Darth Sky

Nem hiszem, mert a fénykard elég szépen áthatolt rajtuk.

A rész elején az az érzésem volt, hogy a meg nem valósult Rangers of the New Republic sorozatba szánt ötletek közül láthattunk párat ide átültetve, Carson Teva főszereplésével. De ügyesen integrálták be ide, hogy kapcsolódjon Din kalandjaihoz. Gorian Shard és kalózai támadása szépen belerondított a felvirágzó, már-már idilli Nevarro életébe. Tetszett, hogy így összekapcsolták a 17. fejezetbeli, látszólag független szálat a mandaloriak útkeresésének történetével. Hiszen a kalózok fenyegetése mozdította ki Dinéket a menedékükből, és vezette el őket régi-új otthonukhoz, a Nevarróhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyiben fogja feszélyezni az eddig rejtve élő mandókat az, hogy már nem titok a hollétük. Bár a Fegyverkovács ambíciói - a teljes nép egyesítése és Mandalore visszafoglalása - eleve kizárják a rejtőzködést. A korábban már említett Adelphi hangulatos helyszín volt, ahol az Új Köztársaság pilótái kikapcsolódhattak akár iszogatva, vagy "biliárdozva". Jó, hogy egyre több valóvilágbeli, hétköznapi elemet "star warsosítanak". A pultnál egyaránt ültek univerzumon belüli és kívüli hírességek. Filonit gyorsan felismerhetővé tette a kalapmániája, de Deborah Chow Sash Ketterén is azonnal megakadt a szemem. A legnagyobb meglepetés viszont egyértelműen régi lasat cimboránk, Garazeb Orrelios feltűnése volt! Nem hittem volna, hogy a Ghost legénységéből ő lesz az első, aki élőszereplős formában feltűnik (ha nem számoljuk a Rogue One-ban pár pillanatra, a háttérben feltűnő Choppert). Remek volt a megvalósítása, és egyúttal a Rebels utáni sorsára is kaptunk némi betekintést: tehát, Herához hasonlóan csatlakozott az Új Köztársaság kötelékéhez. Teva látogatása a Coruscantra szépen bemutatta, hogy alapjaiban volt bukásra ítélve az Új Köztársaság. Tuttle érdektelensége mindennél beszédesebb, amikor egy nem tagvilág sorsáról van szó. Éles a kontraszt azzal a Galaktikus Köztársasággal, ami a Köztársaság Fénykora idején élte aranykorát: ott a kormány szívügye és kiemelt célja volt a Peremvidék megnyerése és segítése, Köztársaságba való intergrálása, és a virágzó együttélés jövőképe. Mon Mothma pacifizmusa szép eszme, de megvalósíthatatlan egy olyan Galaxisban, ahol Gorian Shardok és Gideon moffok kószálnak szabadon, miközben nagyban épül Palpatine xyston halálflottája, és az Első Rend is a saját bolygópusztító fegyverével. Igaz, hogy a Köztársaságnak a klónokig nem volt saját hadserege, viszont voltak Jedijei, ami Mothma kormányáról már nem mondható el. Teva segélykérése a mandaloriaktól szép gesztus volt arra nézve, hogy nem mindenki ül érdektelenül a kényelmes coruscanti irodájában, aktákat/adatlemezeket tologatva. Plusz tetszett az utalás arra, amikor Teva és Wolf segítettek Dinnek a Maldo Kreisen. Paz beszéde jó volt, és egy pillanatra bevettem, hogy ellenvetésből szólalt fel, mintsem támogatásként, de kellemesen csalódtam. Hiába, összetartó nép tud lenni ez a mandalori. Már csak az kéne, hogy az eltérő mando vallási irányzatok is ugyanígy összetartsanak. Amire lehet esély Bo-Katan által. Mert valóban: ő mindkét oldalt megjárta, plusz látta a legfontosabb jelképet, a mythosaurt (ezek szerint a Fegyverkovács hitt neki). Nyilván, hibázott is a múltban, de meglehet, hogy tanult ezekből és erősebb emberré/jellemmé vált, amire a Fegyverkovács is felfigyelhetett. Ellenkező esetben nem kérte volna fel arra, hogy egyesítse a mandalori népcsoportot és foglalják vissza a Mandalore-t. Din és a Sötétkard szerepe a történetben még érdekes lehet, de a férfi részéről én nem számítok széthúzásra, mivel eleve nem is akart uralkodni, ahogy a kardot sem igényelte. Ha arról van szó, szerintem simán beállna Bo mögé. ( ) Ami a rész végi jelenetet illeti: érdekes kérdés, hogy kik szöktethették meg Gideont, akiknek volt a birtokában beskar. Mondjuk az se semmi, hogy az Új Köztársaság még a sajátjai előtt is titkolja ezt a nem éppen mellékes infót... - Vagy egy új, Gideon párti birodalmi sejt, akik a mandókat akarják bemártani az Új Köztársaság előtt. - Vagy egy olyan mandalori frakció, akik szimpatizálnak a birodalmi elvekkel, és támogatják a visszatérésüket. Feltűnhetnének Maul egykori mando követői, akik a Halálőrségtől pártoltak hozzá. Így adott lenne egy mandalori belharc, és a birodalmi fronton történő fenyegetés is, Gideon által. Az akciók brutál jók voltak, egy újabb látványos légköri harccal gyarapodott az univerzum. Kár, hogy Shard ilyen gyorsan otthagyta a fogát, azt hittem, hosszab távú szereplő lesz. De egy igaz kapitány mindig a hajójával hal. Vane viszont meglépett, ami kecsegetet a folytatás ígéretével ezen szál kapcsán. Ha már a kalózok szála: úgy érzem, Hondo Ohnaka feltűnése a célegyenesben van - ha nem is feltétlenül Vane oldalán.

Szavaztam!

Én elkövettem azt a hibát, hogy az Éjféli horizontot a Csillaghullás előtt olvastam (mert a Wookieepedia időrendi listája előbbre sorolta...), ami erősen spoileres elemeket tartalmazott. A képregényeknél sem egyszerű, mert köteteken belül is vannak átfedések és ugrálások. Én ez alapján olvastam/olvasom jelenleg a THR 1. fázisának végét. Most járok a Csillaghullás vége felé.

Meglepődnék, ha a Celebrationön nem jelentenék be.

Meglepett, hogy Tech drámájával nyitott az epizód. A veszteség és a kétségbeesés érzete remekül átjött, viszont én nem vagyok meggyőzve arról, hogy tényleg meg is halt a klón. Palpatine, Maul, Trench, Echo vagy Gregor után semmiképp. Akit nem látunk a szemünk láttára, konkrétan meghalni a képernyőn, annál mindig nyitva van az a bizonyos kiskapu. Plusz: mi az, hogy a birodalmiak csak a szemüvegét találták meg, ami a fején volt? Még ha le is esett róla, a holtteste akkor sem lehetett volna sokkal messzebb. Szerintem Tech halála ezek alapján nem készpénz - és finoman fogalmaztam. Nyilván felmerül, hogy hogy élhette túl a dolgot, de bízom az írók kreativitásában. Pl.: spéci frekvencián jelzett egy nagyobb testű madárnak, aki megmentette a zuhanástól és elrepült vele (mint a Skako Minoron), de ennek során leesett róla a szemüvege. Tessék! Jó, nem túl kreatív, de példának jó. Szép gesztus, hogy a 99-es tervet arról a 99-ről nevez(het)ték el, aki a Klónháborók során, a Kaminón hasonlóan önzetlenül feláldozta magát a Szeparatista droidok által, hogy a klóntársai élhessenek. Már írtam párszor, hogy Cid kapcsán az 1. évadban még reménykedtem, hogy jó irányba terelik őt az újonnan megismert pozitív személyiségek (főként Omega), de ennek ellenkezője történt, és Millegi állítása igazolódott be. Cid nem hazudtolta meg önmagát, a saját érdekeit tartva a prioritási listája élén, elárulta azokat, akik mindeddig szenvedtek neki, érte vagy miatta. Azért látszott rajta, hogy furdalja a lelkiismeret, de nem fogom megsajnálni érte. Kevés taszítóbb és megbocsáthatatlanabb van számomra egy árulónál... Kétlem, bár nem lehetetlen, hogy a jövőben ráébred, mekkora buckapatkány volt, és megpróbálja "jóvátenni" a bűneit, igaz, nálam soha nem fogja kiradírozni ezt az árulását. Sajnálom, hogy Cid nem volt képes megváltozni. Hemlock pszichoticizmusa kezd ijesztő méreteket ölteni. Olyan szinten hidegvérű, nyugodt és céltudatos, hogy a sokszor a vér megfagy tőle az ereimben. Még Omegáék menekülésekor sem ejtett el egy árva szitokszót sem, pedig akkor nem éppen a kedvére alakultak a dolgok. De az a higgadt magabiztosság is durva volt, ahogy Hunter sugárvetője előtt állt, és még direkt provokálta őt Omega átadásával, és a halott(nak hitt?) Tech említésével. Egy mentálisan feszült embert tovább inzultálni nem a legésszerűbb húzás. Nem semmi a fickó ez a Hemlock, "negatívan pozitív" értelemben. Egy újabb emlékezetes SW-gonosz. Omega tehát pusztán zsarolási alapnak kellett Nala Se munkálatainak előrébb gördítéséhez... érdekes lesz látni, ha mindezen események foganatja lesz az (legalábbis részben), hogy Palpatine visszatér egy klóntestben a "halála" után. Durván nehéz lehet kivitelezni, ha még a kaminói klónozó, Nala Se is lehetetlennek tartja Palpatine elvárásait. Visszatérve Omegára: ezek szerint mégis csak lehetséges, hogy a lány pusztán annyiban különleges, hogy Jango Fett nemileg, de egyéb úton nem módosított klónja, aki érzelmileg közel került Nala Séhez? Az utolsó jelenet erős "wtf" pillanat volt és számos kérdést felvetett. Akkor Emerie Karr is egy olyan nőnemű klón, mint Omega, csak növekedésgyorsított változatban? Lehet, hogy többen is vannak Jango női klónjai, akiket a kaminóiak segédeknek alkottak meg a tudományos munkáikhoz? És Omega egy olyan "nyers példány" volt Nala Se számára, mint Alpha (Boba) Jango számára? Egy gyermek-pótlék, akihez érzelmi szálak fűződnek? Kíváncsi vagyok, mi lesz a magyarázat. Azért azt nem lehet mondani, hogy happy enddel zárult az évad: - Tech halott(nak nyilvánítva) - Omega és Crosshair a Birodalom fogságában vannak úgy, hogy Hunterék nem tudják, merre keressék őket - Cid elárulta őket - A Marauder is újfent lesérült (bár ez a legkisebb gond) Az biztos, hogy erős évad volt, én élveztem valamennyi epizódját, más-más okok miatt. Jó lesz újranézni (szigorúan az Ahsokát megelőző Rebels-maratonom után). Alig várom a 3. évadot, ami azt hiszem, nem kétséges. Majd a Celebrationön megkapjuk a bejelentést.

Nem véletlenül jöhetett ki egyben ez a két rész, hiszen annyira összefüggőek, mintha egyetlen hosszabb epizód lenne. Tech és Phee kapcsán szerintem egyértelmű, hogy a nő szeretne valami komolyabb viszonyt ápolni a klónnal, de a férfit ez vagy hidegen hagyja, vagy olyannyira racionális, hogy nem tudja értelmezni a romantikus közeledést. Nem semmi, hogy az Eriadu mozgóképes feltűnésére végre sor került. Időszerű volt, mert a kiegészítő művekben már gyakran feltűnt. A könyvek és képregények alapján én is ilyennek képzeltem. Tarkin szülőhelye - egy rideg, szürkés világ, ami tökéletes hangulati alapot szolgáltatott az itt bekövetkező eseményeknek. A csúcstalálkozón összegyűlt a Birodalom "krémje", vagyis Palpatine legelvetemültebb szociopatái. Bár Coburn megvillantott némi humanizmust, amikor a klónok hűségére tett utalást (természetesen gyorsan rendre is lett intve). Krennic és Romodi feltűnése is tetszett. Előbbi nyájas hangneme éles kontrasztban áll a Rogue One-os kifakadásával a moffal szemben. Hemlock spéci programja egyértelműen Palpatine jövőbeli terveit szolgálja, a klónozási projekt által. Jó látni, hogy az olyan későbbi, jelentős elemeket, mint Palpatine klónteste, vagy a Halálcsillag a Csillagpor Projekt címen már ekkor - kb. 1 évvel az Ep3 után - megalapozzák az ilyen apróságokkal. Tetszett az utalás Chuchira a klónok mellett való kiállás kapcsán. Hemlock gyakorlatilag kiröhögte a Szenátust és annak bábjait - kellő körültekintéssel a Birodalom már most, egy évvel a Köztársaság bukása után azt csinál, amit akar és nem szégyell. Saw Gerrera hozta a formáját: a cél szentesíti az eszközt. Nem csoda, hogy a fickót kitagadta a Lázadás. Nyilván, egy háborút nehéz tiszta kézzel megvívni, de Saw mintha csak abban mérné a sikert, hogy hány birodalmi holttestet tud felhalmozni maga mögött... az olyan észérveket, mint az információszerzés, vagy a bajtársak életének megmentése mintha meg se hallotta volna. De legalább elcseszte a 99-esek tervét, alig jutott ki élve a társával, megölt egy rakás nem feltétlenül halált érdemlő rohamosztagost, és még a csúcstalálkozó résztvevői is életben maradtak. Siker a köbön. A "kétes dolgokat tenni a nagyobb jó érdekében" elv egy olyan dolog, hogy nem mindenkinek engedi meg az erkölcse. Viszont Luthen Rael a példa rá, hogy lehet ezt jól/okosan, és Saw Gerrera arra, hogy lehet rosszul/ostobán csinálni. Az Osztag megérkezése az Eriaduhoz kissé hajazott arra az Ep6-os jelenetre, amikor Hanék próbáltak lejutni az Endorra. Sokszor felmerült már bennem, hogy miért nem szerelnek fel több biztonsági kamerát ezekbe a birodalmi létesítményekbe. Ha kreditet nem is, de sok lázadó támadást megspórolnának. Feltűnt, hogy a klónok itt már nem szórakoztak kábítással, szinte végig élessel lőtték a rohamosztagosokat. A látvány és az akciók szokás szerint hozták az elvártat, szinte már felesleges kiemelni. Pöpec rész volt, de a folytatás még jobb.

Még nem olvastam vissza az eddigieket, így lehet (sőt, valószínű), hogy ismétlek. De azért néhány gondolatot firkálok. Érdekes, hogy megváltozott a sorozat narratívája az 1-2. évadhoz képest. Míg ott az átívelő szálak ellenére jellemzőek voltak az epizodikusabb kalandok, addig ebben az új évadban inkább a folytatólagos történetmesélésre mentek rá, helyenként egy-egy kitérővel (Pershing-szál, Grogu flashback). Nekem mindkét formában működik a széria. Eddig tetszik a mandaloriak egységesítésének folyamata. A széthúzás és konfliktus helyett az összefogás jellemzi őket, ami engem meglepett annak fényében, hogy Bo-Katan és a Fegyverkovács elég éles kontrasztot alkottak egymással korábban a nép sorsát és úgy alapból a követendő utat illetően. A 2. évados debütálásakor nem hittem volna, hogy Bo-Katan ilyen prominens szerepet tölt majd be a fő történetszálban, bár mivel ő is Filoni "gyermeke", nem meglepő, hogy szívén viseli a sorsát. Ahhoz képest, hogy Bo fanatikus szektásoknak tartotta az Őrség Gyermekeit, most közeledünk ahhoz a ponthoz, hogy a vezetőjük - de legalábbis nagyra becsült tagjuk - legyen. Ragnar kapcsán megerősítették, hogy ő Paz Vizsla fia (nekem korábban nem volt egyértelmű a lelenc státusza miatt), így a több évszázados vérvonal folytatódik. Amikor az Ossuson Grogu a beskart választotta a fénykarddal szemben, sejthette, hogy ezzel Din mellett a mandalori Krédót is választja. A visszaemlékezésénél meglepett, hogy nem egy ismerős Jedi bukkant fel a megmentő szerepében, de jó volt megismerni Kalleran Beq-et. Ahmed Best visszatérése tetszett, és örülök, hogy pozitív fogadtatásban részesült, és nem másztak elő a csatornából a toxikusok. Grogu múltjának egy fontos darabkájával bővült a kirakós, kíváncsi vagyok a folytatásra: hová vitték őt a naboo-iak, mi lett Kalleran sorsa, mi történt Groguval a Lázadás idején, és persze hogy jutott az Arvala-7-re. Tetszik, hogy egyre bátrabban használják a Coruscantot. Szó szerint és átvitt értelemben is sokrétű és színes helyszín, ahová mindig jó visszatértni. Számomra nagyon esszenciális SW helyszín, imádom! Az akciójelenetek baromi jók és látványosak voltak, mind a jelenben, mind a flashbackben. Nem semmi, hogy egy sorozatban már mozifilmeket megközelítő látványt képesek nyújtani. Az új lények is tetszettek, mint a sárkányszerű raptor, a kőrákok - de visszatért a dinoszaurusz teknős is, mint csúcsragadozó. Érdekes helyszínt választottak maguknak a mandók a letelepedésre, annyi szent. Itt folyamatosan szinten tarthatják a képességeiket, ha túl akarják élni. Kíváncsi vagyok, hogy a raptor fiókák (vagy mik azok) be lesznek-e idomítva később. Menő lenne raptorháton repkedő mandókat látni. Egy gond azért van: nemrég kezdődött az évad, és már túl is vagyunk a felén. Minden esetre eddig tetszik a sztori és a kaland!

Boldog születésnapot, @RacerX!

Tetszett a felütés a sötét/szürke égbolton köröző keselyűkkel. Szép vizuális utalást tettek rá, hogy mit vetít előre a Birodalom a klónok további életére: egy borús jövőképet, ahol ők előbb-utóbb legfeljebb a ragadozók prédái lehetnek... ez egyébként szépen reflektál a két résszel korábbi, Crosshaires esetre. Nem meglepő módon egyre több klón lázad fel az új rend ellen. Ők még a köztársasági érában nevelkedtek, sok esetben a Jedik pozitív hatásait és jellemvonásait hordozzák. A chip befolyása nélkül egyre inkább összeegyeztethetetlen az elveikkel a birodalmi szellem. Öröm volt újra látni nem csak Rex és Echo párosát, de Gregort és Howzert is (idővel biztos, hogy Cody is ide jut, ha még nincs itt). Tetszik az a kiépülőben lévő klónhálózat, ami egyfajta mini-lázadásnak is beillik - a sok kisebb egység összefogásából egyre terebélyesedik a birodalmi ellenállók száma. Kíváncsi vagyok a Birodalom tervére velük kapcsolatban. A begyűjtésük és átnevelésük arra enged következtetni, hogy a "Clone X"-hez hasonló agymosott katonák kinevelése a céljuk, akik szó nélkül teljesítik a legbizarrabb parancsokat is, és mintegy eldobható eszközként szolgálnak a hadigépezet számára. Bár Crosshair múltja nem éppen tiszta (rögös és sötét út vezette el őt az ébredésig), pozitív csalódás volt a pálfordulása. Úgy fest, végre ráeszmélt a Birodalom mibenlétére, és a korábbi sérelmek ellenére a hűséget választotta osztagtestvérei iránt. Vele kapcsolatban immár 99 ()%-ig biztos vagyok benne, hogy visszatér az Osztaghoz (esetleg egykori társait segítve meghal). Neki a saját személyes útját kellett megjárnia ahhoz, hogy rájöjjön: igenis a 99-esek között van a helye. Amikor Hemlock arra kérte, hogy adja fel Omegát, mert a lány semmit nem jelent neki, Crosshair tekintetét látva azonnal beugrott a Kamino, ahol megmentette az ifjú klón életét. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem csak viszonzásul, hanem érzelmi alapon. Hemlock egy igazi taposnivaló féreg, illik ebbe az imperialista elitbe, Palpatine talpnyalói közé, Tarkin alá. Ahogy a Birodalom tulajdonában lévő tárgyként beszélt Omegáról (és úgy en block a klónokról), ott kezdett kinyílni a bicska a zsebemben. Ha tudná, hogy ő sem több egy eldobható eszköznél... Emerie Karr kapcsán van egy olyan érzésem, hogy pozitív irányú változás várható tőle, aminek az előjelei már megjelentek. Ezt Crosshair is érezhette, ezért nem halálos töltetű sugárvetővel lőtt rá. A klónok kábítólövéseit azért nem érzem gondnak, mert így jelképesen is ők képviselik a kontrasztot a rohamosztagosokkal szemben: nem ölnek szükségtelenül, csak ha muszáj. Bár ez Corsshairre nem feltétlenül vonatkozik, de ő a renegát klónok közül is kilóg a sorból. A Coruscant feltűnése és Crosshair "lobotómiája" érdekes párhuzamba állítható a múltheti The Mandalorian résszel, nem tudtam nem észrevenni. Szinte kizártnak tartom, hogy sorozatfinálé előtt állunk. Egyrészt, szerintem már bejelentették volna. Másrészt, nagy hiba lenne, mert sok történetet lehetne még itt elmesélni, ráadásul, számos lezáratlan szál maradt, amiket necces lenne két 20-30 perces részbe belesűríteni (pl.: a Weyland kísérletek Nala Se által, Omega mibenlétének rejtélye, Cid és az Ord Mantell sorsa, az Osztag és a klónok jövője, stb.). A legideálisabb végkimenetel erre az évadra szerintem az lenne, ha a megtért Crosshair egyesülne Hunterékkel, akik aztán csatlakoznának Rexék klón-hálózatához, és nyakukba vennék a Galaxist, hogy segítsenek a rászorulókon és rá-rálépjenek a Birodalom lábára. Bár még korán vagyunk (1-2 évvel a Birodalom megalapítása után), ezek a tettek lehetnének azon mozgatórugók, amik aztán cselekvésre ösztönzik az egyéb lázadó-sejteket galaxis-szerte és idővel a Lázadás kirobbantásához, majd a Birodalom bukásához vezethetnek. Én imádnám!

A Monument Plaza evolúciója

A jakkui csata után elvileg már csak birodalmi maradványok voltak. Az egyik ilyen sejt vezetője volt Gideon. Kíváncsi vagyok, ki lehetne nála is magasabb szinten. Sloane ekkorra Huxékkal már az Ismeretlen Régiókba menekült. Thrawn pedig egy nagy kérdőjel.

Jó gondolatok! Az biztos, hogy ennek a szálnak lesz még jelentősége, és nem "időhúzás" céljából töltötte ki az epizód kb. 80%-át. Nekem az a benyomásom, hogy Elia továbbra is hithű birodalmi, aki az Új Köztársaság amnesztia programjának álcája mögött is Gideont szolgálja - legyen bármi is a moff jelenlegi státusza. Gideon szereti fanatikusokkal körülvenni magát (ott volt pl. az a birodalmi kapitány, aki inkább öngyilkos lett, mintsem beszéljen). Eliának van egy pszichopata beütése: tökéletesen meg tud játszani érzelmeket, ugyanakkor szenvtelenül végrehajtja a feladatát - nekem legalábbis ez jött le az eddigiekből. Az szerintem kizárt, hogy megváltozott, és az Új Köztársaság oldalán állna. Akkor nem sütötte volna ki Pershing agyát. Én úgy látom, hogy Elia nem akarta, hogy az áttörés küszöbén álló doki az ellenséget segítse, ezért szabotálta, mondván: inkább vesszen a tudása.

Kisebb szünet után elkészültem az utolsó előtti, 12. számmal, amit @ByRoT mester oldalán érhettek el. A sztori az Éjféli horizont eseményeivel párhuzamosan zajlik, és átfedéseket is bőven tartalmaz.

Remek - noha felépítésében furcsa - rész volt. Coruscant mindent vitt! Az előttem szólók fényében, nincs sok hozzáfűznivílóm... Dr. Penn Pershing személyében egy újabb karaktert ismerhettünk meg, aki nem feltétlenül a Birodalom eszméi miatt választotta azt az oldalt, amit. Nekem már Grogu megmentési kísérleténél is gyanús volt, hogy nem egy birodalmi elveket valló, elvakult mocsadékkal van dolgunk... Egy meglepő "honnan hova" jutott út az övé is: Elia Kane megvezetése és felültetése mögött szerintem egyértelműen az áll, hogy az Új Köztársasági "agymosása" ellenére még továbbra is hithű birodalmi elveket vall, és állhatatosan szolgálja Gideont, akinek a sorsa kérdéses..

Black Panther: Wakanda Forever Átlagos Marvel film lett, ami nem negatív jelző. Én kicsit sokalltam a játékidőt, de nem unatkoztam. Szép búcsút vett Chadwick Bosemantől, és a sztori ügyesen ültette át a Fekete Párduc szerepét Shurira. Namor (meg)érthető "gonosz" volt, és bár vele és a talokan néppel kapcsolatban tagadhatatlan a DC-féle Atlantis/Aquaman kapcsolat, tetszett a majákkal összefüggő eredettörténet, és a boszzú - mint kérdéskör helyességének firtatása.

Ne már, most ledöbbentem... Én eredetileg a Fringe c. sorozatből ismertem, majd a Horizon: Zero Dawnból, végül pedig a Netflix alulértékelt Resident Evil sorozatából, és mindegyik szerepben zseniális volt! Isten nyugosztalja.

The Last of Us - finálé Jók ezek a párhuzamok.

A túlzott identitáspolitikát figyelmen kívül hagyva, szerintem se lett rossz könyv. Kellően érdekes sztori, szerethető karakterekkel, és izgalmas átfedésekkel egyéb THR művekre. Nekem (mint az Adventures sorozat nem-hivatalos fordítójának) hatalmas plusz élményt adott Zeen, Lula és a többiek szereplése, akiket a képregénysorozatból ismerek. Bár bizonyos jelenetek, amik mind a regényben, mind a képregényben jelen vannak, nem minden esetben ugyanúgy zajlanak le, amiért kissé haragszom... A Corellián zajló eseményeknek kellő súlyt adtak, és még öreg barátunk is visszatért végre! Összességében nem hibátlan, de egy jó kis ifjúsági regény lett, ami gazdagabbá tette ezt az érát. A Végső dobásnál mérföldekkel jobb! Baromi kíváncsi vagyok a Csillaghullásra, amit már el is kezdtem és így 150 oldal után gyorsan berántott.

Újabb éles váltás az előző rész drámája után. De továbbra sem érzem gondnak ezt a fajta változatosságot. A "filler" egy divatos negatív jelző lett, de én alapvetően szeretem az ilyen részeket is. Főleg, hogy ennél a sorozatnál nincs is kimondott főszál, ami mellett fillernek minősülnek bizonyos epizódok, inkább csak olyan sztorivonalak, amik átívelnek az Osztag kalandjain. Elsősorban az 99-esek sorozata ez, az ő életükön keresztül nyerhetünk bepillantást olykor a komolyabb eseményekbe is (lásd: a klónok drámája, vagy a Birodalom kegyetlensége). Persze nagyon érdekelne pl. Rex és Echo kalandjainak megismerése, vagy több Crosshair-centrikus epizód, de én abszolút vevő vagyok a Csapat ilyen jellegű kalandjaira is. Az epizód idilli jövőképpel kecsegtet, hogy az Osztag akár le is telepedhetne itt, békés további életet élve. "Filler" vagy "limonádé" epizód ide vagy oda, biztos vagyok benne, hogy Pabu lakóinak azért kellőképp drámaiak voltak ezek az események. Főleg, ha három évtizede volt utoljára hasonló. Maga Pabu szép, kimondottan békés helyszínnek tűnt (leszámítva persze a földrengéssel vegyes cunamit), legalábbis hangulatilag. Hunter azzal a dilemmával szembesül, hogy letelepedjenek-e egy nyugodt, vendégszerető világon, ahol a Csapat minden tagja jól érzi magát, vagy maradjanak továbbra is mozgásban, minimalizálva annak lehetőségét, hogy a Birodalom, vagy a bepöccent Cid rájuk talál. Érzésem szerint egyik vagy másik előbb-utóbb rájuk fog találni, ami kimozdítja őket Paburól. Cid immár konkrétan megzsarolta őket a holo-üzenettel, úgyhogy nem maradt szemernyi kétségeim se a trandoshai "szívjóságát" illetően. Haszonleső, önző, kapzsi és gátlástalan figura, aki nem úgy tűnik, hogy meg fog, vagy meg akar változni. Kár, pedig eleinte azt hittem, hogy a Csapat - elsősorban Omega lehet a jellemváltozásának katalizátora. Phee vele szemben viszont pozitív irányba fejlődik (nálam legalábbis). "Kalóz" létére kellően jószívű és erkölcsös, aki nem rest hasznos tippeket adni Hunteréknek - kicsit anyafigura érzésem van vele kapcsolatban Omega irányába. A látvány szokás szerint pazar volt, maga Pabu szigete, a hajókázás a naplementében, az éjszakai világítás monumentalitása, és maga a cunami mind kellően látványos pillanatokat szereztek. Kíváncsi vagyok, merre visz tovább minket a maradék 3 rész, de a folytatásban szerintem már megindul a végjáték.

@Donát

The Last of Us - 9. rész Így kell ezt csinálni! Pedig féltem főle, de ez most maradéktalanul tetszett! Bár apróbb eltérések természetesen voltak, úgy éreztem, most nem csak, hogy hűebben követték a játék cselekményvonalát és párbeszédeit, de a kiegészítések tényleges pluszt is adtak az alapműhöz. A dráma és a feszültség egy az egyben átadta azt, amit a játékban éreztem. Kíváncsi vagyok, hogy aki eddig nem ismerte a sztorit, az miként vélekedik a befejezésről, és főként Joel tettéről...

Újabb remek epizódot kaptunk, ami szerencsére gyakori jelző ennél a sorozatnál. Hangulatos és látványos SW-kaland, ami egyben tovább visz minket a Mandalore történelmének útján. A lore ízléses bővítése és a korábbi művekre való visszautalások megint csak megszokott rendszerré váló dolgok - szerencsére. Nem bánom, hogy ismét visszatértünk a Tatooine-ra, mert valamilyen módon mindig egy újabb oldalát tárja fel előttünk ez a kő- és sivataggyolyó, ami egyre nagyobb szó így 46 év után. Ezúttal az utcai siklóversenyekkel és a Boonta esti verseny jelentősségének bemutatásával sikerült extra töltetet adni neki. Plusz Peli és droidokból álló bandája mindig derűs perceket okoz. Imádom, ahogy a kis Pit droidok mindig repülésirányítót játszanak, valahányszor Mando fel-vagy leszáll. Peli rafkós (és egyben morálisan megkérdőjelezhető) pénzszerzéséről az Obi-Wan Kenobi ugrott be, ahol a jawák ugyanígy a saját ellopott alkatrészét akarták eladni a Jedi-mesternek. Lehet, hogy az egyik jawa egy randi során említette Pelinek ezt a pénzszerzési trükköt - mert ugye Peli randizott már jawával. Az átalakított N-1-es még mindig baromi menő gép, nálam simán befér a legjobb SW-vadászok Top 3-asába. R5 visszatérése és kalandra hívása gyorsan rövidre zárta az IG-11 megjavítására tett kísérletet. Az astromech droid óvatos/gyáva viselkedése szép kontrasztot alkot a mindig bátor és harcias R2-val. A Mandalore élőszereplős feltűnése az eddigi minimális flashbackek után, hatalmas feeling volt, még ha ebben az elszomorító formájában is. TCW és Rebels érzelembombák áradata rohant meg az ismerős helyszínek (vagy azokra nagyon hajazó helyszínek) láttán. Tetszik, ahogy Djarin folyamatosan tanítja Grogut: a múltkor a vadászgép és a navigáció, ezúttal a Mandalore-rendszer bolygóinak és holdjainak elhelyezkedése kapcsán. És kifizetődő a dolog, mivel a kicsinek mindkét tudásra egyhamar szüksége is volt. Bár a navigációból R5 is kivette a részét. IG-11 a légkör minőségének felmérése mellett nyilván "bébiszitternek" is kellett volna, hogy egy extra protekció biztosítsa Grogut. Ez és Kuiil programozása késztethette Djarint arra, hogy konkrétan IG-t akarja visszahozni - holott, ahogy az előző résznél is írtam, és itt is kiderült: egy másik droid is képes elvégezni a feladatot, még ha csak részben is. Ettől függetlenül, én nem érzem "feleslegesnek" az előző részbeli szálat. Amúgy is a kaland és a karakterfejlődés a lényeg. Ellenkező esetben a The Bad Batch 2. évadjának sincs eddig túl sok értelme - hiszen a Csapat nem remekelt eddig Cid küldetései kapcsán. Mégis volt értelmük, nagyon is. A birodalmi bombázásoktól kikristályosodó Mandalore kicsit a Christophsisra emlékeztetett. Először felvontam a szemöldököm, hogy Din miért törődött annyira a levegő belélegezhetőségével, ha a sisakja hermetikusan lezárható és még oxigénje is van. Gondolom, véges az oxigénkészlete és/vagy Grogut is magával akarta vinni a mélybe. Grogu kellemes meglepetése az epizódnak, ezúttal a szokottnál is aktívabban részt vett az eseményekben. Honnan hova jutottunk: kezdetben Din mentette meg Grogu életét, most a fordítottja történt. Grogu nem mellesleg sokkal ügyesebb lett az Erő-használat terén, már lazán nyomja a szaltókat és lökéseket. Ez szépen reflektál a Luke-nál eltöltött időkre az Ossuson. Plusz a báb futásán is sikerült csiszolni, mert sokkal realisztikusabbnak tűnt mozgása, mint korábban. Grogu függetlensége tehát egyre jobban kibontakozik, ami jó, mert így megújítják és frissen tartják a Djarinnal való dinamikáját. Nem érződik, hogy csak a cukiságfaktor miatt van jelen, akire folyton vigyázni kell és megmenteni őt (persze ez is jelen van), hanem egyre aktívabban kiveszi a részét a cselekményből. A kis lebegő podját is megtanulta egyedül irányítani, ami jó magyarázat egyrészt a technikai fejlődésére, másrészt arra, hogy miért nem repült Din után, amikor elragadta őt az a kiborg. Din és a Sötétkard akciója remek és látványos jelenet volt, de nem volt nehéz nem észrevettni, hogy Bo-Katan mennyivel stílusosabban és gyakorlottabban forgatta a fegyvert. A Djarinra támadó alamite-ok engem kicsit a Legendák-beli taungokra emlékeztettek, pedig nem olyan szembetűnő a hasonlóság, sőt... Mondjuk a noghrik sem éppen úgy néznek ki a Kánonban, mint a Legendákban. Bo-Katan kellemes meglepetés volt. Pedig az előző részben úgy tűnt, hogy nagyon apatikusan áll már ehhez az egész Mandalore témához a megannyi balszerencse és negatív élmény után. Djarint is elhajtani készült, amikor landolt az N-1-es a Kalevalán. Remélhetően, további pozitív irányba fejlődik majd a karaktere a mandalori népcsoport egyesítése kapcsán. Bo kapcsán is milyen durva a kontraszt az egykori és mostani énje között: amikor először megismertem a TCW-ben, kifejezetten negatív figuraként könyveltem el. Hiszen a Carlac-en részt vett ártatlan falusiak terrorizálásában a "pasija" oldalán, a béke helyett az erőszak híve volt, és még Ahsoka fenekére is rácsapott. Ellenben most, gyakorlatilag első szóra ugrott, és Din iránti ellenérzéseit félretéve, a segítségére indult. Ez nekem azt bizonyítja, hogy még mindig megvan benne a kellő elszántság és bajtársiasság, ami a mandalori kultúrát jellemzi. És bár vezetőnek Din ideálisabbnak tűnik, a Sötétkardnak szerintem Bo-Katannál lenne a helye. Egyrészt, ő nem küzd a fegyver ellen, (ami Djarinról nem mondható el a mozdulatai alapján, a Fegyverkovács TBoBF-beli tanításai ellenére), másrészt, bebizonyíthatná, hogy annak idején is jogosan birtokolta a fegyvert, amikor Sabine neki ajándékozta. Persze ebben az esetben elméletileg ő lenne a nép vezetője. Bo-Katan és Din Djarin számára ugyanúgy fontos a népük jövője, így jelenleg inkább szövetségesekként és leendő barátokként tudom elképzelni őket, mintsem ellenségekként, akik a Sötétkard - és a Mandalore feletti uralom miatt marakodnak. Főleg, hogy Bo már kifejezte az uralkodni vágyás iránti közönyösségét. Bo-Katan kapcsán nagyon tetszett még, amikor a Jedikkel való együttműködésről és barátságról beszélt. Azonnal beugrottak az ominózus események Obi-Wannal, Kanannel, Ezrával és utóbbi kapcsán Ahsokával is. Remélem, Din, Bo és a Fegyverkovács végül mind közös nevezőre jutnak, és a viharos múlt ellenére közös alapokra helyezik majd a népük több évezredes történelmének jövőjét. Ez a mandalori hagyomány - a Megtisztulás megint csak egy érdekes kérdés. Mi a pontos menete? Mikor számít hivatalosnak? Pusztán ugyanúgy meg kell "keresztelkedni", mint lelencként (csakhogy kimondottan a Mandalore bányái alatti vizekben), és máris semmissé válik minden bűn és vétek, ami a Krédóval szemben történt? Mert tényleg: mi a bizonyíték arra, hogy Din valóban megmártózott az Élő Vizekben, elmondta a szövegét, megbánta amit tett - hogy levette a sisakját - és a többi. Ennyi erővel elég lenne odamennie a Fegyverkovácshoz azzal a dumával, hogy "Megtisztultam, újra mandalori vagyok. Ez az igaz út." - és a csaj nem tudná megcáfolni. A pókdroidban lévő kiborg érdekes ellenség volt, de remélem, több is kiderül róla a következő részben, mert egyelőre eléggé lóg a levegőben a szála. Mi a története? Mit keresett a bányákban? Mi a célja? Nekem úgy tűnt, hogy táplálékként csapolta le az arra tévedő mandók vérét (az a rengeteg beskar sisak elég durva volt), amivel azt a minimális szerves részét akarta táplálni, ami a géphalom mögött rejtőzött. Din is hasonló sorsra jutott volna, hogy Grogu és Bo-Katan nem mentik meg az életét. Érdekes, egyedi, és fenyegető kis dög volt, annyi biztos. A mythosaur létezését eddig is borítékoltam (az utalások Kuiil, majd a Fegyverkovács részéről), de a tényleges feltűnésére nem számítottam. Legalábbis nem mostanában. Innentől fogva viszont biztosra veszem, hogy Din meg fogja ülni a szépséget, amivel megkérdőjelezhetetlen jelét adja igaz mandalori mivoltának, megváltást nyer az Őrség Gyermekei körében, és talán még a nép vezetője is lesz, a Sötétkardtól függetlenül. A vízbe rántásnál nekem is úgy tűnt, hogy valami lerántotta Dint, túl hirtelen tűnt el ahhoz, hogy ne így legyen. Viszont a mythosaur csak később ébredt fel, így szerintem egy kisebb vízi lény lehetett. Minden esetre Bo másodszor is megmentette Din életét. Ha így viselkedik a nő azokkal, akikért nincs oda, mit tesz azokkal, akiket kedvel? Maga a mythosaur úgy tűnik, hogy többé-kevésbé hasonlítani fog a Legendák-beli megfelelőjére. A jelenet közben meg se fordult a fejemben, hogy ez már a rész vége, néztem volna még... gyorsan elrepült ez a háromnegyen óra, de ami rosszabb, hogy messze van még a szerda. Grogu kapcsán az jutott még eszembe, hogy lelencként elvileg ő is teljes jogú mandalorinak számít, ha átmegy a szertartáson, ahogy pl. Ragnar (aki nem Lothbrok). A beskar láncinge már megvan. A Jedi-tudás és Erő-használat fejlesztése folyamatban. A Sötétkard "apunál". Lehet, hogy Grogu lesz a következő mandalori Jedi Tarre Vizsla után? Ki másnál lenne jobb kezekben az a legendás fénykard? Persze nem hiszem, hogy erre ténylegesen sor kerülne (a sorozat keretein belül legalábbis nem), inkább csak ötletelek. Grogu még lényegében egy csecsemő/kisgyermek, így aligha lesz a Mandók következő vezetője (és Jedi) a közeljövőben. Noha mindegyiket csípem, ha rangsorolnom kéne, számomra még mindig ez a Nr.1 élőszereplős SW-sorozat, ami remélhetőleg csak az Ahsokáig lesz így. Na, ez se csak 2-3 bekezdés lett, mint ahogy leültem elé, de nem baj.