Főképp a harmadik évad szavazása adta az apropót az évad újranézésére, de az is közrejátszott, hogy a bemutatáskor sokszor nem kapott el az a feeling, ami igazán szükséges lett volna ahhoz, hogy hosszabb írásba bocsátkozzak az évaddal kapcsolatban. Nos, ezúttal a hangulatommal se volt baj, így alig pár nap alatt megnéztem a részeket.
Rá kellett jönnöm, hogy ami korábban töredékesen állt össze, az most egy hihetetlen egészet alkotva tárul fel előttem. Az már a korábbi évadoknál is szembetűnő volt, hogy mennyire jót tesz a lineáris történetmesélés, de ez, ahogy haladunk a sorozat vége felé még inkább érezteti jótékony hatását. A Rebels továbbra is abban erős, amiben mindig is volt, sőt azokra még rá is pakol pár lapáttal.
Nevezetesen a prequel éra és az OT világának összehozása, valamint a karakterfejlődés bemutatása.
Nem mellékesen az egyre nyilvánvalóbb kapcsolódási pontok a Rogue One és az EPIV felé egyenesen unikálissá teszik a sorozatot. Pár kitérőt leszámítva (amik nem is voltak igazán kitérők) a részek mind fontos eseményeket dolgoztak fel. Ebből a szempontból két ilyet emelnék ki: Maul halála és a Lázadó szövetség megalakulása. Mault nem igazán kell részletezni, egyszerűen pont annyit szerepelt amennyit kellett és az, ahogy legyőzetett szerintem kellően elegánsra sikeredett. Persze az a rész nem csak ettől válik nagyon erőssé, hanem az öreg Obi-Wan és a fiatal Luke feltűnése okán is. Talán mondanom se kell micsoda EPIV feeling kísérte a zárójelenetet. A másik hivatkozott mérföldkő, a Lázadás megalakulása már sokkal inkább a Rogue One szellemét hozza be. Jó látni miként jön létre a szervezet és ebbe hogyan csatlakoznak be az ismert szereplők. Mont Mothma, Bail Organa és ne is beszéljünk Saw Gerreráról akinek még ugyan van jelenése a negyedik évadban, itt már leteszi a névjegyét.
A későbbi eseményekre gyakorolt hatásuk mellett a karakterfejlődések teszik naggyá a történetszálakat. Kétségtelen, hogy Ezra a legnagyobb ívet leíró szereplő az egész sorozatban. Viszont mintha ebben az évadban teljesedne ki, tisztulna le. Az elején még a sith holokron(?) hatása alatt tesz megkérdőjelezhető dolgokat, forrófejű, de ezeket a negatív impulzusokat később szinte teljesen levetkőzi. Korábban kételkedtem abban amit mondott, miszerint képes ellenállni a sötét oldalnak és Maulnak. Ezt a képességét ebben az évadban messzemenően bizonyította. A második nagyszerű karakter Sabine volt. Ő eddig általában a bohókás arcát mutatta, aki lazán veszi a dolgokat. A rajzmániája is csak azt erősítette bennem, hogy inkább gyerek még, mint sem igazi felnőtt. Most viszont azzá vált. Legalábbis nagy lépést tett abba az irányba. A Mandalore szál megmutatta mennyi csalódás és keserűség van ebben a lányban. Felszínre került minden elfojtott érzelme, dühe. Tetszett, ahogy kibontották a konfliktusát. Persze ez csak a jéghegy csúcsa, mert olyan szereplők sorjáznak kivesézésre várva, mint Thrawn, a Birodalmi zseni, vagy éppen Kanan, aki vakon jobban „lát” mint ép szemekkel. És még nem szóltam Kallusról, aki Ezra után talán a legnagyobb utat tette meg a sorozatban. Az egykori ellenségből barát lett. Talán az Erőhasználók mellett az ő sorsára vagyok a leginkább kíváncsi.
Mindezek fényében még jobban megérthetjük Luke későbbi mondatait a porfészkekről… Hatalmas a kontraszt a galaxisban zajló események és a párafarm semmittevése között. Luke egy teljesen közömbös fiatal valahol a világvégén, és ezt az évad duplán alá is húzza. Ha ehhez még hozzávesszük a Rogue One-t is, márpedig hozzá kell, akkor válik csak igazán értékelhetővé amit látunk. Korábban, amíg nem volt ez a sorozat és a RO, addig valahogy nem jött át ennyire Luke karaktere. Az, hogy milyen mélyről és szinte semmi tudással indul el egy olyan úton ahol már megannyian elbuktak. Most már ezt is átérezhetjük hála az új Star Wars érának.
Most sokkal jobban várom a negyedik Rebels évadot, mint tavaly vártam a harmadikat. Persze ebbe belejátszik, hogy az utolsó felvonás jön, de hazudnék, ha csak ezért lennék kihegyezve rá.