Talán mostanra ülepedett le bennem a rész annyira, hogy összefoglaljam a gondolataimat róla. Annál is inkább kellett rágogatni, mert egy igen hosszú történeti szál kulminált itt, és mint ilyen teljesen beszippantott a történet. Ráadásul majdnem minden másodpercnek nagy jelentősége volt, a végéről nem is beszélve. Ezért talán jobb lesz, ha két részre bontom a részt.
Az első harmadban régi ismerősök tűnnek fel Korkie és barátai képében, amin egy kicsit meglepődtem. Bár láttam már a srácról koncept rajzot, valahogy mégis váratlanul ért a belépője. Ráadásul már koránt sem az a tejfeles szájú tinédzser, aki volt még anno az Academy –ben. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint hogy hidegvérrel lelő egy embert, ráadásul hátulról. A kis Korkie felnőtt és igazi Mandalorei lett belőle. Satine szökése akciódúsra sikeredett, hála Bo-Katannak. A hercegnő és az amazon közötti párbeszéd kicsit érthetetlen volt elsőre, de akkor még igazából nem figyeltem fel rá, illetve ennek a jelentőségére. Maulék okosan üldözték a hercegnőt, mert csak annyit engedtek neki, amennyi az adás leadásához szükséges idő (szerintem egy helyi átjátszó adó erősíthette fel Satine komlink jelét, ami aztán már könnyen eljutott a Jedikhez). Aztán gyorsan visszadugták a cellába. A Jedik reakciója számomra elég szomorú volt. Talán csoli írta, hogy a sorozat végére megutálja a Jediket. Ilyen viselkedés mellett nem is csodálom. A Jedi rendnek nem az lenne a feladata, hogy a bajbajutottakon segítsen? Vajon mit kellett volna tennie Satine –nak? Könyörögnie? Sajnos az Onderoni eset után ezúttal is kihúzza magát a tanács a cselekvés felelőssége alól. Mintha mindig találnának valami okot. Legszívesebben adtam volna egy kokit Ki-Adi –nak, amikor arról kezdett el csicseregni, hogy azért nem segíthetnek, mert Mandalore a semlegességet választotta. Mintha Palpatine –t hallottam volna. A rendet teljesen megzavarta ez a háború, már rég elvesztek a törvények és szabályok labirintusában, nem látják mi a jó, mi a helyes út. Hivatkoznak mindenre, csak ne kelljen beavatkozni. Kérdem én akkor miért vannak? A koronát Yoda töketlenkedése rakta fel, aki szerint meg kell várni a szenátus döntését az ügyben. Teljesen impotens szervezetnek tűnik szememben a Jedi rend. Nem csoda, hogy Obi reakciója kicsit Anakinosra sikeredett, hisz ő is érezte, hogy ezek azért erősen vitatható álláspontok.
Persze amint az várható, Obi-Wan elutazik Mandalorera (nem hittem volna, hogy megtartja Rako Hardeen ruháját. Biztos a szívéhez nőtt a gönc. ). Vajon magán akcióról lehetett szó, vagy mégis beleegyeztek Yodáék? Ezt azért jó lenne tudni, már csak a fentebb leírtak miatt is. A Twillight feltűnése igazi meglepetés volt, mint hogy a rossz állapota is. Látszik, hogy az utóbbi időben nem esett át javításon. Az azért milyen durva volt már, hogy alkatrészek csak úgy hullnak le róla? Obi ismét kimenti Satine –t, amire természetesen számítanak Maul –ék és elkapják őket. A sith feltűnése a füstből, és Obi reakciója nagyon rendben volt! Igazi meglepetés. A tróntermi jelenet a rész egyik csúcspontja mind érzelmileg mind pedig mondanivalójában. Maul egy aljas rohadék, de hát ezt tudtuk jól, ebben nincs semmi újdonság. Ám mégis az a mód, ahogy szegény Satine –t megölte, az még ezen az állatias attitűdön is túlmutat. Obi-Wan mindvégig Jedihez méltóan viselkedett, nyugodtan meg lehetett volna mutatni Anakinnak hogy kell lereagálni azt, ha valaki, akit szeretünk, meghal. Satine halála kellően tragikus volt hát, bár én titkon reménykedtem abban, hogy nem fog bekövetkezni. Annyit még megjegyeznék az előbbi Obi-Wan –os fejtegetésemhez, hogy a férfi mindvégig tudja kontrolálni az érzéseit. Amikor Satine a cellában a nyakába ugrik, ő diszkréten visszahúzódik, de egyébként se ragadtatta soha el magát Satine –al kapcsolatban. Pedig biztos vagyok benne, hogy szerette a nőt, hisz ezt mondta is anno neki. Igazi önmegtartóztató lovag. A gyilkosság után láthatóan teljesen összetört, nem kezdett el féktelenül tombolni, mint tudjuk ki… „Természetesen” a börtönbe már nem jutott el Obi, hisz a lázadóknak élet-halálkérdés volt, hogy kijutassák a lovagot a bolygóról, és az hírt vigyen, valójában mi is zajlik ott. Itt gyönyörű képekkel mutatják be, hogy a polgárháború már kiszélesedőben van. Érdekes látni, hogy itt maga Bo-Katan mondja Obinak, hogy még a Köztársasági megszállás is jobb, mint Maul uralma. Így hát végül megvalósul Palpatine kívánsága. Elfoglalhatják Mandalore –t. Ami nem ment politikai csellel, az ment erőszakkal – Maul –nak hála. Obi-Wan megérzése ismét meglepett, miszerint Bo-Katan Satine testvére! Ezt az infót nem tudtam előre, így igen csak kerekedtek a szemeim. Ez a fejlemény egyúttal előrevetíti a Mandalore esetleges későbbi feltűnését is, aminek megmondom őszintén nagyon örülnék. Azt még mindenképp érdemes megjegyezni, hogy ez a Maul akció egyúttal szép jelképe mindannak amit egy sith nyílt feltűnése hozhat egy békés világba. Elég csak belegondolni, hogy Maul pár banditával és egy okos csellel leigázott és káoszba taszított egy egész bolygót. Az addig elért vívmányok mind sírba szálltak, Satine hercegnővel együtt.
No de ideje rátérni a másik nagyjelentőségű eseménysorra, Darth Sidious feltűnésére. Ahogy megérkezett a bolygóra, minden és mindenki szó szerint kisszerű lett. Olyannyira eltörpültek Sidious mellett a tesók, hogy az már fájt. Az addig diadalmas Maul egyszeriben egy alázatosan térdepelő kiskutyává változott. Fantasztikus volt, ahogy Maul előadta a „vallomását”, közben Sidious Savage –t méregette. Tudta ő is, hogy nem akart Maul visszatérni hozzá, hisz már van tanítványa. Ezután következett a harc, ami hát….leírhatatlan volt! Satine egykori trónterme, ami anno napfényben fürdött, most full sötét és szürke, és a gonosz csatlósai vívják küzdelmüket benne. Páratlan megvalósítása volt ez mindannak az esszenciának, amit én StarWars –nak nevezek. A katarzist csak fokozta az a nagy dombormű előtti harc, ami a Jedik és a régi Mandalore –ok harcának állít emléket. Ekkora feelinget belepakolni több jelenetsorba….hihetetlen! És még nem volt vége! Sidious megmutatta, hogy miért ő osztja a lapokat a galaktikus játszmában. Úgy harcolt, hogy közben vérig alázta Maul –ékat. Gúnyos kacajai és játszadozásai már-már az őrület határára kergették ellenfeleit. Mindezt jól szemléltette az a pillanat, amikor Savage –t hátrafelé menet ölte meg úgy, hogy rá se nézett!!!! Mi ez, ha nem az ellenfél teljes megsemmisítése? Maul „érzelemkitörése” öccse elvesztése okán érthető volt, mégis csak ő hozta vissza az életbe (részben). Nagyon fontos jelenetnek érzem azt, ahogy Savage visszaváltozott azzá, aki korábban volt. Ez is azt mutatja, hogy Savaget egy természetellenes kreatúraként kell kezelni. (és ez akár igaz lehet Maul –ra is, már ha lehet hinni annak, amit Obi mondott a trónteremben). Maul még megpróbál ellenállni korábbi mesterének, de az már megunta a játszadozást, így egy két fölhöz illetve falhoz kenést követően az egykori tanítvány úgy könyörög az életéért, mint egy csapdába szorult patkány. Sidious azonban hajthatatlan (naná, majd nem ), és a biztonság kedvéért még sütögeti kicsit.
Látom sokat beszéltetek annak kapcsán, mi lehet a célja Sidiousnak Maullal. Én is úgy látom, hogy mindenképp a túlélését akarja behatóbban vizsgálni. Talán sejti, hogy van valaki a háttérben, és nem lepődnék meg ha Talzinra fájna a foga. Láttuk, hogy Sidious megérezte Maul ténykedését, és kétlem, hogy Talzin mesterkedései elkerülték volna a figyelmét. Mindez megspékelve azzal amit Dooku elmesélhetett neki, hogy járt az Éjnővérekkel arra vezethette, hogy behatóbban tanulmányozza ezt a kérdést. Mert abban azért egyetérthetünk, hogy Talzin igen nagy hatalom birtokosa, így semmiképp nem lehet félvállról venni. Plusz ha ehhez még hozzátesszük azt a pletykát, hogy a boszorkány szerepelni fog a hatodik évadban, akkor felsejlik előttünk egy Talzin vs. Sidious meccs, ami ráadásul mindent meg is magyarázhat! A lényeg szerintem, hogy Palpatine –nak Talzin tudására fáj a foga. Főleg ha Talzin egy forcewilders akkor aztán igazán értékes lehet Sidi számára...