Én is ebben látom a problémát. A 6-7 éves iskolásoknak néha még a beszéde is olyan, hogy lesünk a munkahelyen, amikor egy-egy kisgyerekes anyuka mesél. Már pedig ekkora gyerekek az ilyesmit otthonról hozzák, mert hallják/látják, hogy anyuka/apuka mit mond és tesz.
Nem teljesen csak a munka a hibás ebben. Az én szüleim is dolgoztak (meg ott volt a kert, a föld is, és nálunk sem volt nagyszülő, aki be tudott volna segíteni), amikor kicsik voltunk, mégsem lehet minket gyerekként összehasonlítani a mai gyerekekkel. No meg ott vannak kolléganőm felnőtt gyerekei is, az anyjuk másfél évig volt csak otthon velük a születésük után a 80-as években (eltérően a többi 3 évig otthon maradó anyától), az apjuk két munkahelyen melózott, és mégis remek felnőttek váltak belőlük. Épp most látom, hogy nevelik már az első saját gyereket, hát oda lehetne állítani sok szülő elé példaként.
Csak hát volt egy adó a tévében, gyakran még azt sem néztük, most meg a szülő ül a valóvilág és társai elé, a gyerek meg csináljon, amit akar. Se számítógép, se más. Most úgy őszintén, vajon hány szülő klimpírozik a billentyűzetén és írogat az iwiwre? *va sok, régen ez nem volt. A gyerekre szánt időt feláldozzák az ilyen és hasonló tevékenységek oltárán. Biztos van még más ezer ok, de én ezt látom leginkább.