Darth Revan9

Ez van, hogy ha rövid idő alatt kell fordítani, ha gyorsan kell sok könyvet kiadni. Hasonló dolgokat vettem észre a Vector Prime című regényben is, pedig ott más a fordító.

Ha ilyen jó lesz a Viharfény tv-sorozat, akkor én nagyon-nagyon boldog leszek.

Kevin Eastman: Tini nindzsa teknőcök: Régi ellenségek, új ellenségek Ez a sorozat ezzel a négy füzettel még sokkal jobban megnyert magának. Mély és szerteágazó, érzelmileg magával ragadó. Modernizálja a teknőcök eredetét és még egy csipetnyi misztikummal mélyíti a drámát is. Fantasztikus az összkép, nagyon tetszik. A 2003-as animációs sorozat óta nem tudott így megfogni egyetlen Tini nindzsa teknőcök feldolgozás sem. Sőt, most úgy érzem, hogy ez még jobb is lesz. Sok szálon fut a cselekmény. Először kapunk egy eredetsztorit Hamato Yoshiról, feleségéről Tang Shenről és négy gyermekükről. Ahogy belépett a múlt eseményeibe Oroku Saki hátborzongató volt. Yoshit nagy tragédia érte. Ez a négy füzet fokozatosan szélesíti a teknőcök világát. Misztikumot, rejtélyt, sorsszerűséget ad az eredetükhöz. Egyre több szereplőt von be az eseményekbe és gördíti azokat egy nagyobb konfliktus felé. E mellett Szecska és fiainak kapcsolata is mély, érzelmes, családias. Remek volt ez a négy füzet.

Szerintem úgy gondolják, hogy Grogu benne lesz, majd ő elviszi a hátán a filmet....

Sam Hamm: Batman: Visszhangok Hűha. Nehéz magamhoz térnem a képregény elolvasása után. Sam Hamm egy olyan történetet tett le az asztalra, amire még sokáig borzongva fogok emlékezni. Nem is értem ezt az irreális lepontozást. Ez a sztori mérföldkövekkel jobb, mint amit Akiva Goldsman és Batchlerék kiszenvedtek magukból a Mindörökké Batman, valamint a Batman és Robin filmeknél. Azok förmedvények lettek, bohózatok ehhez és az Árnyak című elődhöz képest. Eleinte nem tudtam, nem értettem, hogy Sam Hamm mit akar kihozni ebből a történetből. Furcsán is indult. Valahogy soha nem azt lépte a szerző, mint amit vártam. Tele volt az egész váratlan fordulatokkal. Egyfajta őrült egyveleg, maga a káosz elevenedett meg előttem. És ez testesíti meg Batman világát is a legjobban. A történetben olyan káosz uralkodott, ami folyamatosan izgalomban tartott. Tudni akartam mi lesz legközelebb. Hogy érnek össze a szálak. Ez egy különleges érzést hozott magával: nem bírtam letenni a kötetet. Az építkezés hosszú ideig tartott, 4 füzet vezette fel a dolgokat. Az utolsó két füzet pedig maga volt a lavina. Mint amikor felérsz a hegycsúcsra és onnan leszánkázol. És isteni érzés volt ez az egész. Igen, Sam nagyon sok karaktert beletett ebbe a 6 füzetbe. Néha úgy éreztem, hogy mindenkit be akart mutatni még, aki az első két Burton-filmből és az Árnyak képregényből kimaradt. Talán 10-12 füzetben kevésbé lett volna sűrű az egész. Ennek ellenére az összhatás minden apró negatívumot elmosott és olyan érzéssel fejeztem be, ami egyfajta döbbenet volt. Nagyon tetszett, hogy Sam mer változtatni a karaktereken, nem teljesen olyanok, mint a képregényben, és el tudom hinni, hogy filmben is nagyjából ilyenek lettek volna. Ez egyfajta egyedi ízt ad a 89-es Batmannek és világának. És a végső fordulat, valamint egy újabb nagy nemezis felbukkanása… Jó nagy katarzist okozott. E mellett a lassabban építkező középső füzetekben szépen ki lett bontva a pszichológiai thriller és a lélektani dolgok összessége. Bruce lélekben nem egészséges. Burton filmjei is felvetik, ő is beteg ember, csakúgy, mint az ellenfelei. Itt, a Crane-nel való közös jelenetekben szépen van ez ábrázolva. Harley Quinn pedig zseniálisan egyedi módon került be a sztoriba. Jó volt olvasni, nagyszerű érzéssel fejeztem be. Nagy, epikus, egyben rejtélyes és tele van váratlan meglepetésekkel. Számomra tökéletes élményt nyújtott.

Daniel José Older: Árnyak nyomában Na, ez nagyon ütős lett. Daniel José Oldertől szoktam tartani. Nem mindig ír jókat. A regényeiben találtam már kifogásolnivaló dolgokat. Ennél a képregénynél viszont nem igazán tapasztaltam zavaró tényezőket. Nagyon jól tartotta a feszes tempót, szépen adagolta az izgalmakat. Füzetről füzetre egyre izgalmasabb lett a sztori. A Viharfellegek végkifejletével indítunk. Emerick Caphtor Jedi-nyomozó kapja feladatul, hogy kiderítse mi történt Loden Greatstormmal, mi ez a titokzatos fenyegetés, amely két vállra fekteti a Jediket. Társul kapja Sian Holt nyomozót. Emerick és Sian között kifejezetten jó dinamika alakul ki, egyre jobban kötődnek egymáshoz. Az események a Csillaghullásig mennek el. Nagyobb képet kapunk a háttérben zajló eseményekről, jobban érthetővé válnak Uttersond doktor motivációi, az állomáson történtek és a végső katasztrófába vezető út. A végkifejlet jelentős hatással van a folytatásra, hisz a Jedik végre mintákat is szereznek a Névtelenektől, így elemezni tudják az új fenyegetést. A történetben hangsúlyt kap az ismeretlentől való félelem, és a tudás hatalma. A megfelelő tudással az ismeretlenből valós körvonalakkal rendelkező veszély válik. Így a félelem is legyőzhető. A tudás elhozhatja a fényt a reménytelenségbe. Kifejezetten szép üzenet. Ez volt Older eddigi legjobb története, kivételesen bekerült a kedvenceim közé.

Natalia Sherba: Az órakulcs Különleges könyv ez, egy varázsaltos történet. Alapvetően nagyon tetszett, pár apróság zavart csupán. Az egyik az volt, hogy sajnos a történet egy kissé kapkod. Natalia Sherba egy nagyon összetett világot alkotott meg, és nem mindent fejt ki kellően. Lehet, hogy a későbbi kötetekre hagyja ezeket, meglátom. Ebben az első részben viszont a cselekmény sokszor nagyon rohan. Nincs idő elidőzni ebben a világban, gyorsan történnek az események. Márpedig egy ilyen komplex mágiarendszerrel és világgal érdemes jobban foglalkozni. Minden bizonnyal a könyv ifjúsági mivolta is indokolja a feszes tempót, ez jobban meg tudja ragadni az ifjabb olvasók figyelmét. Ezt leszámítva egyébként nagyszerű sorozatindító darab. Kellően felkeltette az érdeklődésemet a világra és a folytatásokra. Vasilisa karaktere nagyon szimpatikus, hamar megkedveltem. A társai: Fesh, Nick, Diana hozzácsapódnak a lányhoz a kalandjai során. Szintén érdekes figurák, ki lehet majd bontani őket jobban. A negatív szereplők nagyon utálatosak, főleg Mark. Rossz érzés lehet Vasilisának, hogy ilyen utálatos és gonosz testvérei vannak. Az Ognev családon belüli rivalizálás és ármánykodás a sötételfek világát juttatta eszembe. Ez a világ varázslatos. Tele van csodákkal, érződik, hogy egy másik szférában vagyunk. A mágia megjelenítése sokszor szürreális képet alkot és valami különleges, egyedi érzést hordoz magában. A cselekmény gyors pörgése bizonyos szemszögbőn nézve előnyös is. Az olvasó gyorsan tud haladni a könyvvel és az ármánykodások, kalandok különböző áradata megfelelően fenntartja a figyelmet. A mágiarendszer megkapó. Színes és kaotikus. Bízom benne, hogy a folytatásokban jobban kifejtésre kerülnek a mágiával kapcsolatos dolgok. Eflara lakói nagyon kötődnek hozzá, ez pedig különleges ízt ad a történetnek. Ebben a világban az álmok máshogy valósulnak meg, a váratlan események pedig átírják az életet. Vasilisával is ez történik. Nem akarja elfogadni az örökségét, csupán a legvégén. Sokáig inkább visszavágyik a korábbi otthonába. Az első könyv végére viszont nagyon belefolyik a hatalmasságok játszmájába és már nincs visszaút. Sodródnia kell tovább az eseményekkel. Jó kis kaland volt, jó indítás. A kissé túl gyors tempó miatt nem lett olyan tökéletes, de még így is egy szerethető, bájos történet kerekedett belőle.

Koppány Tímea: Ködcsempész Rég jártam már Ammerúnia földjén, Koppány Tímeától pedig még egyetlen könyvet sem olvastam korábban. Ahogy trilógiává bővült ez a történet, úgy egyre jobban érlelődött bennem, hogy el kell olvasnom. Az eddig megjelent Amerrúnia regények és antológiák közül eddig ez kapta a legjobb értékeléseket. A történet Baar-Shagŷrban, a világ sötételfek lakta szegletében játszódik. Az Ammerúniára jellemző hangulat és érzés jelen van. Az elfek itt önző, és magukat felsőbbrendűnek tartó teremtmények. A sötételfek a xímúrkór miatt születtek meg holdelfekből, és egy elzárt, mocsaras vidéken élnek. A köd körbeveszi ezt a birodalmat és állítólag, aki megpróbál átmenni rajta, az szörnyű halált hal. Ebben a világban tengeti napjait Hastur Mendalla. Nem is tudom, hogy antihősnek lehet-e nevezni. De végül is igen. Lop, csal, hazudik és ha kell öl a túlélés érdekében. Mivel itt Baar-Shagŷrban nem igazán vannak jelen hősök, sokkal inkább csupán a saját pecsenyéjüket sütögető gazemberek, vagy éppen fanatikusok, ezért a gyilkosságai is inkább a saját túlélést szolgálják. Ölnie kell, máskülönben őt ölik meg. A könyv cselekménye nem lineáris. Olyan epizodikus, mozaikszerű. Sodródás jellemzi az egészet. A szereplők egyik állapotból a másik állapotba sodródnak. A kötet végén éreztem csak igazán, hogy Hastur is csupán egy fogaskerék volt egy nagy játszmában, aminek az alapjai csak végkifejlet felé kezdtek körvonalazódni. A regény végén lépett színre Eshe. Az ő figurája még érdekesebb is volt számomra, mint Hastur. A misztikum halványan, de jelen van. A maszk, Yr-aghaa valami nagyobbat feltételez a háttérben. A többi Ammerúnia könyvhöz hasonlóan itt is többször említésre került a Sötét Víz, mely majd mindent elborít. A cselekmény a mozaikszerű jellege miatt kissé furán hatott. Spoiler A regény szövegezése kitűnő, a M.A.G.U.S. irodalmat juttatja eszembe. Figyelni kell a leírásoknál, gyorsan el lehet veszni a cselekményben. Sokszor túl hirtelen vannak váltások. Egyik pillanatban még a szokásos, hétköznapi túlélés, majd valami váltás, és valamilyen irányba elmozdulás. A kissé szétszórt, epizodikus cselekmény és a hirtelen váltások kicsit levontak a történet értékéből, így csupán négy és felet adok. A végkifejlet viszont nagyon tetszett és felcsigázott.

Kevin Eastman: Tini nindzsa teknőcök: A változás állandó Hűha, ez szenzációs volt. A Tini nindzsa teknőcökkel még a 87-es animációs sorozatban találkoztam gyerekként, pár Semices Teknőc képregénybe belelapoztam, de sajnos nem volt saját példányom. A 2003-as animációs széria újra felelevenítette a rajongásomat. Azt a sorozatot nagyon aktívan követtem. Miután véget ért, újra lecsengett nálam a Teknőcök-láz. Évekkel korábban láttam, hogy magyarul is megjelennek a Tini nindzsa teknőcök IDW-s sorozata, Belelapoztam pár börzén, érdekes volt, de akkor még nem keltette fel az érdeklődésem. Most lehetőséget kaptam elolvasni a széria elejét. Bánom, hogy nem vágtam korábban bele. Eszméletlenül jó volt, nagyon tetszett. Valami hasonló élményt éltem át, amint amikor 20 éve először láttam a 2003-as teknőc sorozatot. Ez a történet egy felnőttes, komolyabb megközelítés, ebben is hasonlít a 2003-as szériára. A sötétebb tónus mellett a hangulat családias is. Szecska mindenáron egyesíteni akarja a testvéreket. Vissza akarja adni a hitüket egymásban, és otthont akar nekik találni. A végkifejlet nagyon szép volt. Sikerült pár érettebb témát is belecsempészni a szériába, úgy, mint a családon belüli erőszakot és annak elítélését (Casey szála). Nagyon-nagyon elégedett vagyok az IDW-s Teknőc sorozattal. Ezt a szériát folytatni akarom.

Igaz, hogy Plagueis lett volna az Akolitus 2. évadának nagy fenyegetése?

Annak idején kinek az alakítását kritizálták a Soloban?

Bessenyei Gábor: TacsiTesók Titkos Társasága: Luna és az őrült doki esete Nos, ez a könyv valami fergetegesen szenzációs darab volt. Életem egyik legjobb olvasmányélménye. Fantasztikus a humora. Olyan bájos is egyben, ami melegséggel tölti el az olvasó szívét. A főszereplő, Luna a kis törpetacskó, internetsztár. Megváltozik az élete, amikor összefut Mr. Virslivel, a másik tacsival. Imádtam a bohókás kalandjaikat. Könnyen, gyorsan lehet olvasni. A szöveg kiváló, nagyon jól leírja a kutyák életét. A vicces jelenetek nagyon szórakoztatóak, élvezet volt olvasni őket. Ha valakinek rossz kedve van, és szereti a kutyákat, akkor ez a könyv tökéletes gyógyszer a kedélyállapot helyreállítására. Nem csak gyerekeknek való, felnőtteknek is csodás élmény. Remélem, Luna és Mr. Virsli kalandjai folytatódnak még. Ez a rész abszolút kedvenc lett.

Ilyenkor kár, hogy nem lehet látni, ez mit is fog jelenteni pontosan. A Star Wars-ra is meg másra nézve is.

https://www.roboraptor.hu/2026/02/01/brandon-sanderson-fantasy-konyveibol-keszithet-sorozatot-az-apple-tv/ https://konyvesmagazin.hu/szorakozas/brandon_sanderson_apple_tv_adaptacio_fantasy.html Jó érzés, amikor így írnak róla. Bízom benne, hogy ennek végre sikerül, ami oly sok adaptációnak az elmúlt 10 évben nem.

Holly Webb: A bajba jutott őzgida Tündéri és bűbájos kis történet. Megint csak egy olyan gyermekeknek írt regényt olvastam, mely a felnőttek lelkére is üdítő balzsamként hat. Árad a könyvből az állatok szeretete és a gondoskodás érzése. Az őzek életéről is kapunk pár háttér információt, ami még érdekesebbé teszi. Jó, hogy erősen hangsúlyozzák: a legtöbb esetben nem szabad azonnal odamenni és segíteni egy gidának, mert a mamája visszajöhet. Lola, az anyukája, Chris bácsi, valamint Lola környezete igazi állatbarátok, gondoskodó emberek. Pötyi pedig tündéri. A sztori egyébként nincs túlbonyolítva. Egyszerű és tiszta. Mint egy üdítő hűs pohár víz a meleg nap után. Remélem, Holly Webb további gyerekregényei is ugyanilyen szépek.

Boldog szülinapot, @Frenkie !

Várni biztos kell még rá. Kíváncsi vagyok, vajon a Disney még mindig ragaszkodik-e a hat hónapos korláthoz, ami régen volt. Remélem, elengedték...

Willy Duraffourg: Tolkien: Fény a sötétségben Érdekes élmény volt életrajzi képregényt olvasni. A kötet igyekszik jól összehozni a háború borzalmait és azt, hogyan merített ihletett azokból a pokoli évekből Tolkien. A korabeli viszonyok ábrázolása szép. Egy kicsit talán túl gyors bizonyos pontokon és az első világháború utáni történések lehettek volna lassabbak. A mai és korabeli világ óriási a különbség. Már három év korkülönbséget is elítéltek szerelmespárok között. A világháborúk korában olyan komornak és sötétnek érződött minden. Tolkien meséi pedig fényt, reményt gyújtottak a sötétségben. Egyfajta kiutat jelentettek a nehéz pillanatokból. Ezen dolgok képi ábrázolása is rendkívül jó lett.

Oké, nézzük meg ezt videojáték vonalon. Jó példa a Warcraft. A World of Warcraft franchise globálisan sokkal nagyobb, mint a Metro, mégis a filmadaptáció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A videojáték-adaptációk történelmileg sokkal kockázatosabbak, mint a nagy fantasy könyvadaptációk. A videojáték-adaptációknál látható a sok próbálkozás, de kevés az áttörés. A videojátékos közönség nem egyenlő a filmes közönséggel. És ugyanez igaz a könyves közösségre is, az sem egyenlő a filmes közönséggel. És most térjünk vissza a könyves vonalra. Ezek alapján én nem azt állítom, hogy a Metro franchise kicsi, hanem azt, hogy olvasói platformon, könyves népszerűségben és értékelési volumenben Sanderson sorozatai nagyságrendekkel erősebbek. Bennem felmerült a kérdés. Ha a Metro videojátékok ilyen népszerűek és nagy a hatásuk, akkor miért nem látszik ez még jobban a goodreads-en. De aztán rájöttem a válaszra. A videojáték-közönség jelentős része nem válik automatikusan könyvolvasóvá. A Witcher-játékok is nagyságrendekkel népszerűbbek, mint a könyvek olvasottsága. A Goodreads nem franchise-népszerűséget mér, hanem aktív olvasói elköteleződést. Egyébként, ha már itt tartunk ez a több tízezres olvasottság önmagában is rendkívül csodás eredmény a Metrónál. Bár meg kell jegyeznem, hogy sokan úgy odavannak ezért a világért, ezért én úgy gondoltam, hogy Goodreads-en mindenféleképpen az alaptrilógia minden része minimum a 3.90-4.00 tengelyen mozog. Ehhez képest meglepődve tapasztaltam, hogy a második rész csupán 3.52-es. Persze azért a trilógia egészét nézve, az olvasók jó része itt is elégedett. Elővehetünk egy másik megközelítést is. Sandersonnál nincs szükség videojátékra ahhoz, hogy több százezren olvassák az említett sorozatait. Tehát, a könyves olvasottságot, olvasói elköteleződést nézve, önmagukban csak a könyvek elérése, visszajelzése alapján Sandersonnál nagyságrendekkel nagyobb eredmények vannak, pedig – egyelőre – nincs mögötte videojátékos támogatás. Természetesen ez sem garancia a sikerre. A fantasy könyvadaptációk sorra buktak el, és a műfaj még mindig mostoha gyermeknek számít. A Gyűrűk Ura, a Harry Potter, a Trónok harca és Vaják esetét leszámítva nem igazán születtek áttörő adaptációk. Sőt, a Vajákot is elérte a lejtmenet a végére. Viszont rég volt az utolsó áttörés. Ez a Trónok harca volt a 2010-es években. Viszont a Goodreads-en mért olvasói aktivitás, a kiemelkedően magas értékelésszámok és az erős rajongói bázis alapján az Apple TV döntése stratégiailag teljesen megalapozott: egy olyan univerzumot választottak adaptációs alapnak, amely már könyves szinten is bizonyított. Ez nem garantálja a mainstream sikert, de reálisan megteremti annak az esélyét, hogy a Kozmerum legyen a következő nagy fantasy-áttörés.

Nézzük meg a Metró 2033 trilógia, a Viharfény Krónika és a Ködszerzet népszerűségét az egyik legjelentősebb olvasói platformon, a goodreads-en. Metró 2033 - 4.03, 75.800 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/17274667-metro-2033 Metró 2034 – 3.52, 28.615 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/6667916-metro-2034 Metró 2035 – 3.95, 16.855 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/33113864-metro-2035 A Királyok útja – 4.66, 672.512 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/7235533-the-way-of-kings#CommunityReviews Tündöklő szavak – 4.76, 489.854 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/17332218-words-of-radiance Eskühozó – 4.60, 358.493 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/34002132-oathbringer A háború ritmusa – 4.58, 240.420 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/49021976-rhythm-of-war Wind and Truth – 4.37, 133.317 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/203578847-wind-and-truth Ködszerzet: A Végső Birodalom – 4.49, 978.777 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/68428.Mistborn?ref=nav_sb_ss_1_8 Ködszerzet: A Megdicsőülés Kútja – 4.38, 658.651 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/68429.The_Well_of_Ascension Ködszerzet: A Korok Hőse – 4.56, 594.540 értékelés. https://www.goodreads.com/book/show/2767793-the-hero-of-ages Összességében a Goodreads-adatok alapján Brandon Sanderson művei messze nagyobb olvasói eléréssel bírnak, és stabilan magasabb értékeléseket kapnak, mint a Metró alaptrilógia, ami jól mutatja a két univerzum közötti különbséget a globális olvasói visszhang szintjén. Ezen adatok alapján nem igazán állítható, hogy Brandon Sanderson művei ismeretlenek lennének a nemzetközi olvasói közösség jelentős része számára. E mellett elmondható, hogy a goodreads.com a világ legnagyobb, kifejezetten olvasókra fókuszáló közösségi platformja 90 millió regisztrált felhasználóval. Összegzés: A számok azt mutatják, hogy Sanderson Kozmerum-könyvei egyszerre rendelkeznek nagyon magas értékelési átlaggal és rendkívül nagy számú olvasói visszajelzéssel, miközben a Metró alaptrilógia esetében az értékelések száma ehhez képest nagyságrendekkel alacsonyabb.

Nagyon jól néz ki. Remélem, egyszer megjelenik magyarul is. Csak az még jóval odébb van.

Mario Gomboli és Patricia Martinelli: Diabolik: Rémület az óceánjárón Izgalmas olvasmány volt. Egyben az első élményem a fumetti képregények világába. Diabolik nekem a 2000-es évek animációs sorozatából volt ismerős. Érdekes volt megtudni, hogy ő is képregény karakter, még 1962-ből. Nem hagyományos figura, az biztos. Egy mestertolvaj, aki a szerelmével, Eva Kanttal együtt rabolja ki a gazdagokat, de közben igazságot is tesz és más bűnözők ellen is felveszi a harcot. Nem kell túlgondolni a képregényt. Egy egyszerű kis kaland sztori, nagyon gyors, nagyon pörgős. Yang a kalózvezér nagyon kemény, igazi gyilkos. Ginko, a detektív pedig túlságosan is megszállott. Ha valaki egy könnyed, gyors akció-kalandra vágyik, akkor a Diabolik jó választás

Nem azzal van bajom, amit mondtál, hanem ahogy mondtad. Tudod: Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Természetesen mindenkinek saját szuverén joga megválasztani a saját stílusát, és ha te ragaszkodsz a sajátodhoz, akkor én is ragaszkodom az „Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.” mentalitásomhoz.