@Donát kíváncsi lennék mit szólsz ehhez a (nem is kicsit bújtatott) társadalomkritikához?
SZEGÉNY EMBER
Hé! Nem lesz új, amit mondok,
Szegény embert még mindig éri a bánat,
Megkopott cipőjében járja útját,
Nincs már semmi vesztenivalója.
Hé! Ő, járja az útját,
Egymaga cipeli nehéz terhét,
Nem várja biztos otthon, szállás -
Lassan csatangol, botorkál.
A vállalatok kapják a kedvezményt,
Megtartva majdnem mindazt, amit kerestek,
És csak mondogatják, hogy sokáig eltart majd,
Hogy egyszer szétosszák, amire szert tettek.
Mikor fogják hát végre szétosztani?
Hé! Ő, aki az utcán tévelyeg,
Fekszik a hóban és a fagyban,
Csak egy kis ennivalóért kéreget,
De csavargónak tűnik.
Hé! Akik elsétálnak mellette,
Nem mernek a szemébe nézni,
És nem tudják megmondani, hogy miért nem -
De azt sem, hogy igazából mit élhet át.
A vállalatok kapják a kedvezményt,
Megtartva majdnem mindazt, amit kerestek,
És csak mondogatják, hogy sokáig eltart majd,
Hogy egyszer szétosszák, amire szert tettek.
Mikor fogják hát végre szétosztani?