Már a nyitány megvett kilóra, mert akkora hangulat volt az eső áztatta éjszakai Coruscantban, hogy azonnal padlót fogtam. Kellően megalapozta az epizódot.
A részben amúgy is sok magyarázat volt különféle dolgokra, melynek sorát Kane kisasszony nyitotta. Kiderült, hogy igaz volt a sejtésünk miszerint kém és Gideonnak dolgozik. Biztosra nem mondhattuk, mert a Pershing esetnél még az is benne volt a pakliban, hogy esetleg a saját szakállára cselekszik, vagy valóban megtért birodalmi.
Jó volt hallani a kalózokról, akik az öncélú történeti elem helyett, immár jelentőséggel bírtak. Mint ahogy Teva százados megjegyzése is igazolást nyert az árnyéktanács megbeszélése által. Az egész sorozat egyik legjobb beszélgetős jelenete volt, minden szavát ittam. Végre megtudtuk mi is van a háttérben, rengeteg dolgot helyre tettek itt. Nem beszélve Palleon és Hux apjának feltűnéséről. Bravo! Szóval erősebb és szervezetettebb a birodalmi maradvány, mint eddig gondoltuk. Megannyi kis frakció van, de leginkább Gideon szereplése lepett meg. Kiderült, hogy semmi köze Palpatine-hoz, a saját pecsenyéjét sütögeti. Még Thrawn visszatérésében se hisz, és egyértelműen a vezető helyre pályázik. Máris kirajzolódik előttem egy Thrawn vs. Gideon konfliktus, ami nem akármilyennek ígérkezik. Érdekes, hogy a több irányzatból csak a Hux féle Első Rend marad meg. A Birodalom mindig is szeretett projektekben gondolkodni, itt is szóba került egy, Nekromanta néven. Vajon mi lehet ez? Az is beszédes, hogy a legtöbb erőforrások Hux-nél és Palleonnál csoportosulnak. Annyira izgalmas ez a szál, szerintem igazi katartikus pillanatokat tartogat számunkra. Alig várom, hogy többet megtudjunk róla.
A mandók egyesülése egy hatalmas epikus jelenttel kezdődik, ahogy a hajóikkal berepülnek Nevarro fölé. A bizalmatlanság persze nem tűnik el azonnal, végig érezni a feszültséget a levegőben, de természetesen a két szellemi vezető támogatásával összefognak. Ebben nem volt meglepetés, annál inkább IG-11….akarom mondani IG-12 megjelenésében. Már én is letettem róla, hogy ennek a robotos szálnak lesz valaha bármi haszna, erre megkaptuk kibelezve, Grogu új járműveként. Erre a világon senki nem gondolt volna, pedig mekkora ötlet már ez? Ezáltal a törékeny kis manó fizikai erővel is fel lett ruházva, így még inkább részese lehet a dolgoknak. Kicsit a fejvadász Seripas-ra emlékeztetett a szitu, aki pont ilyen gépben irtotta az ellent, pedig ő maga elég törpe volt. Grogu gyorsan beleszeret a robotba, aminek hangot is adott.
Mandalore-ra érkezve válik igazán epikussá a sztori. Az újabb Mandi maradvány, a szakadt és csapzott kinézetükkel tökéletes volt. Bo-Katantól végre azt is megtudhattuk, hogy került a sötét kard Gideonhoz. A népét akarta menteni azzal, hogy átadta neki a kardot, de Gideon még annál is undorítóbban árulta el, mint amire esetleg Bo számított. Számomra ezzel Bo-Katan teljes megváltást nyert, kb. azokat éreztem amiket Din is elmond neki. Nem érdekli a sötét kard, nem érdekli a származása, csak maga az ember és a becsülete. Abból pedig Bo jelesre vizsgázott. Így mire odaérünk a nagy kohóhoz, minden kérdés tisztázott, mert ugyan volt még egy konfliktus Vizsla és Woves között, de azt Grogu segítségével sikerült lecsillapítani. Mondjuk nem is baj, hogy kiengedte a két főkakas a gőzt.
A kohónál játszódó jelenetekről csak szuperlatívuszokban lehet írni. Gideon felfedi minden kártyáját, miért kellett neki Grogu, miért klónozott…zseniális az egész. Ezzel egyébként egy nagyon erős tényezőként száll be a birodalmi maradványok versenyébe, borzasztó kíváncsi leszek, mit kezd Thrawn-nal ha az előkerül. Ráadásul ezek még nem is tudják, hogy Palpatine a háttérben kavar, és már akkora flottája van, hogy egy hajóval is röhögve kiiktathatja őket.
Ha elképzeljük, ahogy ezek a szálak egy epikus mozifilmben lesznek lezárva, nem lehet nem beleborzongani.
A végén természetesen nem hagyhatom ki Vizsla önfeláldozását, ami súlyos pontot tett a rész végére. Sose hittem volna, hogy ennyire megérint a halála. Az igazság az, hogy a szívem mélyén kedveltem a fickót. Itt jöttem rá. Egy mandalore-i harcosnak nem lehet nagyobb dicsőség annál, minthogy a saját bolygóját védve esik el. Frenetikus volt, ahogy egy tank módjára kinyírt egy egész szakaszt, a fegyvere meg úgy izzott, mint Vizsla harci kedve. Amikor bekreplát akkor is ment előre és puszta kézzel pusztította az ellent. Itt is jól látszódott, hogy egy mandalore-i harcos milyen hatalmas erővel és hatékonysággal rendelkezik. A páncél nem minden, hisz az ellenfeleken is beszkár volt, mégis hullottak, mint a legyek. Aztán feltűnt a három pretoriánus őr, akik olyan brutális módon végezték ki Vizslát, amilyet én még a Star Wars-ban nem láttam.
R.I.P. Paz, hiányozni fogsz!
Mindezek fényében úgy gondolom, sok gatyát kell bekészíteni a jövő heti évadzáróra.