Minden szempontból megindító sorozatzáró volt, így azt kell mondjam mesteri lezárást kapott a Rebels! Persze volt benne olyan, ami nem jött be, de ez csak apró légypiszok, az összképen nem tud rontani.
Ami leginkább megfogott a végjátékban, mennyire elegánsan sikerült elengedni Kanant, és ezzel párhuzamosan totális fókuszba helyezni Ezrát. Mintha tisztelgés lenne személye felé, hogy mindazok a karakterek, akikkel a sorozat alatt kapcsolatba került, érte, illetve a népéért harcolnak. Mindenekelőtt feltétlen szükséges volt annak hangsúlyozása, hogy ez nem a Lázadó Szövetség akciója. Ők felsültek a légi támadásnál, ebbe már nem invesztáltak. Ami a sorozatból egyértelműen kitűnik, hogy ez a lázadó sejt az egyik, ha nem a legnagyobb potenciállal rendelkező csoportosulás. Nyilván belejátszott ebbe, hogy két Erő-érzékeny ember is a része volt, amihez még jött egy olyan tag, aki Birodalmi akadémistaként minden téren otthon volt az ellenség technikáját illetően. Persze kihagyhatatlan elem Rex és klón csapata, akik szintén sokat tettek hozzá a sikerhez. Aztán ott vannak a bűnözők. Hondoról sose gondoltam volna, hogy lázadónak áll, de ez elmondható Vizagóról is. Kallusról meg pláne. Apropó Kallus! Eddig hiányoltam, hogy nem tértek ki a gondolataira a dezertálást illetően. Itt most hála égnek kaptunk egy párbeszédet közötte és Pryce között, ami ezt a témát érintette. Nekem ezzel lett teljes a karakter. De visszatérve a csapatra. A fent említett sokszínűség talán az egyik oka, hogy ennyire sikeresek lettek a végén. A Lothali győzelmük csak úgy sikerülhetett, hogy mindenki a legjobbját hozta.
Főleg Ezra. Kanan halála után szinte azonnal vezérré vált és olyan tervet rakott le az asztalra, ami megmutatta érettségét és Jedi lovag mivoltát. Szinte mindenre gondolt, minden helyzetet bebiztosított. Remek volt, amikor a szülei képénél mereng, tulajdonképpen ő fejezte be azt, amit Ephram és Mira elkezdett. Ez azért nagy elégtétel lehetett neki. Érdekes volt a családja előkerülése. Sidious is ezzel próbálta lépre csalni, mert pechjére nem tudta, hogy Ezra ezeken a dolgokon már túl van. Épp a nexusban Kanannál tanulta meg ezt a leckét: aki eltávozott azt el kell engedni. Egyébként Ezra nekem kicsit olyan, mint Rey. Mind a kettőjüknek nagyon fontos lenne a család, de árván nőnek fel. A különbség, hogy Ezra tisztában van szülei tragikus sorsával, míg Rey a sötétben tapogatózik. Döntsétek el kinek volt könnyebb dolga.
Maga az akció olyan volt, mint a Rebels többi részében. Eleinte nem hittem, hogy nyerhetnek, de ahogy haladt előre a rész annál inkább biztosabb lettem benne. Bár erre árulkodó jelnek kellett volna lennie az előző részben Rex megjegyzése, miszerint ez nem a Szövetség akciója. Sajnáltam Gregort, viszont kicsit szívtam a fogam Melch-nél, aki miután dobott egy piruettet, szinte a holtából támadt fel. Az a jelenet egyértelműen a rész mélypontja számomra. Vagy meg kellett volna halnia, vagy nem kellett volna, ilyen meghal, de mégse klisét bedobni. Végül is mindegy, ezzel együtt tudok élni, de akkor is gázos volt. Viszont remélem Rukh most már tényleg elpatkolt, a sikolyait is hallhattuk, Rex is nézte ahogy rázza az áram, szóval esélyes, hogy ő már nem mászik elő sehonnan. Mint ahogy Arynda Pryce kisasszony se, mert ő végérvényesen szétrobbant. Meglepődtem, hogy mennyire gerincesen viselkedett a végén. Bár neki sok választása nem volt. Így is-úgy is halott ember. Ha nem az állomáson hal meg akkor Thrawn keze által. Mindenesetre próbálta méltósággal viselni a kudarcot. Ő az egyik leghűségesebb birodalmi tiszt, akit megismerhettünk a sorozatban. Még akkor se árulja el a Birodalmat, amikor már a nyakán a kötél. Ez valahogy tiszteletet váltott ki belőlem. Inkább meghalt az elvei oltárán, mint hogy meghunyászkodva éljen tovább. Ironikus, hogy miután megölt egy Jedit, neki is pusztulnia kellett. Itt jegyezném meg, hogy Birodalmi oldalon sokkal nagyobb áldozatok voltak. Szinte csak Thrawn maradt az ismert arcok közül, a többiek mind meghaltak: Aresko, Grint, Tua, Konstantine, Pryce, Rukh a három inkvizítor és ide veszem Kallust is, aki meg átállt.
Az epizód vége roppant érdekes volt! Eleve az időugrás, ami szokatlan egy ilyen sorozattól. Ráadásul nem is akármekkora! Egészen a háború végéig mentünk előre. Vajon mennyivel lehetünk az Endori csata után? Úgy érzem nem sokkal. Az lett volna az igazi, ha a Jakkui csata környékére teszik ki a pontot. Nagyon szép képekkel és párhuzamokkal fejeződik be a sorozat. Emlékszünk még a kezdésre? Ezra áll a leharcolt, rozsdamarta adótoronyban és nézi a Birodalom által megszállt fővárost. Most ennek az ellenpontjaként Sabine egy újszerű toronyban ugyanúgy mereng, ahogy anno Ezra, és olyan várost lát maga előtt, mint egykor Ezra a szüleivel közös álmában/látomásában (Empire Day). Ez reprezentálja mindazt, amit elért a Ghost csapata a sok év alatt. Aztán megjelenik Ahsoka, akihez új kalandra csatlakozunk! Mert azt biztosra veszem, hogy az új animációs sorozat a VI-VII között fog játszódni és hihetetlenül izgalmas lesz! Nem csak azért mert alapból minden SW izgalmas, hanem mert ismeretlen területen fogunk járni. Még annyi kapaszkodó se lesz, mint a Rebels-ben.
Jó volt a sorozat, nagyon tetszett, és bár a TCW-t nem előzte be nálam (kétlem, hogy bármi meg tudná előzni), mégis méltó párja és folytatása annak.