Egy film mindig film, akár a valóság az alapja, akár nem. Filmként kell jól működnie, méghozzá úgy, aminek szánták (magyarul, egy látványfilmtől nem várunk drámai mélységet, ellenben legyen szórakoztató). A lényeg, hogy aki megnézi, és aminek megnézi, élvezze azt Magyarán, a Függetlenség napja egy nagy marhaság, annak is nézzük, és nagyon jókat lehet szórakozni a h*lyeségein. Nem kell többet várni, mint egy vígjátékféleséget. Sok mai ökörködős filmnél jobb.
Én szoktam nézni úgynevezett művészfilmeket is (ez is milyen lökött megnevezés már, nem értek egyet vele), olyan filmeket, amelyekről sokan nem is hallottak ezen a fórumon (sem). Mégis, a Social Network nekem sem adott annyit, hogy azért mindjárt Oscart kapjon. Lehet, hogy csak egyszerűen nem az én világom, de többet nem tudok elmondani róla, mint hogy egyszer nézhető volt.
Szerintem ezt sokan tudjuk, de egy ilyen filmnél nem törődünk vele, mert egy paraszthajszálnyira sem lehet komolyan venni