Darth Revan9

Állati jól néz ki. Nagyon biztató.

És, ha az egyik Sith kutatáshoz kellett valamelyik ereklye, vagy holokron? Még mielőtt elpusztították volna őket, Vader szeme megakadhatott valamelyikén, amelyik valamilyen legendás titkot őrizhet és úgy döntött megtartja. Vagy Sidious magához rendelte őket mégis, és ő tulajdonította el az egyiket magának. Egy egyszerű Erőhasználót, aki még nem képzett, de a világos oldalon van, tudnak keríteni valahol, hogy kinyissa a Sitheknek a holokront.

Igen, tényleg kimaradt. Az összes részt sikerült újraolvasnom a Phasmában, ahol szerepelnie kellett, de nem nyoma sem volt. Ha jól emlékszem talán csillagugró lesz az egyik új könyvben. A hippoglace-re végül a jéghátast javasoltam. Ez is kimaradt a Phasmából korábban.

Ebben nem vagyok teljesen biztos. És ha mégis túlélte valamelyik, valahogy? Bennem nem tisztázódott le, hogy az az utolsó képkocka mikor játszódik? A Jedi visszatér előtt vagy utána?

Igen, az. De a Disney letöltő felülete sajnos felülírhatja a prioritás voltát.

Van egy pár dolog, mely gondolkodóba ejtett. A starhopper nevű csillagvadász a Phasma című regényben szerepelt, de nem emlékszem, hogy lett fordítva magyarra. A puffer pig hogyan lett fordítva a Lázadok animációs sorozatban? Én puffancsra emlékszem. A hippoglace-re semmi frappáns nem jut eszembe. Ez egy türkizbundájú vízilószerű lény, mely jeges környezetben él.

E. K. Johnston: A királynő árnyéka A Padmé regény hiánypótló alkotás. Már régóta vártam, hogy egy ilyen könyv is megjelenjen. Sajnos a maximális elégedettség érzés elmaradt. Mindig is szerettem a politika és a cselszövések világát és nagyszerű érzés ezekben elmenekülni. Ettől a regénytől is ilyen atmoszférát vártam, de Emily Kate Johnston nem tudta olyan ragyogóan megragadni ezt a témát, mint Claudia Gray vagy James Luceno. Gray és Luceno művei sokkal olvasmányosabbak és érdekfeszítőbbek. A királynő árnyékából hiányzik az a dinamizmus, mely az említett két szerző műveit jellemzi. Ezt kifejezetten sajnáltam mivel az írónő előző regénye, az Ahsoka nagyon tetszett, és Padmé az egyik kedvenc karakterem. Sokat haboztam, hogy mennyit csillagot adjak a könyvre, de végül is úgy döntöttem, hogy kegyelemből megadom a négyest. Ugyanis azért volt jó pár olyan történeti elem, mely kitűnően ki lett fejtve. Kezdjük egy kis érdekességgel. A könyvnek sikerült újból megkavarnia a kánont. Ugyanis említi, hogy a Naboo uralkodóját kétszer lehet megválasztani, max két évre. (Tehát kétszer két évre.) Ehhez képest a kánon már korábban beemelte Padmé elődjét Ars Veruna királyt, aki a Complete Locations című kiadvány szerint 13 évig uralkodott. És ezt állítólag Pablo Hidalgo határozta meg. Szóval gratulálok a Story Group-nak, mert megint sikerült átugrani valami felett. Ráadásul a könyv is említi az alkotmány módosítást. Valahogy ezt jobban is ki lehetett volna fejteni. Na mindegy, majd egy másik könyv toldozza-foldozza ezt is később. (Utólag jutott eszembe, hogy a Mester és tanítványa című könyv szerint kb. 8 évvel a Baljós előtt királynő uralkodott a Naboon, ami megint csak belezavarhat a Complete Locations állításába. Persze az is lehet, hogy Veruna uralkodása nem volt egybefüggő, időközben őt is leválthatták és újra megválaszthatták.) Térjünk rá a könyv pozitívumaira. Örömmel olvastam az udvarhölgyekkel kapcsolatos részeket. Sabé, Cordé, Dormé, Saché jól összeszokott csapatot alkottak Amidalával. Több rész is foglalkozhatott volna velük. Sabé szerepe ki lett domborítva. A Tatuinra ment, hogy rabszolgákat szabadítson fel és megkeresse Shmi Skywalkert. E mellett Padménak is besegít többször. Jól végzi a hasonmás udvarhölgy és testőr szerepét. Tetszett a Tonrával való romantikus szál, erről is olvastam volna még többet. Kíváncsi leszek milyen szerepe lesz a harmadik Darth Vader sorozatban. Vajon kiderítette több, mint 20 év alatt, hogy mi történt? Szintén tetszett, hogy Padmé nem feledkezett meg Shmiről és a szívén viseli a rabszolgaság elleni harcot. Miután megkapja a szenátori kinevezést újult erővel veti bele magát a közjó szolgálatába. Nagy hangsúlyt kapnak Padmé azon jellemvonásai, melyek miatt szeretem a karakterét. Karakán, határozott, hisz az igazságban és a demokráciában. Nagyszerűen kifejtésre kerül a királynői és a szenátori szerep közti különbség. A Baljós idején Padmé kétségbeesett uralkodóként jött, és felborította a dolgokat Valorum leváltásával. Szenátorként azzal szembesül, hogy igyekeznek lejáratni, bizonytalannak és rossz politikusnak feltüntetni. Időbe telik mire belerázódik az új szerepbe. Padménak meg kell tanulnia, hogy szélesebb körben kell látnia a dolgokat a galaktikus politikában. E folyamat megint csak kiválóan be lett mutatva az olvasóknak. Mina Bonteri és Rush Clovis szintén feltűnnek a sztoriban. Mina már ekkor Dooku szolgálatában áll és a szeparatista szövetség létrehozásán munkálkodik. Ez újabb plusz pont. Ráadásul nagyon burkoltan van ez beépítve a sztoriba. Rush Clovis rajong Padméért, a Bromlarch tragédiájakor előáll a megfelelő ötlettel, az ő segítségével sikerül olyan javaslattal előállni, mely révén a Szenátust cselekvésre sarkallják. Az erőltetett csók érdekes és kínos jelenet volt. Padmé családja is bemutatásra kerül. Mai napig bánom, hogy azok a jelenetek kimaradtak A klónok támadásából. A politikai szövetségi rendszer feltérképezése szintén jó bemutatást kap. Láthatjuk, hogy kerül Padmé kapcsolatba Bail Organával és Mon Mothmával, Palpatine két leghangosabb ellenzőjével. Kezdetben nehezen alakul a dolog. Padménak titokban kell utána járnia miről is beszél Mon, Bail és Onaconda. De hamar elnyeri a bizalmukat. Előfordul, hogy a túlságosan pacifista Mon és a kalózok elleni védelmet szorgalmazó Padmé konfliktusba kerülnek, de kiválóan megoldják a helyzetet és a barátságuk elindul. Padmé jól tud egyensúlyozni. Bail és Mon, valamint a Nabooval történtek rávezetik hogyan kell középúton járni. A Bromlarch-csal kapcsolatos események győzik meg a középutak és kompromisszumok szükségességéről. Pozitívumként éltem meg továbbá a ruhák, környezet és a nabooi kultúra bemutatását. Negatívum, hogy sajnos nagyon csekély időt ölel fel a történet. Nem minden rész volt érdekfeszítő és unalmasabb fejezetekkel is meg kell birkóznia az olvasónak. Több, feszültebb, érdekesebb eseményt is bele lehetett volna ebbe a könyvbe vinni. A Bromlarch-hoz és a kalózok elleni részekhez hasonló eseményekkel meg lehetett volna jobban tölteni ezt a történetet. Összességében véve jó könyv lett, de lehetett volna jobb is. Ennek ellenére várom a Queen’s Perilt is. Bízom benne, hogy az még jobb lesz.

A Köztársaság kora: Gonosztevők A Gonosztevők kötet a Hősökhöz hasonlóan felülmúlta a várakozásaimat. Igazán nagyszerű történeteket kaptam az egyik kedvenc időszakomról. Nem is gondoltam volna, hogy egy füzetes történetek is nyújthatnak maradandó élményeket. Látszik, hogy a Marvel sokat tanult a Dark Horse korszak építő és univerzum tágító történeteiből. A füzetek sokszor eszembe juttatták a Köztársaság sorozat füzeteit. Darth Maul: Hamvak Ebben a történetben Maulnak meg kell tanulnia, hogyan működnek az új Sithek. Nem elég a harci kiképzés. A türelem, a cselszövés és az ármány nyitja meg az utat az uralomhoz. Culen Bunn 5 füzetes Darth Maul minije után játszódik ez a történet. Eldra Kaitis megölése feltüzelte Maul vérszomját, ezért Sidious elküldi egy küldetésre, mely során a zabrak Sithnek alvilági szövetségeseket kell gyűjtenie. A profi tolvaj, Zek Perio segítségét kell kérnie, aki egyben Erőhasználó is. Miután megszerezték a scarn nevű anyagot, Maul végez a tolvajjal. De legalább úgy csinálja, hogy nem hagy maga után nyomot. A coruscanti alsó szinteken játszódó képsorok A vadászó árnyékot és a Coruscanit éjszakák sorozatot juttatták eszembe. Szédítő élmény, és a városbolygó rengeteg lehetőséget ad új sztoriknak. A történet második felében Sidious elviszi Mault a Malachorra, ahol a Sithek elszenvedték egyik történelmi vereségüket. Jó, hogy egyre több történet szerepelteti ezt a misztikus helyszínt. Remélem, kifejtik, majd hogy mi történt itt pontosan. Maul látomásában Jedi szerepben tetszeleg. Érdekes a párhuzam a Qui-gon sztorival, ahol a Jedi mester egy látomásban a sötét énjével szembesül. Mault taszítja a gondolat, hogyha Jedik találtak volna rá, akkor a Rendjük tagja lehetne. A végén pedig leckét kap abból is, hogy miért kell az új Sitheknek árnyékban meglapulva ténykedni. Maximálisan elégedett vagyok vele. Ötös. Jango Fett: Kiképzés Rendkívül kevés sztori szól Jangoról. Még a Legendák idejében sem foglalkoztak vele túl sokat. Remélem az új kánonban is születnek az Open Seasons-höz és a Jango/Boba képregényekhez hasonló alkotások. A Kiképzés elmozdulás ebbe az irányba. Jango elviszi Bobát egy küldetésre, ahol egy gazdag twi’leknek a lányát kell megtalálni, aki időközben le akart lépni a kedvesével. Jango igénybe veszi Neelda, Tiver és Rinn fejvadászok segítéségét is. Szerintem Jango tudta, hogy Tiver és Rinn el akarják árulni őket. Direkt próbára tette Bobát, aki remekül helyt állt. Boba elkezdte építeni a hírnevét. Tiver és Rinn jól rajtavesztek, de Neelda Boba kegyelmének köszönhetően megúszta. Kiváló történet. És e mellett láthatók fajok a folytatás trilógiából is. Szeretem ezeket az összekötő elemeket. Dooku gróf: Az ár Dookuról szintén nagyon kevés történet van. E sztori újfent hiánypótló. A gróf még a klónháború kitörését megelőző időkben a Sullustra látogat, ahol egy fegyver kereskedő csoportot kéne a mestere oldalára állítania. Pechére egy Jak’zin nevű Jedi is e csoport nyomában van. Dookunak sikerül ravaszsággal és Qui-gon emlékének felhasználásával rávennie Jak’zint, hogy vegye be társként. Miután közösen elintézték a csempészeket, szegény Jak’zin pórul jár. Dooku bizonyítja, hogy jól ért az érzelmek manipulálásához. Jó volt látni a Sullostot. Egy remek történet az új idők Sithjeinek módszereiről. Ötös. Girevous tábornok: Égj! Megint csak egy remek sztori. Ez jobban belement a misztikumba is. Grievous a Ledeve bolygón két Jedit üldöz, akik egy ősi templomot kutattak volna fel. Grievous úgy véli, ideje megszereznie a Jedik titkait. A csapdákkal teli templom egy különös fényjelenséghez, majd egy misztikus helyszínre vezeti. Engem egyfajta Világok közti Világra emlékeztetett, ahol az Erő megtestesülései emlékeztetik Grievoust, hogy milyen kicsi és jelentéktelen ő valójában. A tábornok a szokásához híven meg nem értéssel reagál és porig romboltatja a templomot. Látszólag hiába, mert a kapuként szolgáló fényjelenség megmaradt. Egy nagyszerű misztikus helyszín került elő, mely remélem, még felbukkan későbbi történetekben is. E mellett láthattunk Grievous kaleeshi múltjából is részleteket. Nagyszerű füzet. Nővérek A különszám utolsó története itt kapott helyett. A klónháború alatt játszódik, pont a Klónok háborúja sorozat 5. évadjának utolsó részei alatt, amikor Ahsokát üldözik a halóságok. Ventress épp leszállítja egyik zsákmányát, mikor megpillantja, hogy vérdíjat tűztek ki Tanóra. Az ifjú Jedi nyomába ered. Éppen belebotlik egy csetepatéba, ahol egy nagy darab, erőszakos fickó rátámad két fiatalra. Asajjban felébred a múlt. Emlékszik, hogy milyen sokat vesztett. Ez sarkallja abban, hogy közbe avatkozzon és megmentse a két lányt. Nagyon tetszett a történet, mert Asajj Ventress emberi oldalát mutatja be és azt, hogy megváltást nyerhetne. Ötös. Szóval Jody Houser kitett magáért ezekkel a történetekkel és Luke Ross rajzai is mesések. Ez a kötet is bekerül a kedvenceim közé.

Inkább azt írta, hogy szerette volna megírni már 99 körül. Akkor még 15 éves volt, kellett egy kis idő, hogy íróvá váljon.

Az, már elő is rendelhető. Jó drága lett az alapár, de ez sajnos várható volt. Aztán haladunk az eddigi felnőtt és Young Adult regényekkel. Amik tavaly Amerikában megjelentek, azok idén jönnek. Amik idén jönnek Amerikában, azokból is jelenik meg valamennyi.

Bán Mór (Bán János): Hunyadi: A csillagösvény hídja A Hunyadi sorozat harmadik kötete egy kissé csapongóra sikerült több értelemben is. A sorozat a Magyarországon futó történelmi regény szériák egyik legnépszerűbb darabja. Az vitathatatlanul jó dolog, hogy elindította a történelmi regények egy új reneszánszát hazánkban. Mivel regénysorozatról van szó, így elsősorban a szórakoztatás volt a cél. Így nem is vártam el, hogy mindenben hiteles legyen. Nem vagyok a Hunyadi-korszak avatott szakértője, régen olvastam már róla, de úgy érzem a hitelesség tekintetében nagyjából jók az arányok. Persze természetes az is, hogy bizonyos vitatott kérdések esetében az író kénytelen letenni a voksát valamelyik elmélet mellett és azt betenni a könyvbe. Az ezzel kapcsolatos fejtegetéseket kifejezetten élvezetes volt olvasni a kötet végén. A felsorolt szakirodalom is imponáló. Főleg Engel Pál, Kubinyi András, Kristó Gyula, Granasztói György, Fügedi Erik, Mályusz Elemér, Szőcs Tibor munkái mérvadóak. Viszont találhatunk olyan szerzőt is a felsorolások között, mint például Földi Pál, akit a történészek nem kedvelnek tudomásom szerint. De az kifejezetten látszik, hogy a dolgokat több szempontból megvizsgálta a szerző, ami dicséretes. A fikció és a valóság a kötet végi összegzőken hála jobban elválasztható. Ezt szintén nagyon értékeltem. Nézzünk pár fikciós elemet. Hunyadi Jankó fejlődése az előző két kötetben már végbement. Itt már egy letisztultabb, hazáját, népét családját feltétlenül szerető, hazafias figura lett. Bár, már a második kötetben ilyen lett, de itt ez még jobban érzékelhető. Szóval, akik az első kötetben elégedetlenek voltak János ábrázolásával, most megkaphatják az idealizált Hunyadit. Bán Mórnak így is sikerült árnyalnia a figurát. A cselekmény kronológiája csapongó. A husziták elleni északi hadjárattal indulunk 1434-ben, majd ugrunk 1439-re, aztán vissza 1437-38 fordulójára. És e mellé még ugrunk 1526-ra is, arra az időre, mikor Deér Sólyom István meséli a Hunyadiak történetét. A 15. századon belüli ugrabugrálás kicsit zavart. A csatajelentek a szokásokhoz híven nagyon részletesek. A kötet bemutatja a korszak kegyetlenkedéseit is. Itt viszont több ponton megint csak feleslegesen elnyújtott és túlzó leírásokkal is találkozunk. Valahogy úgy éreztem, hogy az író itt igyekszik megfelelni korunk véresszájú közönöségének, akik közül sokan akkor tartanak egy történetet jónak, ha az véres, durva és kegyetlen. Nos, az igényeik nagyszerűen ki vannak elégítve. De én többször is ezeket az oldalkat feleslegesen túlrészletezettnek éreztem. A Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelésnél viszont már kezdtem hozzászokni. A nagyurak és a király politikai játszmái nagyon szép leírásokat kaptak, ezeket a részeket nagyon élveztem. Sok érdekes eseményt sikerült besűríteni. A huszita háborúk vége északon, Zsigmond halála, összeesküvések, a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés leverése 1437-38 fordulóján. A nemesek és parasztok is árnyalt ábrázolást kaptak, mindkét tábornál voltak túlkapások és kegyetlenségek. Hunyadi János pedig hozzákezd hadai összegyűjtésének, hogy felkészüljön Murád szultán birodalmának közelgő eljövetelére. Sokat gondolkodtam, hogy a túlzó és kicsit unalmas kegyetlenkedések leírása miatt hány csillagot adjak a könyvre. Mivel voltak kiváló részek, melyek kellően feledtették velem a szemet szúró részeket, megadom a négyest. És persze ennek ellenére tovább olvasom a szériát.

Az undercity kifejezés Coruscanton emlékeim szerint az eddigi regényekben, képregényekben alsóvárosnak van fordítva. Ez megfelelő fordítás?

Én Szegeden a Belvárosi Moziban néztem meg kétszer is. Egyszer se volt semmilyen negatív beszólás, sugdolózás, vagy hasonló.

Charles Soule-nak jó érzéke van sokszor, hogy olyan témákat dolgozzon fel, melyek érdekesek. Egyedül a Poe sorozatnál nem éreztem mindig ezt. De azért ott is voltak jó ötletek.

A kétféle verzió kiadása is növeli a nyomdai költségeket.

Nem az. De szerepel benne egy Tarkin történet is. És Vader is.

Nem valószínű. Az ilyen nagyban megnövelné a nyomdai költséget, és ez megmutatkozna az áron is. Most mentek 4000 fölé az új könyvek alapárai. Szerintem, ha kékkel hoznák ki, akkor 4500 fölött lenne az alapár.

Köszönöm szépen. Most már az utolsó simítások is elkészültek, hamarosan előrendelhető lesz ez a képregény kötet is.

Mivel Young Adult, ezért nálunk is lesz majd előbb-utóbb.

Van egy pár érdekes apróság, melyben nem tudok dönteni. A coaxium a Solo regényváltozatában és az Alphabet osztagban tudomásom szerint normálisan van leírva így: coaxium. Jól tudom? A Tarkin regényben a hunt ont he plains kifejezés szerepel? Síkvidéki vadászatnak van fordítva, Erre már nem emlékszem. A grav ball hogyan volt eddig magyarul? Én gravi-labdára emlékszem. Szerepelt az Elveszett csillagokban, A Thrawn: árulásban, Paul S. Kemp. Árulás és Áramlatok című regényeiben.

Az agyatlan fikázók beteg emberek. Nem tudnak túllépni a csalódottságukon, ezt ki akarják vetíteni a világra, ezért csinálnak ilyen kampányokat. Azt remélik, hogy másokat is a maguk véleménye oldalára tudnak állítani. E mellett élvezik, ha valamit szidhatnak. Az egyik helyen olvastam egy véleményt, mely egy negatív videó kritika volt A Skywalker koráról. Az illető leírta, hogy mennyire élvezet és öröm volt hallgatni, hogy szidják Rey-t. Ez bizonyítja legjobban, hogy ezek mennyire beteg emberek.

Nem biztos, hogy olyan sokat kell várni rá.

Nem kell aggódni, bepakoltam a Target Vadert is a javasolt összeállításokba. A kiadónál már tudnak róla, hogy fontos. Csak nem tudom, mikor jön, mivel a Disney letöltő felülete gagyi mostanában. A Vader Dark Visions tényleg nem nagy szám, de a fogyásoknál Vader mindent visz. Ezért minden Vaderes cuccot bepakolok automatikusan.

Jabba. you’re a wonderful human being. Ezt a mondatot, ugye Han mondja Jabbának. (Új remény). Magyar szinkronban ez nem tudom hogy volt. A Jabbás képregényben az összefoglalónál ez így lett fordítva: "Jabba, te bámulatosan emberséges lény vagy." A Grand Hutt Council kifejezés A klónok háborúja animációs sorozat magyar szinkronjában hogy hangzott? A Hutt Nagytanács jó lesz?

Boldog szülinapot, Frenkie!