Naboo
Ismét visszatérünk a Naboo bolygóra, amely a második részben Padmé és Anakin szerelmének hátteréül szolgál. Persze most is megismerhetünk új helyszíneket a bolygón, kezdjük is mindjárt az elsővel.
Egy kis érdekesség, hiszen most nem az űrből látjuk először a bolygót, hanem egyből a felszínen kezdünk. Itt éppen az űrkikötő látható, amelyben remekül ötvöződik az erre a társadalomra oly jellemző művésziesség, és a technika.
A palota egy egész furcsa szögből. Hatalmas teret jellegzetes, barnás színek uralják, melyeket csak itt-ott törik meg a kisebb fasorok. Ennél barátságosabb képet nehezebben kaphatna egy új látogató.
Anakin és Padmé sétája közben lehetőség nyílik rá, hogy egy kicsit jobban is szemügyre vegyük a téren lévőket. Itt pl. két gungát láthatunk, akik kedélyesen beszélgetnek. Tíz éve, az első epizód idején ilyen jelenet, még elképzelhetetlen lett volna. Úgy látszik a gungák és az emberek barátsága kiállta az idő próbáját, és tartósnak bizonyult.
Ez pedig már a függőfolyosó, ami a teret övező épületrészben van. Ismét megcsodálhatjuk a nabooi építészet formagazdagságát, miközben egy remek utalásra is figyelmesek lehetünk, mégpedig Anakin és Padmé útja során a világos területből az árnyékosba jut.
Naboo új királynője. Az Amidala idejében még piros kárpitozású trón, most a hatalmon lévő királynőt jellemző színre lett alakítva.
A Nabirre család impozáns tóvidéki háza. Mesébe illő fekvése van, és amint kitűnik, szárazföld felől szinte megközelíthetetlen.
Érdekes, gondolaszerű vízi járművel érkeznek meg hőseink, melyen talán a Nabirre család címere is felfedezhető. Itt látszik igazán, hogy ez a főbejárat, tehát a víz felől lehetséges a hely megközelítése. Ideális búvóhely. Ami még említést érdemel, azok a strázsáló őrök. Anakin mellett tehát még egy csapat testőr is vigyázott a szenátor biztonságára.
Kicsit beljebb merészkedve, a hely romantikus vonásai kerülnek előtérbe. Piros virágok, és a távolban lévő nagy kékség uralja a képet, mint egy kettősséget formálva. A két fiatalt viszont ismét árnyékban láthatjuk.
Ha eddig nem voltunk meggyőződve a bolygó szépségéről, akkor eme kép láttán biztos nem marad bennünk kétség. Lélegzetelállító! Az érdekes vízesés kombináció, a zöldellő rét, mind-mind szívmelengető. A háttérben még pár jámbor shaak is feltűnik, gyarapítva a bolygó faunáját. Azonban ezt a képet is lehet árnyalni. A messzeségben tornyosuló viharfelhők, és Anakin sötét sziluettje azt mutatja, hogy a boldog órák hamarosan tovaszállnak.
Ezen a képen látszódik a legjobban, hogy Anakin mennyire kilóg a környezetből. Mint egy idegen test.
Naplemente festi narancssárgára a tájat. Ebbe az idilli környezetbe is bekúszik ez a tónus. Az átmenetet remekül szemlélteti, hogy míg a kép bal oldala fényben fürdik, addig a jobb oldalon már szinte teljes sötétség van.
Az étkező helység eleganciájára sem lehet panasz. A stílusjegyek természetesen itt is uralkodnak, hiszen a szokásos boltíveket, és az oszlopokat látjuk. Ami itt is szembetűnő, az a színkombináció. Közeledünk Anakin vallomásához, és bár a látszat romantikus együttlétet takar, a színek mást vetítenek előre. Ezen a képen is minden sötét tónusú. Padmé ruhája fekete, és az egész terem vöröses-barnás színekkel telített. Nem is beszélve a hosszú fekete árnyékokról.
Leszállt az est, mely Anakint és Padmét ebben a meghitt, intim környezetben találja. Hangulatos helység, melyet a tűz lobogása még kellemesebbé tesz.
Vörös kanapén, elfordulva egymástól. Mintha rá lenne írva az arcukra a sorsuk. Arcukon pedig a tűz lángjainak remegése látható csupán.
A tűzé, ami vörösbe borítja őket…
…és ami közöttük lobog. Mintha Mustafar lángjait látnánk kicsiben. Az egész jelenet kilátástalanságot áraszt magából, és minden vizuális eszköztárával a végső drámát sugallja.
Padmé arca a lány vívódását is megtestesíti. A Világos-sötét, kötelesség-vágy kettősége.
Anakin első rémálma. Sötét árnyékok vetülnek rá, és csak mellkastól felfelé látható, ami a későbbi végzetes csonkulására utal. Nem véletlen, hogy itt bukkan fel először ez a motívum, hiszen Anakin életútjának alakulásában nagy szerepet játszanak a rémálmai.
Másnap reggel egy eddig soha nem látott arcát mutatja meg nekünk a tóvidék. Az események folytán (Padmé elutasítása, rémálom), Anakint kétség és aggódás uralja el. Az ő helyzetében ilyen érzéseknek nem szabadna teret engedni, ő azonban nem szab gátat nekik. A táj szinte Anakin lelki kivetülése. A korábban még messze tornyosuló felhők már megérkeztek, és baljóslatú eseményekben fognak realizálódni.
Érdekes a kép hármas tagoltsága, ahol középen Anakint láthatjuk, bal szélen Padmé, mint vágyának tárgya, viszont a kép jobb oldalara üres! Ide lehet tenni Obi-Wan-t, vagy az édesanyját, a lényeg azonban az, hogy Anakin lelki egyensúlya megbomlott. Innentől, még ha nem is látványos, de jól érzékelhető lejtmenetbe kapcsol a fiú erkölcsi morálja.
A legutolsó kép pedig mindent elmond a kialakult helyzetről. Egyszerre van benne Naboo szépsége, és a jövő reménytelensége. A lemenő nap, miközben a hegyek közül lekúsznak a felhők, Anakin és Padmé házasságának tragikusságát vetítik előre. Velük együtt pedig a galaxis sorsa is megpecsételődött.
Naboo is átalakult a képek által, még ha nem is annyira mint Coruscant. A koncepció viszont ugyanaz. Az itt játszódó jelenetek végére, ide is betör a narancs-vörös szín, ami még ezt a békés világot sem kíméli. Érdemes összehasonlítani azt a képeket, amikor megérkezünk a tóvidékre, pl. ezzel az utolsóval. Azonban míg Coruscant a sithek ármánykodása révén kapott baljós árnyalatot, addig Naboo főleg Anakinnak köszönhetően. Ez a helyszín nagyon fontos állomás a karakter fejlődése szempontjából.
"- Reggeli, Bastiano Coimbra Iasvedo.... - Jól van fiúk, sok a szöveg, hozzátok a kaját"