Ody Mandrell

Üsd ki! Üsd ki!

Az első smiley oltári.

Nem szeretem tudni hogyan készülnek a trükkök. Főleg az ilyen régiek.

Én továbbra is azt csinálnám az állatkínzókkal, mint ők az állatokkal. Semmivel sem többet.

Ezt a shoti témát nem lehetne az egyéb fontosba folytatni? Abszolút nem ide való.

Bizony! M*cskos lilák.

Miért volt őrült?

Remélem így lesz.

Így már sajnos sikerült megnéznem, köszi. Nem szeretem az ilyen képeket, mert tényleg illúziórombolók.

Naná. De ha nem fog tetszeni, azt is le fogom írni.

Csak nekem nem jön be ez a kép?

Szó mi szó, ebben a filmben több gyermekbarát dolog is van.

Szenzációs az animáció! Kamino pedig rettentő jól néz ki! Alig várom már. Még 17 nap...

Én ezt a büdös k*rvát kiraknám az óceán közepén, oszt' ússzon. "Nagy rakás sz*r az ember".

Bizony! Csodálatos összefoglaló ez, még mindig.

Ez nem igaz. Én se láttam anno az EPV -öt, még sincs lelki betegségem emiatt. Szóval én nem tudom mit jelent az, hogy "én vagyok az apád", vagy miért kellene ütnie. Nekem anno az EPIV után az EPVI jött, de nem okozott túl nagy gondot. Gyerek voltam.

Nézd meg az adatbázisokat.

Ez csak egy vélemény az adott témában. Bár az ilyen szőröstalpúaknak miért is tetszene?

Eleve is harcos volt, ráadásul kém is.

De most erről a szép levélről volt szó, erre elkezdesz teljesen másról beszélni. Erre koncentrálj.

Jellemző. Te ebben is csak a fikázás tárgyát találtad meg.

Latinovits nem volt amatőr színész, és a szavakkal is igen szépen bánt. Ennek ékes példája pl. egy levél amit szerelmének, Ruttkai Évának írt. Engem nagyon megfogott. Érdekes megfigyelni, hogy kapja el a költői hév, és a levél második felében már lírai húrokat penget. "...Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk... Úszom a vizben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban. Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát! Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak. Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod. Ha van még idő..."

De elvileg itt már nem az újdonság miatt üt, hanem mert elmondta.

Mi lenne ha 13:30 -kor találkoznánk a Westend előtt? Megnézem előtte az Inceptiont.

A név nem minden. Ha fele olyan jó mint a bátyja akkor jól jártunk.