Miért nem ér? Ő is Jedi volt, még ha néha ellenszegült a tanács akaratával, akkor is. Amikor a békét és az igazságot védték a galaxisban, éppenhogy az átlagemberekkel törődtek. Qui-gon egy példa arra, hogy lehetett olyan is, amikor személyekre szűkült le ez a törődés. Persze ez nem lehetett túl gyakori, de azért előfordulhatott.
De honnan veszed ezt? Én egyáltalán nem érzek ilyet Windu viselkedésében.
Akár hogy nézzük, van bennük szeretet. És ha van, akkor az bizony emberi érzés (Yoda majdnem elsírja magát a halott padawanokat látva, és biztos nem azért, mert valami belement a szemébe. Obi-Wan Anakinnak tartott monológja a lávaparton (a testvérem voltál, szerettelek)). Ezek igen is hatalmas érzések! Szerintem abszurd azt állítani, hogy valami álszeretet, vagy különlegesen értelmezett emóció működött a Jediknél. Igenis szerettek ők, hisz enélkül nem is létezhetnének, nem tudnának eleget tenni a hitvallásuk által felállított követelményeknek. A ragszkodás az, amit viszont már meg kellett tagadjanak maguktól. Az egyik tagtársuk nem tudta ezt megtenni, és lényegében ez okozta a vesztüket (persze ez így eléggé sarkított).
Szerintem ez nem igaz! Lásd fentebb. Qui-Gon pedig a sithekre célzott a szeretet emlegetésével, és ezáltal arra is, hogy semmi esélyük megtalálni azt a 'hatalmat', amit keresnek, amit lényegében Qui-Gon már elért. Ezért is örülök, hogy kivágták ezt a részt az EPIII-ból, mert túl egyértelmű lett volna, hogy a sithek soha nem győzhetnek. Elvette volna a dráma élét.
Borítékolható volt, hogy ezt fogod írni. Obi padawan korában eléggé arrogáns volt, pedig akkor még mellette volt Qui-Gon. Tíz évvel később pedig a legjobb barátja egy idegen... Szerintem ez inkább a korral járó felismerés, és bölcsesség gyümölcse, semi mint Qui-Gon tanításáé.