Milandra. Az EPI idején szerintem még szinte elképzelhetetlen volt egy olyan megszállás, ami végül a Naboo-t is érte. Az egy rendkívüli esemény, egy folyamat kezdete, melynek során a sith újra megmutatta magát. Az sem lehet véletlen, hogy a bolygónak nem volt hadserege (csak rendőrsége), hisz a békés Köztársasági évek alatt a külső fenyegetés gyakorlatilag egyenlő lehetett a nullával. A Köztársaság mint Államszervezet, törvényeivel védte tagjait, és ha mégis vitás helyzetek adódtak, akkor azt a Jedik oldották meg a filmben is bemutatott módon. Tehát volt rendszer, amit Sidious közvetve megbontott a Szövetség inváziója útján.
Amidalának a fentebb leírtak alapján semmi oka nem volt kételkedni abban, hogy a szenátus nem fogja engedni az inváziót, és amilyen gyorsan csak tudnak, cselekednek. Valorum is a régi utat akarta járni, hisz két Jedi követet küldött a helyszínre, csak sajnos ebben az esetben már kevesek voltak, hisz a sith állt a háttérben. Abban viszont egyetértek, hogy Padmé az első részben fokozatosan fedezte fel a Köztársaságot sújtó válságot. Mint említettem is, a film elején még minden tekintetben bízott a fennálló rendszerben, míg később fokozatosan rájött annak hibáira. Remek az a rész, amikor Palpatine -nak ecseteli a helyzetet.
Persze a leírtakkal most kicsit ellentmondtam a naív és egyéb jelzőkkel teletűzdelt korábbi hozzászólásaimnak, de az EPI -ben valóban a helyzetnek megfelelően cselekszik Padmé. Ami megmarad benne, az a feltétlen pacifizmus, és ez az ami károsan üti fel a fejét később. Félreértés ne essék, jó ha valaki békeszerető, de nem homájosítsa el a 'látását' az ez iránti elkötelezettsége.