Valaki írta a port.hu-n hogy számára annyira nem jött be az Avatar, IMAX-ben nézte, és kifelé jövet az emberek ábrázatán se látta az örömteli mosolyokat, hogy most itt az évtized filmjét látta volna mindenki.
Többek között nálunk se mosolygósan hagyták el többnyire a termet, hanem a sokk és döbbenet ült az arcokon, haver arcán enyhe szomorúság.
És miért? Mert ő is nézte volna még tovább a filmet, és ha tehette volna visszaül a következő előadásra, és ismét Pandorán érezheti magát.
Mert az ember a vetítés után eszmél föl hirtelen, hogy újra belecsöppent a száraz valóságba, odakint hideg van, ismét az élet adta problémákra kell koncentrálnia.
És iwiwen is írta ismerős, ők is visszavágynak Pandorára.
Ez a film attól is zsenális, mert arra készteti a nézők javarészét, hogy újra felfedezzék a Pandora világát.
A mostani hétvégén is biztos minden 3. vagy 4. ember már látta múlt héten a filmet, csak vitte magával családját, barátait, barárnőit, gyerekeit stb.
Kiváló családi mozi, akár még a nagymamák is élvezhetik, de komolyan Youtubon is két nagyi áradozott a filmről USA-ban
Cameron úgy csinált egy sci-fi fantasy mesét, hogy azt még az öregek is élvezzék, ez a nem semmi.
Tehét a vetítés végén nézők arcáról ne kívánjuk leolvasni az örömöt és boldogságot. Inkább a fapofákat, és gondolkodó magába meredő embereket, mivel véget ért a film, és még úgy nézné az ember, nem akar vissza csöppeni a magyar valóságba..
Na ennyit a heti Avatar fényezésről