Elkezdődött hát a Star Wars új korszaka. Micsoda banális kijelentés. Pedig ennél jobban nem lehet leírni azt, ami az utóbbi pár napban történt. A premier izgalma, az újabb közösségi élmény nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy a 2005 –ös hangulatot megközelítse az esemény. Rengeteg ismerős nick névhez immár arc is társul, megismertük végre egymást így talán nem túlzás azt állítani, hogy egy gát is átszakadt ez ügyben. Szinte mindenki ott volt, aki számít. Azért ez a kis bevezető, mert az előzmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a filmet a kellő hangulatban és lelkesedéssel nézzük meg (ok, a fél óra reklámot fedje jótékony homály ).
Magát a filmet felfedezni roppant izgalmas! Sok tekintetben egy teljesen új koncepcióval találta magát szemben az ember. Hála égnek nem szájbarágós mű született és maximálisan kihasználták azt a tényt, hogy a Jedi Visszatér után 30 év telt el. Ez pedig sok idő. Számomra az egyik legnagyobb kérdést az jelentette, hogy mi lett a galaxissal 30 év alatt? Mennyiben írják felül az EPVI végi ünneplést? Nos, jelentem ezt is sikeresen megoldották, hisz egy elég hosszú béke időszak következett az Endori győzelem után, így az akkori ünneplés nem a semminek szólt, hanem egy valódi sikernek, a Lázadók legnagyobb sikerének. Ráadásul azokban a napokban több olyan dolog is történt a szereplőkkel, amik ebben a filmben visszaköszönnek. Elég, ha csak Poe Dameront vagy Kylo Rent említem. A film első 10 perce olyan szinten szippantja be a nézőt, hogy az döbbenet. Fantasztikus, sötét hangulat uralkodik, és már itt, az első párbeszédből megtudjuk a lényeget: a Jedik nélkül nem lehet egyensúly a galaxisban. Lor San Tekka sokat látott öreg, akinek szerintem nyugodt szívvel hihetünk. Minden azon áll vagy bukik tehát, hogy Luke –ot sikerül –e megtalálni, ezáltal a Jedi eszmét felébreszteni. Tetszik az elképzelés, miszerint az Endori győzelem után meg volt az esély a békére, de abban a formájában, ahogy megvalósult inkább volt egy kierőszakolt valami, mint sem az igazi szabadság eljövetele. Ez idő alatt voltak olyanok, akik rájöttek, hogy Jedik nélkül nem lesz igazi béke. Ugyanazon oknál fogva kellenek a rend őrei a galaxisba, mint kellettek anno 1000 évig. Egyszerűen megkerülhetetlenek. Én ezt lenyűgözőnek találom, mert olyan mintha a kör bezárult volna! Ráadásul egy egészben nézi a teljes SW történetet és mindez kb. 5 perc után tisztázódik is. Már itt mosolyogtam magamban, de ami ezután jött az szinte minden vágyamat túlszárnyalta. Egyrészt azért mert érzékeltették az eltelt 30 évet, másrészt mert bátran nyúltak a karakterekhez.
Szerintem ahhoz nagy tökösség kellett, hogy megöljék Han –t és ahhoz is, hogy Luke –ot csak két percre mutassák meg, ráadásul szöveg nélkül. Hatalmas SW ikonokról beszélünk így számomra ez a két momentum is jelezte, hogy nem mindenáron fan servicet akartak (persze volt ilyen elem is bőven, de azok inkább látványban voltak jelen). Az egész film súlypontja a karakterekre helyeződött, melyek közül Rey és a Skywalker/Solo vérvonal volt a legérdekesebb. Az átugrott 30 évnek köszönhetően kérdések egész hada cikázhatott a fejünkben. Hogyan kerültek ebbe a helyzetbe ezek az emberek, mi történt velük? A film nagyon ügyesen manőverezik eme kérdések tengerében és csak néha csepegtet pár információt. Talán a legtöbbet Han –ról és a fiáról, Kylo –ról tudhatjuk meg. Számomra egyébként is a Solo család a legérdekesebb. Sajnos nem sikerült kitörni a Skywalkereket sújtó átok alól, ezúttal Ben Solo –t csábítja el a sötétség. Maga a karakter roppant eredeti annak ellenére, hogy a nagyapját majmolja. Imádom! Kettősség van benne: tud irtózatos erőt is demonstrálni, de képes olyan is lenni, mint egy taknyos ifjonc. Azok a jelenetek, amikor használja az Erőt szinte kivétel nélkül nagyon súlyosak. Az apja megölése volt a film csúcspontja, azt nagyon jól vitték végig. Emlékszem az első megtekintéskor csak a könnyeimet nyeldestem. Azért mégis csak egy sci-fi ikon halálozott el a szemünk láttára, ráadásul a saját fia által.
Rey más tészta, az ő érdekessége abban rejlik, hogy szinte nem tudunk róla semmit, de mégis olyan Erő lakozik benne amilyet eleddig megnyilvánulni egyik SW karakterben sem láttunk ebben a fázisban. Ez a lány mindenféle képzés nélkül, ösztönösen tud űrhajót vezetni, érti a droidok és a vukik nyelvét, ráadásul, ahogy haladunk előre a filmben és kezdi felfedezni az erejét, olyan dolgokra képes az Erő által, amik ilyen tudásszint mellett példa nélkül állók. Nem csoda hát, ha szinte minden néző Luke lányának hiszi. Szerintem ennél kicsit bonyolultabb lesz a sztorija, de erre még várni kell másfél évet.
Fentebb említettem az új koncepciót. Nos, ez meglátásom szerint abban merül ki, hogy ezúttal igen fontosak a mellék kiadványok, amiből a galaxisban fennálló viszonyokat hámozhatjuk ki. Korábban ez nem így volt, sőt az előzmény trilógia idején épp azon volt a hangsúly, amiről most elvették a fókuszt. Meglátásom szerint ezért fura, hogy alig kapunk valami infót a fennálló rendszerről ahhoz képest, ami régen jellemező volt. Persze ne feledjük, hogy ez a film nem az EPIII folytatása, hanem az EPVI –é. Sorban nézve tökéletesen fog illeszkedni a sorozatba. Egyébként annyit még hozzá tennék, hogy a Köztársasági rendszerek pusztulása már másodszori megnézésre is igen drámai jelenet volt, szóval nem lesz ezzel sem baj, csupán meg kell szokni a hangsúlyok diktálta keretet.
Az új világokat elnézve koncepcionálisnak tűnik, hogy nem akartak használni CGI –t a létrehozásukban, vagy csak minimálist. Szó mi szó, élők a bolygók, igazán realisztikusak is, de én jobban örülnék néhány egzotikusabb világnak a jövőben. Ezek mindig is adtak egy kellemes ízt az SW –nek. Nem lenne jó, ha kikopnának a sorozatból. Itt viszont meg kell említenem egy kellemes csalódást, Jakku képében. Egyik legnagyobb félelmem volt, hogy Tatooine klónt kapunk, de hála égnek tévedtem. Nagyon erős egyedi hangulatot sikerült adni a planétának, külső megjelenése pedig erre még rátesz egy lapáttal.
A film maga igen komoly hangulatú, amit itt-ott kellemes poénok oldanak. Maga a rész beillene egy trilógia záró darabjának is, annyi katartikus pillanat van benne. Eddig az ilyen szintű letaglózás nem volt jellemező a nyitó darabokra. Az EPI egy ártatlan világba kalauzol el minket (ez az egyetlen SW film amikor még béke van), az EPIV már a Birodalomban játszódik de inkább kalandosabb. Viszont a VII részben minden benne van, ami a korábbi filmeket naggyá tette. Még belegondolni is borzongató mi vár ránk a későbbiekben.
Pár szót ejtenék a zenéről is, amit eleinte jellegtelennek véltem, de ez nem igaz. Vannak benne fantasztikus témák. Az lehet, hogy nincsenek benne "slágerek" de így is egy nagyon erős és hangulatos anyagnak tartom.
Örülök, hogy ennyire bejön a film, és el lehet merülni benne. Voltak aggályaim, félelmeim, negatív is voltam sokszor, de nem bánom. Annál őszintébb most az örömöm.
Ja és MissKarrde –nak igaza lett.