Darth Revan9

Én is skizofréniára gyanakodtam először még az első részben.

Nagyon jó volt a belépője. Valami belső haragot és forrongást is éreztem benne.

Remélem kanyarítanak még hozzá történeteket. Az önfeláldozása nagyon szép volt.

Nagyon hamar megkedveltem Jeckit. Intelligens és sziporkázó személyiség.

Sol az új Qui-gon Jinn, egyszerűen fantasztikus.

Vagy szimplán egy nagyon képzett Sith-ügynök, aki nagyon sokat tud a Sötét Nagyurakról.

Az Akolitus 1. rész Nos, ez az indítás minden várakozásomat felülmúlta. Vártam ezt a sorozatot, mert az első mozgóképes Star Wars alkotás, ami jelentősebben, 100 évre elhatárolódik a Skywalker-sagától. Az első epizód élményben olyan volt, mint az első Köztársaság Fénykora regény, amit olvastam. Valami teljesen újszerű és magával ragadó. Egyfajta különleges borzongással néztem végig az epizódot. Teljesen beszippantott, észre se vettem, hogy ilyen hamar vége lett. A látvány lenyűgöző, olyan mozifilmszerű élményt nyújtott, mint amit a többi Star Wars sorozat eddig nem tudott. Azt sajnáltam, hogy nem moziban néztem meg. A történet pont olyan, amit szeretek a SW-ban. Misztikus, kalandos, izgalmas, összetett. Mindig van valami a háttérben, ami nem derül ki azonnal. Nagyon megvezettek az Anisey-nővérekkel. Végig azon agyaltam, hogy ki lehet Mae, illetve Osha Osháról nehezen tudtam volna elképzelni, hogy ő a tettes. Szépen felvezettek egy rejtélyt, Mae indítékai nem láthatóak. Osha mellett Sol és Jecki voltak kedvenceim, meg a kis Pip. A végkifejlet pedig nagyon erősen folytatásért kiált.

A Köztársaság Fénykorának eseményei lehettek rá ilyen hatással. Szerintem a harmadik fázis végére már látni fogjuk miért lett szabálykövetőbb, óvatosabb.

Jó, rendben próbálok bizakodni. Csak, amikor először megláttam azt a 33%-ot, felforrt a dühtől a vérem. Először azt gondoltam, mi a franc nem tetszik ezeknek ennyire? Normálisak ezek? Aztán eszembe jutott, hogy elég sok fikázó troll van, aki hadjáratokat folytat mindenféle sorozat megbuktatásáért....

Ajaj.

Miért visel sárga fénykardot? Van ennek a színnek itt most jelentősége?

Jól megzavartak vele kapcsolatban az első részben.

A maszkosról biztos sokan azt hiszik, hogy Sith. És ha ő maga a fő akolitus? Aki továbbiakat gyűjt a Sitheknek, hogy bőven legyen végrehajtójuk, plusz legyenek bőven akikből majd lehet fő tanítványt választani, aki kiérdemli a Darth címet?

Lehet, hogy ő egy Sith nagyúr?

Végre, egy álom válik valóra. 20 éve szeretném ezt a sorozatot elolvasni, de a régi kiadás beszerezhetetlen.

Nos, nagyon remélem, hogy @Bomarr-nak van igaza. Nagyon nem szeretném, ha az Akollitust ilyen kiváló indulás után lelőnék. Most őszintén szólva az elkövetkezendő Star Wars sorozatok közül a pletykált Akolitus 2. évada és az Ahsoka 2. évada érdekel csak. A Skeleton Crew, ha már bemutatták, felőlem jöhet, de nincs annyira érdeklődési fókuszban. Újabb Mandalori évadok? Most őszintén, lesz egy Mandalori és Grogu film, és egy Filoni zárófilm. Nekem ezek mellé nem hiányzik még egy Mandalori 4. meg 5. évad.... A harmadik évaddal nagyon szép zárást kapott. Én inkább az Akolitusból és az ehhez hasonló sorozatokból látnék még több évadot. Nehogy már a Marvel mellett ne férjen bele évente 1 vagy 2 Star Wars sorozat évad.

Hát ez valami elképesztő volt.

Remélem olyan lesz a hangulata, mint a KF regényeknek. Valami újszerű és nagyon jó.

Szerintem az is világos, - legalábbis számomra az - hogy a fentebb említett emberek közül lesznek olyanok is, akik csak azért is megnézik, csak, hogy tudják mit kell majd részletesebben szidni.

Én is örülnék, ha Anakin szelleméből születne meg az új Atya. Jó lesz, ha a Mortis-szállal jobban foglalkoznak majd a második évadban.

Szerintem páran összefogtak, hogy direkt lehúzzák a szériát.

Jeruzsálem lovagjai 3.: A templomosok kincse Szép ívet írt le ez a nagyszabású és grandiózus történet. Juliette Benzoni igazán kitett magáért a trilógia zárásában is. Őszintén, ezt a részt, az előshöz hasonlóan nem igazán éreztem annyira romantikusnak. Nagyon kevés volt benne a romantikus elem, épphogy csak megjelent. Annál több volt a dráma és a fordulat. A történet zárása a 13. század végére, és a 14. század elejére viszi el az olvasókat. A központi téma, a templomos lovagrend feloszlatása és vagyonának elkobzása volt, az egyik legizgalmasabb fordulópont a középkori történelemben. Megvallom őszintén egy kicsit a Jedi Rend feloszlatása jutott eszembe a Star Wars-ból. IV. Fülöp francia király elérkezettnek látta az időt hatalma megszilárdítására és a befolyásos templomos rendet célozta meg ennek kivitelezésére. Jól összehangolt támadással sikerült a rend tagjait megölni, vagy épp lefogni. Később a nagymestert máglyán égették el. A téma több írót is megihletett, többek között Maurice Druont is. A könyv olvasása közben az ő sorozatához is kedvet kaptam. Benzoni ebbe a vészterhes időbe helyezte trilógiája záródarabját. A Courtney-család újabb képviselője, Olivier szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket. Ahogy az írónőtől megszokhattuk itt is szépen, hitelesen követi a főbb történelmi eseményeket és a történelmi személyeket is bevonzza a cselekménybe. Ez egy küzdelmekkel és drámai feszültségekkel teli regény. Elég sötét hangulatú lett, több kegyetlen fordulattal. Abszolút nem éreztem történelmi romantikusnak. Ez egy történelmi regény, a templomosok feloszlatását nagyon szépen tárgyalta. A történelmi helyzetből adódó drámai helyzeteket maximálisan ki tudta használni. A sok megható és izgalmas pillanat miatt rendkívül olvasmányos a regény. A trilógia zárásaként is teljesen tökéletes. Csodás élményt nyújtott, amit nem fogok elfelejteni. Kiváló darab.

A legtöbb ilyen fura kard szerintem látványelemként indul, utána költik hozzá, hogy az a fegyver miért is jó.

Nekem gyanús, hogy direkt csinálják. A cél minél hamarabb felerősíteni a negatív visszhangkamrát. Mondom és, hogy vannak akik összefogtak, hogy megbuktassák a sorozatot.

R. A. Salvatore: A szilánk szolgája Most egy picit kevésbé tetszett a könyv, mint amikor jó régen először olvastam, kb. 19 éve. Talán azért, mert ismét a kristályszilánk került részben középpontba. Vagy azért, mert inkább hataloméhes, kihívásokat kereső kalandorok a központi figurák. A mohóság itt a regény központi témája. Sok emberben ott rejlik, különösen azokban a szerencsevadászokban, akiket az élet amúgy is meggyötört. Ilyen Entreri és Jarlaxle is. Artemis Entreri végre megszabadult attól a kényszerképzetétől, hogy bizonyítsa ő a legjobb harcos. Most viszont függetlenségre vágyik, ezért is akarja megszerezni a legendás Kharón Karmát, a pengét. Jarlaxle nem igazán kívánkozik vissza a Mélysötétbe, jól érzi magát távol a nagyasszonyanyáktól. Entrerin látszódik, hogy fejlődik, itt kezd el pozitív hőssé válni, megtartva a karakterére jellemző gyakorlatiasságot. Jarlaxle kalandozó szabadszelleműsége itt bont igazán szárnyat, megtartva az elnyomott sötételf férfira jellemhő mohóságot. Összességében véve nagyon jó könyv lett, főleg a végkifejlet vitte fel a sztorit.