Serenity
Joss Whedon nyáron bemutatott sci-fi filmjét nagy elismerés övezte, és övezi a mai napig. Sokan egyensen az új Star Wars-ként aposztrofálták a művet, ezért kíváncsian ültem le ma, a film megtekintése céljából. No és mit kaptam? Egy közepesnél nem jobb filmet, ami sajnos leginkább a rajongóinak szól, és eszébe nem jut friss húsokat megnyerni magának. Mondom ezt azért, mert a történetnek van mondanivalója ugyan, de hangulata az szinte semmi. Gondolom akik felkenve ajnározzák a filmet, azok már megedződtek a sorozaton. Mindenhonnan összeszedett cuccokat mixeltek össze, de valahogy abszolút nem áll össze egy egésszé. De ne ragadjunk le ilyen apróságnál, nézzük a zenét. Bár ami nincs, arról nehéz beszélni, tehát maradjunk annyiban, hogy ami hallható az még arra sem elég jó, hogy adrenalint növeljen (na jó, néhány sejtelmes témát kivéve). Ami még menthetné a filmet az a látványvilág, de azon meg annyira látszik, hogy 10 fillérből csinálták, hogy szinte az összes utóbbi időben készített sci-fi hazavágja (de nagyon). És hogy mégis miért írtam közepest? A néhány jó poén (nem mellesleg a kannibál faj is üt), és egy-két szereplő ténykedése miatt. Na ne gondoljunk emlékezetes alakításokra, ámbár mindenképp meg kell említeni Chiwetel Ejiofor nevét, aki letett valamit az asztalra színészet címén. Ezen kívül a kapitánynak (Natha Fillion) és a morcos/félős beosztotjának (Adam Baldwin) akadtak jó pillanatai. Ennyiben ki is merül a pozitívumok sora. Nem azt mondom, hogy nem lehet szórakozni a filmen, de egyszer elég megnézni, aztán holnapra már elfelejti az ember az egészet. Aki pedig ezt a filmet az SW utódjának meri hívni, azzal valami nagy baj van. Ez az egész nem hogy az SW-vel, de még a Star Trek-kel és a Csillagkapuval sem említhető egy lapon, nem beszélve a többiekről.
10/5