Érdekes módon még ma sem tudok igazán sokat írni a részről. Annyira érzelmes és letaglózó volt, hogy egyszerűen érzeni kell. A 66-os parancsot kibővített szemszögből újra átélni, hatalmas élmény.
Emlékszem korábban mennyit találgattunk, hogy vajon párhuzamosan zajlanak-e majd az események a filmmel, de szerintem egyikőnk se gondolta, hogy ezt ilyen jól fogják tálalni. Nagyszerűen megoldották a közös kapcsolódási pontokat és sok lyukat tömtek be. Még ennyi évvel az EPIII után is tragikus és szívszorító látni ezt az eseménysort, bár most annyi különbség van a 2005-ös állapot és a mostani között, hogy míg akkor gyűlöltem a klónokat, ma iszonyatosan sajnálom őket. Maul jól mondta: mindenki csak egy eldobható eszköz Sidious játszmájában.
Maul-al kapcsolatban nem vagyok benne biztos, hogy Ahsoka jól döntött. Mert megérte-e megint rászabadítani a galaxisra az egyik legnagyobb gennyládát csak azért, hogy megossza a klónok figyelmét? És hogy terjessze a káoszt? Ezen kicsit lehidaltam. Ezzel a tettével Ahsoka valószínűleg sok ember halálos ítéletét írta alá.
Egyébként Maul menetelése nagyon durva volt a klón csonkításokkal.
Már csak egy rész van, gondolom az se lesz gyengébb. Szerencsére már hétfőn jön.
(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy valamiért a részről Data jutott eszembe, aki mindig érzelem chipre vágyott. )