Egy pici SW történelem, ami ebben a sorozatban zajlik. Olyan karakterépítésbe kezdtek, ami egy jobb fajta Hallmark drámának is erényére válna.
Itt vannak mindjárt a Syril otthonában játszódó jelenetek, melyek látszólag csupa unalmas beszélgetésből állnak, de persze nem azok, mert jól bemutatja milyen élet elől is lépett le a srác. Egy igazi kispolgár, egy senki, aki többre vágyott. Remekül tükröződik az anyjával való beszélgetésekben, hogy ő volt anyuci pici fia, aki kissé talán el is lett kényeztetve. Ahogy sír, az mindent elmond. Elmerült az önsajnálatba, de azért a végén előveszi Cassian hologramját, ami azt jelzi, hogy még nem adta fel teljesen a bosszút. Vagy csak irigykedik a férfira? Később biztos ki fog derülni.
Coruscanton maradva, tovább építették Mon Motha karakterét. Kiderült, hogy van egy elég nagy lánya. Az a beszélgetés a reggelinél kicsit az EPIV-es Owen/Beru/Luke vacsorát idézte, talán az volt utoljára ennyire hétköznapi családi pillanat az SW-ben. Ferráról még mindig nem tudom mit gondoljak. Elég hidegnek tűnik a kapcsolatuk Monnal, de mégis van bennük valami, amitől úgy érzem szeretik egymást. A Coruscant-i sztráda emlegetése megint egy olyan dolog, ami mélyíti a világot. Eleve a tény, hogy létezik ilyen. Ezért szeretem ezt a sorozatot. Az SW világát minden egyes jelenetével a hétköznapi szintre hozza le, belemenve olyan részletekbe is, amire a SAGA filmek esetében nincs lehetőség.
Luthen most csak egy kis jelenetet kapott, de arra pont elég volt, hogy kiérezzük mekkora téttel bíró dolog a rablás. Nagyon sok múlik rajta és személy szerint ő is nagyon sokat kockáztat.
Az Aldhani történések szintén a karaktermélyítés szellemében zajlottak. Egyszer csak azt éreztem, hogy minden karakter érdekel, van súlyuk, lehet értük aggódni a következő részben. Itt is remek párbeszédek voltak, csak úgy sütött a bizalmatlanság a csapaton belül. Ezúttal szerintem Arvel karakterét sikerült nagyon jól elkapni.
Persze nem mehetek el szó nélkül a Birodalom mellett sem. Egyrészt mindig akkor bukkant fel egy TIE vagy más SW elem, amikor már kissé elfelejtkeztünk milyen univerzumban járunk. A legjobb a folyómederben végig húzó TIE volt. Ezeknek a hajóknak is sikerült olyan súlyt adni, hogy az ember rendesen parázik tőlük. És csak annyi történt, hogy elhúzott a fejed felett, semmi akció.
Aztán ott van a Morlana szektor, ami jól mutatja mit is jelent a Birodalom jelenléte. Míg a kékruhások alig-alig tűntek fel a Ferrixen, addig a központi kormányzat máris betelepült a városba. Gondolom ez a megtalált Starpath egységnek is köszönhető, ami után nyomoznak majd, és ezzel a terror is megérkezhet Bixékhez. Annyi bizonyos, hogy nem fogják eltűrni a vegzálást a Birodalomtól se. Ebben a szálban feltűnt egy új százados, egy bizonyos Vanis Tigo, akiből sok jót nem nézek ki.
Szépen lassan zajlanak az események, épülnek a karakterek, ami garancia arra, hogy ha akcióra kerül a sor, akkor az igazán nagyot üssön. És itt nem csak a robbanásokra gondolok, hanem a karakterek sorsára is.