'Felkészülés a csatára'. Akár ez is lehetne a fejezet címe. Azért az a különbség mellbevágó ami a két tábor 'hangolódása' között megfigyelhető. A lázadók mint egy nagy család, úgy biztatgatják egymást, a parancsszavak erőteljesek ugyan, de mégis van bennük emberség. Ezzel ellentétben a birodalmi oldalon csak a rideg parancsolgatás és a halál üti fel a fejét. Vader -t először itt érzem igazán félelmetesnek igazán, és láthatjuk mekkora hatalma van. Ezt akarta....hát megkapta! Míg az EPIV -ben volt valaki aki megfékezze (Tarkin), addig itt már ő a teljhatalmú úr. Luke utáni hajszája nem ismer kegyelmet. Aki a cél kapujában ekkorát hibázik, annak halnia kell. Talán kissé groteszk amit írok, de az öldöklése mögött (nagyon mélyen) egy régi családi érzés is meglapulhat (a fia okán). Amíg Vader tombol, addig lent a Holdon Han és Luke búcsújánál először láthatjuk milyen jó barátokká is váltak ők ketten. Minden szó nagyon baráti, nincs már győzködés és rábeszélés, elég pár pillantás és tudják a felek mi a helyzet. Luke -on itt látszik először, hogy bizony sokat változott az EPIV óta. Míg anno letorkolta a csempészt, hogy nem hagyhatja cserben őket a Halálcsillag elleni csatában, addig itt kedvesen elbúcsúzik barátjától és sok sikert kíván neki! Esze ágában sincs győzködni Han -t, és ez így van jól. A jelenetet Csubi kedves ölelése teszi még jobbá.