megidéző atmoszféra, és az átemelt jelenetek számlájára írható. Az indokolatlan változtatások mellett, tényleg baromi zavaró a fertőzöttek ritkasága, vagy olykor teljes hiánya. Egyszerűen hiteltelenné teszi azt a fenyegetettség érzést, ami a TLoU világának egyik alappillére. Engem a gameplay csaknem teljes kiollózása is zavar, hiszen a történet nem csak a cutscene-ekből áll. Sok esetben játékmenet közben is legalább olyan fontos dolgok történnek.

Arról lehet tudni valamit, hogy a SkyShowtime-on miért hiányosan vannak fent bizonyos franchise-ok? Gondolok itt pl. olyanokra, mint a Jurassic filmek vagy a Vissza a jövőbe trilógia. Illetve a magyar szinkron megléte is vegyes helyenként. Nosztalgiaként nemrég megnéztem a klasszikus Cápa c. filmet szinkronnal, a 2. része viszont már csak eredeti nyelven volt fent. Remélem ezeket orvosolják a jövőben. Ezzel együtt havi 999 ft-ot szerintem bőven megér.

Itt tényleg kissé túltolták ezt a témát. Tudom, 2023 van, és előtérben van a diverzitás, de a kevesebb néha több. Zeen Mrala és Lula Talisola melett, Kantam Sy Jedi-mesterről és a koréliai Alys "Crash" Ongwa karakteréről is kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. De bennem felmerült Ram és Reath párosánál is, mert voltak ilyen téren érdekes megnyilvánulásaik egymás felé. Bár Reath elvileg a lányokat szereti, én már egy biszexuális padawanon se lepődnék meg. Alap esetben nem érdekel az ilyen, de az már zavaró, hogy ennyire látványosan és indokolatlanul tolják az ember arcába a dolgot.

Kissé én is keserű szájízzel fejeztem be a kvízt (az meg az én egyik jellemhibám, hogy magamra veszek dolgokat), de nem haragudtam meg.

Szórakoztatni akartam, de már Ody és Wilde kedvét is elvettem a kvízektől. Akkor asszem az Ahsokás verziót inkább kihagyom, mert nem lesz, aki játsszon...

Szoros végeredményt produkált az este, de remélem, mindenki jól érezte magát! Legközelebb igyekszem még pontosabb kérdéseket feltenni. Remélhetően, az Ahsoka sorozat kapcsán lesz érdeklődés egy újabb kvízre. Amennyiben igen, benne vagyok a levezénylésében.

Én is köszönöm mindenkinek, aki itt volt!