A hétvégén elég hosszú idő után újra néztem az EPII -t, és volt egy jelenet ami különösen megfogott, és tényleg egyre jobb lesz minél többet látom. A kandallós beszélgetésről van szó. Volt már terítéken korábban is, de egyszerűen annyira gyönyörű a megvalósítás, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette. A fényképezés és a bevilágítás rávilágít eme jelenet valódi mivoltára. Ez nem egy szerelmi vallomás, hanem a páros temetése! Az egész szövegkörnyezet a szenvedésről szól, a ruhájuk is fekete mintha temetésen lennének, ráadásul a lobogó tűz vibrálása az arcokon...kész! Zseniálisan ért ez az ember a szimbolikához.