Paul S. Kemp: Sith Nagyurak
A Sith Nagyurak Paul negyedik Star Wars regénye. Annak idején a Hullámtörés után egy két könyvre szóló szerződést kötött. Ez lett volna az újabb Jaden Korr duológia, mely az Áramlatok- Hullámtörés eseményeit folytatta volna. Aztán jött a „váltás”, új rendszerrel. A tervezett Jaden duológia ötletét elvetették, viszont Paulnak volt érvényes szerződése két újabb könyvre. Szerencsére az új rendszerben is szívesen ír történeteket. Kemp számomra már több korábbi könyvével bizonyított. (Talán csak Az isteni gyermek nem tetszett annyira.) Kemp a Sith Nagyurakban Vadert, az Uralkodót, a twi’lek lázadókat és egyes birodalmi tiszteket helyezett a középpontba. A Szabad Ryloth mozgalom egyre több borsot tör a Birodalom orra alá, ezért Sidious elhatározza, hogy lépéseket tesz ellenük. A Perilous fedélzetén útnak indul tanítványával, Vader-rel, hogy meglátogassák a Ryloth-ot. Cham Syndulla, a Szabad Ryloth mozgalom vezére tudomást szerez erről és úgy dönt, hogy kockázatos lépésre szánja el magát. Ha megöli az Uralkodót és Vadert, azzal lefejezi a Birodalmat.
Paul szerencsére nem csak a két Sith-re hegyezte ki a dolgokat, hanem sikerült érdekes, különleges karaktereket is belevinni. Cham Syndulla tudja, hogy nagy a tét. A Perilous elleni támadáshoz felhasználja a mozgalom szinte minden erőforrását. Örlődik azon, hogy vajon megérte-e az egész. Isval mindennél jobban gyűlöli a Birodalmat, mindent megtesz népe felszabadítása érdekében. A vele kapcsolatos akció és drámai jelenetek nagyon jók. Belkor Dray, a birodalmi ezrdes, akit kettős játékot játszik, megpróbálja felhasználni a lázadókat, hogy kiiktassa Delian Mors moffot és ő lépjen a helyére, viszont csúnyán ráfázik, mert Cham markába kerül és kénytelen úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Próbálja menteni magát, de helyzete egyre reménytelenebb. Delian Mors szerelme elvesztése miatt elhanyagolja a kötelességeit. A Perilous elleni támadás az, ami kizökkenti a bús komorságból és cselekvésre ösztönzi. Eleinte nem tetszett a karakter, de a végére nagyon megkedveltem. A regény két központi figurája még természetesen Sidious és Vader. Sajnos az Uralkodó szemszögéből nem igazén ismerjük meg az eseményeket, de ez növeli a cselekmény titokzatosságát és a háttétben húzódó események kibontakozását. (Viszont úgy érzem, hogy Luceno regényeiben jobban tudja ábrázolni Palpatine-t.) Vader nagyon hangsúlyos figura. Kemp nagyon jól belemegy a Sötét Nagyúr jellemébe. A könyv legélvezetesebb jelenetei, mikor vele foglalkozik. Nagy öröm, hogy Anakin múltja is előtérbe kerül ezeknél a jeleneteknél. A gyermekkor, a szerelem, a Klónháború és az átállás. A regény szerintem akciójelenetekben kiválóan teljesít. A sztoriban gyakorlatilag non-stop az akció és a csata. Kemp ezekben igazán jó volt mindig is. A Perilous elleni csata nagyon emlékezetes lett, de a Ryloth felszínén történtek voltak ám az igaziak. Vader és Sidious szó szerint elszabadulnak és akkor nincs kegyelem senkinek. A közelharc jelenetek az íróhoz kötődő nagyszerű stílust tükrözik. Paul-tól mást nem is vártam. A regényben lévő fordulatok meglepetést is tudtak okozni. Kedvenceim mégis főleg a Sithekkel foglalkozó jelenetek voltak. Pl. amikor Vader megakasztja Palpatine pengéjét vagy Vader és Isval jelenetei.
Elégedett vagyok a végeredménnyel, a Sith Nagyurak bekerült a kedvenceim közé. Még biztos újra fogom olvasni. Ötös.