Mint már sokan írták előttem, ebből a filmből nehéz kiválasztani egy adott jelentet, mert annyi remek pillanat van. Teljesen oda vagyok a film közepéért, Obi-Wan nyomozása és kémkedése a Geonosison maga a csúcs! Ezek a részek tulajdonképpen az EPIII -mal egyenértékű ( ha nem darkosabb) hangulatot árasztanak. Választásom azonban nem a kedvenc Jedink nyomozásához kötődik, hanem Anakinhoz és Padméhoz, konkrétabban a kandallós jelenethez!
Sokan elkövették már azt a hibát, hogy 'kivették' a filmből ezt a párbeszédet, és úgy vizsgálták. Minden idegszáluk tiltakozott a csöpögős, 'nyálas' szövegkörnyezet ellen, nem tudtak vele mit kezdeni. Pedig ha jobban megvizsgálja az ember, ez az egyik legzseniálisabb jelenet a filmben. Egyszerűen annyira össze van rakva az egész, hogy az valami hihetetlen, és egy SW rajongónak meg kell, hogy dobbantsa a szívét (persze ha nem érzéketlen tuskó).
Minden apró momentumnak, mozdulatnak, fénysugárnak jelentése van! Anakin ahogy megnyílik Padmé előtt, próbál közelebb húzódni de a lány finoman arrébb csusszan....a lobogó tűz által vörösre festett arcok, a ruhák színezete....mind-mind előrevetíti ennek a két embernek a tragikus sorsát. Habár abban a pillanatban nagyon romantikusnak és a legszebb érzelmek által átitatottnak tűnik minden, ez csak egy csalóka érzés. Anakin szavai a szenvedéséről mintha Vader későbbi agóniáját írnák le, ehhez a már említett környezet vörös és feket árnyalatai szolgáltatnak kitűnő hátteret.
Így lesz Anakin szerelmi vallomsásából szög a koporsójukba, és a film egyik, ha nem a legjobb jelenete.