Szerintem az eddig megjelent három felnőtt regényből ez a legjobb! Igen, még a Jedik Fényét is veri. Nagyon izgalmas volt! A könyv első fele főleg a világépítésre és a karakterekre megy rá, de azt briliánsan teszi! Ami viszont utána jön, arra nem voltam felkészülve.
Két részre bontanám a történetet. Az első magáról a Köztársasági életről szól, arról mennyire boldogan és jólétben élnek egymás mellett a különböző lények. Ezt sok apró hangulati elemmel jól fűszerezi Scott.
A vezetés, főleg Soh kancellár úgy érzi sérthetetlen, mint ahogy a nagyratörő tervei is. A csillagfény-állomás megépítése után egy össznépi "világkiállítást" szervez a külső peremre, gyakorlatilag pár jedivel a háta mögött. Ezzel tovább erősíti a Köztársaság terjeszkedési szándékát.
Ezzel viszont már egyértelműen rálép a Nihil tyúkszemére, akik semmiképp nem akarják elveszíteni a Peremvidéket. Marcion Ro továbbra is óvatos, ami az alvezéreiről már nem mondható el. Főleg Pan Eyta száll szembe nyíltan a vezérrel, akit csakúgy, mint a Jedik Fénye könyvben, móresre tanít Ro. Ez a másik része a sztorinak, ami szól egyfajta belharcról a Nihilen belül. Eyta nyíltan Ro ellen van, míg a ravasz Lourna Dee éppen arra húz, amerre az esze diktálja. Hatalmas játékos ő is.
Amiben viszont mindannyian megegyeznek, az a brutalitás és a kegyetlenség. A korábbi Star Wars művekben az ellenség mindig egyfajta ideológia mögé bújt, itt viszont nem ez történik. A Nihil egyszerűen csak a területét védi a Köztársaságtól, és ennek szellemében intéznek támadást a Valon tartott Köztársasági rendezvény ellen. Nyugodtan mondhatom, hogy ennél brutálisabb és kegyetlenebb harcot én még nem láttam ebben az univerzumban. Ha létezik igazi mészárlás, akkor ez minden bizonnyal az volt. Egyszerűen az erkölcsi normának még a szikrája se fedezhető fel a Nihil harcosaiban, akik bedrogozva, mint valami veszett állatok gyilkolnak le mindenkit, akik az útjukba kerül.
Csoda hát, ha ebben a káoszban egyes Jedik is meginganak? Mert bizony pl. Elzar Mann-t nem kicsit érinti meg a sötét oldal a harc alatt. Ő egyébként is kedvencem lett, mert Jedi létére igen lazán kezeli a normákat, igazi lázadó típus. Felelőtlennek is mondhatnám, abszolút nem túloznék vele. Stellan Gios viszont pont az ellentéte. Igazi megfontolt Jedi, tanácstag mivolta ellenére nem túl merev, ám mégis konvencionális lovag. Csak úgy sugárzik belőle a tekintély.
Egyébként, aki még Elzar Mannál is nagyobb kedvencem lett az nem más, mint a könyvtáros jedi, OrbaLin. Ez a lény annyira valószerűtlen, hogy nehéz elképzelni még a létezését is. Emellett hatalmas szövegei vannak és olyan mutatványokra képes, hogy imádtam a szereplésének minden másodpercét. De említhetném Bell Zettifart is, aki szerintem hamarosan Jedi lesz. Legalábbis azok után, ahogy itt viselkedett kétlem, hogy nagyobb próbák elé tudnák állítani.
A könyv végén sikerül gyorsan visszavágni a Jediknek, akik megtámadják a Nihil bázisát. Tetszett, hogy nem tököltek sokat, mint majd a jövőben fognak, a forró nyomot követve azonnal orrba vágták Ro-t és bandáját. A slusszpoént viszont mégsem az ő megjelenésük szolgáltatta, hanem az a misztikus lény akit Ro a Rystanon talált és valamiképpen halálos a Jedikre. Elég ködös mi is ez tulajdonképpen, de az tény, hogy a vele való találkozás után Loden Greatstormból csak egy kőhalom maradt (érdekes, hogy Bell megúszta).
Apropó Loden Greatstorm! Mindenképpen meg kell emlékezni róla, mert igen tragikus véget ért. Szívesen olvastam volna róla még, a remény meg is volt, hiszen Bell kiszabadította, de sajnos jött ez a valami és elragadta a lelkét, testét, mindenét. Nem elég, hogy egy évig kínozták szegényt, miután sikerült megmenekülnie, akkor ilyen borzalmas halált hal. Nem ezt érdemelte.
A Marvel képregényébe már belenéztem, ami ezt a szálat viszi tovább és ott a könyv utolsó jelenetével indítanak! Ezzel meg is lett a következő olvasmányom.
A végére tényleg csak annyit tudok írni, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Mérget veszek rá, hogy senki nem fog benne csalódni.
