Azt kell mondjam sikerült feltenni a koronát erre a történeti szálra. Az eleje nagyon jól megkoreografált volt, izgalmas üldözés bontakozott ki. Örültem, hogy visszatért Huyang professzor, mert már hiányzott. Aranyos jelenet volt, amikor Petro hívta Ganodit, de az nem válaszolt, mert mint kiderült épp a robotot javította. Néha tényleg azt érzem, hogy nem kellene annyit spoilereznem, mert így elveszik az izgalom. Most épp a gyerkőcökért lehetett volna izgulni, mert a rész eleji üldözés alatt bármi érhette volna őket. Na, jó azért a lelkem mélyén sejtettem, hogy nem fognak meghalni. Mindenesetre látványos volt, ahogy próbálták menteni magukat. A kalózok érthetően reagáltak a helyzetre, hisz nekik nem az volt a céljuk, hogy megöljék az ifjakat és Ahsokát, éppen ellenkezőleg. Ők voltak az árucikkek, akikből busás hasznot húzhattak. Miután elkapták Ahsokát, a többi gyerkőcöt már nem volt nehéz begyűjteni. Túszhelyzet ugyebár… Apropó azért volt egy nagyon szomorú ebben az egészben. Ez pedig az ősi hajó elvesztése! Egy igazán tradicionális jármű veszett oda, aminek a hiánya érzékenyen érintheti a rend tagjait. Ha másért nem, érzelmi okokból. Öröm az ürömben, hogy legalább Huyang nem veszett oda. Amíg az ifjak és a kalózok messze a tábortól fogócskáztak, megérkezett Grievous a droidjaival. Talán eleve is ide indultak, csak előbb még elintézték Obiékat. A tábornok belépője nagyon tetszett, főleg amilyen szöveget lenyomott Hondo –nak. Meglátszott, hogy ebben már nagyon profi a pléhdoboz. Ahogy kivágja Hondo –t a placra, az igen tetszetős. Gondolom ezt a repülést már nem csipázta annyira az öreg kalóz. Maga a szövetségkötés az ifjak és a kalózok között szükségszerű volt, nem maradt más választásuk, egymásra lettek utalva. Hondo nagyon szeszélyes személyiség, ezt most is bemutatta. Persze az ő helyzetében minden segítség jól jött, így aztán boldogan bratyizott az ifjakkal és Ahsokával. Igazi köpönyegforgató ez a manus, mindig azt az arcát mutatja, ami éppen szükséges. Ráadásul még egy álszenteskedés is belefért, a gyerekek harcba küldésével kapcsolatban. Ami viszont meglepett, az az őszinte áhítat ahogy figyelte Katooni fénykard-összerakását. Ráadásul szerinte nincs is annál ritkább és érdekesebb dolog, mint figyelni ezt a műveletet. Ahsoka persze levágta a lényeget, és szembesíti is a kalózt a korábbi magatartásával. Hondo persze egy mondattal kivágja magát pont úgy, ahogy szokta. Ez egy igen jól megírt jelent volt, de igaz ez az egész szálra. Taylor újfent remek munkát végzett. A harc látványos volt, tele jobbnál jobb jelenetekkel. Ezek közül is kiemelkedik Hondo, ahogy sima karddal aprítja a droidokat, vagy pedig OOM-87 szövegelése a kis jedikről. Valószínűleg a droid még nem látott gyereket, de olyan poénosan adta elő a dolgot, hogy szakadtam rajta. A végén az Ahsoka vs. Grievous kellemes volt, ráadásul szép kontrasztot is kaptunk a sorozat elején látott párbajukkal. Itt már Ahsoka a sok tapasztalattal felvértezve már korántsem az a könnyű falat, mint volt anno. Remekül pörgött vagy akár gurult a földön, amit a helyzet megkívánt. Nagyon jól harcolt. A végén mintha hezitált volna, hogy felugorjon-e Slave I –re, mintha nem akarta volna ott hagyni a tábornokot, harcolni szeretett volna tovább. Azonban szerintem jól tette, hogy az eszére hallgatott a szíve helyett, mert most még akármilyen ügyes is, nem áll készen Grievous legyőzésére. Úgy járt volna, mint Nadhar. Hondo jól megsorozta Grivit, aki csecsemőpózba húzta össze magát így szinte egy karcolás nélkül megúszta. Nem nagyobb hülyeség ez annál, mint hogy az AAT –k nem találták el a Slave I –et…. Érdekes lehet az is, hogy ezek után hogyan alakultak a dolgok? Ugye a Revival –ban láttuk, hogy Griviéknek már se híre se hamva. Vajon miért adták fel ezt az új „szeparatista” rendszerüket?
A rész lezárása poénosra, és mindazonáltal igen szépre is sikeredett. Hondo még nyomott egy laza dumát Obival, akitől még volt pofája juttatást kérni. Még amikor szálnak fel a hajóra, akkor is integetett neki valamit. Az ifjak és Obi fénykard formációja nagyon szép volt, ez szintén új elem, ráadásul szuper záró kép is.
Egy szó mint száz, jó kis történeti szál volt ez, néhol igen-igen magas hangulati faktorral. A zene sok helyen briliáns volt.
