Lassan egy hónap telik el a bemutató óta, de nekem általában ennyi kell, hogy bővebb véleményt tudjak formálni egy SW filmről. Soha nem akarok felületes lenni, amely hibába ezeknél a filmeknél könnyű beleesni.
Kicsit bajban vagyok a TROS-al, mert SW pályafutásom alatt olyan még nem fordult elő velem, ami most. Nevezetesen a film előtti spoilerekről van szó, melyeket egy darabig követve naponta hitetlenkedtünk, hogy a kiszivárgott infók nem lehetnek igazak, mert olyan gagyinak tűntek. Előre szörnyülködtünk, szinte már túlparáztuk az egészet. Emlékszem nagyon feszült voltam a premier napján, hihetetlenül féltem tőle, hogy nem lesz jó a film. Az első két rész esetében cseppet se aggódtam, jöttek a jó kritikák, de itt most még azok is borzalmasak voltak.
Ennyi baljós előjel ellenére mégis olyan filmet kaptam, amit immár hatszor néztem meg moziban, és legalább ennyiszer házi videón. A TROS olyan, mint a többi társa és ezt már az első megtekintés után éreztem. Néhol lúdbőr, nagyrészt tetszett, de hagytam neki időt, hadd érjen. Mondanom se kell meghálálta a törődést.
Az igazság az, hogy teljesen rabul ejtett. Már hallom Donátot, hogy „Ody-nak minden SW tetszik, hol itt a meglepetés…”, de nincs igaza ezzel kapcsolatban. Az egész SW-t tekintve, ha belefér a világba, amit látok, és még a hangulat is elvarázsol, akkor nálam nyert ügye van a filmeknek. Eddig ez történt. Gondolom nem kell ragozni, hogy szinte minden művel szélesedik az SW-folyó medre, egyre több minden fér bele. Vannak olyanok, akiknek már néha túl széles, ők el is merülnek, mielőtt átérnének a másik partra.
Persze nem kell minden filmnek mindenkinek tetszenie, de nekem, aki szinte együtt lélegzett a TCW-vel, nem idegenek az itt látott misztikusabb dolgok. Jobban rá tudok hangolódni, befogadóbb vagyok ezekkel kapcsolatban.
A merészebb dolgok mellett azonban nagyon fontos, hogy ennek a filmnek egyszerűen akkora szíve van, hogy azt talán nem is lehet megfogalmazni. Érezni kell. A délutáni matiné alatt is többször volt gombóc a torkomban. Hasonlót talán a ROTS-nál éreztem, de az egy szomorú történet volt, ellenben itt felemelő az egész, ráadásul épp azon dolgok miatt, amiket korábban gagyinak véltem. Persze kellett egy keret, amiben ezek a dolgok működnek, és erre szerintem nagyon jól ráérzett JJ és Terrio. Apropó JJ. Szinte az összes filmjét láttam, de ez magasan a legjobbja. Még a közelében sincs más, ami ekkora érzelmi töltetet és pozitív energiát hordozna.
Persze ezeket az emóciókat át is kell adni és itt jön ki a korszak egyik, ha nem a legnagyobb erőssége: a szereplőválasztás. Hihetetlen jó érzékkel választottak színészeket! És ez most a végén érződött a legjobban, mert érzelmileg kötődtem hozzájuk. Számomra Ben vagy Rey ezek után a Star Wars galaxis panteonjában foglalnak helyet. Adam Driver és Daisy Ridley minden elismerést megérdemel azért, amit itt nyújtottak. Ugye emlékszünk még Hayden és Natalie kicsit esetlen bukdácsolására? Lucas most megnézhette hogyan kell érzelmes, de nem csöpögős jeleneteket kreálni. Rey és Ben nem csak kimondva volt diád az Erőben, hanem tényleg úgy is éreztük. Volt alapja annak, amit látunk, nem csak úgy megtörtént, mert meg kellett történnie (Padmé miért szerette Anakint? Hát mert csak…). És ez nagyon fontos. Sokakkal ellentétben azt mondom, hogy nagyszerűen épített a film a TLJ-re, gyakorlatilag annak zseniális oldalát vitte tovább.
Természetesen nem feledkezem meg Poe és Finn karakteréről se, akiknek jó barátsága szinte átsüt a filmen. Rey-el kiegészülve teljesen megidézik a régi trilógia szellemiségét, sőt még annál is többet.
Lando mondja ki, hogy korábban azért győztek, mert számíthattak egymásra. Ez itt hatványozottan igaz. Abszolút szerethető karakterek, akiket bármikor szívesen látnék újra a vásznon, immár legendás státuszban.
Mert hogyan is mondhatnék mást, amikor a végén együtt tudok örülni a főhősökkel, átérzem tetteik súlyát és valóban az az érzés fog el, hogy itt most valóban lezárult valami?
Nagyon bízom benne, hogy a mai fiatalok, akiket nem köt gúzsba semmilyen előítélet eme filmek iránt, egyszer az őket megillető státuszba emelik ezeket a szereplőket.
Amikor megvette a Disney a Lucasfilmet, nem gondoltam volna, hogy nekem ennyire tetsző műveket tesznek majd le az asztalra. Nagyszerű volt ez a trilógia és ez a négy (hét) év, kicsit hiányozni is fog. Persze jönnek majd új filmek, de azok valószínűleg már másmilyenek lesznek, és csak remélni tudom azt, amit a folytatások előtt is: tovább viszik a hagyományokat, és a Star Wars szellemiséget. Ha ez meglesz, nálam biztos befogadó közegre találnak. Annyi biztos, hogy iszonyat nehéz dolguk lesz.