Nincs is miért tiszteljenek, semmink nincs és semmit sem érünk. Át kéne az emberek agyát ahhoz programozni, hogy felrázódjanak, és képesek legyenek valamit elérni. A múltbeli dicsőségek ma már semmit nem érnek, most kéne tennünk valamit magunkért, a jelenben. Persze nem így, hogy a saját kormányunk lejárat minket a világ előtt.
Azok a százezrek még többen lesznek, majd meglátod.
Én is attól félek. Ha nem is ténylegesen, de ha nem történik valami változás (amiben nem hiszek), egy időre baromira leírtuk magunkat.
Ha már finnek, pont róluk beszéltünk gazdtöri órán. 100 éve Magyarországnál is elmaradottabb ország volt, ma meg lehet nézni, hova jutottak el. Jó példa lenne előttünk is, mert igazán nem csináltak követhetetlen dolgokat, csupán az oktatásba kezdtek el nagy pénzeket invesztálni, és ez elindított egy folyamatot. Ma is sok pénzt költenek el oktatásra, képzésre. Már több helyen is olvastam, hogy a leginkább kifizetődő egy gazdadás számára. És ebben mi is tudnánk valamit tenni (tekintve, hogy eszünk az lenne), mondjuk nem a mai szinttel, mert évtizedek óta csak a rombolás megy ezen a téren. Még az se baj, hogy nincs más erőforrásunk, ma már a szolgáltatószektor felfejlődésével és a globalizáció előretörésével elég lenne az is, ha ki tudnánk aknázni.
Van egy olyan emberi erőforrás-csoporttársam, aki egy outsourcing cégnél dolgozik, pl. olasz cégek részére végez bérszámfejtést és hasonlókat. Ezekben jók tudnánk lenni, akár műszaki, akár tudományos, adminisztratív területeken. Piacképes tudásra lenne az embereknek szüksége, arra kéne energiákat fordítani.
Na mindegy, erről a témáról lehetne mit beszélni.
Gratula, az ilyen mindig nagyon jó érzés Pár dolgot én is értettem belőle, elég világosan írtad le