Lady in the Water
Szóval kétszer már láttam moziban M. Night Shyamalan legújabb művét, két különböző társasággal. Régóta vártam már, mert elvakult Shyamalan fan vagyok, így nekem a Falu is nagyon tetszett anno a nagyon sok negatív kritika ellenére. Visszatérve a Lady-re, féltem, hogy sok poént már előlre lelőttek a trailerek, meg tartottam egy-két dologtól, a főhősöket üldöző farkast hoznám fel példának. 2*ri nézés után ez a második kedvenc filmem a rendezőtől a Jelek után, és ebben is megtalálható a Nightra jellemző sémák(főhős karakter a múltja nyomasztja, velős társadalomkritika). Úgy érzem ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy már amit a Falunál akart a rendező üzenni, hogy a mai társadalom milyen romlott irányba tart, azt most tudta már úgy érettebben sugalllani. Gondolok a "akinek a véleménye sokat számít" férfira, aki egyfolytában a háborús dokumentum filmeket sasolta, vagy a "kiválasztott" szerepkörére. Ezekben a filmekben a legjobban szerintem a félelem, humor és a zene összhangja jelenti az egyediséget. A zene nagyszerűen viszi át a nézőt a más hangulatú jelenetekbe, és az ijesztős részekben ismét nem kellett csalódnom. 20 éves fejjel megugrottunk azoknál a bizonyos "locsolós" jeleneteknél. Mindig bennünk volt a szorongás, de az elszórt poénok orvosoltak ezügyben minket. Az utalások nagyon a helyükön vannak, második nézésre is estek le dolgok(poharak és toll). A csattanó a végén kisebb kaliberű volt, de sebaj. A füves banda nagyon osztó volt, meg a "jelolvasás". Na minek is pofázok itt ilyen elvakult fanként?