A megbocsátás és a tisztelet ennyire szétválasztható dolog lenne? Ha valakit tisztelek, akkor meg is bocsátok neki, nálam ez együtt jár. S ha már a tisztelet szóba kerül, akkor ott van az ellentéte is. Minden ?viszonyulás? mely természetes nem megnevezhető, a tiszteletnek van egy távolságtartó hivatalos formája és egy természetes, ami körülírható.
Itt, egyúttal látom azt, hogy összeegyeztethető a halhatatlansággal az, ha valakinek a múltjában olyan tettek vannak, amelyek emberi mércével borzalmasak és ?elítélendők?.
A tisztelet lehet ilyen is: "Ne ítélj mert megítéltetsz", ha elítélem, az elzár attól, hogy megérthessem. Nem őt vetem meg és még csak a tettét sem, nehéz elfogadni, hogy ez szükségszerű volt és nem volt más út. Bármilyen sötét is egy lépés, egy lépés lehetett számára a megvilágosodás felé...vagyis ez Anakin útja, s nem a miénk! Példakép nem az egyes tettei miatt lehet, hanem hogy felül tudott emelkedni a szörnyűségeken és "újra tudta kezdeni" még a pokol fenekéről is.