A Mandalore történet utolsó részéhez érkezvén nagyon kíváncsi voltam sikerül-e végül belerángatni a semleges rendszerek zászlóshajóját a háborúba, továbbá, hogy Satine életben marad-e. "Nem" és "igen" a válasz, de azért megér a dolog egy misét. Kezdjük mindjárt azzal, hogy sokszor az volt az érzésem, hogy a Birodalmi időkben járunk. Már akkor felhúztam a szemöldököm, amikor megszállásról beszéltek, mert ez számomra annyira Köztársaság idegen fogalom. Főleg úgy, hogy egy saját tag-rendszert akar erővel militarizálni. A szenátusi üléseken ennek érdekében mindent meg is tesz Palpatine. Először bemutatja a hamisított felvételt, majd amikor kiderül az igazság, már nyalizik. A Birodalomban már nem kell majd ilyen tiszteletköröket futni. Az lesz amit ő mond és kész. Örültem Mon Monthma feltűnésének, remélem ez jelzés értékű, és később még viszont látjuk őt. Egyébként érdekes volt látni, mennyire jól látja Satine a helyzetet, viszont Obi-Wan továbbra is vakon hisz a Köztársaságban. A hercegnő megint jól kiosztja a platformon, de teljesen igaza van. Sajnos a férfi nem látja a fától az erdőt, de ez a többi rendtársára is igaz. A jelenet szépen megmutatja ebbéli gyengeségüket. Bár azt azért Obi-Wan mentségére írom, hogy segített Satine -nak, és az epizód végén ő vonja meg a konklúziót, ami viszont remek gondolat. Érdekes lesz látni, hogy az EPIII -ra hogyan válik majd gyanakvóvá az egész Jedi rend Palpatine irányába. Úgy érzem ez a Mandalore konfliktus egy jó kezdet ehhez.
Végre feltűnt Dooku és Sidious is, de ez nem meglepő az események ezen pontján. Mint mindent és mindenki mást, a Death Watch hadsereget is csak eszközként használják a konfliktusok kreálására. Szegény Pre Vizsla keze is meg van kötve, ak iemiatt természetesen türelmetlen, mert minél előbb támadni akar. Akár egy forró fejű kölyök, akit Dooku tart pórázon. A végén ki is oktatja a gróf, hogy kezdő ezekben az intrikákban, vele ellentétben. Biztos vissza fognak térni még, hisz viszonylag nagy seregük van, mely még kaphat szerepet Dooku és Sidious tervében. Remek momentum, ahogy egy fejbiccentéssel elküldi a mellette álló katonáját Coruscantra, ráadásul közben rá se néz.
A Coruscanton látott üldözéses és krimi jelenetek mind-mind hangulatosak voltak. Lassan már teljesen ismerjük a szinteket. Itt most nem a legalsó régiókban járunk, hanem egyel felettük. Az a tér nagyon szép volt a visszaköszönő Ralph McQuiree látványelemekkel. A Satine elleni merénylet kissé fura volt, már mint abból a szempontból, hogy nem lett volna egyszerűbb a zegész kompot felrobbantani? Vagy csak balesetnek akarták beállítani? Az őrök hősiesen megvédték a hercegnőt, de van egy olyan érzésem, hogy ők meghaltak a zuhanás okozta sérülésekben. Bár ebben nem vagyok biztos (mindenesetre sajnáltam őket).
Végre feltűntek a városban járőröző klónok is, de csak ketten. A droid rendőrökkel kiegészülve egész jó kis rendfenntartó egységet képeznek. Itt a legjobb az volt amikor a Mandalore merénylő ledobott egy gránátot, és a robbanás után Obi-Wan fülzúgását hallhattuk. Kettejük kézi-tusája is látványosra sikeredett, ás már-már azt hittem megöli a fickót, aki végül hasonlóan menekült el, mint Jango az EPII -ben.
Összegezve remek rész volt ez is, gyönyörű látványvilággal és kiváló sztorival. Mint ahogy Dzséjt is írta, ez a történeti szál minden dicséretet megérdemel, mert remekül mutatja be a Köztársaság visszásságait.
Egy apróság a végére. Obi-Wan szállását első ízben láthatjuk az SW során. Igazi Jedi kabin, puritán de nagyon hangulatos!
Ide is felraktam a kibővített ismertetőt. Hála természetesen Dzséjtnek.