Claudia Gray: Vérvonal
Az írónő második Star Wars regénye A Jedi visszatér és Az ébredő Erő közötti időkbe kalauzolja el az olvasókat. A cselekmény ezúttal pár hónapot ölel át, ellentétben Az elveszett csillagok című regénnyel, mely hosszú évek eseményeit mutatja be. A történet a hanyatló Új Köztársaságot mutatja be és azokat az eseményeket, melyek az Ellenállás megszületéséhez vezettek. E mellett képet kapunk a háttérben tevékenykedő erők céljáról: az Első Rend megteremtéséről. Az egyik legfontosabb főszereplő Leia hercegnő. (Carrie Fisher halála után elég szomorúan vettem kézbe a könyvet.) Az új hősök közül kiemelkednek Leia szövetségesei: Greer Sonnel, Joph Seastriker, Korr Sella. A centristák oldaláról nagyon erős Ransolm Casterfo szerepe, aki Leia barátja is lesz. Luke-ot és Bent csak említik, Han mellékszereplő, Csubi külön utakon jár. A regény egy politikai thriller-re emlékeztet. Nem olyan összetett, mint James Luceno Darth Plagueis-e, de azért elég jól leírja a hanyatló állapotokat. Az Új Köztársaságot a néppártiak és a centristák politikai vitái határozzák meg. A néppártiak egy decentralizált kormányzatot, a centristák pont ennek az ellenkezőjét akarják elérni.
A rylothi twi’lekek egy nagyon erős kartell felemelkedéséről számolnak be. Leia a néppártiaktól, Ransolm pedig a centristák oldaláról indít nyomozást.
Innentől kezdve nehéz lenne spoiler nélkül beszélni a könyvről.
A sztori egy kissé hullámvasút jellegű volt. Megtalálhatók benne az izgalmas és drámai részek, valamint a lassabb tempójú, kicsit egyhangúbb fejezetek. A Leia-Ransolm kapcsolat nagyon jók kidolgozott. Természetesen nem kapunk minden kérdésre választ, viszont a könyv jelentős előrelépést tesz a két film közötti űr kitöltésében. Magam részéről egy kicsit több összekötő elemet szerettem volna az első két trilógia között, bár azért így is voltak ilyen momentumok, melyek nagyon jók voltak. Összességében véve egy nagyon jó könyv, viszont a kitűnő szintet nálam nem éri el. Négy és fél, ami végül is, ha, kerekítek egy gyenge ötöst megér.